Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

Péntek, 1960. szeptember 23.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Az a bizonyos „ + 1

##

Robog a gépkocsi az országúton, egyszer csak nagy sereg fiatal tűnik elénk. Állnak a szántóföld mellett, s szemmel láthatóan munkához készülődnek. Kik ők, honnan jöttek és miért? Míg a fotoriporter elkészíti a felvételeket, addig megtudjuk, hogy a Kaposvári Közgazdasági Technikum I/A osztályának ötven tanulója jött ki ide a Latinka Sándor Termelőszövetkezet földjére, hogy segédkezzék a burgonyaszedésben. Hetenként egy alkalommal, az 5+1-es oktatási

forma keretében mezőgazda- sági munkát végeznek, melyre osztályzatot is kapnak. Tíz brigád dolgozik a burgonyaföldön, versenyeznek egymással, minden alkalommal értékelik az eredményt.

A tsz-tagok örömmel fogadják a diákok segítségét, és elégedettek munkájukkal. Valóban, a gyerekek igen szorgalmasan dolgoznak. Kezdetben még szokatlan volt a sok haj- longás, de már belelendültek a munkába.

kiszántott burgonyát zsákokba, kosarakba technikum tanulói.

gyűjtik

A tsz asszonyainak segítségével folyik a válogatás.

Hetesi ellentmondások

KISZ-taggyűlés Nagyatádon

A nagyatádi járásban is megkezdődtek a KlSZ-alap- szervezetek vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlései. Elsőként a nagyatádi területi alapszervezetnél került sor az ünnepélyes taggyűlésre. Sasvári László titkár mondott beszámolót az elmúlt három esztendő munkájáról, majd vita következett. A tagság a beszámolót és a határozati javaslatot elfogadta. Ezután újjáválasztották a vezetőséget. Az alapszervezet új titkára Varga József gimnáziumi tanár lett.

Kissé furcsa ellentmondások kellős közepébe került, aki e hét elején Hetesre tette be a lábát. Amíg az ember be nem ér a faluba, csupa szép dolgokat tapasztal. »Ez már igen, itt aztán van szorgalom« — fut át az ember fejében a gondolat a vetéshez szépen előkészített és bevetett táblák láttán. A faluba érve azonban jellegzetes nyári zaj üti meg a jövevény fülét: cséplőgépek hol síró, hol jajgató búgása. Kezdődik a csalódás, hiszen a falvak zömében már elfelejtették a cséplést.

Miért ez a lemaradás? — erre kerestünk választ.Ha a férfiak is úgy dolgoztak volna, mint az asszonyok...

Tánczos István elvtárs, a községi tanács elnöke azt mondja: őket is meglepte ez a lemaradás. A tavaszi munka szépen indult, s úgy látszott, nem lesz baj később sem. Ám az aratás utolsó szakaszában már jelentkeztek bizonyos tünetek, amelyek arra figyelmeztettek, valami rontja az emberek hangulatát. Később, a csépléskor még inkább észre kellett ezt venniük. Sokan azt mondták, csak résziből csépelnek. Számvetést készítettünk, és megmagyaráztuk a tag >k- nak, ne tréfálják meg önmagukat, hát mikor dolgozott résziből sgját magának a parasztember? Számokkal is bebizonyítottuk nekik, hogy ez keresztülvihetetlen. Bár akkor megértettek bennünket, n -gis később nem is egyszer dórii k- koltak e javaslattal.

Meg aztán ez az első esztendő a közös gazdálkodásban, az idén csak a tapogatózás ment. Megesett, hogy a déli harangszókor mindenki lejött a cséplőgépről és a kazlakról, nem törődtek azzal, hogy ott állnak a megrakott szekerek. A lovakat nem tudták elvinni etetni. Szóltunk nekik, hogy ezzel ne hátráltassák -egymást, de némelyik úgy viselkedett, mintha nem is . a sajátjukról lett volna szó. Mit volt mit tenni, kénytelenek voltunk a tsz-elnökkel felmenni a kazalra, és megszabadítottuk a szállítmánytól a kocsikat.

Ebben az évben bizony még baj volt a közösségi szellemmel — erről beszél Kiss Pál József tsz-elnök is. Az asszonyokra nincs panasz, ők megtették, ami erejükből telt. A férfiakról már nem mondható

| el ugyanez. Ha a gépek aem segítettek volna olyan sokat, bizony még rosszabbul állnánk — mondja.

Persze a lemaradásnak vannak bizonyos természetes okai is. Ilyen például, hogy az őszieket még egyénileg vetették el. A 36 hold őszi árpát pl. 90 parcelláról kellett learatni és behordani. Nem véletlen, hogy éppen a betakarítás lassúsága akadályozta legtöbbször a cséplést.

A panaszok

Azok is vannak. Különösen olyanok nyitják el nagyobbra a szájukat, akik maguk is elfeledkeztek szövetkezetük és önmaguk iránti kötelezettségükről. Az őszön például nem vetettek el annyi búzát, amennyire a falunak szüksége lett volna. A 680 hold helyett csak 550 holdon termett kenyérgabona, ennyi is csak úgy, hogy a szövetkezet megalakulásakor Kiss Pál József azt mondta, »annyi vetéssel nem indulhatunk neki az esztendőnek«, s a megyei szervek segítségével gyorsan szerzett még 70 holdra való vetőmagot. A decemberben vetett mag, igaz, nem hozott olyan termést, mint a többi, de hát ez is segített valamit.

130 hold termése hiányzik a faluból. Ez most bizonyos nehézségeket támaszt. És éppen azok hangoskodnak, akiknek felelőtlensége juttatta ilyen helyzetbe a vezetőséget. Ezek az emberek most nem érzik, hogy elsősorban saját magukat kell okozniuk, ha valamivel kevesebbet kainak egységükre, mint másutt, ahol becsületesen elvetettek. Ezen most már az sem segít, hogy némelyek egyenetlenséget szítanak, s a belépésük előtti vagyoni helyzet alapján osztályozzák »úri brigádra« meg proletárokra a tagságot. Ez csak ronthat a helyzeten, semmiképp sem segít.

Mit tegyenek ?

A hibákat csak közös erővel, teljes egyetértésben küszöbölhetik ki. Csak úgy, hogy ha mindenki megfogja a dolog végét. Az eddigiekből is láthatják: ahogy vetnek, úgy aratnak. Csak a jó szívvel, szorgalommal végzett munka hozza meg gyümölcsét. A siránkozásnak nincs sok értelme. Jobban kell dolgozni is, vezetni is, tervezni is. Most kell tenni arról, hogy jövőre hasonló gondjaik ne legyenek. Vessenek annyi gabonát — méghozzá idejében a gépi erő jó kihasználásával — amennyi fedezi az összes szükségletet és azt a mennyiséget is, amit az állam elvár Hetestől.

Adódik egy r*sik tanulság is a hetesieknek: ne engedjék elpocsékolódni azt, ami megtermett. Hiszen a földek nagy részén még kint ván a termés, betakarításuk teljes szervezettséget kíván.

Az átalakulás még nem ért véget, csak akkor fejeződik be, ha a hetesi szövetkezet is erős nagyüzemmé válik. Ebben van segítenivalója a pártszervezetnek. Sajnos, a 22 tag közül csak öten-hatan segítik erejükhöz mérten a szövetkezeti problémák megoldását, a tagok nevelését. Igaz, hogy csak név» kommunista van a tsz- ben, de a nevelésből, a régi és az új Hetes közötti harcból a többiek is nagyobb részt vállalhatnának.

Megkezdődtek az őszi szakmunkásvizsgák

Az iparitanuló-iskolában a napokban megkezdődtek az őszi szakmunkásvizsgák. A nyári vizsgákon eredménytelenül szerepelt ipari tanulók, valamint azok a dolgozók és tanulók vesznek rajtuk részt, akiknek most járt le a tanulóidejük.

A múlt héten megtartott írásbeli vizsgák után most gyakorlati felkészültségüket mutatják be a pályázók. Az Áramszolgáltató Vállalat 38 villanyszerelője Toponáron és Zimányban a tsz-villamosítás- nál vizsgázik. Valamennyien felnőtt dolgozók, akik egy 18 hónapos szakmunkásképző tanfolyamon vettek részt. A géplakatos és általános lakatos szakmában 26 ipari tanuló vizsgázik a TRANSZVILL I-es telepén. A géplakatosok között igen sok fiatalnak ez a pótvizsgája. Főleg pótvizsgázókból tevődik össze a Faipari Vállalat üzemében szabaduló 35 tanuló is.

Kisebb kőműves-, autószerelő- és kovácstanuló-csoportok is vizsgáztak a napokban.

A pótvizsgázó-jelöltek nagy része igyekezett a felkészülési időt megfelelően kihasználni, de eddig már akadt olyan pályázó (a Csurgói Faipari Vállalattól), akit a bizottság véglegesen eltanácsolt a vizsgáktól. Súlyos hiányosságot tapasztaltak a Lábodi Állami Gazdaság géplakatos-tanulóinál Varga József is.

Jó volna már egy helyben maradni

Az irodában találtam, iratait böngészte, tanulmányozta. A fal mellé támasztva állt — mint mondta — kétkerekű »autója«, a kerékpár.

Indulni készült a határba.

— Július 10-én jöttem ide, a belegi Petőfibe — mondja Szenczi Ferenc, a szövetkezet mezőgazdásza. — A legnagyobb aratási időben érkeztem, így nagyon sok munka fogadott. Azelőtt nem volt itt mezőgazdász, úgy helyeztek ide másik szövetkezettől...

S már nincs is szükség kérSEJ NY IN

A SIRIUS AKCIÓ

(16)

tóam megörvendeztette a Füh- ta, hogy igazság szerint neki: rert és Waitzel ebből megér- kellene Németország Führeré-: tette, hogy a háború már el- nek lennie — neki, Hermann döntött dolog Wilhelm Göringnek, az igazi;

A mindvégig békés hangú- németnek, nem pedig ennek a: latban, sőt jókedvűen folyó nyavalyás osztráknak, aki az; beszélgetés végén a Führer vá- egész világra acsarkodik és os-; ratlanul felugrott székéről (ek- tobaságot ostobaságra halmoz, kor valamennyien egyszerre _ . ,. , . ,

felpattantak) és ordítozni kéz- Canans pedig, a nemet fel-;

dett, hogy meg van győződve f", "

Amikor Canaris és Waitzel vából, ezredes? Mi újság ott? belépett Hitler szobájába, a Hogy érzik magukat az orosz Führert a hosszú tárgyaló asz- bolsevikok? Még mindig a talon kiterített nagy térkép kommunizmust akarják építe- S“7^ fölé hajolva találták. Mellette, ni? ruzmust.

ugyancsak a térképre hajolva És szaggatottan, szinte si- állt Goring. koltva hahotázni kezdett, hátHitler nagy vörös ceruzával rávetve belapult homloké fejét,

»a maga történelmi hivatásáról«, az egész világnak meg

Canaris tengernagy, aki haj-; landó lett volna az első kínál-)

fogja mutatni, hogy képes gyökerestül kiirtani a koonmubórmely külföldi kémszolgálat-) nak, csak jól megfizessék — ki-^ . ... fürkészhetetlen anckifejezéssel

— Lemngradot porra égetem ^ gondolatban mérlegelve,: rikoltotta, öklével verve az mennyi ideig tarthat ez a ro-: asztalt. — Moszkvát romhal- ham & nem fogja^ megakadá-;

rajzolt éppen valamit a tér- melyre a közismert hajtincs mázzá változtatom! ... Megmu- iy0znj azt a szerfölött kellemes; képre és elégedetten nevetett, mintha oda lett volna ragaszt- tatom ón ezeknek a liberális raruievút, amelyet a tenger-; Goring buzgón nevetett vele va. Szeme kidülledt, szája fe- európai fecsegőfcnek es a szó- nagy úrnak a bűbájos Erna együtt lett feketéllett a pamacsba- ciáldemokrata kutyáknak, hogy kisasszony ígért, a Berlinben;

Annyira belemerültek a tér- jusz. . ™ 32 a _ nemzetiszocialis a ven<jégszereplő bécsi operett-:

kép nézegetésébe, hogy az aj- Az elefántszerű, csupaháj ököl! Ok úgy félnek Oroszor- tájadat új csillaga, tócsikorgásra meg sem fordul- Göring mellett az alacsony tér- szágtól, mint a tuztol, én pedig tak. metű, keszeg Führer különösen három hónap alatt szét fogom

Canaris és Waitzel vigyázz- esetlennek látszott zúzni!..:

állásba merevedtek, nem mer- Waitzel úr a Führer kérdésé- Még sokáig kiáltozott, öntötték megzavarni a Harmadik re elég szabatosan azt válaszol- ta a szitkokat, az átkokat, vál- Birodalom vezetőit szórakozá- ta, hogy Moszkvában a jelek togatta a kérkedő fenyegetése- sukban, amely teljesen lekötöt- szerint semmi újság sincs, a két és esküdözéseket. te azokat bolsevikok valóban csökönyö- szórta a ceruzákat,

— Nézze csak, Hermann — sen kitartanak amellett, hogy egész teste görcsben rángatómondta Hitler, az általa húzott a kommunizmust építik, külö- zott. Nem volt rá magyarázat, ^*n ’ 'ran ® . ° e ,

vastag vörös vonalra mutatva, nősen észrevehető katonai elő- hogy miért állt be hirtelen ez as eresz IEn e es a

— Itt, az Ural határánál, csak készületek nem tapasztalhatók, a csaknem epileptikus roham,

itt fogom megállítani hadaim Hitler hellyel kínálta az asz- miért kezdett egyszeriben dü- győztes vonulását. Itt lesznek tel meiett Canarist és Waitzelt höngeni, ordítani, rángatózni, katonai telepeink..: és egymásután tette fel Wait- Waitzel, aki még sohasem

Ebben a pillanatban lépett zelneik a kérdéseit. látta Hitlert ilyen állapotban,

be a dolgozószobába Bormann, Ezekre válaszolva a katonai megkövült a rémülettől. Mit minden teketória nélkül oda- attasé elmondta, hogy Oroszor- jelentsen ez az őrjöngési ro- lépett Hitlerhez és fülébe sú- szágban pompás aratást vár- ham?

gott neki valamit. nak, élelem van bőségben, a Göring hidegvérrel nézte a

Hitler és Göring megfordult, lakosság jól táplálkozik, gyors jelenetet, szinte únott arccal — kaímakrá a "szolgál at'í szabályA Führer érdeklődéssel pillan- mozgósításra vonatkozó adatok már régen hozzászokott Hitler ^ előírja ibtt Waijtzelre és megkérdezte: nincsenek. effajta dühkitöréseihez, meg

— Régen megérkezett Moszk- Minden egy^s felelet látha- aztán lelke mélyén úgy tartót- — Folytatjuk

A Führer pedig folytatta or-; dítozását és népgyűléseken túl-; feszített hangja csakhamar ki-; merült. Kappanhang tört fel belőle és váratlanul, minden földre átmenet nélkül, a jó ég tudja, tollakat mily oknál fogva (így gondolta ■’ Canaris) a páncélszekrényhez

egy, a

rémült Waitzelhez ugorva, rá-5 tűzte a rendjelet annak dísz-»; zubbonyára, közben kiabálva:

— Ezt adom neked, igaz né-: met lellredért és okos fejedért!

Göring és Canaris teljesen elképedtek, de azért kihúzták; magukat és vigyázzállásba me-; revedték, ahogyan ilyen aides re, a jegyzetfüzetben akadály nélkül szaladhat a toll. Feri bácsi — ahogy hívják itt — beszél. Szavai elgondolkodtatok, egy nyugtalan ember életét tárják fel. Nyugtalan — így mondtam, de ez az egyetlen jelző nem szemlélteti tökéletesen a valóságot, egy mezőgazdász esetében nem magyarázza meg az örök helykeresés okát.

Más szakmában dolgozó embernél előfordulhat, azaz megbocsáthatóbb a gyakori ide-oda vándorlás, de egy mezőgazdász — ha szabad így mondani — nem teheti ezt meg. A miértre egyszerű a válasz: az agronómusnak egy bizonyos területen irányítani, vezetni kell, s hogy jó legyen a munkája, hogy helyes tanácsokat adhasson, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy kifogástalanul ismerje azt a területet, azt a földet, ahol dolgozik.

A 62 éves Feri bácsi most azt sorolja, hányfelé járt, hány helyen dolgozott életében. Nyugtalanság, helykeresés? — nem tudni, nehéz lenne kibogozni ma már az igazi okot.

— Bejártam Veszprémet, Somogyot — mondja. — Pályafutásom alatt egyetlenegyszer töltöttem huzamosabb időt egy helyen. 1934-től 1947-ig voltam a marcali járásban, Somogyzsitfán intéző. Azelőtt és azután is sokat vándoroltam, sőt most is, amikor már nem vagyok fiatal. Mielőtt ide jöttem, Mikén töltöttem másfél hónapot, az- egyrej^ tán Nagykorpádon talán két hetet... Persze tudom én, hogy nem jó dolog ez, jobb lenne már egy helyben tölteni a hátralévő időt. ..

A sok hely igen sok tapasztalatot adott Feri bácsinak. Tudása gyarapodott. Jó szakember — így vélekednek róla. Otthon van a mezőgazdaságban, hiszen maga is parasztgyerek volt, s egészen fiatalon megismerkedett a földet munkálok világával.

— Szeretem a somogyi embereket, s mivel a leghosszabb időt itt töltöttem, elég jól ismerem az adottságokat, a talajviszonyokat is. Itt, Belegen hamar megszoktam, s bár családom Veszprém megyében él, s hetenként vagy kéthetenként tudom meglátogatni, szeretek itt lenni. Hogy mi mindent csináltam, mióta itt vagyok? Csak nagy vonalakban mondhatom el, mert a részletek el is mosódtak, meg hosszadalmas is lenne előkeresni őket.

Nagy gond volt az aratás, de azért zökkenő nélkül elvégezték kaszaerővel. A cséplőnél kívülállók dolgoztak, mert kevés volt a munkaerő a közösben. Akadt, aki zúgolódott, Feri bácsi azonban megmagyarázta, miért van szükség erre. Most mennek az őszi munkák, a sarjúkaszá- lás, a takarmánybetakarítás.

— Mindent kellő időben szeretnénk elvégezni — mondja —, jól sikerült ez az év, vigyázni kell, nehogy elrontsuk valamivel.

Hangjában bizakodás van. Látszik, felelősséget érez a szövetkezet munkájáért, eredményeiért. A sok vándorlás után azonban joggal vetődik fel a kérdés: de meddig? Azt mondta, szeretne itt maradni, a tagok bíznak benne, remélik, valóra is váltja szavát. Igen szép lehetősége van itt arra, hogy hasznosítsa tudását, no meg valóban ideje már, hogy megállapodjék valahol! Igazán jó munkát nem lehet végezni a »máma itt, holnap ott« gondolat jegyében. Egy mezőgazdásznak különösen nem! Reméljük, a belegi Petőfi nemcsak egy-két hónapra, hanem hosszabb időre is számíthat Szenczi Feri bácsi munkájára.

V. M#