Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

Vasárnap, 1960. július 24.

3

SOMOGYI NÉPLAP

(Hfr miLitkát ka

Bélavári gondok

Ma este nem burkolóznak porfellegbe a tehenek, ké- , nyelmesen hazajelé ballagó lábuk sima víztükröket tör szét. A levegő frisseségében, az utca sarában mindenütt ott van a nagy eső nyoma... Kitárulnak a kapuk, s a tehenek beballagnak rajtuk. Kutason este van. Minden alkony ilyen, s ez valcJwgy mégis más, mégis több az előzőknél. Az ablakokon keresztül az utcára, udvarra szűrődő fénycsíkok is sugárkévéknek tűnnek, mintha csak hasonlítani akarnának a határban mindenütt keresztbe rakott gabonakévékhez.

— Hát túl vagyunk rajta, befejeztük az aratást — mondja Nagy József brigádvezetö, s csak beim, a villanyfényes szobában látom, hogy elégedett mosoly bujkál a szája körül. Az asztalon füzetek, könyvek. — Ez az én esti szórakozásom — mutat rájuk —, számolni, beírni, mindent naprakészre csinálni.

Aztán mintha jelezné, hová kalandozik vissza gondolata, beszélni kezd.

— Sokat dolgoztunk, s bár igaz, hogy' még nagyon sok munka vár ránk, ez a tudat, hogy befejeztük az aratást, nagy könnyebbség. Éppen erről beszélgettem most a feleségemmel kint az istállóban. Fáradozott elegei ö is, mindenből kivette a részét. De hát csak igy lehet boldogulni. Hárman dolgozunk a közösben, és július elejéig 490 egységet szereztünk. Ma meg aztán különösen örülök. Megint vettünk egy gépet, amire nagy szükség lesz most. a behordás idején! Én is össr'>'"*”dtem a magam‘ gazdaságában, amire szükség volt, mindig mondtam, hogy a szövetkezetben is csak úgy boldogulhatunk, ha lesz minden...

Érdekes, hogy erről a gépvásárlásról ma este tálán minden házban szó esik.

— Rengeteg a gabona, s most nincs más teendő, mint hordani és hordani — mondja Garzó László, s neki talán az. új gép még nagyobb öröm, mint másnak, mert traktoros a szövetkezetbe*> "vcj óráját javítgatja — ma erre is jutott idő. Mindig késik, ezen próbál segítem. Felcsillan a szeme, mikor a határról esik szó, s minden érzését, gondolatát kifejezi: — Ugye meg lehet nézni a földjeinket?! Jól hozzáálit a nép. össze se lehet hasonlitani, hogy mennyire más minden, mint tavaly.

Közben megsűrűsödik az est.e, de a Második Ötéves Terv irodáján még világosságot

szór a lámpa. Rácz Árpád könyvelő az iratokat böngészi, aztán mintha csak kerge- tőztek volna, olyan egymásután lép be Héjjas Ferenc brigádvezetö és Horváth István mezőgazdász. Az elnököt még mindig nem találni a faluban, Ö ment el átvenni a sokat emlegetett új traktort.

— Ez már a harmadik saját Zetorunk — dicsekszik Rácz bácsi —, de ebben az évben még egyet szeretnénk venni.

— Közel 600 hold aratás van a hátunk mögött — jegyzi meg Héjjas Ferenc. — Egykét nav múlva hordjuk és csépeljük, adidig lehúzatjuk a kombájnszalmát, hogy szánthassunk.

— A behordás különben nem lesz nálunk probléma — szól közbe a mezőgazdász. — A három gép meg a 24 fogat mind ezt fogja csinálni.

— Megti az majd, mint a karikacsapás. — Magabiztosan csendül Rácz bácsi hangja. — No meg aztán arról is. meg kell emlékeznünk, hogy nagyon jó lett. a termés.

— Búzából még nem csináltunk próbacséplést, de meglesz a 12—13 mázsa — szól közbe a mezőgazdász.

— Meg bizony! S ez a mi földjeinkhez képest jó eredmény — kapcsolja hozzá gondolatát a brigádvezető. — A kombájnárpa 16 mázsával fizetett ...

Mintha csak hallotta volna egy távoli frissen vakolt új házban a brigádvezetö e szavait Kolmann Sándorné. Va- csörakészítés közben a tűzhely mellől a saját szavaival ugyanerről a gondolatról beszélt.

— Megtettük a ' ' ■■nkat, elmeníünkf mindig időben. Azon volt az ember, hogy minél több munkát végezzen el. írni lehetett csak időben befejezni az aratást. No meg itt nálunk szükség van a pénzre is, tavaly építettük a házat, és a család is nagy. Heten ülünk az asztalhoz.

Kolmann bácsi magyaros nagy bajuszába már 'ócskán vegyülnek ősz szálak, s az asztal mellett unokáival játszva, csendesen jegyzi meg:

— Űjév óta én még egy napot se hiányoztam.

— Nincs is annak értelme, hogy az ember kihúzza magát — igy a fiatalasszony —, most már úgy vagyok, hogy keresem a munkát, nehogy elmaradjak.

Közben hazajön a férje, ő állatgondozó. Fáradtan ül le, elég volt mára a munka. Pihenni kell, mert holnap már új tennivaló várja öt is, mint a szövetkezet minden tagját. Igen, nincs megállás, az új nappal rájuk köszönt az új feladat: a gabona betakarítása, cséplése....

Vprös Márta |

Esténként a tűzoltószertár előtt csomóba verődnek az emberek, s meghányják-vetik a legégetőbb dolgokat. Amióta a figyelőszolgálat megindult, így megy ez estéről estére *Bé- laváron. Azok a kommunisták, akik nem a termelőszövetkezetben dolgoznak, ezeken az esti társalgásokon tájékozódnak az emberek gondjairól- bajairól. S ha valami olyan hangzik el, amit ki kell igazítani, közbeszólnak, s a valót ismertetik. Jó, hogy ezeken a beszélgetéseken ráérő idejükben a komim»-”«-**'*: . is részt vesznek. Ez azonban még nem oldja' meg teljesen a bélavári VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet pártszervezetének gondjait. Többre lenne szükség. De ezt a jelenlegi szetforgácsoltsággal nehéz elérni. Ugyanis: néhányan másfele dolgoznak, a párttagság zöme nem a termelőszövetkezetben végzi napi munkáját, ott csak két kommunista van. S ez a két em1-— »elvész-« a több mint kétezer hcldas gazdaságban. Kézenfekvő a megoldás: először is a lehetőségekhez képest több pártmegbíza- iást adni a más munkaterületen -dolgozó kommunistáknak, másodszor még nagyobb mértékben támaszkodni a párton kívüli aktívákra.

Szelektálják az árpát az Alsóbogát! Állami Gazdaságban. Harangozó Mária, Fehér László és Bognár István naponta 220 mázsa árpát tisztít meg.

Tóth Zoltán, a -irtvezetőség tagja így vélekedik erről:

— Mi Is rájöttünk arra, hogy közelebb kell hozni a tsz-hez- azokat a párttagokat, akik máshol dolgoznak napközoen Rövidesen megoldódik a probléma azzal, hogy kérik, vegyek fel őket pártoló tagnak. Ez lesz az első lépés. Második pedig: a konkrét megbízatások szétosztása. A párton kívüli aktívák tizenöten vannak s nagy segítséget adtak példáu’ a növényápolás elvégzésénél. i50 holddal több kukoricát vetett a tsz a tervezettnél. Hogy ennek a kapálását is sikerült időben elvégezni, az köszönhető Takács Istvánnénak, Túr csics Ferencnének, Pénzár La- josnénak, Birics Ferencnének és Maronics Györgynének. Ezek a párton kívüli aktívák lelkesen mellénk álltak, s a többi asszonyt is mellénk állították. Sikerült a munkával megbirkózni. De nem mondha* tóm el ugyanezt a férfiakról. Ok kevesebben vannak, de éz mégsem magyarázat arra, hogy a párton kívüli aktívák bevonásával - nem tudtunk eredményt elérni.

A termelőszövetkezet vezetői sokat várnak a kommunistáktól. Eligazítást, útmutatást, segítséget. Ez arra kell hogy serkentse a pártszervezet minden tagját: igyekezzenek megjavítani minél előbb a politikai munkát.

A pártszervezet többször felhívta a tsz vezetőinek figyelmét arra, hogy megsértették a demokratizmust, nem voltak következetesek. A múlt havi taggyűlésen például elhangzott egy hozzászólás. Szva- csina Pál elmondotta, hogy a tsz vezetősége úgy határozott: előbb a közös állatállománynak biztosítja a takarmányt, utáná látja el a háztáji gazdaságokat. Ezt a határozatot azonban nem tartatja be, hiszen a tagok maguknak viszik a szénát. Az idő esőre áll, s a megkezdett kazal lefedetlen. Be kell tetőzni, de sürgősen, utána aztán következhet a háztáji takarmány hazahordása. Csorcz István tsz-elnök a kommunistákkal közösen azonnal

változtatott ezen a helyzeten.

Ugyanezen a taggyűlésen tárgyalták meg a tsz-vezetőség megerősítését. Van három-négy olyan vezetőségi tag, aki semmiféle munkát nem végez, s a gyűléseken sem jelenik meg. Ezek helyére olyan tevékeny tsz-tagokai javasolnak, akrk majd szíwel-lélekkel dolgoznak a közösségért. A taggyűlés részvevői elhatározták^ hogy a kommunista Szvacsina Pált is javasolják a vezetőségbe.

— Régi mozgalmi ember, 45-ös párttag — mondja- róla Tóth elvtárs. — Volt már tsz- elnök is 56 előtt, rátermett, nagy tapasztalattal rendelkező férfi, s ami a legfontosabb: törődik a tsz dolgaival.

A pártszervezet többször felhívta a mezőgazdász figyelmét arra, hogy sokkal nagyobb lelkesedéssel és lelkiismeretességgel' végezze munkáját, hisz így segítheti legjobban a tsz megszilárdítását. A legutóbbi tanácsülésen több olyan hibát soroltak fel, a tsz jövőjét féltő gazdák, amit szigorú ellenőrzéssel megszüntethettek volna. S amit leginkább meg kell szívlelnie Gerlecz István mezőgazdásznak: segítse jobban a brigádvezetők munkáját. A pártszervezet mindenben támaszkodik a brigádvezetőkre, hisz olyanok vannak köztük, mint. Varga Mihály, aki példásan összetartja, neveli embereit, aki most mezőgazdasági technikumba iratkozott,, hogy tudását növelje. Az ő segítségükkel meggyorsítható a ts2 megszilárdítása. De ha a mezőgazdász félvállról veszi a brigádvezetőkkel való szakmai foglalkozást és . az állandó iránymutatást elmulasztja, ez so-kat ronthat a helyzeten.

Jelen pillanatban

még elég gyengék vagyunk — mondta Tóth elvtárs — de mindent elkövetünk, hogy változtassunk a jelenlegi helyzeten.

L. G.

Érdekes kulturális program szerepel a Tabi Járási kISZ-bizoítság munkatervében

— Német egyenruha van rajtatok, de szívetek mélyén ezekhez a büdös franciákhoz húztok. Ellágyultok, ha francia szó éri a fületeket. Olyan szemét népség, vagy tok, mint ezek...

Rendszerint így kezdődött a »•lelki masszázs«, amivel az elzásziakban Kahn »a német öntudatot erősítette«. Voltak az elszásziak között, akik keserűen hallgatták, akadtak, akik egykedvűen tűrték átko- zódásait; erőszakkal sorozták be őket az SS-be, úgy vették a dolgot, ahogy valóban volt. De voltak közöttük olyanok is, akikből »aladsonyabbrendűsé— gi« érzéseket váltottak ki Kahn előadásai. A felsőbbrendű faj misztériumát mélyebben beszívták, mint a németek, és gyötrelmes érzés volt számukra, hogy »meszticeknek« (fehér és indián szülőktől származó utód) . tekintették őket. (Ez is Kahn-féle szellemesség volt.) Ezek mindent elkövettek, hogy méltóak legyenek az uralkodó fajhoz, az SS-egyenruhához és a hitlerista erkölcsiséghez. Kahn beosztottjai között két ilyen elzászi fiú volt: Boos és Graf. Mind a ketten törték

magukat, hogy teljes értékű germánoknak tekintsék őket, és kiérdemeljék Kahn elismerését, ami nem ment könnyen. Kahn hamar kiismerte gyöngéjüket, és kedvenc szórakozásai közé tartozott a »meszti- cek« ugratása. Kahn ilyenkor rendszerint részeg volt, és részegségében különösen élesen dolgozott különben is féktelen és beteges fantáziája. Módszeresen vadította két áldozatát, úgy etette őket az SS-mítosz örjengő elméletével, ahogy a farkaskutyákat etetik véres hússal.

Most Boos és Graf elé egy tizennégy éves francia fiút vetettek az -izzasztóba". A fiút az országúton kapták el, nem messze Limoges-tól. Vékony- dongájú, ijedt szemű gyerek volt, aki rosszul hazudott, s az első hazugságokat gyorsan ráolvasták. Ettől kezdve nem lehetett szóra bírni, összeszorította az ajkát, és a legállatibb rúgások és pofonok sem rendítették meg. Ekkor vette kézbe Graf és Boos. ,

A gyerekkel a két pribék sem boldogult, ott halt meg a kezük között. Mégis ez a gyerek vezette nyomra a németeket

Az a kis kövér ember, akivel Fleury kocsmájában találkoztunk — Saint-Jacques-sur- Vienne polgármestere volt, egyben a község legmódosabb polgára. Fiatal korában tejes- gazda volt egy kolostor birtokán, onnan hozott feleséget is. Az asszony, hogy-hogy nem, egész szép kis pénzt gyűjtött 'össze — a rossznyelvek szerint a prépost úr kegyéből —, és ebből a pénzből Saint-Jacques- ban szatócsüzletet nyitottak. A férfi akkor még vékony legényke volt, fürge és élelmes délfrancia: az asszony izmos, széles vállú, nagycsontú, jó fejjel magasabb az uránál, erélyes, gyors beszédű és fukar, rhint azok az asszonyok, akiket több nemzedék szegénysége nevelt a garas megbecsülésére. 'Ahogy mondani szokás, ő viselte a nadrágot. Keményen dolgoztak mind a ketten, s »az isten megsegítette őket" — vagy legalábbis földi helytartói, különösen a prépost úr, aki atyai kezét továbbra is szívesen melengette az asszony telt idomain. Maurice-ból — így hívták a volt tejesgazdát — Dub- lac úr lett-, köztiszteletben álló módos polgár, aki az úrnapi körmenetek idején legelöl vitte a fehér selyem hímzett zászlót, és magas, kicsit tisztulás hangján olyan meggyőződéssel fújta a szent énekeket, hogy el is nevezték istenes Maurice-nak.

Ennek a házaspárnak volt a fia az a gyerek, akit Kahn pribékjei halálra kínoztak. Az asszony az üzletben volt éppen, amikor valaki benyitott, félrevonta Dublacnét a bolt egyik szegletében, és odasúgta neki:

— Dublacné asszony, a fiát egy órával ezelőtt elfogták a németek és bevitték Limoges- ba.

Az asszony falfehér lett a hír hallatára, hideg verejték ütött ki a homlokán, de mielőtt szóhoz juthatott volna, hogy még valamit kérdezzen, a hírhozó már odébb is állt. Dublacné megfogózkodott a pult szélén, a szíve rendetlenül vert, erősen uralkodnia kellett magán, hogy ösáze ne essen. Aztán rohant az udvarra:

— Maurice!... Maurice!.-.. — sikoltotta.

Az ura az istállóból jött elő, egyik kezében tejessajtár; szürke pulóverben volt, ami a hasa fölött felgyűrődött, hegyes kis pocakján megfeszült az ing, dús, fekete sörényében csillogtak az ezüst hajszálak, és nagy, dióbarna szemeiben megint felgyűlt annak a rémületnek a lángja, amely hetek óta ott tombolt az idegeiben, s nem hagyta nyugodni.' Az asszony hangjából megértette, hogy nagy baj van.

— Folytatjuk —

A Tabi Járási KlSZ-bizott- ság új munkatervének kulturális élettel foglalkozó része elsőként említi meg, hogy a fiatalok nevelésének központjává a falusi kultúrotthonoks' kell tenni. Ennek érdekében a zárási művelődési csoportnak meg kell bízni a kulturházai- vezetőit, hogy tevékenységüket a KISZ-ben végezzék.

Csak helyeselhető ez a terv, különósképoen akkor, ha számításba vesszük, hugy igen kevés községben tartott szoros kapcsolatot a KlSZ-alzp- szervezet es a kultúrotthon vezetője. Kisbarapáliban, To- rökkoppányban például nem volt közös program. Nagybe- rényben( Somogymeggyesen és Nágocson értek el eredményt, ugyanígy Tengődön, de mégis kevésnek mondható ez. Az volt a baj, s még jelenleg is az, hogy a kultúrliázat többnyire a táncestek rendezésére használták fel. Elvétve akadt egy ismeretterjesztő előadás, vagy más rendezvény. Most az alapszervezetek a munka tervben külön kidolgozzák, hogy milyen rendezvényeket tartanak a kultűrotthonban. A terv elkészítésénél már részt vesznek a kultúrotthon igazgatók is, akiket a járási tanács művelődési csoportja a közeljövőben megbeszélésre hív össze, és tájékoztatást ad részükre a KISZ segítéséről.

A munkaterv a továbbiakban az új kulturális szemléről szól, s a József Attila olvasó- mozgalom továbbfejlesztéséi Tárgyalja. Eszerint fokozottabban kell támaszkodni a füg- getlenitett és tiszteletdíjas könyvtárosok szervezőmunkájára, mert csak 11” — lehet a£ olvasómozgalmat tömegmozgalommá tenni. A KISZ v. b. javasolta a tanácsnak, hogy azokat a könyvtárosokat, akik ebben a munkában nem tudnak vagy nem akarnak segíteni, rövid idő alett mentsék fel a könyvtárosi tisztség alól.

A jövőben nagy gondot keli fordítani a kollektív színházas mozilátogatások szervezésére, nemcsak a járási székhelyen, hanem a községekben is. Eddig részben az akadályozta a kollektív színházlátogatást, hogy nem minden előadás!! oz kaptak a fiatalok kedvezményes belépőjegyet. A moziiá- togatásokat a jövőben úgy kell megtartani, hogy azon a KTSZ-alapszervezet tagjai ked- \ ezményes jeggyel vehessenek riszt.

Egy több éve húzódó te v megvalósítására is sor kerül ez évben. Létrehozzák a járás népi együttesét. Több községben működik tánccsoport, a gimnázium most alakult együttese is szép fejlődésről tett tanúbizonyságot. Ezeket kívánják összefogni a járási művelődési ház keretein belül. A tervben szerepel még, hogy ös~ze kell ~~ '"'I

dolgozni a járás népi hagyományait.

A szellemi öttusa versenyekről a munkaterv megállapítja^ hogy sokkal színesebben Keli megrendezni azokat,. mint az elmúlt időszakban. Gondoskodni kell a vetélkedések ve- 7etőínek megfelelő képzéséről.

A munkaterv befelező része - 'PRl-es ifiiisáei feláldozó megrendezéséről tesz említést