Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-29 / 230. szám
Csütörtök, 1960. szeptember 29, 3 SOMOGYI NÉPLAP A néphadsereg napjára Szeptember 29-én tizedszer köszöntjük a néphadsereg napját, népünk és hadseregünk összeforrottságának felemelő, bensőséges ünnepét. A néphadsereg napjának megünneplése a magyar történelem legdicsőbb fejezeteihez, az 1848—49-es szabadság- harchoz és mindenekelőtt az 1919-es Tanácsköztársaság hős vöröskatonáinak dicsőséges tetteihez fűződik. Szeptember 29-e szimbólum, amely nemcsak 1848-at, hanem egész haladó nemzeti múltunkat, mindenekelőtt a hozzánk legközelebb álló forradalmi hagyományokat jelképezi. Pártunk a néphadsereg megteremtése során felhasználta a magyar történelem szabadságharcos hagyományait, elsősorban a Tanácsköztársaság vöröshadseregének tapasztalatait, s amellett a szovjet hadsereget tekintette példaképének. Azért, mert a Szovjetunió hadserege — népe soha nem szűnő támogatásával — a marxi—lenini eszmék győzelméért, a népek szabadságáért vívott négy és fél évtizedes harcban vált a világ legerősebb hadseregévé. Fejlődése során pedig összesűrítette magában azokat a legfőbb elveket és módszereket, amelyek a szocialista hadseregeket jellemzik. A magyar néphadsereg osztálytartalmát tekintve szocialista jellegű, a proletárhatalom hívta életre a szocializmus védelmére. Ilyen eszmei alapon alakultak ki néphadseregünk legfőbb jellemvonásai: a párt vezetése, mint a hadsereg erejének kimeríthetetlen erőforrása, a dolgozó néppel való eltéphetetlen kapcsolat, végül az internacionalista jelleg. Pártunk kezdettől fogva arra nevelte hadseregünket, hogy e jellemvonásoknak megfeleljen, méltóvá legyen dicső, szabadságharcos elődeinkhez, hasonlóvá váljék nagy példaképéhez, a szovjet hadsereghez, széttépheteflen barátságot alakítson ki a szocialista tábor minden hadseregével. Néphadseregünkben a népek közötti barátság, a proletár internacionalizmus szellemében nevelik a harcosokat és a tiszteket. A magyar—szovjet fegyverbarátságban is a proletár internacionalizmus nagyszerű eszméi öltenek testet. A szovjet hadsereggel való fegyverbarátságunkat egészíti ki a népi demokráciák hadseregével való fegyverbarátságunk. A mi gazdasági, politikai, katonai erőnk erőforrást jelent a kapitalista rabságban sínylődő népeknek is. Hazánk ma a béketábor első soraiban küzd a Szovjetunió oldalán, a proletár internacionalizmus zászlaja alatt az imperialista háborús gyújtogatok mesterkedései ellen. Kötelességünk tehát, hogy még jobban elmélyítsük a nemzetköziség éltető eszméjét, még szilárdabbá tegyük fegyverbarátságunkat a hatalmas Szovjetunióval és a népi demokráciák hadseregével. A béke fenntartása, a háború elkerülhetősége szempontjából nagy jelentősége van a szocialista tábor fegyveres erejének, amely ma már meghaladja az imperializmus fegyveres erejét haditechnikai és erkölcsi szempontból egyaránt. Az imperializmus természete nem változott meg. Továbbra is célja maradt egy rabló háború kirobbantása, az emberiség nyomorba döntése. Kényszeríteni kell tehát arra, hogy lemondjon hódító céljairól. Az elmúlt tizenöt év során az imperializmus nemegyszer sodorta a háborús szakadék szélére a világot. S hogy mégsem robbant ki a háború, az mindenek előtt a Szovjetunió, a szocialista tábor egyre növekvő, hatalmas erejének köszönhető. A néphadsereg napjának legfőbb tartalma a nép és a hadsereg megbonthatatlan egysége, céljainak és érdekeinek teljes azonossága. E napon dolgozó népünk még nagyobb szeretettel és lelkesedéssel fordul néphadseregünk felé. Az anyák és apák a büszkeség érzésével gondolnak katona fiaikra, békés alkotó munkájuk fegyveres védőire. Néphadseregünk harcosait, tisztjeit, tiszthelyetteseit pedig áthatja a nép iránti forró szeretet érzése. Ezen a napon együttesen fogadja meg a nép és a hadsereg, hogy az MSZMP VII. kongresszusa útmutatásainak megfelelően munkája fokozásával, fáradhatatlan tanulással segíti a szocializmus építését. Néphadseregünk napjának hagyományai arra tanítanak bennünket, hogy szüntelenül erősítsük, mély tartalommal töltsük meg, még szorosabbra fűzzük népünk és hadseregünk kapcsolatait. Erre biztosíték pártunk vezetése. Dr. Marosi Pál | Nemcsak | a vendégek érdeke j A vendéglátóipari dolgozókénak időközönként egészségügyi iávizsgákon kell megjelenniük. iJgAz a tapasztalat, hogy a köte- Úlező egészségügyi vizsgák kö- Í|züi a félévenkénti alkalmatos- íásági vizsgákat hanyagolják el Hleginkább. áj Az Utasellátóban foglalkozhatott dolgozók 30 százalékú- iának nincs rendben az egészség- Í|ügyi vizsgája. Egy ellenőrzés iásorán kiderült, hogy a kapos- jjjuári fmsz központi italmérésé- jáben egy, a Corso Cukrászdádban ugyancsak egy, a Béke Et- Ö-teremben három, a Belvárosi '^Étteremben két dolgozónak é.nincs alkalmatossági vizsgája. jE mulasztás egyik oka, hogy a $vendéglátó egységek vezetői iánem készítenek dolgozóik Egyesülnek a tatai járás kisebb termelőszövetkezetei Bábonymegyeren két tsz megtartotta egyesülő közgyűlését í|jegészségügyi vizsgáiról átte- iákinthető kimutatást. Ü Tapasztaltuk azt is, hogy az éiorvosok egy része felületesen *végzi a vizsgálatokat. Az egész'niségügyi könyvekben ilyen be jjegyzést találunk: »Időszakos éeoészségügyi vizsgán megfejteit.« Azonban nem ez a lé- é.nyeg, hanem az, hogy a meg- j vizsgáit dolgozó egészséges-e, %s alkalmas-e munkakörének j«ellátására. Ezt kell félreérthetetlenül beírni. Találtunk or- éVosi bélyegzést, mellette kelteW.zést, de arról már semmit, #hogy a vizsgálat milyen céllal ál készült. | Az egészségügyi vizsgákat |^nemcsak a vendégek érdekédben tették kötelezővé, hanem $<z vendéglátóipari dolgozók ér- jdekében is. S aki azokon nem *jelenik meg, nem állhat mun- ?\kába. íí A tapasztalatok arra kell figyelmeztessék a vendéglátó vállalatok vezetőit, oktassák ki dolgozóikat, mikor milyen v egészségügyi vizsgákon kell k.megjelenniük. Az orvosok petédig a vizsgálatokat és az azok- Uról készített bejegyzéseket az eddiginél sokkal nagyobb iü.gonddal végezzék. 1 SZ- L~ * Magyarország *a vadászok eldorádója £ Az Evening News angol lap jfe jelentést közöl arról, hogy a nyugat-európai országokból ijj Igen sok vadászszenvedélynek j hódolni szándékozó látogató j érkezik Magyarországra. Már d régóta a vadászok eldorádójá- nak nevezik az országot, mivel ijj a magyar erdők vadállománya $ a legjobb egész Európában. Az 1960-as vadászldényben leg- •E alább 6—700 vendéget várnak ílf Angliából, Franciaországból, m Olaszországból és Svájcból. Megyénk 273 termelőszövetkezete közül egynek-egynek a szántóterülete átlagosan 1722 kát. hold. A tabi járásban viszont 1250 hold szántó jut egy- egy közös gazdaságra, s 16 tsz 800 holdnál kisebb szántóval rendelkezik. A nagyüzemi gazdálkodás eredményességének egyik fontos feltétele a párszázholdas területek összevonása. Nem előnyös az, hogy a járás 28 községében 42 termelőszövetkezet működik. A beruházásokat szükségtelen és indokolatlan ennyi felé szétaprózni, s a járási irányítás is könnyebb és hatékonyabb, ha községenként egy-egy termelő- szövetkezetbe tömörülnek a gazdák. Politikai célból, az egységes szövetkezeti parasztosztály kialakítása szempontjából is. kívánatosabb, hogy egyazon falu paraszti rétegei ne különüljenek el egymástól két-három szövetkezetben, hanem egy tsz-ben építsék közös jövőjüket. E gazdasági és politikai meggondolásokat mérlegelve a járás vezető szerveinek irányításával széleskörű felvilágosító munka indult a községekben. Az agitáció célja, hogy Bábonymegyer, Bedegkér, Bonnya, Nágocs, Miklósi, Tab, Törökkoppány és más falvak szövetkezeti gazdái megértsék az egyesülés szükségességét, helyességét, és már most őszszel — a jövő gazdasági év megalapozásának kezdetén — egyesült erővel, a megnagyobbodott közös gazdaság vetésterve alapján fogjanak munkához. A felvilágosítás első sikere Bábonymegyeren született meg, ahol a Búzakalász és a Petőfi döntött az egyesülés mellett. Bábonymegyeren 270 család 4 termelőszövetkezetben gazdálkodott, összesen 1920 hold szántón. Traktort vásárolni, jelentősebb beruházást megvalósítani csak a legnagyobb szövetkezet, az Üj Élet tudott. A bábonyi részen működő Petőfi Tsz istállója nem telt meg, a szomszédos Búzakalász pedig férőhelygondokkal küzdött: lovait és szarvasmarháit 3—3 kisebb istállóban tartotta. A budapesti patronáló vállalat, a Magyar Szabványügyi Hivatal dolgozói — élükön Kökönyei Károly párttitkárral — már a múlt évben javasolták e két tsz tagságának az egyesülést. A szervezettebb meggyőző munka egy hónappal ezelőtt indult meg. A helyi vezetők olyan helyes módszerrel teremtették meg az egyesülés politikai feltételeit, hogy az példaként szolgálhat mások számára. Szeptember elején nyilatkozatot szövegezett meg Bata József párttitkár, Furján Dezső, a Búzakalász elnöke, Bar- ta József, a Petőfi elnöke, Tóth István tanácselnök, Sóti Károly tanácstitkár és Vértessy Rudolf népfront-titkár. A papírra ráírták az egyesülés érveit, és kérték a szövetkezeti gazdákat, hogy döntsenek. Felkeresték külön-külön a két tsz családjait, majd összesítették a nyilatkozatra írt szavazatokat. Az eredmény: a 140 család közül 126 aláírta, hogy akarja az egyesülést, a kisebbség pedig úgy nyilatkozott, hogy nincs kifogása az egyesülés ellen. Ezek után ült össze az együttes közgyűlés, határozatban mondták ki a két közös gazda-, ság egyesítését. A 853 hold szántón gazdálkodó szövetkezet a Zöldmező nevet vette fel. Az egyesülésnek a legtöbb helyen személyi akadályai vannak. Leginkább a tsz vezetői »féltik« tisztségüket. Nincs alapja az ilyen aggályos- kodásnak — erre mutat a bábonyi példa. A Zöldmező tagsága elnöknek Bata elvtársat, a párttitkárt választotta meg, elnökhelyettesnek pedig a Búzakalász elnökét, Furján elvtársat. Barta elvtárs, a Petőfi elnöke a Zöldmező Tsz-ben az állattenyésztési brigádvezetői tisztséget tölti be. Bartos József, a nagy gyakorlati és megfelelő elméleti ismeretekkel rendelkező gazda — aki a Búzakalászban dolgozott — ezután a Zöldmező mezőgazdásza lesz. Az egymással határos bábonyi szövetkezetek egy közös gazdasággá váltak tehát, s benne egymással vállvetve kezdtek dolgozni a volt agrárproletárok és volt középparasztok. Az új vezetőség gyakorta ülésezik, jól irányítja és szervezi a munkát. A vetést már együttesen végzik, a zárszámadást pedig még az idén külön- külön készítik el. A négy helyett jelenleg három közös gazdaság működik Bábonymegyeren. A község vezetőinek megítélése szerint a legkisebb szövetkezet, a 256 holdas Aranykalász gazdái a Zöldmezőre irányítják figyelmüket. S az Űj Élet tagsága és vezetősége? Egyelőre még latolgatja: hogyan, merre tovább? Kutas József Egy délután a lakócsai pártirodán Egy szürkülő délutánon toppantunk be a lakócsai párt- szervezet helyiségébe, s mert Kecskés József KISZ-titkár éppen a vezetőség beszámolójának első részét készítette Lofkovics József párttitkár és Tolnai József gazdasági felelős digi semmittevés nem visz j5- ra. — A kapálatlanul maradt kukoricán már nem lehet segíteni — szól közbe Csík László tanácstitkár —, de a kultúr- ház építésénél már igen sokat dolgoztak a gyerekek. Teljes SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (20) Még nem látta tisztán, hogy a pénztárcával történt eset fogja végleg és mindenkorra kirántani abból az életből és abból a környezetből, amelyből már régóta szabadulni szeretett volna, de amellyel szakítani még nem volt sem bátorsága, sem ereje. Igen, egy ilyen utolsó, de döntő lökésre volt szüksége, és Kraschke úr pénztárcájának jutott az a sors, hogy ennek az utolsó lökésnek a szerepét játssza. Hát igen, Zsebes Zsora egy kémet lopott meg, hazájának ellenségét, úgy van: a hazájáét, mert hiszen akármint is nézte, mégiscsak volt neki hazája. Most pedig ő, a háromszor büntetett, rovottmúltú zsebtolvaj, segíthet a hazájának, megmutathatja, hogy valóban hű fia, ha lesz elég bátorsága, hogy ezt be is bizonyítsa, nem törődve az esetleges kellemetlenségekkel, akár a börtönnel is, ami reá várhat. A börtön ... Funtyikov jól ismerte ezt az intézményt, és nagyon félt tőle. Pedig, ha most elmegy oda, ahova kell és becsületesen bejelenti a történteket, a börtönt nyilván nem kerülheti el: elvégre lopott, ami büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmény. Ezenkívül »ott« mindjárt tudni fogják, hogy visszaeső, hivatásos tolvajjal állnak szemben, aki nem szakított a múltjával, s hogy ez az átkozott pénztárca csak az utolsó láncszem lopásainak hosszú sorozatában. És ott van a 162-es törvénycikk, amelynek szövegét már régóta betéve tudta, s amelynek alapján már többször elítélték. Pedig milyen szép, milyen csábító az élet! És mi lehet jobb, kellemesebb a szabadságnál, ezeknél a tavaszi utcáknál, ezeknél a virágzó hársfáknál, Ljuszja forró ajkánál és kedves, csillogó szeménél? Elvégre azt is megtehetné, hogy nem jelentkezik személyesen, csak eljuttatja a nyomozó szervekhez ezt a pénztárcát és így is teljesíti az állam iránti kötelességét, anélkül, hogy személyes kockázatot vállalna. Igen, ezt megtehetné, de mégsem fogja megtenni, semmiképpen sem, mert segítségére nyilván szükségük lesz azoknak a hatóságoknak, ha másért nem, hát a monoklis külföldi felismeréséhez. Funtyikov, személyes ügyeiről, terveiről teljesen megfeledkezve késő estig bolyongott Moszkva utcáin, sehol sem találta helyét, sehova sem tudott menekülni önmaga elől. Majd gyötrő, álmatlan éjszakája volt és reggel, gondosan becsomagolva kis bőröndjét, fehérneműjével, cigarettájával, fogkeféjével és pokrócával — e nélkülözhetetlen börtönkellékekkel — elindult az ügyészségre Bahmetyev nyomozóhoz, bejelentette magát és kérte, hogy adjanak belépési engedélyt, mert »különös állami fontossági ügyben« kell bejelentést tennie. így történt, hogy Zsebes Zsora, életében először, önként kereste fel a nyomozó hatóságot... S jóllehet ez Zsebes Zsora halálát és Markel Ivanovics Funtyikov polgártárs születését jelentette, a főváros egyetlenegy anyakönyvi hivatalában sem jegyezték fel — sem a tolvaj halálát, sem azt a körülményt, hogy egy új, becsületes ember született. Mert hát a mi csodálatos időnkben any- nyi minden történik, hogy mindezt nem lehet feljegyezni a nyilvántartó könyvekbe. Viszont belekerül a történelem nagy könyvébe, utódaink részére, akik kíváncsian és hálával eltelve fogják tanulmányozni azokat a nehéz és szövevényes utakat, melyeken apáik és nagyapáik a kommunizmus felé törtek, nem kímélve erejüket, még életüket sem, ha a közös, nagy célról volt szó. Funtyikov »második születése« csekély, jelentéktelen esemény volt és semmi kapcsolatban sem állt korának nagy történéseivel. De ebben az egy, különös esetben is megmutatkozott az új idők szelleme. A »Treff-dáma« Canaris utasítására Wait zeit visszatartották Berlinben. A\ nagy főnök ugyanis tudta,: hogy a Szovjetunió elleni tá madás már csak napok kérdé-: se, s ezzel kapcsolatban sok: halaszthatatlan ügyben kellett, dönteniük. Az »Abwehr« egész: hírszerző tevékenységét össze: kellett hangolni a Gestapóéval meg az egyéb különleges szervekkel, melyeknek legfelső ve zetését Himmlerre ruházta a Führer. Mindezen kérdések kapcsán a Sirius-akció problémája is felmerült. Ez azért érdekeltei különösen a német felderítést, mert hiszen egy új szovjet: fegyverről volt szó. Néhány elszórt adatból ítélve, a német: hírszerző szolgálat megsejtette, hogy a találmány egy különleges reaktív löveg, mely nyil-5p ván új korszakot fog jelenteni^ a tüzérségi technikában. $ Hosszas megbeszélések ésí tanácskozások után a Gestapo-/ val és a többi felderítő szerv-/ vei egyetértésben úgy döntőt-/ tek, hogy a Sirius-akciót a/ hadműveletek megkezdésed után is folytatni fogják. / Ezt az előzetes döntést J Himmlemek egy külön e cél-/ ra összehívott értekezleten je-/ lentették be. Az értekezleten/ részt vett Pickenbrock, Cana-/ ris és Waitzel. / — Folytatjuk — Készül 3. beszámoló: Kecskés József, Lofkovlcs József és Tolnai József kicserélik véleményüket. segítségével, erről kérdeztük a fiúkat. — Alapszervezetünk életében volt egy időszak, amelyről nem sok jót lehet mondani — kezdi Kecskés Józsi a többiek buzgó helyeslése közepette. — Némi fellendülés csak az utóbbi időben mutatkozott. A pártszervezet javaslatára augusztus közepén új vezetőséget választott a KlSZ-fiatal- ság, és ezután megélénkült a munka. Nem az »új seprű jól seper« alapon, hanem mert mindenki érezte, hogy az ed— Ide is kell majd egy kapcsoló. — Borbás István és Tóth Károly a művelődési ház tervrajzát tanulmányozzák. létszámmal kivonultak a téglatörmelék hordásához, rendbe- tették az udvart, s most arra várnak, hogy a kőművesek befejezzék munkájukat, s mindenki a saját szakmájának megfelelő területen dolgozhassák. Ugyanis van köztük villany- szerelő, asztalos meg festő, s társadalmi munkában segítenek majd csinosítani az épületet. Tóth Károly a villanyszerelési, Borbás István pedig az asztalosmunkát végzi el. — A tavasszal kerül sor a művelődési ház környékének csinosítására, erről is szerepel majd egy pont a határozati javaslatban. Ide főleg a lányok: Mohácsi Mária, Horváth Ágnes, Lofkovlcs Anna és a többiek segítsége kell. — Bizonyos, hogy a taggyűlésen el is vállalják — mondja a titkár. Számot adnak és a jövőbe tekintenek a lakócsai KlSZ-fiata- lok. Tudják, hogy most válik el: milyen lesz a KISZ- alapszervezet munkája a következő években. Szigorú és pontos lesz a számadás, mert csak ilyen módon haladhatnak előr» P, G»
