Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

Kedd, 1960. július 19. 5 SOMOGYI NÉPLAP LEVÉLFÉLE a Béke-brigád tagjainak Balatonújhely, KISZ-építőtábor Kedves Lányok! Aznap, amikor táborukban jártam, sok szép eredmény­ről kaptam hírt a Balaton-part többi ifjúsági táborából is. Bogláron a 4-es brigád 10 lánya 340 láda őszibarackot sze­dett, amely 1020 kg-nak felel meg, a leilei fiúk közül a sát­ruk elé négylevelű lóherét varázsló 13-as számú brigád végezte a legderekabb munkát. Mégis, én legőszintébben annak örültem, hogy táborukban az előző napi értékelés­kor a Béke-brigád tagjait állították példaképül a többiek elé. Meg is mondom miért. Ahogy értesültem, a sátordöntő vihart követő napon borús volt az ég, amikor nekivágtak a földnek és hozzálát­tak a zöldbab szedéséhez. Alig haladtak azonban előre, amikor nagy cseppekben esni kezdett az eső, s egyszer csak azt látták: a többi brigád tagjai szállingóznak vissza a tá­borba. Lehet, hogy az első pillanatokban úgy érezték: iga­zuk van a lányoknak, de aztán leküzdötték a kishitűséget, és maradtak. Dolgoztak tovább, s végül még az időjárás sem rakoncátlankodott. Így sikerült aztán 52 láda zöldbabot szedni, amely — mint mondták beszélgetésünkkor — »nem európa-csúcs« ugyan, mert volt, s lesz több is. Mégis, úgy érzem, kettős győzelem volt ez. Jóleső ér­zés volt hallgatni hazafele jövet a brigádot köszöntő han­gosbemondót. Igaz, találgatták, vajon jól hallották-e az üdvözlő szót, de hát Éva néni — aki talán nem haragszik meg, ha most »leleplezem«, hogy tanár — »nem álmodott«, s az első hely valóság volt. A második győzelmet viszont önmaguk felett aratták. Nem volt senki a brigádban, aki ne érezte volna: egymásra vannak utalva, s olyan lelkiis­meretesen kell végezni a munkát, mint még soha. Ez is si­került. Nem tudom, nem felesleges-e arról beszélni, hogy mi­lyen jelentősége van ennek a nyári munkának, összekötik a kellemest a hasznossal, áttekintést nyernek a különbö­ző munkafolyamatokról, közelebb kerülnek a fizikai mun­kához, s a fizikai munkát végző emberekhez. És itt a Ba­laton mellett még a szórakozási lehetőségek is nagyobbak. Nem is szólva a napfényről, mely olyan barnára festi bő­rüket, mint amilyennek az ember a rádióból annyiszor hallott »barna bőrű hableányát képzeli. Lám, Sándori Klá­ri vagy Györkatona Eszter már most sem panaszkodhat, de a többieknek sem kéll félniük, hogy fehérek maradnak. Egy ilyen levélforma üzenetbe sok minden beleférne, mégis inkább arról írnék, amely rövidre sikerült együtt- létünkkor megragadta figyelmemet. Ez a leleményesség. Brigádvezetöjük (és iskolai KISZ- titkáruk). Füvesi Margit mondta, hogy már munkamód­szert is adtak át a többi brigádnak: térdelve kell szedni a babot, úgy könnyebb. A módszernek csak egy hátránya van: naponta kell mosni az overált. De hát lányok, s a mo­sás nem lehet akadály. S itt van a vihar. Befolyt a víz a sátor tetején? Nosza, elő a ragtapaszt, s Űz Marika máris alhatott nyugodtan tovább. Reggel meg, amikor az ügyele­tesség miatt csak később indulhattak volna ki a határba, inkább segítettek a gazdaság udvarán várakozó gépkocsi vezetőjének ládát rakni, aki hálából kivitte az egész bri­gádot, s így egy időben láthattak munkához a többiekkel. Éva néni — Szabó Éva — azt mondja, hogy zászlót akarnak hazavinni, mert az épp hiányzik a KISZ-szobából, meg az igazgató néni is nagyon örülne neki. Azt hiszem, hogy ha a legfrissebb brigádtagtól, Gulyás Marikától kezd­ve a kapálni szerető Velösi Zsuzsáig meg Dancsó Katiig, Hernádi Ágiig és Tuba Annáig valamennyien egyet akar­nak, s lelkiismeretesen dolgoznak, meglesz az a zászló. Nemcsak a második, vagy a harmadik helyezésért járó, ha­nem az elsőért. Ehhez kíván valamennyiüknek sok sikert: Polesz György Leölték a kocát — bíróság elé kerülnek Felháborító eset történt Me- zőcsokonyán: az Űj Erő Tsz négy tagja levágta az állam­tól továbbszapórításra kapott kocasüldőt. Miért kell szót emelnünk a történtek ellen? Tudott dolog, hogy húsellá­tási nehézségekkel küzd az ország. Minden törekvésünk arra irányul, hogy mielőbb túl­jussunk ezeken az átmeneti zökkenőkön. Sertéshúsból azért nincs elegendő, mert kevés a süldő, a közelmúltban csők kent a kocaállomány. Az or­szágvezetés ez év tavaszán ki­adta a jelszót: kocát a szö­vetkezetbe, kocát a háztáji gazdaságokba. A mezőgazda­ság szakirányítói, az Állatfor­galmi Vállalat vezetői, felvá­sárlói nagy erőfeszítéseket tet­tek e jelszó valóra váltásáért. Megindult és eredményeket hozott a kocahitelezési akció megyénkben is. A vállalat te- nyészérett kocasüldőt adott hitelbe a tsz-tagokmak. A hízó­ba állított süldők közül válo­gatták ki a kocáikat — ennyi­vel is kevesebb sertés jut az idén a vágóhídra. De érdemes meghozni ezt az időleges ál­dozatot, mert a jövő évben a most kiadott kocák helyett an­nak szaporulatából meghizlal­hat három süldőt a vállalat, s legalább ugyanannyit az ér­dekelt tsz-tag. Magyarán mondva: azért juttat az állam fiatal kocát a háztáji gazdaságba, hogy 1961- ben több süldő legyen, s ezzel enyhíthessünk húsellátási ne­hézségeinken. Ügy látszik, nem ilyen célból kért kocát Mezőcsokonyán Filó Ferenc, Kaszás Pál, Sándor Lajosné és Varga István tsz-tag. Nekik arra kellettek a sertések, hogy leöl: ók azokat. Rosszul számí­tottak. A szerződés ugyanis ki­mondja: ha a tsz-tag a kapott koca tenyésztésbe fogását el­mulasztja, 900 forint kötbért köteles fizetni, továbbá a 16,50 forintos kilónkénti vételárat 15 napon belül ki kell egyenlíte­nie. A kihelyezett kocasüldő ugyanis mindaddig az állam, tehát az egész nép tulajdona, amíg a tsz-tag az első szapo­rulatból származó három sül­dőt át nem adta a vállalatnak. A nép vagyonát elherdálni büntetlenül senkinek sem le­het, még a mezőcsokonyai szö­vetkezet négy tagjának sem. A vállalat feljelentést tett ellenük az ügyészségen, s a bíróság előtt kell felelniük tet­tükért. A UIOSDOSI ARATOK Filmre kellene venni a mos- dósi asztag-várost, az arany­tengert, az izmos férfiak lendü­letét, az asszonynép kecses hajladozását, megörökíteni tré­fálkozásuk minden szavát, ízét, borsát, hangsúlyát. Majdnem százan lepik el a tábla egész hosszát. Olyan a határ, mint egy vásári forga­tag. A rendek megdőlnek egy­más után, a kis sarlók kap­kodják a szálakat, a kévék meg csak sokasodnak. Az Alkotmány 600 holdas kalászosából már csak 150 hold van lábon. A szomszéd táblán kombájn pöfékel. Emitt még ősi módszerrel birkóznak az »élet-“-ért. A nap már magasan jár az égen, a férfiak mezte­len felsőtestén ömlik a verí­ték, az asszonyok barnára sült arcát pedig a munka heve fes­ti pirosra. Hiába, az aratás a paraszti élet legszebb és egy­ben legnehezebb munkája. Igen, itt dől el, ki a legény a talpán, ki vág szélesebb ren­det, ki teregeti leggyorsabban a köteleket. — Higgye el, nem olyan fá­rasztó így együtt az aratás. Olyan jó ez az összefogás — valahogy így fogalmazza meg érzéseit Kiss Jánosné, a bri­gádvezető felesége, míg fel­egyenesedve. mosolyogva néz szét társai forgatagán. — Nem érzek fáradságot, ha ennyi fiatal menyecske hajla­dozik körülöttem — élcelődik Csinui Ernő. — Azt mondják, ha valaki nem vágott olyan •zéles rendet az első napok­ban, mint ő, azonnal lecsapott rá. Most már nincs szükség er­re. Hallgatagon igyekszik a gyorskezű özvegy Varga Já­nosné marokszedő. Hatvankét éves létére a fiatalok közé állt ő is. — Ugye, milyen aranyos, hogy eljött — mondja mellet­tem valaki. Bernáth Károlyné kötélcsi­náló. Egy mozdulat, két moz­dulat, máris a tarlón fekszik a kötél, hogy Parrag Sándorrá ráhelyezze a gabonát. Horváth József csapatvezető a kötözés­sel nem sokat teketóriázik. Erős keze, gyakorlottsága gyors munkát eredményez. Gyurkó Józsefné éppen ki­ért a sorból, s most kaszásá­val karonfogva, jókedvűen, ka­cagva igyekszik a rend elejé­re. Emitt meg Bemét József könyvelőt szólongatja egyre Szabó János, hogy adja már vissza a kaszáját. — Szívj már el egy cigaret­tát, pihenj egy kicsit. — Csak engem sajnáljon, bátyám — szól vissza, és húz­za a kaszát tovább. — Kötelet ennek az asszony­nak — hangzik a kiáltás. — No, nem a nyakára... — bugy­borékol a nevetés. Olyan szorgalmas asszo­nyok ügyeskednek itt, mint Hajcsár Józsefné, Damacsics Jánosné, Pető Mihályné, Bó­ra Sándomé. Özvegy Parra F erencné. Horváth Gyulával kötözködik a sor elején. — Ügy vágod, mintha hara­gudnál rá. Itt látjuk az ifjú Bemét Fe- rencnét is. Ő a legfiatalabb arató, fürgén jár a keze. Sáfár József meg nemcsak a kévéket kötözi, hanem a sor végén az asszonyok pulóverének ujjait is gúzsba köti. Hadd vesződje­nek vele, ha fel akarják ven­ni. Gábor Ferenc mezőgazdász épp most adja vissza a kaszát a gazdájának, és a szomszéd táblára mutat. — Tegnap itt arattunk kéz­zel, már fed is szántották. Az aratókhoz közel merész­kedik négy hosszúlábú gólya­madár. Szedegetik a sáskát, egeret, s nem zavartatják ma­gukat a sok néptől, a hangos kacagástól. A Csírahegy is benépesedett ma. Itt a másik brigád arat. Alattuk terül el az ezer lelkes kis község. Ebédidő. Minden­ki árnyékos helyre húzódik. Az aratókon kívül itt vannak az ebédhordók is. Meghozták a frissen főtt ebédet. Balassa István első kaszás hideg ebé­det fogyaszt jóízűen, hiszen a felesége is vele aratott. A kö­zelben levő pincéjükhöz hú­zódtak Varga Istvánék, az ebédhez egy kis borocska is jut. — Ma levágtunk vagy 950 négyszögölet fejenként — mondja Samu Béla, le is fogy még ma a 22 holdas tábla. Az asszonyok a hűvös dió­fa alatt pihennek, és a vasár­napi balatoni kirándulásról beszélgetnek... Merényi Károlyné SZÖVETKEZETI TRAKTOROK Megyénk közös gazdaságai tavaly 68 saját traktorral ren­delkeztek, az idén 90 erőgépet vásároltak. December végére az előirányzat szerint csaknem 400 traktort mondhatnak ma gukénak. A számokból kiderül, hogy 1960-ban rohamléptekkel ha­ladt előre tsz-eink gépesítése. És ezzel egy időben a megye gépállomásainak gépparkja is számottevően bővült. Élő való­ság tehát a párt és kormány irányzata, hogy minél nagyobb gépi segítségben részesüljön a társult parasztság. Másról is vallanak a felso­rolt adatok. Arról, hogy az azelőtt lóért rajongó gazdák a szövetkezetbe lépve átpártol­nak a traktorhoz. Jól járnak, hiszen nem akármilyen erőgé­pet kapnak: az új traktorok zöme Zetor-Super, K—25-ös Zetor, UTOS, Vlagyimirec, Be­lorusz típusú. Szabó Ernő, a megyei me­zőgazdasági osztály gépesítési előadója kimutatásainak tanú­sága szerint többek között 48 lengyel fűkaszát, 9 szántóföl­di és 14 sorközi kultivátort, 21 vetőgépet, 23 gyűrűshengert, 10 műtrágyaszórót, 17 burgo­nyaszedőt, 25 rendsodrói, 73 pótkocsit, 27 tárcsás boronát, és 6 Rapidtox növényvédő- és 39 aratógépet vettek az idén tsz-eink. Hogyan működnek a szövetkezeti traktorok, s mi­ként vélekednek a tsz-gazdák a gépesítésről? Csökölybem újságolják: — Nem mi hívjuk dolgozni a gépállomásiakat, hanem ők zék meg, inkább a takarmányt jönnek hozzánk munkát kérni, főidre jöjjenek — invitál bort- Négy traktora van a Hete- nünket Incze Gábor, a szövet» dik Pártkongresszus Tsz-nek. kezet főmezőgazdásza. Amint lefogyott az aratás va- A lucernás zabból sokat ötös ekét húz a domboldalon a kölesetek lánctalpasa lamelyik táblán, aznap tehú- megesznek naponta a szarvas* zatták a kombájnszalmát, s in­dult tarlót hántani az egyik traktoruk. — A tárcsázást? Azt ne néz­Nagyüzemi takarmány betakarítás Csökölyben Az alma- és körtefák nyári permetezése Jó minőségű, féregmentes és egészséges gyümölcstermésre akkor számíthatunk, ha a ro­varkártevők és gombabetegsé­gek ellen kellő időben és elő­írásszerűén védekezünk. Az alma- és körtefák egyik legveszedelmesebb kártevője az almamoly, mely a gyümöl­csöt férgessé, »kukacossá- te­szi. A moly hernyója az alma belsejében aknákat rág, s a férgessé vált gyümölcs lehull, vagy a rágási seben megtelep­szik a monília, ami a gyümöl­csöt elrothasztja. Az almamoly elleni védeke­zésnél a rendelkezések értel­mében június 30-ig lehetett mészarzenátos (darsinos) per­metezést alkalmazni az első és második permetezéshez. Ezért jelenleg az almamoly és gombabetegségek (varasodás, lisztharmat) elleni harmadik és negyedik együttes védeke­zésre Darsin helyett hektolite­renként 40 dkg Pemitet, vagy 25—35 dkg 50 százalékos DDT- pépet használunk, melyet vagy nyári hígítású mészkénléhez, esetleg Sulfezhez (kolloidkénes szer), vagy pedig 0,5—0,7 szá­zalékos bordóiléhez keverünk. A Pemitet mészkénlével vagy Sulfex-szel keverve akkor használjuk, amikor almamoly, varasodás és monília ellen szándékozunk védekezni. Ha pedig almamoly, varaso­dás és monília ellen együt­tesen védekezünk, akkor a Pemitet bordóiléhez kever­jük. Bordóilé helyett alkalmaz­hatunk hektoliterenként 20 dkg Vitigran conc rézoxiklorid tartalmú szert. A réz iránt ér­zékeny alma- és körtefáknál pedig hektoliterenként 30—40 dkg DNRB-t. Amennyiben varasodás és lisztharmat ellen szándékozunk együttesen védekezni, a bor­metléhez hektoliterenként 1— 1,2 Sulfexet, vagy 50 dkg Sul- farol elemi kéntartalmú szert keverünk. Az almamoly elleni ötödik és hatodik permetezéshez nagyüzemi téli almásokban hektoliterenként 50—60 dkg Wofatox Spritzpulver 30-at, vagy 40 dkg Wofatox Spritz- mittelt használjunk. E para- thionos permetezések előnye, hogy egyidejűleg védelmet nyújtanak a pajzstetvek moz­gó lárvái és a levéltetvek el­len is. Mészkénlével, bordóilé- vel és egyéb réztartalmú sze­rekkel sem a Wofatox Spritz- pulver 30, sem pedig a Wofa­tox Spritzemittel nem kever­hető. Egyéni termelők az em­lített szerek helyett DDT tar­talmú szereket alkalmazzanak. (50 százalékos DDT vagy Per- nit.) Ez esetben azonban a pajzstetű és levéltetű ellen külön permetezzünk hektolite­renként 15—20 dkg nyersni­kotin és 1 kg káliszappan ol­datával. A hetedik permetezés azo­nos a hatodikkal. Ilyenkor is permetezhetünk 15—20 dkg nyersnikotin és 1 kg káliszap­pan oldatával. Ugyanilyen tö­ménységű nikotinnal védekez­zünk a pajzstetű második nem­zedéke és a későn rajzó al­mamoly ellen. Ezt a permete­zést szükség szerint 2—3 al­kalommal megismételjük. A lisztharmat elleni véde­kezéskor elemi kéntartalmú szert (hektoliterenként 1—12 kg Sulfexet) keverünk a Wofa­tox vagy nikotinoi permetlé- hez. A gombabetegségek ellen augusztus 1-től rézre nem ér­zékeny fajtáknál hektoliteren­ként 20 dkg Vi ti grant, réz iránt érzékeny fajtáknál pe­dig 40 dkg DNRB-pépet tartal­dóiléhez vagy vitigranos per- I mazó permetlevet használjunk. marhák. Kaszálgattak a tagolj naphosszat. Most megkönnyeb- bedett a munkájuk: segít a járva kaszáló és rakódó gén. Mátés János ül az U—28-as traktoron, id.. Tóth Lajos ke­zeli a munkagépet, Zsebi Pál és Márkus Lajos pedig eligaz­gatják a pótkocsin a takar* mányi. A rakódók azelőtt lo­vakat hajtottak, most óránként egy hold termését vágja l; és hordja fel a pótkocsira az új gép. Ezt már joggal nevezhet­jük nagyüzemi takarmányt»©-' takarításnak. — Szántunk, vetünk, arai tünk, kaszálunk, krumplit, ho­mokot vagy fát szállítunk a Zetorokkal — mondja Berki József, a hömókszentgyörgyj Zöldmező elnöke. Három »mi* verzális gépük és egy gumike­rekű Hoff érj ük van. A szövetkezet két pótkocsi« ja nem áll tétlenül. A minap új burgonyát adott el a Zöld­mező, s a 12 vagonnyi ára nagy részét a traktorok vitték le az állomásra. Ma meg ho­mokot szállítanak az építkezés­hez. Az idén nem volt dolguk a fogatos fűkaszáknak a szülő­id Kossuth Tsz-ben: minden takarmányt és füvet a kér gé­pi fűkasza vágott le. A szövet­kezeti gazdák három traktoruk közül a Maulwurf típusút di­csérik a legjobban. Azzal ve­tették a kukoricát, s azzal permeteztek meg naponta 30 hold burgonyát. — Nem elég nekünk ennyi gép; rendeltünk még két Ze- tort — mondja Szeitz István, a szövetkezet elnöke. — A gép­állomási traktorok? Nem áll­nak munka nélkül, azokat fő­leg a szántásban foglalkoztat­juk. Szánt a traktor a kötcsei ha­tárban is. Ez a DT azonban nem a gépállomásé, hanem a helyi Jóreménység Tsz-é. Dim- bes-dombos a határ, csak ügy- gyel-bajjal dolgozhatna a ke­rekes traktor. Megvették hát ezt a lánctalpasat. (Négy DT van a megye szövetkezeteiben: egy itt, a másik három pedig Bedegkéren, Ráksiban és Nagyberkiben.) ötöa ekét akasztottak a köt- cseiek traktora után. Lux And­rás, a gép vezetője tréfásan megjegyzi: »A dombot is el le­hetne vele húzatní.- Ha a dombot nem is mozdítja el he­lyéből, de az útgyalú meg sem kottyant neki: 40 kilométeres szakaszon tette járhatóvá a földutakat. S tavasszal, ami­kor a gumikerekű vontatók bentragadtak a sárban, a DT könnyedén kihúzta a pótko­csit. Mindenütt nagy elismeréssel szólnak traktorukról a szövet­kezeti gazdák. Nagy előnye, hogy mindig kéznél van, s akkor kezdhetnek vele dolgoz­ni, amikor a munka megkí­vánja. Másrészt a saját gép erős összekötő kapocs is: »Mi vettük, a mi javunkat szolgál­ja a szövetkezetben.« K. J*

Next

/
Thumbnails
Contents