Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-06 / 185. szám

Szombat, 1960. augusztus 6. s SOMOGYI NÉPLAP B4BÓCSAI JEGYZETEK A „föld ördöge" Valaki egyszer a föld ördö­gének nevezte a földgázt és a kőolajat. Valóban! Néha mint­ha tényleg »ördöggel« vias­kodnának az olajbányászok, oly nehéz a munkájuk. Tele váratlan fordulattal, meg­lepetéssel. Kevesen mondhat­ják el, hogy ismerik titkát. Még a legöregebb fúrómeste­reket, elismert mérnököket is sokszor próbára teszi a kiszá­míthatatlan, de kincseket érő olaj. Száz vagy ezer méterekkel a föld alatt lapul csendesen. Aztán ha egy fúró megboly­gatja nyugalmát, sziszegve megjelenik. S ilyenkor örül az olajbányász. Persze előfordul, hogy vá­ratlanul kitör a gáz, a fúrás helyén hatalmas kráter kelet­kezik, s elnyeli a berendezést. És mit csinál az ember, az olajbányász? A kitörés közelében újra fúr, s a mélyben robbantással be- omlasztja a gáz útját. A »föld ördöge« elhallgat És új to­rony épül, újra megindul a fú­rás ... Ilyen a gáz, az olaj. A vele dolgozó emberek pedig szemre olyanok, mint mások, csak aki beszél velük, az érez valami furcsa, lelkesedéssel vegyített makacs erőt. Mert a szűkén mért szavak mögött ez húzódik meg Lelkesedés és szívós ma­kacsság kell ehhez a munká­hoz. Fejlődik a bányásztelep Babócsa nevét egyre gyak­rabban emlegetik az ország­ban. E vidék földje gazdag gáz- és’olajmezőket rejt méhé- ben. A fúrók nyomán nemcsak gáz, hanem új élet is vár a kis községre. A bányásztelep fej­lődésnek indult. Ha valaki néhány hónappal ezelőtt kereste az irodákat, meglepődve állt meg egy fel­vonulási épület formájú ház előtt. Ez volna az iroda? Csak az ajtón levő címtáblák mu­tatták, hogy bizony ez. S ha valaki holnap ismét keresi, új­ra megkérdezheti. Pár hónap alatt ugyanis új épület nőtt a régi helyén. Tágas szobák vi­lágos ablakokkal. A jövő hé­ten már innét irányítják a munkákat. Az iskola mögött nemsokára elkészül a munkásszálló. Még ebben a hónapban átadják. Így végre megoldódik a Zala me­gyéből jött munkások lakás- problémája. Már vakolják az új fürdő épületét. Fedett me­dence, női és férfi öltöző, zu­hanyozó várja majd a bányá­szokat a télen. A bányásznapra készülnek el vele. Babócsa fejlődését mutatja az is, hogy szeptember első vasárnapján a Zala vidéki olajbányászok itt tartják meg a központi bányásznapot. k 100 ezer köbméter gáz naponta A GBF 5-ös kútnál befeje­ződtek a munkák. A fúróbe­rendezés a dolgozókkal együtt más vidékre ment. A kútból most sisteregve tör fel a gáz. Néhány napig szabadon hagy­ják elillanni, s ha nem csök­ken a nyomás, akkor bekötik a vezetékbe. Naponta 100 ezer köbméter gázt ad a GBF 5, és 80 atmoszféra nyomással tör fel. Ezzel a gázzal látnák el Ba- bócsát is. Az olajbányászok központjának ugyanis nem kéül ennyi, hiszen eddig egy sokkal kisebb hozamú kút termelése is elegendő volt. Bőven marad gáz a falunak, csak be kell ve­zetni. A mozival még mindig baj van Néhány hónap óta a műve­lődési házban tartják a film­előadásokat. Szélesvásznú mo­zija van Babócsáhak. De csak névleg. Egyetlenegyszer hoz­tak ide széles filmet. Azóta nagyrészt régi és gyengébb filmeket tűztek műsorra. Az olajbányászok sokkal színvo­nalasabb darabokra kiván­csiak. Nem ártana, ha a Mo­ziüzemi Vállalat néha ilyen filmeket is bemutatna Babó- csán. Hetente csak két alka­lommal, szombaton és vasár­nap van előadás. Ilyenkor azonban a ráérő dolgozók in­kább hazautaznak családjuk­hoz. Hétközben ellenben unal­mas esték várják őket. A föld­művesszövetkezet vendéglője vagy a televízió nyújt csak né­mi szórakozást. Nagyon szeret­nék, ha több mozielőadást tartanának. Már kérték erre a Moziüzemi Vállalatot, de le­velükre még nem kaptak vá­laszt. Pedig jó lenne, ha tel­jesítenék kérésüket. Hiszen a Babócsán élő több mint há­romszáz olajbányásznak jófor­mán csak a film jelenti a mű­velődést és a szórakozást. Roland Ferenc MEMENTO 1945. augusztus 6-án 9 óra 15 perc Augusztus 5-én délután Tibbets ezredes, a Tinian-szigeten állomásozó különleges ameri­kai bombázókötelék parancsnoka még egyszer átvizsgálta B—29-es nehézbombázóját, melyet édesanyjáról Enola Gay-nek nevezett el. Kü­lönleges feladat végrehajtására készült... Ugyanakkor egy hirosimai kisgyerek, Tano­mito levelet írt Nagaszakiban élő barátjának: »■Nemsokára béke lesz, s mi megint együtt játszunk nálatok, az Uragami-dombon...« Augusztus 6-án hajnalban az ima és áldás befejezése után levegőbe emelkedett a repü­lőraj, mely atombombákat szállított a fedél­zetén. .. A kis Tanomito az utcán játszott, az eget nézte, a madarakat, s a békére, barátjára gon­dolt ... Tibbets ezredes gépe, az Enola Gay Hiro­sima fölé ért. Ferebee őrnagy kioldotta a bom­bát ... »9 óra 15 perckor Hirosimát kristálytisztán lehetett látni a kék ég fényében — írta Wil­liam Lawrence, a New York Times tudomá­nyos szerkesztője. — A másodperc milliomod ré­szének egy tizedével később a várost vibráló lángfelhő nyelte el, mintha sohasem létezett volna. A világ legpontosabb órái ekkor még mindig csak 9 óra 15 percet mutattak.-» S Tanomito ekkor már holtan feküdt a fel­szaggatott kövezeten... Gilda, korunk legveszedelmesebb családjá­nak, a rombolásra használt atomerőnek első szülötte megölte Tanomitót és még kétszázöt­venezer embert. S három nappal később Nagaszakit is atom­támadás érte. Az Uragami-domb körül volt a robbanás központja. Haldokló gyerekek és ki­csinyeiket kereső anyák kiáltásától visszhang­zott a domb. Tanomito barátja is ott feküdt a halottak között... A posta hiába vitte Hiro­simából Nagaszakiba a levelet A címzett és a feladó már nem élt. Hirosimában kétszázötvenezer ember pusz­tult el egy addig ismeretlen fegyver őrült fü­zében, Nagaszakiban kétszázötvenezer embert ölt meg az atomrobbanás a pillanat töredéke alatt. Elégett a város, amelyben születtem, Elégett, földbe temették, akit szerettem... így szól ez a balladisztikusan komor »Ének Hirosimáról«, amit ma is gyakran dalolnak a japán emberek. Turuko Matumoto asszony azt mondta: »A könyörtelen atombomba kegyetlen pusztítása feldúlta szülővárosunkat, Hirosimát, és ott­hagyta szörnyű nyomát emberi testeken és családi otthonokon. Az atombombarobbanás pokoli képei azóta sem tűnnek el egy percre sem szemünk elől.» Azok közül, akik túlélték az első atom­bomba robbantás hatását, még ma is sokan szenvednek a fehérvérűségnek nevezett be­tegségben. Aid. eljut Japánba, s Hirosimába látogat, a kórházakban ma is találkozhat az atombomba áldozataival. 1945. augusztus 6-a olyanná változtatta ezt az országot, ahol atombetegséget kapnak a még meg sem született gyermekek, ahol az emberek félve nyúlnak mindennapi táplálé­kukhoz, mert a radioaktivitás megmérgezte a tengeri halakat. A gomba alakú, fekete füstoszlopot, amely a robbanás után borult a város fölé, már ré­gen szerteszórta a szél. De az a nap még mindig pusztít! A hirosimai atomtámadás százezrek halá­lát, elkorcsosulását előidézve mutatta meg, mi vár a világra, ha lelkiismeretlen kalan­dorok kieresztik a palackból a romboló atom­erőt. Tizenöt év múlt el azóta, s az atom- és hid­rogénbombák egyre szaporodtak. A fegyver­raktárakban már; annyi van belőlük, hogy többszörösen elegendők Földünk elpusztításá­hoz. Linus Pauling, a világhírű atomtudós kiszá­mította, hogy minden kísérleti atomrobban­tás egymillió ember halálát, romlását okozza. S a nyugatiak megint folytatni akarják az atombombarobbantási kísérleteket. A levegő­ben atombombával megrakott repülőgépek cirkálnak. Nemrégiben járta be a világsajtót egy fénykép, amely a Paris Matchben jelent meg először, s egy kapcsolót ábrázol. Egy kul­csot kell a műszertáblába illeszteni, s a kap­csolót a »Peace« (béke) feliratról a »War« (há­ború) szóig fordítani, s három »Thor« típusú rakéta indul el halált hozó atomterhével elő­re kijelölt célpontjához ... Hirosima a történelem minden időszakában jelképe marad az emberiség ellen elkövetett szömytettnek. A levegő kék és tiszta, de bármikor fellob­banhat a vibráló lángfelhő, ha az emberiség nem semmisíti meg a bombát, nem fogja le azoknak a kezét, akik a kapcsolót a »Peace« szóról a »War«-ra akarják fordítani. S ma már létezik ilyen erő. A Szovjetunió vezette béketábor legyőzhetetlen ereje. Lajos Géza Madarász István traktoros a Böhönyei Állami Gazdaság terebezdpusztai üzemegységében új U—28-as traktorával naponta hat hold vörösherét kaszál le. a takarmányföld, meg az út is kátyús, szakad a hám, az ist­ráng. Nem számít, menni kell, KÁTYÚSÚTON Kiss János megrakta csala- mádéval a szekeret. Süpped ős mert a közös jószág száját nem lehet felakasztani a szögre. Dolgozik hát az Új Élet takar- mányosa. A falu, Rinyaújnép éli a ma­ga mindennapi életét: nem ad 5 hangosan hírt magáról a vi Jüágnak. S az az öt kilométer hosszú földút, amely ide vezet jelképe a kis község jelenének is: döcögve bandukol előre — de előre! — magának a fiatal szövetkezetnek a »ezekere« is. Előbb az útról néhány szót. VII. gamfajta, aki megmenekült és abban jár, amiben ér.;.« Roufranche asszony két na- gondolta és újból kiáltott pig bolyongott az erdőben. A — Ki van itt? Én Roufran- második nap estéjén, amikor che-né vagyok .;. leszállt a sötétség, megindult Erre a mélyből megszólalt Oradour felé. Csönd volt a me- egy gyerekhang- zőkön, csak a fülemüle dalol- . _ Roger Godfrin van itt:.: ta harsány eneket és a folyo Tessék ottmaradni az ajtónál, zúgott. A virágzó fák között fe- odamegyek. kefén álltak Oradour kiégett Roger Godfrin:.: Az a gye- hogyan elmosódtak emlékeze- falai, meggyalazott csonkok rekj ak; kitört az iskolások lében. Csak arra emlékezett, meredtek az egre, es a temetet- sorából és a folyóba vetette hogy a kis Roger kezét fogva len hullák athato szaga terjen- magat. Tehát megmenekült, állott a sekrestye küszöbén, gett az utcakon. Ök ketten: egy gyerek és egy amikor az egyik partizán be­ment öregasszony. A kezdet és a vég; világított a templomba. A vé­togó beszédet egyenletes mély derűs, és a félig nyitott ajka lélegzetvétel váltotta feL A kon, mintha mosoly suhant; gyerek elaludt; szorosan odasi- volna át a halál pillanatában.; múlt az öregasszonyhoz, fejét A partizánok megilletődve áll-; az ölébe hajtotta és csendesen ták körül, amikor a kézilámpa szuszogott. fénykörében megjelent a fehér! így találtak rájuk a partizá- szakállas, alvadt fekete vérfol-SA negyvenes évek elején ké nők. Valamivel éjfél előtt jöt- tokkal borított és mégis mo-/szülődtek a makadámút meg- tek, lehettek vagy harmincán, solygó arc. y, építésére. A babócsai állo­Majdnem valamennyien bő, Csönd volt csak a szél iárfs111^®1 közmunkában fuvaroz- ü rövid zekét viseltek és baszk suhanó léptekkel az üszkös fa- SÍ?1k, “ akipkövet az újnépiek, sapkát; géppisztolyokkal, va. iák között. >Csak halastopuszta meg Erdo­dászfegyverekkel, revolverek- . .. . /major uradalma nem vállalt kel és kézigránátokkal voltak + I. partizánok a polgarmes-g részt a munkából. Mégis a kő tért a csűr mögött egy öreg felfegyverezve. Roufranche-né .. , __ .... ... ­c sak akkor riadt fel, amikor eL..Az °Fe.g ’ tetemet egy szikár, vörös ké­pű ember vitte a sírhoz, kar­már ott álltak előtte. Később sokat gondolt erre a pillanatra, de részletek vala­jába emelve, mint valami gyer­meket. Az egyik partizán alól előkerült a kék-fehér-pi-j ros francia lobogó, ázott, szí-j nehagyott, több helyen folto­zott zászló — hosszú éveken« át minden július 14-én ott len­nagy része ide került, szabá­lyos rakásokba. Azóta is itt van, s a földút ma is földút. Két éve megint szóba került a kövezés, de ennél több nem történt, mert talán egy évtized zekéje^alatt sem tudná előteremteni a háromszáz lelkes falu az elő­írt 600 ezer forintos hozzájá­rulást. Ezért van az, hogy ma is kátyúból kátyúba zökken a kerék az új népi úton. Ami az alig féléves szövet­kezetüket illeti, arról már több mindent el kell mondanunk. Az első, ami megkapja a láto- igatót: a példásan megmunkált határ. Elhanyagolt földje csak az erdészetnek van, a szövet­a ajtót bedőlve találta, a megsze- nesedett, nehéz tölgyfaajtó be­omlott vagy valaki belökte, aki már itt járt előtte. Raufranche-né csak ff ElSteíház^lo?vt “ómdo^s”r-vr;r«Lkö* lamikor élt, s amelynek falai ,^ld a. szakadék fölött, f,^n^om .hfjsejet bonto so- ségházának a homlokzatán, a éppen olyan csonkán és üszkö- ket “^1 a mered maga- tetsegbe, mintha valaki egy Bastille lerombolásának emlé­sen meredtek, mint Oradour az eiszakaba..: arasznyira szétajntna vzdarm két hirdetve. Hányszor épüli többi házáé. Á templom ajtaja *oger f'5f5„v°lt “ »W«*“ ^yos’ ^ete újjá azóta a romba dőlt Bastil­még be volt zárva és egy ge- slkl<f a ifalak ‘övében, pilla- A fénysáv az_ oltár egyik szeg- le köveiből a francia nép bör­rendával eltorlaszolva, úgy, £at°k í*1 elotte- letere 65 . megvilágított főne, hányszor kellett újra meg eraeszemejt van a szó ahogy a nácik otthagyták. Kö- Roufranche-ne magahoz szón- egy mélyből . felnyúló kezet, újra megostromolni az elnyo-S^™^^* J^dája lett r ül járta a templom kiégett, sö- **ta es így állták amelyntíc ujjal görcsösen ka- más fellegvárát, hogy aztán megLállantól átvett tét falait. A sekrestye felőli hangtalanul - paszkodtak az ^tento csip- megint csak újjáépüljön. Va-5szájltónakSis. A kukorica, a egyiküknek sem voltak mar kés szelebe... Fiatal kéz vott, jon ^ é ül a meggyőzött könnyei. nőnek vagy gyermeknek a ke- .... „ Aztán leültek a lépcsőre az Roufranche-né elfordította Oradour köveiből?... A sza- asszony fogta a gyerek kezét. a káét. badsag, vagy újabb rabság fel­Bent sötét volt, csak a be- A kis Roger elmondta, hogyan S aztán még arra emlékezett, légvára? Ráébred-e végre ez a omlott tetőn át szűrődött be a menekült meg, hogyan bolyon- hogy a partizánok megtalálták nép az erejére, s leszámol-e messzi csillagok fénye. De gott ő is az erdőben, hogyan Oradour-sur-Glane polgármes- rabtartóival az idegenekkel és mintha egy árny suhanna a jött be a faluba, és mit látott, terének holttestét. A csűr, ahol falak tövében. A gyerek elfogulatlanul, szinte a polgármestert és társait 1 egyarant' — Hét, van itt valaki? — tárgyilagosan beszélt mindar- megölték, leégett, csak falai Ezek a gondolatok cikáztak kiáltotta, és várt. Semmi nesz. ról a borzalomról, amit a le- álltak kormosán és csonkán. A át Oradour-sur-Vayres polgár­Előrelépett, valami puhát ér- rombolt faluban talált. Az asz- csűr alján, az égett szalma kö- mesterének agyán mert ő zett a lába alatt, ettől vissza- szony eltűnődve hallgatta, a zott megszenesedett holttestek ,, ... .. .. hőkölt. Talán holttesteken jár, szavak el sem jutottak az ér- feküdtek. A polgármester holt- ’ ' ’ talán a saját lánya tetemét ta- telméig, csak a gyerek kezének teste a csűr közepén feküdt, ^sen az éjszakán a parti- possa meg... De mégis jár itt forró szorítását érezte, és bele- fejét a karjára hajtva, oly bé- zánoEkal megjelent Oradour-; valaki. Most egészen határo- bámult az éjszakába. A gyerek késen, mintha oldalt fordulva sur-Glane romjai között, és a zottan hallotta, hogy valaki szapora lélegzetvétellel suttog- aludt volna. A lángok csodála- vén _jatán tövében ásott sír­mozog ott bent a sötétben. Aki va beszélt, aztán elcsendese- tos módon elkerülték. Kopo- , .. . ... , . így surranva jár itt éjszaka, dett. Roufranche-né jó ideig nyája bezúzva, fehér szakállá- V1“e oreg baratja holttes- az nem lehet boche, azok észre sem vette, hogy a gyerek ban vércsomók, de az arckife- tét. •débbálltak rég »Valami ma- elhallgatott, és a szapora sut-jezése mégis nyugodt, szinte — Folytatjuk — burgonya, a dohány szorgos kezek munkáját dicséri. Az ^asszonyok — özv. Szelczi Im- réné, Ruzsics Istvánná és any­ja helyett a 17 éves Tóth Má­ria meg mások is úgyszólván mindennapos részesei a közös munkának. Az aratás kellő időben lefogyott, pedig a gép csak a zab levágásában segít­hetett. Aratott itt mindenki, akiben megvolt a jó szándék: Németh Ferenc v. b.-elnök, Si­mon Gyula, aki párttitkár és brigádvezető egy személyben, Martin Ferenc tsz-elnök meg a KISZ-brigád, aztán a tanács hivatalsegédje, sőt erre az idő­re hazatáviratozták a különfé­le vállalatoktól is a hozzátar­tozókat. Megkezdték a behor- dást, búg a cséplőgép. Állattenyésztésüket megala­pozták. Lóból több van a kel­leténél, mert még egyet sem vitt el az Állatforgalmi Válla­lat. Egy régi cselédházból ki­dobták a közfalakat, megjaví­tották az épület tetejét; hadd legyen jó helye a közös jó­szágnak. Mindez az összefogás, a közös munka első gyümöl­cse. Előbbre tartanának, ha nem akadna, aki ölbe tett kéz­zel szemléli a többiek nagy iparkodását. A százhúsz hold rét egy ha­todán rajta maradt a fű, mert kevés a férfiember, aki kaszát fogott. Martin József ve je, Lukács Sándor tavaly a me­zőn dolgozott, a szervezés ide­jén azonban hosszút lépett. Kalocsai János 15 holdja az egész család munkáját megkö­vetelte, a szövetkezetben azonban csak a családfő dol­gozik. Lajos nevű fia a tavasz­tól fogva a ház körül szösz- mötölt, csupán a napokban szegődött el részesmunkásnak cséplőgéphez ahelyett, hogy a tsz-ben segítene. Kozma Imre brigádvezető volt egy ideig. Leváltása után annyira meg­sértődött, hogy azóta tájára se néz a szövetkezetnek. Füle István neve mellé hovatovább oda került az »ígérgető« jelző. Ha esténként hívják dolgozni, mindig hajtogatja: »Reggel ott leszek.« Adott szavát úgyszól­ván azonban sosem állja. Fe­lesége sem különb nála. Ugyanilyen dologkerülő — ha a közösről van szó — F. Né­meth Józsefné, Takács István­ná és Szelczi Sándorné is. De hát mire nézik ők a napot? Nem várhatják, hogy kilenc vé­nén elvégezzenek mindent 125 ember helyett... A párttitkár a cséplőgépre mutat. Zadravecz Imre etető most ereszti a dobba az utolsó árpakévét. Mehetnek tovább a rozsasztag mellé... Igazuk van az újnépieknek: romlott erkölcsi felfpgású az a helybeli ember, aki a falunak ezt a jövőt alapozó, nehéz, el­ső erőfeszítéseit otthonról vagy távolról sanda szemmel lesi. Megérthetnék ők is, együt­tesen kell tenni azért, hogy a kátyús úton is mind előbbre jusson a megrakott =?»kér. Kutas Józs«f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents