Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

Csütörtök, 1960. július 21.

3

SOMOGYI Nf.PLAF

A TEKINTÉLY

segítheti az aratás mielőbbi elKezdjük talán két jellemző dologgal Kovács László, a marcali Vörös Csillag Termelőszövetkezet párttitkára nemrégiben levelet kapott. A névtelen »szerzők" arról írnak: mindenki dolgozzon egyformán, senki se húzza ki magát a közös munkából. Túlzások is akadnak- a szövegben, de végeredményben nem ez a fontos, hanem az, hogy a párthoz, a kommunistákhoz fordulnak és tőlük kérnek megoldást. A kezdő sorok igen jól kifejezik, hogy a tavasszal alakult párt- szervezet megalapozta tekintélyét az emberek előtt. »... Ügy gondoljuk, maga megérti, helyesnek tartja, amit leírunk"

— kezdődik a levél. Tagadhatatlanul jó jel, hogy a termelőszövetkezet tagjai a párt segítségével kívánják a hibákat orvosolni.

Vagy egy másik dolog: valaki megkérdezte Varga László elnökhelyettestől, mi a véleménye a pártszervezetről. »Sose gondoltam azelőtt, hogy a kommunisták segítsége nélkül nem mennénk semmire.« Mindkét megnyilatkozás ékes bizonyítéka annak, hogy a pártszervezet munkája nem eredménytelen, a tsz-tagok maguk is érzik, hogy csak együttesen sikerül javítani a munkafegyelmet, csak közös erővel lehet nagyobb terméseredményeket elérni.

Kezdetben igen kevés volt a pártszervezet tagja, erősítésre volt szükség A községi alapszervezetből átigazoltak * néhány mezőgazdasághoz értő párttagot a tsz pártszervezetébe. így Rigó Jánost, Horváth Vendelt és Baráth Lászlót is. Májusban — amikor Gyóta- pusztát Marcalihoz csatolták

— még egy pártcsoporttal erősödött a Vörös Csillag Még mindig kis létszámú az alapszervezet, de ereje, hatása tagadhatatlan.

— Hogyan segíthetnek legjobban a községi alapszervezetből átigazolt, napközben máshol dolgozó kommunisták? — vetődött fel a kérdés. Csak úgy vehetik hasznát munkájuknak, ha állandó kapcsolatuk van a brigádokkal. Megszületett a döntés-: nyújtsanak politikai segítséget a brigádvezetők szervező és nevelőmunkájához. Rigó, Horváth és Baráth elvtárs szabad idejét nem sajnálva járta a mezőt, beszélgetett az emberekkel, tanácsot adott, hibákat orvosolt. A tsz-vezető- ség ülésein is részt vesznek. Egyrészt tájékozódnak a fontos feladatokról, másrészt javaslataikkal, észrevételeikkel segítik a tsz vezetőségét.

A szénakaszálás és begyűjtés nehezen indult A .brigádvezetők nem voltak ott, amikor a kaszálót kimérték. Egyeseknek jó, másoknak gyenge terület jutott. Aztán baj volt a részeléssel is, egyesek többet vittek, mint amennyi járt volna. Szóltak a kommunistáknak,, s kérték, hogy ők osszák ki a prémiumot. Horváth és Baráth elvtárs késő estig kint volt a réten, s ellenőrizte az elosztást. És ettől kezdve megszűnt a jogtalan takarmány elszállítás.

Aratás előtt megkérdezték a brigádvezetőket: meg tudnak-e birkózni az aratással? A vezetőségi határozat nyomán a brigádterületen összehívták a tagokat, ismertették a feladatokat, s megkérdezték, ki hogyan

végzését. Egy-egy ilyen gyűlésen 50—60 ember jelent meg. Legjobban a Szigetvári utcaiak tetteik ki magukért, 90-en gyűltek össze. Még olyanok is eljöttek, akik nem tsz-tagok.

Ma már van tekintélyé a pártszervezetnek. Ez arra kötelezi a kommunistákat, hogy hozzák be a lemaradást. Adjanak nagyobb segítséget Ősz János és Fazekas Béla brigádjának, bízzák meg újabb feladatokkal a párton kívüli aktívákat, segítsenek a tsz vezetőségének a cséplőcsapatok kijelölésében, foglalkozzanak még többet á. párt erősítésével.

A termelőszövetkezet vezetősége igényli a pártszervezet segítségét, a tagok várják, hogy mit tesznek a kommunisták, ezért egy percre sem szabad lassítani a munka ütemét.

L. G.

KlSZ-hírek a tahi járásból

A kapolyi kiszesek tíz fős csoportja már két alkalommal végzett társadalmi munkát a gabona összehordásánál. Mosi balatoni kirándulásra indul vasárnap az alapszervezet 30 tagja. A kirándulás költségeinek nagy részét a KISZ fedezi, így a, fiatál oknak csupán 20 forinttal kell hozzájárulniuk az úthoz.

* * *

Tab területi KISZ-alapszervezetének 10 tagja 3 hold gabonát aratott le a , Kossuth Termelőszövetkezetben. A gimnázium 12 tanulója viszont a lenkötésnél .segédkezett a tsz tagságának.

* * *

Somogyacsán 6 hold árpát és 5 hold búzát arattak le a fiatalok társadalmi munkában. Az aratás befejezése után egy romos épület lebontásánál segédkeznek majd.

Újra az óvodában

Szeszélyes ez a nyári időjárás. Kiderül, majd újra beborul. De az első napsugarakra szinte pillanatok alatt reagálnak az emberek. Hát még a gyerekek! Ott kacagnak, han- cúroznak az óvó néni gondos felügyelete mellett a játszótéren. S ezt a vidámságot látva, szégyellősen mosolyog a nap, mint aki később érkezik a találkára, és egy mosollyal kér bocsánatot. Egy fekete, göndörhajú apróság vödrét lábalva harsányan 'elkiáltja magát: — Várat! Várat!

S ez a szó pár pillanat alatt engedelmes építőkké szelídíti a rakoncátlan gyereksereget. Serényen túrják a homokot, keresik a nagy kavicsokat, hiszen fal is kell, s a lányok már füvet szednek, mert az lesz az erdő a vár körül.

Egy nagyobb rákoppint egy kisebb fejére, mert véletlenül belelépett a sáncárokba, s az bedőlt.

így építik a gyönyörű várat a gyerekek. Az óvó nénik segítenek nekik, s még a járókelők is örömmel nézik ezt a sürgést, forgást. A madarak füttyentenek, trilláznak, kibontották szirmukat a virágok, van, amelyik már el is hullatta. S tegnap az eső sírt búcsúkönnyeket rá.

Az apró emberkék hangya- szorgalommal j árnak-kelnek. Ott tipeg a többi között vödörrel a kezében a kis göndörhajú várépítő Bakos Jóska is. Egy kicsit furcsa a tipegése, valahogy elüt a többiekétől. De

öröm nézni az igyekezetét. Szinte úgy tűnik, hogy ő a központi irányítója a játéknak. A többiek is valamennyien kedvesek és ragaszkodók. S ez talán érthető is. Jóska volt örökké a legvidámabb az óvodában, ő volt a legpajkosább a játékban. S az öröm, az ünneplés Jóskának szólt. Mert Jóska ma újra óvodás. Két év után újra együtt van a kis barátokkal, várat épit és együtt nevet, kacag a ragyogó napsütésben a többiekkel.

Két éve történt, hogy egy nyári délután odahaza famászás vagy lábdázás közben valami megszúrta a kis Bakos Jóska lábát. A szülők nem tulajdonítottak nagy fontosságot a dolognak, így csak három nap múlva került orvoshoz az akkor már beszélni is alig tudó kisfiú. Lázálmában félrebeszélt, s állandóan kis óvodás barátait emlegette.

S ez a lázálom hosszú ideig, majdnem egy évig tartott. A kisfiú esete ugyanis < szinte egyedülálló volt a vérmérgezések között. Az idős, ősz hajú professzor az orvosi vizsgálat után lemondóan nézett a szülők szemébe, és szomorúan közölte a vizsgálat eredményét. — Még akkor is kétséges, hogy életben marad, ha mindkét lábát amputáljuk. — A szülők nem járulták hozzá a műtéthez: bíztak.

S megkezdődött a harc az orvostudomány és a lappangó rém között, őt külföldi ország orvos delegációjának tagjai

tanácskoznak órák hosszat a gyógyításról. De úgy látszott, mindhiába. A kisfiú életét csak úgy lehetett megmenteni, hogy egyik lábát amputálták. Még így is csak hosszú hónapok múlva dőlt el véglegesen a csata. Győzött az élet. S amikor Jóska először nyitotta ki mosolyogva a szemét, ott voltak betegágya mellett az oly sokszor emlegetett kicsi óvodások. Azóta már egy év telt el. Jóska műlábat kapott ■ és megtanult járni. Milyen nagy volt szülők és a kis barátok öröme, amikor az első lépések sikerültek. A nagy csoport tagjai az óvodából hazafelé menet mindennap valamennyien bementek hozzá, és elmondták neki a sok szép mesét, amit az óvó nénitől hallottak. És együtt játszottak vele. Így tanult meg egészen rövid idő alatt még szaladni is Jóska, s azóta arcáról nem hervad le a mosoly.

Jóska ma először jött az óvodába. Ez ünnep volt mindenki számára, mert a csöppnyi gyerekszívek ragaszkodó szeretete sokat tett azért, hogy ez a nap minél előbb bekövetkezzen.

A várat már megépítették a kicsik. Most újabb kedves szórakozás vár rájuk. Az óvó néni mesél nekik. Bakói Jóska is kerekre nyitott szemmel figyeli a rég hallott mesét. Aztán egy pillanatra csend lesz, majd diadalmas trillába kezd a parkban egy fényestollú, gyöngyszemű feketerigó...

Németh Sándor

— Eljuttatom én hozzátok, ezen ne törd a fejed.

— Beszéljünk nyütan, ne titokzatoskod j, Robert. Mindannyian egy csónakban ülünk.

— A maquis-k ma éjjel elviszik neked a fegyvereket.;. Most már hét óra felé jár, elég későn van, de még hajnal előtt ott lesznek nálad. Egy szekér kúkoricaszárat szállítunk az udvarodra... a többi a te dolgod.

— Jó lesz, Robert.

Kezet ráztak.

— És ti?..:

— Hát igen, nincs más választás. Én is várom a kukoricás szekeret.

— Ott lesz.; : '

Hat közül négyen vállalták. Még Gaston is, a vén radikális veszekedő, aki azonban szíve mélyén megvetette régi politikai barátait, de hát csak nem adhat mindenben igazat ennek a nagyszájú vörösnek, úgyis elég baj, hogy mindig neki van igaza.

Csak ketten hallgattak: a ids kövér és egy fehér szakáiba öregember az asztal végén, aki eddig sem szólt, csak komoran maga elé meredve forgatta a fejében a gondolatokat. Gyötrelmes birkózása

volt a felelősséggel és a becsülettel; mind a kettőt a maga módján értelmezte, de dönteni neon tudott

— Hát te, Öreg.. -. Oradour- sur-Glame-ba kell-e ma éjszaka kukoricaszár az állatoknak?

A vénember nem felelt a kérdésre nyomban, lassan felemelte a fejét, borzas szemöldökei alatt, ezer ránc között apró szürke szemek csillogtak. Ezekben a szemekben nem látszott halvány szikrája sem a félelemnek, csak halálos, mély szomorúság, míg aztán egy kicsordulni nem tudó könnycsepp elhomályosította a szemek csillogását. Megrázta a fejét:

— Nem, Robert, nekem ne küldj semmit..: Nem vállalom. Nem vállalhatom. Nálam otthon a faluban nincsenek fegyverbíró emberek. Csupa asszony és gyerek.;. Meg tehetetlen vénember, mint én magam. Én kiállnék, elhiheted, de nem sodorhatom veszedelembe a falut.:: Csupa tehetetlen ember.: * Talán az isten megsegít.

Gaston dühös lett;

— Az isten... Na hiszen, őrá várhatsz, ha a boche-ok csizmája alá kerülsz;

— Hadd el, Gaston.:: —

intette le a vörös képű Robert, majd rátette nagy csontos kezét az öreg vállára; — Ide figyelj, öreg. Az asszonyok, ahogy én ismerem őket, nem félnek a puskától. A partizánok között vannak nők is, és mondhatom, sokszor jobban megállják a helyüket, mint a férfiak. Én nem akarlak köny- nyelműségbe rántani, ennyire már ismerhetsz.:;

— Ismerlek, Róbert.: •. tudom, hogy neked van igazad. ; :

— Hát akkor.:. mire vársz? A boche-ok nem néznek se istent, se embert, se aggot, se gyereket..; Láttad mi történt a tulle-iekkel. S ez csak figyelmeztetés volt, mint ők mondták. Hát gondolkozz. Ha jönnek, kalaplevéve fogadod őket, és odaálísz engedelmesen az akasztófa alá... Vagy harcolsz, s úgy halsz meg, ahogy férfihoz illik! Nem azt kívánják most tőlünk, hogy kimenjünk az erdőbe a partizánok közé. Nem. De azt kívánja a -becsület és a józan ész is, hogy ne engedjük magunkat vágóhídra hurcolni, mint a barmot, a gyávaság kötőfékén. ;; Mi sein akarunk a halálba rohanni, de ha meg kell halni, emberként nézzünk szembe a halállal, és mutassuk meg a németeknek, hogy megértettük a tulie-i intelmet. ;;

— .Megértettem, Robert.; De nem teletek egyebet, Nem vállalom.

A kis kövérből szinte gyerekes, síró hang tört fel:

— Isten legyén irgalmas hozzánk! — és nedves, nagy, barna szemei úgy forogtak, mintha ki akartak volna ugrani.

— Álljon keresztbe a torkodon a szentlélek.:; — mondta Gaston dühösen, és kirúgta maga alól a széket— Induljunk, urak. Most már nem leszünk okosabbak.

Valamennyien felálltak, csak Oradour-sur-Glane öreg polgármestere nem mozdult. Mikor már valamennyien elmentek, akkor készülődött ő is indulásra. Kezelt Fleury mesterrel, -kitolta az országúira a kerékpárját, és lassú tempóban kerekezett a faluja felé, át a fiatal erdőn. Pleury a kocsma- ajtóban állt, hosszan nézett az öreg után, míg csak el nem nyelte távolodó alakját a szürkület.

III.

Lammerdíng tábornok meggypiros fürdőkabátban, fején, szorosra kötött hálóval állt az ablak előtt, és úgy bámult ki a régi kastély előtt húzódó hárs- fasomra, mintha nem lenne más gondja, mint az időjárást kém. lelni. Kint apró szemű, csendes eső esett, a fák zsenge levelei nedvesen fénylettek, a kavicsos út is csillogott.

— Folytátjuk — „

c4. kíítakdzb

A napsütötte udvaron a déli órákban már 30 C-fok„ felé kapaszkodik a hőmérő higanyszála...

i í . Az udvari épületben hűvösebb van, de itt sem szerez náthát az ember... Eddig már kb. négy vagon zöldbabot dolgozott fel a vállalat. Egy-egy műszakban mintegy ötvenen végzik a tisztogatást.

i,. Ízléses, 400 grammos kis csomagokbas végül a gyorsfagyasztó alagút mínusz 40 fokos hidegébe kerül az áru. Király Erzsébet pufajkásan segít a

kocsihúzóknak. £

..................................

..........................I

i-.Az előfőzögép — tavasszal állították be — nagyon megkönnyíti és meggyorsítja a munkáig