Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-06 / 158. szám

Szerda, 1960. július 6. s SOMOGYI NÉPLAP QAZDAQ ARATÁS Kaszák pengésétől, aratógépek kattogásától hangos a balatonszabadi határ Erre a hétre az idő is meg­szelídült, a napfény lett a gazda a balatonszabadi határ fölött. Enyhe szellő kerekedik, és meghajtogatja a mellig érő gabonát. Az árpa már kasza alá érett. Az első keresztek messzire hir­detik, hogy elérkezett a leg­nehezebb munka, az aratás. Az Üj Élet Tsz egyik 80 holdas ősziárpa-tábláján. aratógép ha­lad. Ügy adogatja a dús ka­lászi} kévéket, mint forró na­pon a fagyialtos a hűsítő fi­nomságot. Az elmúlt hét közepén kez­dett munkához a gép. Az első napon még csak próbálkozott. — Be kellett tömi, mint a jó csikót — mondja Gasparics Jó­zsef, a Balatonkiliti Gépállo­más aratógép-kezelője. Az emberek kíváncsiak erre az első aratásra, hiszen egyúttal vizsga is. Itt mutatkozik meg igazán, hogy jó munkát végez­tek-e. Érdemes megnézni az árpa kalászait. Szépek, dúsak. Olyan termést takarítanák be az idén árpából, amilyenre még nem emlékeznek. Ott, ahol most 15—16 má­zsát várnak holdjától, pár évvel ezelőtt csak 8—9 má­zsát arattak. Duplán fizet a föld a közösben. Igaz, tettek is érte sokat; Nem sajnálták az időt, a pénzt és a fáradsá­got, Mindent megadtak a föld­nek, amit megkívánt. A tábla másik szélén a Parragr-brigád 50 tagja dolgo­zik. 20 kaszás vágja a rendet. Az élen Tóth Lajos bácsi ha­lad. Két marokra fogja a ka­szát, és ha valaki így, munka közben nézi, bizony nehezen hiszi él, ho^y már 63 éves. — Nehéz már úgye, a kasza nyélé? — köszönünk rá az öregre. — Erős vagyok én, bírom még a kaszát. Majd öt­ven év alatt megszoktam már — mondja mosolyogva. A második kaszás, Csehi László még fiatal ember. Szí­Szükség van az ő két kezük munkájára is. Huszti Marika az üdülőben dolgozik, de most szabadságot kért, és szüleivel együtt arat. ö a marokszedő, édesanyja pedig kötelet terít. Liccs Józsefné, Szokomyi lm réné, Gurdovány József és Tóth Jól működik a gép. vesebben menne ő elöl, de tiztelni kell a kort, meg aztán Lajos bácsit sem kell félteni. Megindul ő néha úgy, hogy a többiek alig tudják követni. Amíg Csehi László megfeni a kaszát, a brigádról beszélge­tünk. Mert érdemes erről be­szélni itt. A brigád létszáma megháromszorozódott. Sok csa­ládból — Vecseiéktől, Molná- réktól, Csehéktől, Lipcséktől, Husztiéktól — hárman vagy négyes jöttek ed aratni, pedig csak egy-két tagja van egy családból a szövetkezetnek. Eljöttek, mert tudják, hogy Mihály már nagyon sokszor arattak ebben a határban, de ilyen gazdag termésre még ők sem emlékeznek. — Nem is le­hetett, hogyan lett volna? — mondja Gurdovány bácsi —, hiszen kiuzsorázott föld volt itt valamennyi. Megértük hely­rehozni. Tavaly gazdagon ka­pott trágyát, és az ősszel is meg a tavasszal is az egész brigád szórta rá a pétisót. Az első kaszás megindul, és pár pillanat múlva már csak hajladozó embereket lehet lát­ni. A kaszák ritmusra suhan­nak, és ledőlnek a gazdag ka­lászt tartó szálak. A másik táblán Jakab István munkacsapata dolgozik. ök már befejezték az ötven holdon az aratást. Most a kévéket hordják össze. Kezük szorgal­mas munkáját dicsérik a hosszú, katonás sorokba össze­rakott keresztek. Sietnek. Csak pár percet beszélgethetünk ve­lük, mert a másik táblába igyekeznek. Büszkék arra, hogy az ő területükön jelent meg először a «-kereszt«. És milyen keresztek! Olyanok, amilyenek ebben a határban még nem voltak soha. (Németh) is vágják a rendet. Józsi bácsi Idősb Dobat József mérnem mai gyerek. A múlt hónapban töltötte be 63. életévét. Mégis fiatalokat megszégyenítő fris­seséggel, lelkesedéssel dolgo­zik. A nágocsi Szabadság Tsz vezetői azt mondják: "Bár sok olyan emberünk volna, mint az öreg Dobai.« Nem ismer fáradtságot, mindenben részt vesz, mindenhol segít. Párton kívüli aktíva. Ez persze csak cím. Tartalommal — s nem akármilyennel — ő tölti meg. Csirás az istállóban. Január­ban vette át azt a csoportot, ahol jelenleg dolgosak. 43 éves gyakorlatának tapasztalatait azonnal hasznosította: nem sok idő kellett ahhoz, hogy a fejési átlagot 3 literrel emelje. — Elsőrendű szakember az öreg, tudja, mit kíván a tehén — mondja róla Sárosdi József párttitkár. Pontos, rendszerető ember. Hatan dolgoznak mellette. Ha egyik-másik társa olyan do­loggal hozakodik elő, ami nem helyes, Józsi bácsi megmondja: »Nincs igazad, pajtás. Ide fü­lelj, én elmondom, mi a való!« Határozott, sose ingadozik. A magyarázat, érv mindig kéz­nél van nála. Nem engedi el füle mellett a helytelen meg­jegyzéseket. Igyekszik minden­kit meggyőzni az igazságról. S az emberek hallgatnak rá, tisz­telik, becsülik. — Nyomós a szava. Azért tudja meggyőzni az embereket, mert mindenki jól ismeri ar­ról az oldaláról, hogy nem be­szél a levegőbe — mondta ró­la Juhász József, az építőbri­gád pártcsoport-vezetője. Gyakran megkérdik tőle a tsz vezetői is: «-No, mi a véle­ménye, Józsi bácsi, jó lesz-e ez a dolog így vagy úgy?« S ő ér­telmesen, egyszerűen elmond­ja elképzeléseit. Előfordul, hogy az emberek nem értenek egyet a vezetőség egyik-másik intézkedésével. Józsi bácsi ilyenkor síkraszáll a vezetőség mellett, s megmagyarázza min­denkinek, miért előnyös, jó ez vagy az az intézkedés. A múlt­kor például 94 szopós borjút vásárolt a tsz-nek Vas megyé­ben az Állatforgalmi Vállalat. A legtöbben úgy vélekedtek, nem érte meg, ráfizetnek. Meg aztán mi a csudának annyi ál­lat. Dobai bácsi nem volt rest, nekiállt magyarázni. Külön- külön elmondta mindenkinek: "Szükséges és hasznos az ál­latállomány növelése, fejlesz­tése. Egy cseppet sem fizet­tünk rá arra, hogy Vas me­gyéből hoztunk szopós borja­kat Minden borjúnál 1300 fo­rint megmaradt a zsebünkben. A saját tenyésztés ennyivel kerül többe.« Nemcsak az istálló érdekli, hanem az egész gazdaság mun­kája. — Érdekli az is, ami a me­zőn történik. Olyan ember az öreg, aki valóban magáénak érzi a szövetkezetét — mondja róla Paska Ferenc tsz-elnök. — Nagy tekintélye van, mert igencsak ért az állatokhoz. Kü­lönösen a tehenekhez. Mond­hatnám, félig-meddig állator­vos. Dolgos, szorgalmas em­ber. Hajnalban legkorábban megy, este legkésőbben távo­zik Józsi bácsit nagy mesehall­gatásban találtuk. Ifjú Visnyei István szórakoztatta munka­társait ifjúkori élményeivel. A történetnek vége, letelep­szünk egy kis beszélgetésre. Alacsony, kicsit hajlott hátú, valamikor egy bika »megnyo­morította«. Fején fekete ka­lap, szeme barna, nevetős, ba­jusza őszes, hegyesre pödört. Csendes szavú. Nehezen ered meg belőle a szó. — Mindig szórakoztatjuk egymást valamivel. De ha ko­molyra fordítjuk a szót, min­dig azt hányjuk-vetjük meg, mint dolgozhatnánk még job­ban, mit kellene kijavítani — kezdi. Hunyorít egyet, majd így folytatja: — Persze, hogy érdekel az is, ami a mezőn történik, hisz on­nan élünk. Ha hibát látok, megmondom az elnöknek, a mezőgazdásznak. Ahol az em­ber dolgozik, ott a megélhető- sége, ott keresi meg a kenye­rét. De tőle is függ, hogyan keresi meg. Ezért figyelem egyforma érdeklődéssel az egész gazdaság munkáját. S erre szeretném a többi tsz-ta- got is rászoktatni. — Hát a politika? — kérdi Sárosdi elvtárs Józsi bácsitól. — Az is érdekel. Ha üveg­gel is, de olvasgatok én még. A Szabad Földet, a Népsza­badságot, a Somogyi Néplapot járatom, ezeket böngészem es­ténként. No meg a rádiót is meghallgatom. Aztán vannak állattenyésztési könyveim, azo­kat is tanulmányozom. Az em­ber amíg él, tanul. — Elgon­dolkodik, majd hozzáteszi: — Október 1-én lesz kilenc esz­tendeje, hogy a termelőszövet­kezetben dolgozom, aztán a ti­zedik évbe fordulok... Jól ér­zem magam a tsz-ben, nincs nekem semmi bajom 8ERKESI ANDRÁS (74) aki felment az emeletre. Bár- gondolkodott, majd türelmet melyik percben visszajöhet. ^ hangon megszólalt. A leilei Balaton Gyöngye Tsz 35 holdas kertészetéből naponta 15 mázsa kel- és fejes káposztát szállítanak az Üdülőellátó Vállalatnak. A tsz balatonlellei üzletében naponta 1000—1200 forint értékű árut adnak el. Már az is érthetetlen, hogy nem hallotta meg a dulakodás zaját. A fiú nem tudhatta, hogy a férfi hallotta a viasko- dást, de arra gondolt, hogy Fré­di most hajtja végre Donován István hasra vágta magát, és a szekrény alól előkotorta a — Öltözzön gyorsan, kislá-' nyom, megyünk hozzánk. Eszter pillanatok alatt felöl­tözött ... Felsegítette az öreg­re a kabátot. Nem kérdezett’ semmit, ment a professzor; után. Feje kábult volt, sírni? ]A tsz-eket érdeklő jogszabályokból A Retek utcánál találtak egy< — Tamásom, mi van? történt?... Mi) A termelőszövetkezetek a Ta- nyészállatforgalmi Gazdasági Iroda közvetítésével sok álla­tot vásárolnak. Ha az átvételt követő 6 napon belül szavatos­sági jogukkal akarnak é’ni, akkor kifogásukat a hiba ész­lelését követő öt nap alatt kö­zöljék a TEGI-vel. Elkésett reklamáció esetén nem indít­ható kereset a bíróságon, az így keletkezett kár tehát a ter­melőszövetkezetet terheli. Hirtelen mozdulattal jobb István talpra akarta állítani kezével elkapta a férfi csukló- Frédit is, de erre nem kerül- t ^ ját, berántotta, és ugyanabban hetett sor, mert a férfi ösztö­a tizedmásodpercben bal te- nősen belerúgott. A rúgás 1st- . , , , _ . „ nyerővel a férfi jobb könyökét ván gyomorszáját érte, és oly Pisztolyt. Gyors mozdulatokkal szeretett volna, alátámasztotta. Bedűlt a len- erős volt, hogy hátratántoro- tóvette nyakkendőjét, es az duletbe és válla felett átdobta dott A fájdalomtól összegör- ^^^^tötteV^t Majd taxit. A professzor bemondta a férfit. Frédi nem számított nyedt. Frédi felugrott, es sze- tűi osszeKotorte a Kezei. maju , a támadásra. A hirtelen fáj da- dületes gyorsasággal ütni kezd- a függöny ^ hu zo zsinórját vagta a címet... lomtól fel jaj dúlt. Ismerhette a te a fiú védtelen arcát. István 'esa^1 3° ,®rosen megko- Magda asszony még nem fe-: fogást mert ösztönösen kiper- megszédült Érezte hogy ke- totte ™ la°f\ küdt le, szorongással szívében' dúlt, és így a kartörés nem si- meny ellenfelre talalt. Ha Felállt. — Most elfogom a ..... került. Hátrazuhant a fotel most elveszti eszméletét, vége. másikat — gondolta. Pár má- varta a terjet. mellé. A fiú felismerte a hely- Hányinger kínozta. Megjelent sodpercig pihent. Nagyokat lé­zetet, és mikor látta, hogy a előtte Eszter kedves, aggódó legzett. A kancsóból meglocsol­fogás nem sikerült, egy ugrás- arca, hallotta a hangját: »Vi- ta arcát, és óvatos léptekkel sal a férfira vetette magát. gyázz magadra.« ösztönösen megindult a manzárd felé. A Frédi kezében megcsillant a félrehajtotta fejét. Frédi ökle pisztolyt lövésre készen tartót- Adj valamit inni, és főzess egy: pisztoly. De még mielőtt elsüt- elzúgott feje mellett, összeszo- ta. Mikor a lépcsőfeljárathoz ^ feketét hette volna, István nyitott te- rította fogát, izmait megfeszí- ért, csak azt látta, hogy a man­nyerével erős ütést mért a fér- tette, és bal öklével kemény zardszobák előtti rácsos folyo- — Majd én hozom a fek( fi bal kezére. A pisztoly a sző- horogütést mért a férfi arcára, són megrémült arccal áll az a — ugrott Eszter. Kisietett a nyegre esett. Frédi azonban Frédi megingott. A párharc fiatalember, aki beengedte a konyhába. Halkan kopogtatót nem adta meg magát. Jobbjá- most kiegyensúlyozottá vált. villába. A fiatalember kezében , .. .. . , .... , val átkulcsolta István nyakát, Ütötték egymást. Mindketten megvillant a fegyver. Egyszer- KozsI ajtajan- Azt mtte; nogy és szorítani kezdte. Bal kézé- az életükért harcoltak. Frédi re lőttek... A lövés zaja fel- a lány alszik. Azonnal kinyílt: vei a pisztoly után nyúlt. A szemhéja felrepedt, arcán vé- verte a villa csendjét... István az ajtó. fiú elrúgta lábával a fegyvert, gigömlött a vér. — A fiú bal látta a felcsapódó tűznyelvet.. _R. • __u a Mmv _ m ely a parkettán a viaszt fel- szeme bedagadt, orra vérzett, Éles fájdalmat érzett bal ke- _ _ , karcolva a szekrény alá csú- de nem adta meg magát. Mikor nyökében... Még egyszer Sürgősen értesítsd Cselei elv­szott. Nem ellenkezett, hagyta, látta, hogy Frédi az egyik kár- meghúzta a ravaszt. Egy golyó társat. Azonnal jöjjön. hogy a férfi a nyakát átkarol- pitozott széket ütésre emeli, zizzenve húzott el füle mellett, „ „ ja. Megvárta, míg a férfi fel- felkapta az íróasztalról a már- s nűntha mellbevágták volna, „ 0L T , ® emelte bal kezét. Abban a fii- ,,-rtnt - teI1 ütést érzett... Kezéből kiesett mogul. Eszter meglepetten ne­lanatban megkapta a bal kéz vany “ntatartot, es teljes ere a fegyver. Az utolsó kép, amit zett a férfira. Ismerősnek ta-,, . mutatóujját és hátrafelé fe- lével a férfi arcába vágta. magával vitt, a közelébe lezu- lálIta> de nem tudta> hogy hol$nem szabalyozta> de legutóbbi szítve tömi kezdte. Érezté, Becsukta a szemét. Rosszul- hanó testé volt. Hátratántoro- találkozott hogy nyakán enged a szorítás, lét fogta el. — Ne add meg dott, és végigváf’ő-’ott a par- _ __________________i és a férfi felnyög. Nem eresz- magad, erős vagy — biztatta kettán. Fejét beverte a lépcső- — Bárdi főhadnagy vagyok./hogy változatlanok maradnak tette, feszítette hátra, egyre magát. Mélyeket lélegzett. Fel- be... Cselei elvtárs helyettese. Mi” csak hátra a mutatóujját. Las- nyitotta szemét. Frédi ott he- * • • történt? San feltérdelt, és húzta magá- vert előtte szétroncsolt arccal. Mikor István eltávozott, Ho­lmi a férfit. Frédi feliajdult Eszébe jutott a másik férfi, lub professzor még egy ideig — Folytatjuk — A vágóállatok nevelésére és hizlalására kötött termelési szerződés, valamint a ter­ményértékesítési szerződés teljesítését biztosító kötbér és késedelmi kamat mértéké­nek megállapítását rendelet­ben szabályozta az élelme­zésügyi miniszter. A 8/1980/VI. 24/Élm. M. számú rendelet a Magyar Közlöny június 24-i számában jelent meg. * * * Külön rendelkezésben ugyan J*a gabonaárak. A szövetkezetek­étől és az egyéni gazdáktól át­ívelt új termésű gabonáért te­hát a tavalyival, azonos fizetnek. árat Az építésügyi miniszter 6/1960,VII. 1/É. M. számú ren­deletében intézkedik a mező* gazdasáígi szocialista nagyüze­mek lakótelepeinek telepítésé­ről. Eszerint megyénk egész területén — a kaposvári járást kivéve — állandó jellegű lakás, valamint közintézmény céljára szolgáló épületet létesíteni és ilyenek céljára építési telket alakítani a községek külterü­letén — az eddig érvényben volt feltételektől eltérően — csak mezőgazdasági szocia’ista nagyüzem lakótelepe céljára meghatározott helyen szabad, * * * Az 1960. évi földadó-fize- fest kötelezettségnek búza helyett egijéb terményekkel való teljesítéséről, illetőleg pénzben történő lerovásáról a 9/1960./VII. HP. M. számú rendeletben intézkedett a pénzügyminiszter. A rende­let kimondja: ha az adózó a vetőmagon és személyes szükségletén felül búzával vem rendelkezik. földadó­fizetési kötelez ~ttségének búza helyett — a felsorolás sorrendjében — rozzsal, ár­pával vagy borral is eleget teilet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents