Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 ▼asámap. I960, szeptember 25. A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelésről Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyűlés IS. ülésszakánakt általános vitájában (Folytatás az 1. oldalról.) akaratukat, politikájukat má­sokra. A szervezet végrehajtó ap­parátusa ugyancsak egyoldalú beállítottságú. Ez különösen vonatkozik az ENSZ főtitkárá­nak tevékenységére. A nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó nyugati országok rend­szerint saját érdekükben hasz­nálják fel ezt a posztot, és a számukra megfelelő jelöltet emelik az’Egyesült Nemzetek főtitkárának tisztére. ■ A kongói eseményekben különösen megmutatko­zott, milyen egyoldalúan hajtja végre a gyakorlati intézkedéseket az ENSZ- tifkárság. Hammarskjöld főtitkár a Biztonsági Ta­nács határozatainak végre­hajtásában lényegében vé­ve a gyarmatosítók és a gyarmatosítókat támogató országok álláspontjára he­lyezkedett. Ez igen vesze­delmes jelenség. Mi szilárdan arra a meggyő­ződésre jutottunk, hogy elér­kezett az idő olyan intézkedé­sek meghozatalára, amelyek biztosítják a feltételeket mind az ENSZ egészének, mind pe­dig végrehajtó szervének tö­kéletesebb munkájához. Ismét­lem. elsősorban a főtitkárról és az ő apparátusáról van szó. Szükség van bizonyos változ­tatásokra és javításokra, külö­nösen akkor, ha a közeljövőre gondolunk — mondotta Hrus­csov. s rámutatott, hogy már most hozzá kell idomí­tani az Egyesült Nemzetek apparátusát azokhoz a fel- tételelthez, amelyek a le­szerelésről szóló határozat végrehajtása során jönnek létre. Majd így folytatta beszédét: A mi javaslatainkban és a NATO katonai tömbhöz tar­tozó országok javaslataiban , azonos volt az a pont, amely szerint a leszerelési megálla­podás után nemzetközi ellen­őrzéssel létre kell hozni a nemzetközi fegyveres erőket, hogy az Egyesült Nemzetek a Biztonsági Tanács határozata alapján felhasználhassák őket. A szovjet kormány vélemé­nye szerint, ha helyesen inté­zik e nemzetközi fegyveres érók felhasználását, azok való­ban hasznosak lehetnek. A kongói tapasztalat azonban óvatossá tesz bennünket. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy az Egyesült Nemzetek erőit éppen abban az irányban használják fel, amely ellen óva intettük őket, és amelyet határozottan ellenzőnk. Hammarskjöld főtitkár nr a gyarmattartók csupán formai elítélésének állás­pontjára helyezkedett, de valójában, a gyakorlatban a gyarmattartók irányvo­nalát követi. Szembehelyezkedik a törvé­nyes kongói kormánnyal és a kongói néppel, olyan jöttmen- teket támogat, akik a függet­lenségi harc látszata alatt va­lójában a gyarmattartók poli­tikáját folytatják, és árulásu­kért nyilván bizonyos sápot húznak tőlük. Ha a gyakorlatban így fog­ják felhasználni a nemzetközi fegyveres erőket, ha a felsza­badító mozgalom elfojtására használják fel őket, természe­tesen nehéz lesz megállapodni nemzetközi haderők létrehozá­sában, mivel nem lesz rá biz­tosíték, hogy nem fogják azo­kat a béke érdekeivel ellenté­tes reakciós célokra felhasz­nálni. Gondoskodni kell róla, hogy egyetlen állam sem jusson olyan helyzetbe, amilyenbe most a Kongói Köztársaság került. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban határozott követ­keztetésre jutott, és a maga nézetét ki akarja fejteni az ENSZ-közgyűlésben. Nyilván­valóan megértek a feltételek, bogv megszűnjék az olyan főtitkári tisztség, amely szerint a főtitkár egysze­mélyileg irányítja az ENSZ apparátusát, egyszemélyi- lég értelmezi és hajtja végre a Biztonsági Tanács­nak és az ENSZ közgyűlése ülésszakának határozatait. Célszerű tehát lemondani ar­ról a gyakorlatról, hogy az ENSZ közgyűlésének üléssza­kai és a Biztonsági Tanács ülése között eltelt időben az egész gyakorlati munkát egy- személyileg az ENSZ főtitkára határozza meg. Az ENSZ végrehajtó szervé­nek a világban kialakult tény­leges helyzetet kell tükröznie. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe tartoznak a nyugati ha­talmak katonai tömbjeinek tagállamai, továbbá szocialista államok és semleges államok. Teljesen helyes lenne, ha mi jobban biztosítva lennénk az olyan negatív jelenségek el­len, amelyek az Egyesült Nem­zetek Szervezetének munkájá­ban megnyilvánultak, különö­sen a legutóbbi kongói esemé­nyek idején Ésszerűnek és helyesnek tartjuk, hogy az ENSZ végre­hajtó szerve ne egyetlen sze­mélyben, a főtitkár sze­mélyben testesüljön meg, ha­nem az Egyesült Nemzetek Szervezetének nagyfokú bizal­mával övezett három olyan személyben, akik a fent emlí­tett három alapvető csoporthoz tartozó államokat képviselik. Az ENSZ végrehajtó szervé­nek ilyen összetétele megte­remti a hozott határozatok he­lyesebb végrehajtásának felté­teleit. Egyszóval: mi célszerűnek tartanók, hogy a főtitkár helyett, aki most a közgyűlésen és a Biztonsági Tanáesban ho­Amikor a szovjet kormány korunk létfontosságú kérdéséi­ről szóló javaslatokat terjeszt az ENSZ-közgyűlés küldöttei elé, szeretné hangsúlyozni ezeknek rendkívüli fontosságát a világ sorsa szempontjából. A leszerelés fontossága nem szorul külön bizonyításra. Ä gyarmati rendszer meg­szüntetése szintén annyira fontos, hogy nyilván minden küldöttség tökéletesen megérti, hogy ezt a közgyűlés teljes ülésén kell megvitatni. Ügy véljük, hogy rendkívül fontos jelentőségre tettek szert a Szovjetunió ellen elkövetett amerikai agresszív cselekmé­nyek. Ezek kifejezésre jutottak abban, hogy amerikai repülő­gépeket küldtek a Szovjetunió határai mögé. De ennek a kér­désnek még különösebb jelen­tőséget ad, hogy Eisenhower úr, az Amerikai Egyesült Ál­lamok elnöke az amerikai re­pülőgépek agresszív berepülé­seit olyan normális dolognak nyilvánította, amely elenged­hetetlenül szükséges az Egye­sült Államok biztonsága szem­pontjából. Ezenkívül az Egyesült Álla­mok felruházta magát azzal a joggal, hogy a jövőben is küld hasohló repülőgépeket. Mivel nemcsak a Szovjetunió, hanem más államok szuverén jogai­nak megsértéséről is szó van, az Egyesült Államok agresszív cselekedeteinek kérdését az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének plenáris ülésén kell megoldani. Az ilyen cselekedetek foly­tatása és különösen az a tény, hogy e cselekedeteket az Egye­sült Államok elnöke állami politikává nyilvánította, az emberiséget bármelyik pilla­natban a harmadik világhábo­rúba taszíthatja. Ezért megis­métlem, hogy a szovjet kor­mány véleménye szerint az adott kérdést csakúgy, mint a leszerelés és a gyarmati rendszer felszámolásának zott határozatok értelme­zője és végrehajtója, léte­sítsünk az ENSZ-ben há­rom személyből álló kol­lektív végrehajtó szervet. A három személy közül mind­egyik bizonyos meghatározott államcsoportot képviselne, ez­zel biztosítanék, hogy az ENSZ végrehajtó szervének tevékeny­sége nem történik egyetlen ál­lamcsoport kárára sem. Vannak más kényelmetlen­ségek is, amelyek manapság az ENSZ tagjait érik. Ezeknek oka az ENSZ elhelyezése. Ügy véljük, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok, amely szabad de­mokratikus országnak ne­vezi magát, köteles lenne mindenképpen kedvező fel­tételeket biztosítani az ENSZ-hez tartozó államok képviselői számára az ösz- szes szükséges feltételeket. A gyakorlat azonban azt bizo­nyítja, hogy az Amerikai Egye­sült Államok korlátozza és megnyirbálja különböző álla­mok képviselőinek jogait. Is­meretesek például olyan té­nyek, hogy a fiatal afrikai és ázsiai államok képviselőit az Egyesült Államokban faji meg­különböztetésnek vetették alá, sőt mi több, banditatámadások érték őket. Az amerikai hatóságok kép­viselői azzal magyarázzák az államok ENSZ-képviselői jo­gainak különféle korlátozását, hogy állítólag nehéz szavatol­niuk a delegátusok biztonsá­gát. Hangsúlyozni akarom, hogy jobb véleménnyel va­gyunk az amerikai nép ven­dégszeretetéről, mint amilyen vélemény Ilyesféle nyilatkoza­tok és korlátozó intézkedések kérdését nem a bizottsá­gokban, hanem az Egye­sült Nemzetek Szervezete közgyűlésének plenáris ülésén kell megvitatni. Arról van szó, hogy a köz­gyűlés mostani ülésszakán a világ államai nagy többségé­nek képviselői mondják meg véleményüket azokról a kardi­nális problémákról, amelyek ma a közvéleményt nyugtala­nítják, s nyugtalanítanak a világon minden olyan embert, akinek érdeke a szabadság és a demokrácia továbbfejleszté­se, aki arról álmodik, hogy ön­maga és gyermekei békében élhetnek. A szovjet kormány reméli, hogy az ENSZ-közgyűlés je­lenlegi ülésszakán megvitatás­ra javasolt kérdések támoga­tásra és megértésre találnak, mert hiszen ezeknek feltevé­sét az az őszinte törekvés dik­tálta, hogy földünkön jobb éle­tet és nyugalmat biztosítsunk. Azt hiszem, önök osztják azt a véleményemet, hogy ezekben a napokban az emberek százmillióinak figyelme irányul a köz­gyűlés üléstermére. Mit várnak tőlünk a világ or­szágainak népei? Azt, hagy igazságosan és becsülete­sen megoldjuk napjaink égető problérr.nit. Az emberiség már ott tart, hogy nem tűrheti meg életé­ben a terhes, reakciós múlt maradványait. Az emberiség már ott tart, hogy megérti, milyen mélyreható, súlyos ve­széllyel jár a tudományos eredmények helytelen, hibás felhasználása, a fegyverkezési verseny céljaira. Cselekedjünk úgy, hogy utó­daink, fiaink, unokáink és ük­unokáink jó emléket őrizzenek meg a mi korunkból. Tekintsék eredményeképpen alakulhat ki az emberben. De nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni ezeket a nyilatkozatokat, •»mint ahogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a kellemetlen­ségeket sem, amelyeket ezek a feltételek okoznak az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevé­kenységében. Felvetődik a kérdés: nem kellene-e gondolkodni azon, hogy más, olyan helyet válasz- szunk ki az ENSZ székhelyé­nek, amely jobban elősegítené e nemzetközi szerv eredmé­nyes munkáját? Ilyen hely lehetne például Svájc vagy Ausztria. Teljes felelősséggel kijelenthetem, ha célszerűnek tartják az ENSZ székhelyének a Szovjetunióban való elhe­lyezését, mi a legjobb fel­tételeket biztosítjuk mun­kájához, szavatoljuk a tel­jes szabadságot és bizton­ságot minden állam képvi­selői számára, függetlenül politikai és vallási meg­győződésüktől, bőrük szí­nétől, mivel országunk nagyra be­csüli minden állam szuverén jogait, valamennyi nagy és kis nép egyenlőségét. Amint önök valamennyien tudják, a szovjet kormány an­nak idején támogatta azt a ja­vaslatot, hogy az Egyesült Ál­lamokban legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetének szék­helye. Az utóbbi idők esemé­nyei azonban azt mutatják, hogy az Egyesült Államoknak ez szemlátomást nehézségeket okoz. Nem kellene-e megfon­tolnunk, hogy mentesítsük az Egyesült Államokat az ilyen nehézségektől? példának korunk embereit, és azt mondják: valamikor a föld lakóinak nehéz, bonyolult kér­désekkel kellett megbirkóz­niuk. És ők, akik összegyűltek az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének közgyűlésén, megol­dották ezeket a kérdéseket a jobb jövő nevében. Cselekedjünk hát úgy, hagy az E yesü Nemet k Sze.vszete közgyűlésének 15. ülésszaka ne csak a re­ményeknek, hanem a re­mények valóra váltásának is az ülésszaka legyen. A szovjet kormány hajlandó megtenni mindent, hogy már ma összeomolják a gyarmati rabság, hogy a leszerelés kér­dései már ma konkrét, érdem- beni megoldást találjanak. A szovjet kormány kész megtenni mindent, hogy már ma tilosak legyenek az atom­fegyverrel végzett kísérletek, hogy megtiltsák és megsemmi­sítsék a tömegpusztításnak ezeket a veszélyeit. Hruscsov beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: Mondanivalóim végéhez ér­ve ismételten szeretném hang­súlyozni, hogy a szovjet kor­mány, amely a szovjet nép ér­dekeit, a szabad szocialista ál­lam polgárainak érdekelt tart­ja szem előtt, újból és újból ezt javasolja mindenkinek: tárgyaljunk, vitatkozzunk, de oldjuk meg az általános és teljes leszerelés kérdéseit, te­messük el az emberiség által megátkozott gyarmati rend­szert. Nincs helye több huzavoná­nak, nincs helye több haloga­tásnak. A népek, a legkülön­bözőbb társadalmi rendszerű államok népei azt várják, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének közgyűlése végre olyan határozatokat hoz, amelyek megfelelnek a népek óhajai­nak. (MTI) New York (TASZSZ). A' szovjet kormány pénteken az ENSZ-közgyűlés elé terjesztet­te «-Az általános és teljes le­szerelési szerződés alapvető rendelkezéseiről« szóló doku­mentumot. Ebben javasolja, hogy valamennyi állam három szakaszban négy év vagy más megállapított határidő alatt teljesen és véglegesen oszlassa fel fegyveres erőit, és semmi­sítse meg fegyverzetét. Vala­mennyi leszerelési intézkedést szigorú ellenőrzéssel kell vég­rehajtani. Az első, megközelítőleg egy —másfél esztendőt igénylő sza­kaszban meg kell szüntetni valamennyi, a nukleáris fegy­verek célba juttatására szol­gáló eszköz gyártását, és meg kell semmisíteni a már felhal­mozott ilyen eszközöket. Fel kell számolni minden idegen területen létesített katonai tá­maszpontot, és ki kell vonni a külföldön állomásozó csapato­kat. A szovjet tervezet javasolja az egyes államok fegyveres erőinek jelentős létszámcsök­kentését. A Szovjetunió és az Egyesült Államok számára a legmagasabb létszámot 1 700 000 főben határozza meg. Ennek megfelelően csökkenteni kell a hagyományos fegyverzetet is. A szovjet kormány javasol­ja, hogy a második szakaszban tiltsák be a nukleáris, a vegyi, a biológiai és egyéb tömeg- pusztító fegyvereket, semmisít­sék meg az ilyen fegyverekből felhalmozott tartalékokat, és szüntessék meg gyártásukat. A tervezet előirányozza továbbá az egyes államok fegyveres erőinek újabb csökkentését a fegyverzet és a haditechnika megfelelő mértékű szűkítésé­vel együtt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a harmadik szakaszban fel kell oszlatni valamennyi ál­lam fegyveres erőit, és meg kell semmisíteni fegyverzetét, meg kell szüntetni a haditer­melést, fel kell oszlatni a had­ügyminisztériumokat, a vezér­karokat és mindenfajta kato­nai jellegű és katonai célokat szolgáló intézményt, szerveze­tet, továbbá meg kell szüntet­ni a hadicélokra történő pénz- kiutalásokat. Az általános és teljes lesze­relés harmadik szakaszának megvalósítása után az egyes államok nem rendelkeznek többé sem katonával, sem fegy­verzettel, következésképpen végérvényesen és mindenkorra megszűnik a háborús veszély. »■Ily módon valósággá válik a népek évszázados álma: a fegy­verektől és háborúktól mentes világ« — állapítja meg a szov­jet kormány nyilatkozata. A szovjet kormány javasol­ja, hogy létesítsenek a leszere­lési tárgyalások folytatására megfelelő fórumot, ennek azok az államok is tagjai lennének, amelyek a semlegesség állás­pontját vallják magukénak. A szovjet kormány úgy véli, ha érvényesítenék az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság tör­vényes jogait, ez olyan fontos lépés lenne, amely elősegítené a leszerelési tárgyalások sike­rét. A szovjet kormány új javas­latát jó alapnak tekinti az ál­talános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozására és megkötésére. Mint a nyilatkozat hangsú­lyozza, a szovjet kormány ja­vaslatában messzemenően fi­gyelembe veszi a nyugati ha­talmak javaslatait, és egész se­reg kérdésben szem előtt tart­ja álláspontjukat. Nevezetesen figyelembe vette azt a véle­ményüket, hogy az első sza­kasztól kezdve célszerű össze­kapcsolni a nukleáris leszere­lésre vonatkozó intézkedéseket a hagyományos fegyverzet csökkentését célzó rendszabá­lyokkal. A szovjet kormány hangsú­lyozza, hogy a leszerelés ha­tékony nemzetközi ellenőrzé­sének híve, de erélyesen el­lenez minden olyan kísérletet, amelynek az a célja, hogy az ellenőrzést a leszerelés fölé helyezze, vagyis leszerelés nél­kül valósítson meg ellenőrzést, mivel ez a nemzetközi kémke­dés törvényesített rendszere lenne. A nyilatkozat sajnálattal ál­lapítja meg, hogy az az év, amely azóta telt el, hogy a szovjet kormány az ENSZ-köz­gyűlés 14. ülésszakán előter­jesztette az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javasla­tát — a nyugati hatalmak ál­láspontja következtében nem hozott haladást. A szovjet kormány felhívja a közgyűlést, »teljes komoly­sággal fogjon hozzá a kiala­kult helyzet elemzéséhez, és tegye meg a szükséges intéz­kedéseket a leszerelés problé­májának megoldását gátló aka­dályok elhárítására«. Nyilatkozat a gyarmati országoknak és népeknek nyújtandó függetlenségről New York (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője szeptember 23-án az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszaka elé terjesztett egy nyilatkozatot a gyarmati országoknak és né­peknek nyújtandó független­ségről. A nyilatkozat ünnepé­lyesen meghirdeti azt a köve­telést, hogy haladéktalanul ad­ják meg a függetlenséget a gyarmati országoknak és né­peknek. A gyarmati rendszert, a gyarmati közigazgatást teljes egészében fel kell számolni. A gyarmatok, a gyámsági és egyéb, önkormányzattal nem rendelkező területek népeinek maguknak kell dönteniük sor­sukról, államformájukról. A nyilatkozat hangsúlyozza: Az ENSZ tagállamai nem néz­hetik tétlenül, hogy Afrika és Ázsia ősrégi földjein, óceáni szigetein, a Karib-tenger tér­ségében továbbra is gyarmati rabságban szenvedjen több mint százmillió ember. A gyar­matok népei nem akarnak rab­ságban, alárendelt viszonyban élni. Az elnyomás és az önkény- uralom semmiféle ereje nem tarthatja fenn az önmagát túl­élt gyarmati rendet: a gyar­mati rendszer haláltusáját vív­ja. A nyilatkozat az ENSZ ne­vében felhívással fordul min­den emberhez, minden kor­mányhoz: ne legyenek tétlen szemlélői a gyarmati népek kínjainak. A Hruscsov által előterjesz­tett nyilatkozat megállapítja, hogy a gyarmati országok és népek függetlenné válását a kor parancsolja. Hangsúlyozza* hogy a gyarmati rendszer szántszándékkal, mestersége­sen fenntartja a gyarmatok gazdasági elmaradottságát, akadályozza iparosodásukat és erőforrásaik ésszerű felhasz­nálását. Minden becsületes embernek és minden kormánynak, amely válóban híve a népek egyen­jogúságának, be kell látnia, hogy a gyarmati rendszer ön­magát túlélt, szégyenletes je­lenség a modern emberiség életében. A gyarmati rendszer teljes és végérvényes felszámo­lása^ társadalmi haladásnak, az ipar és a földművelés vi­haros technikai fellendülésé­nek bevezetője lenne, mint ahogyan a rabszolgakereske­delem megszűnése hatalmas lökést adott a termelőerők fej­lődésének. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a gyarmati rendszer fel­számolása lényegesen enyhíte­né a nemzetközi feszültséget. »El kell temetni a szégyen­letes gyarmati rendszert« — hangzik a nyilatkozat. A gyar­matok népeinek tényleges füg­getlenséget kell kapniuk, nem pedig látszat-függetlenséget, lényegében a gyarmati rend­szer egy módosított változatát. A nyilatkozat felhívással fordul a gyarmatbirtokokkal rendelkező nagyhatalmakhoz, hogy »kezdjenek az egyenlő jogok alapján tárgyalásokat a gyarmati népek képviselőivel és kössenek megegyezést a gyarmati országok szabadságá­nak és függetlenségének meg­teremtéséről«. (MTI) Oldjuk meg az általános és teljes leszerelés kérdéseit, temessük el a gyarmati rendszert

Next

/
Thumbnails
Contents