Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-26 / 175. szám

Kedd, 1960. július 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP — 0 Kilenc fonónő krónikája Adhatnánk ezt a címet is a kis könyvecskének, melyben kilenc fonónő együtt töltött ide­jének eseményeit rögzítették attól a naptól, hogy brigádot alakítottak a szocialista cím elnyeréséért. Azóta már eltelt néhány hónap. A brigádnapló (mert arról van szó) első ol­dalai beteltek. Egyik helyen ráérős gondossággal rajzolt be­tűk, másutt sietve elnyújtott írás. Minden sor egy kis tör­ténet. A Textilművek C mű­szak »Egyetértés« brigádjának apró eseményei. »Felvétetett április 2-án a gyűrűsfonóban« — olvassuk az első oldalon. Lejjebb a vál­lalások hosszú sora követke­zik: 101 százalékra teljesítik a tervet, a szál kötözési idejét 5.5 mp alá szorítják, a minő­sítésnél 3,9-et érnek el. A bri­gád politikai oktatásra jár, és megszerzik az olimpiai jel­vényt, meglátogatják a betege­ket, és így tovább. Még elol­vasni is sok ... Csak elhatá­rozták? Nem! Állják a szavu­kat. De lapozzunk bele a napló­ba. 1960. IV. 7. Felküldték az eddigi eredményeket. A bri­gádátlag 4,4, a szálkötözési idő 5,2 mp — olvassuk a második oldal közepén. Tehát eddig tel­jesítették. Pedig még csak né­hány napja alakultak. Ilyen­kor még mindenki lelkes. Néz­zük tovább ... Történt mulasztás is. Ezt se hagyták ki a naplóból. A bri­gád egyik tagja, Friss Magdol­na gyakran elcsatangolt gépé­től. Beszélgetett, mesélt, a gé­pet elhanyagolta, »megy az magától is« — gondolta, s nem törődött vele. Társai fi­gyelmeztették, hogy most már komolyan kell venni a dolgot, de hiába. Friss Magdának mindig eszébe jutott valami érdekes, amit azonnal közölni kellett valakivel. Így került április 8-án a naplóba: "Friss Magdolna ma nem tisztította meg a feltűző állványt. Meg­ígérte azonban, hogy ezentúl erre is gondot fordít.« S azóta már másképpen vélekednek róla munkatársai. A figyelmez­tetésnek nem maradt el az eredménye. Mindig elvégzi munkáját, és bekapcsolódott a tízperces mozgalomba is. Április 11-én újabb bejegy­zés. Sok volt a beteg a mű­szakban. Néhány gépet le kel­lett volna állítani. Ez gépen­ként 38—40 kg fonálvesztesé­get jelent a termelésben. S mit csinált a brigád? Idézzük a krónikát: »A tagok egy-egy gépoldalt vállaltak saját mun­kájukon felül, hogy ne legyen termeléskiesés. Friss Magdol­na, Németh Rózsa, Ács Ilona öt, Koczur Györgyné pedig két napot dolgozott négy he­lyett öt gépoldalon.« És nem maradt le a műszak a tervtel­jesítésben. 19-én Steller Ibolya és Ko­czur Györgyné az előírt 38,5 kg helyett csak 32 kg fonalat gyártott. »Ez nem lehet« — állapították meg a brigádta­gok, s szigorú kivizsgálást kér­tek a művezetőtől. A követke­ző bejegyzésben már örömmel számolnak be, hogy az egyik munkatárs fonala előkerült... A brigádot állandóan fog­lalkoztatják a kül- és belpoli­tikai események. Figyelemmel kísérik a rádiót és a sajtót, s nemegyszer erről beszélgetnek a gyűléseken. Május 13-án Ba­konyi Antal, a Textilművek párttitkárhelyettese tartott elő­adást a csúcstalálkozóról. Bi­zonyára felkeltette érdeklődé­süket, mert a május 16-i be­jegyzés már arról számol be, hogy Juhász Júlia — egyik brigádtag — külpolitikai elő­adását hallgatták meg. A fel­ajánlások között találkoztunk a segítségnyújtás igen szép példájával is. Az Egyetértés brigád naplójába május 18-án ezt írták be gömbölyű betűk­kel: "Szarvas Lajos bácsinak a brigád három órán át segí­tett a házépítésnél.« Június 7-éről szomorú be­jegyzés emlékezik meg. Ezen a napon brigád-taggyűlést tar­tottak, s elbúcsúztatták Ko­czur Györgynét, a brigádveze­tőt, akit könnyebb munkakör­be helyeztek. Elbúcsúzott, de azért nem váltak meg tőle. "Koczur Györgyné tiszteletbeli tag marad.« Helyette Kaszás Erzsébet lett a brigád vezető­je. Június 10-én kapták meg az április és május havi eredmé­nyeket. Áprilisban 106,4, má­jusban 106 százalékra teljesí­tették tervüket. Július 17-én virággal, süteménnyel a ke­zükben bekopogtattak a brr gádtagok Pálfalvi Henrikné- hez, a gyűrűsfonó egyik taka­rítónőjéhez. Az idős néni el­törte a lábát, otthon feküdt, s ugyancsak meglepődött, ami­kor beállítottak hozzá a lá­nyok. Alig akart végeszakad- ni a beszélgetésnek, hiszen több mint egy hónapja nem volt a gyárban Pálfalvi néni. Július 20-án: "Kiváló dolgo­zó lett Orsós Gézáné az első félévi munkája alapján« — lelkendeznek a sorok. 21-én pedig öt brigádtag munka után még bent maradt, s 14 gép hátsó tisztító valcniját rendbehozták. Az erre beállí­tott dolgozók nagy része ugyanis beteg, vagy szabadsá­gon van, s ritkán kerül sor a gépek tisztítására. Ha viszont a valcni piszkos, könnyen sza­kad a szál. Ez az utolsó bejegyzés. A félbemaradt oldal szinte kí­vánja a következő hetek, hó­napok eredményeinek történe­tét. Mert hiszen még hátra van a cél: a szocialista brigád cím elnyerése. Roland Ferenc A csokonyavisontai népfront-bizottság segíti a tsz megszilárdítását Jó három hónapja, hogy me gyeszerte újjáválasztották a népfront-bizottságokat. Az új bizottságok azonban elég ke­vés eredményt tudnak felmu­tatni. Az elmúlt időben a Nép­front vezetősége legtöbb köz­ségben nem mozgósította a ta­gokat, nem adott feladatot. A nyárra, a mezőgazdasági mun­kákra hivatkoznak. Legtöbb helyen ügy van. De nem min­denütt. A barcsi járásban pél­dául akad olyan község, ahol a népfront-bizottság nem tor­pant meg, nem állt meg az újjáválasztás után sem, legfel­jebb csökkentette az eddigi ütemet. Csokonyavisontán nem aka­dály a munkaidő, a népfront­bizottság megtalálja a módját, hogyan segítheti a termelőszö­vetkezet megszilárdítását, a tanács munkáját, a községfej­lesztést. Amikor a népfront­bizottság újjáválasztására ösz- szeült a falu népe, megelége­déssel hallgatták a beszámo­lókat arról, hogy mit végez­tek. S nem kellett szégyenkez­niük a vezetőknek sem, volt mit elmondani. A tervekről is szó esett már akkor. Azt ígér­te az új népi ront-vezetőség: ugyanolyan lendülettel foly­tatja a község felemeléséért végzett munkát, mint elődje. Összedugták fejüket a bi­zottság tagjai. Mindenki nyújt­son segítséget saját tsz-ében a mezőgazdasági munkák elvég­zéséhez, a tagok neveléséhez. Ha egy-egy határozat, intéz­kedés mellett ki kell állni, le­gyenek elsők ebben a népfront­bizottság tagjai. Világosítsák fel a dolgozókat, ne nézzék tétlenül, ha valahol nem vi­gyáznak a közös vagyonra, nem tartják be a munkafe­gyelmet. A növényápolási munkák jó ütemben haladtak, s ez a népfront-bizottság tagjainak is köszönhető. Azok a női bizott­sági tagok, akik maguk is kint kapáltak a többi asszonnyal együtt, lelkesítették, buzdí lot­tók társaikat. Ha valaki el­maradt, segítették. — Sok függ a kenyércsatá­tól. A Népfront is segítsen, hogy az aratás és cséplés mi­nél előbb befejeződjön — kér­te a tanács és a pártszervezet. Mindegyik tsz-nek 500 (sőt a Zöldmezőnek 550) hold gabo­nája volt. Segítettek a gépek (még besötétedés után is ment néha az aratógép), de a kaszát is meg kellett fogni. A nép­front-bizottság ott volt a ka­szapárok megszervezésénél, a munka elvégzésénél. Irányítás­sal, beszélgetéssel, példamu­tatással serkentette jobb mun­kára a tsz-tagokat. Ennek a segítségnek köszönhető, hogy július 22-re mindhárom terme­lőszövetkezet befejezte az aratást. A cséplés a hét elején elkezdődött, egy percre se lassítanak a tsz-ek. Az a cél­juk, hogy az idén hamarabb fejeződjék be a cséplés, mint tavaly. A politikai nevelőmunka mellett a községfejlesztést nem hanyagolja el a nép­front-bizottság. Az újjává.' lasztás után az iskola udvará­nak parkosítása volt az első nagyobb megmozdulás. A Pe­tőfi Tsz egy vontató lápi me- szet adott, s fogatot. A másik két termelőszövetkezet is kül­dött fogatokat a parkosítás­hoz. Két napon át két-két fo­gat állt az iskola rendelkezé­sére. Gyalogerőt is szervezett a Népfront. A sok szép virág, a park azt hirdeti a községben: csak közös összefogásra van szükség, és mindjárt gyönyö­rűvé varázsolható a község bármelyik pontja. Tanácsteremmel, néhány irodahelyiséggel bővül a ta­nácsház. Az épület környéke elhanyagolt, egyenetlen, fel kell tölteni. Ezt a nagy mun­kát csak közös megmozdulás­sal lehet elvégezni. A cséplés befejezése után azonnal elkez­dik a társadalmi munka szer­vezését. 35—40 köbméter föl­det kell a tanácsházhoz hor­dani. A népfront-bizottság júniu­si ülésén foglalkozott a köz­ségfejlesztési alap felhasználá­sával. Ugyanitt az őszi isme­retterjesztés is szóba került. Mert jóllehet, most még a tanácsháznál végzendő társa­dalmi munka köti le a fő erőt, de a jövőre is gondolni kell! L. G, AZ ÚTSZÉLEN... Csépelik a borsót a ráksi Üj Élet Tsz-ben. Az 50 holdas tábláról 15 mázsa átlagtermésre számítanak, A gépkocsi elhagyja Kapos­várt, amikor az útszélről elénk toppan egy jólfésült fiatalem­ber és megálljt int.- Koczka Csaba egyetemi hallgató vagyok — mutatkozik be. — A Balatonra igyekszem, elvinnének? A Cukorgyár igazgatója, Ta- bák Lajos elvtárs készséggel mutat neki helyet a kocsiban. — Aztán milyen egyetemre jár? — kérdi az igazgató. — A gépipariba. Most leszek harmadéves.,. A Cukorgyár vezetője jól megnézi a fiút. Jellemét, kész­ségét kutatja. — Kötött-e már szerződést valamelyik üzemmel? — foly­tatja az igazgató. A fiú nem válaszol mindjárt. Gondolatai­ban bizonyára végigcikázik az, hogy milyen szerződésről is van szó. Rájön, hogy a szerző­dés alapján az üzem ösztöndíj­jal támogatja a diákot addig, amíg befejezi tanulmányait. A tanuló pedig ennek fejében kötelezettséget vállal, hogy meghatározott ideig abban az üzemben dolgozik, amelyikkel szerződött. Az üzemek így gondoskodnak műszaki szak- ember-utánpólilásukról. De hogy jól jön a diáknak is, ez biztos. — Nem kötöttem még szer­ződést egy gyárral sem — mondja mosolyogva az egye­temista. — Közepes tanuló va­gyok. — Milyen szakot választ a gépészeten belül? — Azt hiszem élelmiszer­gépészetit — hangzik a válasz. — De majd a jövő félévben dől el. — No és — mondja az igaz­gató — nem volna kedve ve­lünk szerződni? A Cukorgyár­ban élelmiszergépész is kellene, de az se baj, ha hő­erő, Ttagy vegyi gépészetei vá­laszt, mert nálunk arra is szükség van. Szóval választhat amit akar, maga nekünk aklcor is kellene. 70—80 millió forin­ton korszerűsítjük öt év alatt a gyárat. De nem akarom a feladatokat részletezni, havi 500 forint ösztöndijat aduul: magának, míg tanul, utána ná­lunk biztosítva lesz az állásai No? Megfelel? A fiú szeme felcsillan. Jó lenne — mondja. De nem ad határozott választ. — Kaposvár nem egy utolsó város — avatkozom közbe, hogy elbillentsem a mérleget. — Maga Bőszénfán lakik, az otthonhoz sem volna távol. — A családalapításhoz majd (8) biztosítunk lakást — toldja iS%%itSitit%%SS?i%SSS%S%iiii%XSS%S0iiii(iSSS%%%S%S%XSStS%S%SSSXJiSXX%S%S%>SXSS%%>S%%%XSi(S%^iS9i%%S%i(iSiSS%St%S%it9SiSii%SX%S9i%iiSSlSiX%f>i%SS^meg az igazgató. / — Igen — motyogja a fiú —, gint vissza, majd lehuppant tudott mondani, kitört belőle a Idegesen fel s alá járkált a5csak tetszik tudni, szeretne az az ágyra és magasszárú cipőit zokogás, s ha az ura meg nem szobában, s közben többször % ember Pesten maradni. kezdte fűzni. Aztán megint fogja a karját, ráorrüik a pré- megismételte: / Rphienmiíthilr neki hnmi más jutott eszébe, felugrott és post vállára. - Ez lehetetlen .. . Teljes-*Pesten leSebb Tsak az ará­odarohant a szekrényhez, láza- — Ne, na, kedves Rose — seggel lehetetlen... >ínvok mások De vidéken is pi­sán turkálni kezdett. Percek nyugtatta a prépost, s puha fe_ Odalépett Dublachoz. 'á mehet naponta három mozi­alatt az egész szobát elborítot- hér kezét gyengéden a zokogó — Magának ezt meg kell ér-3f,a. sőt, képességeit talán job- ták a szoknyák, ingek, haris- asszony vállára tette. — Isten- tenie, Dublac... Az én bely-'^öan kifejtheti, mint Pesten. nyák, kalapok. Közben sebe- félő embernek nem szabad el- zetemben, és éppen most, ez$Egy pillanatra’ meg is hőkké­sen beszélt: csüggednie... teljes képtelenség. '. $nek. Minek ez a nagy agitáció, — A tíz körmömmel me- — A fiúnkat elfogták a né- Dublac nem felelt, de az Kamikor úgy tudom, hogy a — Uramisten, mi történt?— szabb lenne::: Isten óvjon gyek a szemüknek..: Meg- metek és bevitték Limoges-ba asszony szeméből a prépost ^Cukorgyárnak már eddig öt kérdezte. éltől mindnyájunkat.« ölöm magam, ha a gyereknek — szólalt meg halkan Dublac. olyan elszántságot olvasott ki .^ösztöndíjas műszakija van. De Amikor megtudta a szörnyű Dublac nem nagyon töpren- baja esik.;: Édes istenem, A prépost arckifejezése egy hogy jobbnak látta niás húro-/az igazgató hajthatatlan, hírt, úgy állt ott, mint akit gett a prépost úr szavain, de édes jó istenem, mit tettél ve- pillanat alatt megváltozott. Icát pengetni. egyetlen cél lebeg előtte. Az, letaglózták; szemei nem fo- azt gondolta, hogy ami nem lünk..; Hideg lett és merev. — Nézze, Rose, én megértem/hogy minél több fiatal műsza­rogtak oly szédülten, mint tetszik a prépost úrnak, az ne- Aztán megállt a szoba köze- — Hát ez bizony nagy baj... a maga érzéseit, de higgye el.Ski kerüljön a vidéki gyárak­másikor, amikor elfogta ez a ki sem hozhat üdvösséget. In- pén, kisimította arcából a szét- — De hát én eleget intettem hogy csak rontanék a fiú hely-/ha. gyötrelmes félelem, hanem tette is fiát, de hiába. A gye- zilált haját, mintha ezzel a magukat... Figyelmeztettem, zetén. A németek most egyet-5 Leltéhez közeledünk. A fiú mereven, szinte élettelenül bá- rek végighallgatta az atyai mozdulattal az egész őrült fe- hogy a fiúk rossz úton jár. len franciában sem bíznak, rpapirt, ceruzát kér, és felírja múltak a levegőbe; ilyenkor intelmeket, egy szóval sem szükséget is elűzte volna, sze- Maguk nem hallgattak rám. bennem sem. A gyerek így va-ijL gyár címét. Kire hivatkoz­kancsalítött is egy kicsit. Az felelt, összeszorította a fogát, mét összehúzta, mint mindig, — ö nem hallgatott ránk, lószínűleg megússza néhány/zam akkor? kérdi végül is. asszony most az istálló küszö- és sötéten nézett maga elé. amikor valami ravaszságon prépost úr... konok és meg- nyaklevessel, de ha én beavat-^ _ raunn ha __ » Talán ismeri átalkodott..; kozom, a németek azt gondol-?igazgat”— es nyélbe ütjük. Az bén ült és a kezébe arcát. Dublac halkan csak ennyit mondott: — Isten büntetése.:: »Kisember vagyok én ahhoz, hogy ujjat húzzak a sorssal« — gondolta,és eszébe jutott a prépost űr figyelmeztetése, hogy vigyázzon a fiára, aki rossz társaságba keveredett, kommunistákkal barátkozik, veszélyes gondolatokat forgat a fejében, gyalázatos könyveket elé. amikor valami temette Dublac érezte, hogy közte és a törte a fejét. í mérnök-jelöltet is, mert az is j kellene. — Hozok — mondja a fiú, és gyermek között magas fal őket. Mégiscsak más lenne, ha Az asszony összetette kezét, iák, ki tudja milyen magastfskolaév kezdetétől folyósítjuk emelkedik, amint szétporlad- ő beszélne a tábornokkal... valamikor szép arcát, amelyre korokkal van kapcsolata en-/a havi ötszázat De ha tud nak ékesszóló szavai s szép Igen, a prépost úr beszéljen a az idő már rávéste jeleit, el- nek a gyereknek. Na, üljenek íhozzon magával egy építész­bibliai idézetei. "Ez a fiú tábornokkal.;.« borították a könnyek, de sze- le végre... beszéljük meg ezt,— „megátalkodott”« — szokta Ez a gondolat visszaadta meiből, ezekből a rémülettől a dolgot okosan és higgadtan.; mondogatni este lefekvés után a lelki egyensúlyát. Elvégre tágra nyílt nagy, fekete sze- Dublacék a prépost úr folyé-; a feleségének, amikor eloltot- egy tábornok és egy prépost... mekből, amelyek annyiszor konyán gördülő szavaitól —.. .. ... ... ták a villanyt, és megbeszél- ezek megértik egymást. Ráné- gyújtották lángra a prépost úr amelyeket annyiszor hallottak^ ték napi gondjaikat. Nem is zett az urára, aki ott állott az szívét, most valami idegen már életük kisebb-nagyobb: tudta pontosan, hogy mit je- ajtóban, tompán maga elé me- fény csapott fel: fordulóin — megnyugodtak, lent a "megátalkodott« szó, redve. Ráüvöltött: — Az Ür Jézusra kérem, se- Leültek egy magas támlájú. — Mit állsz itt, mit bá- gítsen rajtunk..; Csak maga zöld bársonnyal bevont kere- mulsz! Öltözz, megyünk a pré- segíthet! vekre, szorosan egymás mellé, ai post u**021 — Ugyan mit tehetek én k ... kuDoroeva ' A prépost szokott kegyes ebben az ügyben? - felelte a Merevet szélén kuporogva mosolyával fogadta a Dublac- prépost, és hangja hidegen, el- ahogy a szorult helyzetben le házaspárt, de amikor arcukra utasítón csengett. vő emberek szoktak. A prépost; vé- — Beszéljen a tábornokkal... közben fel-alá járkált a de annyiszor hallotta a pré­post úrtól, hogy megragadt a olvas, talán kapcsolatban van fejében. a partizánokkal is, mint a Most hát m álk)tt; és érez- hozzá hasonló fiúk közül any- »i$ten sújtó kezét-«..: nyian* Az asszímy előbb ^ ma£á' né zetrT "* mos olv * *e lszál lt "Franciaországot nem ezek a hoz, a tompa rémület féktelen kotnyeles, szeleburdi ifjak tetterőbe csapott at. Félrelök- ’ . . fogják felszabadítani, kedves te a férfit, berohant a házba, _ Csak nincs valami baj. Dublac — szokta mondogatni felcsapta a szekrény ajtaját, kerdezte. a prépost úr, s ilyenkor min- kirángatta ünneplő ruháját, a — De igen, nagy baj van, cig hozzátette — s ha ezek ruhaszekrénytől a fehérnemű prépost úr... — mondta Dub­az útkereszteződésnél, és vár egy kocsit, ami elviszi Siófok felé. Attól tartok, hogy abban a kocsiban megint akad egy ösztöndíjra agitáló igazgató. /És akkor? No, mindegy. Azt & hiszem, hogy ott a siófoki sá- m torban Koncz Csabának nem Z'esznek gondjai. Nyugodtan szo-s Pihenhet, és ha jövőjére gon­A prépostot meghökkentette bábán, előrehajtott fejjel, mint$dol, csak kinyújtja kezét a ez a kérés. Először elvörösö- ak; mélyem elmerült ennek dött, azután elsápadt, majd kimért hangon felelte: két szerencsétlen embernek a szabadítanák fel, annál rósz- szekrényhez ugrott, aztán me- lacné, de többet aztán nem is tehetem, — Nem, asszonyom, ezt nem gondjában. — Folytatjuk — a#jobbnál jobb ajánlatokért. OH várják, szinte minden útszé- len. ji Értékeli? / Szegedi Nándot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents