Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-21 / 223. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, I960, szeptember 21. Itáliai ég alatt (H.) A komor hangulatú sikátorokon át — ahova sohasem süt be a nap — kezdetben nehézkesen, csak térkép segítségével juthat el az ember a hí­res velencei hídhoz, a Ponte di Rialtóhoz. A híd és előtere olyan, mint egy zsibvásár. Tulajdon- képpen itt kezdődik az üzleti negyed, s mintegy bevezetésként a sátrak alól utcai árusok kínál­ják gyümölcsüket és szebbnél szebb emléktár­gyaikat. Ez utóbbiakból kifogyhatatlan mennyi­ség, nagy választék áll az idegenek rendelkezé­sére. Aztán újra sikátorok, zegzugos utcácskák, míg végre kijut az ember a térre, ahol Velence egyik legjellegzetesebb, gyönyörű palotája áll, a Palazzo Dúcaié, a Doge-palota. Csúcsíves stílusa, messziről finom veretű csipkének ható homlok­zata, külső és belső árkádjai, hatalmas termei, történelmet lehelő falai és fegyvermúzeuma fe­ledhetetlen élménnyel gazdagítanak. Kívül, a Szent Márk téren egyszerre négy szalonzenekar játszik bővérű olasz dalokat, ope­rarészleteket a hallatlan nagy tömeg és a cuk­rászdák teraszain megpihenő idegenek szórakoz­tatására. A parton Velence legszebb gondola-kikötője, a móló, hajóállomása a murikára áhítozó gondo- A muránói üveggyár egyik mintaterme. szik a tengeren, Murano szige­tén. Bámulatba ejt a fiatal mester, aki pillanatok alatt különféle állatokat formál a forró üvegből. A mintatermek­ben ragyog minden az arany- nyal, ezüsttel futtatott, turis­ta számára elérhetetlen kész­letektől, dísztárgyaktól. Visszafelé a Lidő villái előtt haladunk el, s az ember ön­<-----------------------------------­G ondolák a vízen. Szemben a hires Ca’ d’ Oro, az Aranyház. <-------------------------------------------------------­Színes diapozitívjeíí kínálja az árus. lásokkdl, egyenruhás hajósok­kal. Gyönyörű kilátás van in­nét az Isola S. Giorgióra, a Santa Maria della Salute ku­Ponte dei Sospiri, a Sóhajok hídja s beljebb Colleoni monu­mentális lovasszobra. Mindez életre kel most a művészettör­ténet lapjairól, s fenkölt nagy­lelkűséggel kínálgatja szépsé­geit. Innét félórányira a világhírű velencei üveg fellegvára nyug­kéntelenül is összehasonlít. Nem azok a gondolások, épí­tők, árusok üdülnek itt a ten­gerparton, akiket volt alkal­munk látni oszlophoz támasz­kodva, unottan várni a jósze­rencsére, a kenyérre... Szép város Velence, ragyogó, romantikus, de lakóinak élete korántsem irigylésre méltó... Jávori Béla Zsibvásár a Ponte di Rialto előtt. A lenyűgöző Doge-palota. FURCSA HATÁROZAT Nemcsak Kaposvárott^ a me­gye községeiben is folyik a bérletezés. Balatonbogláron a művelődési ház vezetői sorra látogatják a régi bérlettulajdo­nosakat, s arra kérik őket, hogy az idén is legyenek a színház állandó látogatói. S közben újabb bérlettulajdono­sakat is szereznek. Balatonibogláiron eddig in­kább az értelmiségiék, alkal­mazottak váltottak bérletet. Paraszt és munkás igen kevés. Az előző a község jellegénél fogva még érthető, az utóbbi azonban már nem. A gazdaság szakszervezeti bizottsága az előző években több bérletet vá­sárolt, s az arra legérdemesebb dolgozóknak adta oda. Jó szol­gálatot tett ezzel, sok ember megszerette a színházat, s lett állandó látogatója a Csiky Ger­gely Színház előadásainak. Az idén szintén megígérték, hogy húsz bérletet vásárolnak. A részleteket a szakszervezeti bi­zottság ülésén beszélték meg. Az ülés 25 részvevője közül húsz úgy döntött, nem kell bér­let S hogy miért nem? Azért, mert — úgymond — nincs kit elküldeni a dolgozók közül! Egyrészt nehéz közlekedési esz­közt szerezni, másrészt egy jó badacsonyi kirándulás többet ér. S hogy miért nincs az álla­mi gazdaságban szükség bérlet­re? Igen különös a megokolás: azok a dolgozók, akik megér­demelnék, hogy színházba jár­janak, mert minden kultúrától elzárten élnek, azok túl mesz- sze vannak, nem tudnak Bog­lárra utazgatni színházba. Akik közel vannak, azok meg úgyis közel vannak a művelődéshez, ha kedvük tartja, csak elmen­nek. A szöllőskislaki leányott­hon lakói a bogiári gazdaság­ban dolgoznak — ők szívesen megnéznék a bérleti előadáso­kat. Az sz. b. egyik tagja, Ké­reg elvtársnő azzal érvelt, ami­kor ez szóba került- túl közel laknak Boglárhoz. Ez egy kicsit furcsa érvelés: akik messze laknak, nem mehetnek szín­házba, mert nincs közlekedési eszköz, akik közel laknak, nem mehetnek, mert úgyis a kultú­ra szájában vannak, ezek sze­rint tehát nincs értelme bérle­tet venni. A szakszervezeti bi­zottság minden lelkiismare'fjr- dalás nélkül elfogadta ezt a furcsa logikát, s úgy döntött, nem vesz bérletet. (Tudósítónktól.) Augusztus 20-án múlott há­rom éve, hogy Siófokon meg- nyüt a földművesszövetkezet Balaton Cukrászdája. A szö­vetkezet részben saját erőből, részben állami hitellel hozta létre 1 millió 400 ezer forintos beruházással. A cukrászda a múlt év vé­géig veszteségesen működött. Jelentős javulást csak az idei év hozott, amikor a cukrászda nemcsak saját szükségletére termelt, hanem a járás összes szövetkezeti italboltjainak és több élelmiszerboltjának is adott át süteményeket. A figu­rális áruk készítése is nagy­mértékben növelte a jövedel­met. Szép munkájuknak csak­sem. S nem mellékes a bérle­tezés szempontjából, ott ül­nek-e az előadásokon a gazda­ság dolgozói vagy sem. S ha már az sz. b. sajnálta a pénzt a bérletekre, nem látta értel­mét erre költeni, legalább tűz­te volna feladatul a dolgozók egyéni bérletvásárlásának szor­galmazását. Ehelyett sommá­san és nagyon kényelmesen az­zal intézték el, itt ugyan nem kell senkinek a bérlet. Ez per­sze a könnyebbik oldala a do­lognak. Ha egy kicsit is szív­ügyük a dolgozók művelődé­se, másképp foglalkoznak a bérletezéssá. A körültekintő hamar híre ment, és az egész ország területéről érkeztek megrendelések télapó-figurák gyártására. Jelenleg 100 mázsa ilyen áru készítésén dolgoznak. Szeptember 15-ig 2 millió 365 ezer forintos forgalmat bo­nyolítottak le a cukrászdában a termelő részleggel együtt — a háromnegyed évi 1 millió 665 ezer forintos tervvel szemben. Ez a forgalom az előző évinek több mint kétszerese. Az első félévben csak figurális áruból 600 ezer forint értékűt gyártot­tak. Az idei első félévben — létezése óta először — 400 ezer forint nyereséget hozott a cuk­rászda. Ebben a negyedévben újabb 50 ezer forint nyereség­re számítanak. A járási művelődési ház az állami gazdaságra tud legin­kább támaszkodni, hisz a leg­több dolgozót fvlalkoztató hely. Ezért nem mindegy, tá­mogatják-e munkájukat vagy felmérésnél talán még az is kiderült volna, hogy a közel lakó dolgozókát is érdemes ál­landó színházlátogatóvá tenni, bérlettel ellátni. Egy év alatt megkétszerezte forgalmát a siófoki Balaton Cukrászda Lebírhatatlcm kecskék Először csak kibírhatatlanok voltak. A szomszédok már kép­telenek voltak elviselni a ret­tentő bűzt, de Bernáth Erzsé­betet (Kaposvár, Kanizsai u. 51.) sem e bűz, sem a szemét nem macsnálta. Tulajdonkép­pen trágyát is írhattam volna, hiszen csak nagy jóindulattal lehet egyszerűen szemétnek ne­vezni a kecskealmot. Bernáth Erzsébet elképesztő mániája — érthetően — egy cseppet sem találkozott a szom­szédok tetszésével. Az ugyané házban lakó bátyja tavaly már­ciusban panaszt tett a járásbí­róságon és a városi tanácsnál. A különös kedvtelésű Ber­náth Erzsébet maga mellett, a lakásban tartja kecskéit. Bi­zonnyal nem is törődne vele senki, ha nem lakott területen, hanem valahol az egyik hegy­ben tenné ezt. De itt a kör­nyékbeliek báborogtak, s kér­ték, távolítsák el a kellemetlen kecskéket De Bernáth és a kecskék nem hagyták magu­kat Bár 1959-ben háromszor is megbírságolták a hatvan feló járó kisasszonyt, a helyzet nem változott: a bírságot nem fi­zette ki, és örvendezett tovább kecskéinek. Határozatot hozott a városi, majd a megyei tanács is a kecsketelep megszüntetésé­re, de a helyzet megint csak nem változott Ez év áprilisá­ban a szabálysértési előadó is mét 300 forint bírságot rótt ki — a büntetés behajthatatlan. A tavasszal az egészségügyi miniszternek levelet itták sok aláírással a környékbeliek. A Somogy megyei Közegészség­ügyi és Járványügyi Állomás vizsgálata tíz kecskét talált. De a városi tanácson még most sem találták meg a módját műként lehetne megszabadulni a fránya jószágoktól. Lefoglal­ták az állatokat, de az Állat­forgalmi Vállalat kecskéket nem vehet, vagy nem akar venni. Hát ki vehet? Senki, magá­nosoknak nem adhatják el... Az akták gyűlnek, itt is, ott is mérgelődnek a kecskeügy miatt, a Kanizsai út 51. szám körüli lakók pedig kivándor­lással fenyegetőznek. Közegészségügyi szempontból ■talán mégis jobb lenne, ha a kecskéket távolítanák el végre. A Pécsi 7. sz. ÉPFU Vállalat rakodómunkásokat és vagonrakókai Selvesz. Jelentkezés a vállalat mun­kaügyi osztályán, Pécs, Megyeri út 50. (4243) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi* Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL ftem siifnfne.il Eddig úgy tudtam, s akár esküdni mertem volna rá, hogy egy doboz tervnek 3 forint 50 fillér az ára. Bár lehet, hogy tévedtem. S mivel vitatkozni sem szere■ tek, egyszerűen otthagytam a Belvárosi Kisvendéglő fizető­pincérét. Ügy történt, hogy elmenöben adtam neki háromötve- net. — Kérek egy doboz tervet— mondtam, ö hozott. Az ajtó­nál szólt a barátom, hogy neki is elfogyott a cigarettája. Visz- szamentem, megint adtam háromötvenet, megint kértem, ő megint hozott. Sándor, a barátom vette el, és adott neki négy forintot. Elfelejtettem mondani, hogy én kifizettem. A pincér is. (S mert nem tudom, hány fizetőpincér van a Belvárosi­ban, megjegyzem még, hogy mindez hétfőn, 12-én este fél ti­zenegy tájban történt.) UULzhcUc iendiUeU&*£U Két nappal előbb, szombaton este a zamárcR Tulipán Cukrászdában jártam. Sokan voltunk, álltunk a pultnál és vártunk. S hogy teljék az idő valahogy, nézegettük az ultizó­hat. Aztán megkaptuk a kávét, közben jöttek mások is, vár- taik, mi kavargattuk a kávét, és velük együtt nézegettük az ultizókat. »Eh! vége mikor lesz? kifogytak-e már... ?« Nem fogytak ki. Sem a pénzből (mellettük az asztalon, széken kis kupacokban hevert), sem a játék örömeiből. S addig nem is fogynak ki az ultizok az effajta kis cuk­rászdákból, míg ki nem tiltják őket. Pedig a jó ízlés minden­féle rendelet nélkül így követelné. kis ablakok nyílnak... Szép, szép, nótának még csak megjárja, de valóságnak egy cseppet sem gyönyörködtető. S nem egészséges, se nem lakályos, se nem világos a lakás. Egyszóval nem modern. Ha kis falusi házak mellett megyünk el, nem értjük: hogy élhettek régen az emberek ilyen kis rések mögött. S ha eme­letes új házak mellett megyünk el Kaposvárott, nem értjük: hogy tervezhettek most ilyen kis ablakos lakásokat. A Zalka Máté utca sarkán épült új ház egyik oldalán nincs is ablak. Nagyon csúnya. A Bajcsy-Zsilinszky utca ele­jén most készül a járási tanács lakóháza. Hát bizony a maj­dan itt lakóknak sem kell panaszkodniuk a túlságos világos­ság miatt. Szép, szép, de nagy ablakokkal még szebb lenne. vp (Előfizetési díj egy hónapra 11,— Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents