Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-30 / 257. szám

Vasárnap, 1960. október 30. 3 SOMOGYI NÉPLAF Isméi valami új Azt hittem, egész Siófokon ismerik. Fiatalnak képzeltem s olyannak, aki feltűnést kelt, ha megjelenik valahol, s ki­nyitja száját. Nem ok nélkül ismerhetik a megyei tanács ipari osztályán idegenül hang­zó nevét: Zeiski Géza ... Amikor a korszerű kenyér­gyár kicsiny karbantartó mű­helyében, Zeiski birodalmában lépkedek, már biztos vagyok benne, hogy Siófokon se sokan ismerik őt. A gyárban, amikor érdeklődtem utána, ennyit mondtak: — Zeiski? No, igen, hát hogy most itt meleg van, azt neki tulajdoníthatja az elv­társ. .. Zeiskinek köszönhető, hogy ötletes beavatkozásával a ko­rábban felhasznált szén felé­vel tudnak olyan meleget csi­nálni a gyárban, hogy senki se fagyoskodjék, mint annak előtte, midőn 50 fokra sem tudták felfűteni a berendezést. S már értem, hogy mi az ösz- szefüggés közte és a modern gyár fűtőberendezése között. Már tudom, hogy az 54 éves, gondban és küzdelemben meg­kopaszodott, fülig kenőcsös, ráncos arcú munkást miért is­merik az ipar vezetői Kapos­várott. Érkezésemkor összehúzott szemöldökkel mélyedt gondo­lataiba Nem messze — hogy mindig jól rálásson — állítot­ta fel azt a 26 vágólemezből álló, most készülő kenyérsze­letelő gépet, amelyen az imént egy lisztes képű pék végig­pengetett a mutatóujjával, és azt kérdezte: — Géza bácsi, ezzel fogjuk ezután felszelni a morzsának való kenyeret? így felülről egész furcsának tűnik. Érdekes masina, de nekem »magas«... Elhiszem — tekintek az el­nézően mosolygó öreg Zeiski- re. Nem olyan könnyű megér­teni mindjárt a lényegét. Sok álmatlan éjszakát, többlet- munkát jelentett ez Zeiskinek. Kiszámította, hány munkást helyettesít, mennyi bért lehet megtakarítani ezzel a masiná­val, és azóta nem volt megál­lása. Amikor egyszer Pesten az egyik pályaudvaron járt, megkérdezte a büféstől, mivel szelik a kenyeret. Az azt mondta, egy asszonyt állítot­tak be rá. Zeiski megcsóválta fejét, és azt dünnyögte a vo­natig: hát nem furcsa, hogy nincs egy modem kenyérszele­telő gép, hogy a Siófoki Ke­nyérgyárnak sincs, ahol pedig tónnaszám kell felszelni a morzsának való kenyeret? Mennyit fognak kifizetni a szeletelő asszonyoknak? Elvi­szi az p»“«z vereséget... Most itt áll a gép befejezés előtt. Az újító bekapcsolja a motort, s az gyorsan pörögni kezd. Fölötte keze mutatja, hogyan jön rá a burkolás, hol kapcsolódik össze a tolórend­szerrel. S egyre azt hajtogat­ja, bánja, hogy nem tavaly fo­gott hozzá. Nem, mert nem ad­tak rá annyi pénzt, amelyen megcsinálhatta volna. Négy­ötezer kellett volna hozzá, és tízezreket hozott volna. Hja, a gazdaságosság érdekes do­log — mondja. — Egy kis ál­dozat is kell hozzá! Nincs esz­tergapadom, emiatt gyakran be kell mennem a községbe az esztergáláshoz. Sétálással töl­töm az időmet, pedig terme­lékenyebb munkát kellene vé­geznem, engem a szakmun­káért fizetnek. Nincs annyi csavar, amennyi kellene, ezért szükség esetén én készítek csa­vart, fogyasztom hozzá az oxi­gént, a gázt, a hegesztőanyagot, és eltöltőm vele az időmet. Melyik a gazdaságosabb? Elég csavart tartani, vagy így csi­nálni __ _ Zeiski nagyon sokszor em­líti azt, hogy “-gazdaságosság« és hogy »a népgazdaság érde­ke«. Eddig tíz újításáért ju­talmazták. Nem hiszem, hogy az előbbi szavak nála üres frá­zisok lennének. Nem. Elv, most már életelv, amely a vérévé vált. Szinte hihetetlennek tű­nik, hogy valamikor »maszek« motorszerelő volt, akinek egyik leglényegesebb szava így hangzott: az »enyém«. Amikor idejött, szerszámait eladta a gyárnak, ott vannak szépen a falon. Amit most tesz a gyár érdekében, abból éppúgy neki is haszna van, mint annak az ismeretlen embernek, aki a siófoki utcán megy. A volt Kis­iparos szorgalma, szakmai tu­dása, amely annak idején meg­volt, most is megmaradt, csak a szív alakult hozzá úgy, hogy az »enyém« helyett a »ipienk« szó került a «zótárába. Kihúzza a vezetéket konnek­' * rból, a kenyérszeletelő le­mezei leállnak. Elgondolkodva nézi. Azt hiszem, ennek az lesz a vége, hogy megint az igazgatónak kell biztatni, hogy menjen már haza, vagy men­jen el szórakozni. Nekem is nehéz elmenni innét, bár­mennyire eljárt az idő. Ebben a kis r-"helyben valahogyar nagyon jó elbeszélgetni, olyan kellemes, nyugtató, jó meleg van. Nemcsak azért, mert most már nagyobb meleget sugároz­nak a fűtőtestek... Szegedi Nándor MAI BÁNAT 'T’öprengve állok az ablak szomorú, olyan keserűséget 1 előtt, s emlékezetem a árasztó pillanat volt... múlt és a jelen képeit idézi. A F-r-senyi iskola VIII/c. Ezernyi epizód támad fel ben- c.= ~n most egy hangot nem szemé1 yes élményeim kö- se 7 hallani, a könyv zül vagy olvasmányaim lap- lapjr.: _ m zizzentek, s a Kun­jairól. A távoliak bizarr, fi- dig oly vidám tekinteteket gyelmeztető vigyorral tűnnek mintha hirtelen valami áttét- élő, s de-rűs vidámságot árasz- sző fátyol lepte volna be. tón a tegnap és a ma jellemző Szinte magába roskadtan ült látványai. Becsukom a szemem, az osztály, s csak a tanárnő már, és szomorú vagyok. Aztán ki- hangja zökkentette vissza szíve /Vem nézek már ki az ab­1 ’ laken, belefáradtam a nézelődésbe. Itt vannak előt­tem a füzetek a nyolcadikosok nagyon gyengén sikerült házi feladatával. Olvasom őket, és mosolygok nagy kielégüléssel. Mert ezek a gyerekes sorok oly őszinték és sokatmondók, oly igazak és természetesek ma hogy felderül az ember nézek az ablakon, s apró gyér- őket az innenső partra: mekeket látok bőr aktatáská- — Gyerekek! E szép, szomo- val kezükben. A lányokra di- rú novellához hozzáiúik. hogy vatos pulóvert, kabátot gom­bolt az anyai kéz, látom vi- hánco' ~' "két a park előtti be­tonon i. ttsdten rugdalva a sárgult faleveleket, s csak rá­juk nézek, örül a szívem. Ügy érzem, mintha óriás ör­vénylő folyó választaná ketté a régi és az új világot. S odaát, a messzi túlsó partról gyerme­kek integetnek fájdalmas arc­cal a mieinknek. Néhány -nagydarab csüng vézna testű­»Vajon, mi is lehet ebben a korban a legnagyobb bánata egii diáknak?« így tette fel a kérdést Boksa Ági, és az első mondatával is sokat mondott. Aztán így folytatta: »Boszzntá dolog az is, ha elhatározom, hogy moziba megyek, és nem kapok jegyet. Ezen legfeljebb csak mérgelődök, bánatom Intézeti napok a Tanítóképzőben Második esztendeje működik a Kaposvári Tanítóképző Inté­zet. Eddig nem tudta általános nevelői feladatát ellátni, mivel teljesen lekötötte a belső mun­ka megszervezése. Az idén azonban már arra is futja az erőből, hogy megoldja az alsó­tagozatos nevelők továbbkép­zését. A november 2-től no­vember 4-ig tartó intézeti na­pok azt a célt szolgálják, hogy a Tanítóképző eddigi fejlődé­sét, eredményeit széles körben megismertessék, de ennél is fontosabb a pedagógiai kérdé­sek alkotó megvitatása. Az in­tézeti napokon nyolc előadás hangzik el. Erre a város alsó­tagozatos nevelőit és a tömeg­szervezetek vezetőit hívják meg. Hajdú Tibor, az intézet igazgatója tartja az első elő­adást. A főiskolai jellegű taní­tóképzéssel ismerteti meg a hallgatókat. A további hét elő­adáson az alsótagozati oktatói­nevelői munka legfontosabb, legégetőbb kérdéseiről tarta­nak előadást az intézet taná­rai. Minden témát meg is vi­tatnak. KISZ-helyiséget és sportszertárt építettek társadalmi munkában a gadányi fiatalok A Gadányi Községi Tanács még 1955-ben mintegy ötezer négyszögölnyi területet jutta­tott a fiataloknak azzal, hogy építsenek egy sportpályát. A labdarúgó-pálya abban az év­ben el is készült. Két év múl­va egy öltöző építésébe is be- lekezdtek, de a munka rövide­sen abbamaradt. Az idén az­tán újult erővel láttak munká­hoz, s úgy döntöttek, hogy a sportszertár és az öltöző mel­lé egy KISZ-helyiséget is épí­tenek. Az építéshez jelentős segít­séget kapott az alapszervezet a marcali helyőrség KISZ-fia- taljaitól. Két kőműves egy hé­tig Gadányban dolgozott, be­befejezték a falazást és a va­kolást. Az épületben levő egyéb szakmunkákat a község fiataljai végezték el. A KISZ Központi Bizottsága bútorokat adott a kiszeseknek, ők maguk egy rádiót vettek, s rövidesen birtokukba veszik új otthonu­kat. mi is fellapozzuk emlékeink tárházát. Gondolkodjatok egy kicsit. És írjatok otthon házi fogalmazást legszomorúbb Em­léketekről, ami bánatot, ke­serűséget okozott nektek ... Ha Jánoska történetének át­élésekor csend volt az osztály- azonban igazán csak akkor ban, akkor e szavak elhangzá- van, ha egy-egy feleletem nem sa után döbbent némaság. A úg - sikerül, ahogyan szeret- gyerekek értetlenül bámulták ném...« a tanárnőt, és mintha csillogó És olvasom tovább a del go« két szemükkel enyhítésért fo- zatokat. Marton Enikő azt me- n, mezítláb, fázósan tapossák lyamcdnának hozzá, magvará- séli, hogy gyönyörű szép babát a sarat, hajuk borzas, szemük zatért, segítségért, vigaszta- kapott születésnapjára, s úgy riadt, mint az üldözött őzikéé, lésért, mert most valami vá- akart játszani vele, mint ami- s arcukra telepszik a nyomorú- rattan kétség vert tanyát szí- kor édesapja hazajön, s fel­ség. Nicsák, most lép elő Pé- vükben. Még mindig nem szólt dobja őt a levegőbe. A baba, tör, »A másik csaló« az olvasó- senki, várták, hogy valahon- bizony, a baba összetörött; könyv rejtekéből. Hogy vacog, nan csak előbukkan a mentő Bánatok, mai gyermekek bána- hogy sír, mert • észrevették, ötlet, aztán egyszerre, mintha ta... Békey Rózsi nem tudott hogy kihozta a bögre tejet fá- karmester intésére nyílnának felelni, és kettest kapott, De- zós, rongyokba burkolt kis- az ajkak, kórusban tört ki a rezsán Imre az iskolában fe- húgának. És idehaza, a ka- szerény, de határozóit tiltáko- lejtette tolltartóját, Sugár La­posvári városháza inségkony- zás: ci édesanyja tyúkot vett s a haján előbukkan egy másik — Tanár néni! Nekünk tyúkocska nagyon megázott asz fáradt tekintetű, mocskos ar- nincs bánatunk ..; Nincs szó- esőn ... cú kis lurkó, egy tányér le- morú emlékünk.:: Naiv dolgok ezek, vagy kiöt­vesért esedezik. S lám, az in- A gyerekkórus sokszólamú- lőtt bánatok, keserűségek? In­nenső ponton kakaót reggeliz- vá változott, forgott, kava-rgott, kább az utóbbit fogadnám et nek a napköziben. Kinyitom mind erőteljesebben zúgott a S olvasás közben gondolatok jobban a szemem, iskolákat, tiltakozás, és talán senki sem cikkáznak bennem: ügye, kis- csőpadokat látok, derűs tekin- vagy csak kevesen gondolták pajtások, ti nem tudjátok, mi tetű, kiegyensúlyozott diákokat, arra, hogy e nagy, szélesen az éhség, ugye, sohase koplal- akikből orvosok, mérnökök, hömpölygő áradás gyermekeink tatok még? Nem tudjátok, mi mezőgazdászok, érettségizett ajkáról voltaképpen napjaink az bátyátok csizmájában men- esztargályosok lesznek. Amott finoman, egyszerűen megfogal- .’ . , . . , ... pedig egy cselédfiú közelíti mázott dicsérete... m mirlden « *ko!aba, meg félénken a falu gyógysze- A tanárnő hajthatatlan 'ma- és vajas kenyer he­rédéit, és szégyenlősen kő- radt. Talán nem is gondolt ar- lyett kenyeret enni kenyérrel nyörög: olvassa már el, mit ra> hogy magyarázattal tartóz- vacsorára? Nem, ne is tudjátok írhattak erre a hivatalos pa- na, hogy el kéne mondani a ^ ha Mikszáth* pírra.;; gyermekeknek: nem valami .... ___ ...______ ,__ A két viláigoit széles folyó nagy tragédiára, emberi érzé- ^íancz vagy 013 egy“egy szeli át s csak azért kalandoz- Eek^t és gondolatokat szét- veháját olvassátok, higgyetek tam a túlsó partra, azért csa- marcangoló élményre gondol, nekik, mert nem árt megtudni, TVT~™ más- hogy mi volt az igazi bánat, a keserűség. Jávori Béla Nem szólt többet, csak____ p ongtam ide, oda, hogy lássam, nap, a házi feladatok olvasása érezzem még jobban a találób- közben érthette meg igazán ban szinte megfogalmazhatat- gyermekeit... lan kijelentés lényegét: —• Tanár néni! Nekünk nincs bánatunk.;; Dercékkel élőbb még han- gosan olvasták Mikszáth Kálmán egyik nagyon szép, megható novelláját. A gyer­mekek Jánoska betegágyához képzelték magukat, átéltek minden részletet. Hallották bá­gyadt hangját, figyelték láztól csillogó szemét, s ez olyan Az ifjúság neveléséről és a téli tervekről tárgyatt a Marcali Járási Tanács (Tudósítónktól.) A Marcali Járási Tanács ok­tóber 27-i ülésén az ifjúság nevelésének eredményeiről, feladatairól, a téli népművelé­si terv megvalósításáról tár­gyaltak. Nádor Zoltán, a járá- si tanács elnökhelyettese be- Sszámolójában a többi között az írásbeli utasítást, amely Iák és Mahno-bandita idős,/ elemezte az óvodák, az általá- szerint Kraschkénak öt-hat. ta- magányos, szófukars embernos ^ iskolák oktató-nevelői pasztáit ügynököt kell rendel- volt, mindjárt a háború elején, kezesére bocsátania, mindnyá- verbuválták. SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (46) jukat átdobva a szovjet hátor­szágba. — Nem szándékozom sokáig ittmaradni — jelentette ki Peí­»AZ OROSZ LÉLEK SZAKÉRTŐJE« Petronescu úr, akinek igazi neve Kraft volt, a hivatásos kémek nehéz, viharos életét élte; sűrűn és váratlanul kel­lett váltogatnia a nevét, tar­tózkodási helyét, még a külse­jét is, sokszor egyik napról a másikra kellett új helyre köl­töznie, új öltözéket vennie, rengeteg sok, különféle kapcso­latokat ápolt, emberekkel is­merkedett, öt esztendőt még fegyházban is kellett töltenie és egyéb »hűvös helyeken« is járt. Közben beletanult a leg­különfélébb mesterségekbe: volt már földmérő és sofőr, varieté-táncos és nagykereske­dő, hegyi pásztor és kereske­delmi utazó, mulatóhely-tulaj­donos, marhakereskedő és még temetőőr is. De persze mindezen átválto­zásai során Petronescu úr vál­tozatlanul a német hírszerző Három hónapig Kraschke iskolájában, majdát-i dobták az arcvonalon. Társként: egy fiatal leányt adták mellé-: ronescu. — De az embereket je, ezt Vandának hívták. Ván- személyesen akarom kiválasz- dormuzsikosok szerepét ját-i tani és magam fogok elkészí- szőtték: mint apa és leánya.: teni bizonyos iratokat. Filipp harmonikázott, Vanda: értőjét, most pedig ennek a — £n és embereim az ön pedig ■ hegedült. Adókészülékük: háborúnak során _már mint »az gzoigálsitára állunk — mond- a harmonikában volt. Filipp] orosz lélek szakértője«, szere- ejéggé barátságosan Krasch- napközben muzsikált az arcvo-5 ^lt. í^ hívták^Vif ke, örülve, hogy nem szívesen nal felé vonuló csapatoknak,/-D """ látott vendége hamarosan el- éjszakánként pedig rádión kö-jj hordja az irháját. — Mikor zölte a németekkel az elvonuló/ kezdi a kiválasztást? tartalékok adatait, tójékozódá-J, — Akár ma — felelte Petro- si pontokat adott a bombázásoké nescu. céljaira, igyekezett felderíteni^ Kraschke teljes joggal félté- a védelem gyenge szakaszait; / telezte Petronescu odaérkezé- Az öreg harmanikás és csi-£ séről, hogy ez a főnökei bizal- nos leánykája sehol sem keltett/ matlanságának jele. Hogy nem gyanút. j/ bíznak az ő képességeiben. Er- Egyszer azonban hallgatói/ re a bizalmatlanságra okot ad- közt volt egy hadnagy, akií£ hatott a Beontyev-ügy . nem ' ' egészen jól sikerült előzménye, meg az a tény, hogy Krasch­ke ügynökei egyre gyakrabban munkáját, ismertette az isko­lareformmal kapcsolatos teen­gyakoroltidőket, s szólt a felnőttoktatás, 71 er. ismeretterjesztés és a mű­vészeti munka kérdéseiről. Baráth László, a Marcali Községi Tanács VB-elnöke hozzászólásában szorgalmazta, hogy az általános iskolai nap­közi otthonban vezessék be a jövedelem szerinti térítést. Szigeti István, a járási pártbi­zottság titkára arról szólt, hogy az úttörőcsapatok sokat segíthetnének a tsz-ek fásítá­sában. Kiss László, a Böhönyei Általános Iskola igazgatója a kommunista nevelők szerepé­ről, a szülők aktivizálásának módjáról beszélj, s ismertette a központi iskolák feladatát a körzet valamennyi községe té­li tervének végrehajtásában. A tanácsülés határozatot fo­gadott el az óvónők és az első osztályokban tanítók szorosabb kapcsolatának megteremtésé­ről, a kommunista nevelők ak­tivizálásáról, a fiatal nevelők tanácskozásának összehívásá­ról, a kommunista szülők ak­tívájának megalakításáról. fiából Berlinbe, majd onnan ezért küldték a Keleti Frontra, hogy ott segítségére legyen Kraschkénak a Sirius-akció végrehajtásában. Amikor Petronescu a szmo- lenszki repülőtéren kiszállt a Junkers—52 típusú szállító gépből, derűs nyári reggel volt, ami jókedvvel, önbizalommal töltötte el a lelkeket. Petro­nescu beült a reá váró gépko­csiba és egyenest a Kraschke- féle kombinátba hajtatott, hogy viszontlássa ifjú éveinek társát, jónéhány sikerének szemtanúját. Már sok esztendeje nem ta­lálkoztak. Ám ennek ellenére a régi barátok viszontlátása még tartózkodónak sem volt nevezhető. Ugyanis ki nem áll­hatták egymást. A reggelinél orosz vodkával. s maga is kitűnő harmonikás/ hírében állt. Ez felfigyelt rá,£ hogy a harmonika hangváltás-/ nál mindig elnémul vallottak kudarcot. Kraschke azt hitte, hogy tán a szerkeze-, tével van baj, és szívesen meg-' javította volna a hangszert.' Filipp azonban nem adta ki^, kezéből, csak tovább játszott.;' A hadnagy most erősen oda-tt fülelt és rájött, hogy a harmo-/ SÄ* ÄST*-» ^“>2““* napjaiban, Petronescut a hír­szerző szakmában úgy ismer­tek, mint a szláv ügyek szak­egyébként a Petronescuval folytatott beszélgetése során gondosan elhallgatta, hogy Leontyev nevét már korábbról ismeri. Kraschkériak az utóbbi idő­ben sok kellemetlensége volt nika belsejében van valami.: a házigazda Csütörtököt mondott egyik Kirántotta hát Filipp kezéből, orosz cigaret- legjobb ügynöke: Filipp Bor- felhasítcrtta és kihúzta belőle a; zov, aki pedig többször járt rádió-adókészüléket. így bu-| a beszéd is rögtön az orosz té- már a szovjet hátországban és kott le Filipp. Vandának azon-] mákra terelődött. mindig értékes hírekkel tért ban sikerült egérutat nyernie.: Petronescu megmutatta azt onnét vissza. Ez as egykori ku- Folytatjuk — A földművesszövetkezet a múlt hónapban adta át rendel­tetésének Nagybajomban az önkiválaszló cipőboltot. Na­ponta 50—60 vásárló is megfordul az új üzletben. Csak gumicsizmából több mint 300 párat adtak el szeptember­ben. Képünkön: Dénes Zoltánné eladó Horváth Józsefné- nek segít a lábbeli kiválasztásában,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents