Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-14 / 217. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1960. szeptember 14« KÉT FALU-KÉT KÖNYVTÁROS A kaposvári járás egyik leg­nagyobb községét, Göllét mindössze néhány kilométer választja el a négyszázötven lakosú Kisgyalántól. Ha a ker­tek alól kifutó földúton megy az ember, még kisebbre zsugo­rodik ez a távolság, még ha­marabb ott találja magát a lá­togató Kisgyalán kellős köze­pén, ahol a volt intézőségi épü­let fedele alatt mint egy csa­ládba tartozók foglaltak ma­guknak helyet a tanács, a mű­velődési ház és a könyvtál'. Ennyit elöljáróban, és rög­vest rá is térek, hogy miért volt szükség erre a .bemutató jellegű elöljáró beszédre. Né­pességét, gazdasági és kulturá­lis múltját tekintve Kisgyalán öccse lehetne Göllének, amely­ről nem megalapozatlanul jár­ja az a hír, hogy jómódú, kul­turált község. Mégis most az »öccshöz« kell irányítanunk tanulni a nagyobbik testvért, Göllét. Hogy mit lehet eltanul­ni Kisgyalántól? Az összefo­gásnak azt a szép példáját, amely közkinccsé képes tenni a kultúrát. Azt az erőt, amely nemcsak elgondol, hanem tesz is azért, hogy a falu paraszti lakossága művelhesse magát Úgy szokták mondani, hogy asszony nem való közhivatal­ba, asszonynak otthon a he­lye a családi fészekben. Ez a régimódi okoskodás valahány­szor csődöt vallott még eddig, amikor asszonnyal találkoztam, méghozzá olyannal, akit a kö­zösség bizalma helyezett oda, ahol a közösség ügyeit intézni kell fáradhatatlanul és ugyan­olyan odaadással, mint saját családjának ügyeit, dolgait. Meg kellett vétózni az emlí­tett okoskodást Kisgyalán ta­nácsának irodájában is, ahol munka közben leptük meg Ko­vács Elekné v. b.-titkárt. A csupa szív fiatalasszony — mondhatni a falu gazdáinak egyike — boldogan mondta el, hogy a tanács egyhangúlag sza­vazta meg a folyó évi község­fejlesztés teljes összegének kulturális felhasználását; hogy két éve, amikor idejött, siral­mas állapotban volt a műve­lődési ház, melyét most tata­roznak, s amelyhez most épí­tenek egy könyvtárszobát és egy klubhelyiséget, ahol tél­időben, amikor problémát je­lent a nagyterem befűtése, el lehet helyezni a nagy látoga­tottságnak örvendező televí­ziót. Nincs talán helye a könyv­tárnak? Van, csakhogy a kis- gyalániak szebbet akarnak en­nél, és olyat, ami nincs eldug­va az emberek elől; ahova las­sacskán az is betér majd, aki­nek sok éven át eszébe sem ju­tott, hogy a könyv a legjobb barát, tanító és segítőtárs az olyan ember részére, aki nem akar vakon botorkálni a vi­lágban. Az épület tehát bővül egy könyvtár- és egy klubhelyiség­gel. Már áll is a fal, s ha meg­szűnik a pillanatnyi pénzzavar, még az ősszel felavatják a megszépült művelődési ház két új helyiségét. A könyvtár mos­tani szobája pedig marad mo­zivetítő fülke. Az őszi baromfifeldoigozási idényre női és férfimunkásoi; felvételének előjegyzést ■ kezdjük meg. Elsősorban a régi beta­nított és szakmunkások jelentkezzenek. Munkaközvetítés szükséges. A jelentkezés ideje szeptember 16-ón, pénteken és 17*én, szombaton reggel 8—10-ig. Baromfifeldolgozó Vállalat (35947) Sokat áldoz a tanács a könyvtár fejlesztésére, s a Pe­tőfi Tsz nemrég négyezerhét- száz forintért 178 új könyvet vásárolt a 314 kötetet számon tartó könyvtár állományának bővítésére. E gazdagodás azt jelenti, hogy több könyve van a könyvtárnak, mint amennyi lakója a községnek. S az olva­sottság? Nem lehet panaszkod­ni. Ezt már a nemrég megvá­lasztott könyvtáros, Szabó Fe­renc mondja el, aki paraszt- ember létére olyan hozzáértés­sel, buzgalommal látja el a könyvtárat, mintha könyvek között élt volna egész életében. — Amint megyünk kifelé a munkákból, hosszabbodnak az esték, úgy szaporodnak az ol­vasóim. Kérdezzük erről, arról, köny­vekről, a könyvtárosi munká­val járó adminisztrációról. Az eredmény ez: jól érti a dolgát ez a nehézkezű- fiatal paraszt. Bár sok ilyen embere volna a falun folyó kulturális forrada­lomnak. Alig akad a majd öt­száz kötetes könyvtárnak olyan könyve, amit nem olvasott vol­na, Figyelme csupán a líriku­sokat kerülte el eddig. Restel­kedik miatta, pedig nincs res­telkedni valója, hiszen önmű­veléssel az irodalomban való­ságos világrészt hódított meg magának, és falubelijei bízvást kérhetik tanácsát, hogy mit ol­vassanak. Kérdezik is. De Sza­bó Ferenc kérdezés nélkül is ajánlgatja a könyveket Nem­rég két új hívet toborzott az olvasásnak Major Lajos és Ge­lencsér Lajos személyében. Az előbbi szenvedélyes méhész, a másikat a gyümölcstermelés érdekli. Jöhetnek a korán sö­tétet hozó őszi meg téli esték, van mit olvasni a kisgyalá- niaknak. BiZlalÓ, VidÜÓ a bontakozó kulturális élet képe ebben a faluban. Annál szomorítóbb a helyzet a mindenképpen módo­sabbnak, rangosabbnak számító szomszéd, Gölle portáján. Pe­dig itt is akad a művelődésnek elég sok lelkes apostola, de ha mégannyi volna is, nem ve­hetnék fel a versenyt a kisebb szomszéddal addig, amíg nem mutatnaik valamivel nagyobb tettrekészséget. Nincs arról szó, hogy a ta­nács közönyösen elzárkózik a segítés elől, hiszen erre az esz­tendőre hatezer forintot sza­vazott meg és ád a könyvtár fejlesztésére. Anyagi támoga­tásban nincs hiány. Annál in­kább hiányzik az erkölcsi tá­mogatás, az ösztönzés, a szá­monkérés. Az ötvenes években háromszáz tagot tartott nyil­ván a Móricz Zsigmond Nép­könyvtár, amely azóta községi könyvtár lett, s amely 1956 után vált afféle megtűrt ven­déggé. Nincs a könyvtárnak megfelelő helye! Ahol volt, azt a magánházat néhány éve el­igényelte az fmsz italboltbőví­tés címén. Győzött az italbolt a könyv ellen. Ez indította meg a visszafejlődés útján a göl- leiek könyvtárát, mely most ideiglenesen az iskolában ka­pott helyet. A felnőtt paraszt­olvasók száma a minimálisnál is alacsonyabbra apadt, a göl- lei könyvtár olvasótáborának zömét iskolás korú gyerekek alkotják. Ami pedig a legna­gyobb baj, Berta Endre tanár maga sem igyekszik visszaállí­tani a könyv becsületét, szere- tettségét szülőfalujában, ahol úgyszólván mindenkit ismer. Rossz a könyvtár adminisztrá­ciója, a kartonokból az derül ki, hogy három hónapja, sőt fél éve is kint van egy-egy könyv a kölcsönzőknél, akik túlnyomó többségükben diá­kok. Tehát naponta megtalál­hatók az iskolában, nem egy közülük tanítványa a könyvtá­rosnak. A könyvtár otthonta- lansága tehát csak egy a sok hiba között. Az elmondottak ismeretében valóban van mit átvenni a göl- leieknek a kisgyalániaktól, akik saját erejükből építenek mél­tóbb helyet fejlődő könyvtá­ruknak. Az irodalom szakos tanár, Berta Endre szintén el­látogathat lelkesedést, ügysze­retetei, odaadást tanulni a könyvtárosságban fiatalabb kollégájához, Szabó Ferenchez, az egyszerű parasztemberhez. László Ibolya bemutató előadást tart a Somogy megyei Népi Együttes Hosszú szünet után újra Ka­posvárott lép fel a Somogy mec”’ei Népi Együttes. 17-én, szombaton délután az ifjúság­nak, este pedig a nagyközön­ségnek mutatkozik be a Csiky Gergely Színház színpadán aa új évadban első ízben. A szom- bati fellépés az együttes évad- 5 nyitó előadását jelenti. A műsor, mint már a címe is elárulja, Somogyíól beszél v ÍS“«4 Äi nyaiból, dalaiból, táncaiból nyújt át csokrot a nézőknek. A műsorban fellépő kórus a többi között előadja Vándor Sándor József Attila Medve­tánc című versére írott kórus­Tu dóm ősül vettük! A megyei tanács őszi-téli népművelési tervében — mint erről már korábban hírt ad­tunk — szerepel egy központi irodalmi színpad létrehozása is. Tekintettel arra, hogy a lé­tesítményért a Somogyi Nép­lap idestova három esztendeje hadakozik, örömmel fogadtuk S a hírt, sietve publikáltuk is, [i hogy az 1960—61-es őszi-téli ■J tervben végre helyet foglal egy irodalmi színpad létr.ho­zása. Az örömön túl megkísé­hez lesz állandó együttest ko­vácsolni«. Cikkünkre az aláb­bi, nem ép; n konstruktív vá­lasz érkezett: «•Az i960, szeptember 11-i számukban megjelent »Csak biztos alapra lehet építeni« című cikk azon részével, mely a KlOSZ-t említi meg, meg­jegyezzük, hogy szerv zetünk- nél semmivel sem értetleneb- bek az elvtársak, mint az, aki ránk ezt a megjegyzést teszi. Kérjük, ezt egysz~r s minden* korra vegyék tudomásul. Boros Gyula megyei titkár.« Tudomásul vesszük, és fáj­laljuk, hogy a kitűnő — de ki­használatlan —■ előadóterem» dalmi ismeretterjesztésben évek óta nélkülözött irodalmi színpad megalapításának mi­kéntjére, s a hivatalos vála­szok meghallgatása után mun­tanc című versere írott kórus- C katáxsunk annak a . művét s Kodály feldolgozásé- í godalomnak adott _ hangot, mel rendelkező KIOSZ megyei i— _ Tn_i—* hogy amíg közös erővel nem v€ze^oj0nek csupán ennyi mon­tudunk állandó helyet biz- ... ______ í5<— tosítani az irodalmi színpad damvaloja van egy közös úgy számára, »addig nagyon ne- megnyugtató elintézéséhez!- - - - - - ­ban a Felszállott a pávát. Új szerű megoldás lesz a dal és a í próza egymás mellé helyezése. Ady Endre és József Attila egy-egy versét Pellérdi Gyula, a Munkás Színjátszó Stúdió vezetője szavalja el. A zene­művek a szavalat elhangzása után csendülnek fel. A tánc­kar Kodály Zoltán Háry Já­nos Intermezzo című tánckom­pozíciójával (Együd Árpád ko­reográfiája), Bárdos Lajos— Csíkvár József Somogyi kalá­szok című táncával, a Rondó című leány-körtánccal és az Incselkedő című vidám, kömy nyed tánccal jelentkezik. Ez utóbbinak a zenéjét ifj. Mójz- ner János szerezte, koreográ­fiáját Csíkvár József készítet­te. Teljesen újat szándékszik adni a Cigánytánc című kom­pozíció Együd Árpád koreog­ráfiájában. Kanyar József So­mogybán című feldolgozását aa énekkar és zenekar adja elő, A zenekar verbunkosokkal, csárdásokkal és frissel ad íze­lítőt Somogy zenéjéből. yfleg.g.y.'á'z'á toyiUa A londoni Hailebury fiú-kö­zépiskolában írásbeli dolgoza­tot keltett írni arról, hot »ta­lálható« elefánt. Az egyik diák dolgozat helyett a következő mondatot irta a fjjzetbe: *Óriási nagyságuk miatt az elefántok nem vesznek el egy­könnyen ...« JANFO LYA M ...“ Furcsa »tanfolyam« az, ta­gadhatatlan, melyen már har­madszor vesz részt P. Lajos bácsi, az istvándi Űj Élet Tsz kertészeti brigádvezetője. Még­hozzá önként, saját elhatáro­zásából, senkitől sem irányít­va. Ott ül egy asztal mellett, s ugyancsak különös dolgokat művel. Egyik karjára vékony piros gumicső van tekerve, előtte egy üveg, tele vörös bor­ral. A másik kezében pohár, mely félig van az üvegben le­vő borfajtával, s azt iszogat­ja, de igen-igen keservesen. Mellette fehér köpenyes férfi ül, s figyeli a bort ivó ember szívműködését. Áruljuk hát el: nem tanfolyamon van Lajos bácsi, hanem a kaposvári kór­ház idegosztályán, elvonókú­rán. Ö nevezte el a kúrát tan­folyamnak, mert szeretné meg­tanulni az ivásról való leszo­kás fortélyait. — Harmadszor vagyok itt — mondja az őszülő, sovány, 53 éves ember. — Nem volt ne­kem soha semmi bajom az italtól. Nem fájt se a gyom­rom, se a fejem. Pedig sokat ittam. Naponta négy-öt litert, ötvenhétben bejöttem ide, s két hét alatt jó időre leszok­tattak a borról, még csak nem is kívántam. De hogy a tsz- nek tagja lettem, gyakrabban akadt dolgom a faluban. Nem tudtam ellenállni a kocsmá­nak, néhány pohár ital min­dig lecsúszott. Most meg a nyáron a tsz vett a tagok ré­szére az aratáskor néhány hektoliter bort. 16 forintért adták, ez az, amiből iszogatok — mutatja az asztalon —, hely­ben volt, olcsó is, nem is rossz, ittunk... A sógorral, a komá­val meg egv-két ismerőssel félrehúzódtunk az árnyékba, mindenki hozott egy litert, s szép csendesen eliszogattunk, A baj az volt, hogy hirtelen ittam meg az egy-másfél litert és megártott. Mindig elfelejtet­tem, mit kellene a brigád tag­jaival elvégeztetni. Akkoriban ráértem, s a munka is marad­hatott holnapra, másnapra. Az elnök meg mindig éppen ak­kor jött, amikor jókedvű vol­tam, s egyre korholt: »Lajos bácsi, hát maga megint iszik?« No meg a feleségem, a fiam is folyton azt hajtogatták, hogy tönkreteszem magam áz ivás- sal, s így elvesztem a tekinté­lyem is. Szégyelltem magam. Felnőtt ember, akinek két unokája is van, s fontos mun­kát bíztak rá, ne tudjon magá­nak parancsolni? — mondo­gattam magamban. Addig-ad- dig, amíg újra a kórházba kö­töttem ki. Megpróbálom új­ból, hátha sikerül egész em­berré válnom. Nem P. Lajos bácsi az egyet­len a kórház idegosztályán, aki önként akar szabadulni az ital rabságától. T. Adum a va­sútnál munkavezető, ö másod­szor van itt. Az első ketelés után néhány hónapig nem ivott, majd valami miatt is­mét inni kezdett. Még csak negyven éves, de az iszákosság olyan mértékben jelentkezett nála, hogy már állását, meg­élhetését veszélyeztette. Meg­mondták neki, ha tovább iszik, elbocsátják. Ezt akarja elke­rülni. Vajon sikerül-e kiszabadul­niuk az ital rabságából? Az el­határozás, a jó szándék mind­kettőjükben megvan, hiszen önként vállalták a kórházi ke­zelést. De alkalom, hogy me­gint visszaessenek, rengeteg van. Ezért segíteniük kell ne­kik családjuknak, ismerőseik­nek, munkatársaiknak is. Sz, L, Mintegy ötezer forint értékű társadalmi munkát végez­tek eddig a tabiak az új művelődési ház környékének rendezése során. Feltöltöttek az építés után maradt gödröket, legyeptéglázták és vízszintbe hozták a talajt. Képünkön: A művelődési ház bejárata előtt a virág­ágyakat és a bitumenjárda ágyazatát készítik. Olvasóink írják Az udvariatlan kiszolgáló »Nálunk, Somogyváron az élelmiszerbolt fiatal kiszolgáló­ja a vásárlókból gúnyt űz, ud­variatlan. Ez nemcsak az fin panaszom, hanem a többi vá­sárlóé is. Már nem tűrhetjük ezt a viselkedést. Az a szomo­rú, hogy a boltvezetők szemet hunynak efelett, nekik hiába szólunk. Ezért fordultunk a szerkesztőséghez, s kérjük, fi­gyelmeztessék a kiszolgálót a vevők iránti helyes viselke­désre«. — írja levelében Bu- zsáki Ernő somogyvári olva­sónk. A panasz jogos volt — álla­pították meg a kivizsgáláskor, s BácH József e’adót az fmsz igazgatósági elnöke figyelmez­tette. hogy hasonló panasz ese­tén felmondja állását. Megnyugodtak a szülők Inkéről Meiszterics György küldött panaszos levelet szer­kesztőségünknek. Sérelmezi, hogy gyermekét állami gondo-1 zásba vétette a közsét»4 tanács, mivel nem látszottak biztosi­INNEN A csókolózás aranyszabályai ONNAN A közelmúltban »tudomá­nyos« könyv jelent meg Ame­rikában a csókolózás tíz arany- szabályáról. Az egyik kimond­ja, hogy csókolózás közben el kell kerülni a hirtelen hőmér­sékleti változásokat, és ezért javasolja a csókolózóknak, tartsanak maguknál egy szoba­hőmérőt. Az utolsó aranysza­bály arra figyelmezteti a csók­ra éhes fiatalokat, hogy ha hosszabb csókolózás után egé­szen »másként«, kissé »fur­csán« érzik magukat, akkor — vegyenek forró lábfürdőt. Hí igazi angol gentleman... Az igazi angol úr sohasem lanságot, hogy élénken gesz­tikuláljanak. A megértő londo­ni kesztyűgyárosok éppen ezért új kesztyűmodellekkel örven­deztették meg az ildomos vi­selkedésre nagy súlyt helyező angol gentlemeneket. A kesz­tyűk tenyér felőli oldalára kontrasztdús, messziről észre­vehető betűkkel a TAXI szót nyomtatták. Ha tehát a gentle­man autót akar igénybe ven­ni, nem kell mást tennie, mint hogy a kesztyű belső oldalát mutatja az arra haladó taxik­nak ... Gyermekrabló csimpánz Szkoplyéban Jugoszláv lapjelentések arró. adnak hírt, hogy Szkoplyéban a városi parkban lévő állat, kertből megszökött egy csim pánz, s kiragadott kocsijábó egy öthónapos gyermeket, majd felmászott vele az egyik ma gas fára. A helyszínre kivonult tűzoltók és rendőrök ponyvá kát feszítettek ki a fa alatt, s a már mintegy húsz méterre iskolai tanuló súlyos feddésben részesült, mert arra a feladott hallatja teljes erővel hangját témára, hogy »hogyan töltötte az utcán. A hölgyek kíséreté- el szabadságát?«, két szóban ben lévő urak nem, engedhetik válaszolt: »Köszönöm, kitű­meg maguknak azt a tapintat- nőén.« r ■. . ...... . . , . . felmászott majmot fényszórók Egy kissé rövid iskolai dolgozat ** zavarták, mig az végre u­René Artigan párizsi közép- ejtette a gyermeket. A sebe­sült kislányt kórházba szállí­tották, a majmot pedig, mi­után éjjel két óráig nem sike­rült a fáról lecsalniuk, a rend­őrök lelőtték. tottnak a megfelelő egészség- ügyi és egyéb körülmér.yekj Meiszterics György a gondozás­ba vétel ellen tiltakozott levél­ben. Miután megvizsgáltuk a pa­naszt, helyesnek találtuk a ta­nács határozatát. De nem is ez volt Meisztericsék fő gondja, hanem, hogy mi lesz a gyer­mekkel az intézetben. Az ag­gódás alapja, hogy ők valami­kor ugyancsak állami intézet­ben nevelkedtek, s még él bennük az ottani szomorú kép. Ez azonban régen volt. Azóta fordult a világ, s megváltozott az állami gondozottak élete Isj A községi tanács ezt nem ma­gyarázta meg, nem világosítot­ta fel a szülőket. Meiszterics Györgyök azóta már megnyugodtak, s helyeslik a tanács határozatát. Mikor kapjuk meg, amit ígértek ? A balatonberényi ifjúsági önkéntes tűzoltócsoporttól ho­zott levelet a posta: »A nyáron a járási tűzoltóversenyev első díjat nyertünk. A pénzből egy ing és egy sakpa vásárlását ígérték, majd később ezt egy ktatáskára változtatták. Ügy látszik, az ígéret csak ígéret marad, vedig megérdeme’n r l:, hiszen o’yan szorgalmasan ké­szültünk a versenyre ...« Íme, a panasz. Válaszoljanak rá az illetékesek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a S miogyi Néplap Lapkiadó vállalat, Kaposvár, Latinka s. u 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: VVIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahivatal oknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,- Ffc

Next

/
Thumbnails
Contents