Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 226. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1960. szeptember 24. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: :::::: A NEB-ülés elmaradt jaj::: (4. o.) ||| Jöv5 heti rádióműsor (5. o.) ||Í Ünnepség közköltségen (6. o.) |jj| "Üii!liÍliÍÍ:ÍÍí!il:ÍIIÍÍÍÍÍH:ÍIII!IIÍÍiÍÍiliÍÍÍiilÍÍIÍ!ÍÍiÍ:ÍÍiliÍ.'ÍIÍiiliÍÍiiÍÍiilÍI!i:!Íi!ll!iÍÍÍlÍÍÍÍÍÍÍÍ Szabadságot és lüggetlenséget minden gyarmati népnek: nldjnk meg az egyetemes leszerelés kérdését! Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának általános vitájában New York (TASZSZ). Hrus­csov bevezetőben az ENSZ je­lentőségét méltatta. Rámuta­tott: nincs a világon államok képviselőit magában foglaló felelősségteljesebb gyülekezet, mint aminőnek ennek kell len­nie. Nemhiába nevezik az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének. Csupán két szót szeretnék kiemelni a többi közül — mondotta — ezt a két szót: Egyesült Nemzetek. Ebben a teremben sok nem­zet képviselői vannak jelen, és nemcsak a terem falai kell hogy egyesítsék őket, hanem az emberiség magasztos érde­keinek közössége is. Ma már majdnem száz ál­lam képviselői gyűltek itt ösz- sze a nagy fontosságú nemzet­közi kérdések megvitatására. Hamarosan itt lesznek közöt­tünk az ENSZ új tagjainak küldöttei. Mintha széttárulná­nak e terem falai, még több földet és országot fogadnak be. Mi csak örömmel üdvözölhet­jük ezt az eseményt, mert azt kívánjuk, hogy az ENSZ-ben ténylegesen valamennyi állam képviselve legyen. amikor a népek lerázzák vál­lukról az idegen igát, ember­hez méltó életet akarnak élni, és harcolnak is ezért. Sok országban, sok földterü­leten már győzelemmel végző­dött ez a harc. De vajon azt jelenti-e ez, hogy most már tétlenül ülhetünk? Nem, hi­szen tudjuk, hogy még az em­berek tízmilliói sínylődnek gyarmati rabságban, kegyetlen nélkülözéseket szenvednek. Olyan időben élünk, amelyet a nagy és sokat ígérő tudomá­nyos felfedezések korának ne­vezünk. Az emberi ész és az emberi kéz- űrhajót alkotott, amely a Föld körül mozog. Az ember képessé vált már arra is, hogy embereket küldjön mesz- sze, égitestünk határain túlra. Felhasítottuk az atomot, és behatoltunk a fehérje sejtjeibe. Ámulatba ejtő gyorsasággal tudunk közlekedni a Földön és a Föld fölött, és ismeretszerzé­sünk határai olyannyira kitá­gultak, hogy mi magunk is csodálkozunk rajta. Kibontakozhat világunk minden szépsége. Mégis ki mondhatja el, hogy a világunk már tökéletesen be van ren­dezve, hogy nincs már szükség és nélkülözés. El kell gondol­kozni azon, hogy az ENSZ adatai szerint különböző vi­lágrészeken emberek százmil­tartalma, hogy két irányzat, két vonal harcol egymással a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen, most nem be­szélek a társadalmi rendszerek különbözőségéről, mert a né­pek és az államok belső életé­nek e kérdéseit csakis maguk a népek és államok oldhatják meg, és nekik is kell megol­daniuk. A kölcsönös nemzetközi kap­csolatok e vitás és bonyolult íiróyvomala nem ma és nem A továbbiakban arról szó­lott: — Az a sors jutott nekünk, hogy az emberiség fejlődésé­nek legviharosabb, de egyúttal legszebb időszakában éljünk, s a jövő nemzedékek irigyelni fognak bennünket. Sok min­den, ami még nem is olyan régen szinte megingathatatlan­nak, öröknek látszott, össze­omlott, mert lejárt az ideje. Megszilárdult az, ami új, ha­ladottabb, igazságosabb. Ko­runk olyan időszak, amelyben rohamléptekkel újulnak meg az emberi társadalom létezé­sének formái; az emberiség soha nem látott hatalomra tett szert a természet erői fölött, és sohasem látott módon emel­kedik feljebb egy haladottabb társadalmi rendszerbe. Mégis, bár a XX. században élünk, még észrevehetők a letűnt szá­zadok csökevényei, sőt a bar­bárság maradványai is. Ko­runknak mégis az az egyik fő jellemvonása, hogy felébred­tek a valaha elmaradott, le­vert és elnyomott népek. liói éheznek és nélkülöznek. Világunk nem mentes a jö­vőért érzett aggodalomtól, mert szemmel látható, milyen ve­szélyt jelent az, hogy a világ katonai csoportosulásokra osz­lott, milyen veszélyt rejt magá­ban az egyre fokozódó nukleá­ris fegyverkezési verseny. Az emberi géniusz nagyszerű al­kotásait az emberiség javára, de kárára is fel lehet használ­ni. Lám, milyen bonyolult vá­lasztás vár reánk. Minden gondolkodó ember eltűnődik, vajon mit hoz az emberiségnek a tudomány ha­ladása, a nagy XX. század. Az emberek joggal mondják, hogy a XX. század új távlatokat tárt fel a világ előtt, határta­lan lehetőségeket arra, hogy megteremtsük az anyagi ja­vak bőségét és minden tekin­tetben kielégíthessük az em­ber szükségleteit. Mások nem kevesebb joggal rámutatnak, milyen óriási veszélyt rejt magában, hogy a tudomány és a technika vívmányai esetleg nem a nemes célokat fogják majd szolgálni, hanem első­sorban szörnyű pusztító esz­közök előállítását. E pusztító eszközök ma tétlenek. Mégis végeredményben azért készí­tik őket, hogy egyszer akcióba lépjenek. ború befejezése után is. Az egyik irányvonal szerint a cél enyhíteni a nemzetközi fe­szültséget, megszüntetni a fegyverkezési versenyt, fejlesz­teni a nemzetközi együttmű­ködést, és kiiktatni a háború­kat az emberiség életéből. Mi­lyen nemes és nagyszerű irány­vonal! Hiszen éppen az igazság győzelméért él az ember a Föl­dön. Van azanihan egy másik irányvonal is, és erről sem hallgathatunk. Ez az irányvo­nal azt a célt szolgálja, hogy szítsa a hidegháborút, segítse a féktelen fegyverkezést, le­döntse a nemzetközi együtt­működés pilléreit, nem tekint­ve ennek veszedelmes követ­kezményeit. A nemzetközi kapcsolatok e két irányvonala már régóta küzd egymással. Míg azonban az elemi geometriában a pár­huzamos vonalak sohasem ta­lálkoznak, nemzetközi ügyek­ben e vonalak összeütközhet­nek. Ez pedig szörnyű lenne. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt csak kevesen láthatták előre a nem­zetközi politika e két irányvo­nala közötti harc kimenetelét. Ámde 1960-ban, vagyis most csak a vak nem látja, hogy a népek többségében egyre határozottabban és észrevehetőbben kialakul a vélemény: feltétlenül fenn kell tartani a békét. A világ népei — munkások és parasztok, értelmiségiek, va­lamint a burzsoázia egy része a militaristák és monopolisták kis csoportjának kivételével — nem akarnak háborút, hanem békét és csakis békét óhajta­nak. Éppen ezért a béke biz­tosítható, ha a népek erőtelje­sen harcolnak azért, hogy megkössék a militarista mono­polista körök kezét. Másként ez nem is lehetsé­ges, mert az élet a békeszerető államok reális erejére, az em­beriség túlnyomó többségének forró együttérzésére és támo­gatására alapozódik. Most egy éve abban a meg­tiszteltetésben volt részem, hogy beszédet mondhattam er­ről a szavát messze eljuttató szónoki emelvényről. Ez akkor volt, amikor az emberiség előtt a nemzetközi légkör megjavu- lásának sokat ígérő távlatai tárultak fel. Bővültek a külön­böző országok felelős állami vezetőinek kapcsolatai. A köz­gyűlés határozatot hozott az általános és teljes leszerelésről. Megkezdte munkáját a tízha­talmi leszerelési bizottság. Megállapodás jött létre a csúcsértekezlet megtartásáról. Az atom- és hidrogénfegyver­rel végzett kísérletek megszün­tetéséről folyó tárgyalások szemmel láthatóan haladtak. Mindez világszerte nagy remé­nyeket keltett az emberek szí­vében. Senki sem vonhatja kétség­be, hogy a Szovjetunió ré­gebben is és most is min­dent megtett, illetve tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok ebben az ör­vendetes Irányban fejlőd­jenek tovább. De maka­csul kitartanak állásaikon azok a sötét erők, ame­lyeknek érdekük fenn'ar- tani a nemzetközi feszült­séget. Csupán maroknyi emberről van szó, de ezek eléggé befolyásosak, és nagy hátával vannak ha­zájuk politikájára. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét éppen azért hozták létre, hogy győzzön a béke és a nyugalom, s hogy szolgálja a népek békéjének és biztonsá­gának ügyét. Reméljük, hogy a közgyű­lés jelenlegi ülésszakán kidolgozásra kerülő hatá­rozatok közelebb visznek bennünket az egész embe­riség céljához: a békéhez és az igazsághoz, — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy ezen az ülésszakon komoly problémák kerülnek megvitatásra, és e problémák élessé váltak, amit bizonyít az a tény, hogy szá­mos államot vezető államfér­fiak képviselnek. Ezután a szovjet nép nevé­ben üdvözölte az ENSZ-be nem rég felvett államokat, s jólétet és virágzó életet kívánt nekik. Rámutatott, hogy ezeknek az államoknak nem volt könnyű útjuk, amíg képviselőiket el- küldhették ide. Ezeknek az or­szágoknak a. népej elnyomás­ban sínylődtek és nélkülöztek. Szívós harcot kellett vívniuk függetlenségükért és szabad­ságukért, mielőtt képviselőiket elküldhétték volna ide. A gyarmatosítás igája alól felszabadult országok a béke hatalmas és tevőleges erejét jelentik. Mostantól kezdve a fiatal afrikai és földközi-tenger- menti államok is hozzájárul­nak az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló fontos és bonyolult kérdések megoldásá­hoz, — mondotta Hruscsov. Emez erők tevékenységének veszélyes megnyilatkozásába ütköztünk idén tavasszal, ami­kor az ENSZ egyik legnagyobb tagállamának, az Amerikai Egyesült Államoknak repülő­gépei hitszegeién behatoltak a Szovjetunió és más államok légiterébe. Sőt az Egyesült Ál­lamok tudatos állami politikai elvévé ■ tették a nemzetközi jognak ilyenfa.itájú pegsérté- sét. Az amerikai repülőgép or­szágunk fölé történt agressziós behatolása és az Egyesült Ál­lamok kormányának <?zt köve­tő minden cselekedete meg­mutatta a népeknek, hogy as Egyesült Államok kor­mányának megfontolt po­litikájával van dolgunk, s ez a politika a nemzetközi jog helyébe a rabló mód­szereket, a szuverén, egyen­jogú áramok tisztességes tárgyalásai helyébe pedig a hitszegést próbálja állítani. Világszerte tudják, milyen súlyos csapást mért ez a poli­tika, a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére. Ez a po­litika volt az oka a többi kö­zött annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcstalálkozó, amely­nek meg kellett volna vizsgál­nia korunk legfontosabb prob­lémáit. Más körülmények kö­zött ez a csúcstalálkozó meg­alapozhatta volna az államok egészségesebb együttműködé­sét Am semmilyen lecke sem elég azoknak, akik javít­hatatlanul szemet vetnek mások javaira. Leverik a derekukat, és mégis azt gondolják, hogy csupán vigyázatlanságuk okozta a bajt, vagy az, hogy nem megfelelő eszközt használ­tak. Újból betolakodnak más házába, de most már másik, újfajta tolvajkulcs- csaL Valahogy ilyesféleképpen tesznek az amerikai légierő kémrepüléseinek megszervezői. Nem tudom, milyen tanulságot vontak le az U—2-es repülőgép incidenséről, de pontosan két hónap elteltével, július 1-én RB—47-es típusú újabb kato­nai repülőgépet küldtek hoz­zánk. Ezen a repülőgépen fe­délzeti ágyúk, különleges fel­derítő berendezések voltak. Ez a repülőgép a Kola-félsziget felől hatolt be hozzánk. Milyen célból? Milyen jogon? Ügy gondolom, minden jó­zan gondolkodású ember meg­érti, hogy ez a repülőgép nem jó szándékkal jött hozzánk. Mellékesen szólva, Eisenho­wer úr, az Egyesült Államok elnöke tegnapi beszédében szólt arról, hogy szovjet egységek lelőtték az RB—47-es ameri­kai katonai repülőgépet. Nem akarok erről vitázni, annak idején pontosan kifejtettük a tényállást és a magunk állás­pontját De akármilyen figyelmesen hallgattuk is az elnök beszé­dét, különös módon egy szót sem hallhattunk az U—2-es re­pülőgépről, amelyet pedig szintén a Szovjetunió területe fölött lőttek le. Mivel magya­rázható ez? Talán az elnök megfeledkezett erről a repülő­gépről? Tulajdonképpen mit akar az Egyesült Államok elérni az­zal, hogy repülőgépeit a Szov­jetunió légi terébe küldi? Ta­lán olyan incidenst akar elő­idézni, amely után a rakétáké a szó? Egy repülőgép, aztán még egy repülőgép, és máris megrendeztek egy ilyen inci­denst. Vagy talán ez a politi­ka egyelőre a másik fél erejé­nek kipuhatolását tűzte ki céljául? Akár így, akár úgy nézzük, egy nyilvánvaló. Tudniillik az, hogy a provokációk szervezői olyan légkört akarnak te­remteni, amelyben a népek állandó félelemben élnek. Lehet, hogy ez a légkör kedvére van az Egyesült Államok kormányának, de semmiképpen sem felelhet meg a Szovjetuniónak és ax államok túlnyomó töb Ír­Mi mindig azért harcoltunk, és harcolunk továbbra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilatkozása! A Szovjetunió nem támaszt semmilyen különleges követe­lést. Mi csupán azt akárjuk, hogy tartsák tiszteletben az ál­lamok érintkezésének legele­mibb szabályait. Mi csak azt akarjuk, hogy tartsák meg ma­radéktalanul az ENSZ alap­szabályait, amelyek tiltják az erőszak, az útonállás, az ag­resszió módszereit, és megkí­vánják minden állam szuverén jogainak tiszteletben tartását, mint a tartós béke alapját föl­dünkön. Talán olyan sok ez? És talán nem ezt akarja a földön valamennyi becsületes ember, akinek drága a béke, hazája szuverenitása és függet­lensége? — mondotta Hrus­csov, majd rámutatott: Az amerikai kémrepülések más vonatkozásban is tanulsá­gosak. Igen szembetűnően megmutatták, milyen veszélyt jelent a békére az amerikai támaszpontok hálóza­ta, amely Európában, Ázsiá­ban, Afrikában és Latin-Ame- rikában több tucat államot fon be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltét’énül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb kö­veteléseket, amelyeket a béke ellenségeinek mester­kedései miatt aggódó né­pek hallatnak. Meg kell menteni Kubát az imperialista beavatkozás veszélyétől Egyre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi hely­zetbe. Ma ugyanis a népek sza­bad akaratának minden meg­nyilvánulása, minden függet­len. politikára irányuló törek­vés — például Indonézia, Irak vagy Guinea, a semleges Ausztria vagy a gazdasági ér­dekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál, amelyek a NATO-körök tömörülnek, nap­jainknak e sajátos »szent szö­vetsége« körül, amely azt a hálátlan feladatot vállalta ma­gára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol jelentkezik is a földkereksé­gen. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető táma­dásnak, intrikának, gazda­sági agressziónak, majd végül az intervencióval való rosszul leplezett fe­nyegetéseknek. Nagyon tanulságos az Ame­rikai Egyesült Államok és Ku­ba viszonyának alakulása. Is­meretes, hogy a népi forrada­lom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul uralkodtak az amerikai mono­póliumok, amelyek a kubai dolgozók és termékeny föld­jük kincseinek kizsákmányo­lása útján óriási profitot húz­tak. Vannak olyanok az Egye­sült Államokban, akik időn­ként szívesen dicsekednek az­zal, hogy náluk az életszínvo­nal magasabb, mint más orszá­gokban. Szó se róla, az Egye­sült Államokban magasabb ma az életszínvonal, mint Ku­bában. De mi ennek a ma­gyarázata? Talán az, hogy a kubai nép kevésbé szereti a munkát, vagy a kubai föld nem olyan termékeny? Nem, természetesen nem erről van szó. Közismert, hogy a kubai nép mennyire szereti a mun­kát, hazáját és földjét. Egé­szen más dologról van szó. Munkájának gyümölcseit éveken át nem élvezhette a kubai nép, mert azokat az amerikai monopóliumok szakították le. Ezek után lehet-e csodálkoz­ni azon, hogy Kubában például 1958-ban az egy lakosra jutó jövedelem tizennégy százalé­ka volt annak, mint az Egye­sült Államokban. Ez már ön­magában is ékesszólóan be­szél. Most már rend van Kubában. A kubai nép kiűzte Ba­tista diktátort, utána meg­szabadult a külföldi ki­zsákmányolástól, és kezébe vette sorsának irányítását, majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolis­táival: »Eleget raboltatok ha­zánkban. Magunk fogjuk él­vezni munkánk és földünk kincseit/« Ily módon Kubának mind­össze az az állítólagos bűney hogy a szabadságszerető, bá­(Folytatás a 2. oldalon*) j Századnak a szabadságért folyó harc százada’ Feltétlenül fenn kell tartani a békét A derűsen és a sötéten látók | tegnap jelentkezett. A világ- e vitájában tükröződik vissza \ események kétféle szemlélete jelenlegi valóságunk. Ennek fő világosan szemben állt egy­mással már közvetlenül a há­Ä2 Egyesült Államok kormánya hivatalos politikájává tette a nemzetközi jog megsértését

Next

/
Thumbnails
Contents