Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-23 / 198. szám

Kedd, 1960. augusztus 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Azt mondják, hogy a Textil- művekben tudományosan elem. zik a gazdasági munkát. Jó, jó, de hogyan lehet ezt egy vidé­ki üzemben megvalósítani? — kérdezhetné valaki. És jó-e ez a tudományos irányítás? A Textilművek műszaki és gazdasági vezetői egyhangúlag azt állítják, hogy az irányítás el sem képzelhető alapos elem­ző munka nélkül. A tudomá­nyosságon elsősorban a követ­kezetes, okos gazdasági elem­zést kell érteni. Érdemes kissé megismerkedni vele, és akkor mindjárt kiderül, hogy milyen hasznos. A gazdasági elemzésnek ter­mészetesen teltételei is, van­nak. Ilyenek: a jó terv, az eredmények rendszeres értéke­lése, a lelkiismeretes műszaki irányítás és a megbízható ad­minisztráció. A színvonalas műszaki irányításnak és a megbízható adminisztrációnak már velejárója a jó terv és a rendszeres értékelés. A Textilművekben a tervké­szítéskor bátran felbonthatják azt a dossziét, amelyben 1951 óta összesítve van az üzem valamennyi gazdasági mutató­ja, a tervek és az elért eredmé­nyek, ugyanis ezek az adatok megbízhatók, s így minden ter­vezésnél azt is látni, hogy az alatta vagy felette van-e a sok­éves átlagnak, A fonodában negyedévenként és havonként értékelik az elért eredménye­ket a műszakiak és a tervosz­tály bevonásával. A havi érté­kelésen a párt. és a szakszer­vezet is részt vesz. A negyed­éves értékelést pedig nemcsak a gazdasági és műszaki veze­tők, hanem a termelési ta­nácskozáson a dolgozók is megvitatják. Mindez igen je­lentős, és nagyon sokat mond­hatnánk el róla külön-külön is. Hogy a negyedévi és havi értékelések megbízhatók, s nyomukban intézkedni lehet, annak elsősorban az érvény­ben levő napra kész adminisz­tráció az alapja. A napra kész kimutatás ugyanis minden dél­ben ott van az üzem vezetői­nek asztalán. Azt tartalmazza, hogy hány géppel hány kiló fonalat termeltek műszakon­ként/ továbbá a fajlagos mu­tatókat, az orsóórákat, a napi tervet és a tényt. E kimuta­tás a negyedév elejétől gön­gyölítve beszámol arról is, mennyi a tény a tervhez vi­szonyítva, milyen a dolgozók állományi, ' bérigényes létszá­ma, melyik műszakban hány munkaóra, hány orsó esett ki a termelésből, sőt meg lehet belőle tudni azt is, hogy meny­nyi a cikkenként előirányzott és elért termelési eredmény. Így a havonkénti és a negyed- évenkénti értékeléskor már nem nehéz a hibák okát fel­kutatni és megtalálni a legcél­szerűbb intézkedést kijavitá- sukra. Ezt a legutóbbi havi ér­tekezlet és bebizonyította. A párt. és a szakszervezet szö­veges indokolással kapta meg a kimutatást. Ebből jól látja, hova kell erejét összpontosíta­nia. Az elemző gazdasági irányí­tás nemcsak a Textilművekben valósítható meg, hanem másutt is. Hiszen nem kell hozzá kü­lön apparátus. A munkaköri elhatárolással a Textilművek­ben is a mindenkori műszaki és adminisztratív dolgozók szolgáltatják az adatokat. Csak akarat kell hozzá. Biztosítani kell azt, hogy az adatokat olyan szakemberek értékeljék, akik képesek a kellő intézke­dések megtételére is. Ilyenek pedig minden üzemben van­nak, csak meg kell őket bízni e felelősségteljes, de szép és eredményekkel járó munkával. Szegedi Nándor Nyugatnémet gyártmányú új 3000 lóerős diesel-motorvo­nat járja a Balaton partját. Képünkön: A gép próba­útón. Fejlődik a fonyódi járás szövetkezeti üzlethálózata (Tudósítónktól.) A falu egyre növekvő igénye arra ösztönzi a földművesszö­vetkezeteket, hogy tovább fej­lesszék, korszerűsítsék a kis­kereskedelmi és vendéglátó­ipari üzlethálózatot. A fonyódi járásban az idén újabb egysé­gek megnyitását irányozták elő, és már dolgoznak a tervek megvalósításán. Balatonlellén a főútvonal mellett már megvan az Ipar- cikk-szaküzlet helyisége, a be­rendezés is készül, s rövid időn belül átadhatják a forgalom­nak az új boltot. A lellei fmsz Látrányban 100 000 forintért vett egy épületet, s élelmiszer- boltot és vendéglőt nyitanak benne. A balatonboglári fmsz 130 ezer forintért vásárolt épületet Szöllősgyörökön önkiszolgáló élelmiszer- és iparcikk-szaküz- üzlet céljára. A somogyvári fmsz fagylaltozót létesít még ebben a hónapban. A fagylaltot helyben fogják készíteni, a cukrászsüteményeket a bogiári cukrászda szállítja Somogyvár- ra. A fonyódi termelőszövetke­zet kérésére Fonyód faluban élelmiszerboltot nyitnak még az idén. Gondolnak a puszták ellátá­sára is: néhány héttel ezelőtt a balatonlellei fmsz-hez tar­tozó Irmapüsztán háziboltot létesítettek. FEL KILÓ MOKKA C. Józsefnek ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Reg­gel a szokott időben érkezett munkahelyére, s este a jól vég­zett munka örömével tette le a szerszámot. Csak időnként lepték el nyugtalanító gondo­latok. Lelkében két ellentétes erő mérkőzött. Kár ennyiért kockáztatnod a becsületedet, miért dobnál magadra szeny- nyet — törtek elő a lelkiisme­ret szavai. De a csábítás ördö­ge sem aludt. Ezt súgta fülébe: Ugyan, miért vagy ilyen gyá­va, hiszen semmiség az egész. Fél kiló cukor... ! Ettől iga­zán nem megy tönkre a gyár. És C. József hogyan, hogyan sem, elhitte az utóbbit, fejet hajtott a csábítás szellemének. Csak a kivitelezés módja ag­gasztotta még. De ez is elmúlt! Eszébe jutott ugyan, hogy volt már eset, amikor a kapu éber őrei lelepleztek gyári tolvajo­kat, de megnyugtatta magát. Túljárok én az eszeteken — mondta önmaga bátorítására. Am azért enyhe remegés fog­ta el arra a gondolatra, mi lesz, ha egy kicsit tüzeteseb­ben éppen az ő táskája fene­kére néznek. Mire felöltözött, végképp elhessegette magától a félelem érzését. Kezébe vette a táskát, és búcsút intett a mű­helynek. Meg volt győződve, hogy simán kijut az üzemből. Többen álltak már a kapunál. Talán még magabiztosabban, mint máskor, most is odamu­tatta a kapusnak a táskát. Egy ártatlan, durva bőrű bakancs kandikált ki belőle. Még oda is tartotta a portás elé, hogy nézzen jól bele, neki nincs takargatni valója. i S a kötelességtudó cukor­gyári portás valóban belené­zett a táska fenekére, még a bakancs szárát is szétnyitotta, s C. József ott állt a portás és a hazasiető emberek előtt ha- lálsápadra vált arccal, meg­szégyenülve. Amire még gondolni sem mert, lopás vádjával dolgozó­társai, a társadalmi bíróság elé került. Arcát még inkább éget. te a szégyen, hiszen azok elé kellett állnia, akikkel együtt élt jóban, rosszban, akik bíz­tak benne. Bizony alaposan megmosták a fejét, nem res­telltek nevén nevezni C. József tettét. Igaz, nem nagy érték­ről, csak pár forintról volt szó. De kiét akarta ellopni? A tő­kés gyárából sem lehetett bün­tetlenül lopni, mennyivel el- ítélendőbb tehát a közéhez, valamennyiünk vagyonához nyúlni! Az ilyen cselekedetre nincs semmilyen elfogadható magyarázat. • A társadalmi bíróság ennek szellemében bírálta el az ügyet. Bár figyelembe vette, hogy C. Józsefnek ez az első botlása, s ezt a tettét is na­gyon őszintén megbánta, az ítélet mégis szigorú. Javasol­ták az igazgatónak, részesítse C. Józsefet írásbeli megrovás­ban, és vonják el tőle a nye­reségrészesedésből ráeső rész 20 százalékát. (Ezért a pénzért kb. 30 kiló cukrot vásárolhat­na a gyárból.) Az ítéletnek nagy az erkölcsi jelentősége. Rádöbbenti a C. József módra gondolkodó em­bereket: a becsület többet ér, mint fél kiló — vagy akár milliót, érő — mokka cukor. Varga József Látogatás a KISZ-alapsservezetek vezetőinek táborában — Táborvezető elvtárs! A balatonberényi KISZ vezető­képző tábor 45 tagja a zász­lófelvonásra együtt áll — je­lent az ügyeletes Szabó Györgynek, majd néhány pil­lanat múlva a magasba röp­pen a nemzetiszínű zászló, s megkezdődik a rendes napi program. A marcali járás kivételével a megye egész területéről ide jöttek össze a KISZ alapszer­vezetek agit.-prop. felelősei, hogy alaposan felkészüljenek egyrészt a KISZ közeledő kongresszusára, másrészt a rö­videsen meginduló oktatási év­re. Előadások, viták, szemináriumok Igen érdekes a témakör, mellyel megismerkedik a 45 lány és fiú. A cél: hogyan le­het a fiatalokat • kommunista szellemben nevelni. Erről hangzanak el előadások, erről vitatkoznak szabad idejükben, erről kérdezik az érkező ven­dégeket. A napokban meglátogatta a «SÖCSCSCJÖÖCJeXJCSÜSJÉSSSÖSSSJÍSeSöSJÍSeXSSSOÖŰ SJA\VSV\VVV\VmVVmm«\VV\mW\ViiVVVmSN\S VXVkWWVW , szókimondó volt, de megfelelő vira új életet akart kezdeni,? mértéktartással. Szerette a jó de a kanadai meggondolta ma-) erős italokat, és semmin sem gát, és Elvira csak Párizsig? lepődött meg, ami ezen a nem jutott el. A kanadait igen eré-5 egészen nyárspolgári pályán lyes és határozott formában^ felbecsülhetetlen erény. lebeszélték felettesei arról a) A háború Elvirát is elsodor- több mint elszánt vállalkozás-^ ta, azzal az egész világgal ról, hogy a magyar bárónőt) együtt, amelyben élt Német magával vigye Kanadába. A: katonai gépkocsin hagyta el lebeszélés annyira hatást Budapestet 1944 novemberének volt, hogy egyik reggel, a leg-^ első napjaiban, és Becsen át szebb tervek kellős közepén ott­sodródott Nyugat félé, abban a hagyta Elvirát a szállodában, zavaros áradatban, amely ak- és búcsú nélkül távozott. Az] kor a visszavonuló német csa- utóbbi időben ez a fordulati hömpölygött végig többször is megismétlődött El-ij és Bajorországon, vira életében, de ezúttal igen! Elvira egyetlen kofferral és a kínosan érintette, mivel egyet-? karján egy kékróka keppel ér- len frankja sem volt, és a vi-j kezett Kammerbe, Felső- lágon sehol sem olyan barát-í Ausztria egyik legkiesebb ságtalamók a hatóságok azide-! pontjára, az Attersee partján, gén, magányos hölgyekkel —l Ezt az állomást azért kell kü- akik még azt sem tudják meg-! lön megemlítenünk, mert itt mondani, miből fizetik ki a? tűnt el egy reggel nyomtalanul szállodai számlájukat —, mint! az a német ezredes, akinek Franciaországban. Ebben aj pártfogását Elvira addig él- helyzetben szerencsés véletlen-; vezte. nek lehet mondanál, bőgj’- El-' Április ,vége felé járt az vira egy délelőtt a Champs idő, az Attersee felett ilyen- Elysées-n találkozott Korom-3 kor sűrű köd ül, s még sű- pay K. Kázmérral. rűbb köd borította Elvira jö­vőjét. Bár egy ilyen kékróka Elvira egyébként egy gazdag bunyevác lókereskedőnek volt a lánya, s az apja magyar ne­mességet szerzett Ferenc Jó­zsef alatt Éppenséggel a bá­róságot is megszerezhette vol­na, de ezt abban az időben »zsidó dolognak« tartották, és a szimpla nemesség szinte elő­kelőbbnek hatott meg aztán olcsóbb is volt. Az öreg bu­évében kitört a botrány Egon báró zilált pénzügyei körül. A botrány azzal végződött, hogy az öreg bunyevác összecsoma­golta Elvirát és hazavitte patokíkal Nagykanizsára Elvira néhány Ausztrián évig Nagykanizsán lovagolt, teniszezett és flörtölt, már amennyire egy magyar vidéki városban egy olyan robbanó vérmérsékletű asszony, ami­nyevác a fiaiért hozta ezt az lyen Elvira volt, ezt megte­áldozatot, akik közpályára mentek, meg a jobbfajta ezre- dekben a tisztek között sem ártott, ha — mint mondták — »van valami az ember neve előtt«. Elvira svájci és osztrák intézetekben nevelkedett, lo­vagolt, teniszezett, zongorá­zott, flörtölt, úgy, ahogy ebben a korban a magyar úrilányok éltek. Húszéves korában férj­hez ment báró Szekerczey, Egon huszárfőhadnagyhoz. urak közeledését. Ennél fino­mabban nem lehet körülírni tt . .... , , Elvira mesterségét. Ettől elte­Huszarfohadnagyhoz férjhez ^ Szekerczeynét bevették menm a legszebb ferencjozsefi a legjobb társaságokba, és a időkben is vadregényes vállal­kozás volt; amikor Elvira er­re a merész lépésre elszánta magát, már vége volt a ferenc­jozsefi kornak, és Horthy hu­szárjának lenni igazán nem volt »partiképes« állás. Nem is szólva arról, hogy a Szeker­czey bárók sohasem tartoztak a vagyonos arisztokráciához, s ehhez képest eléggé költsé­ges passzióik voltak. Elvira házasságának már a második hette. Közben az öreg bunye­vác jobblétre szenderült, ép­pen idejében, mert a vagyon annyira szertefoszlott, hogy dob alá került a családi ház is. Elvira felkerült Pestre, ahol egy ideig a bátyjánál lakott, de később önállósította magát. Hogy miből élt? Pesti szép- ^ ^ asszony volt aki nem utasítót- ^ "Báa. e^ilyen^kékróka . Szekerczey Ixmóné Pesten ta el a bőkezű, de idősebb legfeljebb, ha tartózkodó bic­“ — ÄSWÄ’ÄtÄS ?*?*„*• németek, megérkeztek az ame. 1*P munkatárs., de rikaiak, és az amerikai tiszti­kar sem bizonyult érzéketlen­nek Elvira bájai iránt. Szeker­czeynét úgy adták át a • néme­tek az amerikaiaknak, mint valami stafétabotot, Ez a staféta ugyan az idő­hatóságok is elfogadták beje­lentőlapján ezt a megjegyzést: »magánzó«. Szekerczey Elvira, mint ma­gánzó, igen széleskörű társa­dalmi kapcsolatokat tartott őt nem szokták »megismerni«.t Most úgyszólván egymás nya-5 kába borultak. A pesti aszfalté e két jellegzetes virága ebbenJ a riasztó idegenségben úgy ösz-£ szebarult, mintha világéletük-J ben a legmeghittebb barátok^ fenn, bankigazgatótól, kisséAebb korosztályok versenye rokkant mágnásokon át is- volt, de azért.a fiatalabb évjá- mert színészekig. Mulatságos ratoíkból is resztvettek benne nőnek tartották, s valóban volt néhányan. A fiatalabb évjá- érzéke egy fajta, rosszmájú rafhoz tartozott az a kana- pesti humor iránt. Amellett dai tiszt is, akinek oldalán E3­tábort Görög Tibor, a KISZ KB munkatársa. — Arról érdeklődött, mit szeretnénk, hogy felvegyenek az oktatás témakörébe, mi ér­dekli a gyerekeket, és hogyan lehetne átdolgozni a tanköny­veket úgy, hogy ne legyenek szárazak, unalmasak — mond­ja Balogh Ibolya, és elsorolja javaslataikat: — Kértük, hogy feltétlenül szerepeljen a vallás­ról is előadás, mert csak így tudunk megfelelő ateista pro­pagandát kifejteni, valamint arról, hogy mi tartozik a szo­cialista erkölcs fogalmába. A tábor lakóinak napi négy óra kötött foglalkozásuk van. Ezalatt tartják meg az előadá­sokat, konzultációkat. A nap többi része változatos. Sport- és kultúrprogram, énektanu­lás, szabadfoglalkozás és főleg fürdés — ebből áll a tábori élet. Vidám sátorlakók »Kidob-lak.« Ez a felirat van a hármas számú sátoron. Pálfi János kulturostól meg­tudjuk, hogy ez a viccsátor. — Hétfőn volt az ismerke­dési est, de a lányok feljöttek, és bebújtak a sátorba... — Persze, »mert untuk a ba­nánt« — felelik kórusban a lá­nyok, és nehezményezik, hogy a fiúk nem táncoltatták meg őket. És akkor kárpótolni kel­lett az elmaradt táncot, vicce­ket kezdtek hát mesélni egy­másnak. Az estről visszatérőknek fel­tűnt a sátorból kihallatszó nagy jókedv, vagy tizenöten odatelepedtek, hallgatták a mókázást. Ez\ másnap reggel Jobb időkre halasztva Képviselőtestületi jegyzőkönyv került a kezembe a nap; a vastag, kemény kötésű iratcsomó 1926—28. években a Marcali község képviselőtestületi ülésein elhangzottakat, az ezeken hozott határozatokat tartalmazza. Sok érdekes ada­tot észleltem e fontos dokumentum forgatása közben a tes­tület összetételét, intézkedéseit a közügyekben való huzavo­náját illetően. A jegyzőkönyv egy határozata különösképpen megragad­ta a figyelmemet, talán éppen kissé humorosnak tűnő meg­fogalmazása miatt. Az 1927. augusztus 6-án kelt 2396/45—1927. számú közgyűlési határozat ugyanis így szólt: »Marcali nagyközség képviselőtestülete az árokburkolásokat a jobb időkre halasztja.« Igen, így: a »jobb időkre«. Vajon, a képviselőtestület ak­kori tagjai mit értettek »jobb idők«-ön? Gondoltak-e arra, hogy a jelentős többség részére valóban jobb időkben való­sítja meg az akkor elvetett árokburkolási javaslatot a köz­ség államhatalmi szerve, a képviselők testületi utóda, a köz­ségi tanács? Sejtették-e, hoqy egy összetételében merőben új, valóban a nép érdekeit képviselő testület csövezteti le a község belterületén az árkokat, építteti a betonjárdák kilo­métereit — csak ebben az évben másfél kilométert adtak át a forgalomnak —, parkot, játszóteret létesít, korszerű mozihelyiséget emeltet? Es mindezt valóban a jobb időkben, és ugyancsak módos kiszolgálói helyett a kisemberek, a nép érdekeinek igazi képviselői fáradoznak — és nem is eredménytelenül — Mar­caliban is a község szebbítésén, a lakosság igéminél teljesebb kielégítéséért. ^ el is mondták a lányoknak, és kérték őket: meséljenek még. A válasz — nagy pirulás volt. Hogy miért? Azt a »Ki­dob-lak« lakói jobban tudják. A 11-es sátorban ismerős ar­cokat látni. Kaposvári fiatalok vannak itt Mihályfalvi László sátorparancsnok felügyeleté­vel. Ök is az előző esti élmé­nyeiket elevenítik fel, amikor Németh Pista nyolc pohár te­jet -ivott meg fogadásból s utána még sört is; meg az őr­ségadásról is beszélnek, mert éjszaka bizony az rendkívül romantikus. Aztán megszólal a sípszó, so­rakozó, kezdődik a sportfog­lalkozás. Először tréfás játék, majd labdarúgó-mérkőzés meg röplabdázás. A kulturos ezalatt nagy gondban van. A szellemi fut­ball tervezetét állítja össze. Ez egy érdekes, új játék. Van két csapat. Leülnek egymással szemben, s kérdéseket tesznek fel. Ha nem tud válaszolni az illető, akkor 1:0. Csalás kizár­va, mert ha a kérdező nem ismeri a témát, visszakérdezik, és ha nem tud válaszolni, az öngólnak számít. A témakör itt a legváltozatosabb. A mi kell egy krumplilevesbe? — kér­déstől a Ki az ENSZ főtitká­ráig minden belefér a játék­ba. Egy hétig vannak itt a tá­borban a fiatalok. De már az első perctől fogva készülnek a búcsú-tábortűzre. Műsort ál­lítanak össze, egyik-másik sá­tor meg még egyéb meglepe­tést is készít elő. Ez azonban titok, és még a kíváncsiskodó újságírónak sem árulták el, hogy mi lesz az. P. Gy, lettek volna. Egy óra múlva/ amikor a vagyonos virilis képviselők máj; valóban ilyen hangon folytf közöttük a társalgás.a Charr.psy Elysées együk kávéházának aj teraszán. y — Folytatjuk — '

Next

/
Thumbnails
Contents