Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-16 / 167. szám

Szombat, I960, július 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP1 Beválnak az új kereskedelmi formák Amikor az első gyorskiszol­gáló, önkiszolgáló, önkiválasz­tó üzleteket létrehozták, nem­csak a vásárlók, hanem a ke­reskedelmi dolgozók közül is többen idegenkedve fogadták. A vevővel foglalkozni kell, kí­nálni az árut — ez volt a leg­főbb ellenvetés. Ma már ahol ilyen új kereskedelmi forma létezik — még a legkisebb helyen is megszerették. * * * Mindig nagy a forgalom a nagybaj omi fmsz szépen be­rendezett önkiszolgáló boltjá­ban. A befőtteknél három pa­rasztasszony álldogál, nézege­ti az üvegeket, találgatják, mi lehet benne. — Mormoládé — mondja az egyik, aztán továbbmennek. Pedig nem az volt, hanem ex­portra készült meggy, csak az idegen feliratot nem tudták el­olvasni. Az eladók a pult mö­gött, s a raktárban tevékeny-, kedtek. — Szeretjük ezt az önkiszol­gáló boltöt, mert tiszta, ren­des — mondja Sziber Ferencné más asszonyok véleményét is — és mert abból veszünk, ami nekünk tetszik ... önkiszolgáló a bolt, de azért a vevővel a köszönésen és a pénzt átvételén kívül is foglal­kozni kell. Segíteni, ha valamit nem talál, s megmagyarázni egy-egy áru előnyét. Meg az­tán a nagybaj omi fmsz önki- szolgáló boltjában az áruellá­tásra is nagyobb gondot kell fordítani. A vevők hiába ke­resték szokott helyén, nem ta­lálták, mert nem volt kris­tálycukor ... Húsáruból is csak szalonna volt, a hűtőszek­rény kevés vajjal kihasználat­lanul búslakodott a helyiség­ben. • * * Egy-két perc alatt félig meg­telik a kosár, fizet, s már megy is hazafelé, Pereg Irén a lábo- di fmsz önkiszolgáló boltjá­ból. Miért szerette meg ezt az új kereskedelmi formát? kérdezzük, s így válaszol: _ Nem szeretek ácsorogni. S okkal jobb így, mintha a pult előtt várakoznék, amíg sor kerül rám ... Bizony gyorsabb így a be­vásárlás, ez pedig nem meg­vetendő dolog. * * * — Előttünk van minden, válogathatunk nyugodtan ab­ból, ami nekünk lesi óbban tetszik — vélekedik Szombat­falvi Lajosné, a Somogy me­gyei Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat nagyatádi 406-os boltjában. A hagyományos ré­gi módszerrel árusító boltok­ban bizony kétszer is megkér­dezi a vevő, -miamit kér, s nem tudnak adni: — Nincs véletlenül a rak­tárban? Ez az új7 forma kizárja a pult alatti árusítást. Ami van, a vevő szeme előtt van, s ab­ból nyugodtan válogathat. Egy hónapos fennállásra te­kint vissza a Somogy megyei. Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat Nagyatádon működő ön­kiválasztó cipőboltja. Főleg piaci napokon a két eladó alig győzi a kiszolgálást « «r árura való ügyeletet. Ugyanis az üz­let adottságai igen rosszak, az eladótérben szabadon levő pol­cokon tárolják az árut, a rak­tár hátul az udvarban van. így könnyen származhat hiány. * * * Az új kereskedelmi formái', egyre nagyobb tért hódítanak. Ez arra kell, hogy figyelmez­tessen: a cukrot, illetve a rizst ne 50 kilós csomagokban, hanem 0,5, 1, illetve 2 kg-os csomagokban szállítsák az üz­letekbe. Ezzel megkönnyíté- nék az eladók munkáját, s többet foglalkozhatnának az üzletek csinosításával, a vá­sárlókkal. Ismét az élüzem cím várományosa a kaposvári pályaudvar A MÁV igazgatóságok félévenként értékelik az ered­ményeket, és félévenként ítélik oda az élüzem címet az arra érdemes főnökségeknek. A kaposvári pályaudvar a múlt év második felében végzett munkájáért kapott először élüzem kitüntetést. A dol­gozók elhatározták, hogy az idén továbbra is megtartják az élüzem szintet, vagyis a tervüket 104 százalékra teljesítik Az első két negyedév után már bizonyossá vált, hogy a felajánlást teljesítették, sőt túlteljesítették. Az év első ne­gyedében 104,8 százalékos eredményt értek .el, a második negyedben pedig 108,5 százalékra teljesítették tervüket. Az élüzem szintet tehát alaposan túlszárnyalták. A vontatóerők gazdaságos kihasználásával az első ne­gyedévi 101,6 százalékról 114,8 százalékra emelték a fajla­gos kocsimozdítást. A személyvonatok menetrendszerűségét 99,3 százalékban biztosították az év eleji 97 százalékkal szem­ben. Ez egyike az ország legjobb eredményeinek. < Hasonlóan szép javulást mutathatnak fel a kaposváriak a tehervonatok menetrendszerűségénél is. 88,1 százalékról 94,2 százalékra növelték a menetrend betartását. Ez is ki­váló eredmény, ha az országos 82 százalékot vesszük figye­lembe. Egyedül a kocsitartózkodás és a kocsihasználás százalé­ka csökkent az első negyedév óta, de még így is túlteljesí­tették a tervet. Most ismét joggal várják a pályaudvar dolgozói az él­üzem kitüntetést. Már folynak az eredmények felülvizsgála­tai, s valószínű, hogy az augusztus 14-én rendezendő vas­utasnapi ünnepségen nemcsak 20 dolgozó kap »Kiváló vas­utas« kitüntetést és oklevelet, hanem az élüzem címet is át- adják a pályaudvarnak. Egy esztndő alatt immár másod­szor. — Madár! Sürgesd meg az utolsókat! óácsi füty­tyent, s a csillogó szemű puli enramotíik, hangos ugatással noszogatja gyorsabb járásra a juhokat. — Gyerünk, gyerünk, mert megáztok, kis maflák — hal­latszik ellenkező irányból Gá­bor bácsi' hangja, s az ő ku­tyája, a Bogár ugyancsak buz­gó ugatással zavarja a sűrűn egymás mellett haladó birká­kat. Hirtelen jött ez a vihar, gyorsan kell az állatokat be­terelni a hodályba, mert a nedves talaj a birka legna­gyobb ellensége. A juhászok jobbkeze, a kutya segítségével könnyen megy. A friss almon elheverészve csak néha bégéi­nek az állatok, méltatlankod­nak a csúnya idő miatt. A pu­li elszalad először arra a hely­re, ahol a kisebb falka, a bá­rányok legelésztek, majd fá­radhatatlanul lohol ellenkező irányba, ahol az anyák voltak. A gazda, Pista bácsi mosolyog­va tekint utána. — Ez a szokása. Most el­megy, megnézi, véletlenú' nem maradt-e le egy birka ... Gyere csak, gyere, kisku­tyám! S a puli rövid farkát csó­Ó szinte szavak a tarión A hatalmas gabonatáblán végzett az aratogép. Lányok, asszonyok szorgoskodnak, ösz- szehordják és keresztbe rak­ják a kévéket. — A legszorgalmasabb bri­gádom Egyébként dohányo­sok, csak most jöttek át ide, mert sürgetett a munka — mutatja be őket Szekrényest Nándor, a böhönyei Szabadság Tsz mezőgazdásza még mielőtt odaérnénk hozzájuk. — Rájuk mindig lehet számítani — te­szi hozzá. Panasszal fogadnak bennün­ket, hogy alig győzik összekö­tözni a kiszakadt kévéket. Lu­kácsáé meg is jegyzi: — Ilyen a gépi munka. Hiá­ba, csak kézzel lehet rendesen dolgozni. Vitába széliünk, a velünk le­vő járási tanácselnök, Papp Ferenc példákkal, számok se­gítségével próbálja bizonyíta­ni állításuk ellenkezőjét, ami sikerül is. Közelebb jönnek, egyre élénkebbé válik a vita, amely csakhamar átterelődik a gépi művelésről a legégetőbb kérdésekre. Ugyancsak Lu- kácsné viszi a szót, a többiek — mint akik maguk között már sokszor megbeszélték e prob­lémákat — élénken helyesel­nek. Kendőzetlenek, gátlás nélkülien érdesek a szavak a tarlón. A hajdani cselédasszo­Akkor aztán hozzánk jöttek az újak. Csökkent a munkaegység értéke, az idénre tervezett rendszeres havi előlegosztás­ból pedig csak egy' lett eddig. Könnyen beszélnek az új be­lépők: nekik van tartalékuk, a tehénért, a lóért meg a felsze­relésért is kaptak. De mi mi­ből pénzeljünk? — Meg itt van ez a nagy igazságtalanság a háztáji el­osztásában — veszi át a szót vagy, Annuskám — élcelődik az idős mezőgazdász. — A maga kévéért öltöztem fel, Nándi bácsi. Ha fiatalabb volna, ü—is elcsábítanám — vág vissza. Felenged a hangulat. Valaki kötelet fon, mintha szórakozás­ból tenné, aztán odalopózik a marcali járás tanácselnöke mögé, és a jelenlevők élénk hahotájától kísérve összekö­tözi. Ügy hajlandó csak sza­Kissné. — Egy holdat kaptak badon bocsátani — régi nép­azok is ,akik a családból egye­dül írtak alá, de ugyanannyit kapunk mi is, pedig az urunk is tsz-tag, és rendszeresen dol­gozunk. De azok az asszonyok, akik nem iratkoztak be, most nem jönnek közénk, otthon szokás szerint —, ha áldomást ígér. Alig fél óra múlva poharak­ban pezseg a jégbehűtött fröccs, jót húznak belőle az egész napi munkában eltikkadt asszonyok. Vidám, tréfálkozó hűsölnek, mert így is meglesz a hangulat. A szomszéd táblán a kenyerük ... — Aztán az helyes volt, amit végeztek, azok is odajönnek, mind régi tsz-tag. Az egyik a kapások kimérésénél csinál- bácsi — ugyancsak dohányos tak? — emeli fel újra a hang- — egyszerűen mondja: ját Lukácsné. — Mi két részt — Az is fontos lenne, a do- kaptunk, mert mind a ketten, hány, de most inkább ezt kell tagok vagyunk, ahonnan meg tennünk. . Átjöttünk, aztán csak az ember van benn, en- gyorsan összehordjuk az egé­nek felét. Ezt aztán gyorsan szét. Mert nem mindem* hogy megmunkálták, és az asszony széjjel éri-e az eső ezt a ren- ezután eljött a tsz-nek 50 fo- geteg kévét, vagy keresztben, rintos napszámért kapálni. így Elvégre ebből akarunk oszta- van ez, kérem, most is a sze- ni, nem igaz? gény ember húzza a rövideb- Rábólintanak, ők már, sokat bet, aki becsületesen dolgo- küszködve, bajlódva, de kijár- zik ... ták a közösségi élét iskolája A mezőgazdász csak alig né- alsó tagozatát. Megérde­-m JUHÁSZOK — 12 éves voltam, amikor — kaptam — mondja. — Az apám juhász volt, nekem is segíteni kellett, így jutottam hozzá. Aztán feltettem a pad­lásra és nem gondoltam, hogy valaha még szükségem lesz rá. Egy évvel ezelőtt fényesí­tettem ki... Gábor bácsi nagyot szippant cigarettájából. — Az K-szes elődöm birkás volt — meséli csendesen. — Az apám nagyon értett a jó­szághoz, én meg kilestem a tudását. Hogvan kerültek ide, miért hagyták ott a falut, a családot, miért választották ezt a szép. de nehéz életet? — Nem kapott ide embert a szövetkezet — így Pista bácsi. — Eleinte, a télen, míg benn voltunk a faluban, magam gondoztam az állatokat, de jött a tavasz felépítettük a hodályt, no meg szaporodtak a birkák is, egyedül nem győz­tem. Mindjárt a Gáborra gon­doltam. Mondtam is a brigád­válva, hosszan lógó nyelvvel vezetőnknek: »A Gábor kéne jön, leül gazdája e1* mintha ide, az ért a jószághoz...« V’ •Nézz körül otthon is, Gábor« — igy búcsúzik társától Pisla bácsi. csak jelentené, minden rend­ben ... S ha már minden rendben, álljunk meg mi is egy pillanat- ra. Mielőtt tovább pergetnénk a leSei-° — Megkértek engem — szól közbe Gábor bácsi —, s elő­ször morfondíroztam: messze a falutól, örökké ko­a történetet, az. eső szürke fá- sárból élni nem jó dolog. Az- tyolán keresztül nézzünk egy tán mégis elfogadtam. kicsit körül. A legközelebbi emberlakta hely, Nagykorpád, hat kilométerre van innen. Köröskörül hatalmas erdő, mely ritmikusan hajlik most a fütyülő szél szavára. A juhá­szok — Kovács Gábor és Ke­resztes István — mit sem tö- rcd-e p~ ’ ’ -----ümesen igyekeznek vissza a maguk tá- kolta házikóba. Arcukon aggó­dás, mind a ketten a juhho- dály felé néznek. Ápri­lis óta itt élnek majdnem el­zárva a világtól. Ki tudja, há­nyadszor álltak itt éjjel vagy — Én meg örültem neki. Egyedül nem jöttem volna ki. Nem biz én! Kényes a jószág, valami betegség esetén mit csináltam volna magam?! Igen, a betegség. Nehéz na­pokat vészeltek át együtt, mi­kor a kora tavasszal az állatok büdös sántaságot kaptak. Rossz volt a régi helyük, igen sZu.v volt a hodály: agyonta­posták a kisbárányokat, és bekövetkezett ez a súlyos be­tegség is. Nem várhattak pa­tikába, maguk készítette gyógy­szerrel ápolták, kezelték az ál­, latokat. Éjjel volt vagy nap­nappal a kis házikó ajtajaban, pai? Nem számított akkor, hí..: j szór ' 'aggódva az Csak azt a célt ismerték: min­álhrtokat. A szokástól e’"-oen dénáron meg kell állítani a egy szót sem szóltak egymás­hoz, mégis egy volt a Gondo­latuk: jaj, csak a birkáknak ne legyen bajuk! Mert nagy a felelősség. A nagykorpádi Pe- tu— szövetkezet 449 birkáját bajt. És siketéit. Mindössze három bárány'és három anya­juh esett áldozatul. De a baj­ból tanultak. Gábor bácsi az­óta nem nyugszik, már most kér, tanácsot ad, figyelmeztet: készítsék el kellő időben a téli szállást, legyen kényelmes, gondozzák. S tegyük még hoz- nagy, mert ellenkező esetben megint hiba lesz. Érezni a hangján, nem mindegy neki sem, mi történik az állatokkal. — Ha már egyszer itt va­gyunk, akkor álljunk becsü­lettel helyt. Igaz-e, Gábor? zá, hogy szívvel-lélekkel. A jellegzetes kampós ju­hászbotok a szögre kerülnek. Pista bácsiénak csillogó rézfeje Keresztes István hű segítőtár­sával, az okos pulival. — Nahát ez természetes. Jö­vőre azt szeretném, ha leg­alább 800-ra nőne a birkák száma. Most már láthatja min­denki, érdemes velük foglal­kozni. Az idei nyírásból 36—38 ezer forintot jövedelmeztünk. — Kocsisok voltunk azelőtt mindketten — fordul hozzám Pista bácsi. — Akkor is szé­pen kerestünk, most, hogy bir- kások lettünk, most is lesz jó részesedés. — így van — erősíti meg Gábor bácsi. Aztán kimegy, fát hasogat, főzni készül, ő a szakács. — Mit eszünk ma, Gábor? — Tejeslevest. De nem so­káig, mert rövidesen lesz a kertünkben paprika, paradi­csom. Kert? Igen, jól értettem. Azt is teremtettek maguknak. No. nem na?" mindössze talán hétszer három méteres az egész, annyi,' hogy a legszük­ségesebbeket megadja, és ne kelljen .mindenért a faluba szaladni. Igaz, a szövetkezet azért gondolt rájuk: két csikót kap­tak, s azzal hol egyikük, hol másikuk kocsikázik haza, ösz- szecsomagolni néhány napra való elemózsiát. így tartják fenn, így vezetik szerény ház­tartásukat. Ha delelnek az állatok, ők is árnyékba húzódnak, pihen­nek, olvasnak, beszélgetnek. Pista bácsi szereti a juhász­történeteket, s amit elolvasott* mindig elmeséli társának. Né­ha-néha már emlékeznek is a messzinek tűnő áprilisra* mikor kijöttek, a nehéz napok­ra, mikor az első nagyobb eső után beázott a hodály, és egyet­len éjszaka javították ki, ne­hogy megfázzanak a birkák... és ki győzné felsorolni, mi min­denről folyik a társalgás. Napsütés és vihar, ^öröm, elégedettség és aggódó szomo­rúság az életük. A természet és az állatok a társaik. Juhá­szok. Szeretik és értik mester­ségüket. Hajtják, terelgetik nyáju­kat ... De nem furulyát fúj­nak, hanem arról ábrándoz­nak, hogy legközelebb ’ Kapos­várról hozatnak egy táskará­diót. .. Vörös Márta nyok úgy beszélnek a járási hány hónapja jött a határozat- j ^ hogy becsületes mun- tanácselnök előtt, mint egymás lan, könnyen befolyásolható, - amelyre mindig é, között, őszintén, nyersen, nem szerény kepessegu elődje he- ka->ukat> a™elyre in g ' szokták meg ők a finomkodást, lyett, igy az elmúlt időszakban bizton lehet számítani, az ed­_ Tizenegyedik éve vagyok jóformán csak tájékozódni tu- djginél jobban megbecsüljék. t sz-tag. Meg a többiek is mind, dott. Az ötven forintos nap Megérdemelnék, hogy szerény, akik itt dolgozunk. Azelőtt számot elismeri, a kapasok Ja- .. . - jemi igényeiket cselédek voltunk. A lányok is, gokra való lebontása sem volt mondhatnám elemi igényéi Ke- mihelyt elvégezték az általá- helyes, de hát a vezetőség így eletük jelenlegi szakaszénak nőst közibénk álltak. Maguk döntött, ő nem tehet róla. _ sok-sok nehézsé ,__e,s™tlr?7Pt. A lánvok is beleszólnak a vi- __ i smerték, milyen szövetkezet A lányok is beleszólnak volt a miénk. Dolgoztunk, de tába. Közülük Barta Annus, a a semmivel való kezdés,, a pergő nyelvű, fürge észjárású szervezetlenség, a hozzá nem leány viszi a szót: értés, a nagy adósság miatt — Nekünk is jo lenne a csak tavaly jutottunk el odáig, rendszeres előleg, mert mi is hogy azt mondhattuk: ebből szeretünk ám. szénen öltözni, már. ha nem is fényesen, de nemcsak a városiak, tisztességesen meg lehet élni. — Hiszen most is elegáns nehézségeit a lehető­ségekhez mérten segítsék le­küzdeni. Mert ne felejtsük el, ők már hosszú évekie fizették a tanulópénzt — azok helyett is, akik nemrégen jöttek kö­zéjük. Paál László Del körül a hús hodályba húzódnak az állatok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents