Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-22 / 172. szám
Péntek, 1960. júHns 22. 3 SOMOGYI NÍPLAP Hát igen, az a revízió! De bármennyire is kellemetlen a Finommechanikai Vállalatnak, .már nem lehet visszacsinálni. A megyei tanács vizsgálatot tartott. A jegyzőkönyv ott van az ipari vezetők asztalán, csak bele kell lapozni és... De miért is kellene visszacsinálni? Ezt kérdeztem attól a finommechanikánál dolgozó ismerősömtől is, akit elkedvetlenítettek a revízió által feltárt hibák. — Biztos voltam benne — mondta az autóbuszmegállónál —, hogy a mi vállalatunk kifogástalanul dolgozik, hiszen 78 százalékkal felfutott a termelésünk, 30 százalékkal növeltük az egy főre eső termelési értéket. Hány új terméket kezdtünk gyártani ... Az autóbusz berobogott, ismerősöm felszállt, s az ablakból magyarázott. És ha egy percig marad még, azt hiszem mindjárt azt kérdeztem volna tőle, talál-e mentséget arra, hogy a kondenzátor gyártásra 56 ezer forintot feleslegesen ráfizettek üzemében, s hogy nem a szerződésben kikötött méretek szerint gyártottak belőle 10 ezer darabot. A vállalat főmérnöke szerint ugyanis egyszerű dolognak látszott a kondenzátor. Az első darabokat ő maga segítette megcsinálni. A null-széria sikerült is. 500 darab gyártása után azonban — mint mondja — otthagyta a kondenzátoros műhelyt, s lám kiderült, hogy a kondenzátor falának vékonyí- tása nem is olyan kis feladat. Mert íme, itt van az 56 ezer forintos ráfizetés. És felelősségre vontak valakit? Azt nem! Sőt! Az ügyeletes művezető prémiumot kapott. De nemcsak a kondenzátorral van baj. A vállalat négy termékét kötbérezték, mert a szerződések értelmében már le kellett volna szállítani. Igaz — gondolja az ember —, hogy majdnem 120 százalék lesz lassan a vállalat termelése, de mit ér ez, ha a határidős termékek nem készülnek el, mert az egyes üzemrészek-azt gyártják, ami nekik éppen szimpatiku- sabb vagy kifizetődőbb. Vissza kell csak lapozni a revíziós anyagban a kondenzátorhoz és kiderül, hogy nem dolgoztak ki hozzá megbízható gyártási technológiát. Mihelyt a főmérnök kitette a lábát a műhelyből, máris kihagytak néhány munkafolyamatot és jött a selejt. Az említett négy kötbér pedig' azért szakadt az üzem nyakába, mert a vállalatnál úgyszólván nincs az üzemben programszerű gyártáselőkészítés, hiányzik az elemzés. A főmérnök nyilván menteni akarta a felelősöket, mikor azt mondta, hogy »hát igen, a diszpécserek és a programozók egy kicsit felületesek«. Ehhez az igazgató még hozzátette, hogy »bizony keNEM MÁSODRANGÚ resztezik egymást az utasítások az üzemben, nincs munkaköri elhatárolás, az utasításokat és az esetleges meglévő technológiai előírásokat se tartják be«. Hogy ez enyhén szólva szervezetlenség? Az. De hát hogyan keletkezik? Érdemes megvizsgálni, hogy miért nem tartják be a kiadott utasításokat az üzemben. Nos, nem utolsó sorban azért, mert a művezetők látják, hogy az igazgató, a főmérnök nem egyszer homlokegyenest ellenkező intézkedéseket foganatosít, tanácsokat oszt. A művezetők úgy gondolják ilyenkor, hogy jobb, ha a saját fejük után mennek. De mi lesz abból, ha azok a műszaki és művezetők, akik közül sokan a főmérnök szerint nem rendelkeznek még kellő műszaki felkészültséggel, a saját fejük után mennek? Kötbér és ráfizetés. A vállalat főkönyvelője azt mondta a tanácson: boldog volt, amikor valahol egy üzemben azt tapasztalta, hogy a főkönyvelőtől egy gyártmányhoz anyagutalást kértek. Megnézte a kalkulációs lapot, s rögtön látta, mennyi a gyártmány anyag- és időnormája, milyen a tervezett egyéb költségráfordítás, és ennek alapján bátran és határozottan intézkedett. Milyen jó volna, ha a finommechanikánál is ilyen elő- és utókalkuláció alapján szólhatna bele a gazdálkodásba a főkönyvelő, így irányíthatnák a termelést. A főkönyvelő egyáltalán nem látja rosszul az irányítás módját. Bizonyára rájött, hogy nem lehet tervszerűtlenül dolgozni az üzemnek egy szocialista országban, ahol a gyárak munkája éppen a tervszerűségre épül, ahol az élet is a tervek iránymutatói nyomában halad előre. Következetes irányítás mellett a finommechanikánál is rendet lehetne rövid időn belül tenni. Beláthatnák a vezetők, hogy nem nekik kell az apró ügyeket elintézni, mert akkor a beosztottak kibújnak a felelősség alól. A beosztották pedig, főként a művezetők és csoportvezetők megérthetnék, hogy felelnek azért, amit rájuk bíztak. No de nem akarom elsorolni, hogyan lehet a következetes, erélyes vezetést, a jó gyártáselőkészítést, a technológiai fegyelmet, egyszóval a szervezettséget megteremteni a Finommechanikai Vállalatnál. Elmondták ezt a tanács, az ipari osztály vezetői. Mindez csak ismerősöm bánatára jutott eszembe. Emlékszem ugyanis a lelkesedésére, amikor az év elején derűsen azt mondta: »Meglátod, megmutatjuk, milyen nagyszerű üzem vagyunk.« Dolgozott és dolgoztak mások is nagy lelkesedéssel, de nem vették észre, hogy a nagy futásban valami elmaradt, s ezt a valamit szervezettségnek hívják. Először termeltek, s úgy vélték, hogy egyszer — ha majd idő lesz rá — a szervezettséget is megteremtik. Sajnos, drága árat fizettek azért, hogy megtanulják: a szervezettség nem másodrangú feltétel. Tudom, kedves finommechanikai ismerősöm, hogy téged is, aki annyit álmodtál a si- kérről, elkedvetlenítenek a feltárt hibák. De a sikerről nem elég csak álmodni. Mindennap meg kell küzdeni érte következetes harccal a munkapadok mellett. Tudom, hogy ezt teszed, és erre buzdítasz majd másokat is. Szegedi Nándor Napközi otthon nyílt Boronkán (Tudósítóinktól.) Régi vágya teljesült Boron- ka község lakóinak, elsősorban a kisgyermekes szülőknek: megnyílt az idénynapközi, amelyet a későbbiek folyamán állandó óvodává fejlesztenek. Amikor meglátogattuk a napközit, éppen uzsonnaidőBent, a tágas, világos foglalkoztatási termekben egyelőre még szalmazsákok sorakoznak, rajtuk lepedők, takarók. — A fektetőket már megrendeltük, de eddig még nem érkeztek meg. így vagyunk az asztalokkal is. A megküldött A határban az ifi-brigád — Reggel 5-töl este 9-ig megy a gép, ott vannak a mi fiaink és lányaink — mondja Paska Ferenc, a nágocsi Szabadság Térmelőszövetkezet elnöke. Aztán motorra ül és mutatja az utat, merre is menjünk, hogy megtaláljuk a tsz legjobb fiataljait. Kint a határban zúg a gép, egymás után nyeli el a kévéket. A kazlakon meg a gépen igen sok fiatal arcot látni. Nemcsak itt végeznek jó munkát Volt olyan nap, hogy 200 mázsán felül csépeltek, holott a gép napi előirányzata 90 mázsa. Dehát a fiatal szív, a segíteni, tenniakarás csodákra képes. Gyimesi János, a tsz KISZ-alapszervezetének titkára hirtelenjében nem ii tudja, kit dicsérjen meg a brigádban dolgozó ifjak közül, mert hát mindenki olyan szorgalmasan végzi a munkáját, hogy nem szabadna különbséget tenni köztük. Az agronómus meg az elnök siet segítségére. — Van öt olyan fiatalunk, akik nemcsak a munkában, hanem a szervezeti életben is szépen dolgoznak. A lányok közül Bíró Jolán és Földvári Katalin, a fiúk közül meg Cza- bula4 László, ifjabb Juhász József és Juhász László. • A párttitkár, Sár ósdi József elmondja, hogy még mit csinálnak a kiszesek az aratás- cséplés mellett. — Kaptak egy holdnyi szőlőterületet a tsz-től, azt ők munkálják meg. — Mondtuk nekik: tessék, itt van ez a gazdátlan terület, legyen á KISZ-é, s a bevételt is használják fel szabadon — emlékezik vissza a juttatásra Paska elvtárs. És megindult a tagság. Rendszeresen jártak a szőlőbe, kapáltak szorgalmasan. S ha netán valaki hanyagságból nem munkálta meg a számára kijelölt területet, mindig akadt vállalkozó, nem hagyták elgazosodni. A tsz ifjúsági brigádja benevezett az országos cukorré- patermesztési versenybe. Mindegyik tagra egy fél hold terület jut a külön kiszakított földből, azon gazdálkodnak, serénykednek. — A többi munkában viszont éppúgy dolgoznak, mint bárki más — mondja az elnök —, de egyet azért észrevettem.' Főleg a vezetőkégi tagokra vonatkozik, hogy ne csináljanak meg mindent mások helyett is. A lányokra panasz van! Bejön az irodába Paskáné, fájlalja a derekát, meg panaszkodik a nagy melegre. Haza szeretne menni vacsorát főzni, mert a nehéz napi munka után fontos a meleg éteL — Látja, tíz éve tsz-tag az asszony, de helytáll, legyen bármilyen nehéz a munka — szól az ura, aztán így beszél: — Nem egyszer megtörtént már, hogy a lányok sokícal hamarabb abbahagyták a munkát, mint a családos nők. Én csak azt mondom, használják ki jobban az időt, mert az nekik is hasznukra válik. Neveket nem említek, de értsen a szóból, akire vonatkozik. A fiúknál ez nem áll ferm, róluk csak jót lehet mondani. Nem hiába őket fényképezte a legtöbbet a minap a Falusi Vasárnap riportere. Nehéz ilyenkor munka közben megszólaltatni a fiatalokat. De tálán felesleges is. Mert az eredmények önmagukért beszélnek. Lammerding azonban mindebből nem látott semmit, másfelé jártak a gondolatai. Tíz perccel előbb kínos hírrel ugratták ki az ágyból. Kämpfe őrnagy, aki a tulle-iek kivégzésénél a géppuskás szakaszt vezényelte, nyomtalanul eltűnt. Este még vidám hangulatban ült a tiszti étkezdében bajtársai között, valamivel éjfél után indult el a szállására, ahova azonban már nem érkezett meg. Egyelőre annyit sikerült megállapítani, hogy két bajtársával indult útnak; de azok rövid séta után autóba szálltak, Kämpfe őrnagy pedig gyalog folytatta útját. Gyönyörű holdvilágos éjszaka Volt, tele a tavasz bódító illataival és muzsikájával. Kämpfe “mindig hajlott a romantikára. Szeretett hegedülni, és tudott is; nem volt valami nagy ’repertoárja, de érzelmesen és műgonddal játszott. Szeretője volt a városban — és kinek nem volt a fiatal tisztek közül? A nőt mér előállították: reggel hét óra ó-a ott zokog a ayomozást vezető ezredes szobájában. Kicsiny, formás francia nő, valami zenetanárnak a felesége, a férj a sedani áttörésnél eltűnt, és az asszony ott kereste a vigaszt, ahol éppen lehetett, és ahol az még hasznot is hajtott. Reggelig várta a szeretőjét, és már addig is bőgött egy sort. Azt hitte, hogy Kämpfe a kínos búcsújelenetek elől lépett meg, mert már napok óta ez volt a téma közöttük, hiszen Kämpfe tudta, hogy a hadosztály napokon belül elindul Normandiá- ba. A tulle-iek kivégzéséről az asszony nem tudott semmit, el sem tudta volna képzelni, hogy ez az érzelmes, Schu- mann-dalokat dudorászó szőke Kurt, akinek szemét elöntőitek a könnyek, ha a Barcaro- lát hegedülte, ilyen mészárosmunkát is végez, .mégpedig ambícióval és kifogástalanul. Szóval Kámpfét elnyelte ez a baljós éjszaka, nyomtalanul eltűnt az árnyak között, amelyek Itt settenkednek ■Körülöttük, megfoghatatlanul és félelmesen, A tisztek hangulata különben is nyomasztó, idegesek és mogorvák. A tulle-iek lekaszabolása kicsit helyreállította a nyugalmukat. »Most majd rend lesz, végre belátják ezek a bitangok, hogy velük nem lehet kukoricázni...« »Azért van kurázsi az öregben, megmutatja a karmait, ha kell.;.« Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hangzottak a tisztek között a tulle-iek kivégzése után. És valóban úgy tűnt, hogy a partizánok megrémültek, különösebb incidenst sehonnan sem jelentettek a környező falvakból. Voltak idősebb tisztek, akik meg is jegyezték: »Enélkül is észre térhettek volna. Ezt megspórolhatták volna maguknak. ..« Lammerding elégedett volt önmagával. A fiatal SS-fene- vadak között is helyreállt a tekintélye, még Kahh kapitány is — akit a Gestapótól küldtek hozzá, és akiről tudta," hogy Lengyelországban és Belgiumban sajátkezűleg akasztott és osztogatta a tarkólövéseket — elismerően nyilatkozott a tulle-i ügyről. — Sommásan kell elintézni az ilyen ügyeket — szokta mondogatni Kahn kapitány. — Nincsenek ártatlanok. Az ilyesminek a firtatása jogá- . szoknak való szörszálhasoga- tás, háborúban erre nincs idő. »Igen, Kahn kapitány... — gondolta meat Lammerding tábornok. — Na és Dickmann őrnagy..; ez az alamuszi, joviális külsejű emberke, aki, ha lehet, még elszántabb és kegyetlenebb, mint Kata. Amellett, azt hiszem, ő egyenesen Himmler mellett szolgált, vannak tapasztalatai, és ha ser kerül rá, a felelősséget is a nyakába lehet varrni. Mindenesetre meg kell találni a környéken a partizánok fő fészkét, és ki kell füstölni. Enélkül nem indulhat útnak a hadosztálytörzs. Márpedig holnap vagy holnapután indulni keli, ez, úgy látszik, nem vitás.« Lammerding gyors mozdulattal az íróasztalhoz lépett, felvette a telefonkagylót, , de aztán mást gondolt. Átment a hálószobájába, becsöngette a legényét, és öltözködni kezdett. »Cselekedni kell — gondolta —, mégpedig mutatósán. Ez nem kétséges. De most nem szabad melléfogni, nem elég »példát statuálni«, el kell találni az ellenállás szívét, és össze kell morzsolni.« De ennél a gondolatnál ökölbe szorult a keze, izmos, rövid újjai olyan görcsösen szorultak ösz- sze, mintha máris markában érezte volna az ellenség szívét. Félóra múlva már a főhadiszálláson tanácskozott tisztjeivel. *- Folytatjuk — ben érkeztünk; A gyerekek mézeskenyeret fogyasztottak, aztán kezet mostak, és »megszállták« kedvenc birodalmakat, az előző nap hozott friss homokot. Széli Ferencné vezetővel a napközi létrehozásának körülményeiről beszélgettünk. — A tanács már másfél éve harcol az óvodáért, de még az idén is csak hathónapos idéuy- napközi lett belőle. Megtudjuk, hogy az óvoda termeinek helyén azelőtt egy kastély elhanyagolt baromfi- ólja volt. Rendbehozása 60 000 forintba került. kis székekhez ezért Ideiglenesen ácsoltattunk néhányat. — Megszokták-e már a gyerekek a napközit? — Most már egészein jól érák magukat. Az első nap némelyik szülő ugyan indokolatlanul féltette gyermekét, és itt ült velük majdnem délig is — mondja mosolyogva Széllné. i Búcsúzunk. Ahogy kifelé indulunk, egy szőke kislány az előszoba ajtó előtt nagy gonddal tisztítja társa cipőjéről a homokot, ö már válóban sajátjának érzi a napközit. ^WrtWWUWVWWWVVWWVWVtfVWÄWrfW.^WiVA Üzemi főiskolák a Szovjetunióban A Szovjetunióban az idén nyílnak meg az új típusú felsőoktatási intézmények — az üzemi főiskolák. Az első főiskolákat az ország öt olyan vállalatánál szervezik, amelyek magasfokú műszaki kultúrájukkal és kitűnő felszerelésükkel tűnnek ki: a moszkvai Li- hacsov gépkocsigyárban, a le- ningrádi fémművekben, a pen- zai számoló- és analitikai gépek gyárában, a rosztovi mezőgazdasági gépgyárban és a dnyeprodzerzsinszki kohászati üzemben. Később az üzemi főiskolák száma gyarapodni fog. Az SZTI tudósítója ezzel kapcsolatban néhány kérdést intézett Vjacseszlav Jeljutyin felsőoktatási és középfokú szak. oktatási miniszterhez. — Mik az újtípusú főiskolák tő feladatai? — Az üzemi főiskolák a szakemberképzés úi fotos formáját jelentik. A jelenlegi esti és levelező főiskoláktól eltérően a diákok elméleti képzését összeta*'a',!iák «*». ütemben végzett tér»' ■ ■ ’nkájukkal. Ezt a munkát » hallgatók szakmánkint végzik, a tanulmányi idő egész folyamán. — Hogyan folyik majd a diákok Oktatása? — A gyár, annak üzemei, az egész termelési folyamat már önmagában kitűnő bázis a teljes értékű oktató-nevelő, és tudományos-technikai munka számára. A terv szerint az elméleti foglalkozások kétféleképpen folynak: a termelőmunka megszakítása nélkül, és a termelő- munka megszakításával. Amikor a tanterv szerint az üzemi főiskola hallgatóinak ideiglenesen abba kell hagynia a gyári munkát, kapcsolata a termeléssel nem szakad meg, státusza a vállalatnál továbbra is megmarad. A tanulmányi idő alatt a diákok — évfolyamuktól és gyakorlati tapasztalataiktól függően — rendszeresen dolgozni fognak a különböző részlegeken, különböző beosztásokban, hogy gyakorlatilag« cyártás egész folyamatát elsajátítsák.
