Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1960. július 17. Brüsszel átlátszó ürügyei Hammarskjöld szerint nyolc—tíz hónapig maradnak ENSZ-csapatok Kongóban Brüsszel (MTI). Kongó meg­szakítja diplomáciai kapcso­latait Belgiummal. A brüsszeli rádió szombaton közölte, hogy Leopoldville-ben átadták a belga nagykövetnek Lumumba levelét, amely megerősíti a miniszterelnök bejelentését és kiemeli, hogy a kongói kor­mány a kongói képviselőház jóváhagyásával döntött a dip­lomáciai kapcsolatok megsza­kításáról. Belga kormánykörökben en­nek ellenére úgy akarják el­odázni a diplomáciai kapcso­latok megszakításából folyó következmények tudomásul­vételét, hogy átlátszó ürügyek­kel hozakodnak elő: kétségbe­vonják; hogy a kongói parla­ment jóváhagyta Lumumba bejelentését. Az AP tudósítója megjegy­zi, a Leopoldville-ben műkö­dő belga hatóságok »mind gyakorlati, mind politikai okokból«' elsiklattak Lumum­ba bejlentése felett — így a leopolville-i belga nagykövet­ség változatlanul működik. A belgák ugyanis azt remélik, ha az ENSZ csapatok megjelen­tek, és a közigazgatás vissza­tér rendes medrébe, a két or­szág kapcsolatai fokozatosan megjavulnak. A belga kormány struccpo­litikájának bizonyítéka az is, hogy — mint a TASZSZ je­lenti — újabb belga csapato­kat vezényeltek Kongóba, ahol most már 23 zászlóaljnyi bel­ga katonaság, tartózkodik. New York Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár reméli, hogy egy héten be­lül négyezer, július hó végéig pedig hatezer 'katonája lesz a kongói ENSZ-parancsnokság- nak. Értesülések szerint ezek a csapatok — amelyekben Ma­rokkót 1500, Tunéziát 1000, to­vábbá Etiópiát, Ghánát és a Mali Köztársaságot egyenként 600 katona képviselné — ké­sőbb kiegészíthetők lennének Afrika területén kívül eső or­szágok csapataival. Hírügynökségek jelentése szerint Hammarskjöld főtitkár felkérte Henry Labouisset, az amerikai külügyminisztérium volt magasrangú tisztviselőjét, aki korábban az ENSZ Palesz­tinái menekültügyi szervezeté­nél töltött be vezető tisztséget, nyújtson segítséget az ENSZ Prága (TASZSZ). A Szak- szervezeti Világszövetség tit­kársága nyilatkozatot adott ki, amely többek közt hangoztat­ja: Az imperialisták újabb bűn­tényre készülnek. A belga gyarmatosítók provokációs és agresszív tervet hajtanak vég­re az új Kongói Köztársaság ellen, hogy megfojtsák a fia­tal független államot. Ez azonban nem sikerül ne­kik. Nincs a világon olyan erő, amely meggátolhatná az afri­kai népek győzelmes mozgal­mát a teljes felszabadulás és a függetlenség felé. Afrika kin­csei az afrikai népeket illetik. Kongó gazdagsága — a kon­gói népé. rendfenntartó csapatok meg­szervezéséhez. Brüsszel A belga ifjúság és a belga munkásosztály tántcríthatatla- nul folytatja harcát Kongó függetlenségének elismerésé­ért. A Drapeau Rouge hasáb­jain megjelent a Belga Kom­munista Párt politikai Bizott­ságának nyilatkozata, amely követeli a belga csapatok ki­vonását Kongóból. Ugyanezzel a követeléssel léptek a nyil­vánosság elé a belga kommu­nista és szocialista ifjúsági szövetségek is, továbbá a bel­ga békebizottság. Az ország minden részében tartott gyű- 1 léseken munkások és más ha- I zafiák csatlakoztak a gyarma- I ti rendszer felszámolását kö­vetelő mozgalomhoz. A Szakszervezeti Világszö­vetség határozottan elítéli az imperialisták agresszív csele­kedetét és követeli a belga csapatok azonnali kivonását Kongóból. Követeli továbbá a fiatal köztársaság szuverenitá­sának és területi sérthetetlen­ségének teljes tiszteletben tar­tását. A Szakszervezeti Világszö­vetség felhívja az egész világ dolgozóit és szakszervezeteit, támogassák a kongói népnek a gyarmatosítók és az imperia­listák ellen vívott igazságos harcát, fejezzék ki minden for­mában a kongói nép iránt ér­zett szolidaritásukat és mara­déktalan támogatásukat. (MTI) A Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozata a kongói helyzetről A Szovjetunió éleim*szer-segélyt nyújt Kongónak — Hruscsov levele Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov szovjet miniszterel­nök szombaton levelet intézett Lumumba kongói miniszterel­nökhöz. A szovjet kormányfő közölte, hogy kormánya hala­déktalanul élelmiszer-segélyt nyújt a Kongói Köztársaság­LGNDON Londonban az angol kül­ügyminisztérium szóvivője foglalkozott Hruscsovnak a kongói kormányhoz intézett üzenetével. A szóvivő azt ál­lította. hogy nem került sor az üzenetben említett agresz- sziós cselekményekre. WASHINGTON A washingtoni külügymi­nisztérium pénteken kiadott nyilatkozata cáfolni próbálja Hruscsov üzenetének megálla­pításait és bizonygatja, hogy az Egyesült Államok tisztelet­nak. Erről a döntésről értesí­tette Hammarskjöld ENSZ-fő- titkárt is. Hruscsov megállapítja, hogy a szovjet kormány a segéllyel együttérzését szeretné kifejez­ni a kongói nép és törvényes kormánya iránt, valamint azt ben tartja a Kongói Köztársa­ság függetlenségét. PÁRIZS A francia kormány szintén a belga gyarmatosítók mellé sorakozott fel. Szóvivője pén­teken kijelentette, »nélkülöz­hetetlen« a belga csapatok je- .lenléte Kongóban, és azokat csak akkor lehet kivonni, ha az ENSZ-csapatok »helyreállí­tották a rendet«. Kérdésekre válaszolva a szóvivő nem volt hajlandó nyilatkozni Hruscsov üzenetéről. (MTI) az eltökéltségét, hogy segítse a függetlenségét védelmező Kon­gói Köztársaság igaz ügyének diadalát. A tízezer tonnányi szovjet élelmiszer-segélyt re­pülőgépen és hajókon haladék­talanul útnak indítják. (MTI) Kubai hírek NEW YORK A Prensa Latina santiagói tudósítójának jelentése szerint chilei politikai szervezetek és közéleti személyiségek nyilat­kozatokban foglalnak állást a kubai nép és forradalmi kor­mánya mellett. Salvador Al­lende, a Chilei Népi Akció­front elnöke úgy nyilatkozott, hogy Kuba példát mutatott a gazdaságilag gyengén fejlett latin-amerikai országoknak és bebizonyította, hogy saját ere­jéből is ki tudja vívni szebb jövőjét. HAVANNA A forradalmi kormány ren­delésére március 4-én lőszer­szállítmányával Havannába érkezett és ott rejtélyes körül­mények között felrobbant la Coubre nevű francia teherha­jó esetével kapcsolatos vizsgá­latról csütörtökön jelentést tettek. A jelentés szerint a ha­jót ismeretlen külföldi össze­esküvők robbantották fel. MOSZKVA • A Pravda havannai tudósí­tója interjút közöl Jimeneztől, a kubai földreform-intézet nemrég Európában és a Szov­jetunióban járt igazgatójától. Jimenez hangsúlyozza nyilat­kozatában, hogy a Szovjetunió hatalmas sikerei a népek sza­badságának és függetlenségé­nek biztos zálogát jelentik. Hangsúlyozta, hogy a kubai nép szívből köszönti majd Hruscsovot, amikor Fidel Cast­ro meghívására ellátogat Ku­bába. (MTI! A libanoni nép tiltakozik az amerikai hatodik flotta látogatása ellen Beirut (TASZSZ). Július 17-én Libanonba érkezik egy amerikai tiszti küldöttség, élén a hadseregugyi miniszter egyik helyettesével. Az An Ni- da című lap a közleményt kommentálva megállapítja, hogy erre a látogatásra olyan időpontban kerül sor, amikor az amerikai imperialista körök fokozzák békeellenes tevékeny­egüket. Az amerikai imperia­lizmus a libanoni nép legve­szélyesebb ellensége, és ezért csak csodálkozást válthat ki az a tény, hogy a libanoni kor­mány engedélyt adott a tiszti küldöttség, valamint a hatodik amerikai flotta látogatására. An A1 Anuar című libanoni lap ezzel kapcsolatban kom­mentálja Philippe Takla li­banoni külügyminiszter egyik, a napokban tett nyilatkozatát, amely szerint Libanon nem hajlandó külföldi katonai tá­maszpont szerepét betölteni. A lap hozzáfűzi, elgondolkoztató, milyen helyzetbe kerül Liba­non, ha egy szép napon az or­szág vizein horgonyzó hatodik flotta egyik hajójáról ameri­kai kémrepülőgép emelked a magasba, hogy behatoljon a Szovjetunió, vagy más szocia­lista ország légiterébe. Felté­telezhető, hogy egy ilyen cse­lekményt megfelelő intézkedé­sek követnének a Szovjetunió részéről — írás. (MTI) Hruscsov kongói kormányhoz intézett üzenetének visszhangja NEMZETKÖZI Mozgalmas hét a világpolitikában Ha csupán néhány szóval akarjuk jellemezni a pillanatnyi világpolitikai helyze­tet, legjobb, ha az idei rendkívül változékony, viharokkal teljes nyárhoz fordulunk hasonla­tért. Aszály és vizbőség egyazon tájon szinte egy időben jelentkezett az idén, júliusban is hideg szelek rémisztgetnek, de végeredmény­ben mégis nyár van, búza- és gyümölcsérlrlő nyár. így van ez a világpolitikában is. Az im­perialisták a világ csaknem valamennyi táján kétségbeesett igyekezettel vihart provokálnak, de bármilyen aggasztóak is e viharokról szóló jelentések, a békeszerető emberiség megnyu­godva látja, hogy az életet ölő jégeső azok fe­jére hullik vissza, akik a zivatart előidéznék. Az elmúlt hét különösen gazdag volt az ilyen zivatarokban és éppen ezek a napok bizonyít­ják legjobban, hogy a háborús körök ismét saját csapdájukba estek, a világ közvéleménye elítéli a háborús provokációkat, és az agresz- szió apostolai egyre inkább magukra marad­nak. Az amerikaiak nem akartak belenyugodni az U—2-es kémrepülés kudarcába, újabb pro­vokációhoz folyamodtak, és törvényszerűen ezek a provokációk is kudarcba fulladtak. Az RB—47-es kémrepülőgép behatolása szBVjet terület fölé az Egyesült Államok háborús kö­reinek elvakultságát bizonyítja, a gép lelövé- se viszont újabb bizonyíték arra, hogy a Szov­jetunió és szövetségesei képesek visszavágni bármikor, bármilyen agresszornak. És ez ma már nemcsak a világ békeszerető népei előtt nyilvánvaló, hanem kénytelenek tudomásul venni az imperialista körök is. A támaszpont-országok népei az újabb amerikai provokáció nyomán egyre világosab­ban látják, milyen veszélyeket rejt magában a háborús körök kalandor-politikája, és éppen ezért világszerte erősödik a tiltakozás az em­beriséget atomháborúval fenyegető Pentagon és a Fehér Ház urai ellen. Ezzel párhuzamo­san növekedik a Szovjetunió békepolitikájának népszerűsége, hiszen a tények megszámlálha­tatlan sokasága bizonyítja, hogy a Szovjetunió nem akar beavatkozni más országok belügyei- be, továbbra is a feszültség enyhítésére törek­szik, kitart a békés együttélés politikája mel­lett Hruscsov ausztriai útja során bebizonyo­sodott, hogy ez a politika ereménnyel valósít­ható meg, és ez a tény rámutat a jövő ked­vező perspektíváira is. A kapitalista országok imperialistabarát körei azonban mindent elkövetnek, hogy el­tereljék a figyelmet az enyhülés lehetőségé­nek jeleiről. Ez történt Olaszországban is. Az egyre jobbra tolódó és a fasiszták támogatását élvező Tambroni-kormány megijedve az olasz antifasiszta erők kialakuló egységétől, az erő­szak eszközéhez nyúlt, és tüzet nyitott a bal­oldali tüntető tömegekre. Az első sortűz Reg­gio Emilia városban dördült el és öt halálos áldozat, valamint több száz sebesült vére fes­tette pirosra a kövezetét. Ez a gyilkosság meg­rázta egész Olaszországot. A munkásság, a nyomorgó lakosság tiltakozó sztrájkokkal fe­lelt a kormány terrorintézkedéseire, és a Tambroni-kormány egyre inkább elszigetelő­dik. Róma utcáin csendőrökkel megrakott te­herautókaravánok táboroznak, a kormány a fasisztákra támaszkodva a demokrácia, az olasz nép ellen támad, de a nép megvédi ma­gát. Feszült és egyre drámaibb a hely­zet az új Kongói Köztársaságban is. A feszült­ség forrása a kétszínű imperialista külpoliti­ka. Belgium ugyanis szavakban függetlensé­get adott volt »mintagyarmatának«, de a gya­korlatban a belga gyarmatosítók továbbra is urak akartak maradni ebben, a gazdag afrikai országban. Ennek érdekében már jó előre vi­lággá kiáltották, hogy Kongó népei a függet­lenség megszerzése után »egymásnak esnek«, és az ország »zűrzavarba süllyed«. Minden eszközzel be kellett bizonyítaniuk, hogy igazat jósoltak. Éppen ezért az ország függetlenségének kikiáltása után nyomban so­rozatos provokációkat kezdtek a fiatal áliam ellen. Július 5-én lázongások kezdődtek a kon­gói hadseregben, amelynek tisztjei tudvalevő­leg belgák voltak. A belga parancsnok ugyan­is Kongó függetlenségének kikiáltása után kö­zölte a katonákkal, hogy a függetlenség csak a polgári lakosságra vonatkozik, a hadsereg­ben minden marad a régiben. Ez a kijelentés nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a kor­mány ellen hangolja a katonákat. A provoká­torok azonban elszámították magukat, a ka­tonák nem a kormány, hanem a belga tisztek, a belga parancsnokság ellen fordultak, köve­telve annak leváltását. A helyzetet látva a belga imperialista körök különféle rémhírek terjesztésével pánikot idéztek elő az ország fővárosában, és ugyanakkor merényletet szer­veztek Lumumba miniszterelnök ellen. A me­rénylet nem sikerült, a tetteseket letartóztat­ták. A vizsgálat során kiderült, hogy egy leo- poldville-i fasiszta csoport nagyszabású ösz- szeesküvést szőtt a kongói kormány ellen. A köztársaság kormánya elbocsátotta a belga főparancsnokot és bejelentette, hogy a hadse­regben ezentúl kizárólag kongói tisztek lesz­nek. Belgium erre csapatokat küldött Kongó­ba. Az üggyel a Biztonsági Tanács is foglal­kozott, és mint ismeretes, elrendelte a belga csapatok kivonását, és ENSZ-erőket küldött az országba. A gyarmatosító hatalmak fei akar­ják osztani Kongót, meg akarják akadályozni a kongói állam létrejöttét. Kongó kormánya és népe azonban szembeszáll ezekkel a törek­vésekkel, és e harcban Kongó mellett áll min­den imperialista-ellenes állam. Az elmúlt hét eseményeit tárgyalva, ha dió­héjban is, de feltétlenül meg kell még emlé­keznünk a kubai nép eredményes imperialis­ta-ellenes harcáról. Az Egyesült Államok kí­méletlen gazdasági háborút kezdeményezett Kuba ellen, az elnyomók elleni harcban ed­zett kubaiak azonban nem hajlandók fejet hajtani az Egyesült Államok akarata előtt. Kuba népe egységesen áll kormánya mögött, igazságos harcát a népek együttérzéssel ügye­lik, és a Szovjetunió egész sor konkrét intéz­kedéssel (cukorvásárlás, olajszállítás) ismét példát adott: hogyan lehet a kölcsönös érde­keknek megfelelően kiépitení kis és nagy or­szágok között a gazdasági kapcsolatokat. Befejeződött a demokrata párti jelölőkongresszus Los Angeles (MTI). Pénte­ken véget ért a demokrata párt kongresszusa, amelyen, mint ismeretes, Kennedy sze­nátort jelölték az Egyesült Ál­lamok elnöki és Johnson sze­nátort az alelnöki tisztségre. A Los Angeles-i stadionban rendezett záróülésen televíziós és filmcsillagok, valamint egy négyezer fős kórus csinnad­rattája után Kennedy szená­tor mondott beszédet. Megfi­gyelők arra következtetnek, hogy a jelöltség elnyeréséért folytatott késhegyig menő küz­delem után most a Kennedy— Johnson—Stevenson triumvirá­tus szoros együttműködésben dolgozik majd a választási győzelemért. Kennedy szenátor »Az új határ« című záróbeszédében a Nyugatot meghódító egykori pionírok példájára több áldo­zatra szólította fel az ameri­kaiakat, hogy helyrehozhassák az Eisenhower-kormány * ku­darcait. Kennedy kijelentette, hogy ez az »új határ«, amely Woodrow Wilson »új szabad­sága«, Franklin Roosevelt »new deal«-ja után követke­zik, nem az ígéretek, hanem a kihívások sorozatát jelenti. »Ezt a határt nem az alkotja, amit én ígérni szeretnék az amerikai népnek, hanem az, amit kérni szeretnék. Több ál­dozat ígéretét foglalja magá­ban több szabadság helyett.« Kennedy hangsúlyozta, hogy az »új határ« a történelem fordulópontját jelenti, amely­nek során Amerikának meg kell mutatnia, tud-e verse­nyezni a kommunista rendszer egyetlen célra összpontosuló haladásával. Ugyanakkor a szenátor arról beszélt, hogy a »kommunista befolyás ter­jed Ázsiában, nyeregbe került a Közép-Keleten és most Ku­bát veszélyezteti«. »Barátok semlegességbe csúsztak át — semlegesek pedig ellenségekké váltak.« A demokrata elnökjelölt éle­sen támadta az Eisenhower- kormányzatot, s személyesen Nixon alelnököt. A köztársa­Róma (AFP). Tambroni olasz miniszterelnök legutóbbi kijelentése, amely szerint csak akkor hajlandó lemondani, ha biztosítva van az őt követő kormány megalakítása, élénk tiltakozást váltott ki a haladó olasz közvéleményben. Ugyan­akkor a keres étény demokra­ták egyes körei szívesén lát­nák, ha Tambroni hatalmon maradna az októberi községi választásokig. A kormányfő nyilatkozatát az újfasiszták rögtön saját ja­vukra igyekeztek kihasználni: bejelentették, hogy a jövő hé­sági párti kormány tevékeny­ségét »nyolc évi kábult álom­nak« nevezte. A választási küzdelemről szólva kijelentet­te: »Tudjuk, nem lesz könnyű választási kampányt folytatni egy olyan ember ellen, aki minden szóbajövő kérdésben minden lehetséges oldal mel­lett szavazott vagy állást fog­lalt.« Az elnökjelölt hangoztatta, hogy római katolikus vallása nem fogja őt befolyásolni po­litikai tevékenységében, és ki­fejezte reményét, hogy a sza­vazók sem ezt fogják tekin­tetbe venni. ten gyűléseket k .. k tar­tani Bariban és Brin is ben. (MTI) Halálra ítélték Sukarno merénylőjét Dzsakarta (MTI). Az indo­néziai légierők rögtönítéló bí­rósága szombaton halálra ítél­te Daniel Alexander Maukar pilótát, mert egy összeesküvő csoport tagjaként március 9-én repülőgépről géppuskatüzet zúdított Sukarno elnök palo­tájára. Az újfasiszták új megmozdulásokra készülnek

Next

/
Thumbnails
Contents