Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-27 / 254. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Csütörtök, I960, október *1 A Budai Nagy Antal utcai megállóhelyről elindul Marca­liba a távolsági autóbusz. Az utasok kényelmesen hátradől­nek, és nézik az utcák zsibon­gó forgatagát. Végül elmarad a busz mögött a Kaposvár fel­iratú tábla. »Jó lenne vala­mivel agyonütni az időt... Messze van még a végállomás" — gondolják az utasok. Töp­rengésükből a kalauz hangja riasztja fel őket: »Aki nem ol­vasta el a kocsi ablakába akasztott táblát, annak felhí­vom a figyelmét arra, hogy a buszon könyvtárszolgálat van, a gépkocsivezetőtől lehet köl­csönözni.« Mondani sem kell, az első megállónál gazdára ta­lál a kis könyvtárláda tártál-1 ros Ikaruszon is lesz ma, az utasok elmélyednek a vékony kis novelláskötetekben, az Olcsó Könyvtár könyvei­ben ... Senki se kérjen még a gép­kocsivezetőtől könyvet, ha ol­vasni szeretne a buszon. E kis bevezető ugyanis nem a jelen­be, hanem a jövőbe, mégpedig a közeljövőbe viszi el az olva­sót. Egyelőre még nem helyez­ték el a könyvesládákat a tá­volsági járatokon, de két hét múlva erre is sor kerül. Az Autóközlekedési Vállalat szak- szervezeti bizottsága hozako­dott elő azzal a javaslattal, lé­tesítsen a vállalat letéti könyv­tárt a pécsi, letenyei, marcali, siófoki, miklósi, balatonlellei, karádi, lakócsai, somogyszili és balatonszabadi járatokon. Hoffmann Sándor, a vállalat igazgatója jónak tartotta az ötletet, a Pécsi Autóközlekedé- s; Igazgatóság pedig engedé­lyezte a kivitelezést A 2-es számú telepen hamarosan hoz­zákezdenek a könyvtárládák elkészítéséhez. Egy-egy autó­buszon 15 rövidebb lélegzetű írásokat tartalmazó könyvet helyeznek el. Persze, ha a kí­sérlet beválik, növelik a köny­vek számát. A végállomásokon a forgal­mi irodában lesz a letéti könyvtár, bizonyos időközön­ként innen frissítik fel a bu­szok könyvállományát A vál­lalat könyvtárában 1726 kö­tet található, ezenkívül a Szakszervezetek Megyei Taná­csa most adott egy 125 műből álló letéti könyvtárt Ebből válogatják ki azokat a műve­ket, amelyek rövidek, érdeke­sek, megfelelnek az »úti könyvtár« ládájába. Gyócsi Gyula sz. b.-titkár, a buszkönyvtár létesítésének egyik szorgalmazója így véle­kedik a könyvtárszolgálat be­vezetéséről: — Sok olyan be­járó dolgozó venne könyvet a kézébe az autóbuszon unal­mában, aki az üzemi könyvtá­rat eddig nemigen látogatta, s otthon sem ér rá olvasni. Van­nak úgynevezett törzsutasok, akik hetenként kétszer, há­romszor utaznak ugyanazon a távolsági járaton. Ha megtud­ják, hogy a gépkocsivezetőtől könyvet lehet kölcsönözni, biz­tosan nem mulasztják el meg­tenni. S idővel, ha már rászok­tak a buszon való olvasásra, talán hosszabb regénybe is belekezdenének. Reméljük, így lesz, az utasok szívesen vesznek majd köny­vet a kezükbe. Ezenkívül a busz-váróteremben is elhelyez a vállalat egy 40—50 kötetből álló könyvtárt. Az eddigi unalmas várakozás helyett, akinek kedve tartja, olvasás­sal töltheti az idejét. A külön­járatban közlekedő farmoto- könyv­tár. Itt ugyanis többnyire »idő- milliomosok« az utasok, a könyv kellemes szórakozást i jelent. Az idén csak könyvek, jövőre már hetilapok is lesz­nek a buszokon. S ha a könyv-i tár-buszok beválnak a távol- I sági járatokon, akkor a rövi-1 debb járatokon is kiteszik a1 »Könyvtárszolgálat« táblát az1 ablakba. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk, mondhatjuk:' az utasok biztosan megkedve­lik a buszon való olvasást. Ta-, Ián még az is eszükbe jut idő­vel, ha a buszon lehet, milyen J jó lenne a vonatokon is köny-, vet kölcsönözni. L. G. KÉTHETES NÁSZÚT 392 FORINTÉRT Pillanatfelvételek a balatonlellei SZOT Üdülőből A CSEPELIEK VENDÉGE Dimiter Ruszhovrtak hívják, gépkocsivezető, és a bulgáriai Szliven városából jött Magyar- országra. Ideórkezésének érdé-' kés története van. 1957-bem Csepel tehergépkocsit kapott, s azóta 350 ezer Kilométert fu­tott vele nagy javítás nélkül. Tudomására jutott ez a nagy­szerű eredmény a Csepel Autó­gyár vezetőségének, távirat ment Szlivenbe, meghívták Ruszkovot, látogassam él Ma­gyarországra, legyen a gyár vendége. Örömmel fogadta a meghívást, jött is, és most a SZOT Üdülőben élvezi a pihe­nés örömeit. Beszélgetünk munkájáról, s hogy tetszik-e Magyarország, a Balaton. A markáns arcú, nagybaiúszú férfi szélesen el­mosolyodik: — Dobre ... szép, nagyon jo... S aztán elmondja, hogy mi­lyen jóleső érzés az a nagy, figyelem, mellyel körülveszik őt. Ízlik a magyaros ételek mindegyike ... Az a terve,1 hogy jövőre feleségével és két’ gyermekével ismét ellátogat hazánkba, nem ősszel, hanem nyáron, mert hát szép így is, a Balaton, de a nyár mégiscsak, jobb. Most még néhány napig itt, tartózkodik a magyar tenger partján, utána három napig, Budapesten lesz, aztán utazik, haza. És visszaül a volán mel­lé, hogy újabb 100 ezer kilomé­tert fusson kocsijával; Szabad Ifjúság Montparnasse a francia művészvilág fellegvára. A macs­kaköves utcákon, a színes tetejű ódon há­zak között élt és al­kotott Arnadeo Mo­digliani festőművész. Az ő romantikus éle­te, szerelme, küzdel­me a megélhetésért elevenedik meg Jacques Becker film­jében, a Montparnas­se 19-ben. Modigliani a történet elején a szép és csábító Beat- kitartottja. Egy nap elhagyja az asz- szonyt egy minden eddigit elsöprő új szerelem, Jeanne kedvéért. Jeanne gaz­dag szülők gyermeke, de mindent eldob, hogy »Modi« mellett éljen. S a kis család szűkösen, barátok tá­mogatásával tengeti életét. Modigliani festményei eladatla­nul hevernek, Párizs előkelői elfordítják MONTPARNASSE 19 fejüket a tehetséges festőtől. A sorozatos kudarc felőrli Modig­liani egészségét. Tud­ja, hogy gyógyíthatat­lan beteg, ezért inni kezd, hogy az alkohol rózsaszínű felhője, ha csak rövid időre is, elviselhetővé tegye életét. S egy estet miután a kavéházak teraszán hiába kínál­ja rajzait, összeesik az utcán és meghal. FANTASZTIKUS UTAZÁS Ma igazán a csodák korszakában élünk. Hogy ez a csoda nem más, mint a felszaba­dult szocialista em­ber alkotóképességé­nek, a tudománynak ezernyi eredménye? így van. Ma termé­szetes dolog, hogy reggel az újságból a Hold ez idáig még senki által nem látott felének képe moso­lyog reánk; hogy gyermekeink telefo­non hallgatják a szputnyikok üzenetét. Lehet-e ezek szerint valamire azt monda­ni: utópia? Lehet, de nem tudhatjuk, mikor válik valósággá. A Fantasztikus utazás című új színes szov­jet film, mely a ki­jevi Dovzsenko Film­stúdióban készült, ilyen utópiáról szól. Egy fiatal író felkere­si NÄSZUTAS-PÄR Ennyi ifjú házaspár tartóz­kodik az üdülőben, ennyien határoztak úgy, hogy két hetet a Balaton mellett töltenek. S mindezt 392 forintért, ugyanis ennyibe kerül a szállás, a tel­jes ellátás. Márton Sándor és felesége, Iloska László és nejei vajon gondoltak-e erre néhány! évvel ezelőtt? , És a többiek! agyában megfordult-e a gon- { dolat, hogy így is lehet üdül­ni? Kéthetes nászút 392 fo-í rintórt! \ MINDENT HÁZON BELÜL Ezt a kultúrfelelős, Csenki János mondja. Azért kell min­den szórakozási lehetőséget az üdülőben biztosítani, mert be­zárták az egyéb szórakozóhe­lyek, s már hűvös is van. Ezért aztán az egy félnapos badacso­nyi vízibusz-kiránduláson kívül csak sétára mozdulnak ki a vendégek. Mert benn az épületben ze­nei estet tartanak — legutóbb is a Bánk bánt hallgatta meg a vendégsereg —, aztán lesz tréfás fejtörő verseny, a fiata­lok kérésére ötórai tea. Sokan olvasni szeretnek, er­re mi sem jellemzőbb, hogy$ már az első napon 120 kötet ^ könyvet kölcsönöztek ki ai könyvtárból. # Szeptember 15«től tatarozták? az épületet, 124 ezesr forintot? fordítottak a festésre. Jelen-? leg 220 vendég tartózkodik a? megcsinosodott, újjávarázsolt? üdülőben. $ Gyerekfilm. 10—14 A búcsúest november 2-án ? évesek számára ké- lesz. Aztán újabb csoport jön, szült, hősei is — Pe- újabb vendégek élvezik majd ? tya, Tyimka, és Igor a gondtalan két hót minden ?— ilyen korúak. Alap- örömét, si az űrhajózási ku­tató intézetet, és az ott látottak, hallottak olyan mű írására késztetik, amely a jö­vőben játszódik. Az intézet termeiben lá­tott bolygóközi űrál­lomás modelljét a vi­lágűrbe helyezi, em­berekkel, tudósokkal, orvosokkal, mérrö- kökkel népesíti be, akik utasszállító ra­kétán indulnak újabb és újabb csillagok meghódítására. Ezút­tal a Marsra indul­nak amerikai és szov­jet űrhajósok. Kény­szerleszállást végez­nek a kietlen Ikaru­szon, majd a tudo­mány és egy önfelál­dozó ember jóvoltá­ból megmenekülnek. Átélt élményeik meg­tanítják őket arra, hogy a nagy célok érdekében össze kell fogniuk, baráti együttműködéssel tudnak csak újabb és újabb győzelmeket elérni. . Poiesz György SZÍVTELEN gyerekek Munkában eltöltött hosszú évek során megöregedett em­ber áll a tárgyalóteremben a bíró előtt Az évtizedekig tartó kemény munka, a családért váló küzdelem beteggé tette. Mellette ül felesége, aki mind­két szemére vak. S a másik pádon, a vádlottak padján hat gyerek ül egymás mellett, mint hajdan, nagyon régen a szülői házban. Aki nem tudja, hogy miért vannak itt, szülőt szerető gyermekeknek nézné őket Pedig ez nem mindenna­pi jelenlét. Tárgyalás: szülő- tartós elmulasztása miatt. Az apa, idős Puskás Ferenc kaposfői lakos 65 éves, munka- képtelen. Amikor a bíró ismer­teti az ügyész által beadott ke­resetet, az apa könyékkel küszködik. Nem akarta ő bíró­ságra vinni ezt az ügyet. S még most, itt is szinte bocsá- natkérően néz gyermekeire. Az ő védelmükben emel sizót, hi­szen ezek itt, a vádlottak pad­ján is az ő gyermekei. A bíróság először a legfia talabbat, Ferit hallgatja meg. ö szakadt ki utoljára a családi fészekből, és talán ő is állt legközelebb szülei szívéhez. Feri, a szülők reménysége a kereset elutasítását kéri, mert állítása szerint semmivel sem tud szülei eltartásához hozzá­járulni. Aztán sorba következ­nek a többiek. József, a legidő­sebb traktoros. Havi átlagkere­sete 1300 forint. Egy gyermeke van, s rövidesen már az is ke­res, jelenleg ipari tanuló. A kereset elutasítását kéri mond­ván, hogy nem tud szülein se­gíteni. Pedig az apja sohasem mondott nemet neki, még ak­kor sem, amikor valaha, na­gyon régen, a harmincas évek­ben fekete ruhát kért Jóska. Nehéz volt a csőszfizetésből megvenni, de megkapta. Csak havi ötven forintot kellene szü­leinek adni. Jóska mégis nemet mond. Vajon gondol-e arra, hogy mit erezne ő, ha pár év múlva vele tenné ezt a fia? Biztosan nem, mert ha eszébe jutna, rém tudna nemet mon­dani. A középső gyerek János. Az erdőgazdaságnál dolgozik, be­vallása szerint 1350 forintot keres. Egy kétéves gyermeke van. Azt mondja, nem tud se­gíteni, mert házat épít. A bíró­ság ötven forintot kér az öre­gek részére. János szemrebbe­nés nélkül mond nemet. Ház­építésre jut, de a szülőknek nem, A lánygyermekek valameny- nyien asszonyok. A kérdésekre elsőnek Mária válaszol. Férje rokkant, egy gyermeke van. Többnyire ő dolgozik, mert férje csökkent munkaképessé­gű. Ebben az évben egyszer adott 250 forintot a szüleinek. Nehezen tudták nélkülözni pénzt, de odoaadták, mert ahogy mondja, becsület is van a világon. Rozika, a középső lány szokott segíteni szüleinek. Ö pénzt nem tud adni. Erzsi a legidősebb, ö került el leg­először a szülői háztól. Férje dolgozik, és négy gyermeke kö zül kettő már keres. A bíróságnak arra a kérdésé­re, hogy hajlandók-e havonta 50 forintot fizetni szüleiknek, mindegyikük nemmel válaszol. Az első tárgyalás véget ér. Elő­ször a gyermekek távoznak a teremből, aztán lassan, gör- nyedten a szülők. A békítő tárgyalás nem járt eredménnyel. A gyermekek szívtelenül megtagadták szü­leik támogatását. A bíróság azonban — minden bizonnyal — a törvény erejével kötelezni fogja őket az öregek eltartásá­ra. i Németh Sándor gondolatul szintén ennek a korosztály­nak legnagyobb prob­lémái szolgálnak: a becsület, az igazi bá­torság és barátság kérdései. Petyka egy házban lakik két osz­tálytársával, de csak Igorral barátkozott össze: Tyimkát össze­férhetetlen csavargó­nak tartotta. Mégis habozás nélkül az ő pártjára áll, amikor Tyimka — Igor hi­bájából — gyújtoga­tás gyanújába kerül. Kideríti az igazságot, de nem árulkodik; az alapjában véve be­csületes, csak gyáva Igort kényszeríti ar­ra, hogy maga vallja be bűnét. Kilencven éves az Országos Meteorológiai Intézet Az 1870-ban alapított Orszá­gos Meteorológiai Intézet fennállásának 90 éves jubileu­ma alkalmából ünnepi ülést rendeztek az Országos Meteo-o- lógiai Intézetben a magyar és külföldi meteorológusok és a hazai tudományos intézrr ' t küldötteinek részvételéve' Ír. Béli Béla, a pestlőrinci b- szervatórium vezetője isi" et­te a nagy múltú magyar me­teorológiai kutatás történetét, részletesen beszámolt az inté­zet eddigi fejlődéséről. A dália története Az idén Párizsban a Luxembourg parkban megrendezett hagyomá­nyos dáliakiállitáson a Sorbonne egyik botanikusa megnyitó beszé­dében elmondotta, hogy a dáliát a XVII. század vége felé hozták be Európába - mint főzelékfélét. Ak­koriban ez a pompás virág még mexikói nevét viselte, »Acocotl«- nak hívták. Üj nevét 1847-ben kap­ta, amikor Cassanilies abbé, a madridi botanikuskert igazgatója Adrew Dahl után nevezte el. Dahl a nagy botanikus Linné ta-; ' -iya volt. A dáliát csak a XVIII. szá­zadban kezdték mint virágot be­csülni. Az egykori főzeléket vi­rágkiállításon először 1828-ban mu­tatták be Párizsban. Somogyi Néplapi Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyét Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-U* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16, Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében« Kaposvár. Latinka S. u. 6« Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11*-* 9%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents