Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-25 / 252. szám
Kedd, 13Ü0. október Z& 3 SOMOGYI SrCPLAÍ s-» A barátság: és a bizalom erősítésének követei Gondolatok a lakóterületi pártcsoportokról NEMZETKÖZI SzEMLE Mindéi kapu bezárul a gyarmatosítók elölt Egy elvtárs mondta el a napokban a következő esetet: »Kémetje, két éve lakom egy házban X elvtárssal, naponta találkozunk, és csak nemrég tudtuk meg egymásról, hogy mind a ketten párttagok vagyunk. Hát nem furcsa ez egy kicsit?« — tette hozzá nem is kérdésként, hanem inkább megállapításként, hogy ez tényleg nincs rendjén így. Mondhatnák néhányon, hát ez is valami? Hiszen hányán vannak, akik hosszú évek óta lakótársak vagy szomszédok, de ha megkérdeznék őket, nogy mit tudnak egymásról, bizony édeskeveset mondhatnának, mert nem ismerik egymást. Nos, némelyig szomszédnál ez még érthető is, hiszen a szomszédot nem maga választja meg az ember. Mégis a mi társadalmunkra inkább az jellemző, hogy eltűnőben vannak az embereket egymástól elválasztó korlátok, s mind több lesz a segítökészség, a mások iránti tisztelet, egymás megbecsülése. Ha ebből a szemszögből nézzük a dolgot, jobban megértjük, miért akadt fenn az említett elvtárs azon, hogy a vele egy házban lakó kommunistát csak két év után ismerte meg. Valóban, nem egészséges jelenség ez. Az egy üzemben, munkahelyen dolgozó kommunisták jól ismerik egymást, és párton kívüli munkatársaikat is. Ám nem egyedi eset, hogy az üzemben dolgozó munkatársakkal példás kapcsolatot tartó kommunista odahaza jóformán a szomszédját, lakótársát sem ismeri. Nincs ez így rendben. Hiszen a kommunisták kötelezettsége nem ér véget azzal, hogy elvégzik az üzemben az alapszervezettől kapott pártfeladatot. S tovább menve: az emberek nemcsak dolgoznak, hanem családi életet élnek, s természetszerűen idejük nagyobbik részét nem a munkahelyen, hanem a családban, otthonukban töltik. Ide már nehezebben jut el a párt szava, hiszen ez alapszervezet az üzemben van. Nem is beszélve arról, hogy a családból nem mindenki dolgozik üzemben vagy másutt, ennélfogva egy egész sor ember nem is tud kapcsolatba kerülni a pártszervezetekkel, a kommunistákkal. Ki tagadná, hogy feladataink megvalósításához szükségünk van minden ember véleményére és tudatos támogatósára? Egy évvel ezelőtt a Központi Bizottság úgy döntött, hogy a városokban meg kell alakítani a lakóterületi pártcsoportokat, 9 a kommunistákat kötelezte, hogy politikai munkát Sejtsenek ki ott is, ahol laknak. Vagyis kötelesek munkát végezni a lakóhelyükön levő területi pártszervezetben. A pártszervezetek Kaposvárott is hozzáfogtak az új munkamódszer elterjesztéséhez A város három körzetében 199 pártcsoport alakult, s ezekben több mint kétezer kommunista tevékenykedik. Ä pártcsoportok első feladatul azt kapták a pártszervezetektől, hogy látogassák meg a hozzájuk tartozó párttagokat, s ismerjék meg egymást. A pártcsoportok tagjai elosztották maguk között azt az utcát vagy néhány házat, amelyet rendszeresen látogatniuk kelL Hogy az átállás nem ment könnyen, hogy volt húzódozás, akadékoskodás, meg nem értés némely elvtárs részéről? Kár volna tagadni; hogy nem egyformán ' fogadta minden elvtárs a határozatot. Akadt, aki megijedt a túlterheléstől, s volt olyan is, aki azt kérdezte: »Minek ez, nem jó, ahogy eddig volt?« Persze nem rossz szándékból vélekedtek így, csupán nem értették meg, s furcsa volt számukra a tömegkapcsolatnak ez az új formája. B. A.-né elvtárs, az egyik pártcsoportbi- zalmi így számolt be a kezdeti lépésekről a városi pártbizottságnak: »Z. és T. elvtársak először elfoglaltságukra hivatkozva felháborodtak, amikor közöltem velük, hogy ezután együtt fogunk dolgozni az utcában. De amikor megmagyaráztam nekik, hogy erre a munkára nagy szükség van, mert igy kívánja a párt a kapcsolatot erősíteni a lakossággal, hogy jól tudjon irányítani, akkor egyetértettek velem, és örömmel vállalták az új megbízatást.« Hogy a párttagok nagy része megértette, miről van szó, arról sok szép példa is tanúskodik. A pártcsoportba beosztott elvtársak több helyütt felkeresik a területükhöz tartozó családokat, és beszélgetnek velük nemcsak a párt politikájáról, a nemzetközi helyzetről, hanem egyéni gondjaikról, panaszaikról is, s ahol tudnak, segítenek. A donneri pártcso- portok például megszervezték az épülő bölcsődénél az önkéntes társadalmi munkát. Ugyancsak a Danner ban több párt- csoportból felkeresték a lakókat, s megvitatták velük a nemzetközi helyset fő kérdéseit. A lakóterületi, póricsoportok tevékenységét tehát kezdi megismerni és becsülni a lakosság. Ahhoz, hogy még ismertebbé váljék ez a munka, az szükséges, hogy minden párttag becsülettel, szívesen hajtsa végre megbízatását, s azok se tekintsék nyűgnek, túlterhelésnek, akiknek az üzemben vagy hivatalban anélkül is van épp elég funkciójuk. Sajnos, a városi bizottságra egyre-másra érkeznek jelzések a területi párt- szervezetektől, hogy állami, gazdasági funkcióban levő párttagok »rangon alulinak« tekintik, lebecsülik ezt a pártmunkát. Az új munkamódszerre való áttérés megnövelte a területi pártszervezetek felelősségét. Hogy az új munkastílusból mennyi bizalom terem, az attól is függ, mennyire gazdáik területüknek, s tudnak-e elegendő megbízatást adni. Varga József Magasba lendültek a karok, és tapsvihar zúgott; így döntött egyhangúlag az ENSZ 15. közgyűlése arról, hogy a gyarmati rendszer felszámolásáról szóló szovjet javaslatot plenáris ülés elé utalják. Ez az egyhangú döntés önmagában is történelmi jelentőségűvé avatná a még karácsonyig eltartó New York-i tanácskozásokat. A szavazás ügyrendi kérdés, és az érdemi tárgyalások csak ezután következnek, mégis a szavazás lefolyása történelmi lecke volt a még gyarmati, függő sorban lévő népek, a gyarmatosítók és a világ minden országa számára. Megmutatkozott ugyanis, ki a függetlenségükért, szabadságukért küzdő népek barátja, és ki az ellensége. Ezt a döntő jelentőségű javaslatot a szocialista tábor támogatásával a Szovjetunió terjesztette te, és mellette szólaltak fel az egész haladó világ képviselői. A klasszikus gyarmattartó hatalom, Anglia és mögötte a szemforgató, ma- gyarázgató, de valójában irányító Egyesült Államok küldötte mellébeszélt, illetve hallgatott a felvetődött kérdésről, prókátorokat tolt maga előtt a szószékre, hogy ezek, ha a gyarmatosítást igazokú nem tudják is, de legalább szóljanak néhány jó szót róla, vagy tereljék a tárgyalásokat más mederbe hajánál fogva előrángatott kérdések előtérbe erőltetésével. Minthogy semmiféle manőver nem járt sikerrel, a hangulat »fenyegetően« a népek függetlensége és szabadsága mellett alakult ki, a sarokba szorított imperializmus képviselői is magasba lendítették karjukat, tapsoltak, nehogy saját homlokukra kelljen ütni a szégyennek ama bélyegét, hogy az atomkorszakban egyedüli védelmezői a rabszolgatartásnak. A XX. század a népek fel- szabadulásának százada. 1960 Afrika éve, az az esztendő, amikor az afrikai népek milliói rázzák le a gyarmati igát A még függő népek felszabadulása nem megy magától. Függetlenségüket, szabadságukat a népek kemény harcban vívják ki azokkal szemben, akik az ENSZ közgyűlésén kényszeredetten tapsoltak, ez imperialistákkal és lakájaikkal szemben. Mert mi is a helyzet Afrikában? Csaknem hét esztendeje folyik a harc Algéria szabadsághősei és a francia imperialisták között. Az imperialisták ezt a háborút sorscsapásnak szeretnék feltüntetni, amelynek nem lehet vé'Sét szakítani. Az algériaiak békéi akarnak, de küzdenek mindaddig, míg szabadságukat nem látják biztosítottnak. Az utóbbi napokban egymás után adják a hírügynökségek tudtul, hogy Dél-Rhodéziában újabb és újabb terrorintézkedések látnak napvilágot, terrorcselekmények követik egymást, olyan törvényeket hozn ik, amelyek lehetővé teszik a kormánynak a fasizmus minden jegyét magán viselő intézkedéseit. Dél-Rhodézia kormánya másolja a közeli Dél-afrikai Unió kormányának féktelen módszereit. Akkor, amikor világszerte küzdelem folyik az ENSZ alapokmánya és az emberi jogok érvényesítéséért, Dél-Rhodéziában és a Dél-afrikai Unióban a haladó idővel dacoló ősi barbár állapotoknak kell hogy tanúi legyünk. Nyílt diktatúra van Ruanda-Urundi gyámsági területen, Mocambique és Angola portugál gyarmatokon. A gyarmattartók nem szívesen mondanak le a gyarmatok kincseiről, és miután kénytelenek kimenni a főkapun, igyekeznek visszatérni a mellékbejáratokon. Ez történik most Kongóban, ahol az imperialisták: szolgálatában a2 ENSZ megakadályozza a legális parlament működését, de- zorganizálja a választott mi. niszterelnök tevékenységét. Rendcsinálás helyett zavart kelt, hogy megkísérelje a gyarmati rend visszaállítását e nagy kiterjedésű afrikai országban. Teljesen átlátva, hogy a nyers imperializmus, a leplezetlen gyarmati uralom játszmája véget ért, az imperialisták látszólag hajlandók elismerni a népek önrendelkezési követeléseit, de egyidejűleg olyan módszereket eszelnek ki, amelyekkel ténylegesen ellenőrzést gyakorolnak egykori gyarmati területeiken. Ezt a legkülönbözőbb módszerekkel érvényesítik, hogy a népek éberségét elaltassák. A neoko- loniaiizmus tipikusan klasszikus példája az, amit ma Kamerunban láthatunk. Köztudomású, hogy Kamerun Afrika évének első napján, 1960. január 1-én függetlenséget nyert, de 1985-ig az imperialista Franciaországnak elzálogosították; a francia csapatok Kamerunban maradnák, a franciák továbbra is kulcspozíciókat töltenek be a közigazgatásban, a rendőrségnél és a hadseregnél. Az áMüggeftenség igájában sínylődök példája tanulságos minden függetlenségéért küzdő afrikai nép számára. Á történelmi lecke megértéséről tanúskodnak az egymást követő afrikai értekezletek is. A tuniszi értekezleten például két esztendővel az aklcrai értekezlet után már a fő probléma nem általában a függetlenségi harc, hanem a neokolo- málizmus eüeni együttes küzdelem módszereinek kidolgozása volt, Afrika népei mind egységesebben harcolnak egész Afrika végleges, valóságos függetlenségéért és szabadságáért. Az ENSZ 15. közgyűlése ismét megmutatta, hogy harcukban számíthatnak az emberiség legjobbjainak támogatására és erejére. A szociafiste áHamdfe, a szabadságszerető népek a harcold gyarmati népek oldalán állnak. Nincs messze az az idő, hogy <t gyarmatosítok eiőtt minden kapu lezáruL Oletics László kéményseprő Batéban, Kaposhomokon, Kisberkiben és Kapos- keresztúron csaknem 1600 kéményt tisztít havonta. Júliusban szabadult fel, azóta önállóan dolgozik. , * SEJNYIN A SIRIUS AKCIÓ (41) Egy nappal később a katonaságot elvezényelték az épületből és a kastélyt minden oldatról szögesdróttal vették körül, őröket állítottak minden irányban, s ezek senkit sem engeditek be. Még akármilyen német tisztet seam A házban különös emberek telepedtek meg, közülük többen civilruhát viseltek. A föld alatti helyiségben egy mozgékony, bár korosabb emberke intézkedett. Herr Stefannak szólították^ személye — hogy úgy mondjuk — európai hírű volt Európa minden országának és városának rendőrségén ugyanis úgy ismerték, mint kiváló pénzhamisítót. A németek valamelyik párizsi börtönben akadtak rája, ahol épp a soron levő büntetését töltötte. Herr Stefan ettől kezdve a »szakmájában« dolgozott a fasisztáknak. A föld alatti helyiségben az 5 irányításával készültek a hamis bankjegyek: szovjet százrubelesek, török fontok, svéd koronák és iraki dinárok. Harr Síefannak rendelkezéséin bocsátották a legmoder- rwpfoó kőnyomatra gépekét, Vésőszerkezeteket, nyers papíranyagot megmunkáló gépsorokat — általában nagyüzemi termelés folyt Az épület másik fele alatt kanyargó föld alatti labirintusokban ugyancsak égett a munka. Ott készültek a hami- srtott szovjet állami és párt- igazolványok, a fotólaboratórium pedig azokat a felvételeket állította elő, amelyeken »a megszállt területek lakossága ünnepélyesen és boldogan fogadja a bevonuló német csapatokat«. A kastély parkjában elszórt kerti házakban, melléképületekben helyezkedtek el ennek a különös »kombinát«-nak egyéb »részlegei«. Az egyik az átszökött személyek és diver- zánsok kiképző szállása volt, egy másikban rövidhullámú rádiózásra képezték ki az embereket, a harmadikban a legkülönbözőbb álcázott adóké szülékeket állították elő: látszatra harmonikák, úti nesze- szerek, falusi ládák, zenelődo- bozok voltak stb. — ezekkel látták el a szovjet hátországba átdobott kémeket és diverzán- sokai. Még ugrótorony is épült a parkban, ejtőernyős kiképzés céljára. Az ejtőernyősök vezetője egy törzsőrmesteri rendfokozatot viselő hórihorgas, vörös hajú férfi volt. A leendő ejtőernyősök között voltak egykori Mahno-banditák, Petljura-pribékek és sok egyéb csürhe, akiket az egész világ sikátoraiból szedtek össze. Eléggé kelletlenül kapaszkodtak fel a toronyba, s ott a legfelsőbb ugrószintre érkezve megálltak, elgondolkoztak. — Schneller! — üvöltötte lentről éles hangon a vörös hajú. — Schneller! — és mesterien cifra orosz káromkodással fejezte be kiáltását A kiképzett kémek egy-egy csoportját bizonyos időközökben útbaindították az arcvo nad felé, hogy ott átdobják őket a szovjet hátországba Előzetesem mindegyikük az öltözőhelyiségbe került s megkapta a megfelelő ruházatot Innét már iükäetes jelmezben kerültek kk mint roskatag ukrán gitáros vak emberek, jövendőmondó vénasszonyok, koszos kártyapaklijukkal, vándorzenészek harmonikával és hegedűvel, »rendőrök« tökéletes egyenruhában, megfelelő iratokkal ellátva, »szovjet katonák« elnyűtt uniformisban, mintha »éppen a bekerítésből siklottak volna ki«, még kamaszfiúk is. Valameny- nyiüket a megfelelő módon kioktatták, valamennyiüknek megvolt a maga pontosan megállapított feladata és mindegyiket egy megbatározott kör-? zetbe küldték. Este, a sötétség beállta utáni gépkocsival vitték őket az arc-J vonalig, ott aztán különféléi utakon és módokon dobiak átj őket a szovjet hátországba. S ezt az egész bonyolult gé-i? pezetet, ezt a különös »kombi-j nátot« Krascbke úr vezette —? ugyanaz a Krascbke, aki vala-jj mikor 1915-ben, pályafutásé-/ nak kezdetén olyan méltányta-f lanul járt el Popandopulosz és? Petronescu urakkal (ezeket ak-f kor persze egészen másképp! hívták). S pontosan ugyanaz a? Krascbke, akivel az a szörnyűi baleset történt a moszkvai Be-? lorusz-pályaudvaron, most! azonban megbocsátottak neki) és ezt a felelősségteljes feladatot bízták reája. Kraschke úr itt, ebben a? Szmolenszk környéki kastélyban rendezte be a német fel-7 derítő szolgálat gócpontját, azt! a különös fajta vezérkart,« amely közvetlenül irányította! ennek a frontszakasznak egészj kémkedési, diverziós, bomlasztó tevékenységét. E »vezérkar«» elhelyezkedését és munkáját lehető leggondosabban sitit- kották. ., Itt szülték meg, dolgoztál: ki? és készítették elő a német fel-5 derítés és propaganda legké-? nyesebb terveit és intézkedé-J seit, itt válogatták ki és dől-? gozták meg utoljára az új »kádereket«, s a berlini rendezőké intésére itt tartották a legha-5 tásosabbnak szánt jelenetek/ főpróbáit, itt állították elő a A »cáfolhatatlan bizonyítékokat«./ —^Folytatjuk — ... Nem elég csak beszélni róla Tenni is keU — mégpedig az eddiginél jóval többet —1 a KPVDSZ-hez tartozó vállalatok vezetőinek, hogy munkatársaik, dolgozóik testi épségét, életét a legmeszebbme- nőkig óvják, védjék. »Legfőbb érték az ember« — jól ismerik és maguk is gyakran hangoztatják ezt a jelszót, de a munkavédelmi szabályok megtartását, a biztonsági szemléket már fölösleges tehernek tekintik mondván: nálunk nem történik baleset. A barcsi fmsz vezetője is így vélekedett, amikor azt mondta, hogy bár jegyzőkönyvekkel nem tudja igazolni a biztonsági szemlék megtartását, azok nem maradták e£, s náluk nincs baleseti veszély. De mit mutat az ellenőrzés? Azt, hogy az üzletekben, vendéglőkben szabálytalanul, nem ládákban tárolták a szódavizet, pedig igy könnyén baleset adódhat a robbanásból Találtunk földeletlen kompresszort, 245 voltnál erősebb pincevilágítást, rossz péncelejáratot. Az fmsz-i szikvízüzemben a téli gázpalackot a töltőberendezés közelében tároljak; a töltőmunkásnak nincs vízhatlan kesztyűje, a ládázó-szállítómunkásnak védőszemüveget, csukló- védője. Efféle szabálytalanságok nemcsak Barcson, hanem as egész megyében fellelhetők. Siófokon két sérülést okozott a felrobbant szódásüveg. Másutt balesetet okozott a törött létra, a rossz pincelejáró, a csorba szélű pohár, a rossz szállítási körülmények. Tavaly az állami és a szövetkezeti kereskedelemben, a vendéglátóiparban 55 baleset történt Ez év első felében a balesetek száma 24 volt A balesetek, többségét esés okozta, vagy szállítás közben történték. A harmadik negyedévben megnövekedett a balesetek száma. Egyedül a Termény forgalmi Vállalatnál hat baleset volt — egy halálos—, s a MÉK-től is öt balesetet jelentették. A KPVDSZ megyei bizottsága mellett tíztagú társadalmi munkavédelmi bizottság dolgozik. Hiábavaló azonban minden fáradozásuk, ha a felelős vezetők nem érzik kötelességüknek beosztottjaik, munkatársaik testi épségének, egészségének, életének védelmét. Az elmúlt ebben pL 13 fmsz-i vezetőt kellett _ pénzbüntetéssel sújtani, mert elmulasztották a kötelező biztonsági szemléket, illetve a baleset bejelentését. Egyik-másik vezető, mivel a baleset prémiumot, illetve kitüntetést kizáró ok, igyekeznék azt efhall- yatni. Nem elég csak mondami, hogy nálunk legfőbb érték tra ember. Mindent meg keU tenni, hagy munka közben m éts jen senkit sem baleset, " '
