Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-09 / 213. szám

Péntek, 1960. szeptember 9. s SOMOGYI NÉPLAP BURGONYASZÜRET GÖLLÉBEN m •• A göllei Béke Tsz 1G0 holdas ourgonyaföldjének nagy ré­szén kiforgató géppel szedik a burgonyát. Berta Márton zetoros gépével naponta négy hold termését forgatja ki a földből. Válogatják a burgonyát a tsz asszonyai. Némelyik tábla 150 mázsát is megadott. A dolgozók világnézeti nevelését, tűzte célul a városi általános műveltségének fokozását, pártbizottság szakmai ismereteinek gyarapítását téli terve A közelmúltban együttes ülést tartott a Kaposvári Városi Párt és Tanács VB, s ezen el­fogadták a téli művelődési ter­vet. A terv alapjait az MSZMP művelődéspolitikai irányelve’ és a VII. pártkongresszus ha­tározatai szabták meg. »Leg­jobb célkitűzésünk — állapítja meg a tervezet — tudományos ismeretek nyújtásával elősegí­teni dolgozóinkban a szocialis­ta tudat kialakítását, segíteni az általános műveltség emelé­sét.« Az intézkedési terv a a dolgozók széles rétegeit érinti, hiszen összeállítói messzemenően figyelembe vet­ték a különböző rétegek igé­nyeit. 12 üzemben munkás- akadémia Az ismeretterjesztés igen lényeges és sok embert átfogó formája a munkásakadémia lesz. Ezt minden olyan üzem­ben megszervezik, ahol a dol­gozók létszáma eléri vagy meghaladja a kétszázat. A munkásakadémiák kétévfolya- mos rendszerre épülnek. Az oktatás ideje október 1-től május 31-ig tart. Havonta két alkalommal tartanak két két órás előadást. A tematikát a TIT állítja össze. A munkás- akadémia fenntartója az aka­démia társadalmi vezetősége, tagjai: az üzem, a vállalat igazgatója, párttitkára, sz. b.- titkára, főmérnöke és a mun­kásakadémia bizottsága. Az akadémia a szakmai tudniva­az Építőipari és a Tatarozó Vállalat, a Cukorgyár, a Vas­út, a TRANSZVILL stb. A kereskedelmi dolgozók részére az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál, az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál és a Vendéglátó Vállalatnál a KPVDSZ tematikájának figye­lembevételével kereskedo'mi szabadakadémiát szerveznek. Ugyancsak szabadákadémiát indítanak a pénzintézeti dolgo­zók részére. Előadássorozat Azokban a kis- és középüze­mekben, ahol a munkásakadé­mia létesítésére nincs lehető­ség, a pártoktatásba be nem vont dolgozók részére előadá­sokat szerveznek. Az előadás- sorozat lesz az üzemi ismeret- terjesztés legfőbb formája. A tervezet hangsúlyozza: »Nem törekszünk töméntelen számú előadásra, a fő cél az előadá­sok gondos előkészítése, az alípns közönségszervezés, a korszerű szemléltetés, a ma­gas színvonal biztosítása. Egy-egy előadás nem lesz hosszabb 40—50 percnél, és le­hetőleg filmvetítéssel kapcsol­ják egybe. Huszonkét vállalat­nál havonta egyszer, a hivata­lokban, intézményeknél két­hetenként tartanak előadáso­kat. A tervezet a párt- és szak­szervezet és más tömegszerve­zetek feladatává teszi, hogy ezekre az előadásokra minél több fiatal és nödolgozót moz­gósítsanak. Szakmásító tanfolyamok Több üzemben kezdődik úgynevezett szakmásító tanfo­lyam. A cukoripari, művezetői, technikai, kazánfűtői, malom­ipari, téglagyári dolgozók tan­folyamát, a kórházi ápolónői, transzfúziós tanfolyamok te­matikáját kiegészítik világné­zeti ismeretekről szóló előadá­sokkal. A munkásszállásokon a szak- szervezeti területi bizottságok és á TIT — a lakók létszámá­tól függően — két vagy há­romhetenként ismeretterjesztő előadásokat rendeznek. Az építőipar Szántó Imre utcai és a Textilművek munkásszállá­sán munkásakadémia szervezé­sére is lehetőség van. Az SZMT és a TIT külön tanfolyamot indít a szakszer­vezeti bizalmiak és külön üzemgazdasági sorozattal az sz. b.-elnökök és az üzemi ta­nácstagok részére. Érdekes, új vonással is gaz­dagodott az idei tervezet, amennyiben a munkások kö­zötti ismeretterjesztés eddig kevésbé alkalmazott, de hatá­sos formáját — a megye- és oiszágjárásokat, valamint az üzemlátogatásokat — a gazda­sági vezetők figyelmébe ajánl­ja. V. J. Megkezdődött az őszi száilítás a vasútnál Augusztus közepe óta tart a felkészülés a kaposvári állo­máson az őszi teherforgalom zökkenőmentes lebonyolításá­ra. Párt- és szakszervereti gyűléseken, különböze értekez­leten beszélték meg a dolgo­zók a csúcsforgalom tenniva­lóit. Az idén lényegesen több mezőgazdasági termék vár el­szállításra, rpint tavaly. Első­sorban a cukorrépa mennyisé­ge emelkedett jelentősen, több mint a felét ez adja a szállí­tásnak. A múlt év őszén na­ponta 210—220 vagon áru ér­kezett Kaposvárra, az idén 250 —260 vagonra számítanak, de előreláthatólag a 300 vagonos forgalom se lesz ritka. Ezen­kívül 160—180 vagonnyi árut itt adnak fel, s ír- naponta több mint 400 teherkocsi for­dul meg az állomáson. Ennek elrendezése nemcsak gyakor­lati, hanem elméleti felkészült­séget is kíván a vasút minden dolgozójától. Az őszi teherforgalom lé­nyegében a cukorrépaszállítás­sal kezdődik. A héten még ki­sebb mennyiségű szállítmá­nyok érkeznek, majd a kam­pány idején napi 140—150 va­gont köt le a cukorgyár. Meg­gyorsítja a vasút munkáját, hogy a cukorgyári vágányok tengelynyomását 14 tonnáról 18 tonnára emelték. Ez ugyan­is lehetővé teszi, hogy 36 ton­nás kocsikon is szállíthassák a feldolgozó helyre a cukorré­pát. A vágányokat mindenütt rendbehozták, átvizsgálta < a kocsikat, nehogy fennakadás legyen. Megyénk idegenforgalma számokban A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala az idén 4169 szálláshelyet biztosí­tott a fizetővendég-szolgálat keretében, 644-el többet, mint tavaly. A fizetővendég-szolgá­latot 12 üdülőhelyen szervez­ték meg; nagyobb helyeken, például Siófokon 1720, Bala- tonlellén 854, Balatonbogláron 501, Balatonföldváron 452, Za- raárdiban 472 szálláshelyet biztosítottak. A hivatal bruttó bevétele augusztus 20-ig 5 232 051 Ft volt, a tavalyi 4 207 152 forinttal szerr oc-n Fizetövendég-szolgálati juta­lék címén 100 ezer forintot terveztek, s ezt négyszeresen vezés és a nagy forgalom kö­vetkeztében. (Az Idegenforgalmi Hivatal kezelésében levő két első osz­tályú camping látogatottsága: Bélatelepen 11392, Balaion- földváron 46 580 kül- és belföl­di vendég. Az előbbi­nél mindössze 170, az utóbbi­nál r>edig 12 050 volt a külföl­di üdülők száma. Augusztus 20-ig 155 alka­lommal indított különjáratot a siófoki IBUSZ menetjegyiroda. A járatokhoz az Idegenforgal­mi Hivatal majd minden alka­lommal idegenvezetőt adott. Az utasok létszáma 6039 volt. 275-en indultak sétarepülésre a Balaton felett. lókon kívül világnézeti és ál­talános műveltséget gyarapító ismeretet nyújt. A hallgatók megismerkednek a legfejlet­tebb technikai és tudományos vívmányokkal. Igen nagy he­lyet kap a munkások közgaz­dasági ismereteinek gyarapí­tása, hogy megértsék szerepü­ket és felelősségüket az ország életében, ismerjék azokat a té- nj ezőket, amelyek segítségé­vel gyorsíthatják a szocialista építést. A munkásakadémia elvég­zéséről bizonyítványt adnak azoknak a hallgatóknak, akik sz előadások 75 százalékát meghallgatták. A téli művelődési terv 12 üzemet, illetve vállalatot em­lít, ahol a munkásakadémiát létrehozzák. Ezek: a Textilmű­vek, a Ruhaüzem, az AKÖV, INGADOZÓ FALAK Megírjam, ne írjam ? Érde­mes-e tollat fogni, segíthetek-e a delíriumos tekintetű építő­munkáson, aki a minap Csicsó- ról jött be »tárgyalni« az épí­tőipari vállalat igazgatójával? Ügy döntötem, nem hallgatok róla, mert nem egyedüli ez az eset, és abban is bízom, hogy nem lesz fölösleges az írott szó. A dolog úgy kezdődött, hogy az igazgató — ellentétben a vállalat más osztályaival — nem tessékelte ki az ittas mun­kást. Leültette, szóba* elegye­dett vele. Így alkalmam nyílt megnézni szeszgőzben forgó teljesítették túl a sikeres szer- «6XX363^%NN3ÍXXVie>i3tXX3eX3^eXXSWi3t3eXX363í3tXX3íXX3í3ÍXXXXXX3íXXX3(3íX^^ SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ Berlin egyik elővárosában — az, amit a hadgyakorlatrai pihenve, Waitzel ezredes vé- meghívott többi katonai atta-í giggondolta e beszélgetés min- séval együtt Ol. látott, sajnos; den részletét és arra a végső egyáltalán nem erősítette meg? következtetésre jutott, hogy az »agyaglábú kolosszus« el-J tökéletesen sikerült eltalálnia méletét. Látta a teljesen kor a szükséges hangnemet. Erre szerű, kitűnő harckocsikat, s?l nemcsak abból következtetett, erős légi haderőt és a veszedel- hegy Himmler szívesen hall- mes tüzérséget. S ami roston^ gáttá végig és jóindulatúan rá- szemébe tűnt: a tiszti állomány mosolygott, hanem abból a ni- pompásan képzettnek látsvot: hány mondatból is, apvelyei a hadgyakorlaton résztvevő Himmler a szavába vágott: tikai bizalmamat Schulenburg beszélgetésük végén vetett oda meglehetősen nagyszámú egy (4) — Mondja csak, ezredes, ön úrban... neki. Ezeknek lényege az volt, most jubileumi felköszöntőt — Ügy?... — mondta Himm- hogy a Führer már elhatároz- mond vagy hivatalos jelentést ler lassan és olyan hangon, ta a Szovjetunió elleni háborút, tesz? Waitzelnek nagy kő esett le a szívéről. Most már tudta, mit akar tőle hallani Himm­ler. — Igyekszem tárgyilagos lenni, Herr SS-Reichsführer — folytatta már magabiztosan. — De kötelességem nyíltan kö­zölni, hogy nagykövetünk rosz- szul tájékoztatja a Führen a moszkvai helyzetről. — Ejha... — mondta leple­zetlen érdeklődéssel Himmier. — Folytassa csak, ezredes, ez rendkívül érdekes. — A nagykövet úr a Szov­jetunióval való békés kapcso­latok híve — folytatta Waitzel. amely elárulta, mennyire azo- nem hisz a szovjet hadsereg nosítja magát ezzel a szélsősé- erejében, hanem »agyaglábú ges állásfoglalással. Waitzel bánatos képpel foly­tatta: — Sajnos, úgy érzem, nincs jogom ezt eltitkolni. A nagy­követ úrral való nézeteltéré­seim különösen jelentősek a Szovjetunió védelmi erejének értékelésében. Schulenburg úr ségek pedig elképesztő szívós-^ Ságról tettek tanúbizonyságot. Ez utóbbi körülmény egyeb-j ként nem okozott nagy meglep petést Waitzel ezredesnek, hi szén az orosz katona szívóssá­gát már régóta világszerte ’S-? merték és elismerték. Waitzel­nek eszébe jutott az a beszél-j getés, mely erről a témáról^ kolosszusnak« véli. Waitzel nagyon }ól tudta, hogy a Führer, ha egyszer va­lamit a fejébe vett, nem tűr el­lentmondást, sőt minden mái ott abban a sátorban folyt,j véleményre őrjöngeni kezd. ahol Armstrong ezredessel, a« Pedig Waitzel ezredes tulaj- amerikai katonai attaséval) , . . .... .. donképpen lelke mélyén sok együtt pihent meg. k. tanai kertesekben sajnos teldn^ben OBzlotta gchulen- » =»* ke< !gen gyenge, es az a velerne- fc úr véieményétj bár nem &am — mondta a nyurga, vo ? rye, hogy a szovjet _ hadsereg a nagykövetet. Bősz- rösesszőke, villogó fogú Armst­jol felszerelt, kitűnően elnke- szantotta ^ öreg német aip_ rong, akinek modora valaszte i lomata, annak fölényes be- ka> de egváltalan nem válasz-^ szített, reális erőt képvisel. Kos, ez a véleménye alapve- %££££ tcen hibás es artalmas. — kérdezte ___________ és arisztokrata tékos modora volt —, értsed s zármazása (mert Waitzel ugyan meg, hogy az orosz katonának; — Artalmas? — kérdezte von waitzelnek tituláltatta ez a vérében van. Ezek a bar-) ugyanilyen hangnemben magátj de ez a cím nem illet- bárok valóban kibírnak ölj as-J szemeit, hallani összefüggéste­len dadogását, és jól megje­gyezni »jelszavát«, amelyet ilyen állapotban is nagyon összefüggően fogalmazott meg, midőn az igazgató szemrehá­nyást tett neki ittassága miatt. Ügy látszik, e »jelszót« sokszor elismételte már máshol is, s legtöbbször, mint most is, nemcsak a maga nevében. Nem értettem félre szavait, külön­ben az igazgató kétszer is visz- szakérdezte, és a részeg ember mondatai mindannyiszor ugyanazok voltak, és így hangzottak: »...kérem, igaz­gató elvtárs, ne korholjon. Hi­szen tudja, hogy az építőipar­ban mindenki iszik. Az építő­ipari melós nem is tud jól dol­gozni, ha nincs benne egy-két liter motalkó...« Nem tudom! — csapott le az igazgató hangja. — Ilyen té­telről nincs tudomásom, ilyen szabály nincs. Megértette?! Ha niég egyszer ittasan találom... A munkásról leperegtek a szavak. Kábán mosolygott, mintha nem is neki szóltak volna. Csak annyit motyogott, hogy »igazgató elvtárs, nálunk Csicsón az építkezésen jól megy ám minden. Majd meg­látja.« Ekkor egy magas, vékony fiatalember lépett be. Ugyan­csak Csicsóról jött, s együtt dolgozik emezzel. Igazgató elvtárs — kezd­te —, hogy lehet, hogy máshol olyan jól keresnek az építő­munkások, nekem meg alig van valami elsején a boríték­ban? Az igazgató azt mondta: — Nálunk a végzett munka után fizetnek. Maga mint bri- gádvezető vezeti a brigádnap­lót a munkáról? Nem — hangzott a válasz. Csal hát a maga műveze­tője? — kérdezte az igazgató. — Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy egész nap részeg, beszélni se lehet vele... Tehát részeg a művezető és És ezért elvakult. Azt bi- Himmler és most már teljes tcTmeg) sőt” bös'sz^totta még nbt.is, amitől a civilizált^ or-2még ki tudja, hányán, de azért ,woíjtií> n 'P'i'Uvremek how ;P 1 ni! Waitzel- . ____ , ,____, ,-, - __ r* á0 katonái visszariadniork.fj z onygatja a Führemek, hogy jóindulattal pillantott Waitzel- a nagykövet monoklija is, me- s: ᧠katonái Moszkva nem akarja megtá- re. lyet az olyan kitűnően tudott Egyszer^ megkérdeztem ví-.la madni Németországot, nem is — Igenis, ártalmas! — felel- használni. Mindezeknél fogva melyik őrnagyukat, hogy visz-ej az ellenkezőjéről vagyok meg győződve. — önnek van igaza, ezredes! — vetette oda Himmler. — Ne­kem is ez a meggyőződésem >a munka jól megy«. Hát ezt .egfeljebb borgőzös fejjel le­het mondani, józanul nem. Íme, itt a bizonyíték rá, ez a panasz. Sokkal jobb eldülön­gélni munka közben, kimosn­kfszül háborúra^ Én azonban +e keményen, katonásan Wait.r Waitzel boldogan mártotta be magával tábori gumikádat, deí zel, most már végleg meggyő- ezt a felfuvalkodott arisztok- olyan csodálkozva nézett rám.* ződve róla, hogy helyesen vi- rátát még akkor is ha a nagy- hogy majdnem zavarba íelkedett. — Ártalmas azért,. Követnek sok tekintetben iga- tem Képzelje csak, az az* mert megtévesztő tájékozta- za volt. ,'" , , ,. ' ': lást jelent, márpedig ilyen Waitzel ezredesnek, mint ember ezt tel]esen felesle6^: Sőt tovább megyek, Herr esetben a megtévesztő tájékoz- katonai attasénak, alkalma holminak tartja...« s a ’ 5 SS-Reichsführer — folytatta tatás egyet jelent Németország voh részt venni a kijevi kato- rös Armstrong harsányan fel n.ég magabiztosabban Waitzel, elárulásával! — fejezte be tét- naj körzet hadgyakorlatán, kacagott, fehér fogait villog­fellelkesülve Himmler elisme- tetett hévvel Waitzel. Magas katonai képzettségű tatva. ró megjegyzésén. — Sz-vem Késő este volt, amikor ho- ember lévén, könnyen tájéko­■sélyén már elvesztettem poli- heneuendorü villájában — zódott katonai kérdésekben, s — Folytatjuk — aki ilyen állapotban rendsze­rint nem tud feladatot adni, termeltetni, sem ellenőrizni. Csak elsején, amikor fel kell mérni a bérelszámolóban, hogy mit is végeztek Csicsón, akkor látni, hogy ... Jó volna ilyenkor ceruzát fogni és meg­hamisítani az eredményeket, de nem lehet. Az ittas műve. zető is tudja, hogy azért. bör­tön jár. Könnyebb kevesebbet számolni a segédmunkásoknak, mint többet, mert ebből ugye, nem lehet baj. Csakis ez a két ok idézheti elő a fiatalember panaszát, semmi, de semmi más. A munkának törvény- könyve van. Mindenki mun­kája után kanja bérét. Ha dol­gozik, keres, ha nem dolgozik, nem keres. Ez nagyon egysze­rű és világos. Az igazgató azt mondta, hogy ez az ittas ember vala­mikor kisiparos volt. Segédei dolgoztak, ő meg ivott. Az ál­talunk nevelt becsületes szak­munkásokat kell a helyükre tennünk, akkor majd nem in­gadoznak a munkahelyeken a falak, nem rakják be a ké­ménylyukat, nem hagyják a vízvezetékben a szerszámot, s jól szervezik meg a munkát. Ebben van valami igazság. Az utánpótlást megyénk építőipa­rának is ki kell nevelnie, de vigyázat, emezeket eldobjuk? Nem, ezt nem lehet! A beszél­getésből megállapítottam, hogy ez az ittas, korosodó ember alapjában véve érzékeny. Sze­reti, ha jó hírben áll vezetői és munkatársai előtt. Azt hiszem, meggondolná, hogy igyon-e, ha alaposan a lelkére beszélnének, vagy ha ez sem használna, másként figyelmeztetnék. Ö azonban távol esik innen, rit­kán találkozik a vezetőkkel, és már-már azt hiszi, hoc- az a jó, amit ő csinál. Az igazgató hamarosan ki­megy Csicsóra. Azt hiszem, hogy az említett munkás nem fegja ezt elfelejteni, és meg­gondolja, hogy legközelebb Igyék-e. Csak attól félek, hogy aztán megint szem elől vész. Hogy ismét neki kell behoznia ? szakszervezeti bélyegnyil­vántartást, s nem a vállalat sz. b.-titkára keresi fel őt. Pedig a munkahelyi találkozá­sokból «sok f Az építőipari munkások többsége nem azt vallja a bor­ról és a munkáról, amit ez az ittas ember megfogalmazott. Legfeljebb a következményeit viselik annak a helytelen, itt- ott felbukkanó szemléletnek, amelyet ez a csicsói munkás is magával hozott valahonnan a múltból. Társadalmunkban ezt a szemléletet ki tudnánk töröl­ni a fejéből, ha te, becsületes munkás, a munkahelyeden, ő az irodában, én itt segíteném... Egyszer talán meg is köszön­né. .. Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents