Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-29 / 230. szám

Csütörtök, 1960. szeptember 29, 3 SOMOGYI NÉPLAP A néphadsereg napjára Szeptember 29-én tizedszer köszöntjük a néphadsereg napját, népünk és hadseregünk összeforrottságának felemelő, bensőséges ünnepét. A néphadsereg napjának megünneplése a magyar tör­ténelem legdicsőbb fejezeteihez, az 1848—49-es szabadság- harchoz és mindenekelőtt az 1919-es Tanácsköztársaság hős vöröskatonáinak dicsőséges tetteihez fűződik. Szeptember 29-e szimbólum, amely nemcsak 1848-at, hanem egész haladó nemzeti múltunkat, mindenekelőtt a hozzánk legközelebb álló forradalmi hagyományokat jelképezi. Pártunk a néphadsereg megteremtése során felhasz­nálta a magyar történelem szabadságharcos hagyományait, elsősorban a Tanácsköztársaság vöröshadseregének tapaszta­latait, s amellett a szovjet hadsereget tekintette példaképé­nek. Azért, mert a Szovjetunió hadserege — népe soha nem szűnő támogatásával — a marxi—lenini eszmék győzelméért, a népek szabadságáért vívott négy és fél évtizedes harcban vált a világ legerősebb hadseregévé. Fejlődése során pedig összesűrítette magában azokat a legfőbb elveket és módsze­reket, amelyek a szocialista hadseregeket jellemzik. A ma­gyar néphadsereg osztálytartalmát tekintve szocialista jelle­gű, a proletárhatalom hívta életre a szocializmus védelmére. Ilyen eszmei alapon alakultak ki néphadseregünk legfőbb jel­lemvonásai: a párt vezetése, mint a hadsereg erejének kime­ríthetetlen erőforrása, a dolgozó néppel való eltéphetetlen kap­csolat, végül az internacionalista jelleg. Pártunk kezdettől fogva arra nevelte hadseregünket, hogy e jellemvonásoknak megfeleljen, méltóvá legyen dicső, szabadságharcos elődeinkhez, hasonlóvá váljék nagy példa­képéhez, a szovjet hadsereghez, széttépheteflen barátságot alakítson ki a szocialista tábor minden hadseregével. Néphadseregünkben a népek közötti barátság, a prole­tár internacionalizmus szellemében nevelik a harcosokat és a tiszteket. A magyar—szovjet fegyverbarátságban is a pro­letár internacionalizmus nagyszerű eszméi öltenek testet. A szovjet hadsereggel való fegyverbarátságunkat egészíti ki a népi demokráciák hadseregével való fegyverbarátságunk. A mi gazdasági, politikai, katonai erőnk erőforrást jelent a ka­pitalista rabságban sínylődő népeknek is. Hazánk ma a béke­tábor első soraiban küzd a Szovjetunió oldalán, a proletár in­ternacionalizmus zászlaja alatt az imperialista háborús gyúj­togatok mesterkedései ellen. Kötelességünk tehát, hogy még jobban elmélyítsük a nemzetköziség éltető eszméjét, még szi­lárdabbá tegyük fegyverbarátságunkat a hatalmas Szovjet­unióval és a népi demokráciák hadseregével. A béke fenntartása, a háború elkerülhetősége szempontjá­ból nagy jelentősége van a szocialista tábor fegyveres erejé­nek, amely ma már meghaladja az imperializmus fegyveres erejét haditechnikai és erkölcsi szempontból egyaránt. Az imperializmus természete nem változott meg. Továbbra is célja maradt egy rabló háború kirobbantása, az emberiség nyomorba döntése. Kényszeríteni kell tehát arra, hogy le­mondjon hódító céljairól. Az elmúlt tizenöt év során az im­perializmus nemegyszer sodorta a háborús szakadék szélére a világot. S hogy mégsem robbant ki a háború, az mindenek előtt a Szovjetunió, a szocialista tábor egyre növekvő, hatal­mas erejének köszönhető. A néphadsereg napjának legfőbb tartalma a nép és a hadsereg megbonthatatlan egysége, céljainak és érdekeinek teljes azonossága. E napon dolgozó népünk még nagyobb sze­retettel és lelkesedéssel fordul néphadseregünk felé. Az anyák és apák a büszkeség érzésével gondolnak katona fiaikra, bé­kés alkotó munkájuk fegyveres védőire. Néphadseregünk harcosait, tisztjeit, tiszthelyetteseit pedig áthatja a nép iránti forró szeretet érzése. Ezen a napon együttesen fogadja meg a nép és a hadsereg, hogy az MSZMP VII. kongresszusa út­mutatásainak megfelelően munkája fokozásával, fáradhatat­lan tanulással segíti a szocializmus építését. Néphadseregünk napjának hagyományai arra tanítanak bennünket, hogy szüntelenül erősítsük, mély tartalommal töltsük meg, még szorosabbra fűzzük népünk és hadseregünk kapcsolatait. Erre biztosíték pártunk vezetése. Dr. Marosi Pál | Nemcsak | a vendégek érdeke j A vendéglátóipari dolgozók­énak időközönként egészségügyi iávizsgákon kell megjelenniük. iJgAz a tapasztalat, hogy a köte- Úlező egészségügyi vizsgák kö- Í|züi a félévenkénti alkalmatos- íásági vizsgákat hanyagolják el Hleginkább. áj Az Utasellátóban foglalkoz­hatott dolgozók 30 százalékú- iának nincs rendben az egészség- Í|ügyi vizsgája. Egy ellenőrzés iásorán kiderült, hogy a kapos- jjjuári fmsz központi italmérésé- jáben egy, a Corso Cukrászdá­dban ugyancsak egy, a Béke Et- Ö-teremben három, a Belvárosi '^Étteremben két dolgozónak é.nincs alkalmatossági vizsgája. jE mulasztás egyik oka, hogy a $vendéglátó egységek vezetői iánem készítenek dolgozóik Egyesülnek a tatai járás kisebb termelőszövetkezetei Bábonymegyeren két tsz megtartotta egyesülő közgyűlését í|jegészségügyi vizsgáiról átte- iákinthető kimutatást. Ü Tapasztaltuk azt is, hogy az éiorvosok egy része felületesen *végzi a vizsgálatokat. Az egész­'niségügyi könyvekben ilyen be jjegyzést találunk: »Időszakos éeoészségügyi vizsgán megfe­jteit.« Azonban nem ez a lé- é.nyeg, hanem az, hogy a meg- j vizsgáit dolgozó egészséges-e, %s alkalmas-e munkakörének j«ellátására. Ezt kell félreérthe­tetlenül beírni. Találtunk or- éVosi bélyegzést, mellette kelte­W.zést, de arról már semmit, #hogy a vizsgálat milyen céllal ál készült. | Az egészségügyi vizsgákat |^nemcsak a vendégek érdeké­dben tették kötelezővé, hanem $<z vendéglátóipari dolgozók ér- jdekében is. S aki azokon nem *jelenik meg, nem állhat mun- ?\kába. íí A tapasztalatok arra kell fi­gyelmeztessék a vendéglátó vál­lalatok vezetőit, oktassák ki dolgozóikat, mikor milyen v egészségügyi vizsgákon kell k.megjelenniük. Az orvosok pe­tédig a vizsgálatokat és az azok- Uról készített bejegyzéseket az eddiginél sokkal nagyobb iü.gonddal végezzék. 1 SZ- L~ * Magyarország *a vadászok eldorádója £ Az Evening News angol lap jfe jelentést közöl arról, hogy a nyugat-európai országokból ijj Igen sok vadászszenvedélynek j hódolni szándékozó látogató j érkezik Magyarországra. Már d régóta a vadászok eldorádójá- nak nevezik az országot, mivel ijj a magyar erdők vadállománya $ a legjobb egész Európában. Az 1960-as vadászldényben leg- •E alább 6—700 vendéget várnak ílf Angliából, Franciaországból, m Olaszországból és Svájcból. Megyénk 273 termelőszövet­kezete közül egynek-egynek a szántóterülete átlagosan 1722 kát. hold. A tabi járásban vi­szont 1250 hold szántó jut egy- egy közös gazdaságra, s 16 tsz 800 holdnál kisebb szántóval rendelkezik. A nagyüzemi gaz­dálkodás eredményességének egyik fontos feltétele a pár­százholdas területek összevo­nása. Nem előnyös az, hogy a járás 28 községében 42 terme­lőszövetkezet működik. A be­ruházásokat szükségtelen és indokolatlan ennyi felé szét­aprózni, s a járási irányítás is könnyebb és hatékonyabb, ha községenként egy-egy termelő- szövetkezetbe tömörülnek a gazdák. Politikai célból, az egységes szövetkezeti paraszt­osztály kialakítása szempont­jából is. kívánatosabb, hogy egyazon falu paraszti rétegei ne különüljenek el egymástól két-három szövetkezetben, ha­nem egy tsz-ben építsék közös jövőjüket. E gazdasági és politikai meggondolásokat mérlegelve a járás vezető szerveinek irá­nyításával széleskörű felvilá­gosító munka indult a közsé­gekben. Az agitáció célja, hogy Bábonymegyer, Bedegkér, Bonnya, Nágocs, Miklósi, Tab, Törökkoppány és más falvak szövetkezeti gazdái megértsék az egyesülés szükségességét, helyességét, és már most ősz­szel — a jövő gazdasági év megalapozásának kezdetén — egyesült erővel, a megnagyob­bodott közös gazdaság vetés­terve alapján fogjanak mun­kához. A felvilágosítás első si­kere Bábonymegyeren született meg, ahol a Búzakalász és a Petőfi döntött az egyesülés mellett. Bábonymegyeren 270 család 4 termelőszövetkezetben gaz­dálkodott, összesen 1920 hold szántón. Traktort vásárolni, je­lentősebb beruházást megvaló­sítani csak a legnagyobb szö­vetkezet, az Üj Élet tudott. A bábonyi részen működő Petőfi Tsz istállója nem telt meg, a szomszédos Búzakalász pedig férőhelygondokkal küzdött: lo­vait és szarvasmarháit 3—3 ki­sebb istállóban tartotta. A bu­dapesti patronáló vállalat, a Magyar Szabványügyi Hivatal dolgozói — élükön Kökönyei Károly párttitkárral — már a múlt évben javasolták e két tsz tagságának az egyesülést. A szervezettebb meggyőző munka egy hónappal ezelőtt indult meg. A helyi vezetők olyan helyes módszerrel te­remtették meg az egyesülés politikai feltételeit, hogy az példaként szolgálhat mások számára. Szeptember elején nyilatko­zatot szövegezett meg Bata József párttitkár, Furján De­zső, a Búzakalász elnöke, Bar- ta József, a Petőfi elnöke, Tóth István tanácselnök, Sóti Ká­roly tanácstitkár és Vértessy Rudolf népfront-titkár. A pa­pírra ráírták az egyesülés ér­veit, és kérték a szövetkezeti gazdákat, hogy döntsenek. Fel­keresték külön-külön a két tsz családjait, majd összesítették a nyilatkozatra írt szavazatokat. Az eredmény: a 140 család kö­zül 126 aláírta, hogy akarja az egyesülést, a kisebbség pedig úgy nyilatkozott, hogy nincs kifogása az egyesülés ellen. Ezek után ült össze az együt­tes közgyűlés, határozatban mondták ki a két közös gazda-, ság egyesítését. A 853 hold szántón gazdálkodó szövetke­zet a Zöldmező nevet vette fel. Az egyesülésnek a legtöbb helyen személyi akadályai vannak. Leginkább a tsz ve­zetői »féltik« tisztségüket. Nincs alapja az ilyen aggályos- kodásnak — erre mutat a bá­bonyi példa. A Zöldmező tag­sága elnöknek Bata elvtársat, a párttitkárt választotta meg, elnökhelyettesnek pedig a Bú­zakalász elnökét, Furján elv­társat. Barta elvtárs, a Petőfi elnöke a Zöldmező Tsz-ben az állattenyésztési brigádvezetői tisztséget tölti be. Bartos Jó­zsef, a nagy gyakorlati és meg­felelő elméleti ismeretekkel rendelkező gazda — aki a Bú­zakalászban dolgozott — ez­után a Zöldmező mezőgazdásza lesz. Az egymással határos bábo­nyi szövetkezetek egy közös gazdasággá váltak tehát, s benne egymással vállvetve kezdtek dolgozni a volt agrár­proletárok és volt középparasz­tok. Az új vezetőség gyakorta ülésezik, jól irányítja és szer­vezi a munkát. A vetést már együttesen végzik, a zárszám­adást pedig még az idén külön- külön készítik el. A négy helyett jelenleg há­rom közös gazdaság működik Bábonymegyeren. A község vezetőinek megítélése szerint a legkisebb szövetkezet, a 256 holdas Aranykalász gazdái a Zöldmezőre irányítják figyel­müket. S az Űj Élet tagsága és vezetősége? Egyelőre még la­tolgatja: hogyan, merre to­vább? Kutas József Egy délután a lakócsai pártirodán Egy szürkülő délutánon top­pantunk be a lakócsai párt- szervezet helyiségébe, s mert Kecskés József KISZ-titkár éppen a vezetőség beszámoló­jának első részét készítette Lofkovics József párttitkár és Tolnai József gazdasági felelős digi semmittevés nem visz j5- ra. — A kapálatlanul maradt kukoricán már nem lehet se­gíteni — szól közbe Csík Lász­ló tanácstitkár —, de a kultúr- ház építésénél már igen sokat dolgoztak a gyerekek. Teljes SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (20) Még nem látta tisztán, hogy a pénztárcával történt eset fogja végleg és mindenkorra kirántani abból az életből és abból a környezetből, amely­ből már régóta szabadulni sze­retett volna, de amellyel sza­kítani még nem volt sem bá­torsága, sem ereje. Igen, egy ilyen utolsó, de döntő lökésre volt szüksége, és Kraschke úr pénztárcájának jutott az a sors, hogy ennek az utolsó lökésnek a szerepét játssza. Hát igen, Zsebes Zsora egy kémet lopott meg, hazájának ellenségét, úgy van: a hazájáét, mert hiszen akármint is nézte, mégiscsak volt neki hazája. Most pedig ő, a háromszor büntetett, rovottmúltú zsebtol­vaj, segíthet a hazájának, meg­mutathatja, hogy valóban hű fia, ha lesz elég bátorsága, hogy ezt be is bizonyítsa, nem törődve az esetleges kellemet­lenségekkel, akár a börtönnel is, ami reá várhat. A börtön ... Funtyikov jól ismerte ezt az intézményt, és nagyon félt tőle. Pedig, ha most elmegy oda, ahova kell és becsületesen bejelenti a tör­ténteket, a börtönt nyilván nem kerülheti el: elvégre lopott, ami büntető törvénykönyv­be ütköző cselekmény. Ezen­kívül »ott« mindjárt tudni fog­ják, hogy visszaeső, hivatásos tolvajjal állnak szemben, aki nem szakított a múltjával, s hogy ez az átkozott pénztárca csak az utolsó láncszem lopá­sainak hosszú sorozatában. És ott van a 162-es törvénycikk, amelynek szövegét már régóta betéve tudta, s amelynek alap­ján már többször elítélték. Pedig milyen szép, milyen csábító az élet! És mi lehet jobb, kellemesebb a szabad­ságnál, ezeknél a tavaszi ut­cáknál, ezeknél a virágzó hárs­fáknál, Ljuszja forró ajkánál és kedves, csillogó szeménél? El­végre azt is megtehetné, hogy nem jelentkezik személyesen, csak eljuttatja a nyomozó szer­vekhez ezt a pénztárcát és így is teljesíti az állam iránti kö­telességét, anélkül, hogy sze­mélyes kockázatot vállalna. Igen, ezt megtehetné, de mégsem fogja megtenni, sem­miképpen sem, mert segítségére nyilván szükségük lesz azok­nak a hatóságoknak, ha másért nem, hát a monoklis külföldi felismeréséhez. Funtyikov, személyes ügyei­ről, terveiről teljesen megfe­ledkezve késő estig bolyongott Moszkva utcáin, sehol sem ta­lálta helyét, sehova sem tu­dott menekülni önmaga elől. Majd gyötrő, álmatlan éjsza­kája volt és reggel, gondosan becsomagolva kis bőröndjét, fehérneműjével, cigarettájával, fogkeféjével és pokrócával — e nélkülözhetetlen börtönkellé­kekkel — elindult az ügyész­ségre Bahmetyev nyomozóhoz, bejelentette magát és kérte, hogy adjanak belépési enge­délyt, mert »különös állami fontossági ügyben« kell beje­lentést tennie. így történt, hogy Zsebes Zsora, életében először, önként kereste fel a nyomozó hatóságot... S jóllehet ez Zsebes Zsora halálát és Markel Ivanovics Funtyikov polgártárs születé­sét jelentette, a főváros egyet­lenegy anyakönyvi hivatalában sem jegyezték fel — sem a tol­vaj halálát, sem azt a körül­ményt, hogy egy új, becsüle­tes ember született. Mert hát a mi csodálatos időnkben any- nyi minden történik, hogy mindezt nem lehet feljegyezni a nyilvántartó könyvekbe. Vi­szont belekerül a történelem nagy könyvébe, utódaink ré­szére, akik kíváncsian és hálá­val eltelve fogják tanulmá­nyozni azokat a nehéz és szö­vevényes utakat, melyeken apáik és nagyapáik a kommu­nizmus felé törtek, nem kímél­ve erejüket, még életüket sem, ha a közös, nagy célról volt szó. Funtyikov »második szüle­tése« csekély, jelentéktelen esemény volt és semmi kap­csolatban sem állt korának nagy történéseivel. De ebben az egy, különös esetben is megmutatkozott az új idők szelleme. A »Treff-dáma« Canaris utasítására Wait zeit visszatartották Berlinben. A\ nagy főnök ugyanis tudta,: hogy a Szovjetunió elleni tá madás már csak napok kérdé-: se, s ezzel kapcsolatban sok: halaszthatatlan ügyben kellett, dönteniük. Az »Abwehr« egész: hírszerző tevékenységét össze: kellett hangolni a Gestapóéval meg az egyéb különleges szer­vekkel, melyeknek legfelső ve zetését Himmlerre ruházta a Führer. Mindezen kérdések kapcsán a Sirius-akció problémája is felmerült. Ez azért érdekeltei különösen a német felderítést, mert hiszen egy új szovjet: fegyverről volt szó. Néhány el­szórt adatból ítélve, a német: hírszerző szolgálat megsejtette, hogy a találmány egy különle­ges reaktív löveg, mely nyil-5p ván új korszakot fog jelenteni^ a tüzérségi technikában. $ Hosszas megbeszélések ésí tanácskozások után a Gestapo-/ val és a többi felderítő szerv-/ vei egyetértésben úgy döntőt-/ tek, hogy a Sirius-akciót a/ hadműveletek megkezdésed után is folytatni fogják. / Ezt az előzetes döntést J Himmlemek egy külön e cél-/ ra összehívott értekezleten je-/ lentették be. Az értekezleten/ részt vett Pickenbrock, Cana-/ ris és Waitzel. / — Folytatjuk — Készül 3. beszámoló: Kecskés József, Lofkovlcs József és Tolnai József kicserélik véleményüket. segítségével, erről kérdeztük a fiúkat. — Alapszervezetünk életében volt egy időszak, amelyről nem sok jót lehet mondani — kez­di Kecskés Józsi a többiek buz­gó helyeslése közepette. — Némi fellendülés csak az utób­bi időben mutatkozott. A pártszervezet javaslatára augusztus közepén új vezető­séget választott a KlSZ-fiatal- ság, és ezután megélénkült a munka. Nem az »új seprű jól seper« alapon, hanem mert mindenki érezte, hogy az ed­— Ide is kell majd egy kapcsoló. — Borbás István és Tóth Károly a művelődési ház tervrajzát tanul­mányozzák. létszámmal kivonultak a tég­latörmelék hordásához, rendbe- tették az udvart, s most arra várnak, hogy a kőművesek be­fejezzék munkájukat, s min­denki a saját szakmájának megfelelő területen dolgozhas­sák. Ugyanis van köztük villany- szerelő, asztalos meg festő, s társadalmi munkában segíte­nek majd csinosítani az épüle­tet. Tóth Károly a villanysze­relési, Borbás István pedig az asztalosmunkát végzi el. — A tavasszal ke­rül sor a művelődé­si ház környékének csinosítására, erről is szerepel majd egy pont a határozati ja­vaslatban. Ide főleg a lányok: Mohácsi Mária, Horváth Ág­nes, Lofkovlcs Anna és a többiek segítsé­ge kell. — Bizonyos, hogy a taggyűlésen el is vállalják — mondja a titkár. Számot adnak és a jövőbe tekintenek a lakócsai KlSZ-fiata- lok. Tudják, hogy most válik el: mi­lyen lesz a KISZ- alapszervezet mun­kája a következő években. Szigorú és pontos lesz a szám­adás, mert csak ilyen módon halad­hatnak előr» P, G»

Next

/
Thumbnails
Contents