Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-16 / 141. szám
Csütörtök, 1960. június 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP A nők politikai nevelése is véljék a pártmunka szerves részévé a lityiéi járásban Arra a kérdésre, vettek-e m nőt a pártszervezetbe az utóbbi hónapokban, a holládi párttitkár így felelt: »Őszintén megmondva, eszünkbe sem jutott, hagy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Meg aztán először férfiak kellenek!« Sajnos, nem ez a pártszervezet az esetlen, ahol ilyen nézet uralkodik, ahol csupán beszélnek a nők egyenjogúságáról, de semmit sem tesznek megvalósításáért. Legfeljebb nem mindenütt mondják meg ilyen nyíltan. Az utóbbi hónapokban me- gyeszerte igen megnövekedett a nők gazdasági és politikai tivitása. A régi és új termelőszövetkezetekben sokan kapcsolódtak be a közös munkába, s mind többen foglaltak állást a vezetés, a munkaszervezés kérdéseiben. Ezt az egyre növekvő érdeklődést a. kommunisták nem mindenütt tartották ébren, nem fokozták. Ügy gondolták, ez nem az ő feladatuk, hanem a nőtanácsé. Erre azonban a nőtanács többnyire képtelen volt, s nagy szükség lett volna a pártszervezet segítségére. Nem furcsa-e egy kicsit, hogy a mezőn dolgozó 80—90 asz- szonyból, leányból csak mutatóba kerül egy-kettő a termelőszövetkezet vezetőségébe és a pártszervezetbe? Pedig csak akdcor növelhető a párt- szervezet befolyása a nők között, ha a legjobban dolgozó, legszorgalmasabb asszonyok bekerülnek a tsz vezetőségébe és a pártszervezetbe. Sok helyen azzal mentegetőznek a pártve- ^etőség tagjai: »Nem lehet ezeket az asszonyokat száz lóval sem elvontatni a gyűlésekre. Arra hivatkoznak, elég nekik az otthoni meg a mezei munka, nem vesztnek még egy gondot a nyakukba. Meg aztán ott az ember, elég ha az jár gyűlésekre.'« Valóban sokan vélekednek még így. De ha a párt- szervezet tagjai beletörődnek ebbe, nem próbálják megnevelni, tanítani a nőket, bevonni a közösség sorsát intéző munkába, lesz-e fejlődés, előbbre lépés? Nem! Ahol nem keresik az ntat a nők szívéhez és eszéhez, ott nem is találják meg. Pedig milyen erőt jelentenek! Somogy- babodom a nők élpanaszolták a patronáló vállalat embereinek, hogy nemigen hallgatják meg véleményüket a tsz-vezetői. A vállalat tsz-asszonytanácsko- zást rendezett a községben. Száz asszony jelent meg ezen, s alaposan megbírálták a tsz vezetőit A tanácskozáson ér' ződött a nők felelőssége, az, hogy nagyobb beleszólást kívánnak a közösség ügyeibe. Az igazat megvallva, a helyi vezetők maguktól nem szívesen hívtak volna össze ilyen tanácskozást, mert kissé kellemetlennek tartják a nők olykor éles nyelvét, igazságérzetét. Mi sent bizonyítja jobban a nők lebecsülését, mint az: annak ellenére, hogy a fcnyódi járási pártbizottság javasolta az alapszervezeteknek, hívják össze a kommunisták feleségét, és beszélgessenek velük a nők között végzendő politikai munka kérdéseiről, még egyetlen községben sem történt ez meg. B alaton kereszt ú ron Baracskai Antalné párttitkár a tsz és a tanács vezetőihez fordult javaslatával. S mi volt a válasz? »Hosszú haj, rövid ész. Jobb, ha nők nem szólnak, nem avatkoznak bele a mi ügyeinkbe!« Ez kirívó példa, de arra jó, hogy érzékeltessük: a lebecsülés nem 'segíti elő a nők politikai aktivitásának növekedését Egy másik eset: Buzsákon a pártszervezet egyik nőtagja — kissé nyersen talán, de alapjában helyesen — bírált. A következő párttaggyűlésen kizárták a pártból. Figyelembe se vették, hogy tízéves párttag, soha fegyelmije nem volt, olyan ok sincs, amiért el kellene távolítani. Olyan íze volt a kizárásnak: ugyan, mit okoskodik ez a nő, mit üti bele mindenbe az orrát, szabaduljunk meg tőle. A járási pártbizottság kivizsgálta az ügyet, s nem, találta indokoltnak Nagy Ká-' rolyné kizárását. Ez az eset is azt bizonyítja, többet kell beszélni az asszonyok szerepéről, megbecsüléséről. A pártmunka középpontjába kell állítani a nők politikai nevelését, mert anélkül nem növelhető számuk a pártban. Ahhoz, hogy a nők eljussanak a pártig, megfelelő légkörre és arra van szükség, hogy legyen hol kifejteniük tevékenységüket Az utóbbi öt hónapban 0,3 százalékkal csökkent a nők aránya a pártban. A párttagságnak csak 14,5 százaléka nő. A nőtanácsok sem javasoltak az alapszervezeteknek olyan asszonyokat, akik alkalmasak a párttagságra. A hiba persze kölcsönös, ugyanis az alapszervezeti titkárok alig foglalkoznak a nőkkel, a nőtanács rendezvényein nem jelennek meg. A fonyódi járásban — a példákat mind innen említettük — az utóbbi nyolc hónapban mindössze öt nőt vettek fel a1 pártba. Ez azt bizonyítja, hogy a nőkkel való foglalkozást csak tizedrangú kérdésként kezelték a községekben. Tennivaló bőven akad mindenütt. Ha növelni akarjuk a nők számát a pártszervezetekben, előszói" az elavult »asz- szony maradjon a fakanálnál«, »asszonynak hallgass a neve«, itt-ott még fel-felbukkanó nézet ellen kell harcolni. Lehetővé kell tenni, hogy a nők is jobban bekapcsolódhassanak a tsz, életébe. A párton kívüli aktívák között több nő is található. Az ő segítségükkel elérhető, hogy a többi lány és asszony is • hallassa a szavát, s részt vegyen a közösség érdekeiről tárgyaló gyűléseken. Minden módon segíteni keli, hogy politikai fényezővé váljanak a falusi nők. Ez az első lépés, s csak ezután következhet a második: a termelésben és a mozgalmi munkában példamutató nők felvétele a pártba. Lajos Géza Amíg a tanácsülés megkezdődik .; A böhönyei művelődési ott- zánk? Meg a KISZ működését felé. — Ötvenezerből, amenyhon előtt hárman állnak az al- is fellendítené. Akad itt fiatal pedagógus, kezdeni a munkát. konyi szürkületben. Nyolc óra, most kellene kezdődnie a ta- több, mint bármelyik község- nácsülésnek. De szorít a mun- ben — vetem ellen, ka, későn érnek haza a mező- — Igen... de, szóval... rövi- ről, meg aztán az állatokat is den: sokkal többet vártunk tőnyit kapunk, el sem érdemes el kell látni. A forgalmas úttesten autók suhannak el, fénykévéjük egy csoport asszonyt világít meg, ők azonban az ellenkező irányba igyekeznek. — Szülői értekezlet lesz — mondja valaki. — Éppen ma, a tanácsüléssel egy időben? — A kirándulást beszélik meg, és csak az érdekelt szülök vannak ott. De mondtam, hogy gyorsan fejezzék be, aztán jöjjenek le — világosít fel a tanácstitkár. Bakos Józsi bácsi érkezik, az egyik napirendi pont, a Olyan valaki kellene, a csákányi tanító. Az lük. mint igen! A tanácselnök is helyesel. — Elsősorban a szigetelése szükséges■ — szól közbe valaki. — Bővíteni kellene — így egy másik. — Nem érdemes befeiktetnii nem ér meg annyit. Jó lenne építeni, mégpedig valahol a parkban — véli egy nemrég Hárman érkeznek, sorban jött parasztember. kezelnek, aztán beállnak a körbe. A közeledő községi sparta- kiádra terelődik a szó. Zóka elvtársat, a községi tanács elnökét kérik az atlétikai szakosztály vezetésére, mivelhogy ö éveken át egyik esélyese volt a járási versenyeknek. — Képtelen vagyok vállalni, rengeteg a dolgom. Higgyék el, ennyi munkánk még soha, egyetlen évben sem volt a ta- nácsnál, mint az idén. A kis sportügyek előadója, ö ugyan- szőlőm is szertefut, nincs mégis ^ azonkívül, hogy a járási ta- kötözve, sem permetezve. A nács végrehajtó bizottságának földművesszövetkezet is feles a helyi tsz vezetőségének bosszantott, ugyanis a parkot tagja, a községi sportkör elnő- a megállapodás ellenére ne- ke is. Ahogy mondani szokás: künk, a tanácsnak élénk közéleti tevékenységet rendbe tetetnünk, fejt ki. — Pedig csúnya volt, annyi — Jó sportoló pedagógus bizonyos, a majális után — ve- kellene ide, aki a fiatalokat ti közbe valaki, irányítani tudná, nevelné. — Meg ezzel is mi lesz? — Nem lehet ilyet szerezni hoz- int a kopott művelődési otthon Lassan egészen besötétedik. A beszélgetés élénk zsongása tölti meg a környéket. Vagy negyvenen is lehetnek már, a híd.on ülve vagy kisebb-na- gyobb csoportba verődve beszélgetnek. Az asszonyok —• vagy egy tucatnyi — külön karéjban állnak. — Úgy nézem, meg is löszünk — szól valaki. De még várnak. Az aratásról jön elő szó, a szép terméskilá- fásról, majd arról a nyolcvan tagról, aki még egyetlen munkaegységet sem szerzett. Az élénkülő vitát a tanácselnök ezzel vágja el: — No, majd otthon folytat« kellett hatjuk. És a nagytermet csaknem teljesen megtöltő tanácstagok, érdeklődők most már hivatalos formában beszélgetnek tovább közös dolgaikról. Paál László wm A Balatonboglári Szőlőoltványtermelő Állami Gazdaság 21-es tábláján tizenöt látrányi lány és asszony szorgoskodik. Javában folyik már a szőlőkötözés. 27 MILLIÓ Nem olyan régen írtam arról a tervtanácskozásról, amelyen a Textilművekben vettem részt. A Nemzeti Bank vezetője azt kérdezte az üzem vezetőitől, tudná-e a gyár valamilyen módon növelni a tervében előirányzott nyereséget. Az üzem vezetői igennel válaszoltak, és közölték azt is, hogy mennyi az az összeg, amelyet a rejtett tartalékok, kihasználásával el tudnak érni, s amelyet terve- sítihet is a bank. A bank vezetője más üzemekben is megkérdezte ugyanezt. Nos, a válasz sehol sem volt negatív. A minap hallottam éppen, hogy 27 millió forint az az összeg, amelyet még vállaltak az üzemek, s amelyet ter- vesíthetett a bank. Mi tagadás, az első pillanatokban elgondolkoztam azon, hogy mennyi is az a 27 millió forint. S eszembe jutott, hogy a városi vízvezeték-hálózatot kis hijén korszerűsíthetnénk helőle. Azonban nem is ez ejtett gondolkodóba, hanem inkább az a tény, hogy üzemeink ilyen rövid idő alatt 27 millió forinttal tudták növelni nyereségtervüket. Kell-e ennél jobb bizonyíték arra, hogy van még rejtett tartalék a gyárakban? S ha egyszer nekifognak, és kutatják a gazdaságosabb munka lehetőségeit, meg is találják. Kézzelfogható bizonyíték ez a 27 millió forint annak a művezető ismerősömnek is, aki tavaly azt mondta egyszer nekem, hogy az ő lelkiismerete nyugodt, mert üzemükben mindent megtettek a rejtett tartalékok, a gazdaságosabb munka lehetőségeinek felderítéséért és kihasználásáért. A fenti hír után az első alkalommal megkérdeztem tőle, mit szól ahhoz, hogy üzeme csaknem 3 millió forinttal’ toldotta meg eredménytervét. És ezt a munkások által felkutatott rej tett tartalékok kihasználásával érik el. — Hát, öregem — mondta mosolyogva —, egyszer én' is tévedhetek. Neked volt igazad. Valamit azonban megtanultam; Azt, hogy a rejtett tartalékok nem igen merülnek ki; Legyünk őszinték, nincs olyan munka, amit ne lehetne jobban, gazdaságosabban még elvégezni. Örültem annak, hogy a 27 millió forint meggyőzte ismerősömet, és hogy az újabb siker láttán boldog volt. Pedig arról még nem is ejtettünk szót, hogy ez az újabb vállalás, ha ^teljesítik, milyen jelentősen nö- Az a pechje, hogy éppen ma-7veli a dolgozók nyereségrészeBERKES! ANDRAS (57) — Emelje fel a kezét — parancsolta az amerikai és mereven ránézett. Közel álltak egymáshoz. A fiú tudta, hogy a következő pillanatban támadni fognak. Nem várta be a támadást. Hirtelen mozdulattal megfeszített tenyerének élével halántékon ütötte a tisztet, aki az ütéstől hátratánto- rodott, majd elesett. A két amerikai rávetette magát. Az egyik rárohanó férfit válldobással hajította a szalongarnitúrára, a másiknak pedig ugyanazzal a lendülettel belefejelt az arcába. Az amerikai azonban kemény kötésű,' izmos fiatalember volt. Mintha nem érzett volna semmit. Szemét egy pillanatra becsukta, megtafe a földre. Az amerikai szorosan tartotta őt, és azon mesterkedett, hogy a fiút maga alá gyűrje. István hanyatt feküdt a férfin. Megragadta az amerikai bal kezének mutatóujját, és törni kezdte. A férfi a fájdalomtól felüvöltött, a szorítás engedett. Félszemmel a tiszt felé pillantott. A tiszt akkor tápászkodott fel. Kezében megcsillant a pisztoly. — izAdja meg magát — kiáltotta eltorzult arccal az asztalnak támaszkodva. Még mindig szédült volt a fiú ütésétől. A harmadik amerikai a fal mellett nyögött, és vállát fogta. Nagy fájdalmai lehettek, mert szeméből könny csörgött. Nincs mit tennem — gondolta a fiú. — Fegyverrel szemfiatalember. Maga az amerikai övezetben van. István nem válaszolt. A szökési kudarc nagyon lehangolta. — Idefigyeljen, fiatal barátom — törte meg a csendet az ezredes. — Kár magának így vadóckodnia. Lehet, hogy én túl nyers voltam magához, de a világos beszédet szeretem. Végrehajtja ezt a feladatot, és én becsületszavamat adom, hogy több megbízást nem kap. Ha visszajön, azonnal indul az Államokba. Én betartom a szaIstvánban a gondolatok forgószele tombolt. Mit csináljon? Mit válasszon? Van-e értelme a további küzdelemnek? Ho- lubra gondolt, a jó öreg professzorra, aki annyi odaadással dolgozott hónapokon keresztül. Az ezredes megint beszélni kezdett. Félfüllel hallotta; hogy a kommunisták kegyetlen módszereiről beszél, a kommunisták világfelforgató terveiről, és arról, hogy az amerikaiak Sz. N< Velőijurgonya-szeinie Lábodi Állami Gazdaságban vamat. Nekünk szükségünk missziót vállalnak a világ kulvan a felfedezésre. Azt is elárulom, hogy ha nem tudjuk túrájának megmentéséért. — Maguk, fiatalember, azt megszerezni, megsemmisítjük várják, hogy felszabadítsuk a rázta a fejét, és, a következő hen tehetetlen vagyok. — Tápercben hatalmas ütést mért István áliára. A fiúnak megremegett az agya, belebotlott a szőnyegbe, és hanyattvágódott. Az amerikai rárontott. István azonban nem vesztette el eszméletét. Mikor az amerikai közelébe ért, gyors mozdulattal lábkulcsot hajtott végre. Mint egy hatalmas oszlop, dőlt el a fiatalember. István felugrott. Érezte, hogy valaki nagy erővel átkarolja, ösztönösen lehajolt, terpeszbe állt, majd hirtelen mozdulattal lábai között előre rántotta támadójának mindkét lábát. Lezühanmadójának ölelése engedett. Felállt. Haja zilált volt, szeme vadul forgott. Felemelte kezét. — Álljon a fal mellé! Engedelmeskedett Egy óra múlva már Donován ezredes előtt ült. — Tudja mi jár az amerikai hadsereg tagjai ellen elkövetett merényletért? — Nem — felelte István. — De milyen alapon tartanak önök engem fogva? — Az amerikai megszálló hatóságnak ehhez joga van, az egészet, a tudóssal együtt, mert a felfedezés nem kerülhet más kezébe. Amennyiben nem hajlandó a feladatot végrehajtani, még a mai nap folyamán visszaadjuk a magyar hatóságoknak a bizonyítékokkal együtt. Ezt az ígéretemet is betartom. Ha pedig volna más választásom, talán eláll- nék ettől a megoldástól. De nincs. Maga választhat. Elet vagy halál. Ez a kérdés. Mert odaát felakasztják, az biztos. Én tökéletes segítséget adok a feladat végrehajtásához, a veszélyt a minimumra csökkentem. Utána aztán .tanulhat... Sok idő nincs a gondolkodásra. Határozzon. vasfüggöny mögötti országokat, a maga hazáját is, de ehhez a ga dolgozott a professzor mel-Jsedését. lett, és nekünk a. felfedezést^ meg kell szereznünk, ami ginem is olyan nagy dolog. Leg-« alábbis ahhoz képest, amit márg áthozott számunkra. Nos, dön-S tött? §3 — Döntöttem — válaszolta a5 fiú. — Vállalkozom! — lehuny-« A napokban előzetes burgota szemét, és fáradtan hátra-*n^ze^f~bf™tatót '* ,szak' ’ *mai értekezletet tartottak a dolt a székén. £ Lábodi Állami Gazdaságban; A rendezvényen megjelentek a Vetőmagfelügyelőség, a Növényvédő Állomás és a MEZÖ- Dr. Szegedi ránézett az író-« MAG Vállalat szakemberei, a asztalán álló naptárra. Novem-S1helybeli és környékbeli tsz-ek bér nyolcadika volt. Sima, sző-^Urg™yater™sztésif ,***>"*• J ......................... ’ &A az 'volt, hogy felkészüljek e haját hátrasimította, ^o-^nek a megyében jövő héten vette noteszét. — Soós, László «kezdődő 4799 hold vetőburgo— mormogta maga elé. Lapoz-« nya szántóföldi szemléire. gatott. - 139-001. Igen, ez a$ Boám József, a. lábodi gazdaKILENCEDIK FEJEZET a uaga uaLajcu is, uc a ~ , . ~ ' , ^ság főmezőgazdásza nyitotta harchoz nem akarnak segítsé- • telei pnszama. Elmosolyo-^m6g az értekezletet. Ismertette get nyújtani. Az amerikai kormány önzetlen munkáját minden becsületes embernek támogatnia kell. Végeredményben kinek az érdeke Magyarország felszabadítása? A mienk vagy a maguké? — De kérem, én orvos akarok lenni — nyögte ki István. — Azért harcolni kell! Orvos csak úgy lehet, ha maga is részt vesz a harcban. Különben nem. Bizonyára hallotta, hogy Magyarországon mennyi letartóztatás történt. Gondolja meg, hogy milyen sors vár magára. Nézze, ha maga nem Holubnak lett volna a munkatársa, már régen az Államokban lenne. zett. Soós századost kérem dott. Tárcsázott. A készülékig gazdaság vetőburgonya-ter- túlsó végén női hang jelentke--^mesztési munkáját. Elmondotta, bogy kilenc fajtával végezlek fajtafenntartó nemesítést, ü 18 holdon törzsányag-előállítást, mondta halkan. Kis ideig vart. holdon nemesített, 310 hol- Jobb kezével kivett egy ciga-^don pedig államilag ellenőrzött rettát a dobozból, és rágyúj-V€tőburgonya"szai>c>rítástJ Ezután Miklósi László, a Ve- „ «főmagfelügyelőség vezetője tar- Hallo. kiáltott a kagy-«(ott e]5atjást a vetőburgonya lóba. — Maga az százados baj-^minősítési munkáiról, a bur- társ? Itt Szegedi doktor beszél.J^gonya betegségeiről és a szem- Kérem, ma este hét órakor azn^ve^ kapcso’atos teendőkről. ... , ... .... . „, m Az elméleti ismertetést gyaIskola utca zO. számú ház előtt *korlati bemutató követte. A egy gépkocsi fogja várni. A«gazdaság burgonyatáblái olyan gépkocsi rendszáma CM 309.«szakszerűen kezeltek és egyen- Kérem, hogy pontos legyen. 8letes állományúak, hogy faj tájidegen, vírusos és beteg töve- — Folytatjuk — «két alig találtak a részvevőki
