Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-28 / 229. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 * Szerda, 1960. szeptember 2Ä* Mindenki rakja ki kártyáit az asztalra, és mutassa meg, ki híve a leszerelésnek, és ki van ellene Fidel Castro felszólalása az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakán New York (TASZSZ). Ami ltor az elnök megadta a szót Fidel Castro kubai miniszter- elnöknek, és a kubai forradalom hőse felment a szónoki emelvényre, a küldöttségek többsége viharos tapssal fogadta őt. Egyesek talán úgy gondol jak — kezdte felszólalását Castro —, hogy nagyon elkeserít bennünket az a magatartás, amelyet itt a kubai küldöttséggel szemben tanúsítottak. Mi nagyon jól látjuk ennek az okait, és éppen ezért nem keseredünk él, A gazda ságilag elmaradott országok számára nagy tehertétel egy delegáció kiküldése áz ENSZ- be. Mivel erőforrásaink korlátozottak, nem vágyunk hajlandók fecsérelni a pénzt. De ha mégis kiadjuk, ezt azért tesz- szük, hogy szólhassunk sok ország képviselőihez. A kubai küldöttség vezetője utalt arra, hogy az előző felszólalók a közgyűlés szónoki emelvényéről hangot adtak gondjaiknak és aggodalmuknak az egész világot érdeklő problémák kapcsán. — Minket is foglalkoztatnak ezek a problémák — mondotta —, mindenekelőtt a béke fenntartásának kérdése. Az Egyesült Államok kormányának közvetlen ösztönzésére megindított rosszindulatú kubaellenes hadjáratot érintve Castro kijelentette, hogy elviselhetetlen munkafeltételeket teremtettek a kubai küldöttség számára, s hogy az amerikai hatóságok úgynevezett biztonsági intézkedések ürügyén megkísérelték a kubai nép képviselőinek megalázását. Castro ezután ismertette azt a hazugság- és rágalomhadjáratot, amelyet az amerikai hatóságok és az Egyesült Államok sajtója folytatott a kubai küldöttség ellen, majd kijelentette: »Ha olyanok volnánk, mint amilyennek leírtak bennünket, az imperialisták nem veszítették volna el azt a reményüket, hogy lepénzelhetnek bennünket, amint ezt meg is próbálták. De bennünket nem lehet lepénzelni.« Castro a továbbiakban kitért a kubai nép nemzeti felszabadító harcának történetére. Elmondotta, hogyan harcoltak a kubaiak a múlt század végén, három évtizeden keresztül a spanyol gyarmati uralom ellen. Amikor a kubai nép levetette magáról a spanyol gyarmattartók jármát, akkor nyúltak ki Kuba felé az Egyesült Államok csápjai. Következett a katonai megszállás. Az Egyesült Államok jogot nyert arra, hogy beavatkozzék Kuba politikai ügyeibe, s országunk egész vidékeit adták bérbe, hogy ott amerikai katonai támaszpontokat és raktárakat létesíthessenek. Az amerikai monopóliumok megkaparintották Kuba legjobb földjeit, természeti kincseit, kereskedelmét. Az alkotmányt megváltoztatták, s az ország teljesen az Egyesült Államok függvénye lett. Kuba spanyol gyarmatból átalakult észak-amerikai gyarmattá. Politikájában kénytelen volt az amerikai nagykövetség utasításait követni. Most — jelentette ki Castro a küldöttek viharos tapsa közepette — büszkék vagyunk arra, hogy semmilyen nagykövetség nem ad utasításokat nekünk. Népünk maga kormányozza saját országát. Kuba népének harcba kellett szállni, hogy kivívja a teljes függetlenséget. Ezt a függetlenséget hétéves véres önkényuralom után nyerte el. Kubában olyan kormány volt, amely kiszolgálta a monopóliumokat. Kuba gazdasági életét teljesen az Egyesült Államok alá rendelték. Ez katasztrofális következményekkel járt. A lakosság fele nem tudta, mi a villanyvilágítás. A hatmilliós lakosságból három és fél millió a nyomortanyákon sínylődött, s a lakbér itt is a kereset egyharmada volt. A lakosság harminc százaléka nem járt iskolába, mert nem voltak tanítók. Az országban százezer gümőkóros beteget tartottak nyilván. Az amerikai tőke tartotta kezében a bankokat, a külkereskedelmet, a kőolaj- és a cukoripart, valamint a szántó- terület oroszlánrészét. A lakosság 0,5 százaléka ellenőrizte az ország gazdasági életének 47 százalékát. Ez a kis sziget az ottlakó rengeteg munkanélkülivel — folytatta Castro — az Egyesült Államok meggazdagodásának egyik forrása volt. A népi kormány hatalomra jutása után mindenekelőtt hozzálátott a belső gazdasági problémák megoldásához. A kubai miniszterelnök ezután felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket forradalmi kormánya a lakosság helyzetének megkönnyítésére tett. A nép kiment az utcákra, és ujjongott örömében. Ez azonban — jelentette ki Castro — nem okozott örömet az amerikai monopóliumoknak. Kezdtek bennünket; kommunistáknak nevezni. »■Vörösnek tüntettek fel, mert szembeszegültünk a monopóliumokkal. Olyan törvényt hoztunk, amelyet előbb vagy utóbb minden országban meghoznak majd, ahol még nem tették meg: földreformtörvényt. Nálunk kétszázezer paraszt élt föld nélkül, nem tudott termelni. Most egyszer s mindenkorra leszámoltunk a nyomárral. De nemcsak a föld volt az amerikai monopóliumok kezében — hozzájuk tartoztak a bányák, országunk összes természeti erőforrásai. A monopóliumok hihetetlenül nagy nyereségeket vágtak zsebre. Es mi maradt a kubaiaknak? A kimerült föld és a feldolgozott ércből visszamaradt kő. A forradalmi kormány, hogy véget vessen ennek a helyzetnek, törvényt adott ki, amelynek értelmében az ásványkincseinket feldolgozó külföldi társaságok kötelesek nyereségük 25 százalékát átutalni a kubai kormánynak. Ez — jegyezte meg a miniszterelnök — érintette az Egyesült Államok érdekeit. Ebbe nem nyugodott bele az amerikai kormány, pontosabban, nem nyugodtak bele az amerikai monopóliumok. Megkezdődött a kubai nép ellen irányuló büntető rendszabályok időszaka. Ezekkel akarták elpusztítani a forradalmat. Kuba még nem is létesített diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatot a Szovjetunióval, az amerikai sajtó máris azt harsogta, hogy »vörös veszély van 90 mérföldnyire az Egyesült Államok határától«. A kubaellenes hisztéria — folytatta — a legképtelenebb vádakat szülte a kubai kormány ellen. Castro röviden elmondotta, hogyan gyakorol nyomást az Egyesült Államok Kubára, csökkentve a kubai cukorbehozatalt. A kubai küldöttség vezetője ezután leleplezte azt az ellen- forradalmi tevékenységet, melyet az Egyesült Államok folytat. Amerikai repülőgépek gyújtóbombákat szórtak cukornádültetvényeinkre, kalóztámadást szerveztek Havanna ellen, s e gaztettek elkövetői ma szabadon járnak-kelnek az Egyesült Államokban. Bár az amerikai kormány tagadta, hogy felelős ezekért a cselekményekért — folytatta Castro —, egészen nyilvánvaló, hogy a repülőgépeket az Egyesült Államokból küldték. Nevetségesnek minősítette az amerikai kormány »magyarázatait«, emlékeztetve arra, hogy ugyanilyen magyarázatokat adott az U—2 repülőgép ügyében is. Amikor a légitámadásoknak vége szakadt, megkezdődött a gazdasági agresszió. Az amerikai monopolisták azt hangoztatták, hogy zűrzavar és összeomlás lesz a kubai földreform következménye. De ha valóban ez történt volna, az Egyesült Államok kormánya nem kényszerült volna gazdasági agresszióhoz folyamodni. Bővíteni akartuk külkeres kedelmünket — mondotta a továbbiakban a kubai miniszterelnök —, minden ország erre törekszik. Kereskedelmi szerződést írtunk alá a Szovjetunióval. Ennek alapján a Szovjetunió évente egymillió tonna cukrot vásárol tőlünk, és bizonyos mennyiségű, számunkra szükséges cikket szál lit. Egyesek elégedetlenek vol tak ezzel. Talán ki kellett volna kérnünk az Egyesült Államok külügyminisztériumának hozzájárulását? Mi szabad, független országnak tartjuk és mindig is annak fogjuk tartani magunkat. Az Egyesült Államok súlyos csapást mért ránk. Az amerikai kongresszus olyan törvényt hozott, amely felhatalmazza az elnököt, hogy minimálisra csökkentse a kubai cukorbehozatalt, Önök tudják, hogy regionális egyezmények megtiltják a gazdasági agressziót, de az Egyesült Államok kormánya megszegte ezeket a:» egyezményeket. Kuba saját védelme érdekében az ENSZ-hez fordult. Castro az Egyesült Államok és a latin-amerikai államok kapcsolatainak történetét érintve emlékeztetett az Egyesült Államok kubai, mexikói, Puerto Rico-i, haitii és más agresszióira. Guatemala törvényes kormányát — mondotta — nem is olyan régen döntötték meg az Egyesült Államok agresszív cselekményei következtében. Castro utalt arra, hogy a kubai nép védelmet várt az amerikai államok Costa Rica-i értekezletétől az Egyesült Államok gazdasági agressziójával szemben. Ez a szervezet azonban ehelyett a Szovjetunió ellen vádaskodott. A kubai küldöttség vezetője ezután nagyszerű képet festett azokról az eredményekről, melyeket a kubai nép a forradalom után elért. Az országban tízezer városi iskolát építettek, és megkétszerezték a falusi iskolák számát. Kuba az első latin-amerikai ország, amely minden feltételt biztosít az írás- tudatlanság megszüntetéséhez. Százezer kubai mezőgazdasági munkás jutott földhöz. A kis- birtokok mellett működnek nálunk nagy szövetkezetek is. Földjeinken a legkorszerűbb technikát alkalmazzuk. Elegendő utalni arra, hogy Kuba most hétszer annyi traktort vásárolt külföldön, mint a Batista- rendszer alatt. Castro emlékeztetett az Egyesült Államok kormányához intézett január 27-i és február 23-i kubai jegyzékekre. Kijelentette, hogy a kubai kormány minden tőle telhetőt megtett a tárgyalások, az Egyesült Államokkal fennálló vitás problémák rendezése ér- Idekében, de az Egyesült Államok kormánya nem> volt hajlandó tárgyalni, pem hajlandó leereszkedni a kis Kubához semmilyen kérdés megvitatására. Kuba kormányát és népét — folytatta Castro — komolyan aggasztja az Egyesült Államok országunkkal szemben tanúsított agresszív magatartása. Az amerikai kormány nyíltan buj- togatja Kubában a reakciós elemeket, hogy harcoljanak a kormány ellen. A Honduras- hoz tartozó Sisna szigetén, a Karib-tengeren hatalmas rádióállomást építettek, amely Kuba felé sugározza anyagát. Még aggasztóbb az a körülmény — folytatta a miniszter- elnök —, hogy szigetünkön van az Egyesült Államok guantanamói haditengerészeti támaszpontja. Ez az amerikai katonai támaszpont az amerikai katonai vezetőség által esetleg kirobbantott atomháború áldozatává teheti Kubát. Ezt a támaszpontot erőszakkal kényszerítették ránk, és a kubai kormány most komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az amerikai haditengerészeti erő a nemzetközi jognak megfelelően távozzék Guantanamóból. (Hosszan tartó taps.) Az Egyesült Államok politikusai nem akarják megérteni Kubát. Castro itt élesen elítélte Kennedy elnökjelölt kubaellenes kijelentéseit, aki a hírhedt, Monroe-elv zászlaja alatt intervenció szervezését követelte Kuba ellen. De ne gondolják — tette hozzá Castro —, hogy mi együttérzünk a másik amerikai elnökjelölttel, Nixonnal. Sem egyikben, sem a másikban nincs politikai értelem. A kubai küldöttség vezetőjének éles szavai, amelyekkel az amerikai elnökjelöltek kubaellenes nyilatkozatait elítélte, nyilván nem tetszettek Bo- landnak, a közgyűlés elnökének, aki a szónokot durván félbeszakítva kijelentette, hogy az amerikai elnökjelöltek meg- bírálása beavatkozás a választási hadjáratba. Az elnök közbeszólását és a szónok megzavarására tett tapintatlan kísérletét sok küldött felháborodással fogadta. Castro ezután áttért a nemzetközi helyzet kérdéseire. A kubai kérdés — mondotta — csupán egyik tipikus esete annak a harcnak, amelyet az egykor függő népek szabadságukért és függetlenségükért folytatnak. Hasonlít a kongói, az algériai kérdéshez, Nyugatiján problémájához. Kuba ügye — az összes gyarmati né pék ügye. A kubai miniszterelnök szenvedélyes haraggal beszélt az imperialista monopóliumok ragadozó tevékenységéről, amelyek felosztották egymás között a világot. Hruscsov miniszterelnök beszédében — folytatta Castro — magára vonta figyelmünket az a megállapítás, hogy a Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai, és nincsenek semmiféle érdekei más országokban. Milyen jó lenne — jegyezte meg Castro a küldöttségek viharos tapsa közepette —, ha minden más ország is kijelenthetné, hogy nincsenek gyarmatai, és nincsenek érdekei más országokban. Eltávolítja Leopoldville-ből a Lumumbával rokonssenveső ghanai csapatokat as ENSZ New York (MTI). Hírügynökségi ' elöntések szerint megérkezett az ENSZ főtitkári hivatalába Dayal indiai diplomatának, Hammarskjöld kongói rendkívüli helyettesének első helyzetjelentése. A jelentés szerint az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek létszáma szeptember 21-én 16 400 fő volt, de — állapítja meg a jelentésében Dayal — »ez a létszám hamarosan csaknem 19 000 főre emelkedik«. Dayal jelentése természetesen helyesli az ENSZ kongói magatartását. LEOPOLDVILLE Leopoldville-ben Rikhye indiai tábornok, Hammarskjöld ENSZ főtitkár katonai tanácsadója sajtóértekezletet tartott. Elmondotta, hogy most tért vissza Katanga és Kaszai tartomány határáról, ahol az ENSZ erők »semleges« övezetet létesítettek. A tábornok ezután kijelentette, hogy »európai tisztek« állnak a szakadár Csőmbe csapatai élén, de nem volt hajlandó elarulpi, vajon a tisztek belgák-e. A továbbiakban közölte, hogy az ENSZ parancsnokság »kivonja Leopoldville-ből« az ENSZ-remdfemntairtó erők ghanai egységeit, és velük váltja le a Kaszai tartományban ál« lomásozó tuniszi egységeket. A közlés újabb bizonyítéka annak, hogy az ENSZ kongói parancsnoksága a Lumumba törvényes kormánya ellen lázadókat támogatja, mert a gílanai csapatok áthelyezésével a lázadók oldalán álló Mobutu ezredes követelését teljesíti. Mobutu ismételten sürgette* távolítsák el Kongó fővárosából a Lumumbával rokonszenvező ghanai katonákat. Az AFP jelentése szerint Mobutu az ENSZ-nyilatkozat elhangzása után kijelentette* hogy az »ENSZ-főtitkár képviselője a legteljesebb mértékben kielégítette követelését«. Hruscsov találkozott Nehruval New York (TASZSZ). Nyíkíta Hruscsov, a Szovjet« unió minisztertanácsának elnöke hétfőn New Yonk-i rezidenciájában találkozott Nehru indiai miniszterelnökkel. A találkozó — melyen Gromi- ko szovjet külügyminiszter és üutt indiai külügyi államtitkár is jelen volt — baráti légkörben folyt le. (MTI) Laosz térségében ismét fellángoltak a harcok Viantiane (MTI). Az AP és az UPI jelentése szerint Laoszban Paksane térségében ismét fellángoltak a harcok. A várostól délre a kanmánycsa- patok megfutamítottak egy nagyobb felkelő egységet Ügy hírlik, hogy a lázadó Phouma Női Nosavan összehívta katonai vezetőit, hogy megvitassa velük a helyzetet. Parancsnokságuk még egy zászlóaljat indított útnak a Paksana térség gében megvert lázadók megsegítésére. Souvanna Phouma hangoztatta, egyelőre nem indítanak közvetlen támadást a felkelők! főhadiszállása ellen, a jelenlegi hadműveletek célja az, hogy megfutamítsák a felkelő erőket, és megnyerjék a helyi lakosságot a kormány támogatáCastro aggodalommal nyilatkozott Eisenhowernek és az ENSZ-főtitkárnak arról a kijelentéséről, hogy ENSZ fegyveres erőket kell létrehozni, és megfigyelőket kell küldeni néhány országba. Amíg minden nép nem győződik meg arról, hogy az ENSZ-erők nem kerülnek a gyarmattartók befolyása alá, az ilyen javaslatokat nem lehet elfogadni. A kubai miniszterelnök behatóan elemezte az ENSZ-csa- patok kongói tevékenységét, amely a gyarmattartó hatalmak érdekeinek védelmében merül ki. Ezután kitért az algériai nép függetlenségi harcának problémájára. Merő ostobaság azt állítani — mondotta —, hogy Algéria Franciaország része. Algéria ugyanúgy Afrikához tartozik, mint ahogy Francia- ország Európához. A leszerelés problémájára áttérve a kubai küldöttség vezetője melegen támogatta az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatokat. Ezek a javaslatok — mint mondotta — szabatosak és konkrétak. Mi gondosan átolvastuk Eisenhower közgyűlési beszédét, de abban a leszerelés és a gyarmati rendszer tárgyköréből semmi konkrétumot nem találtunk. Az amerikai polgároknak el kellene olvasniuk Eisenhower és Hruscsov miniszterelnök beszédeit, összehasonlítaniuk őket, és igyekezniük kellene meghatározni, hol van az igazság. A leszerelés problémáját, ezt a rendkívül fontos problémát — folytatta Castro — itt a közgyűlésben és nem bizottságokban kell megvitatni, ahogy egyes küldöttségek követelték. Mindenki rakja ki kártyáit az asztalra, és mutassa meg, ki híve a leszerelésnek, és ki van ellene. A kubai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy haladéktalanul meg kell oldani a Kínai Népköztársaság ENSZ-képvi- seletének kérdését. Az a tény, hogy a közgyűlés még megtárgyalni sem hajlandó a Kínai Népköztársaság képviseletének kérdését, ellentétben áll e nemzetközi szervezet értelmével. Viszont képviselete van itt egy olyan csoportnak, mely csupán az amerikai haditen« gerészeti erők segítségének köszönheti létét. Nem vehetünk tudomásul ilyen igazságtalanságot — hangsúlyozta a kubai kormányfő. — Az amerikai vezető körök, amelyek most szembehelyezkednek Kína ENSZ-képviselete kérdésének megvitatásával, a világon a legreakciósabb érők szövetségesei. Harcolnak a népek szuverenitása ellen, hogy fenntarthassák a katonai támaszpontok rendszerét a Szovjetunió körül. Nem állhatnak a földet követelő parasztok oldalára, mert a nagybirtokosok szövetségesei. Nem lehetnek aa elnyomott országok 'Szövetségesei, mert a monopóliumok oldalán állnak. Castro ugyanakkor hálával emlékezett meg arról a támogatásról, amelyben Amerika haladó erői részesítik a kubai népet. Castro kijelentette, hogy a kubai Sprradalmi kormány meghirdeti a parasztok jogát földjük használatához, a munkások jogát munkájuk eredményeihez, a diákok jogát az ingyenes oktatáshoz, az indiánok és a négerek jogát ahhoz, hogy az ország többi állampolgárával cgyen- lőek legyenek, minden ország jogát a szabad nemzetközi kereskedelemhez, a népek jogát a teljes szuverenitáshoz, a munkások jogát saját fegyveres milíciájuk felállításához. Ez a kubai forradalom programja — mondotta Castro. A jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták a Kubai Köztársaság miniszterelnökének több mint négyórás beszédét* és viharos tapssal fogadták beszédének zárószavait. Sok küldött felállt helyéről, odament Castróhoz, és kezet szorított vele. Fidel Castro beszédével aa ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának hétfő délutáni ülése véget ért.
