Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15 / 218. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1960. szeptember IS, Hruscsov kezdeményezése újobb lehetőségeket tőr fel Üj Delhi. Az Űj Delhiben megjelenő National Herald című angol nyelvű lap munkatársa, Tgbal Szingh foglalkozik N. Sz. Hrus- csovnak azzal a javaslatával, hogy az ENSZ-tagállamok kor­mányfői vezessék az egyes or­szágok küldöttségeit az ENSZ közelgő közgyűlésén. A nyugati hatalmak ezzel kapcsolatos »alapjában véve negatív állás- foglalása — írja — azt mutat­ja, hogy a Nyugat közömbösen te­kinti a nemzetközi politika halaszthatatlan problémáit. Ugyanis ha alkotó módon vagy legalábbis elfogulatlanul te­kintene e kérdésekre, akkor azt látná, hogy Hruscsov kez­deményezése több irányban is üj lehetőségeket tár fel«. Együgyűség lenne azt gon­dolni — jelenti ki a továbbiak­Sajtóvisszhangok ban Szingh —, hogy értelme van folytatni a plátói tárgya­lásokat a leszerelésről, miköz­ben az egész nyugati politika a fegyverkezésre, sőt Nyugat- Németország atomfelfegyverzé­sére irányul, pedig Nyugat-Né­metország nem csinál titkot a szomszédaival szemben támasz­tott területi és egyéb, követelé­seiből. Athén Az Avgi című lap hangoztat­ja, hogy a szovjet kormány bé­kekezdeményezése nyomán az ülésszak munkájában . részt vesz számos ország kormány­fője. Részvételük lehetővé teszi sok nemzetközi kérdés beható megvitatását és olyan határo­zatok meghozatalát, amelyek az ENSZ közgyűlésének jelen­legi ülésszakát . fordulóponttá tehetik a nemzetközi helyzet alakulása szempontjából, és ezzel új korszak kezdődhet a »hidegháború« felszámolásá­ban ... A nyugatnak — mutat rá a lap — megértést kell ta­núsítania, készségét kell mu­tatnia az építő együttműködés­re. Azokkal a kérdésekkel kap­csolatban, amelyek az üléssza­kon megvitatásra kerülnek, a lap megjegyzi, hogy a közgyű­lés megvitatja majd azt a ro­mán javaslatot, amely szerint az európai országoknak együtt kell működniük, és különböző békeövezeteket kell kialakíta­niuk, mindenekelőtt az Adriai­tenger térségében és a Balká­non. Ez a javaslat nagyon ér­dekli Görögországot, mivel el­fogadása megnyitná az utat 3 balkáni országok kapcsolatai­nak rendezése felé, és a Bal­kán-félszigetet nukleáris és ra­kétafegyvertől mentes terület­té tenné. (MTI) Amerikai sajtókampány Hruscsov látogatásával kapcsolatban New York (TASZSZ). V. Bogacsev, a TASZSZ tu­dósítója írja: A New York Herald Tribu­ne szemleírójának találó kife­jezése szerint Hruscsov részvé­tele az ENSZ közgyűlésének ülészakán és ezzel kapcsolatos New York-i tartózkodás »idő­zített politikai bombaként ha­tott a meglepett Washington­ra«. Az amerikai kormánykö­rök most lázasan keresik a módszereket, amelyekkel »el­lensúlyozhatnák Hruscsov vár­ható befolyását az ENSZ más küldötteire«. Eisenhower elnök és Herter külügyminiszter »taktikai tanácskozást tartott arra vonatkozólag, milyen ma­gatartást tanúsítsanak a szovjet miniszterelnökkel szemben«. Az amerikai kormány nem tudja ellensúlyozni a Szov­jetunió újabb békés kezde­ményezését sajtótitkára képmutatóan kije­lentette, hogy az amerikai kor­mányt, »kizárólag biztonsági meggondolások«, indították erre a lépésre. Azzal kapcsolatban, hogy Hruscsov vezeti a szovjet kül­döttséget, az amerikai sajtó bősz szovjetellenes hadjáratba kezdett. A lapok a legképtelenebb híreszteléseket terjesztik arra vonatkozólag, mit tesz majd a szovjet küldöttség New York-i tartózkodása idején. Az amerikai reakciós sajtóban szinte gombnyomásra, felhívá­sok jelentek meg, hogy »fizes­senek meg Hruscsovnak az el­nök megszégyenítéséért«. P. Fino kongresszusi képviselő kijelentette, hogy ^ »HiüscsoV- nak az- ENSZ-bérr való-tartóz­kodását a lehető legkellemetle­nebbé kell tenni«. A reakciós lapok a fasisz­ta emigráns elemeket uszítják, hogy »tegyék Hruscsov New York-i tartózkodását még drá­maibbá, mint ő maga is gon­dolná«. A New York Joumal- American néhány árulónak a New York-i szovjet képviselet épülete előtt elkövetett huli- gánkodását kárörömmel a szovjet küldöttség megérkezé­se előtti »főpróbának« nevezi. A reakciós sajtó ádáz szov­jetellenes rikoltozásai ellenére az egyszerű amerikaiak reménykedve néznek az ENSZ-közgyűiés közelgő ülésszaka elé, amelyen, egész sereg állam kor­mányfőkkel képviselteti magát. (MTI) yy Lumumba a legutóbbi menetet is megnyerte! yy Leopoldville. Kedden este a kongói parla­ment két háza teljhatalmat szavazott Lumumba miniszter- elnök kormányának. A szavazáson 116 szenátor és képviselő vett részt. 88-an nyilvánították bizalmukat Lu- mumbának 25-en szavaztak el­lene, hárman pedig tartózkod­tak. A szavazás eredményének kihirdetése után a parlament elnöke megállapította, hogy a parlamentben jelen volt a hatá­rozathoz szükséges többség, s ily módon a döntés jogerős. Mint a DPA nyugatnémet hírügynökség megállapítja, Lumumba miniszterelnök újabb győzelmet aratott, »meg­nyerte a legutóbbi menetet is«. Kasamura, a törvényes köz­ponti kormány tájékoztatási minisztere kijelentette, a kon­gói kormány teljhatalmának megfelelően eljárhat mindazok ellen, akik parlamenti jóváha­gyás nélkül törvénytelenül minisztereknek akarják kiad­ni magukat. A teljhatalom azt is biztosítja a kormánynak, hogy korlátozza az államelnök jogkörét. A szavazás után Lumumba miniszterelnök a parlamentben beszédet mondott. Kijelentette, hajlandó megegyezni Kasza- vubuval, de Kaszavubu nem akar megbékélést. »Türelmünk fogytán van. Mi mindig a parlament akara­tának megfelelően cseleked­tünk, Kaszavubu viszont sem­mibe se vette a népképvisele­tet« — hangoztatta a minisz­terelnök. Lumumba rámutatott, hogy hétfőn a Kaszavubu-féle klikk provokációja folytán (Lumum­ba itt saját letartóztatására célzott) csaknem véres össze­csapás robbant ki, és csak az ő személyes közbenjárása mentette meg az ország rend­jét és nyugalmát. Mint hírusvnökségek jelen­tik, a kongói parlament két há­za összeült, hogy határozzon két javaslatról. Az egyik javas­lat értelmében az ország vég­leges alkotmányának megte­remtéséig Lumumba minisz­terelnököt államelnöki tiszt­séggel is felruháznák. A má­sik javaslat arról intézkedik, hogy az államelnök ne nevez­hessen ki és ne mozdíthasson el minisztereket a parlament előzetes jóváhagyása nélkül. A Reuter és az AP tájékozott körökre hivatkozva jelenti, hogy a Kaszavubu—Ileo-klikk továbbra is semmibe veszi a parlament határozatát, és Lu- mumbát »lázadónak« tekinti. Mint a Reuter közli, Ileo báb­kormánya a Lundula tábor­nokra, a hadsereg parancsno­kára hárítja a »felelősséget« azért, mert hétfőn állítólag ő szabadította ki a miniszterel­nököt. Kaszavubu szóvivője kedden este kijelentette, hogy Lundula tábornok ellen is el­fogató parancsot adtak ki. Angol sajtóhangok a kongói helyzetről London (MTI). A Daily Ex­press tudósítója jelenti Leo- poldville-ből: Az ENSZ-parancsnokság sú­lyos dorgálást kapott New A magyar kormány tiltakozása az ENSZ főtitkáránál . A Kongói Köztársaság kor­mánya táviratban kérte a ma­gyar kormányt, támogassa az ENSZ főtitkáránál a Kongóba vezényelt ENSZ-haderők ön­kényes akciói, a Kongói Köz­társaság nemzeti rádióállomá­sának elfoglalása ellen benyúj­tott tiltakozását. A magyar kormány eleget téve a Kon­gói Köztársaság miniszterelnö­ke kérésének, táviratot intézett Dag Hammar skjöldhöz, az ENSZ főtitkárához, és tiltako­zott, az ENSZ-csapatoknak a Kongói Köztársaság belügyei- bé történt beavatkozása ellen. A magyar kormány elvár­ja: az Egyesült Nemzetek Szervezete tartózkodik at­tól, hogy a törvényes kon« gói kormányt a rend hely­reállítására vonatkozó fá­radozásaiban akadályozza. Egyidejűleg a kongói minisz­terelnöknek küldött választáv­iratában a magyar kormány biztosította Lumumba minisz­terelnököt, hogy a magyar nép elítéli az ENSZ-erők akcióit, és közölte vele a kongói nemzeti rádióállomás ügyében a ma­gyar kormánynak az ENSZ fő­titkáránál. bejelentett tiltako­zását. (MTI) York-i főhadiszállásáról, mert túlságosan világosan kimutatta a részrehajló páitoskodását Kaszavubu javára, s a főhadi­szállásról kapott éles parancs­ra beszüntette a kongói rádió­állomásra gyakorolt nyomását. A Daily Mail vezércikke szintén hangsúlyozza, hogy az ENSZ kiengedte markából a kongói repülőtereket és a rádió- állomást, mert Ghana azzal fenyegetőzött, hogy csapatait Lumumba rendelkezésére bo­csátja, és más afrikai államok is kezdtek az ENSZ-nek hátat fordítani. Vajon mi bírhatta Nkrumahot erre a lépésre? Lu­mumba bizonyos vonzerőt gya­korol az afrikai gondolkodás­ra. Egész Kongóban úgy isme­rik, mint azt az embert, aki szembeszállt a belga királlyal és legorombította. Nkrumah valószínűleg úgy véli, hogy Lu­mumba az egyetlen ember, aki oly népszerű, hogy egész Kon­gó támogatja, és ezért az egy­ség érdekében őt kell támogat­ni. és ezért elhatározta, hogy is­mét támadást indít a béke ügye ellen. Hivatalosan beje­lentették, hogy Hruscsov moz­gási lehetőségét New York egyetlen kerületére, Manhattan szigetére korlátozzák, ahol az ENSZ főhadiszállása van. Ra­gérty. a washingtoni Fehér Ház Újabb amerikai rakétakudarc New York (TASZSZ). Cape Canaveralból jelentik, hogy az Atlanti-óceánon egy tenger­alattjáróról fellőtt Polaris min­tájú ballisztikus lövedék kike­rült az ellenőrzés alól, és az óceánba visszazuhanva elsüly- lyedt. Haditengerészeti hatóságok hivatalosan közölték, hogy a »lövedék első szakaszának üzemzavara« hiúsította meg a Poláris kísérleti felbocsátását a tengeralattjáróról. (MTI) A Daily Express a Polaris-rakéta kudarcáról London (MTI). Äz angol sajtó kiemeli az amerikai Po­le ris-rakéta legújabb kudar­cát. A Daily Express jelenti Washingtonból: Ez volt a leglátványosabb és a legijesztőbb kudarc a ra­kéták történetében. A Polaris roncsai tüzet és füstöt okádva röpködtek szerteszét. Szeren­csére emberéletben nem esett kár. A kísérlet azonban sokkal szomorúbban is végződhetett volna, ha a roncsok a közelben levő hajókat eltalálják. A motor szabályszerűen begyul­ladt ugyan, de az irányító ké­szülék csakhamar csődöt mon­dott, és a rakéta zegzugos irányban őrülten száguldozott a hullámok felett. A kudarc oka nem ismeretes. (MTI) A Washington Post helytelenít. A bonni politika Hitler hagyományait követi Washington (MTI), A Wa­shington Post szerdai vezér­cikkében kommentálja az Egyesült Államoknak azokat az intézkedéseit, . amelyekkel Hruscsov mozgási szabadságát korlátozták New Yorkban. Ez a korlátozás őrültség — írja a lap, és felteszi a kérdést, miért tesz az Egyesült Államok olyat, amit a New Yorkban most elő­ször képviselt, új országok té- bolyodöfctságmak minősíthetnek. Ha az Egyesült Államok kife­jezésre akarja juttatni a ma­ga álláspontját, akkor ezt te­gye meg határozottan és meg­győzően a nemzetközi közvéle­mény előtt, de ne azzal, hogy Hruscsovot próbálja kényel­metlen helyzetbe hozni. Az Izvesztyija közli diplomá­ciai szemleírójának cikkét Bonn politikájáról abból az alkalomból, hogy öt év vei ez­előtt állították helyre a diplo­máciai kapcsolatokat a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A szemleíró rámutat, hogy a szovjet kormány az elmúlt öt Az Izvesztyija cikke év során — békeszerető külpo­litikájához híven — mindent elkövetett, ami módjában állt, hogy erősítse és tovább fejlesz- sze politikailag, gazdaságilag és kulturális értelemben a moszkvai tárgyalások eredmé­nyeit. Nemegyszer kezdemé­nyezett komoly lépéseket a né­met kérdés megoldására. Nyugat-Németország vezető körei azonban nem törekedtek a Szovjetunióval való viszony javítására — hangsúlyozza á cikk — sőt éppen ellenkezőleg. Nyugat-Németország vezető körei a józan ész és a keserű történelmi leckék ellenére a régi hitleri politikát folytatják a dullesi »erőpolitika« korsze­rűsített formájában. Adenauer kormánya az egyetlen kormány Európában, amely területi igé­nyekkel lép fel szomszédaival szemben. A bonni revansisták nyíltan beszélnek a »keleti hadjáratról«. A bonni felelős személyisé­geknek ez a »felelőtlen« politi­kája ellentmond a /lémet nép érdekeinek. A német militarizmus, amely a múltban nemegyszer kény­szerítette a német népet és egész Európát véres háborúba, az Egyesült Államok imperia­lista köreinek bűnös pártfogá­sa következtében olyannyira arcátlanná vált, hogy már nem is tartja szükségesnek agresz- szív terveinek eltitkolását. Mindez nem történt volna-« mondja az Izvesztyija cikke—, ha a kommunizmusellenesség- től elvakított nyugati hatalmak nem segítenek Bonn-nak. Ezek a hatalmak azonban papír- ronggyá változtatták a potsda­mi szerződést, pedig ez a szer­ződés éppen azt tűzte ki alap­vető céljául, hogy megakadá­lyozza Németország felfegyver­kezését és a Németország felől jövő agresszió megismétlődését. A cikk befejezésül hangsú­lyozza. hogy a Szovjetunió mindent megtett és a jövőben is megtesz Nyugat-Németor- szággal való viszonyának meg­javításáért. A szovjet—nyugat­német viszony megjavításának kérdése teljes egészében a nyugatnémc1 '-»rmánytól füg* (MTI) Moszkva (TASZSZ). Vaszilij Harkov, a TASZSZ szemleíró­ja a következő helyzetképet ad­ja Laoszró}: A laoszi népnek most újabb támadást kell elhárítania. A tá­madók nem jó szemmel nézik e kis délkelet-ázsiai állam fej­lődését a béke és a semleges­ség útján. Az összeesküvők a thaiföldi határ közelében, Sa- vannakhetben vették be magu­kat, de az összeesküvés szálai az óceánon túlra, az Egyesült Államokba nyúlnak. Az amerikai imperialisták nem képesek belenyugodni Laoszban elszenvedett veresé­gükbe. Már-már azt hitték, hogy ez a királyság a kezük­ben van. Testvérgyilkos hábo­rúra készítették elő a laoszi hadsereget, s a korábbi kormá­nyokat terrorintézkedésekre és provokációkra buzdították a hazafias erők ellen. E tervek megvalósulását azonban nem segítették elő sem a Laoszba özönlő dollárok, sem az ame­rikai katonai tanácsadók, sem a fegyverek. A laoszi királyi hadsereg többségében nem lett idegen erők eszköze. A hadseregben felülkereke­dett az értelem és a nemzeti érdekekhez való hűség. Az au- guszus elejei fordulat csapást mért az amerikai imperialis­ták számításaira. Ekkor az Egyesült Államok Phoumi No- savan volt hadügyminiszter és emberekre« kezdett alapozni. Az említett tábornok a »kom- munistaellenesség« tépett zász­laja alatt mindenféle ellenfor­radalmi söpredéket összegyűj­tött, és azzal fenyegetődzött, hogy megindul Vientiane, a laoszi főváros ellen. A fenye­getőzés azonban csak fenyege­tőzés maradt. Souvanna Phouma alkotmá­nyosan megalakított kormánya gyors ütemben kezdte visszaál­lítani a rendet az országban. A békét és a nyugalrhat tette po­litikai programjává. Ez vi­szont ellentétben állt azok ter­veivel, akik a laoszi helyzet ki­élezésére spekuláltak. Amikor Phoumi Nosavannak fontos kormánytisztséget ajánlottak fel, hozzájárult a kinevezés­hez, de azután megszegte adott szavát, nem ment el Vientiane- ba tisztsége átvételére és az eskü letételére, hanem Savan- nakhetben maradt, hogy újabb összeesküvést szőjön. Nosavan egy nála hangzato­sabb címmel rendelkező em­bert, Boun Oum herceget hasz­nálta fel terveinek álcázására. Az egykori alsó-laoszi királyi család sarjának koronát ígér­tek. A becsvágy Phoumi No­savan táborába vitte a herce­get, aiki szakadár programjá­val szembehelyezkedett Sou­vanna Phouma kormányával. Dróton rángatható báb lett Nosavan tábornok kezében, aki viszont Washington akaratát követi. Ennek egyik bizonyítéka, hogy nyomban a zendülés ki­törése után bejelentette az Egyesült Államok: szándéká­ban áll további katonai segít­séget nyújtani Nosavan klikk­jének. A vientianei rádió kö­zölte, hogy Nosavannal »állan­dóan találkoznak külföldiek«, s »az egyik szomszédos ország fontos személyisége« egész szakértői gárdával érkezett hozzá. Maga Boun Oum savan- nakheti felbukkanása előtt Thaiföldén tartózkodott. Az amerikai külügyminiszté­rium lázas sietséggel »laoszi forradalomnak« nevezte Boun Oum herceg és a mögötte álló Phoumi Nosavan-klikk nem­zetellenes megmozdulását. Ez a minősítés nyílt beavatkozás a királyság belügyeibe, egyszer­smind bizonyítéka annak, hogy az Egyesült Államok a szakadár csoportokat szembe­állítani igyekszik a vientianei törvényes kormánnyal. A zendülők külföldről su­galmazott és támogatott meg­mozdulását a SEATO bangko­ki főhadiszállása is megkísérli saját céljaira felhasználni. A thaiföldi propaganda átveszi azokat a meséket, amelyek sze­rint Vientiane a »vörösök« ke­zében van. E magatartás hát­terét leleplezi Csaruszeraninak, a thaiföldi hadsereg helyettes vezérkari főnökének szeptem­ber 11-i nyilatkozata. Ez a tá­bornok, aki egyébként Thaiföld katonai képviselője a SEATO- ban, azt állította, hogy »mind parancsolóbb szükség a laoszi helyzet megvitatása a SEATO tanácsában«. A SEATO-nak — mondotta — azért kell meg­vizsgálnia a laoszi helyzetet, hogy dönthessen a foganatosí­tandó intézkedések felei. De felvetődik a kérdés: ki hatalmazta fel a SEATO-t ar­ra, hogy intézkedéseket tegyen Laosszal, egy független állam­mal szemben? Nem azon buz- gólkodnak-e Savannakhetben a reakciós tábornokok, hogy megnyissák Laosz kapuit egy külföldi Intervenció előtt? Nyugaton most mindeneset­re elég gyakran beszélnek ar­ról, nem válik-e Laosz Koreá­hoz és Vietnamhoz hasonlóan két részre. A Laosz nemzeti függetlensége és területi egy­sége ellen intézett mostani tá­madás nyilván közvetlenül ösz- szefügg az ilyesféle tervekkel. Világos, hogy ezek megvalósí­tása csak még jobban fokozná a délkelet-ázsiai feszültséget. A béke és Laosz biztonságának érdekei nem a polgárháború szítását követelik, amire az Egyesült Államok és csatlósai törekszenek, hanem mielőbbi békés rendezést. (MTI) Ííjalili támadás Laosz függetlensége ellen a köré tömörült »megbízható

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents