Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-07 / 211. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda., I960, szeptember % Mini az üres ékszerdoboz... j jegyzetek A HANYAGSÁGRÓL ÉS AZ ÉLELMESSÉGRŐL Keni túlzás, Somogybán ke­resve sem lehetne párját ta­lálni a tabiak művelődési há­zának. így érthető a büszkeség, amivel a négyezerkétszáz lako­sú járási székhely lakói övezik a község szívében elhelyezett művelődési házat, mely kor­szerűségével, szépségével dí­szére válna a megyeszékhely­nek is. Igen ám, de mit ér a külső és belső szépség mind, ha a megnyitás óta eltelt több mint fél év tartalmi munkája méltatlan a gyönyörű épület­hez, ha kong a művelődési ház? Mert kong, akkor is, ha a helybenlakók nem hallják ezt a kongást, még akkor is, ha nem kívánnak egyelőre többet, mint amennyit a kultúrának ez a palotája nyújt. Belelapoztunk a működési naplóba, beszélgettünk többek között Fajtai Lászlóval, a mű­velődési ház igazgatójával. De akármilyen területre tévedt a beszélgetés, az derült ki, hogy a kultúra házában folyó élet csak igen gyéren csörgedező patakocska, s fél év munkája után sem mutatható ki, hogy a művelődési ház otthonukká vált a tabia.knak. meg, mit tart nyilván a működési napló ... Országo­san és itt, a megyében is évek óta folyik a harc azért, hogy járási székhelyeink művelődé­si háza ne csak színházterem legyen. Tabon a művelődési ház féléves működése alatt egy híján harminc műsoros ren­dezvényt mutattak be, java­részt színházi előadásokat, közöttük tekintélyes számban az Országos Rendező Iroda műsorait is. Teret kért és ka­pott az iskola: itt mutatták be az általános iskolások a Csip- kerózsikát, a ktsz színjátszói pedig egy vígjátékot. Saját rendezvény? A működési nap­ló nem vall ilyesmiről, jólle­het vallhatna, ha Tabon képe­SOROZÁSON Megkezdődött, sőt sok he­lyen már be is fejeződött az 1940-ben születettek sorozása. Fotoriparteriink Fonyódra lá­togatott el, és megörökítette a fiatalok számára igen emléke­zetes pUlamatdkat. A látogatás napján a balatonmáriai, a so- mogyvári és az öreglaki legé­nyek álltak az orvos és a so- rozóbiaottsáig elé. »Sóhajtson Fehér Lajost vizsgálja a sorozóorvos. Táska! Imre fegyveres szolgálatra alkalmas. Aracsi Géza százados, járási kiegészítő parancsnok a tüzérekhez oszt ja be. sek lennének összefogni az ön­tevékeny művészeti erőket Azok a kultúrmunkások, akikre lehetne számítani eb­ben az akcióban nem is kicsit, belefáradtak a közönyösséggel szemben vívott csatározásokba. Szándék a jóra, a közös mun­kára — talán nem is ez hiány­zik. Inkább az, hogy — a je­lek szerint — senki sem tisz­tázta a járási művelődési ház feladatát. Van a járásnak egy húszon egy tagú művelődési bizottsá­ga. Tagjai valahányan vezető emberek, pedagógusok, tömeg­szervezeti vezetők. A bizottság papírforma szerint havonként ülésezik. Hogy miről? Termő szetesen a soron következő művelődési feladatokról. Ha ugyan ülésezik. Horváth Gab­riella, a könyvtár vezetője mindössze egyszer vett részt a művelődési bizottság ülésén, azt mondja, nem hívták több­ször. Kérdés, hogy kell-e kü­lön hívás, ha a művelődési bi­zottság minden egyes tagja át- érzi, tudja, hogy miért van egy funkciójával több! Nincsenek szakkörök, nincs egyelőre klubszoba, mindössze színházterem van és az előtér­ben egy igen sokak által láto­gatott televíziós klub. Látoga­tásunk napján este hétig köl­csönzött a járási könyvtár. Lent, az előtérben, a lezárt te­levíziós készülék előtt, sötét­ben lézengett néhány fiatal­ember. Reménytelenül, hiszen nyolc órára kiürült a művelő­dési ház, kapuzárás követke­zett volna, de a könyvtárveze­tő nem tudta bezárni a műve­lődési házat Az igazgató már hazament. Igaz, miért is le­gyen itt? Színházi előadás nincs, a büfé zárva, a televí­zió zárva. Hogy lehetne rádiót hallgatni, társasjátékozni, új­ságot, folyóiratokat olvasni, ide szoktatni az embereket, akik úton-útfélen arról panasz­kodnak, hogy nem tudnak mit tenni az idejükkel? Lehetne, de akkor más vágányokra kel­lene terelni a tartalmi mun­káját tekintve élettelen műve­lődési házat! Kérdeztem, mit lehetne kap­ni a földművesszövetkezet ál­tal üzemeltetett büfében. Ügy mondták, frissítő italokat Az­tán bizalmasan megsúgták, hogy illegálisan egyebet is. Szeszt, ha nem akadékoskodó alakról van szó, aki a kákán is csomót keres, és azt vallja, hogy a kultúra házában nincs szükség italozásra. Kevés 3 helyiség a szakköri élet megteremtéséhez — mond­ták. S valóban, a kívül-belül irigylésre méltóan szép házban 9 kevés a szakköri - életre alkal- <| más szoba. Igen alapos egyez- f tetésre lesz szükség, ha a tér- é vezeti három-négy szakkör 9 megalakul, s klub lesz a most 9 még üresen ásító oldalterem- 9 bői. Persze, lehetne ezt a he-9 lyiséget is okosabban haszno- 9 sítani. Szakköri szobának ren­dezni be ezt is, a televíziót pe­dig betenni a színházterembe, abban a helyiségben pedig, ahol a földművesszövetkezet büféje van, pompásan megfér­ne a klub. Rádióval, folyóira­tokkal, társasjátékokkal. S ta­lán megszívlelendő javaslatot is tudunk mondani... Szeszes ital helyett adjon az fmsz in­kább ide egy kávéfőző gépet. Tabnak mindössze egy vala­mire való cukrászdája van, amely állandóan nyitva tart. Sokan betérnének a művelő­dési házba eleinte a feketekávé kedvéért, később már magáért azért, hogy okosan, kulturált körülmények között töltsék az idejüket. Fajtai László igazgató azt bizonygatta, hogy hozzá akar­nak látni a közönség olyan ér­telmű neveléséhez, ami háttér­be képes szorítani idővel az operettkultuszt. De hogyan, ha a tabiak zöme csak akkor árasztja el a művelődési házat, j amikor színházi előadás van? 9 Valami közelebbi kapcsolat ■ nem hiányzik itt a község la­kóival? Hiányzik, de ezt a hiányt »pompásan takarja a közöny, az az önelégültség, ] hogy lám, elértük, amit akar­tunk, van művelődési házunk. Van, de ez vajmi kevés ah­hoz, hogy a járási székhely kulturális életébe új vér ke­rüljön. Mit sem érnének e nagyon megszívlelendő észrevételek, ha nem hívnánk fel a figyel­met arra, hogy a járási, sőt a megyei szerveknek is több se­gítséget kellene nyújtaniuk a művelődési háznak. Addig ugyanis, amíg nem jön a várt segítség, számonkérésnek sincs helye! Néhány hét, és indul az ok­tatási évvel párhuzamosan a művelődési év is. Nagyon el-1 kelne, ha tói a tetszetős terv- * csináláson — hiszen ebben f nincs hiba —, az a huszonegy' tagú művelődési bizottság na­gyobb odaadással látná el fel­adatát, és szívüggyé tenné a művelődési ház tartalmi mun­kájának megalapozását. Míg ez meg nem történik, felesleges minden szó, addig a tabiak művelődési háza üres ékszer­doboz marad! László Ibolya Hc ogy mit jelent egy ki­adós palotaforradalom, azt magyarázat nélkül is tud­ják kedves olvasóink. Mind­össze annyi szükséges, hogy történelmi tanulmányaikat fel­idézzék kissé. A címben említett hanyag­ság kapcsán azt mondanánk el (mondanivalónkat az AKÖV- nek címezve), hogy milyen egy autóbuszban lefolyt forra­dalom. A múlt napok egyikén kö- högve-dohogva indult útjára a Kaposvár—Tab—Siófok kö­zött közlekedő autóbusz. Zsú­foltságát tekintve olyan volt, mint egy szardiniás doboz. Ügy tűnt, hogy a fülledt meleg gyö­törte utazóközönségnek más panaszra nem is lesz oka, mint a zsúfoltságra. Ez meg nem új­keletű panasz, akárki meg­mondhatja, hogy lovas népből utazó néppé fejlődtünk, és ott érezzük jól magunkat, ahol elégedetlenkedni is lehet. Igen ám, de Igáiban bejelentette a kalauz, hogy: — öt perc várakozási idő! Levegőéhes sietséggel tódult az utazóközönség a busz ajta­jához. S már itt, ezzel a torló­dással baj volt, mert körülbe­lül olyan egyensúlyozó mozdu­latokkal igyekeztek az utasok az ajtó felé. mint a jégre tett, de korcsolyázni nem tudó em­ber a szárazföld felé. — Mi a fenének kell így be­locsolni olajjal a padlózatot? — jegyezték meg innen is, on­nan is. Valóban, miért? Az autóbusz padlózatán valóságos tócsák­ban állt az olaj. Sőt... Ez már lent az italbolt előtt derült ki, a biztonságos anya­földön, ahol csoportokba ve­rődve kezdték egymás ruháit vizsgálni az utasok. A vakbuzgó karbantartói' ugyanis nemcsak a busz padló­zatát, hanem az üléseket is leolajozták, ennek következté­ben az utasok közül jó néhá- nyan olajfolt-emlékeket kap­tak erről az útról. A foltok felfedezésével járó elégedet­lenség szülte később indulás után a forradalmat, s tessék elhinni, kizárólag az utazókö­zönség humanitásával magya­rázható, hogy az AKÖV je­lenlévő képviselőjét, a fiatal, szemüveges kalauzt nem ítél­te a jogos népharag fővesztés­re. A népítéletre csupán szóban került sor, s az ítélet így sum­mázható: A ruhatisztítás költ­ségeit benyújtjuk ez AKÖV- nek, hogy hasonló kártékony hanyagság a jövőben ne for­dulhasson elő. VTVTTTVTTVTVTTWrVYTVTVTTTTVTV ÉRDEKESSÉGEK fi urcsasAgok :az egyházügyi MINISZ­TER SINCSEN FÁBÓL sírkövére ezt véssék: »Még MOST sem hiszitek el, hogy hogy beteg voltam?" hogy hadéfctalanul oltsák Nemrégiben Tolecano rabbi, Izrael 80 esztendős egyházügyi A TŰZOLTÓSÁG minisztere feleségül vette a NEM ILLETÉKES 25 éves Miriam Sabagot. A különös frigy ellenzői azt ál­lították, hogy az egyházügyi miniszter nem cselekedett vallásának előírásai szerint. Ben Gurion izraeli miniszter- elnök is szemrehányásokat tett Toledanónak, aki a követ­kező — nem éppen vallási jellegű — magyarázattal szol­gált: »Ha fiatalabb volnék, mondjuk 50 éves, feltétlenül NAPTÄRA koromhoz illőbb feleséget vá­lasztattam volna. Mivel azon­ban betöltöttem 80. életéve­met, kénytelen vagyok fiatal lányt elvenni, mert csak ily módon biztosíthatom, hogy a köteles engedelmességgel és tisztelettel viseltetik majd irányomban." nem azok kapják, akik valami ^ rendkívülit tettek Monacóért, 3 hanem olyanok, akik III. Ra- 3 niemek személy szerint tettek 3 különleges szolgálatikat. Aki 5 tehát a jövőben olaj zöld ala- 5 pon piros csíkos szalaggal je- 3 lenik meg a társaságban, ar- * ról mindenki tudni fogja, hogy III. Rainier a lekötele­zettje. A z élelmesség... hogy is-‘A mondjam, rendkívül rokonszenves vonás mind­azok számára, akik ezt, a világban olyan hasznos em­beri tulajdonságot sehogyan sem tudják magukévá tenni. Mindig irigyelve csodál­tam azokat az embertársai­mat, akiknek a kezében a szólás-mondás szerint még a pelyva is arannyá válik, mert élelmesek. Kerülve a felesleges szó­szaporítást, (rokonszenvezek az élelmesekkel, viszont ha­ragszom az olyan élelmesek­re, akik embertársaik rová­sára élelmesikednek. Éppen ezért is jegyzem fel azt a kis jelenetet, amely a Nagyáru­ház cipőosztályán játszódott. Szereplők: egy szőke fürtű fiatalember, az eladó és a ve­vő, aki az összes cipőbolto­kat végigjárta már csau szí­nű papucscipőért. Itt boldo­gan sóhajt fel, és foglal he­lyet, mert a fiatalember már. is ott terem, és nem üres kézzel. Próbára nyújtja a papucscipőt. A vevőjelölt idegesen izeg-mozog a cipő­ben. — Ez 37-es? — Igen, kérem! — Akkor legyen szíves egy hatost adni, mert ez nagy. — Sajnos, ebből a fazonból ez az utolsó darabunk — — mormolta el a fiatalember* és máiris odább állt magára hagyva a súlyos problémával küzdő vevőt, aki az arcáról tükröződő kétségbeesésből következtetve valószínűleg azon töprengett, hogy össze- mehet-e az ember lába. Vagy ha nem mehet össze, miért tanúsítja az eladó, hogy a 38-as cipő 37-es. Egy idősebb segéd, aki ké­sőbb kiszolgálta a vevőt, mo­solyogva adta meg a választ a fenti kérdésre, méghozzá igen tömören: — Élelmes a kis kartárs* Szükség van élelmességre, asszonyom, a mi szakmánk­ban! Kényszeredett mosollyal búcsúzott a vevő. Engedtes­sék; meg, hogy én mondjam ki, amit ő elhallgatott: szo­cialista kereskedelmünktől idegen az olyanfajta élel­messég, amely »rászedi« a vevőt, olyan árut »tukmál« a vásárlóra, amelynek az nem tudja hasznát venni. Ember­társaink rovására ne legyünk élelmesek se a kereskede­lemben, se másutt! — Ii — Kereskedelmi vállalat perfekt gép­es gyorsírónőt azonnali belépésre, azonkívül jogi doktorátussal joggyakornokot keres. Életrajzokat 35867 számra a MAGYAR HIRDETŐBE. _____________________(3'867) A chicagói John Hagerthyt a bíróság súlyos pénzbünte­tésre ítélte, amiért részeg ál­lapotban kihívta a tűzoltókat, és ellentmondást nem tűrő < » fkSr I hangon felszólította őket, a RENDŐR SEM PÓTOLHA- * %i0fí)0ffVÍ nBßiGß J nagymérvű gyomorégését. ISZÁKOSOK ZŰRZAVAROS el TATLAN? Az MSZMP Somogy megyei A franciaországi Nimes kö-1 Bizottsága és a Somogy megyei zelében lévő Renoulinsban J Tanács lapja. 3 Felelős szerkesztő: Egy aggódó féleség a kocs­mába siető férjét a következő figyelmeztetéssel bocsátja út­jára: »Tegnapelőtt tegnap érkeztél haza, tegnap pedig ma reggel Remélem, ma nem holnap fogsz megjönni.« KISDEAK JÓZSEF. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Somogyvári János munkásőr életéről beszél a sorozáson megjelent fiataloknak. ;KÉPZELT BETEG \ SÍRFELIRATA I Cincinnatiban egy képzelt ’ beteg úgy rendelkezett, hogy A HERCEG BARATAI III. Rainier monacói herceg »koronarend« címen ki tünte­tést alapított. Ez a kitüntetés abban tér el a többitől, hogy heteken át nem volt országúti. közlekedési baleset, miután a! helyi rendőrség egy fából szült rendőrbábut helyezett elf az útkereszteződéseknél. A; marseililei-i rendőrkapitány- 5 Felelős kiadó: wirth lajos. ság azonban utasította a helyi 3 Készült a Somogy megyei Nyomda­j ­__. ,,__, "ipari Vállalat kaposvári üzemében. r endőrséget, távolítsák el a 3 Kaposvár, Latinka S. u. 6. - 3221 fábóü készült kollégát, «-mert i Nyomdáért felel: roppant kínos volna, ha aj lAszló tibor igazgató, rendőrbábuk ugyanolyan ha- J Terjeszti: a magyar Posta. Elő- tékonyafcmk bizonyulnának, 31Eiz“ SoSSSuSSSaSST* mint az élő rendőrök"* "Előfizetési díj egy Hónapra U.« F* I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents