Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
Szombat, 1960. augusztus 20. 5 aOMOÖYI NÉPLAP BERTALAN ISTVÁN: MEMENTO /A magányos fát az első vihar kidcnti, az erdőben mindegyiket védi a többi. A homokszem parány, tan észre sem veszed, s végtelen sivatag nélküle nem lehet. Egy csepp víz pillanat alatt elinalhat, a tengerben a sok csepp hajót ringat. Messze aligha érsz, ha nem jössz velünk, s eljutsz a csillagokig, ha együtt megyünk. GARAI ISTVÁN: BALATON A völgy tányérján türkiz-kék víz csillog, vibrál, rebben, remeg. — Üdülő, utas vagy kíváncsi, mártsad meg benne testedet! Haragosak a hegyek távol — dajkálják vihar kölykeit? Hullámokra a szelíd alkony lila selymeket ráterít. Országnyi nép, de szeretném, ha látnál varázslatot, csodát —, s táguló szemmel szinte szívnád e tónak könnyes mosolyát. Gyertek hozzá: falu és város — készülj fel, orca, bőr, tüdő! S te csillogj tovább, ősi ékszer: fényfoglalatban drágakő. DARÁZS ENDRE: ATOMHÁBORÚ Nem volna sem város, Sem hegy, sem sziget. Sem mellek, sem hátak, Agyak sem s szívek. Előbb vad fon-óság, Azután hideg. Szürke semmi fölött Madártoll libeg. BÉKE Minden szuronyt fognék Forgó köszörűre, Amíg csak nem bicska Vékonyul belőle. Nem böllérek kése, Csak kistollú bicska, Amely a fák bőrét Szemzéshez hasítja. TORNAI JÓZSEF: ÖREG HÁZASPÁR öreg házaspár a parti fák közt. Ülnek a láng-sárga leveleken, és tündöklik a nap, zuhog vállukra a lomb meg a szakadatlan félelem. Csillapulhatatlan a szél, s a nyárfák teteje ragyog, mint a mesébén. Megérted már az éveket? lehel az asszony, és hozzádűl egészen. Sütkéreznek az égő avaron, deresen, vánnyadtan. Ősz borítja az egész Európát. S levél tottyan a sötétzöld vízbe, hogy az ideges hullámok elsodorják. Öí diák — nyáron Csak úgy összetalálkoztunk, minden különösebb tervszerűség nélkül. Az igali utcát róttam, esteledett, és feltűnően sokan indultak »arrafelé«. Talán innét az ötlet, talán más- honnét, mindegy. Fél óra alatt vagy annyi se kellett, egy asztalnál ültem az öt középiskolás fiatallal. Nem kérdeztem világrengető dolgokat, csupán az csiklandozta kíváncsiságomat, hogy a három lány és két fiú mivel töltötte a nyári szünidőt. Schmidt Attilának nyomban nekiszögeztem a kérdést: — Hova indult ma este? — Arra le... _ 777 — Lehet itt mást csinálni? Lemegy az ember a kocsmába és biliárdozik. Nagy néha van tánc... na, igen. Kislány? Nem érdekel. Legalábbis, aki érdekel, az nincs itt... Attila asért hasznos dolgokat is művelt, bár beszéde, mozdulatai csupa unalomról árulkodnak. Két hétig a leilei ifjúsági táborban dolgozott... — Most mit csinál? — Hát vagyok. — Hogy telik a szünidő? — Gyorsan. — És mivel? — Csak megy. — Olvasott valamit? Kissé fölényesen válaszol: — Őszintén megmondom semmit. Készülök az érettségi re, pihenek. Ha megkezdődik a tanév, úgyis lesz mit olvasni. .. — Lehet itt mást csinálni? (Schmidt Attila) Ez is valami. A lányok szótlanabbak, egyiknél-másiknál harapófogó kellene. Keller Margit szerény és hallgatag, mintha nehezére esne a szó. — Egy hétre Komlóra megyek. Különben itthon voltam. Apukám pék, anyukámnak segítek. És sétáltatom a szamszédék kisgyerekeit. — Hol tanul? — Csurgón. Elsős voltam. — Bizonyítványa? — 3,6... De én olvastam ám! Igaz, csak egy könyvet. Az volt a címe, hogy Emlékiratok a szerelemről. Moziba mindannyian járnak, a televíziót is megnézik néha, és szívesen hallgatják a rádiót. Milyen műsort? Kórusban válaszoltak: 1 — A tánczenét. Kétszeri Ili sehol sem volt a nyáron, akad elég dolga a ház körül. Anyukának segítek (Keller Margit) — Édesapám meghalt, anyukám a tsz-ben dolgozik min iennap. Főzök, takarítok, é: vigyázok a nővérem kislányá ra. Van egy »bűvös«, minduntalan ismétlődő kérdés, ami őt is kellemetlenül érintette: Zavartan válaszolt: — Nem, nem szokjam olvas- ii, nem is szeretek. Különben ■ politechnikai osztályba ják, a Textilművekben szeretők majd elhelyezkedni... Mintha ez magyarázat volna. .. Harmadikos gimnazista. Talán a legkomolyabbnak látszik köztük Vízvári István, legalábbis a jövőt illetően. Hatvanegyben érettségizik, és erdőmérnökire szeretne menni. — A bátyámnál voltam két heti gyakorlati munkán. Er- dőmémök. Este biliárdozom, reggel 11-kor kelt fel az anyám, és várom az újságot meg a levelet. Könvvet? ív a, , ..will u-“ vasai (Kétszeri Ili) én sem vagyok különb. Egy darabot sem olvasok... Őszinték ezek a fiatalok — nyugtáztam magamban, de őszinteségben is felülkereké» dik Bálint Piri. ö is harmadikos lesz. Hanem ebben a kis- ányban van valami fellengzős nemtörődömség. Talán olj*an könnyelmű, mának élő ípus. — Két hétig Pesten \-oltam rokonoknál. — Volt színházban, hangversenyen? — £>z.va.i jo kis áll gyök (Bálint Piri) — Erdőmérnökire szeretnék menni (Vízvári István) — A, dehogy, a Casinóba jártunk a szigetre táncolni. Meg linkeltem (!). Igaz, egyszer azért elmentem múzeumba .;« Egy hétig voljtam Kapolyon is a nagymamámnál. De ott csak j.natkoztam meg olvastam. Hogy mi akarok lennj? Azt hiszem, fizikai munkára meyek majd. Különben a papá- a bízom. Ha nem fogadnék szót, úgyis megpofozna... Tudniillik otthon még a törölge- tés alól is ki akarom húzni magam, a ruhámat mindig előhagyom satöbbi. Szóval jó kislány vagyok... — És mit olvas, ha szabad megkérdeznem ? — Szégyellem megmondani... ugyanis szeretem a ponyvairodaimat ... Mit olvastam? Hát a Kettős gyilkosságot, a Nőrablást, a Hullarablót, a Színésznő szerelmét meg ilyeneket... Apuék nem engedik, de elspu- rizok hazulról... Hiába • na, éretem a kalandos könyve- t.,. i Nos, ezeket tudtam meg az t igali fiatal nyaráról. Szinte nindegyik szó, mindegyik rogram mögött kialakulóban jvő egyéniség húzódik meg. lem is fűzök hozzá különösebet. Aki elolvasta e sorokat, zonyára átfut (majd agyán, ■gy nem túl sokat, de mégis , t várnánk mi ilyenkor érett- gi előtt álló fiainktól, lányainktól ... Jávori Béla SOMOGYI KÁROLY: a törlőruha, amellyel éppen az Ica szipogott egy darabig, az- Aztán eszébe jutott, hogy a utolsó tányért csiszolta fényes- tán az ablakhoz állt, szótlanul másnapi munkában változás tisztára. De csak egy pillanat- kifelé nézett a virágban pom- lesz, a felső dűlőbe kell irányíAf ra, aztán befejezte munkáját; pázó orgonabokorra, a fiú pe- tani az embereket, ezt pedig O letette a tányért, a ruhát, és dig ujjaival versenyt kopogott leendő apósa — apósa?! — közelebb lépett hozzájuk. a fáradtan kattogó faliórával... nélkül nem tudja megoldani. . — Hogyan mondta, Feri? ...Feri egy hétig nem ment Mit tegyen? Töprengése kpzA kéretés is egyszerűen tör- Inkább igyunk egyet a sok be- Hogy nem esküsznek a temp- Icáékhoz. Találkoztak ugyan ben ért a kocsma elé. Belépett, tént. Nem sógorral, keresztapa széd helyett. A részletekre meg lomban? És miért? a boltban, ahol pénztáros volt fél deci rumot kért: talán ez kíséretével, hangzatos rigmu- ráérünk. — Mert én már teljesen el- a lány, de egy szót sem ejtettek segít. sokkal sűrű poháremelgeiesscl. Ittak. Aztán Feri odament szoktam a vallástól, és egészen áz egyre közeledő esküvőről. A A tsz-iroda felé ment, hátha Tulajdonképpen nem is kére- az _ asztal térítőjének szélét fölöslegesnek tartom. fiú közben meghallotta, hogy °tt talál még valakit, tés volt. Egy vasárnapi ebéd gyűrögető lányhoz, átfogta a — És te, lányom, mit szólsz Ica, szülei nem is szívesen lát- Az erősen besötétedett estéután állt oda a huszonöt íves vállát, majd maga felé fordí- mindehhez? ják, a történtek után, őt, az is- ben magas, egyenes tartású agronómus. Balinkai Feri leen- tóttá a barna arcot, amely Ica lesütött szemmel hallga- tentelent, aki még lányukat is férfi lépett ki az iroda ajtaján, dő apósa elé, és kissé akadoz- most szinte égetően forró volt tott. Ettől félt már fél év óta, eltérítette a hittől. Legalábbis — Józsi bácsi! — szólt utána va, pirulva mondta: az izgalomtól, és kétoldalt mióta Feri komolyabban be- ezt beszéltéit a faluban. Emiatt önkéntelenül is Feri. — Józsi bácsi — így szokta alig érintve megcsókolta a ró- szélgetelt a házasságról, és ki- úgy megsértődött, hogy megfő- A megszólított hátraforszólítani a tekintélyes brigád- zsásra pirult selymes bőrt. jelentette, hogy soha sincs gadta: végleg szakít"men%/asz- dult> visszalépett. Kezet fogvezetőt —, ha nincs ellene ki- Az esküvőt június utolsó szándékában hókuszpókuszok szonyával. Öt ne szidja senki lefogása, Icával a nyáron egybe- vasárnapjára tűzték ki. Elter- tárgyát képezni. Akkor e sza- amikor még családtagnak sem — A kapálás ügyében szólikelünk. vezték, hogy egyelőre együtt vak hallatára meghökkent, számit! tottam — kgzdte zavartan a Aztán zavarában lehuppant fognak lakni a lány szüleivel, szakítani is akart, de szerel Három napig nem találka- fiú- a székre, majd észretért, felug- elég tágas a helyük, és az egyik me erősebbnek bizonyult, és zott Icával. Szándékosan ke- — Tudok róla, az elnök éprott, és így várta meg a rá- szobában úgyis Ica bútorja inkább valamelyest ő idomult rülte, a boltba sem ment be, Pen most említette. Rendben laszt. van már. Feri nézeteihez. Lassan — per- ha kellett valami, mást kül- van• ott leszünk. A szikár, csontos, ötvenes Május közepén azonban, sze anyja tudta nélkül — még dött. Kínos csend telepedett' köparasztember hamiskásan mo- amikor egy hétköznap este ná- a miséket is elmulasztotta. De A nappal még csak elment zéjük. Feri szólalt meg előbb: solygott. luk volt az ifjú vőlegény, a ettől a pillanatból rettegett, valahogy. Csak az este ne jön- — Hát akkor... — és nyúj— Nekem nincs, ha csak az fiú leendő anyósa így szólt a amikor anyja szemlébe kell ne! A szerelmet lehelő, illatok- tóttá a kezét, nem, hogy nem így szokás egy fiatalokhoz: nézni. Milyen sokszor elhatá- tói terhes, langyos májusi es- A brigádvezető elfogadta, lányt megkérni. Nem is tu- — Most már aztán a paphoz rozta pedig, hogy erős lesz. te, amikor a kapukban párok széles kezével erősen megszodom, hogy az anyja erre bele- is el kell mennetek, mert még határozott, bátran Feri mellé beszélgetnek, és az udvarokból rította az agronómus tenyerét, egyezik-e a házasságba. No, lekéstek. Aztán a mi plébáno- 6.11, és nem törődik anyja sírá- friss tej szaga árad. Csak ő üe nem engedte mindjárt el, / Mariska? — fordult az asztal sunk szigorú ám abban, hogy sával, apja' fenyegetéseivel, a megy haza egyedül, reményte- kissé hosszabban időztette a / körül boldog-pirosán foglala- a háromszori hirdetés megle- rokonság, az ismerősök meg- lenül, leül a most oly kietlen- kemény marok szorításában, és toskodó felesége felé. gyen! vetésével sem. nek tűnő albérleti szobában, köszönés helyett így szólt: — Te vagy a család feje Feri nem, szólt mindjárt. Ica , — No, nem tudsz felelni? nézi a kopott szőnyeget, amely- — Régen volt már minálunk. Meg aztán a döntő szó úgyis ránézett kérdőn, szorongva, az A lány sírással küszködött, nek mintáiból Ica ragaszkodó. Elkísérhetne. Úgyis lenne egy az Icáé — hárította el magától vissza, és olyasmit intett sze- ajka remegett, aztán a fiú mel- megértő arca rajzolódik ki, ér- s más megbeszélni valónk, a döntést az asszony. mével, hogy no, most mt lesz? lére borúivá sírni kezdett. zi a barna szempár sugárzását, — Szívesén, de... — Dado— ő már kimondta — sie- — Mama, kérem, mi nem es- — Úgy! Szóval te is az is- és hiába próbál másra gondol- gott valamit, aztán mégis tett lezárni a kínos jelenetet küszünk a templomban. tentelenek közé álltái? Apiuk! ni, a szeretett vonásokat nem együtt indultak el Icáék felé. .Feri. Hangja halk volt és fátyolo- Hallod ezt? — csörtetett ki a kénes elhessegetni mdga elől. — Nézze, Feri, jól tudja. — No, jól van, gyerekek, san rekedt az izgalomtól. • konyhából. Kapkodva evett, az utcára hogy nem vagyok vallásos. Ha úgyis eldöntöttétek ti már ezt. Az asszony kezében megállt A két fiatal magára maradt, ment, céltalanul kóborgott. évben egyszer, karácsonykor elmegyek a templomba, de annál többet aztán nem. Ezt is csak szokásból teszem. Véletlenül plébános cselédje volt apám, onnan nősültem be nőnek nyolc holdba. De amíg apám mellett dolgoztam, sok mindent megfigyelhettem. Nem is a papok kedvéért ra- g szkodo-m én a templomi esküvőhöz. De volt-e másmilyen szertartás ebben fa faluban? Ahogy mifelénk mondják, a -meztelen« esküvőn kívül, melyekkel megesett lányok szokták szentesíteni a viszonyukat, és csak polgári házasságkötést tartottak. Még tisztességes lányból így nem lett asszony nálunk. Hiába, ennek ez a rendje, ami nem most kezdődött, hanem több mint ezer éve dívik itt a mi népünk életében is. És pont mi legyünk az elsők, akik ezt felrúgják? Akikre majd ujjal mutogatnak, mint a megesett lányok szüleire? Meg kellene ezt magának érteni, Feri, hiszen fiatal kora ellenére komoly gondolkodású, tanult férfi. Egy darabig szótlanul mentek egymás mellett, h kapuhoz értek, megálltak. — Józsi bácsi! Ügy szeretnék magával vitatkozni, ha lehetne. De nem lehet, mert csupán a hangulatok, hagyományok miatt ragaszkodik, nem pedig elvből. És ennek igen örülök. De azért még ne men• (Folytatás a 6. oldalon^
