Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-18 / 195. szám

Csütörtök, 1960. augusztus 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mérlegen a termelékenység Hol tartunk a termelékeny­séggel 1960 első félévében? — kérdezik a mérlegek elkészíté­se után egyre gyakrabban üze­meinkben éppúgy, mint a hi­vatalokban. Igaz, mindenkit elsősorban az érdekel, hogy a saját vállalata milyen eredmé­nyeket ért el, de nem közöm­bös az sem, és nem is lehet, hogy mennyire jutott megyénk ipara. Ezt az évet azzal az elhatá­rozással kezdtük, hogy növel­jük a termelékenységet, és megalapozzuk a második öt­éves terv sikeres teljesítését. A számok azt mutatják, hogy üzemi dolgozóink erőfeszítése nem volt hiábavaló: a terme­lékenység emelkedett. A mi­nisztériumi vállalatok közül a Ruhaüzemben, a Textilművek­ben. A tanácsi vállalatok pe­dig a második negyedévben a Húsüzem kivételével mind tel­jesítették termelékenységi ter­vüket, s ezzel 100,5 százalékos eredményt értek el. Tárgyi ne­hézségek miatt nem teljesíthet­te termelékenységi tervét a Baromfifeldolgozó, a Tej­üzem s bizonyos fokig az Autóközlekedési Vállalat, ezért a minisztériumi ipar 97,7 szá­zalékos eredménnyel zárta a félévet. Tévedés volna azonban azt hinni — még ha az eredmé­nyeknek joggal örülünk is —, hogy most már minden rend­ben van. Korántsem. Nem aka­runk ünneprontók lenni, de néhol bizony még az eredmé­nyekre sem szabad túlságosan büszkének lenni. A Finomme­chanikai Vállalatnál ugyan a tervezett 22 539 forint helyett 23 830 forintra növelték az egy főre eső termelési értéket, azonban 21 ezer forinttal túl­lépték a béralapot, a megen­gedettnél nagyobb létszámmal dolgoztak, s nem adtak ki 410 nap szabadságot. Ennyivel nyilván több lesz a második félévre eső szabadság, ez pedig semmiképpen sem fogja emelni a termelékenységet Ott is van tehát tennivaló, ahol látszólag kedvezően alakult a termelé­kenység. Mennyivel több gon­dot kell rá fordítani ott, ahol éppen hogy csak elérték vagy el sem érték a tervezett szán­tét Még több mint négy hónap van hátra a gazdasági évből. Ezalatt mindenütt lehet, sőt túl lehet teljesíteni az élő­irányzott termelési mutatókat Ahol tétovázás nélkül, alapo­san kihasználják ezt az időt a szervezettebb termelésre, ott eredményesen zárhatják az esztendőt. Az idő tétovázás nélküli ala­pos kihasználásán elsősorban azoknak a feladatoknak végre­hajtását értjük, amelyeket az év elején a termelékenység emelése céljából határoztak meg az üzemek és a vállala­tok — különös figyelemmel a műszaki intézkedési tervek megvalósítására, a helyes lét­számgazdálkodásra, a ver­senyvállalások teljesítésére. Persze közben állandóan ku­tatni kell a rejtett tartalékokat is. Ha valahol gazdaságosabb munkára kínálkozik lehetőség, azt nyomban ki kell használni. Most, a félévi mérlegek tük­rében fel kell mérni a terme­lési tanácskozásoknak a meg­tett utat, a második félév fel­adatait, és olyan ütemtervet kell készíteni, amelynek meg­valósítása biztosítja, hogy a második félévben tovább nö­vekszik a termelékenység. Az első félév, a kibontakozó szo­cialista brigádmozgalom bizo­nyítja, hogy megvan erre a lehetőség. Sz. N. A munkavédelemről tárgyalt a Csurgói Járási Tanács VB A Csurgói Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a leg­utóbbi ülésén az üzemek és vállalatok dolgozóinak mun­kavédelmi, ellátási és szociá­lis helyzetéről tárgyalt. Zsib- rek Ferenc munkaügyi előadó beszámolója egyebek között a következőket tartalmazta: A járás üzemei, vállalatai mintegy kétezer embert fog­lalkoztatnak. Nagy többségük­ben körültekintő gonddal tö­rődnek a balesetelhárítással. A balesetvédelmi oktatást általá­ban mindenütt havonta meg­tartják. A balesetelhárításban főleg a Csurgói Napsugár KTsz-nél tapasztalható nagy fejlődés. Balesetvédelmi elő­adások megtartására más vál­lalatok szakembereit is felké­rik, balesetvédelmi filmeket vetítenek stb. A tízéves szö­vetkezetnél említésre méltó baleset még nem fordult elő. Kevesebb gondot fordítanak a balesetvédelemre a földmű­vesszövetkezetek. A Csurgói Faipari Vállalat­nál gyakran fordul elő tó- sebb-nagyobb baleset. Ezért most munkavédelmi intézke­dési tervet dolgoztak tó. A dolgozók munka- és vé­dőruha-ellátásával, valamint a védőberendezések felszerelésé­vel kapcsolatban a beszámoló megállapította, hogy e terüle­ten lényeges javulás tapasz­talható. Csaknem valamennyi iparágban biztosítják a védő- felszereléseket és a védőruhát. A járásban 13 helyen 800 dolgozó étkezik üzemi kony­hán. A konyhák egy héttel előre elkészített étrend alapján főzik az ebédet. Felszerelésük több helyen még nem a leg­megfelelőbb. A Csurgói Faipa­ri Vállalatnál létesülő üzemi konyha azonban minden igényt kielégít majd. A v. b. a napirenddel kap­csolatban több határozatot ho­zott. Egy párttitkár és Satuja Azt hiszem mindenkinek jól­esik, ha hozzátartozóiról vagy barátairól hall olyat, amire sa­ját maga is szívesen lenne büszke. Gróf Lajos nekem nem rokonom, és ha a minap nem találkozom vele, még csak azt sem mondhatnám, hogy isme­rősöm, mégis örültem annak, amit róla hallottam. Nem, nem vezető ember, aki először be­szélt róla, még csak nem is párttag, önmagát a »-nem poli­tizál ók« kategóriájába sorolta, s talán éppen ezért ragadott meg az az egy mondata, amit Gróf Lajosról mondott: »Bár­csak ilyen párttitkára volna minden falunak!« Milyen ember hát Gróf La­jos, az elvtárs, a párttitkár, akit a »nem politizáló« öreg paraszt is észrevesz és nagyra becsül? Erre voltam kíváncsi, s keres­tem a vele való találkozást. Milyen ember? Azt hiszem, azok közé tartozik, akiket na­gyon hamar meg lehet szeret­ni. Nyíltszívű, őszinte ember. Nem beszél általánosságokban, mert jól ismeri faluja problé­máit. Olyan ember, akinek nincs szüksége arra, hogy a feketét fehérnek láttassa. Sze­Jusztusz Marika most végezte a nyolcadik osztályt. S ilyenkor estefe­lé kedvenc virá­gaival tölti az időt a kazsoki ház kis­kertjében. £ réti az embereket, bízik ben­nük, s őt is szeretik. Ez a tit­ka az irányában megnyilvánu­ló bizalomnak, s úgy hiszem, ez a fajta légkör az éltető ko­vásza a nagyberki kommunis­ták és párton kívüliek kapcso­latának is. Mert van abban igazság, hogy egy-egy kollek­tíva kicsit hasonlít a vezetőjé­re is. S az eredmény?Oldalak kel­lenének leírásához. Mennyi sok gyümölcsöt termett már eddig is a 29 nagyberki kom­munista szerény, áldozatos munkája és a lakossággal való összefogása! A legfőbb bizony­ság erre talán az egész falu népét magába ölelő termelő- szövetkezet gazdasági és erköl­csi megszilárdulása Az, hogy nincs széthúzás, de van egész­séges egyetértés a szövetkezet­ben. Akad még tósebb-nagyobb probléma, de már nem kell nógatni a tsz-tagokat, gyertek dolgozni. Az sem mindegy, ki hogyan dolgozik: szíwel-e vagy lélek nélkül, muszájból. Az új életforma pedig — hála a párttagok munkájának — egyre inkább meghódítja a szí­veket is. Különben nem jelent­kezhetett volna egyetlen hívó szóra az elmúlt vasárnap 122 ember, hogy siettessék a beta­karítást A gabona zöme már a magtárban van. Itt nem volt pusztába kiáltott szó: »Kihasz­nálni az idő minden percét.« Vagy kell-e jobb bizonyság arra, milyen változás megy végbe az emberek fejében, mint az, hogy az új élet egyre- másra hódítja vissza a faluba azokat, akik korábban másutt keresték boldogulásukat. Né­gyen jöttek vissza eddig, még­hozzá fiatalok, és álltak a szo­cialista falu építőinek sorába. A megbecsülés mellé nagyon sok szeretetet, elismerést is kapnak ezek az új harcostár­sak. Matusz Béla kezét sem áldották talán még sehol se úgy, mini most itt, mikor Ze- torra ült. A becsülés. a munka után jár, mindenki annyit sze­rezhet belőle, amennyit akar. A berki párfiagok nem türel­metlenek, tudják, hogy az em­berek átalakítása nem megy könnyen, hiszen önmaguknak is meg kell tanulni küzdeni a régi szemléletmód, a régi, de a mához, még erősen kötődő nézetek, emberi gyengeség el­len. S önmaguknak is meg kell változniuk. Hogy ezt látják-e? Igen, jól látják, és ez már fél siker. Még erősebbé kívánják termi a pártszervezetet.. Ennek pedig egyik eszköze a tanulás. Nem kis dolog, hogy mind a 29 párttag jelentkezett pártok­tatásra. Ki-ki az elméleti kép­zettségének megfelelő fokon és formában képezi tovább ma­gát. S jó dolog, hogy a 29 párt­tag mellé 11 párton kívüli tsz- tag — főként brigád- és mun­kacsapatvezető — is odaállt, s a tanulásban is együtt halad­nak tovább. Háromféle tanfo­lyam indul a faluban október­ben. Gróf elvtárs . örömmel mutatta a pénzt is, amit az ok­tatásra jelentkezők fizettek be tananyagra. Ha valaki, hát Gróf elvtárs tudja, mit jelent a tanulás, hisz nemrég jött haza az öthó­napos pártiskoláról. Az egyik tanfolyam vezetését magára is vállalta Tanfolyam indul az ifjak számára is. Hogy a nők se maradjanak le, előbb meg kell oldani az egy év óta hú­zódó problémát, vezetőt kell választani a nőtanács élére. A pártszervezet most ezen is sze­retne változtatni, hogy a télen az asszonyok is indíthassanak nekik tetsző tanfolyamokat. Persze még számtalan tenniva­ló akad: létrehozni a pártcso- portokat, megindítani a kultúr- házépítést Kisberkiben, mun­kával ellátni a párton kívüli aktívacsoportot. A legjobb a berki kommu­nistákban az, hogy szolgálni* becsülettel akarják szolgálni falujuk népét. S ezért büszkék lehetnek a nagyberkiek nem­csak párttitkárukra, hanem az egész pártszervezetre is. Varga József AZ IFJÚSÁG VÉDELMÉBEN Három évvel ezelőtt szép reményekre jogosító mozgalom kezdődött megyénk járásaiban: /megalakultak a gyermek- és Amellett megtanult repre­zentálni; díszlakomákon, dal­egyleti zászlóavatásokon vett részt, természetesen mindenütt az »ellenállás hőseként«. Meg­tanult néhány hatásos frázist, amelyeket ilyen alkalmakra készen lehetett kapni, mint valamikor siheder korában a krajcáros szerelmi levelező szóvirágait. Ebből a szerény készletből egészen jól eltengetheti az éle­tét egy aktív politikus még Franciaországban is, a leg­frappánsabb politikai szónok­latok hazájában. Dublac né­hány év alatt tökéletesen elsa­játította és alakította az átlag­politikus szerepét. A Bourbon- palota jobboldalán, az egyik legfelső padsorban volt a he­lye; a Madelaine mögött, az egyik árnyas kis utcában ál­landó párizsi lakást tartott; fe­lesége otthon gondozta az egy­re szaporodó vagyont, nem olyan harapós szenvedéllyel, mint egykor, de a francia kis­polgár szívós, vagyongyűjtő természetével. Az élet beideg- ződött rendje mellett simán ment minden, olyan törvények szerint, amelyeket a háború sem tudott megváltoztatni. Ezekben az években még nem kapta vissza régi, felszíni ragyogását a francia élet. Még sok áru hiányzott a boltokból, legfeljebb a pult alatt lehetett csak hozzájuk jutni. Párizsban kevés volt a taxi, és a kávéhá­zak többsége éjfél előtt becsu­kott, csupán néhány éjszakai lokál tartott nyitva, zsúfolva amerikai katonáikkal, meg olyan franciákkal, akik hozzá­juk csapódtak. A frank helyze­te már megint roppant bizony­talan volt, mint már annyiszor Franciaország történetében. De azért a francia kereskedő, gyá­ros, vállalkozó a bizonytalan frank mellett is megtalálta a számítását, s tulajdonképpen csak a munkás és a köztisztvi­selő élt rosszul. Az állam pénz­ügyei zavarosak voltak, de a francia polgár már újból gyara­podni kezdett. Ha valaki ezek­ben az években végighallgatta a Bourbon-palota költségvetési vitáját, azt hihette, hogy Fran­ciaország a tönk szélén áll, és ha idegen volt, elcsodálkozha­tott azon a furcsa látványon, hogy míg a pénzügyminiszter drámai szózatot intéz a nem­zethez, a képviselők unott arc­cal hallgatják, s legfeljebb a baloldali padsorokban röppen­nek éles megjegyzések a mi­niszter felé. A kispolgárok, a kiegyensúlyozott francia jólét e jellegzetes képviselői, egyál­talán nem fogták fel tragiku­san a helyzetet. Tudták, hogy amíg az államkassza üres, de az uralkodó osztályok zsebe tele van, nincsen ok az aggoda­lomra. Dublac ezt a szemléletet, vagy legalábbis annak gya­korlati következtetéseit gyorsan elsajátította. Még nem volt or­szágosan ismert neve, de sző­kébb pátriájában a vezető kö­rök már felfigyeltek rá; tó­sebb-nagyobb üzleteket juttat­tak neki, meghívták szélesebb körű társadalmi összejövete­leikre, és a szerényebb vállal­kozók — vendéglősök, fuvaro­sok, kiskereskedők — előre kő. szöntek neki. Egyszóval Dub­lac, ahogy mondani szokás, po­zícióra tett szert Haute-Vien- nebem. Csak régi barátai mo­solyogtak rajta. Nem is rajta, inkább azon a politikai rend­szeren, amely ilyen biztos ösz­tönnel választja ki a maga méltó képviselőit. Dublac már a Bourbon-palotában ült, de Fleury kocsmájában csak nem akart megnőni a tekintélye. Ha az ellenállásról szónokolt valahol, ha kegyes és hazafias frázisokat pufogtatott, kese­rűen mosolyogtak rajta, de akadt néhány mérges megjegy­zés is. »Ez is kiárusítja a fia emlékét...«, »Hiába no, okos fiú ez a Dublac, s hozzá mi­lyen kevés ésszel...« — ilyen és hasonló megjegyzések hang­zottak. Dublac gyakran elhaladt a »Chez Fleury« előtt, hiszen ar­ra vitt az útja, amikor hazatért Párizsból, s nem egyszer gon­dolt is rá, hogy betér egy po­hár borra, de azért csak to­vább robogott. Furcsa módon félt a »Chez Fleury« hangula­tától, az emlékektől, amelyek ott lappanganak a ház körül, s az emberektől is, akik ott kuporognak az asztalok mel­lett, s talán már megint for­ralnak valamit... Egyszer mé. gis csak megállt a kocsma előtt, és hangos köszöntéssel lépte át a küszöböt. Ugyan­olyan nyár eleji este volt, mint amikor utoljára járt itt. Már nemcsak biciklik sorakoztak a ház előtt, hanem autók is, je-1 léül annak, hogy kezd a régi' kerékvágásba lendülni az élet.i A bárpultra néhány sofőr kö-j nyakölt, nehéz teherautók ve-* zetői, akik, ha erre vitt az út-f juk, rendszerint megálltak egyj korty italra Fleury kocsma-^ járnál. A belső szobában né-i hány párocska ült összebújva,? de a nagy sarokasztal üresen! állt. Dublac egyenesen odatar-í to1,t. Jó ideje ült már itt, észre-1 ifjúságvédelmi tanácsok. Min­den községben megszervezték az ifjúságvédelmi bizottságo­kat, s munkájukba bekapcso­lódtak a társadalmi szerveze­tek, intézmények, hatóságok és vállalatok képviselői, tanácsta­gok, pedagógusok és orvosok. A gyermek- és ifjúságvédelem társadalmi üggyé vált. Barcson gyermekvédelmi na­pokat rendezett a gyermek- és vette, hogy Fleury mester be-/*.. , . , , , _. kukkantott, de mintha őt nem/-ÍJUSfgvedelmi bizottság. Si- T, ^került elemi azt, hogy olyan kocsmáros% szülők is megmozdultak e ne- Jmes ügy érdekében, akik az- kisasz-Ssiőí< sernrniiyen összejövetelen méltatta volna Végre előkerült a leánya. — Nem ismer meg. szony? — kérdezte Dublac,. ■ , . . amikor a leány végigsöpörte/n ente^ meü, olyanok, előtte az asztalt fehér kendő-/3^1^ távol tartották magukat jével. gaz iskolától, a művelődési ott­— Hogyne ismerném, Dub-5 hontól és jnindentől, a — Egy kanosával a FleuryS 8Fer™ekne^ eiessei kapcsolat­híres borából... És aztán, ha«# ^)an hasznos tanácsokat kap- kedves apja ráér, szívesen vál-Shattak volna. Megjelentek a tanék néhány szót vele. /gyermekvédelmi napok ren­A !ány hamarosan visszatért^dezvényein olyan szülők is, akik addig nem fordítottak a vörös borral telt cserépkan' csóvál, letette Dublac elé, majd szó nélkül távozott. Dub­lac csendesen szopogatta a jó ízű, kissé fanyar vörös bort, és várt. Már a kancsó feneké-: hez ért, de Fleury csak nem került elő. Közben vendégeké jöttek, szomszédos gazdák, kör.^ nyékbeli polgáremberek, a! kocsma törzsvendégei. Benyi­tottak, de amikor meglátták^ Dublacot a nagy asztalnál, visz- szafordultak. Volt, aki odavil­nem kellő gondot gyermekük neve­lésére, szabad idejüket inkább kocsmában és más szórakozó­helyen töltötték el. A gyermekvédelmi napokon a bizottságok tagjai beszélgettek a szülőkkel és a gyermekekkel. Figyelmeztették a szülőket ar­ra, hogy milyen káros követ­kezményei lehetnek annak, ha , . ., ....... ,, , családban nincs meg a har­lantotta tekintetet, volt olyan/ ..................... , . .. /mama: a gyermek elobb-utóbb is, aki morgott valami koszo-Z ....... ,/elzüllik, csavarog, lop, esetleg a5bű nesfelet, de olyan is akadt, aki/, .. .. , ’ /bunozove válik, zavartan felrenezett. De egyik/ . , ... 8 A barcsi bizottság elhataroz- sem jött oda hozza. 3, . £ta, hogy felkutatja azokat a — Folytatjuk — gyerekeket, akiknek nevelése családi vagy egyéb okok miatt nem felel meg a követelmé­nyeknek. A nemes célok kö­zött szerepel ezeknek a gyer­mekeknek a segítése tanulmá­nyaik végzésében, a helyes be­iskolázás, a rendszeres iskolá­ba járás ellenőrzése. Mindezzel azt akarják elér­ni, hogy a gyermekek lássák: a családban, az iskolában, a munkahelyen és a szórakozó­helyen is figyelemmel kísérik őket, gondoskodnak róluk, és a társadalom megbecsüli őket. A gyermekek és a kiskorú fiatalok védelméért indított mozgalom kezd a barcsi járás­ban is egyre eredményesebbé válni. A további sikerek eléré­se végett e mozgalomba be kell kapcsolódniuk azoknak is, akik eddig csak külső szemlé­lői voltak e munkának. Minél többen vállalják a gyermekek és kiskorúak helyes nevelését, annál gyümölcsözőbb lesz e mozgalom tevékenysége. A különböző társadalmi szerve­zetek segítségével a járás min­den községében fel kell tárni azokat a körülményeket, ame­lyek között a gyermek rendel­lenes viselkedésűvé válhat, és esetleg a bűnözés útjára lép­het. A bizottságok sokat tehet­nek, ha rendszeresen ellenőr­zik az utcákat, mozikat, ital­boltokat, s a tapasztalt rend­ellenességeket igyekeznek meg­szüntetni. Ahol arra szükség van, igénybe kell venni a hatósá­gok segítségét is, s erélyesen fel leéli lépni a gyermekeket rossz útra csábító felnőtte kkai szemben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents