Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-30 / 179. szám

Szombat, 1960. július 30.

SOMOGYI NÉPLAP

ELŐRE TEKIN

1 furcsa rates a berzencei emberek egy részében, méghozzá elég nagy részében a közelmúltban ment végbe. S ez a változás azért furcsa, mert már évtizedek óta arról volt ismert ez a falu, hogy földjei a legjobban voltak megművelve, hogy a múltban a legnagyobb munkák idején is két- háromezren az uradalmi földeken summáskodtak, a fel- szabadulás után pedig a különféle állami vállalatokhoz jártak. A majd 9000 holdas berzencei határ azonban sohasem maradt megműveletlen. Az otthon levők — ahogy mondják — megkeresték a szükséges kenyeret, az állami alkalmazásban dolgozók pedig a pénzt. Ezen az áldatlan helyzeten akartak segíteni a falu okosan gondolkodó gazdái, amikor tavaly tavasszal megalakították a termelőszövetkezetet.

Sok gond és tétovázás közepette született meg a termelőszövetkezeti község. A pártszervezet tagjainak segítséget kellett kérniük a Csurgói Járási Pártbizottságtól, hogy az emberek kétségeit felvilágosító szóval eloszlassák. Választ kellett adniuk az idősebbek aggodalmára, mert azok úgy érezték, ha aláírják a belépési nyilatkozatot, akkor már az sem lesz, aki hajlott korukban kenyeret adjon nekik. Akadtak olyanok is, akik nem a földjüket féltették, hanem, önállóságukat. Aggályoskodtak, azt kérdezték: »Mi lesz velünk, ha egybeszántják földjeinket, akad-e majd ezután is kenyér és hozzá még valami más is a hagymán kívül?«

fllkOr W WW, hogy a türelmes felt „ > szavak

eredménnyel jártak. A gazdák pár nap alatt összeadták a vetőmagot, és megkezdték a munkát. Egy részük a romos, uradalmi épületek rendbehozásához és a sertésszállás építéséhez, másik részük pedig a mezei munkákhoz látott hozzá.

Az istállók elkészültek, és tele vannak szemet gyönyörködtető jószággal. Az emberek egy részén azonban ismét erőt vett a tépelödés. Hihetetlennek tartották, hogy a hétezer hold nyugodt, békés megélhetést biztosíthat mind a 805 családnak. Az egyko'r sokszor becsapott summásokban felébredt'a bizalmatlanság. S ez azt vonta maga után, hogy sokan inkább odahaza pihennek, vagy tesznek-vesznek, ahelyett, hogy szorgalmasan dolgoznának a Jobb Élet Tsz gazdag termést ígérő határában.

De mivel a berzenceiek nem tudnak tétlenül élni, ezért a tavasszal 38 új házat építettek, most is tíz van épülőben. Segített egymásnak sógor, koma és jó barát. Azok pedig, akiknek nem akadt még itt sem dolguk, külön csoportot alakítottak. Hatan-nyolean mindennap szerszámokkal és elemózsiás batyuval a vállukon jártak az erdőre. Nem tettek dtt az égvilágon semmit. Gondolkoztak, azon elmélkedtek, hogy jól van-e ez így. Szabó Vendel, Varga József, Radict József, Kovács János, Knézich György és Pavlovics József i^ ilyen csoportot alkottak. Jár-I tak az erdőre. Már kora hajnalban indultak, és késő este kimondhatatlan fáradtsággal érkeztek haza. Mert a semmittevésben nagyon el lehet fáradni.

S addig elmélkedtek, amíg rá nem jöttek arra, hogy ez nem mehet így a végtelenségig. Sokan közülük ma már tudják, hogy hol a helyük.

Persze az áíet egypár rosszul

gondolkozó ember helytelen viselkedése miatt nem állt meg egy percre sem a szövetkezetben. A kombájnok mellé becsületes, munkában megöregedett asszonyok és férfiak álltak. Amikor a kombájn befordult az első gabonatáblába, csak elámultak az emberek. Pavlovics Feri bácsi szájában még a pipa is kialudt a nagy álmélkodásban. Szabó Mari néni meg elérzékenyülten nézte, hogy hogyan aratta, csépelte egyszerre a kombájn a gabonát. »Micsoda gép ez, mit ki nem talál az emberi ész! Egyszerre arat is, csépel is. S milyen gyönyörűen! Látjátok, fiaim, mi napokig vergődtünk kézi erővel, hogy a földeket bevessük, megmunkáljuk. Ez a csoda masina meg pár óra alatt betakarítja az egész termést. Milyen jó is a gépesítés, hála az emberi elmének!«

Amire az idősebbek hamar rájöttek, az sok fiatalt is elgondolkoztatott. Látják, hogy a szövetkezet emberibb, szebb és jobb életet nyújt minden parasztembernek.

Akadnak még mindig páran, akik húzódoznak a közös munkától, és úgy emlegetik a summásvilágot, mint valami mennyországot. Ezeknek a száma azonban egyre csökken. A józanul gondolkodó embereket mindennél ékesebben meggyőzi a valóság. Egyre-másra épülnek a házak, és majd mindegyikben van villany és rádió.

A múlt sötét árnyékát nehéz eloszlatni. A summásvilág állandó bizonytalanságáról és a tavasztól őszig tartó vándorlásról nehéz leszokni az embereknek. Nehéz megszokni azt, hogy a szövetkezetben most maguk irányítják sorsukat Nehéz, de érdemes. S ha azok, akik ma még bizalmatlanul nézik a szövetkezeti gazdálkodást, mérlegelik mindezt, akkor biztosan felszámolják helytelen nézeteiket, és hozzálátnak a munkához. Mert rájönnek arra, hogy ez saját érdekük.

Németh Sándor

Megtört a jég

A gyugyi pártszervezet tagjai között egyetlen nő sem volt eddig. Sőt mi több, a huszonöt tagú aktívacsoportban sem található egy nő sem. Csiga József párttitkár sokat gondolkodott azon, hogyan tudnák megtörni a jeget. Mert van valami tartózkodás a nőkben. S emiatt nagyon nehéz megindítani az egészséges fejlődést, pedig ha egy asszony belépne a pártba, több jelentkező is akadna. De első senki sem akar lenni.

— Mi lenne, ha a párttagok feleségével beszélnénk először? — kérdezte Németh József tsz- elnök Csiga elvtárstól. — Biztos vagyok benne, hogy akadna köztük olyan, aki szívesen jönne közénk.

— Igazad van — hümmögte. a párttitkár, de gondolatai már másutt jártak.

Miközben hazafelé ment, állandóan azon morfondírozott: a feleségem áll hozzám a legközelebb, vele kellene először beszélni. Azzal nyitott be a szobábai

— Mit szólnál hozzá, ha közénk kellene jönnöd?

— A pártba? — kérdezte az asszony, s nagyot dobbant a szíve.

— Oda.

— Örömmel... Hisz ugyanazt az elvet vallom én is, mint te.

Csiga Józsefné nem lepődött meg, amikor férje szóba hozta a párttagságot. Régen várta már ezt. Magától azonban nem akart szólni, mert restellette.

Így mondta el az előzményeket Csiga elvtárs és felesége.

— Sokfelé megfordultam már a megyében, sokfelé szólított a kötelesség. Gyugyra másfél, éve kerültem. Ügy érzem, meggyökeresedtem itt. Nem szándékszunk sehova se elmenni innen, s talán ez is közrejátszik abban, hogy a feleségemre is számítok ezután a pártmunka végzésében. A gyerekek már kiröppentek, kevesebb a gondja, jobban ráér. Három megnősült, már nem lakik velünk. A másik

No, Csigáné, megtörted a jeget? Te leszel az első nő a pártszervezetben? — kérdi Németh József tsz-elnök.

három ugyan itthon van még, de nincs sok gond velük. Az egyik zetoros a tsz-ben, a másik gimnáziumba jár Siófokon, a legkisebb most megy hetedikbe — mondja Csiga elvtárs.

— Ügy van — szól közbe a felesége —, mióta kevesebben vagyunk, jobban van időm mindenre. Futja majd arra is, hogy a pártmunkámat ellássam.

— A feleségem lesz az ötödik párttag a családból... A Laci fiam öt éve párttag, a másik kettő ötvenhat óta, aztán itt vagyok ón, s most ő — biccentett az asszony felé.

— Egy hónappal ezelőtt szólt a férjem. Azonnal igent mondtam neki. Talán egy kicsit furcsa ez, legalábbis másnak, nekem azonban nem. Férjem negyvenöt óta párttag. S mindig igyekezett a családját is nevelni. Nagyon sokat tanultam tőle, s ez a gyors elhatározás is ennek köszönhető.

— Azért ne szerénykedj — jegyzi meg a párttitkár —, sokat segítettél te nekem a pártmunkában eddig is, nem lesz új, amit majd csinálsz.

— Először egy kicsit furcsa lesz, hogy egyedül vagyok nő annyi férfi között, de biztosan hamar otthon érzem majd magam. S példám remélhetőleg ragadós lesz, hamarosan akad követőm. Majd beszélgetek a párttagok feleségével arról, jó lenne, ha ők is közénk jönnének.

Még csak a következő taggyűlés dönt Csiga Józsefné felvételéről, de ő már úgy beszél, mintha döntöttek volna sorsáról. Olyan határozottan mondja a »közénk« szót, mint-» ha régóta gyakorolná.

— Nincs a községben nőtanács — magyarázza Csiga elvtárs. — Feleségem első feladata ennek megszervezése lesz.

— Szívesen kezdek hozzá, hisz mi, asszonyok érezzükj mennyire hiányzik a nőtanács. Ha megalakul, nagyon sokat tehet a nők neveléséért.

Lajos Géza

Érdemes volt beszélni a hibákról

Á Kaposvárt Állami Gazdaság igali üzemegységében az elcsépelt őszi árpát mázsálja id. Balogh Ferenc és Horváth Lajos. Az árpa 12,5 mázsát adott holdanként,

helyszínen található anyagot? Scímmel megjelent levele,

Összegyűjtöttünk néhány újságcikket, mely az elmúlt hónapokban a Somogy megyei Építőipari Vállalat munkáját bírálta. A vállalat illetékeseinek válasza arra derít fényt, hogy érdemes volt a sajtóban feltárni a visszásságokat.

A »Homokot a homokbánya mellé?« című cikkünkben azt kifogásoltuk, hogy a vállalat Mohácsról szállít homokot a gyékényesi termelőszövetkezet építkezéseihez, pedig a szövetkezet maga is foglalkozik kavics és homok kitermeléssel. Az

Építőipari Vállalat elismerte, hogy hibázott, s beleegyezett abba, hogy hivatalos áron a kavicsot és a folyamhomokot a tsz saját bányájából biztosítsa. A szövetkezet is hibázott amikor bár kifogásolta, hogy idegenből szállítanak homokot, mégsem adott pontos választ arra, hpgy bányájából milyen áron tud adni az említett anyagból.

Ugyancsak gyékényesi problémával foglalkozott a szövetkezet elnökének június 14-én »Miért nem használják fel a

?«

den zökkenő nélkül, tekintettel az elfogyasztott italok mennyiségére. Kahn kapitány például egyik kezével a szék bogtak. Kahn támlájára támaszkodva igye- fejjel aludt

maga hóhérmesterségét. Bősz-: szúsága csak akkor múlt el,: amikor már az országúton ro-: előrebicsaklotti mellette. Ügy:

kezett kivágni az előírásos aludt, mint a bunda, s csak: tisztelgést De most ilyen ki- akkor ébredt fel, amikor az; csiségek fölött elsiklottak. egész oszlop élénk fékcsikorgatások között megállt.

álltak.

Kaimnak különben is sok mindent elnéztek, »eredeti fickó- falu határában nak« tartották, és féltek is tőle; a Gestapo-szolgálat nimbusza vette körül nyurga alak'

Egy:

Lenz[

«amely hibának rója fel, hogy íaz Építőipari Vállalat az Öbu- rtdai Gázgyártól vásárol salakot, J pedig helyben, a MÁV-tól is ^kaphatna, lényegesen olcsóéiban. Látszólag jogos az észrevétel, de a levélíró nem tudta >azt, hogy a vállalat kétszer is :írt a MÁV Pécsi Igazgatóságáénak kérve a salak átadását. A

szélnek, hogyan kell

Ez Kahn ötlete volt, és A tájképeket miaga Lammer- Dickmannt bosszantotta, hogy ding készítette, a csatajelene- a hadosztálytörzsnél csak teket a híradósok. A kép alá iát. Most, hogy kitámolygott a Kahn '»eredeti“ ötleteiről be- szálkás gát betűkkel odaírta: teremből,^ néhány kedelyes Majd ő megmutatja, »Csókák a fán — 1944 június, megjegyzés hangzott el róla.

Dél - Franciaország.« Azóta, ha — Nem adnám egy vak lóhárom gyanútlan öregasszony Dickmannf »speciális felada- ért, ha jelen lehetnék ezen a felakasztása a templom előtt tokkal« bízták meg, Lammer- csókavadászaton — mondta ilyen Dickmann-féle illuszt- ding kedélyesen megjegyezte: egy vékony, hosszú nyakú fia»Dickmann csókavadászatra tál tiszt.

indul.« _ Dickmann, aki utolsónak

Ezt a szellemességet most is hagyta el a termet, még elkap- csétlemeket, ahogy egymás elsütötte. Felemelte a poharát, ta ezt a megjegyzést mellett, kinyúlt testtel, feke- és Dickmann felé intett:

— Kellemes csókavadászaőrmester motorkerékpárján^!?1 évéire mindössze egy vágr-Hieltsväsu

Dickmann bólintott. Lenz is

ijesíteni nem tudjuk. Gyékemét az oszlop élére száguldott,* "y*r sal,Részletünket üzemés megindultak a falu feléPAüehuctl°^rl felC

A vállalat tehat kénytelen volt

óbudai salakot rendelni.

ráció volt

Percekig gyönyörködött művében, le is fényképezte a szerentén, oldalt biccent fejjel lógtak a templom előtti platán tot, Dickmann őrnagy — vastag ágain. Lenz őrmester mondta, amire harsány röhöDiekmann parancsára a gn°' teszk kis fekete kalapokat is visszarakta a kontyukra, és sárga, görcsbe merevedett uj— Legyen szerencsém... —- fordult a fiatal tiszt felé,, aki erre olyan sápadt lett, mint a asz- fal, hosszú nyakát behúzta vállai közé, és szórakozottan pis- Dickmannban már volt egy logott. Néhány pillanatig tarpár »atmoszféra nyomás«, ami- tó kincs csönd támadt, de kor nehézkesen felemelkedett Lammerding közbelépett:

gés hullámzott végig az tál mellett.

és megindultak a falu felé.!! Amikor Dickmann kocsija a: falu határához ért, az őrnagy: kipillantott és megnézte az út-: szélen álló táblát: Oradour. Többre nem volt kíváncsi. Ora- dour-sur-Glane vagy Oradour- sur-Vayres — neki oly mindegy volt

VL

Amikor a németek bevonul-: tak Oradour-sur-Glane-ba, a!

jaik közé visszaerőltették az imákönyveket. Így fényképezte az asztaltól, és intett tisztjei- Majd még lesz alkalma rá, főnek, hogy elérkezett az indulás hadnagy úr... Na, jó utat és

le őket Dickmann őrnagy.

A fényképnek határozott sä- ideje. A »speciális feladattal«

kere volt az urak között. Lammerding is kért belőle, és bemegbízott század tisztjei sorra Dickmann morgott valamit

felemelkedtek, feszes főhajtás magában,' amikor kiment,

ragasztotta albumába, a tájké- az asztalfőn trónoló Lammer- Bosszantotta a nyegleség —

pék és a csatajelenetek közéj ding felé, ami nem ment min- halálosan komolyan vette a

jó munkát, Dickmann őrnagy! nulnak, s némi halvány öröm.

is vegyült a közönybe, amivel: megjelenésüket most fogad-! täk. . j

— Folytatjuk — i

Nemhiába íródott meg jú- tnius 23-án a mikei istállóról ; szóló cikk sem annak ellenére, [hogy a vályúra vonatkozó

[részben némi félreértés volt. : A betonvályú itt nem az itatás [céljait szolgálja. Ugyanis itatásra a vályún kívül felszerelt >önitatót használják. Az istál- iló betonpadozatát azóta elké- íszítették. A hiba elkövetőjét falu lakói gyanútlan közöny-^ kárt'érxtésre kötelezte a vállanyel szemlélték őket az abla-Xlal> tanulóoktatói állásából kokból. Nem először robogtak!?visszaminősítette kőművesnek, át a falun a jellegzetes sárga* Nem akarunk újabb vitahul- autók és a szürke motorbicik-Slámot elindítani, hiszen a »Hó- lik. Hallottak arról is, hogy a* rom istálló — három súlyos németek Normandia felé vo-3 műszaki hiba« című cikkünkben (május 24.) említett hiányosságokat már orvosolták. ;Mégis beszélni kell arról a ré- igi igazságról, hogy két ember

— jelen esetben két szerv — csak akkor dolgozhat együtt eredményesen, ha megértés van köztük. A veszekedések a hibák és a sokszor tetemes károk melegágya, ha nem hallgatják meg egymás javaslatát, figyelmeztetését.

Nézzük csak a következő esetet. Kijavította ugyan a vállalat a porrogszentkirályi istálló betonozásánál elkövetett hibát, de még a mai napig sem ismerik el, hogy ők okozták a hibát. Azzal érvelnek, hogy a Somogy megyei 1 ermelőszövetkezeti Beruházási Iroda mindenáron meg akarta akadályozni a betonozást, és utasította a szövetkezetei, hogy a hideg ellenére se adjon szalmát vagy pelyvát a friss betonozás megóvására Megkérdezzük: mi jogon avatkozhatna bele a Beruházási Iroda a termelőszövetkezet szalmával való gazdálkodásába? Véleményünk szerint ez teljesen a szövetkezet magánjoga. Az indok tehát sehogy se helyes. Hiszen csak bele kell lapozni az építési naplóba, s rögtön világos lesz, hogy a Beruházási Iroda műszaki ellenőre háromszor is bejegyezte, hogy az időjárás miatt nem járul hozzá a munka megkezdéséhez. A vállalat csak saját felelősségére végezheti el ezt a tennivalót.

Utólag persze értelmetlen az ilyen jellegű egymást hibázta« tás. A cikkben említett mindhárom helyen azóta rend van, ám — ismételjük — elkerülhették volna ezeket a hibákat A hanyagság elkövetői megkapták a büntetést. Mégsem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy hatékonyabb ellenőrzéssel igenis elejét lehetett volna venni minden fölösleges munkának és kiadásnak.

Az illetékesek válaszaiból az derül ki, hogy nem volt hiábavaló lapunk hasábjain foglalkozni a hiányosságokkal, hiszen belőlük okult a vállalat