Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

Csütörtök, 1960. július 21.

5

SOMOGYI NÉPLAP

A földvári Karika-völgyben

— Halló, Földvár 22? Itt a .Gondját is viselik a jószág- léinek vendégeit zsírral és sersiófoki Bányász. Kérek négy nak mindnyájan: Rántás Lajos, téshússal látják el. Gyarmati felet nyúzva, csütörtökre. Rózsa István, Hegedűs György, elvtárs, a főkönyvelő nem muŰjra megszólal a telefon: Gelencsér Lajos és Míló Mi- lasztja el megjegyezni:

— Balatcmlelle Ganz-MÁ- hály. Ezerháromszáz. sertést — Gazdaságunk önellátó, a VÁG vagyok. Két fél hasított- látnak el öten. Az etetésen ki- bevételekből fedezni tudjuk ra lenne szükségem pénteken, vül napközben is van elfoglalt- minden kiadásunkat, sőt nyeMintegy harminc dél-balato- ságuk: tisztítják az ólakat, és reségilnk is marad, ni szákszervezeti üdülő rendel szemmel tartják a hízókat. U alakban domb öleli át a így sertéshúst. De hát ki a Mert nem lehet azokat egy telepet, a Karika-völgyet. Isszállító, ki küldi a friss árut percre sem magukra hagyni, mét 'autözaj hallatszik, süldŐ- az üdülőkbe? Különös neve így hangzik: »-Üdültetés Kisegítő Gazdaságok Központjai."

Kevesen ismerik, még hivatalos kiküldöttek is csak hosz- szas keresés után találnak rá.

Íme, egy példa, amit Gyarmati Gyula főkönyvelőtől hallottam:

Egyszer feljelentés érkezett a Pénzügyminisztériumba: Párádon szakmányában vágják a hízókat, de a hús forgalmi adóját nem fizeti senki. Rohantak a minisztériumi ellenőrök a helyszínre, s ott megtudták, hogy Balatonföldvár rendezi a pénzügyeket. Jöttek a kivizsgálók Földvárra, keresték az állami gazdaságot, de hiába. Itt ugyanis a SZOT-gazdaságok központja működik. Méghozzá azzal a céllal, hogy segítse a

Miló Mihály lucernát ad a 14-es falkának.

ba. Ezek is hízókká növeksze- ká sül- az üdülők konyháiban. De nem az idén, majd csak a jövő nyáron.

Kutas József

szakszervezeti üdülők ellátását. __ , _ , , , ,. , , ,

Amint benyitok az irodába, Hogy miért? Mondjak el a gon- két hoztak a SZOT-gazdasaga főkönyvelő csodálkozik. »Ná- dozok; E“ek 15 ,^kkf

lünk még nem járt újságíró, Miló bácsi: — A kifutók kö- nek itt, es ízletes falatokká sulrólumk még nem adott hírt a zött vékony a válaszfal, ha' neK> ,Ionek Y?310 sajtó.«- egyszerre három-négy maheBevallom, magam is alkal- zebb disznó nekireszelődik, ki- milag jutottam ide. Ütitársaim dőlhet. S akkor megvan á baj:

— az Állatforgalmi Vállalat a két falka összeverekszik, vezetői: Urai Ferenc igazgató — Ilyenkor, nyáron különő- és Bodó Károly főosztályvezető sen fontos az állandó figyelés.

— meghívtak, hogy nézzek kö- Nézzék csak, amott az a íekerül a SZOT sertéshizlaldájá- te nem tud lábra állni, nehezen ban. Ők üzleti ügyben jöttek, kap levegőt: a hőguta kömyé- megtárgyalni, hogy mikor, kézi — magyarázza Gelencsér, mennyi süldőt tudnak adni a aki közben az árnyékba von- telepnek. Észrevették, hogy a szólta a bágyadt állatot. — hízók között vemhes kocák is Már azt hittem, kést kell neki vannak. adni, de lám, magához tért

— .Átadnák-e nekünk ezeket Hát ezért vagyunk talpon egész

az állatokat? — kérdezték. S nap. Kétóránként friss vizet Bem István, a gazdaság veze- engedünk a vályúkba, nehogy tője igennel válaszolt. eltikkadjanak ezek a kövér ál— Ügy is gondot okozna ne- latok,

künk az elletés. Tavaly még A vágóhíd külső helyiségedben foglalkoztunk tenyésztéssel, dé állandóan berregnek a ventil- az idén nem tehetjük. S tu- látórok: meleg van, hatalmas dóm, mert járom a fél országot, üstökben sül a zsír. A jégve- hogy nehezíti a húsellátást a ram mellett, a félig föld alá süldőhiány. Mondom, vigyék bújt munkateremben kelleme- csak el a kocákat hízókért cse- sen hűvös a levegő. A falakon róbe. körben hasított fél sertések

Nem sokkal később 35 vem- lógnak. Szántó József hentes, hes kocát kapott fpnen a siófo- három segítőtársa szaporán ki járás. De most nem erről n>rúzza, aprózza a szalonnát, beszélgetünk, hanem a gazda- Igyekezniük kell, mert csütörtökön — e héten másodszor — ismét leszúrnak harmincöt hízót. A SZOT dél-balatoni üdüY egy ék igénybe a gépállomást

Most, amikor falvainkban az ország jövő évi kenyeréért folyik a küzdelem, és a legtöbb szövetkezetben az aratást követő napon már felszántott táblák feketédnek, nagyon furcsa és szembeötlő látvány a tabi Kossuth Tsz árpatáblája. A Gyurgyókai dűlőben lévő, körülbelül hat holdas területen kévékben fekszik az árpa. Az arra járó emberek másfél hét óta hiába figyelik, hogy mikor rakják legalább kepékbe a gabonát, ha már a betakarításra nem is került eddig sor. Amióta ott fekszenek a kévék, háromszor beáztak, és ott szégyenkeznek gazdáik hanyagsága miatt.

Ha nem bír a tagság a sok munkával, miért nem veszi igénybe jobban a helyi gépál lomást. Ha legalább eggyel több kombájnt kértek volna, ma már bent száradna a szemes árpa a magtárban. De elmaradt a szövetkezet a tarlóhántással is. Talán mégis jobb lenne tárgyalni a gépállomás vezetőivel, hogy elkerüljék a további lemaradást és a nagyobb kárt

ság legfőbb rendeltetéséről. — Kertészkedünk és hizlalunk — magyarázza a főkönyvelő. — Gazdaságunknak hét egysége van. A legközelebbi birtokunk Szárszón, a legtávolabbi pedig Röjtökmuzsalyön van. Hozzánk tartozik Galyatető is. Bem elvtárs ma éppen a Mátrába szállított zöldpaprikát.

Teherautó gördül be a telepre: moslékot hozott a Siófok és Fonyód közötti szakszervezeti üdülőkből. Értékes takarmány az ételmaradék, híznak tőle a sertések. — Nem is bánjuk, sőt annak örülünk, ha minél nagyobb a súlygyarapodás. A moslék adja nekünk a prémiumot — mondja az egyik sertésgondozó. Társa helyesel, és hozzáteszi: — A normán felüli súly minden kilója után egy forint jutalmat kapunk.

Mi lesz a kőkuti tejcsarnokkal?

Egy évvél ezelőtt, 1959 júniusábán kezdett hozzá a kőkuti tejcsamok építéséhez a kadankúti ktsz. Hozzákezdtek, méghozzá olyan szorgalommal, hogy az épület még ma sem kész. Néni bizony, pedig szükség volna rá, és ezért ez év márciusában a tejüzemtől utasítást kapott a kezelő, hogy hajtsa végre a takarítást, és kezdje meg a felvásárlást. Becsületes ember a tejkezelő, s az már néni az ő hibája, hogy egy helyett kétszer kellett takarítani. Hogy miért? Mert az első takarítás után a ktsz kőműveseinek eszébe jutott, hogy illene egy kicsit fólytatni a munkát, és két napot dolgoztak. Tehát újra kéllett kezdeni a rendcsinálást.

Kívülről már szép az épület, korszerű a berendezés, méltán csodálkoznak a látogatók, hogy ebben a környezetben egy ötös petróleumlámpa nem éppen ragyogó fénye mellett szedik a tejet. A csarnok melletti tűzoltcszertárba mór jó ideje bekötötték villanyt tehát nem kellene messze men' ni a villanyfényért. Vajon ki az, aki kényelmesebb megoldásnak találja a petróleumlámpát?

A peron-részre kellene két darab méteres lánc, mert így igen veszélyes, különösen a gyerekeknek. Legalább tízszer mértek a ktsz illetékesei — hiszen a szerződésben erről is szó volt —, de úgy látszik, mindig elvesztek a jegyzetpapírok, mert a láncnak híre sincs.

Hogyan lehet egy épületet átvenni, amikor még nem kész, s hogyan szabad fizetni érte? Pedig most már több mint egy év után igazán illene lezárni ezt az ügyet.

Fodor Lajos

v. b.-elnök, Kőkút

Szívvizsgálat mozgás közben

Az elektrokardiográfok általában nyugalmi állapotban vizsgálják a szív működését. Szovjet tudósok most olyan készüléket szerkesztettek, amely mozgó, sportoló emberek szívműködéséről készít elektrokardiogrammot. A tornász vagy futó sisakot tesz fel, amelyen antenna van, mellére pedig elektródákat erősítenek. A sisakon lévő rövidhu- lámú adó továbbítja az elektródák jelzéseit. Az adást egy felvevő készülék rendes elekt- rokardiográfba továbbítja.

Nemzeti ajándékot

n

szívesen fogadnak a vállalatok!" — jegyezte meg nemrégiben egy beszélgetés során az Országos Tervhivatal egyik munkatársa, majd — nem minden szenvedély nélkül — kezdte fejtegetni a vidéki ipartelepítéssel kapcsolatos tapasztalatait. Arról beszélt, hogy egyes üzemek csak abban az esetben hajlandók egy-egy részlegüket vidékre telepíteni, ha ott kész épületet kapnak. Sőt, tovább- menve, ha ezeken az épületeken akár csak kisebb változtatásokat, átépítéseket is, de saját erőből, az üzem belső forrásaiból kell fedezniük, gondolkodóba esnek és igyekeznek kibúvó réseket keresni a vidéki ipartelepítés tere- Iő-korlátján. »A vidékre település tényével az üzem már önmagában is áldozatot hoz. A többit fizesse a népgazdaság!« — gondolják —, ha nem is mondják ki. Ez á gondolkodási mód, ha nem is fogadható el, de az üzem szempontjából érthető.

Vannak viszont olyan esetek is, mikor az üzemek valóban kapnak vidéken épületeket és oda is települnek, Ezek az épületek viszont gyakran nem ipari célokra készültek, vagy ha igen, akkor sem az illető üzem gyártási technológiájának »testére szabva«. Mivel a korszerűtlen technológia az átlagosnál magasabb önköltséget eredményez, az üzemeket — i a józan logika szerint anyagi érdekeik szorítanák a kapott épületek átalakítására. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az üzemek egy része »józan logikáját" csak beruházási hitelhez tudja kapcsolni. Ha ilyet nem kap az átépítésre, inkább a régi formában megmaradó épületbe telepíti gépeit. Saját erőforrásaival az ésszerűség rovására is takarékoskodik, ha már a népgazdasági forrásokat nem is tudja ésszerűen felhasználni. Mindez már több, mint megbocsáthatatlan: érthetetlen.

Az a jelenség, hogy az üza- mek abban az esetben is beruházási hitelért folyamodnak, mikor a kisebb építkezéseket saját belső forrásaikból is fedezni tudnák, nem korlátozódik csupán az ipar- telepítés problémakörére. Nem egy üzemünknél előfordul, hogy a vállalatfejlesztési alapot igyekeznek »minden eshetőségre készen« tartalékolni. Ez gyakran arra vezet, hogy a túlzott »előrelátás« miatt a pénz megmarad —* méghozzá kihasználatlanul.

S hogy milyen mennyiségű pénzeszközök hevernek így parlagon, arról a jelenlegi gyakorlat szerint a népgazdasági források egyik legfőbb »sáfára«, a Beruházási Bank pontosan nem is tud. A bank ugyanis csak arról az ösz- szegről szerez tudomást, amelyet a váJlnlatfejlesztési alapból az üzem ténylegesen felhasznál. Felmerül ezért a kérdés: nem ,kellene-e finanszírozási rendszerünket ezen a területen továbbfejleszteni, és azt elérni, hogy az üzemek csak saját pénzügyi eszközeik maximális kihasználásának bizonyítása után folyamodhassanak beruházási hitelért, és így a népgazdasági és vállalati erőforrások kiaknázásának legésszerűbb ará« nya alakuljon ki.

A vállalatfejlesztési alapból finanszírozható beruházások volumene az ország ösz- szes beruházási szükségletéhez képest természetesen nem túlságosan nagy. Ésszerű és maximális kihasználásuk esetén viszont — a részben vagy egészben fölösleges beruházási hitelösszegek felszabadulásán keresztül — a nép- gazdasági forrásokat sokkal jobban lehetne koncentrálni a valóban szükséges, nagyobb beruházásokra. Ejhhez viszont az szükséges, hogy a vállalatok beruházási tervei és igényei veszítsenek szubjek'ív jellegükből. Gondolkoznunk kell, hogy milyen intézkedésekkel számolhatjuk fel azt a helyzetet, amelyben gyakran a vállalati igazgató vagy főkönyvelő »ügyességén« múlik, hogy mennyit tud az üzem belső erőiből »megtakarítani« a népgazdasági lehetőségek rovására. És ez valószínűleg csak úgy történhet meg, ha a finanszírozási rendszer finomításával a népgazdaság! erőforrásokat in- d~ko!atlanul is igénybe vevő válla’atokat anyagilag hátrányosabb helyzetbe hozzuk az ésszerűen gazdálkodókkal szemben...

Tehát, ha felszámoljuk az ilyen források »nemzeti ajándék«-jellegét.

(A Figyelő július 19-i számából.)

AZ ELSŐ FIZETÉS

A SOMOGYI NÉP elit, teste

Pártoló taggá nyilvánítják Kánya József balatonkereszuri nyugdíjas tűzoltót

Feti Sándor, a Csurgói Napsugár KTsz műszerész ipari tanulója boldogan veszi fel az első fél havi fizetését;

Az év elején Balaton kér esztúr dolgozó parasztjai szövetkezetei alakítottak Űj Reménység néven. Mivel az egész falu belépett, nem hagyták kívül Kánya József nyugdíjas tűzoltót sem. — Földem, nincs, telkem a balatoni záírt területen van, nem vonható közös művelés alá, s évtizedek óta nyugdíjamból élek, nem várok semmit a szövetkezettől, és dolgozni sem tudok a közösben — mondta. Aztán kérte: sorolják a pártoló tagok közé.

ígéretet kapott, de nem lett foganatja. A rendes tagok nyilvántartásába írták a nevét, s ezért SZTK-járadék fizetésére kötelezték. Ezzel pedig ártottak neki, hiszen nyugdíjas lévén, jogosult a. társadalombiztosítás adta szolgáltatásokra. Miért fizessen hát SZTK-járadékot?

Ettől az indokolatlan kötelezettségtől akart szabadulni, s kérte a szövetkezet vezetőit, intézzék el az ügyét. Kapott egy meghívót, melyen ez állt: »Tsz-tagságának megsBünteté- se tárgyában jelenjék meg a szövetkezet hivatalos helyiségében«. Meg is jelent, de szomorúan kellett távoznia. Azt mondták neki, saját kérésere kizárják, de ennek csaknem 1000 forint az ára. (Felszámolták ugyanis SZTK-tartozását,. és hozzá vették az egy tagra jutó hitelt.) Hivatalos számlát nem kapott, dé a májusi közgyűlés teljesítette kérését. F.zt a határozatot azonban a For.yódi Járási Tanács VB Mező- gazdasági Osztályának illetékesei áthúzták mondván: tsz-ta- got Kizárni csak súlyos fegyelmi .vétség miatt lehet; tsz-tag csak a belépéstől számított három év múltán léphet ki a szövetkezetből A lényeg tehát ez: Kánya József maradjon továbbra is tsz-tag.

Valóban, a törvényes rendelkezések ezt írják elő. Ám a jogszabályok nem arra valók, hogy a helyzet alapos ismerete nélkül, mechanikusan alkaL mázzák.

A panaszos levél írójának kérésére megvizsgáltuk az ügyet, s Gál László községi tanácselnökkel és Rigó Lajos járási elnökhelyettessel együttesen megállapítottuk: van törvényes mód a sérelem orvoslására.

Nem elfogadható a tsz vezetőinek érvelése. Azt mondják ugyanis, hogy Kánya József rendes belépési nyilatkozatot £rt alá. Ez így van. Am az is igaz, hogy pártoló tagsági belépési nyilatkozatot nem adhatott neki senki-a szervezés idején. *

A 8-as törvényerejű rendelet érteiméiben tsz-tag elsősorban az lehet, aki mezőgazdasági munkával élethivatásszerűen foglalkozik; illetve felvehetők a termelőszövetkezetbe azok a másfoglalkozásúak is, akiknek a munkájára a közös gazdaságnak szüksége van. Kánya József nem paraszti foglalkozású,

és szakmáját sem tudja gyakorolni a tsz-ben, minthogy 75 esztendő járt el fölötte. Tehát helytelen volt őt szövetkezeti taggá minősíteni. A 13; I960. (V. 3.) FM számú rendelet szerint a pártoló tagok közé sorolható.

Gál és Rigó elvtársak ígéretet tettek, hogy az idézett jogszabályoknak érvé:Vt szereznek, és teljesítik ^olvasónk kérését: pártoló taggá nyilvánítják őt. Ha ez megtörténik, akkor nem kell SZTK-járadékot fizetnie.

Nyolcszáz forint temetkezési segélyt kap Bognár Lajos nemeskisfaludi tsz-tag

Bognár Lajos nemeskisfaludi tsz-tag leánya hosszas betegség és kórházi ápolás után az öt- vöskónyi, tüdőgondozóban elhunyt. Kis testvérei azt kívánták, hogy a holttestet hozassák haza, és falujukban temessék el. Apjuk, hogy a hazaszállítás és temetkezés költségeire való pénzt előteremtse, leendő tehenét volt kénytelen eladni. Számította, hogy valahonnan kap majd segélyt, s vehet másik jószágot.

A Zöldmező Tsz vezetői — igaz, ami igaz — nem zárkóztak el mereven a kérés elől. Sót, azonnal felajánlották, hogy gzt az 50 forintot, amiért a vontató a koporsót az állomástól Kisfaludra szállítja, kifizetik a közös pénztárból. Egyéb támogatás? Az nem került szóba, pedig minden szövetkezetnek törvényes kötelessége szociális alapot létesíteni, amiből segítheti bajbajutott tagjait. S az SZTK1? Ahhoz hiába fordulnak kérő szóval — mondták a tsz

vezetői —, mert nincs módja temetkezési segélyt kiutalni. Valóban így van.

— Mi az, hát amikor nagy veszteség ér, senki se áll mellém? — tűnődött a négy gyermekes családapa. Megkért hát valakit, hogy az ő nevéloen írjon levelet a Somogyi Néplap szerkesztőségének. Tanácsot, útmutatást várt: miképpen juthatna temetkezési segélyhez.

Felkerestük a Marcali Járási Tanácsnál Kula József elnök- helyettest. Kula elvtárs percek alatt intézkedett. Magához kérette a szociális ügyek intézőjét, Szíjjártó Ferencnét, aki elmondta: van még felhasználatlan összeg a segélyezési alapban. Papír és toll került elő, s megszületett a döntés. Eszerint 800 forint temetkezési segélyt kap panaszosunk, Bognár Lajos, a nemeskisfaludi Zöldmező Tsz tagja, akinek gyászán ugyan nem segíthet, de anyagi elyzetén könnyít e módon a Marcali Járási Tanács,