Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

Eedd, 1960. augusztus 2. SOMOGYI NÉPLAP A gyékényesfordulat AZ AUTO ZÜGÄSÄEA szétröppent egy csapat csirke. A gyékényesi Március 15. Tsz udvarán mozgalmas képet lá­tunk. Két cséplőgép tisztítja a kombájn-gabonát, a hátsó ud­varban a behordott kombájn­szalmából húzzák a kazlakat a togatosdk. A szorgalom jele mindenütt. Pedig az ősszel és a tavasszal még nem nagyon dicsekedhettek ezzel. Sok hiba volt még akkor. Igaz, akad most is. A szövetkezet veze­tőinek van gondja elég. Az építkezésekkel is sok a problé­ma, és ha összegeznénk, vol­na mit írni az ideiglenes mér­leg passzív oldalára. Mégis hol van már az, ami­kor Gyékényes csak a hi­bákról, a megoldatlan gon­dokról volt híres! Arról, hogy sem a pártszervezet, sem a ta­nács nem állt hivatása magas­latán. Most pedig arról híres, hogy van olyan erő, amely megváltoztatja a falu képét Gyékényes tsz-község. S két szövetkezetével már sejteti a( jövőt, szinte látni lehet, mit tartogat a holnap. Pusztán az a tény, hogy Gyé­kényes tsz-község, nem vál­toztatott meg egyszerre mindent. A gyerekbeteg­ség, a bizonytalankodás, a közös munkától való húzódozás, az »enyém« érzése még itt is él. Innen is sokan jártak munka után a városba, hogy ne kelljen megbirkóz­niuk a kezdet nehezével, s ha jól alakul majd a közös, ta­lán visszatérjenek. Itt is több az idős, mint a fiatal tsz-tag. Ma mégis más minden. A TANÁCS ÉLETE — ahogy az elnök mondja — tel­jesen felborult, ö és az elnök- helyettes szinte minden nap­jukat a szövetkezetekben töl­tik. Az új módszert jelezték azok a hajnalok, amikor a t3- nácsház előtt találkoztak a pártszervezet, a tanács és a határőrség vezetői. Együtt in­dultak egyik vagy másik tsz- be, hogy megnézzék, miképpen kezdenek munkához, és ha kell, tanáccsal és jó szóval se­gítsenek. Mindenki tudja, hogy ké­sőbb már nem lesz erre szük­ség, s nem is feladata a párt- szervezet és a tanács vezetői­nek a kétkezi segítés. A hajna­li ellenőrzések ideje lejárt, de az aratáskor még fontos volt e-z. S munkájukért nemcsak a helyi közös gazdaság elismeré­se illeti meg őket. Hiszen va­lamennyi községben az a leg­fontosabb, hogy a pártszerve­zet, a tanács a megváltozott helyzetben megtalálja helyét, a munka új stílusát; Ott van­nak állandóan a tsz-tagok kö­zött. Meghallgatják, hogy me­lyik gazdaságban mi a gond, i ill ssräitsiÄ Nyüvik a lent a gyugyi Április 4. Tsz asszonyai. A képen csak egy részük látható, bár 52-en dolgoztak a mezőn, amikor a felvétel készülte A íalu népe lassan Összeve- rődött a főtéren. A templom előtti részre terelték őket. Kü­lön sorba állították az asszo­nyokat meg a gyerekeket, kü­lön a férfiakat. Háttal a temp­lomnak. Hozták a közeli ta­nyák lakóit is, egész családo­kat együtt; volt közöttük olyan család is, amelyik három nem­zedékkel vonult fel. Elöl a nagyapa, mögötte a fia és a menye, végül a gyerekek, ti­zenhét éves lány karján a legkisebb, aki még egyéves sem volt. Szikár, csontos, dél­francia parasztok, sokan fa­papucsban, ahogy a kerti mun­kából elhajtották őket. Egy asszony valami csuprot szo­rongatott a kezében. Amikor a főtérre értek és a nácik kü­lönválasztották a férfiakat, egy fiatalasszony férje nya­kába borult és zokogni kezdett. Ez volt az első emberi hang ebben a kísérteties, néma je­lenetben. Az asszonyok sorai­ban erre felfakadt a sírás, in­nen is, onnan is zokogás tört fel. Kahn torkaszakadtából üvöltött: — Ruhe! Silence! Az SS-legények berontottak a sorok közé, s már-már fel­bomlott a rend, a rémület rendje, amikor a férfiak sorai­ból előlépett egy kis öregem­ber. Csontos, napbarnított ar­cát hófehér szakáll keretezte, rövid bő zekét viseli, fején a dé' -franciák jellegzetes kerek sapkája. A zeke zsebéből kiállt a kerti olló hegye, éppen ked­venc mandulafáit ápolta, ami­kor a németek megrohanták, ö volt Oradour-sur-Glane el­ső polgára — több mint húsz éve vezette a község ügyeit. Szerették, megbíztak benne. Most is egyszerre csend lett, amikor megjelent a zilált so­rok előtt. Minden tekintet fe­léje fordult. — Nyugalom, emberek! — mondta csendes hangon. — A rémetek munkára toboroznak férfiaknak, ne veszítsük el a fe­jünket, nem lesz semmi baj! A németek egy percre elké­pedtek, a franciák soraiban tompa morgás és susmögás hal­latszott,. de ezek már emberi hangok voltak, az állati vakré­mület dermedtsége feloldódott; Kahn gúnyos mosolyát nem látta senki, és Dickmann, aki szivarral a szájában ott állt most a kis öreg mögött, zö­mök alakjával, kifejezéstelen, húsos arcával, inkább bizalmat- keltő jelenségnek tűnt. Nem először fordult elő, hogy a né­metek munkára hajtották egyik-másik falu népét. Csak az öreg tudta, hogy nem mond igazat. Amikor félórával ezelőtt két SS-legény beilöikte a kertajtót, és ő ott állott velük szemben, már tudta, hogy mi következik. »Tudom, hogy igazad volt, Ro­bert. Mindig is tudtam. Azóta sem hagytak nyugodni a sza­vaid, amióta elváltunk Fleury kocsmájában... Erősebb törvé­nyek szabják meg a sorsunkat, semhfcgy óvatos félreáHással ki lehetne térni előlük,,,« S ami­mit kéne tenni, fii a tagság, a tsz-vezetőség véleménye.- És válaszolnak ezernyi kérdésre, bár az élet úgyis nemsokára megadná a választ. De miért várjanak, miért kételkedjenek, bizonytalankodjanak addig is a tsz-tagok? S hogy például mit jelentett ez a segítés a fiatal, első éves Máricus 15. Tsz-nek, azt na­gyon nehéz lenne lemérni. A 3000 holdas közös gazdaság­nak mindössze 295 tagja van, de csak 240 a munkaképes. Mégis a legnagyobb munkk, az aratás idején 500-an dolgoztak a szövetkezetben. A közös ér­dek munkába szólította a csa­ládtagokat és a hozzátartozó­kat is. Így még arra is futotta a közös összefogásból, hogy befe. jezzék a szövetkezeti klub épí­tését, és átadják rendeltetésé­nek. Meleg vizes zuhanyozót építettek. A Csurgói Járási Pártbizottság látva a szorgal­mas munkát, jutalmul világ­vevő rádióval ajándékozta meg a szövetkezetei. Esténként most már a klubban jönnek össze egy kis sor melletti be­szélgetésre vagy rádióhallga­tásra a szövetkezet tagjai; DE A TAN ACS, a pártszer­vezet és a határőrség tsz-t se­gítő tevékenysége korántsem jelenti azt, hogy nem törődnek a lakosság többi rétegével, a községfejlesztéssel. Nem. Egy évvel ezelőtt még arról sugdo- iózott az emberek egy része, hogy bizonyára nem lesz sem­mi a bitumenjárda építéséből. De lett. A tanácselnök ugyan sokáig rakosgatta élére a fo­rintokat, de addig rakosgatta, amíg össze nem gyűlt a pénz. Az idén a községfejlesztési alapból utakat, hidakat javí­tanák. Rendbehozták a tűzoltó­szertárat. 2000 forintot fordí­tanak a népkönyvtár bővítésé­re. S emellett továbbra is segí­tenek abban, hogy a szövetke­zetek kellő időben, előrelátóan és gondosan tervezzék, szer­vezzék meg a munkát. Ahogy Gyékényes idei .mér­lege tanúsítja, a pártszervezet, a tanács izmosodásával, segí­tésével, erőbeid, tudásbeli gya­rapodásával nagy fordulatot lehet elérni. Németh Sándor kor a két SS rászegezett gép­pisztolya között végigment a falun, s látta népét páni féle­lemben rohanni a főtér felé az üvöltöző SS-legényék között, elszorult a szíve. Igen, milyen más lett volna, ha megfogadja Robert szavalt. »Felkészült volna a falu, és védekeztünk volna. Talán néhányan elpusz­tulunk, de az asszonyokat és a gyerekeket meg tudtük volna menteni. Védtük volna ezeket az öreg, kedves házakat, ame­lyek most tárt ajtókkal, feldúl­va állanak, kiszolgáltatva az ellenség dühének. Fegyverropo­gás fogadta volna a boche-okat s nem ez a tehetetlen rémület, ez a megszégyenítő, baromi rohanás.;: Ez az én művem is. Az én óvatosságom, az én gyávaságom a nácik cinkosává tett. Így pusztul el hát Ora­dour-sur-Glane, ahol születtem, ahol dolgoztam, amelynek min­den kövét ismerem, amelynek minden házához életemnek va­lamilyen emléke fűződik-.-..« ö tudta, hogy mi következik, s most mégis hazudni kellett a népnek, hiszen az egyik bűnből következik a másik, a gyáva­ságból a hazugság.:: Milyen más lett volna, ha odafciálthat- ja a falu népének: »Fogjátok meg a fegyvereket és védekez­zetek!« Ahogy Robert elma­gyarázta a tennivalókat, a vé­dekezés megszervezését, az or­szágutak figyeltetésének mód­ját, a felkészülést és a riadót... S amire százszor is gondolt az­óta, hogy hazajött Limoges-ból, és magával hozta a tulle-iek emlékét, a kis molnárét, aki oly szépen tudott meghalni... Ezt kellett volna, így kellett volna, de most már késő, most már nincs egyéb fegyvere, csak egy kis hazugság, amivel né­hány percre elaltatja népe fé­lelmét ..: Dickmann odalépett a kis öreghez, rászegezte savós-kék szemeit; A TRANSZVILL kiszeseinek is talpra kell állniuk — Gyere, menjünk el együtt a TRANSZVILL-ba, nézzük meg, mit csinál az üzem KISZ- alapszervezete — hívott Ku­ba cska András, a megyei KISZ VB tagja a minap. A városi KISZ-bizottságon Kovács István arról beszélt, hogy valamiképpen fel kelle­ne rázni a fiatalokat a tespedt- ségből. Panaszáradat A titkárnak, Gilics Antalnak őszintén szólva nem nagy a tekintélye a tagság, de a vál­lalat vezetősége előtt sem. Ennek több oka van. Bárkivel beszélgettünk, az volt a véle­ménye: Gilics elvtárs képtelen már magának a vezetőségnek az összetartására is, ezenkívül: fiatal kora miatt eléggé feszá- lyezetten érzi magát például, ha a KISZ-tag műszakiakkal kell beszélnie. Másrészt hibá­jául róható fel — csoportveze­tője állította ezt —, hogy már tökéletesen elégedett, ha mun­káját csak 80 százalékra telje­síti. Hajlamos arra, hogy KISZ- munka ürügyén ellógja az időt. Ezért vált szükségessé ICIváEi lövész Horváth Ist­vánt, a nagy­atádi járási Tóth Lajos munkás- őrszázad tagját, mint kiváló lö­vészt emlegetik fegyvertársai, parancsnokai. A nehézfegyverraj egyik legjobb géppuskakezelő­je. Nemcsak pa­rancsnoka, ha­nem munkahelyének igazgató­ja is elégedett Horváth elv- társsal. Mint zetoros munkáját is kiválóan végzi el. Tavaly a munkásőrök országos lövész­versenyén a 4. helyre került, és díszoklevelet kapott. Az el­múlt kiképzési évben példa­mutatóan vett részt a lőgya- korlatokon. Most a megyei ló­versenyre készül. Szorgal­máért, kiváló eredményeiért parancsnoka a napokban érté­kes tárgyjutalomban részesí­tette Horváth Istvánt. korlátozni mozgási lehetősé­gét. Ez az egyik panasz. A másik az ifjúgárdistákra vonatkozik. — A KISZ Központi Bizott­ságának egyik határozata sze­rint az Ifjú Gárda tagjainak elsősorban alapszervezetükben kell tevékenykedniük — mond­ja Kubacska elvtárs Fehér Fe­rencnek, amikor szó esik ar­ról, hogy a TRANSZV7'' T, gárdistái bizony hajlamosak némi avantgardizmusra, és szívesebben dolgoznak a vá­rosi KISZ-bizottság mellett. — Nem egészen így van ez nálunk — válaszolja Fehér elv­társ, de amikor megjegyezz!) ■, hogy a tények beszélnek, mér­nem szól semmit. Ujj Tibor elismeri: fennáll ez a helyzet, aztán folytatja a panaszok sorolását. — Nincs a szakmunkások­nak megfelelő munkájuk. Ért­hető, hogy elvesztik kedvüket. Kiderül, hogy Ujj Tibor, Má­té József, Ágoston Sándor meg még jó néhány fiatal szakem­ber segédmunkát végez. S míg őket ilyen munkakörben foglalkoztatják, addig az új­ságban megjelenik a TRANSZ­VILL hirdetése: »Felveszünk lemezlakatos szakmunkáso­kat.« Ezt furcsállják a kiszesek. Joggal. És magyarázatot vár­nak. íme a válasz — Maga a polgármester? —; kércezte szelíd, szinte barátsá­gos hangon. — Igen, uram, én vagyok a; polgármester. — Kiragasztotta a figyelmez­tető falragaszokat? — öt helyen, előírás szerint...; — s a templom felé mutatott/ A templom falán a kovácsolt-' __ _______ v asból készült feszület mellett^jfjgQ egyik telepről a ott fehérlett a német parancs-^Es ez is hátráltatja Säger György, a TRANSZ­VILL Igazgatója a következő­ket mondta, amikor felvilágo­sítást kértünk az ügyről, — Azok a fiatal szakmunká­sok, akik »befutottak«, egyen­rangúak az idősebbekkel. Elő­fordult azonban, hogy szakmai képesítéssel rendelkezőket be kellett osztani segédmunkás­nak. A művezetők választották ki őket. Nyilván az a vélemé­nyük, hogy azoktól akarnak szabadulni, akik gyengébbek. Áttették őket különböző he­lyekre. Igaz, olyan helyre ke­rültek, ahol betanított segéd­munkásként is lehet dolgozni, viszont a betanítás ideje há­rom—öt hónap. Ök meg min­den betanítás nélkül munkához láthatnak, termelhetnek. Lé­nyegében a szakmájukban dol­goznak. — Fel kellene mondani ne­ttók, de nem tesszük, mert se- ^gédmunkáshiány van, s ezért kerülnek oda dolgozni — ál­lítja Varga elvtárs, a párt- alapszervezet titkára. Korántsem lehet egyetérte­ni e magyarázat minden pont­jával. Igaz, a TRANSZ VILL- nál az egyesülés óta megnö­vekedtek a feladatok. Ezért folyik — a munkások szava­ival — az emberek dobálá- másikra. a KISZ Mindenesetre nagyon jó len­ne, ha a most készülő részle­tes második félévi teív vala­hogyan pontot tenne ennek az ügynek a végére. Ehhez a tervhez egyébként nagy reményeket fűz mind a gazdasági vezetés, mind pedig a pártszervezet vezetősége. Tekintettel arra, hogy kö­zeledik a KISZ kongresszusa* a tervben foglaltak megvalósí­tásában szerepet kapnak a ki­szesek is. Mód és lehetőség lesz termelési akció beindítá­sára, valamint a szakma ifjú mestere címért folyó verseny megkezdésére is. Új KISZ-vezetőségre van szükség Annak nem sok értelme len­ne, ha a szeptemberi új veze­tőségválasztásokig megbolygat­nák a jelenlegi vezetőség ösz- szetételét, hiszen igen sok elv- társ becsülettel, lelkiismerete­sen végzi munkáját most is. Lengyel Gyula oktatási felelős vagy Forró Magda gazdasági felelős tevékenységére aligha lehet panasz. — Csak azt kérjük: adjanak lehetőséget, hogy naponta leg­alább egy negyedórát a KISZ- ügyeivel foglalkozhassunk mondja Forró Magda. Jäger elvtársnak az a véle­ménye, hogy ennek nincs aka­dálya, feltéve, ha ez nem hát­ráltatja üzenú munkájukat. A csoportvezetők, művezetők nem gördítenek akadályt azelé, hogy a vezetőség egy-egy tag­ja munkaidőben KISZ-ügyeket intézzen. De azt elvárják — és joggal —, hogy jelentsék be a reszortfelelősök: most elme­gyek ide és ide ezért meg ezért. Ha ez megtörténik, elejét ve­hetik a nézeteltéréseknek. Az új vezetőség megválasz­tása előtt azokat az elvtársa­kat kell megbízni feladatok­kal, akiket a pártszervezet re­szortfelelősöknek javasol majd a tószegeknek. így ők már elő­zetesen megismerkednek ten­nivalóikkal, s a tagság is lát- hátja, megvádaszthatók-e vagy sem. Sok lehetősége lesz a jövő­ben az aidhszervezetnek arra, hogy helyrébillenjék egyensú­lya. Itt van a takarékossági mozgalom. Ha hozzálátnának például a papírgyűjtéshez vagy egyéb hulladékok felkutatásá­hoz, havonta ezer forintot is szerezhetnének. Ha a fiatal műszakiak nem húzódoznának még mindig, megalakíthatnák a fiatal műszakiak tanácsát, s ott igen sok ötlet láthatna nap­világot. Ha a kiszesek ügyes­bajos dolgaikkal bátran oda­áll nának az igazgató vagy a párttitkár elé, gyorsan megol­dódnék minden vitás kérdés. De ezt elsősorban nekik kell akarniuk. Polesz György noksag dörgedelmes figyeimez-J tevékenységét. tetőse a fegyverre j tegetés és aj ______________________ .. - —*-----­p artizánokkal való cimborálás2 következményeiről. A , . r . , — nos, ön elolvasta a faira-5 Elkészült a mar call járás partoktatasi terve gaszokat? — kérdezte Dick-J 3 1 m,éf mind'5 nyugodt| (Tudósítónktól.) hangos, de szemei mar nem* sok jót ígértek. A Marcali Járási Pártbizott­— Elolvastam, uram, termé-^ság az 1960—61-es pártoktatá­szetesen. 3si év programjának összeállí­— Helyes, akkor ön tudja,ltásakor abbó1 az elvből, in­iL* hogy mi vár azokra, akik elég^du^ hi, hogy az eredményes könnyelműek voltak és nerr.^propaganda sokrétű, jól alkal- vették komolyan a figyelmez-jmazkodik az emberek, a társa- tetesunket? Az öreg nem felelt. — Beszéljen! — Nem tudok róla. hogy; valaki ebben a faluban meg-j szegte volna a parancsot — felelte az öreg nalkan, lehaj­tott fejjel. Hangja szomorúan; csengett, szinte fájdalmasan. — Ogy, nem tud róla' — dalmi rétegek érdeklődési kö­kéhez, igényeihez, ismeretei­hez. Ennek szem előtt tartásá­val a következő tanfolyamokat indítják: A marxizmus—leninizmus tanfolyam XI. évfolyamából ihárom csoportban, az elsőből — a tavalyi hárommal szem­fo­csattant fel most Dickmann J hangja. — ön nem tud róla. 513617 — kilenc csoportban De mi tudunk! Ez a falu fel-Slyik az oktatás. A filozófiai lázadt a Führer ellem $ tanfolyam, a politikai gazda­— Ez a falu, uram, nem Iá- Jságtan második évfolyamából, zadt fel.,. — mondta az öreg csendesen. — Ez békés falu ... párton ‘Dickmann egy percig szótla­nul nézte az öreget, majd is­mét elővette szelíd hangját: — Ez békés falu ... És me­lyik nem békés? Ön biztosan tudja, hogy hol van a partlzá-: nők fő fészke... ha nem ittk van! — tette hozzá nyomaték-rc^sszesen tehát 56 kai, tagolva a szavakat. ^gyarapíthatják — Folytatjuk — a nemzetközi munkásmozga­lomból egy-egy, a gazdaságpo­litikai ismeretek, a magyar munkásmozgalom, a politikai gazdaságtan első évfolyamából három, illetve két-két csoport­ban folyik majd az oktatás. csoportban ideológiai, po­litikai ismereteiket a marcali járás kommunistái és kívüli dolgozói. A tanfolyamszerű képzésen kívül az elóadásos propaganda alapos megszervezésére is nagy gondot fordítanak. A termelő­szövetkezeti parasztság részé­re olyan elvi és gyakorlati kérdéseket kell témául tűzni, amelyek közelebb segítik ke­rülni őket a szocializmus épí­téséhez. Így az év négy téli hónapjában hetenként egy-egy alkalommal a járási TIT. ál­tal biztosított szakelőadókkal tartanak előadásokat. Ezeknek mintegy fele mezőgazdasági témájú lesz, a másik négy kö­zül kettő aktuális politikai kér­désekkel, kettő ateista jellegű témával foglalkozik. A rész­letes tervet a TIT járási szer­vezete készíti el szeptember 30-ig. Az eredményes, hatékony propagandamunka céljából ok­vetlenül szükséges, hogy a tö- megszervezetek figyelembe, ve­gyék programjuk összeállítá­sakor a pártbizottság e tervét, elősegítve ezzel is az előadás- sorozat sikerét.

Next

/
Thumbnails
Contents