Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-16 / 219. szám
Péntek,, 1960. szeptember 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP Készítsünk minél több silótakarmányt AZ ELSŐ PRÓBATÉTEL Szarvasmarha-állományunk takarmányozása mindinkább megköveteli a lédús és a tö- megtakarmányok nagymérvű felhasználását. Különösein a téli takarmányozás időszakában van nagy szerepe a zöldtakarmányokból készült, jó minőségű szilázsnak. Mivel a takarmánytartósítás korszerű mód- szerei ismertek, termelőszövetkezeteink egyre nagyobb gondot fordítanak a szakszerű silózásra. A szövetkezetek állatállományának téli takarmányozása a tömeg- és szálastakarmányokon alapszik. A tömegtakarmányok közül a legnagyobb szerepe a silónak vari. A tapasztalatok szerint a tsz-ek jó része már eljutott addig, hogy a silózásra alkalmas takarmányokat megtermeli, de az is tény, ho?y az új silónövények termelése még nem eléggé terjedt el a tabi járásban. A silónövények idejében való betakarítása, a jó minőségű siló készítése fontos feladat. A tabi járásban a silózásnál néhol még kevés a munkaerő, szállítási probléma is van, de a gépekkel fokozatosan leküzdik ezt a nehézséget. Becslések szerint jó termés mutatkozik mind az abrak-, mind a szálas- és nedvdús takarmányokból. Lehetővé válik tehát számosállatonként mintegy 10 köbméter siló készítése. A szilázzsal, mint jó tömegtakarmánnyal szemben nemcsak az a követelmény, hogy ízletes legyen, és nagyobb mennyiségben való etetése se okozzon zavart az emésztésben, hanem az is, hogy egységnyi területről minél több hasznos tápanyagot szolgáltasson. A szénakészítés az időjárástól függően 30—60 százalék, a szakszerűen elkészített erjesztés mindössze 5—10 százalék tápanyag-veszteséget okoz, és nem függ az időjárástól. Az Állattenyésztési Kutató Intézet kísérleti eredményei arról tanúskodnak, hogy nyáron, amikor a legelő füve »kisül«, eredménnyel etethető egyéb zöldtakarmány hiányában a jól elkészített szilázs. Nem keletkezhet sem ecetsavas, sem vajsavas erjedés, ha a silótakarmányt kellően tömörítik. Nagyobb mennyiségű adagolás nincs káros hatással a tehenek ivaréletére, tejhozaméra. Külföldi kísérletek tanúsága szerint 1 mázsa siló- kukorica 15 kiló magot tartalmaz, tehát napi 40—50 kiló szi- lázsban 6—7 kiló szemet is adunk, s így például a szarvasmarha-hizlalásnál abrakot takarítunk meg. A silókukorica étrendi hatását fokozhatjuk úgy, hogy silózáskor szóját keverünk a silókukoricához. Ezt a módszert sikerrel alkalmazták a kányái Alkotmány Termelőszövetkezetben. Az értékes silótakarmányt állandó jellegű gödrökben tárolják, a kisebb értékű silótakarmányt (zöldséghulladék, cukorrépafej stb.) pedig ideiglenes silókban. Az andocsi Kossuth eddig már 200, a kapolyi Szabadság 800, a nágocsi Szabadság 400, a zalai Előre 400 köbméter silót készített. Ezzel biztosították az állatállomány olcsó takarmány ozásának alapját és azt, A múlt hónapban, amikor megkérdezte az igazgató, hogy mi legyen a jutalmazásra szánt pénzzel, a Somogy megyei Útépítő Vállalat dolgozói úgy döntöttek, hogy kirándulni mennek, megnézik Sztálinvá- rost. A Vasműben jártunk, és elfelejtettem, hogy dolgozni jöttem: alig írtam néhány szót a jegyzetfüzetembe. Egy kicsit nem is akartam. Jobb volt nézni az arcokat, és olvsni a tekintetekből. Hogy csillogtak! Felírtam: naponta 8—10 látogató csoport érkezik. A forgácsolóban öt-hatmillió devizaforintot érő gépekkel dolgoznak. Az öntödében kb. 1300 fokon olvasztják a vasat. A hengermű ezévtől dolgozik. A hogy a télen nem csökken az állatok termelése. Szükséges, hogy a silókukoricát viaszéré-kor arassuk le és silózzufc. V állandó és ideiglenes tárolóhelyeket teljes mértékben fel kell használni a takarmányok veszteségmentes raktározásánál. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek kukoricatermésük nagy részét a közös állomány fejlesztésére fordítsák. A bő termés lehetővé teszi, hogy az állati termelést magas szintre emeljük, a termelési költség pedig csökkenjen. Száraz Gyula, kutatóintézeti munkatárs. két magyar mérnök tervei szerint építették. Az egyik kohónál csapoltak. Láttuk a szertecsöppenő sok tűzcsillagot, az olvadt,, az ember akaratának engedelmeskedő vaspatakocskát. Sétáltunk a városban __ Itt már nem jegyeztem semmit, a házakat úgyis rajzolni kellett volna vagy fényképezni színes filmmel. Gyönyörűek. Bár- dosy Pali bácsival, a nagyatádi ötvenen felüli munkással a szigeten, a hajóállomáson beszélgettem. Komáromi János siófoki irodavezető keresetlen szavakkal mondott köszönetét Dudás elvtársnak, a vállalat vezetőségének a maga és mindenki nevében. »Munkahelyemen a dolgozó nép érdekeit szem előtt tartom, azon vagyok, hogy minden erőmmel, tudásommal a szocialista embertípust formáljam .« Vallomásnak számítanak e sorok. Vallomásnak arról, hogy mit tart, mit érez hivatásáról egy fiatal általános iskolai tanár. Vallomás ez arról is, miért akar bejutni a kommunisták pártjába. E sorokat ugyanis tagjelöltfelvételi kérelméhez csatolt önéletrajzába írta Molnár Ferencné bala- tonszemesi pedagógus. És most mondhatná valaki: »Ez is valami? Hiszen nemcsak a párthoz tartozó pedagógusok kötedó »fiatalember« most elérzé- kenyült. Néztük a Dunát... hallgattunk... a hajó távolodott a kikötőtől... Megszólalt: — Többet ér ez nekem, mintha adtak volna 500 forintot. Nem válaszoltam. Mif is mondhattam volnál Fitos Gyulát, az okos szavú siófoki mérnököt vagy a nagyatádi Gyánó Feri bácsit hívjam ide tanúnak, aki ott is mindig a »fiai« becsületét vigyázta? Ezt se teszem. Kimondatlanul, szavakban formálatlanul is megértettük: a közösség erejéből, gyáróriások mellett így erősödik szép óriássá az ember. .. V. P. lessége a szocialista ember formálása, hanem mindenkié, aki azt a pályát választotta.« Nos, valóban, ez kötelesség. De vannak, akik ezt tartják életük s hivatásuk egyetlen és legfőbb céljának, akik tudatosan dolgoznak — s ebbe a kategóriába nemcsak a kommunisták tartoznak — és akadnak, akik tessék-lássák módjára, néha saját meggyőződésük ellenére nevelnek így. (Hogy mennyi haszonnal, az persze más kérdés). Annyi bizonyos: a kommunista pedagógus alapvető kötelességének tartja, hogy a gondjaira bízott gyerekekből igaz, szocialista embert formáljon természetesen a szülői ház és a társadalom együttes segítségével. De ennél több a kötelessége S jóllehet Molnár Fe- rerucné tisztában van ezzel, de hogy még jobb pedagógus lehessen, hogy kommunista emberré válhasson, ahhoz az ő saját akaratán kívül más is kell: a kommunista közösségnek embert formáló ereje, segítése. Igen, mert ahhoz, hogy valaki kommunistává váljék, nem elég kijelenteni, mától fogva kommunista ember leszek, ehhez meg kell változni jellemben, világnézetben, a kö. zösségről alkotott felfogásban. Tehát hogy Molnár Ferencné- bol lesz-e kommunista, az nagymértékben függ attól, hogy éreznek-e ezért felelősséget a szemesi elvtársak, akik érdemesnek tekintették arra, hogy tagjelölt lehessen. Hogy a jelölt beválthassa a hozzá fűzött reményeket, hogy párttag, teljes értékű kommunista lehessen belőle, elsősorban nevelni, segíteni kell. A tagjelölt, sóg ideje alatt lehetőséget kell neki adni, hogy rászolgáljon a bizalomra, hogy az ajánlók és a taggyűlés nyugodt lélekkel írják majd azon a bizonyos napon a felvételi kérelemre a sokat jelentő szót: ajánljuk, elfogadjuk. De kap-e majd elegendő megbízatást a vezetőségtől, a pártszervezettől, Molnár- né elvtárs, hogy majdan, ha beszélnie kell, legyen miről be. számolnia? Sajnos, még nem ritka az olyan pártszervezet, ahol a tagjelöltet felvevő taggyűlés után az ajánlók is, a vezetők is elfeledkeznek munkával} feladattal, megbízatásokkal ellátni a tagjelöltet. Néhol nem találnak neki való feladatot, másutt meg azt tartja a vezetőség, vannak itt régi, tapasztalt elvtársak, nekik egyszer megmondjuk, mit hogyan, és ők aszerint csinálják. Attól már félnék, hogy az új elv társ félig vagy esetleg rosszul hajtja végre a kapott feladatot S amikor eljön a nagy vizsganap, akkor a tagjelölttől nincs mit számon kérni, mert ő nem kért, a vezetőség pedig nem adott neki munkát. Arról persze ilyenkor sok elvtárs elfeledkezik, hogy egyszer ő is átesett ezen a »tűzkeresztségen«, és neki sem volt könnyű. Még sajnálatosabb, hogy több pártszervezetben sokszor egy évig sem kérdik meg a tagjelölttől, nahát mit csináltál} vagy milyen problémáid vannak. A Szervezeti Szabályzat előírásait megsértve több helyütt még egy év után sem térnék vissza megvizsgálni, rászolgált-e a tagjelölt az előlegezett bizalomra, méltó-e a párttagságra vagy sem. Jó módszernek bizonyult, hogy több pártbizottság a tagjelölt- ségi idő lejártával figyelmezteti az alapszervezetet, hogy ez és ez az elvtárs hat hónap óta tagjelölt, vizsgálják meg ügyét. Igaz, ez segít valamit, de nem ez a megoldás. A pártszervezetekben olyan felelősségteljes légkörnek kell kialakulni, amelyben nem kallódhat el egyetlen tagjelölt sem. Azt kell szem előtt tartaniuk, hogy kommunisták nem születnek, sem az égből nem pottyannak alá, hanem kommunistákat nevelni kell. Hogy hogyan, azt mindenütt a helyi körülmények szabják meg. Ha a kommunista közösségekben és különösen a vezető tisztséget betöltő eivtársakban megvan a lehetőség az új tagjelöltek neveléséért, akkor megtalálják a nevelés különböző módjait, lehetőségeit. Minden elvtársnak éreznie kell: a tag'költség tűzkeresztség, a kommunista életében az első próbatétel. Varga József Pali bácsi, a mindig viccelődő, légkondenzációs hűtőtornyot mostanság is szívesen kujonkoSomogyaszalói utcarészlet. — Otven somogyi útépítővel Sztálinvárosban SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (10) A Káró-király nem találta a helyét. Zavaros, ellentmondó érzések lettek úrrá rajta. Irigyelte, igen fájdalmasan irigyelte ezeket az embereket, akik saját ünnepnapjuk tiszteletére vonultak el ott az ablak alatt, saját városukban, saját utcájukon. Mert valóban az ő városuk, az ő országuk, az ő ünnepük volt. Az ő ünnepük s ehhez neki, az egykori Serge Golubcov nemesembernek és földbirtokosnak semmi köze sem volt. Arra gondolt, hogy lennének átkozottak valamennyien! Lám csak, hogy örülnek, hogy ünnepelnek, ő pedig az ostoba, csaló Káró-király csúfnévvel, élete. kockáztatásával kénytelen engedelmeskedni a nagyorrú németnek, aki napról napra egyre pökhendibb, követelőzőbb és már olyan gorombán szokta összeteremteni öt, a nemesembert, mintha a szolgája volna. Másfelől azonban van valami különös, izgató öröm abban a tudatban, hogy ő most súlyos csapást mér az ellenséges ünnepnapra, s erre az ellenséges, daloló tömegre. Ezekkel a gondolatokkal és a gyűlölet, a bosszúvágy hullámától hajtva, most hirtelen az asztalhoz fordult, ahol az iratok feküdtek, és azzal a különleges kis Leica-géppel, melyet Kraschkétól kapott, sorra készíteni kezdte felvételeit. Május 2-án aztán, késő éjszaka, az örömtől ragyogó Kraschke viharként rontott be a katonai attasé magánlakásába, és az asztalra tette a Káró-király fényképezőgépének kazettáját. Waitzel ezredes és Kraschke boldog izgalommal siettek a fürdőszobába, ahol a különösen titkos fényképezési munkákat szokták elvégezni, és hozzáfogtak a film előhívásához. A sötétben, melyet csak halványan világított meg a tompa vörös fény, egyenletesen koppant az előhívóedény, amint Kraschke úr nagy óvatosan himbálta. Waitzel lihegett az izgalomtól: hiszen nem tréfadolog, hogy most mindjárt kezében fogja tartani nehéz, fáradságos munkájának eredményét! Elmúlt az előhívásra szánt idő, a filmet kihúzták az edényből és — micsoda öröm! — ott látták rajta a harminchat kitűnően sikerült felvételt: a tervrajzokat, a számításokat, a képleteket... — Heil Hitler! — üvöltötte teli torokból Kraschke és rázni kezdte Waitzel ezredes kezét. A siker tehát teljes volt. S éjszaka Berlinbe repült a győzelmet hirdető rejtjel-sürgöny. Reggel már ott is volt Canaris és Pickenbrock rejtjeles gratulációja s a parancs, hogy a filmet azonnal indítsák útnak Berlinbe. Éppen ezekben a napokban kellett Moszkvából Berlinbe utaznia egy bizonyos Herr Müllemek, aki úgy szerepelt, mint a Német Távirati Iroda munkatársa, valójában azonban a politikai hírszerző szolgálat embere volt. Herr íviül- ler örömmel vállalta, hogy magával viszi a kis csomagot, és megígérte, hogy Berlinbe való megérkezése után rögtön eljuttatja rendeltetési helyére. Waitzel úr azáltal, hogy a kincset érő filmet Müllerre bízta, tulajdonképDen két le- pvet ütött egy csapásra: először is Müller jelenteni fogja a katonai attasé úr győzelmét Himmlemek, sőt alkalomadtán magának a Führernek is; másodszor: Canaris tengernagy, ha Müller kezéből veszi át a filmet, semmiképp sem tulajdoníthatja el Waitzel ezredes babérjait, amit már több ízben megtett, hanem akarva- akaratlanul kénytelen lesz tárgyilagosan jelenteni a katonai attasé úr érdemeit. Végül is Canaris tengernagy' sehogyan sem köthet bele ab ba, hogy Müllerre bízták a fii-; met, hiszen ez idő tájt más: megfelelő alkalom nem kínálkozott, s ő maga követelte hogy a lehető leggyorsabban küldjék el neki az anyagot. Egyszóval Waitzel mindent: rendkívül gondosan kitervelt s most boldogan dörzsölte e kezét. Herr Müller a National-szál- lóban lakott és Waitzel nem: akarta, hogy Kraschke odavigye neki a filmet. Ezért elhatározta, hogy Kraschke egyenesen a pályaudvarra megy elbúcsúztatni Müllert — ami egészen természetes a nagykö-i vétség sajtóattaséja részéről —, ott átadja neki a nagyér-; tékű csomagot. Így is történt. S egy órával: azelőtt, hogy Nyegoreloje határállomás felé elindult volna a nemzetközi vonat, Kraschke: úr a nagykövetség épületéből; a Belorusz-pályaudvar felé: vette útját, biztosítva Waitzel ezredest, hogy közvetlenül a vonat elindulása után visszatér a nagykövetségre és jelenti főnökének: a film már útban van Berlin felé. Megválasztották [a KISZ-alapszervezet új vezetőségét a Textilművek B műszakjában — Folytatjuk — A Kaposvári Textilművek feldíszített nagy tanácstermében tartották meg a B műszak KISZ-alapszervezet£nek vezetőség- és küldöttválasztó tagigyűlését. A taggyűlésen megjelent Czirják István, a KISZ KB tagja, Németh Ferenc, ' városi pártbizottság titkára, Kovács István, a városi KISZ- bizottság titkára. Az elnökségben helyet foglalt Németh Gyula, az üzemi pártbizottság titkára, Horváth Istvánná, a B műszak pártalapszervezeté- nek titkára, Kovács Rózsa, az üzemi KISZ-bizottság tagja és Buzsáki Lászlóné, a KISZ- alapszervezet titkára. A megjelent 76 fiatalt és a vendégeket Kovács Rózsa köszöntötte. majd felhangzott a Himnusz. Ezalatt három ifjúgárdista behozta az üzemi KISZ-bizottság zászlaját. Úttörők köszöntötték a taggyűlést, majd Buzsáki Lászlóné mondotta el beszámolóját az alapszervezet hároméves munkájáról, és ismertette a jövő feladatait tartalmazó határozati javaslatot. A KISZ-alapszervezet titkára beszámolójában foglalkozott I gazokkal az erőfeszítésekkel, Amelyeket a fiatalok tettek a g termelés gazdaságosabbá tétele céljából. Beszélt arról, hogy az 1957 májusában 24 fővel megalakult alapszervezetnek ma már 80 tagja van. Szólt az 1080 óra társadalmi munkáról, melyet a sportpálya és a strand építésénél, a fonálmentésnél végeztek a kiszesek. Kitért az ifjúsági brigádok munkájára és a KISZ-oktatás helyzetére. Elmondotta, hogy az idén még egyszer annyian jelentkeztek oktatásra, mint 1959-ben. A beszámolót és a határozati javaslatot vita követte. Czirják István elvtárs a hibák kijavításának fontosságára hívta fel a tagság figyelmét, Németh Ferenc elvtárs pedig a tömegkapcsolatokról, az eszmei továbbképzésről beszélt. Foszák Péter háromtagú kulturális bizottság felállítását javasolta, mely rendezné a meglehetősen zilált kulturális ügyeket, Ráczkevei Teréz a Szakma Ifjú Mestere mozgalom megindítását sürgette, és kérte a gazdasági vezetőket, hogy intézkedjenek az előfo- nalhiány megszüntetése végett. A hozzászólásokra Buzsáki Lászlóné válaszolt, majd a jelölőbizottság javaslatot tett a 9 tagú vezetőségre és az üzemi KISZ-értekezletre küldendő 21 fiatal személyére. A kiszesek a javaslatot elfogadták. A taggyűlés a DlVSZ-induló eléneklésével fejeződött be. Az újonnan megválasztott vezetőség ezután megtartotta első ülését.
