Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-12 / 190. szám
Péntek, 1960. augusztus 12. i SOMOGYI NÉPLAP Marosán György elvtárs megyénk dolgozói között Munkás hétköznapjaink megszokott eseményei közé tartozik ma már, hogy a párt és a kormány vezetői szinte naponta járják az országot. Hol itt, hol ott jelennek meg, hogy személyes tapasztalatot szerezzenek a sodró életről, a felbukkanó gondokról és problémákról is. S melyik üzem melyik munkásának ne jelenemberek érdekelték. A TRANSZVILL. üzemrészeit sorra járva nemcsak a termelés számai érdekelték, kíváncsian kérdezősködött a munkások magán- és családi élete, gondjai felől is. Végh József művezetőtől arról érdeklődött, milyen az iskolai végzettsége, hol tanul most, melyik tan-, tárgy megy könnyen, melyik hdsz Károly festőtől a család- j ról kérdezősködött. Amikor | megtudta, hogy a felesége tsz- tag, tréfásan nógatta, árulja el, mit hoz az asszonynak egy évben a tsz. A megyei, járási vezetőkkel való találkozásán is a többi között arról beszélt Marosán elvtárs, milyen legyen a jó kommunista, hogyan kell bánA rendezés előkészítésére két úr érkezett Limoges-ba, megbeszélték a legapróbb részleteket is, szakértelmük és körültekintésük elárulta, hogy nem először rendeznek »nemzeti ünnepet-«. A megbeszélésen jglen volt a püspök is, a környék számos más egyházi előkelősége, s természetesem a befolyásos személyiségeik, gyárosok, földbirtokosok, bankárok, néhány tekintélyesebb ügyvéd, kereskedő és a hatóság képviselői. Minden simán ment, csak egy bökkenő volt. Az ellenállók közül is kellett találni valakit, aki a környék nevében szóljon — de ilyen nem akadt az urak között. — Nem engedhetjük át Oradourt a kommunistáiknak — mondta a püspök erélyes hangon. — A népnek látnia kell, hogy mi is kivettük részünket az ellenállásból. Valami rendes, hitbuzgó polgár kell ide, akinek ellenállási érdemei vannak.:. — Vagy legalább rá lehet fogni... — vetette közbe egy praktikus észjárású férfiú, de a püspök hideg, szürke szeméből kicsapó egyetlen villám elnémította — Nem könnyű dolog —- jegyezte meg elgondolkozva a prefektus. — Csák nem akarják azt mondani az urak, hogy az ellenállásban egyetlen tisztességes és megbízható francia sem vett részt? — Erről nincs szó. Csak éppen ennek a környéknek a lakói ismerik egymást, s nagyon is tudják, hogy ki hol állott ezekben az időkben:.; Talán lehetne hozatni valakit Párizsból, a tábornok környezetéből. — Nekem lenne egy ötletem.:: — Nos, prépost úr? — fordult a püspök a közbeszóló felé. — Dublac ;:: A volt Saint- Jacques-i polgármester. Istenfélő ember, jó polgár, és a németek megölték egyetlen fiát június 10-én. Így esett Dublaora a választás, hogy az oradouri gyászün- nepsógen »reprezentálja-« a környék népét; az ellenállókat, azokat, akik szenvedtek és áldozatot hoztak Franciaországért és a szabadságért.;» Igen, Dublac, aki az egyházi méltóságok bizalmát élvezi, és aki a módos polgárok közül va. ló, nem a felforgató szélsőséges elemek közül, akinek semmi köze a kommunistákhoz — a legalkalmasabb, hogy a hivatalos Franciaország, a polgári biztonság nevében álljon a nép élé ezen az inkább kínos, mint kívánatos ünnepségen, ha már meg kell lennie. Mert azt valóban nem lehet eltűrni, hogy a forradalmi elemek kisajátítsák Oradourt.: Még csak az kellene, úgyis elég baj, hogy a nép bennük látja az ellenállás hőseit, csak azért, mert akadtak közöttük néliányan, akik készek voltak fejjel a falnak menni.;: Persze, a nép mindig inkább hajlik a vakme. rő szeleburdik, mint a józan és meggondolt polgárok felé, akik a megszállás nehéz éveiben a »nemzeti szolgálat« népszerűtlen feladatait vállalták, és ahol kellett, együttműködtek a németekkel, hogy mentsék, ami menthető .:; De hát még nem jött el az ideje a józan mérlegelésnek, az igazi nemzeti érdemek elismertetésének, a népben még lángol a harag és az emlékezés, és ezzel bizony számolni kell... Nem, semmi eset. re sem lehet megengedni, hogy az ellenállók egyetlen szónoka Oradour-sur-Vayres polgár- mestere legyen, ez a veszedelmes ember, akire a környék népe esküszik, mert segítette a maquis-kat. — Hát erről van szó, Dublac űr..: — mondta a prefektus az egyre kínosabban feszengő Dublacnak. — Hazafias; szolgálatot kérünk öntől. Igen,; igen.;; megint az ön segítségét^ kéri Franciaország... S bizto-8 síthatom, hogy a kormány há-^ Iája és elismerése nem fog elmaradni .;; — Mosolyogva fordult a bőrfotelekben terpeszke-; dő urak felé. — Azt hiszem, él. árulhatok ezzel kapcsolatban; egy hivatalos titkot is: felter-i jesztettük önt a becsületrendre.' Dublac szédült. Ünnepi szó-; nők Qradourban ::: Becsület- rend. :; Franciaország hálája...; S nem börtön, nem megalázta-: tás, nem kiközösítés a tisztes»: séges emberek világából.:: Mi csoda gúnyos játéka a sorsnak,: vagy... vagy annak a világnak: a törvénye, amelyben minden jutalom a hitványságé? Annak; a rendszernek a logikája,5nő dolgozik. Tréfásan meg is amelyre ez az egész romlott,gkérdezte, hogyan tűrik a férfikorhadt, pénzéhes világ épül...síuralmat az üzemben. Majd Dublac szeretett volna harsá-gmegjegyezte, az elmúlt tizenöt nyan felkacagni, s úgy nézett S esztendő egyik legfontosabb az előtte álló prefektusra, hogy 5’ereóménye, hogy sohasem volt az zavarba jött, és el fordítottad Magyarországon annyi elegáns a fejét. »Mit szólna ez a barom uő, mint amennyi ma van. A — gondolta Dublac —, ha a 5 dolgozókhoz szólva elmondta, szemébe mondanám, hogy a/hogy ma két okból kell becsű- legjobbat választották ünpepij etesen. dolgozni. Az egyik ok: szónoknak, hiszen én árultamg^eg akarjuk szabadítani a viel Oradourt..: s nem én tehe-r» ag°t a háborútól. ték róla, hogy az igazi ellenál-) lási központot a németek ösz- szetévesztették egy másik Óra-» dourral;:.« — Folytatjuk — Hogy van megelégedve a gép teljesítményével és a keresettel? — Ékről kérdezi Marosán elvtárs a TRANSZVILL egyik legjobb esztergályosát. Amikor Marosán élvtárs megérkezett Ráksiba, az úttörőktől kapott virágot elosztotta a jelenlévő asszonyok között. Az Űj Élet Tsz irodájában hosszasan érdeklődött a vezetőktől és tagoktól, hogyan sikerült bevonni a munkába az asszonyokat, elégedettek-e a tsz-ben szerzett jövedelmükkel a volt középparasztok, miképp vált be az olasz búza stb. Kisbolt Tiborné pedagógustól a gyerekek tanulmányi eredménye és érdeklődési körük iránt kérdezősködött. Még sok kérdés hangzott el, és e napon is megvalósult: vezetők és vezetettek tanultak egymástól. Varga Józsei Az itteni gyárban készült minden ruha a békés építés jelképe. A másik ok: a mi fő gondunk most és a jövőben is az, hogyan tegyük szebbé az emberek életét. Márpedig ebből a szempontból igen nagy szerepe van» A ivaposvári Ruhaüzem dolgozóinak kérésére Marosán elvtárs rögtönzött beszédet mond a munkateremben. A nevető arcok és a többször fel csattanó taps azt bizonyítja: tetszett a beszéd. a fejlesztéshez szükséges kb. 20 millió forintot, munkásnők toppantak be a beszélgetés színhelyére, s társaik nevében kérték Marosán elvtársat, szóljon a dolgozókhoz. Marosán elvtárs az üzemfejlesztéssel kapcsolatban megígérte, hogy odafenn, az illetékes szerveknél megvizsgálják a kaposváa ruhának — mondotta Marosán elvtárs. Felhívta a nők figyelmét a tanulásra. Azért tudnak még a férfiak a nőkön uralkodni, mert szellemi különbség van köztük. — Az* mondom a lányoknak, tanuljatok, mert a fiúk nem szeretik a buta lányokat, de ez nemcsak a lányoknak szól — montene örömet, valami szivet bi- zsergető érzést: szemtől szembe álland a Politikai Bizottság tagjával, a Központi Bizottság titkárával? A minap — mint már erről hírt adtunk — Somogy megyét érte a megtiszteltetés: ide látogatott Marosán György elv- társ, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tátikára. Marosán elvtárs nem először járt megyénkben. Ahova ellátogatott, mindenütt akadtak olyanok, mint Kűri Ferenc, a TRANSZVILL szerelő- munkása, aki 23 évvel ezelőtti talákozásuk egy epizódját elevenítette fel Marosán elvtárssal. Sztrájkról volt akkor szó, s arról, hogyan harcolhatnak ki jobb életet maguknak a kaposvári munkások. Müller László elvtárs, a Ruhaüzem igazgatója pedig Marosán elvtársnak a felszabadulás után Kaposvárott mondott beszédéből idézett Marosán elvtárs is örömmel beszélt azokról a változásokról, fejlődésről, amelyek legutolsó látogatása után a városban is végbementek. Mindenekelőtt a mai gyárak, a mai Beszélgetés a cséplőgépen a ráksi Üj Elet Tsz-ben. borjúgondozójától riak kérését. Csak azt ne kívánják — mondta —, hogy most kategorikus választ adjak, mert én ide vissza akarok jönni. A pillanatok alatt ülésteremmé átalakult üzemi-észben Marosán elvtársra szegeződött minden szempár. Azzal, kezdte beszédét hogy örömmel jött olyan üzembe, ahol ennyi sok munkája iránt érdeklődik» dotta. Szólt arról is, mennyire fontos a békéért való harc. Most kell verekedni érte, nem akkor, amikor már baj van. E harc alól nem bújhat ki senki. Befejezésül ezeket mondta: — Tessék elgondolkodni azon» igaz-e, amit a Marosán mondott S ha igent mondanak» tessék már holnap aszerint élni és dolgozni. Ruhaüzemben a jó házassághoz hasonlította: mindennap meg kell egymást nyerniük a házastársaknak, különben megbomlik a jó kapcsolat köztük, s felborul a házasság. A jó kommunistának olyan embernek kell lenni — mondotta —, aki szerény, szereti, becsüli az embereket meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és tud bánni velük. Délutáni műszakváltás után érkezett a Ruhaüzembe De a munkájukat befejező dolgozók közül szinte senki sem akart hazamenni, lent csoportosultak az udvaron. Miközben Müller elvtárs, az üzem igazgatója kérte Marosán elvtársat, segítsen, hogy a megye megkapja Marosán György elvtárs, a Központi Bizottság titkára legelőször a TRANSZVILL kaposvári telepére látogatott el a megyei és városi vezetők kíséretében. Mindjárt az üzein- részek felé vették útjukat, hogy megtekintsék a munkát, és beszélgessenek a dolgozókkal. nehezen, a tanulás mely formája köti le leginkább. A fiatal Bogdán Józseftől, akiről az üzem vezetői csupa jót mondtak, megkérdezte, mennyit jövedelmez az esztergapad. Jura az emberekkel. Hangoztatta, hogy ma és a jövőben egyre nagyobb megtiszteltetést jelent párttagnak lenni, de folyton nő az ezzel járó teher is. A tömegekhez való viszonyt a
