Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-25 / 252. szám

SOMOGYI NEPLSP 6 Somogyudvarhely, 1900 A múlt sofe restanciát ha­gyott Somogyudvarhely lakói­ra is. 1945 határkövet jelent e falu életében, akkor kezdő­dött meg a százados elzártság elleni alkotó támadás, s nyo­mában sorra született a sok »mines« utón a »van«. Nem volt a népes település­nek orvosa, aztán került orvos, sót orvoslaikás is, ezt követően pedig felépült az egészségház. Korszerűtlen, kis kapacitású volt a község malma. Villamo­sították. Az esőzések növelte sár évtizedeken át elzárta a külvilágtól a falut. I960 őszére elkészült a majd hatkilométe­res bekötő út, amin nemsokára autóbusz is jár majd, hogy a közlekedés ellen se legyen pa­nasz. A községi, tanács a fent le­írtakból ítélve törődött és tö­rődik Somogyudvairhely fej­lesztésével. Ebből egyenesen következik az, hogy fogyatko­zik a pótolnivalók száma, a falu lassacskán a korszerűbb emberi közösség arculatát ölti fel. Éppen ezért meglepő, hogy az élet egy területén, a műve­lődés dolgában eddig igencsak megbicsaklott minden előreve- zető szándék. A művelődés Ügye a különben biztos úton haladó fejlődésben sereghajtó­ként kullog hátul. Ez derül ki a rögtönzött haditanácsból itt a tanácsházán is, ahol jelen vannak a község vezetői, a ter­melőszövetkezet elnöke, és — ha szabad így mondani: fő vád­lóként — a csurgói járás mű­velődési felügyelője, Pepe rő Gyula is. Későb-b megérke­zik Huszár Dezső általános is­kolai igazgató, aki eddig a mű­velődési házat igazgatta. A beszélgetés szenvedélyes han­gú, s csak ritkán kell kérdés­sel félbeszakítanom az izzó eszmecserét, hogy világosabb legyen a kép. Sok baj van a művelődési házzal, és a lemondásban levő igazgató azt bizonygatja in­dulatosan, hogy: »Udvarhelyen nem olyan a nép, nem lehet itt csinálni semmit«. Mellékesen szólva a semmi­nél azonban több történik a faluban, hiszen dolgoznak, méghozzá jól dolgoznak a KISZ-szervezet színjátszói, Az viszont tagadhatatlan, hogy a művelődési ház elgazdátlano- dott az utóbbi években, és csak úgy tessék-lássék módon tölti be hivatásét. Pedig de nagy szükség lenne falai között az elevenebb népművelési munká­ra! A termelőszövetkezet elnö­ke siet érvelésben segítségére a művelődési felügyelőnek, s elmondja, hogy két asszonyt kórt a járás, aki jól dolgozik, hogy képviselje Udvarhely ter­melőszövetkezeti asszonyait egy megyei tapasztalatcserén. — Kiszemeltük, ki mehetne érdeme szerint erre a találko­KISLEGÉNYKE“ 99 ASghogy leültünk az Utas» eBátó kaposvári éttermének egyik félreeső asztalához, már­is elénk penderült egy pincér- ruhába öltözött kisfiú. — í^it parancsolnak-? —.kér­dezte/ — Egy feketét KSriHöttönb a vendégek mo­től kezdve a rejtett szakmai titkokig minden mesterfogás iránt roppant fogékony. Meg­kaptuk a feketénket, s közben alaposabban szemügyre vettük a »káslegénykét«.. Filigrán ter­metű, mosolygós fiú. Megba­rátkoztunk. — Nagy forgalmam van — [ zára. De akit kijelöltünk, a világ kincséért sem vállalta az utazást. Soha nem járt még Ka­posvárott azt mondta, azért. Hát nem nevetséges az ilyes-i mi?! Ha nálunk többet törőd­nének az emberek művelésével, ilyen sem fordulna elő! Így vélekedünk mi is. A mű­velődés igényével rendelkező ember örül, ha újat láthat, hallhat vagy akár olvashat. De az ilyenféle igény nem te­rem csak úgy, magától. Palán­táim kell a szívekbe, aztán céltudatos gondossággal ápolni is, hogy a zsenge hajtás élet­képessé erősödjék. , lassacskán közös nevezőre jutunk, s a tanács vezetői el­ismerik, hogy az egyéb község­fejlesztési teendők' mellett fi­gyelmükből nem futotta a kul­turális ügyekre. Ez az oka an» nak, hogy bár volt a művelődé­si háznak igazgatója — Huszár Dezső személyéből — a fcul- túrház ennek ellenére elgazdát- lanodott. Ennek következmé­nye, hogy a művelődés háza külső-belső állapotával nem szolgál rá a nevére, hogy az jön-megy itt, aki akar, hogy feltörhetik büntetlenül az aj­tót, ellophatják a bársonyfüg­gönyt (igaz, másnap előkerült), hogy maszek társulással tánc- mulatságot rendezhetnek, hogy a kultúrházban felelőtlen em­berek ajtót, ablakot zúzhatnak be. Bál vagy egy-egy színjátszó előadás, amit a kiszesek ren­deznek — ennyi az egész, ami a könyvtár mellett a kultúrát képviseli, a kulturális életet jelenti. Miért? Többek között ezért: Huszár Dezső pedagógus, aki hivatásánál fogva lelkes ügy­vivője lehetne a népművelés munkájának, azt mondja: »Nem érdemes ezzel foglalkoz­ni.« Beadta a lemondását is a közelmúltban, minek előtte jó summa jogtalanul felvett tisz­teletdíj visszafizetésére ítélték. Sértődésből, anyagi meggon­dolásból mond le? ő azt erősí­ti, hogy nem. A mi észrevételünk ténnyel alátámasztva ez: Huszár igaz­gató sok funkciója között a mozigépészséget is ellátja. Egy alkalommal — éppen mozina­pon — a kiszes színjátszók vendégszerepelni mentek, és hívták, hogy tartson velük. El is ment. Viszont negyven fo­rintot fizettetett a fiatalokkal, hogy ne érje károsodás az el­maradt vetítésért... Mi ez, ha nem anyagiasság?! Nem soroljuk tovább a rossz tapasztalatokat, hiszen figyel­meztetőül annyi is elegendő. S úgy láttuk, hogy a községi ta­nács vezetői készek változtatni Somogyudvarhely kulturális életén, készek fordulatot te­remteni. A jelenlegi pangásból életet csiholni nem lesz könnyű munka, s elvégzéséhez szükség lesz a község valamennyi tö­megszervezetének támogatásá­ra. Hiszen elsőként a közös tulajdon, a művelődési ház megbecsülésére kell megtaní­tani a falu lakóit, méghozzá hamarosan, mart külöpben eiő- Üor du Ihat, hogy egy szép napon arra virradnak a község veze­tői, hogy puszta tréfálkozásból efflopták a kultúrház tetőzetét. A jövőben ne legyen kíméletes a tanács! A köztulajdon meg- rongálóit állítsák bíróság elé, s nagyon ajánlatos lenne bíró­sági eljárással »köszönetét« mondani annak is, aki nemrég a bársonyfüggöny ellopásával tréfálta meg a művelődési ház igazgatóján keresztül a falu lakosságéit László Ibolya NYUGI? Az egyik községi tanács végrehajtó bizottságának, ülé­sén a fenti, hivatalosnak és udvariasnak egyáltalán nem mondható szóval intette csendre a tanács elnöke a jelen­lévő v. b.-tagokat, akiket a vita heve egy kissé elragadott. (Még csak az hiányzott utána: apafejek,) Másutt nem ezt a közvetlennek vélt hangot hallottam használni adóügyben járó idősebb parasztemberrel szemben, hanem olyan sértő, durva kifejezést, amely egyáltalán nem volt méltó válasz az ügyfél tiszteletteljes szavaira. Ugyancsak községi tanács hi­vatalos helyiségében voltam tanúja annak, hogy a hosszabb ideig az irodában tartózkodó parasztembert a tanács tit­kára nem kínálta meg ülőhellyel, s ugyanígy elmulasztotta ezt a következő, panaszt tevő idős néninél is. Szintén falusi tanácsülésen láttam, hogy az elnök háromnapos szakállal, gyűrött, pecsétes ruhában állt a tagság elé, és tartotta meg beszámolóját. Ezt észlelve egy cseppet sem csodálkoztam, azon, hogy a jelenlévő falusi emberek, a tanács tagjai sap­kában, kalapban ültek a székeken. Sajnos, sorolhatnám a hasonló példákat — az ellenke­zőjét is, de azt természetesnek kell hogy tartsuk —, ame­lyek azt bizonyítják: még mindig nem veszett ki egyik-má­sik községi vezetőnk gondolkodásmódjából, következéskép­pen gyakorlatából sem az a téves és főképp a maga idején* ben is káros felfogás, amely nyolc-tíz évvel ezelőtt élte fénykorát. Amikor alsóbb, általában helyi vezetőink köré­ben az egyszerűségre, a munkára való hivatkozással divat volt a piszkos öltözék, az elhanyagolt külső; a határozott­ság, a szilárd elvi meggyőződés hangoztatásának ürügyén pedig a durva, fennhéjázó, lekicsinylő, nemegyszer trágár beszéd az egyszerű emberekkel, a fábi lakóival szemben. Felszabadulásunk tizenötödik és a tanácsok megalakulásá­nak tizedik esztendejében semmiféle indok nem mentség! A községi tanácsok vezetőitől — mint az államhatalmi szerv helyi legfőbb képviselőitől — ma már joggal követelhetik meg felettes szervei és elsősorban a lakosság, amely válasz­totta őket, hogy mind a kulturált magatartásban, a válasz­tékos beszédben, mind a türelmes, udvarias hangban és az öltözködésben is példát mutassanak. Szükség van erre, hisz enélkül a munkájuk eredményes végzéséhez feltétlenül meg­követelhető tekintélyben csorba eshet, de ezt követelik a kulturált magatartás elemi szabályai is, függetlenül a funk­ciótól. Tanácsvezetőink nagy többsége levelező útón gyarapítja általános és szakmai műveltségét. Többen akadémiát végez­tek, a jogi egyetemre iratkoztak be, mások az érettségit sze­rezték meg, vagy középiskolákba járnák, egy részük pedig az általános iskolai bizonyítvány megszerzésén fáradozik. Nagyszerű dolog ez, s a tanácsvezetők tudásvágyát, akarat­erejét bizonyítja. De az iskolai végzettség,, az ott szerzett műveltség ne csak a paragrafusok ismeretében nyilvánuljon meg, hanem művelt magatartásukban és általában az em­berekkel való érintkezés legkülönbözőbb formáiban is. P. L. Ismét fellendült kulturális élet a kaposvári postán totyogtak., majd egyikük ked­vesen odaintette őt az asztal­hoz ilye* megszólítással: »Kis- tegényket« És a kislegényke jőtt-merrt, került-fordult, dká- Bott egyik asztaltól a másikig. — A törzsvendégek elsősor­ban nála szeretnek rendelni — súgta fülünkbe Lieber Feri bá­csi, a kisfiú tanítója, aki sok­éves tapasztalatait készségesen adja át növendékeinek, s ad­dig nem megy nyugdíjba, amíg őt és a többi tanulót is meg- feleiő szakemberré nem ké­pezte. Píncértantdó a gyerek. Most ásó éves. Az erkölcsi intelmek­momdta —, különösen piaci napokon és szombat—vasárnap. Szeretek pincérkedni, és min­denkit szeretek. J — És miért becézik kásle- í génykének a vendégek? — Hát azért, mert olyan ki-J esi — válaszol kérdésünkre a { főnöke. { A kis Tóth Jóskáról senki | sem tud rceszat mondani, mert J azonkívül, hogy szófogadó, ügyesen, rátermetten végzi teendőit, gyerekes, mosolygós megjelenésével is belopta ma­gát főnökei és vendégei szere- | tetébe. { P. L i n fc Áranszstgáiltfó Vállalat Kaposvári értesíti a város lakosságát, hogy a Kisfaludy utca folytatásában (Csonkadűlőbeu) 20 kv-os LEÁGAZÓ VEZETÉKET ÉS TRANSZFORMÁTOR ÁLLOMÁST létesített, 8 azt 1960. október hó 29-én ' helyezi üzembe. Ettől as időponttól kezdve a villamosberendezések és tartozékainak érintése halálos veszéllyel jár. (24872) A GYÖNGY A tengeri kagylók és édes­vizű puhatestűek belső, szét­nyíló köpenyeit szivárvány színű anyag, a gyöngyház ta­karja A vegyelemzés azt mu­tatja, hogy a gyöngyház fő­képpen szénsavas kalciumból áll. A gyöngy a kagylók fajtá­jától és lelőhelyétől függően le­het pirosas, barnás, lilás, sőt fekete színű is. Sokkal ritkáb­ban található zöldes és csak nagyon elvétve kék szinű. Leggyakrabban a sárgás vagy kékes csUlogású és a jellegze­tes szivárvány színű, gyöngy­ház csillogású gyöngy fordul elő. Ezt a gyönyörű csillogást az okozza, hogy a gyöngyház­anyag belső rétegei megtörik és szétszórják a fénysugarakat. A gyöngyszemek különböző nagyságúak. A legnagyobbak 1—1,5 cm átmérőjűéit. Ritkán találhatók szabályos gömb ala­kú természetes gyöngyszemek. Rendszerint félgömb, gomba vagy valamilyen más alakúak. A szabálytalan alakúak között is találunk nagyon sajátságos, szép példányokat. Az egyik szovjet múzeumban őrzik a világ egyik legszebb és eszményien gömbölyű gyöngy­szemét, súlya 5,6 g. A legna­gyobb ismert gyöngyszem a londoni múzeumban van, súlya 85 g. Több mint 30 olyan puhatestű fajt ismerünk, amely gyöngyöt termel. Normális életkörülmé­nyek között a puhatestű külső bőrrétege szénsavas kalciumot választ ki gyöngyház .formájá­ban, és a saját házikója, kagy­lója belső felületét takarja az­zal. Ez a kagylóban lakó élő szervezet normális mjüködése. A gyöngy viszont a kagylók életében mutatkozó beüeges je­lenségre utal. Képzeljük csak el, hogy a kagylóba valamilyen módon bejut egy homokszem vagy valamilyen más idegen test. Ez megzavarja normális életkörülményeit, és szí|kségés­sé teszi az idegen test elszige­telését. A kagyló oly módon védi szervezetét a bejutott és a testét ingerlő idegen _ anya­goktól, hogy gyöngy huzréteg- gel vonja be. Így keletkezik a gyöngy. Attól a perctől kezdve, ami­kor az emberek rájöttek arra, hogy a gyöngy a kagylóiba ke­rült Idegen testek miatt kelet­kezik (ez néhány évszázaddal ezelőtt történt), megszületett a gyöngy mesterséges tecmeiésé- nek lehetősége. Kínában, Oroszországban és Japánban egyes telephelyeken szakemberek foglalkozták a gyöngykagylók szaporításával, különféle alakú gyöngyszemek kitenyésztéséveL A kifogott kagylókba megfelelő módon miniatűr Buddha-szolt rókát, ke­reszteket és egyéb figurái tat he­lyeztek el. Néhány év alatt eze­ket a figurákat gyöngy\házré- teg borította be. Ezután kiszed­te k a kagylóból, és drágít pén­zen értékesítették őket. Az ellenforradalmat megelő­ző években élénk kulturális tevékenységet folytattak a ka­posvári posta dolgozói. 1956 után megcsappant a kezdemé­nyezési kedv, próbák, rendez­vények csak elvétve akadtak, a város egyik legszebb kultúr­terme valósággal kongott az ürességtől. Mígnem ez év áp­rilisában megalakult a Postás Szakszervezet megyei bizott­sága, s az SZMT támogatásá­val hozzálátott a művelődési élet fellendítéséhez. A szakszer­vezet a TIT-tel egy 16 előadás- | bői álló sorozatot kötött le. I Havonta tehát hét előadást ♦ hallgathatnak a posta dolgozói. ♦ Az önművelést segítő is­♦ meretterjesztő előadások szá- | mának növelésén és megszer­♦ vezésén kívül a szakszervezet I gondolt az öntevékeny művé- | szeti élet megteremtésére is. í Folynak a tárgyalások az Ipar- I cikk Kiskereskedelmi Vállalat ♦ vezetőivel. Milyen ügyben? Mi- | vei a vállalat nem tud kultúr- i termet biztosítani dolgozói 5 számára, .felmerült a két in‘éz- {mény kulturális erői egyesíté­sének gondolata. Az Iparcikk j Kiskereskedelmi Vállalatnak I sok olyan dolgozója van pél- t dául, aki jó muzsikus, de hang- | szert a vállalat nem tud adni ♦ nekik. A postán fordított a helyzet: vannak hangszerek, de nincs, aki avatott kézbe ve­gye őket Egyesítve az erőket, pompás zenekart hozhatnak létre. A postának eddig is volt énekkara. A közelmúltban si­| kerrel szerepelt ez a kórus Pé- | esett a Postaigazgatóság vendé- j geként. Tervezik az énekkar t bővítését és új műsor betanu- |lósát | Jó hangú, énekeim szerető j emberek bizonyára .akadnak az ♦ iparcikk kfckeresfoedeimi dol- ; gőzök körött is. Rövid jelene­tekkel mutatkozik be decem­ber elején az újjászervezett színjátszó csoport. A hazai be­mutatkozást követően vidékre is szeretnének eljutni műso­rukkal a színjátszók. A né­pi tánccsoport újjászervezés előtt áll. A Postás Szakszervezet me­gyei bizottsága egyébként a változatos, tartalmas klubélet kialakításába is gondolt kul­turális tervének készítésekor. Többek között »Kérdezz—i felelek«-estek rendezésére ke­rül sor. Az első forduló érté­kelése november 12-én lesz. A szellemi torna három első he­lyezettje könyvet, töltőtollat* vázát kap ajándékba. Van remény tehát arra* hogy ismét felfrissül a kapos­vári postán a kulturális élet, és olyan eseménydússá, tartal­massá válik, mint amilyen évekkel ezelőtt volt. Jói sikerült a tantestületi vita a csurgói 1-es számú iskolában A Csurgói 1-es számú Álta­lános Iskolában a napokban gyűltek össze a nevelők, hogy megvitassák az iskolareform- tervezetet. Nagy Árpád igaz­gató jól felkészült a vitaindí­tóra. A napilapokban, a Peda­gógiai Szemlében megjelent cikkekben, a megyei értekezlet anyagára támaszkodva elemez­te a reform alapelvét. A gondolatokban gazdag be­számoló után élénk vita kezdő­dött. Bárdosi Sándomé az ok­tatási rendszer továbbfejlesz­tésének szükségességét bizonyí­totta be szemléltető példákkal »Az újjal szemben mindig megnyilvánul némi bizalmat­lanság, idegenkedés — mon­dotta. — Nyilvánvalóan így van ez az iskolai reformmal is. Ezt a bizalmatlanságot a pe­dagógusoknak el kell tüntetni. Ez többletmunkát jelent, de a nevelők játszva elvégezhetik, ha a tantestületben megvan az elvi egység.« A továbbiakban arról szólott, hogy a politech­nikai oktatáshoz hasonlóan mindenki ügyévé kell tenni az iskolareformot is. Hevesi Jenöné aez alsó tago­zat tananyagának csökken tésé­A Siófok «0 Vidéke Körzeti FöldmireMiöretkeut lgugatMgi ÉRTESÍTI tagságát, bogy október 39-én (szombaton) este 6 órai kezdettel a községi tanács nagytermében beszámol taggyűlést tarL Mindenkit szeretettel vár az igazgatóság. (3212) ről beszélt. Sokoldalúan ele­mezte ennek fontosságát. A szemléltető oktatás nélkülöz­hetetlen és szükséges voltáról szólott a továbbiakban, majd azt fejtegette, hogyan lehet »derűs otthont« teremteni az iskolában. Rudics József, a megyei párt- bizottság agit.-prop. osztályá­nak munkatársa az oktatási rendszer továbbfejlesztésének szükségességét hangsúlyozta, összehasonlította a Horthy- remdszer és a jelen kor oktatá­si törekvéseit. Példákon bizo­nyította, hogy a fejlődés, a to­vábblépés elkerülhetetlen. Horváth István, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak munkatársa arra hívta fel a tantestület tagjainak figyel­mét, hogy az iskolán kívül is terjeszteni kell az oktatási re­formtervezet eszméit. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. _Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár Latinka s. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó.- WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,» Ft,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents