Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-29 / 230. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1960. szeptember 29. Próbálnak a stúdiósok filmszínházaink műsorából A ajtóra nem kerül ki a »Ne zavarj, próba van" tábla, de aki egy kicsit is bennfentes az SZMT-ben, tudja, hogy csütörtökön este a Munkás Színjátszó Stúdióé az egyik irodahelyiség, ott gyülekezik a lelkes gárda. Az együttes most új műsort próbál, mégpedig lázas sietséggel, hisz szombaton szakmai bemutatón dől el, volt-e értelme a sok küszködésnek, tanulásnak. Mert az előadásig hosszú az út, sok vita, tanács, ötlet formálja véglegessé a műsort. Nem akármilyenek a próbák. A szakszervezet nemrégen Erkel magnetofonnal lepte meg a stúdiósokat. A magnó egy csapásra forradalmasította a próbákat. Most egyszerűen csak visszajátsszák a felvett szavalatokat, s mindjárt »lefülelhetik" a hibákat. Egyelőre Pellérdi Gyula, a Stúdió vezetője kezeli a magnót. Mire kezdődik a próba, mindent elkészít, csak meg kell nyomni a gombot, s már forog is az orsó- Erre nem kell sokáig várni, Mikecz Tamás kezébe fogja a mikrofont, s már mondja is Braniszláv Nusic Jókedvemben írtam c. önéletrajzi regényéből a hittantamításról szóló részt. Aztán Zsoldos József kö- . vetkezik, József Attila A Dunánál c. költeményét szavalja el. Tőle Makarics Józsefné veszi át a mikrofont. Mivel még összekeveri néhol a szöveget, nem megy elég jól a vers, Kovács J enőné súgásra készen mögéje áll. Akad még bőven csiszoinivaló, Makaricsnénak egynéhányszor el kell mondania Brecht A La Ciotat-béli katonáját, hogy igazán jó legyen. Közben állandóan nyílik az ajtó, újabb meg újabb szereplők futnak be. Sokan későig dolgoznak az üzemben, nem érnek hat órára az SZMT-be. Pellérdi Gyula hasznos tanácsokkal látja el Mikecz Tamást, Zsoldos Józsefet és Ma- karicsnét. Majd visszajátssza a felvett regényrészletet és a két szavalatot. A hibákat így szemléltetően megmutatja. Az új műsor »nagyágyúja" Erich Kästner műve lesz. Szívét- lelkét beleadja mindenki a legmegfelelőbb megformálásba. Megindul a magnó, s Törken- czi Erzsi ajkáról felhangzik a »Cantate De Minoribus« kezdősora: Háborúknak nem vethetsz gátat... A női és férfi- hangok egyre emelkedettebben, szenvedélyesebben tolmácsolják Erich Kästner szavait. A bemutatón persze egy kicsit másképp hangzik majd a Cantate, Beethoven Sorsszimfóniájának első és utolsó tétele festi alá a szöveget. Kästner után Brecht következik, Somogyi Anna a Legendát mondja el. Dicséretet kap a szép előadásért. A többiek is együtt örülr- nek Annával, hogy ilyen jól megbirkózott a brechti szöveggel. Ahogy közeledik a próba vége, egyre többen ülik körül az íróasztalokat. Karel Capek Utolsó ítéletének elpróbálása után már csak beszélgetés folyik. Törkenczi Erzsi szóvá teszi, hogy jó lenne végre zenével próbálni Kästnert. Más aziránt érdeklődik, ki adja majd be a zenét az előadáson. Forgács bácsi megnyugtatja a többieket, hogy ő kezeli majd a magnót. — Beszéltem a színház igaz- 1 ga lójával, Sallós elvtárssal, , — újságolja Pellérdi Gyula. — < Megígérte, hogy mindenben támogatja munkánkat. Íía szükségünk lesz valamire, rendelkezésünkre áll. A Stúdió tagjait meghívta a színházban rendezendő szakmai előadásokra és a főpróbákra. Előadókat is kapunk továbbképzésünk megoldásához. Azt is megígérte, hogy ellátogat egy-két próbánkra. Mielőtt szétoszlana a társaság, Pellérdi Gyula elárulja, hogy nagyszerű négyszereplős jelenetet talált. S már meséli is Hollós Korvin Lajos Vendég a paradicsomban c. művét. Aztán egy kis rögtönzés Raymond Queneau Stílusgyakorlatából, s befejeződik mára a próba. Lajos Géza Vörös Csillag Lev T olsztoj remekművét az amerikai filmgyártás egyik i veteránja, King Vidor ! filmesítette meg. i Olyan ismert sziné- ! szék játsszák a film ' főszerepeit, mint ■ Audrey Hepburn, Henry Fonda, Anita ‘‘ Ekberg, Anna Maria 'Ferrara, May Britt és Mel Ferser. A mozi vásznán megelevenedik az a | hatalmas képsorozat, . amelyet Tolsztoj fes- j tett a XIX. század , elejének egész orosz . társadalmáról — i arisztokráciáról, értelmiségről, parasztiról és katonáról — Napóleon orosz hadijáratának idején. A regényből ismert alakok: Natasa Rosztova, Pierre Be- i zuhov, Andrej Bol- konszkij — állnak a HÁBORÚ ÉS BÉKE film előterében. Ha egy kicsit leegyszerűsítve is, de az ő jellemükkel ismerkedhet meg a néző. A nagyszabású, kétrészes, színes amerikai film bővelkedik monumentális csata jelenetekben, igyekszik követni a tolsztoji lélekábrázolást. A film lehetőséget ad mindenkinek, hogy még jobban megismerkedjék Tolsztoj zseniális művével. Szabad Ifjúság ELLOPTAK EGY VILLAMOST nagy. Hamarosan tárgyalásra kerül sor. Pedig V. József először csak azt kívánta, hogy bocsánatot kérjen tőle a fiú, s ő ezzel elintézettnek tekintette volna az ügyet. B. Jóska tavaly ősszel ismerkedett meg V. Zsuzsával. Sokat jártak együtt. Nagyon fiatalok: a fiú az idén töltötte be 17., a lány 16. évét. A szülők nem ellenezték különösképpen a kapcsolatot, csak akkor emelt szót Zsuzsa apja, amikor a gyerekek előálltak felelőtlen tervükkel: összeházasodnak. Ez már most, június elején történt. Ekkor azzal fenyegette meg a fiút meg a lányt is, hogy megveri őket. Zsuzsát pedig elűzi a háztól. Zsuzsát eddig túlságosan szabadjára hagyták. Ha egyszer- másszor elővették is hosszabb kimaradásai után, a testi fenyítés — mert ezt is kapott — nem használt. Most dacból talán, vagy mert tényleg nagyon szerette a fiút (ám ez utóbbi Vissza a belépődíjat? — Rendezünk még könyvbált is, s bevételéből könyveket vásárolunk. — A községi könyvtárak részére? — Nem! Kisorsoljuk a könyveket a bál részvevői között. _ ??? E ddig a párbeszéd, ami azóta is emlékezetembe cseng, mióta félbeszakadt, jóllehet csalódásomra szolgált a kérdésre kapott válasz, s mindjárt el is mondom, hogy miért. Báli naptárunkban az elmúlt esztendők során — többek között — polgárjogot nyertek az úgynevezett könyvbálok is. A könyv effajta népszerűsége, népszerűsítése jó, ha valóban úgy rendezik meg az ilyen nevű táncmulatságokat, hogy kulturáltabban szórakozhatnak az emberek. Á könyvbálokból érdemes hagyományt csinálni, de nem az eddig használt módszerekkel, nem az eddig vállalt szegényes célokkal. A földművesszövetkezetnél hallottam, hogy a könyvbálok bevételéből könyveket vásárolnak, és ezeket a könyveket a báli közönség körében sorsolják ki. Miért? Mintegy jutalmául annak, hogy végigtáncolják a bált? Milyen nagylelkűség az ilyen? S ha már ezt a kérdést feltettük, ide kívánkozik egy újabb is: mennyiben segíti a kulturális forradalmat az, ha a könyv tiszteletére rendezett mulatságon visszaadjuk a belépőjegy árát? Íme a válasz: semennyire sem! Még akkor sem, ha tombolajátékon sorsolják ki a könyveket, mert a tombola meg üzlet, s éppen időszerű lenne már leszokni arról, hogy kulturális rendezvényeinket bevétel- szerzésre használjuk ki. Nem arról van szó, hogy a rendezőség ne fedezze a bevételből a rendezvény kiadásait. Fedezze, mert ez természetes. De a továbbiakban ne »fiaztas- sa« kiskapitalista módszerekkel a forintokat, mert ez méltatlan hozzánk, méltatlan népművelési céljainkhoz! Hangsúlyozzuk, nincs kifogásunk a könyvbálok ellen. A könyv, amelynek annyi új híve van falvainkban, képes felemelni még a táncmulatság értékét is. De akkor becsüljük meg ezt az értéket, és ennek megfelelően gazdálkodjunk a báli bevételekkel! Ménnyivel teljesebb, szebb lenne az fmsz téli terve, ha a könyvbálokra vonatkozó pont azzal fejeződnék be, hogy a bevételekből vásárolt könyvekkel a községi könyvtárak könyvállományát kívánjuk felfrissíteni! Ez méltóbb lenne az fmsz sokrétű és igazán eredményes kulturális tevékenységéhez, méltóbb a kulturális forradalomhoz is. Ismeretes, hogy miután a népkönyvtárak tanácsi kezelésbe kerültek, a könyvtárral rendelkező községek maguk tartoznak gondoskodni könyvtáruk gyarapításáról, zavartalan működtetéséről. Á gyarapítás és működtetés nem köny- nyű feladatában az fmsz rengeteget segíthetne a tanácsoknak. De csak akkor, ha nem ajándékoz könyveket a bálozók- aak! L L kevésbé valószínű), arra biztatta Jóskát: — Te, verd meg az apámat. Ha szépszerével nem enged összeházasodni bennünket, akkor jó lenne egy kicsit ráijeszteni. S amikor a fiú szabódott, fitymálva kijelentette: — Gyáva vagy ... Nem mered ... Egyedül tényleg nem merte, de foglalkoztatta a dolog, nem akart szégyenben maradni. Az iparitanuló-iskolában volt egy erős, jól megtermett osztálytársa — elhívta a faluba. Azt mondta, hogy őt meg akarja verni az öreg. Sz. Pista így keveredett a verekedésbe. Azaz: ő ütött egyet, aztán megijedtek és elszaladtak. Régebb óta kerülgették már, s először azt szerette volna Jóska, ha az idős férfi köt beléjük. Ha őt meg akarná verni. Akkor itt van a barátja, majd az, vagy ketten együtt ellátnák a baját. A lány megint biztatta: — Csak nem vagy gyáva? Hát nem mered?! A vasárnap nagyjából úgy telt, mint az előbbiek. A korábban vett boxer nem adott bátorságot, de most, most Pistával ... Most meg kell tenni! Moziban voltak, aztán Zsuzsa hazament az anyjával, a fiúk benéztek a kocsmába. Ott volt, akit kerestek. Ittak ők is. Később kimentek, ácsorogtak az utcán, várták a zárórát. Józsi bácsi egy kisebb csoporttal jött. »így nem lesz jó, menjünk előre, ahol egyedül jön majd" — határozták el. Beálltak egy gesztenyefa mögé, figyeltek. Sz. Pista így mondta el: — Jött arra valaki, Jóska hirtelen rám szólt: »Itt van. Üss!« Gyors reflexszel lendült ki a kezem. Az idős férfi térdre esett, és hangosan feljajdult. A gyerekek futni kezdtek, s ahogy utánuk nézett, felismerte az alacsonyabbikat, Jóskát. Ezért ment el másnap a fiú apjához: Jóska kérjen tőle bocsánatot. De az elő sem jött a másik szobából, s otthon letagadott mindent. Zsuzsa másnap megtudta, hogy teljesült a kívánsága. Hogy még nagyobb nyomaté- kot adjon követelésüknek, beköltözött Kaposvárra. Albérleti szobát vett ki. Vagy vettek, ö nem dolgozott, a fiú hozta neki a pénzt: kevés tanulói keresetét, meg hazulról. A kihallgatások során először tagadtak, de aztán szépen bevallottak mindent. Zsuzsa »tört meg" legkésőbb. S több mint egyhavi távoliét után ismét hazaköltözött. Azóta nem találkoztak. S a falubeliek néhány nap múlva újságolták egymásnak: — Hallották? Eljegyezte magát a lány egy idősebb férfival. így ért véget egy »ilyen nagy szerelem« története. Vs P: Aldo Fabrizi filmje egy meghurcolt, balsorstól sújtott szegény villamosvezetőről szól, aki a maga módján vesz elégtételt sérelmeiért. Cesare Mancid bolognai villamosvezető a remízben békésen szunnyadó villamoskocsit hirtelen támadt felindulásában nekivezeti a nagy olasz éjszákáriak. Boldog-boldogtalant ingyen vesz fel a kocsijára, s még táncra is perdül velük. Persze a rendőrség már tud a villamos különös eltűnéséről, s letartóztatja Mancinit. A FEHÉR RÉNSZARVAS Erik Blomberg rendezte ezt a finn filmet, mely egy ősrégi lapp legendát mond el. Áslak, a fiatal rénszarvaspásztor feleségül veszi a ragyogó szépségű Piriiát. Senki se tudja, hogy a lányba egy leölt rénszarvas varázsos ereje és misztikus hatalma költözött. Pirita felkeresi a környék öreg varázslóját. Csodaszert kér, hogy hatalma legyen férje fölött. Azt a tanácsot kapja: áldozza fel az első útjába kerülő élőlényt a szellemeknek, és akkor hatalma lesz nemcsak férOlimpiai bajnokból filmszínész Ráfér Johnson kétszeres olimpiai bajnok, a tíztusa amerikai győztese hivatásos filmszínész lesz. Első filmjében, amelyet a 20th Century Fox készít, egy búr háborúban jászódó történet főszerepét játssza. je, hanem a vidék minden férfia felett. A varázsló tudja egyedül, hogy Pirita azonos a sokat emlegetett kegyetlen rénszarvassal. S Pirita egy titkos hang belső parancsának engedelmes- kedve boszorkány módjára rénszarvassá változik, s megöli áldozatait. A hegyi telep lakói megelégelik a sok áldozatot, hajszát indítanak a kegyetlen rénszarvas ellen. A rénszarvast Áslak pusztítja el. Amikor a megölt tetem fölé hajlik, akkor látja meg, hogy felesége fekszik előtte átdöfött szívvel. Egy ritka „penny“ szerencsét hoz Garo Martin California! banktisztviselő reggelijének elfogyasztása után a büfében néhány cent aprópénzt kapott vissza dollárjából. Véletlenül megnézte az érméket, és örömében nagyot kiáltott. Az aprópénz között egy 1943-ban vert rézcent volt, amely rendkívül nagy ritkaság. Caro Martin azonnal szakértőhöz szaladt, aki előbb száz, majd ötszáz, sőt végül már tízezer dollárt kínált neki az Amerikában is »penny «-nek nevezett egycentes érméért. Jóllehet a den- veii és washingtoni pénzverdék kételyüket fejezték ki az érme valódisága iránt mondván, hogy 1943-ban a háború miatt nem vertek rézpénzt, a szakemberek kitartanak amellett, hogy a penny valódi. Caro Martin, a boldog tulajdonos, három gyermek arja, kijelentette, hogy »ez az érme az egész megtakarított vagyona«, amelytől nem hajlandó 25 000 dolláron alul megválni. Thomas Mann műveit olvasó tsz-fag Jártamban-keltemben egyik nap bevetődtem a nagybajomi cukrászdába. Éppen a nyári nagy hajrákról társalogtunk a keménykötésű, izmos BöUös Józseffel, a Zöldmező tagjával, mikor egyszer odasúgta nekem: »Most bemutatok magának egy érdekes embert.-« Ahogy így visszaemlékszem rá, szerény, csendes ember van előttem, de azt határozottan tudtam mindjárt az első mondat után, ho'gy nemcsak érdekes egyéniség, hanem értelmes ember is Acs Busa Sándor. Először filmekről beszélgettünk, majd a könyvekre tértünk át. Csak úgy röpködtek a világirodalom nagyjainak nevei a kis asztalkák felett. Thomas Mannt különösen nagyon szereti. Legutóbb az »Elcserélt fejek« és »A kiválasztott« című könyveit olvasta. Aztán sorra következett Anatole France, Viktor Hugo, Moliere, Jókai, Mikszáth, Ady. Lám, ilyenek azok az emberek, akik művelik önmagukat — pótolva azt, amire nem volt lehetőségük a múltban. Erős akarattal, kitartással, könyvrajongással széleskörű irodalmi tájékozottságot szereztek. (M.-né) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,- F*
