Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-14 / 139. szám
Kedd, 1960. június 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP A szövetkezet traktorosa — Hat évvel ezelőtt Göndöcs■ András alapító tagja volt a varászlói Haladás Termelő- szövetkezetnek. Mivel akkor még Ä rossz trakto- nk volt, nem nagyon tetszett a Haladás tagjainak sem a gépi munka. Akkor úgy egyeztünk meg, hogy a szövetkezet ad traktorost. A választás Göndöcs Andrásra esett. Azóta traktoros ő a varászlói termelőszövetkezetben. Mindezt Kasza Ferenc, a Tapso- sonyi Gépállomás igazgatója említette meg, hogy a körmösön dolgozók közül Göndöcs teljesítménye a legmagasabb. Tavaszi terve 262 normálhold volt, ezzel szemben 525 normálholdaj; végzett el. S e szép teljesítmény nem ment a minőség rovására. Munkájára még sohasem mondtak panaszt, csak dicséretet Varás7lón, az Aranykalász központjában hatalmas gesztenyefák hűsítő árnyékában ingujjra vetkőzve törölgeti gépét a traktoros. Az eke, a tárcsa és az üzemanyagos kocsi is ragyog a tisztaságtól. — Kampány utáni karbantartást végzek — mondja mosolyogva. — A legnagyobb lelkiismeretlenség lenne tőlem, ha itt hagynám ápolatlanul addig, amíg ismét nem lesz rá szükség. Mert most egyelőre, aratásig pihen a masina. Már egy héttel ezelőtt befejeztünk minden munkát. Azóta- csak látogatóba jövök hozzá. — De ez a látogatás általában mindennapos András bácsinál — szól közbe Nagy László, a szövetkezet mezőgazdásza. — Igaz, ami igaz, így van ez, mert ami megjár, a‘z megjár a gépnek.' Eső után le kell újra törölgetni olajos ruhával, mert micsoda traktoros az, aki . el tudja nézni, hogy a gépe rozsdásodik — mondja a közbeszólásra egy kicsit dohogva András bácsi, és tovább törölgeti a masinát. — Semmilyen — adja meg a választ némi hallgatás után. — Hat éve ülök ezen a gépen, de szerelő még nem kellett hozzá. Ha mindent idejében kijavítok, akkor’ a kis hibából sohasem lesz nagy. — .Hogyan is volt az hat évvel ezelőtt? Hogyan lett András bácsiból traktoros? — Még fiatalember voltam, amikor Jolántán, az uradalomban megtetszett nekem a gép. Szóltam az intézőnek, de azt mondta, maradjak csak béres, nem az én kezembe való a kormány. Aljkor azt hittem, sohasem lesz belőlem traktoros. De lett. Igaz, hogy harminc évvel később, de mégiscsak lett. — Amikor megalakultunk — folytatja —, rossz munkát végeztek a traktorosok a szövetkezet tábláin. Azt mondtuk, hogy ebből nem, kérünk. Majd állítunk mi a gép mellé embert. Engem bíztak meg a traktor kezelésével. Kezdetben ugyan egy kicsit nehezen ment, de hamar belejöttem. Azóta pedig nagyon '‘összeszoktunk én meg a masina. Most még meghúzom a hidegindító csavarját, mert laza — a gyerekek pedig szeretik a csavarokat —, és máris készen vagyok. Visszarakja a ládába a szerszámokat.' Megkérdezzük, hogy megtalálta-e számítását. Bíbelődik egy kicsit a lakattal, aztán felénk fordul, és a kérdésre kérdéssel válaszol: — Mikor lett volna ötven éves koromban gyönyörű új motorom? Tavaly 1900 forint volt a havi keresetem. Most áprilisban pedig 2750 forintot kaptam kézhez. Arról nem beszél, hogy a szövetkezet tagjai az ő munkája révén szerették meg a gépet. És arról sem, hogy nagyon sokszor éjjel-nappal szántott, hogy másnap vethessenek. Azt sem említi, hogy ha nincs gépi munka, akkor ma is hívás nélkül megy a szövetkezetbe, veszi a kapát vagy kaszát, és segít, ahol kell. Amióta leállt a géppel, 16 munkaegységet teljesített. Nem mondja el azt sem, hogy kiváló munkájáért többször kapott elismerő oklevelet és jutalmat. Csák arról beszél, hogy ősz fejjél valóra váltotta gyermekkori álmát. Azt már mástól halljuk, hogy nem volt igaza az intézőnek, mert Göndöcs András kezébe igenis illik a kormánykerék. . Németh Sándor Lezáróit a munkavédelmi hónap a TRANSZVILl-nál A Vasas Szakszervezethez tartozó üzemek és vállalatok májusban munkavédelmi versenyhónapot tartottak. A TRANSZVILL kaposvári telepe már a hónap elején megtartotta a tájékoztató előadást. Az üzemrészekben munkavédelmi plakátokat* függesztettek ki. A balesetek száma az üzem- szervezési munkák ellenére is lényegesen csökkent a telepen. A múlt év májusában például 365 dolgozóra négy 3 napon túí gyógyuló sérülés jutott, most pedig, noha a létszám 579-re emelkedett, mindössze két ilyen baleset történt. Csökkent a balesetek miatt kiesett munkanapok száma is. A tavaly májusi 34-gyel szemben az idén 26 munkanap esett ki. A munkavédelmi hónap egyik lényeges célkitűzését, a munkavédelmi ésszerűsítéseket azonban elhanyagolták a TRANSZ VILL-nál. Egyetlen ilyen jellegű újítást vagy ész- szerűsítést se adtak be ez idő alatt. A termelési bizottság a pártszervezet jobb keze Az év elején nagy volt a gond" a Nagyatádi Fonalgyárban. A vezetők éjjel-nappal azon törték a fejüket: hogyan teljesítsék a kül- és belföldi tervet. Ugyanis nem kaptak engedélyt a létszám növelésére, a meglévő munkaerővel kellett a felemelt tervet teljesíteni! De hogyan? Ez izgatott mindenkit. A pártszervezet pem hagyta magára a vállalat vezetőit e nehéz napokban sem. A kommunisták elhatározták, hogy segítenek mégtalálni a megoldást. összeült a pártvezetőség, összedugták fejüket az elvtársak, s órákon át vitatkoztak, latolgattak, javasoltak. Sikerült is olyan épkézláb ötletet előterjeszteniük, amely mindenkinek a tetszését megnyerte. Nem lehet növelni a létszámot? — nem baj. De fokozhatjuk a dolgozók mupkakedvét, lehet javítani eredményeiket. Persze olyan szervezetre is szükség van, amely átfogja az üzem minden részét. Termelési bizottságot kell létrehozni — hangzott el a javaslat. A legjobban dolgozó pártonkívüliek- ből, szakszervezeti aktívákból és párttagokból kerüljenek ki tagjai. Sok dolgozó száz százalékon alul teljesíti a normát. Ha elérnék a száz százalékot, nem lenne veszélyben a terv. A bérelszámolók segítségével kiszámították a várható javulást. A számok a pártvezetőség elképzelését igazolták. Mindenki összefog A vállalat^, vezetői örömmel fogadták a pártszervezet kezdeményezését. A legmesszebbmenőkig segítették megvalósítását. Első lépésként létrehozták a termelési bizottságot. Ezután számba vették azokat, akik száz százalékon álul teljesítik tervüket. Megállapították, hogy huszonnégy ilyen dolgozó található az üzemben. A termelési bizottság feladata ezután' kissé nehezebbé vált. A jó szakemberek, az ügyesebb munkások bevonásával meg* kezdték a tapasztalatátadást. Odaálltak a gyengébbek mellé, megmutatták á jobb fogásokat, módszereket. Hoffmann Jó- zsefné átnéző a kiszerelőben. Valamikor azonban csomagoló volt, ismeri a csomagolás minden csínját-bínját. Somogyvári Lajosaival együtt mindent •megtett, hogy a' csomagolóban egy munkás se teljesítsen száz százalék alatt. Káplár Imréné az előorsózóban segített a gyengébbeknek a motring-feltevés, az árukiverés mesterfogásainak elsajátításában. Nem ment simán a tapasztalatát- adás. Akadt olyan dolgozó, aki először nem szívesen fogadta a segítséget. Később azonban már maga kérte, hogy mutassák meg, hogyan lehet jobban dolgozni. Huszonnégyről kettőre csökkent a száz százalékon alul teljesítők száma. Május elején értékelte a pártszervezet a termelési bizottság munkáját, s ekkor jelentette he Győri V. Lászióné párttitkár ezt a jelentős javulást. Az első negyedévben sikerült az exporttervet határidőre teljesíteni a kommunisták összefogása eredményeként. A .termelési bízott! ság jobb keze a pártszervezetnek. A pártvezetőség egy pillanatra sem feledkezik meg róla, állandóan újabb és újabb feladatokat ad neki. Nemrégiben elhatározták, hogy mind a három műszakban létrehozzák a bizottságot. Amikor az év elején megalakították ezt az új szervezetet, a kommunisták előtt álló sürgető feladatok nem engedtek időt árra, hogy minden műszakból válogassanak ki dolgozókat. Most azonban szükség van a kiegészítésre. A bizottsági tagok munkája pártmunka. Épp ezért körültekintően kell tagjait kiválogatni. Olyan emberekre van szükség, akik szíwel-lélekkel harcolnak a termelékenység növeléséért, a dolgozók mindennapi gondjainak, bajainak orvoslásáért. r A pártvezetőség a napokban összeállítja az új bizottsági tagok névsorát, s ismerteti a gépcsoportok dolgozóival. Nincs apró ügy A termelési feladatokon kívül a munkások minden problémájával foglalkoznak a bizottság tagjai. Ismerik jól azokat, akik panasszal fordulnak hozzájuk, tudják, kinek mi a gondja, megoldást is könnyebben találnak. A napokban arról panaszkodtak a munkásnők, hogy a termelők méregdrágán árulják a zöldborsót a piacon. A bizottsági tagok felhívták erre a pártszervezet figyelmét. A párttitkár kapcsolatba lépett a taranyi termelőszövetkezettel, s június 9-én százhetvenkét kiló olcsó zöldborsót szállított, a tsz a piacra. Az embereknek jólesik, hogy bizalommal fordulhatnak a kommunistákhoz. Valaki amiatt panaszkodott a párt- szervezetnél, hogy építési kölcsönt kért, s még csak nem is válaszoltak levelére; a másiknak nem intézték el ügyét a tanácsnál; - a harmadik (egy édesanya) leánya magaviseletével nem volt megelégedve, s a pártszervezet segítségét kérte. Hogy milyen jó a kommunisták kapcsolata a párton kívüli dolgozókkal, azt a legutóbbi szabad pártnap is bizonyítja. A délelőttös műszák majd minden tagja megjelent a pártnapon. A kultúrterem zsúfolásig megtelt, még az előcsarnokban is sokan szorongtak. > Lajos Géza Nem csupán prémiumfeltétel BERKESI ANDRÁS « (55) — Tévedtek! Többet látok és tudok, minit gondolnátok. Istenem. Hányszor, de hányszor Íratott velem alá Clairk kapitány száz és száz dollárról szóló papírokat, amiből én egy fillért sem láttam. Mondd, m'i lett a pénzzel? Kinek adta a kapitány? Jó, te még nem csináltad ezt velem, de majd fogod. Már elkezdted, már szeretőd lettem azért az átkozott kokainért. És azt mondd meg, hogyan fogok ón a vőlegényem szemébe nézni? ... Mit mondjak neki? Miért lett belőlem prostituált? Mert a haza megkívánta? Feri szerint ezt kell mondani. De a hazaszeretetnek mi köze van ahhoz, hogy én Clairk amerikai kapitány szeretője legyek! Vagy hogy Feri és a te szeretőd legyek! Semmi! Egyet elértetek. Sikerült kiölnötök belőlem minden eszményt. Istentagadó lettem, és a hazaszereteten a ti jó üzleteteket értem. Szóval ez vagyok. Így nézek a jövő elé. Ennyire értékelem magam. Mindebből megállapíthatod, hogy mit jelent nekem az élet. S ha most azt mondanád, hogy áldozzam fel magam a vőlegényemért, isten a tanúm,' hogy megtenném ;: i Elhallgatott. Mámorosán csillogó szemmel nézett a férfira. Érezte, hogy innia kell, mert a félelem megint ott kopogtatott tudata kapuján. Töltött, és lehajtotta a harmadik pohár rumot. Agyában zsibbadást érzett ... A három pohár rum kezdte éreztetni hatását. Pupillája hol összeszűkült, hol pedig kitágult, s a bódultság opá- los fényeit a kezdődő részegség bárányfelhői takarták el. Frédi látta a lány hangulat- változását, és azt is látta, hogy egy ilyen idegállapotban levő- lánnyal nem dolgozhat tovább. Már akkor tudta, amikor idejött. — Ezek szerint, ha a rendőrség tenne egy ajánlatot vőlegényeddel kapcsolatban, elfogadnád? Ugye... — Még az ördögtől is __— v ágta rá akadozó nyelvvel a lány, azután mintha késve érkezett volna agyába a szavak értelme, dadogó hangon megszólalt: — Hogy ... mit... mit... mondtál... ? — Éva! — A férfi hangja pa- rancsolóan csengett. — Nézz a szemembe! Mit tudsz te rólam? — Mindent... — Azt is, hogy hol lakom? — Azt is túdod, hogy Soós László, nem Vildmann unokaöccse? Nézz rám, és úgy felelj! — Azt... is... nem... nem..., azt... nem tudtam ... — Hazudsz! — Nem, nem hazudok! A férfi elhallgatott. Homlokát összeráncolta. Hátrasimította dús, fekete haját. — Sokat .tudsz, Éva, túlságosan sokat. — Igen... — tört elő a lány melléből. — És beteg vagy — folytatta a férfi —, nagyon beteg vagy. Butaságokat fecsegsz össze... — Nem ... nem ... igazat mondtam! — kiáltotta Éva. — Fecsegsz! Veszélyesen fecsegsz! — A férfi felállt. — Rendbe kell hoznom az idegeidet ... Érted? — Nem! Nincs semmi bajom ... — Meggyógyítlak! Frédi a belső Zsebéből hosz- szúkás dobozt vett elő. Hasonlított a töltőtoll-dobozokhoz. Éva. táguló szemmel kísérte a férfi mozdulatait, és ösztönösen hátrált a fal felé. Frédi a dobozból injekciós tűt és fecskendőt vett elő, kabátja zsebéből egy ampullát — Vetkőzz! A lány mintha kijózanodott volna. Ajka a rémülettől szétnyílt, szeme kitágult, kezét védőn maga elé emelte. — Nem! Nem! Frédi! Kegyelmezz! Frédi... — Vetkőzz! — parancsolta a férfi. Szeme összeszűkült és laásan közeledett a lányhoz. — Frédi, az istenért— suttogta a lány. — Frédi... hallgass meg... Ne légy kegyetlen ... _ — Vetkőzz! — Már ott állt a lány előtt. Szúrós, sötét szeméből kegyetlenség áradt. Mereven nézett a lányra, akinek arca a rémülettől eltorzult. — Túl sokat tudsz rólam, túl sokat — sziszegte. — Hallgatnod kell! De te nem tudsz hallgatni. .. v Éva homlokán a félelem gyöngyszemei csillogtak, mellét irtózatos erő szorította ösz- sze, szíve kalapált, gondolatai vad körtáncot jártak. Elemi erővel tört fel belőle a kétség- beesés, de hang helyett valami furcsa hörgés hagyta el ajkát. Neki akart ugrani a férfinak, de elsötétült előtte a világ, és ájultan összeesett. * * * István egy ideig fel és alá járt a szobában. Mikor kétség- beesett helyzetét tisztán látta, első pillanatban arra gondolt, hogy öngyilkos lesz. Mert mit is csinálhat egyebet? Csapdába került. Ha visszaadják a; magyar hatóságoknak, a legsúlyosabb ítéletet kapja. Soha: senki előtt nem tudja bizonyítani, hogy nem kémkedett ha-g zája ellen, Még önmaga előtti sem. Mire hivatkozzon? Arra,X hogy nem ismerte -á levél tar-i talmát? Hazudja, hogy kény-* szerítették? Ez nem igaz. Igyg legalábbis nem igaz. Hogy mi^ ment végbe a lelkében, azt/ senki, sém vette figyelembe, érzéseit nem rögzítette a filmszalag, arról nem tud senki, hogy Pál atya vele mit beszélt. Ki hiszi el, hogy nem akart hazája ellen véteni? Hol van a vi-: lágon egy olyan hely, ahol ér-; vényesülhet az emberszeretet, ahol nem aljas érdekek az emberi cselekedetek mozgatói? Hol? Van ilyen hely a földön? Hazájából menekülnie kellett, -mert egy ember kénye-kedvé-; tői függött a sorsa. Itt, ahova lelkesen jött, tele reménnyel, hittel, várakozással — >kirabol-: ták. Aljasul kihasználták kétségbeesett helyzetét, kiszolgáltatottságát. Igen, az emberek nem ismerik, hogy a kulisszák mögött milyen embertelen harc folyik. Mit törődik Donován vagy a többi amerikai az ő; fájdalmával? Meg akarják szerezni a kísérletet, és ennek ai célnak rendelnek mindent alá. Könyörtelen világ! És ebben á: harcban mindenképpen el kél! pusztulnia. Ha teljesíti a kérést, többé nem tud szabadul-: ni, és még jobban* vét hazája; ellen. Ha nem teljesíti, vissza-: adják, és felakasztják. A kém-: kedésért halál jár. Mit csináljon? Leült az asztal mellé. Fejét tenyerébe hajtotta, és gon-; dolkodott. — Folytatjuk — A tanács prémiumot tűzött ki a vállalatoknak azért, hogy 20 százalékkal csökkentsék a túlórát. — Nem mintha ellensége volnék a pénznek — mondta erről as egyik szb.-elnök ismerősöm —, mégsem tudom megérteni, minek prémiumot kitűzni a túlóra csökkentésére, amikor az úgyis csökken. Ügy tudom, az idén több helyen kevesebb túlórát használtak fel, mint tavaly. Ez kötelesség is. Egy papírlapról, amelyre a .túlórák idei alakulását jegyeztem fel, olvasni kezdtem neki a következőt: — 1960 áprilisában' 200 túlórát használt fel a Kaposvári Finom- mechanikai Vállalat. Ugyanennyi volt tavaly áprilisban is. A Kefeüzem tavaly a negyedik hónapban semmit, az idei év hasonló időszakában 100 túlórát igényelt. A Kaposvári Sütőipari Vállalat a múlt év áprilisában felhasznált 3500 túlórával szemben az idén áprilisban 4000-ret használt fel. Mit szól ehhez? — Hát előfordul, hogy néha emelkedik — mondta —, de azt is vegye figyelembe, hogy a Bánya- és Építőanyag- ipari Egyesülés például egyetlen túlórát sem használt fel, és a Kefeüzem a márciusi 400-at áprilisban 100-ra csökkentette. — Én sem állítom, hogy sehol sem csökkent a túlóra'— válaszoltam. De hogy zömében majd mindenütt ugyanannyi maradt, mint tavaly volt, az is.bizonyos. — Tehát mégiscsak' nekem van igazam, mert nem emelkedett a túlóra száma. — Mondjuk, hogy nem emelkedett, és nem is csökkent,. tehát maradtunk a tavalyi szinten. Csakhogy gondoljon az idei tervekre, a vei-senyfelajánlásra, az önköltségcsökkentésre és a takarékossági vállalásokra, akkor eszébe jut, hogy a múlt évihez viszonyítva nagyobb célokat tűztünk ki, mert lényegesen előbbre akarunk lépni. Nos, mit jelentébe, ha gazdasági mutatóink azonosak maradnának a tavalyiakkal? — Előrelépést semmiképp — mondta elgondolkozva. — Nos, én azt állítom, hogy visszalépnénk, ha a tavalyival azonosak maradnának gazdasági mutatóink. A termelési, termelékenységi és egyéb tervek ugyanis pontosan megszabják azt is, hogy mekkorát kell lépni üzemeinknek ahhoz, hogy ez előrehaladásnak számítson. — Tehát azt akarja mondani, hogy a tavalyi túlóraszint tartásával visszafelé lépünk? — Azt. És remélem, elhiszi, hogy nem ok nélkül adnak prémiumot a túlóra csökkentéséért — Elhiszem, és belátón/ hogy egy kissé elhamarkodott volt a válaszom, de az a prémium szó valahogy mégis sérti a fülemet. Mondom, nem vagyok ellensége a pénznek* de hát prémium túlóra-csökkentésért — furcsa. Prémium nélkül nem tudnánk csökkenteni a túlórát akár 25 százalékkal is? — Ez magukon ■ áll — mondtam. — Rajtam aztán nem! — csattan fel. — Legfeljebb az igazgatón meg a művezető- kör* — Nb és, amikor aláírja a túlóra-igénylést anélkül, hogy megnézné, indokolt-e az, nem áll-e magán is? Igen, igen, akkor, amikor a szakszervezet nevében aláírja az igénylést... — No, de hát ha már az igazgató azt mondja, hogy írjam alá, talán megtagadjam? — Látja, ilyenkor először meg kellene nézni, hogy szükséges-e a túlóra. Jobb szervezéssel nem lehetne-e másként elvégezni a munkát? És ha meggyőződik róla, hogy igen, akkor nem írja alá az igénylést még az igazgató kérésére sem. Ennyi az egész. —: Szóval legyek erélyesebb. Megpróbálom — mondta búcsúzóul. — Megpróbálom, és azt hiszem, csökkentjük 20 százalékkal a túlórát prémium nélkül is, mert azért ezt a pénzt másra is elkölthet- nénk, nem? — Nem — feleltem —, csak maradjon a prémium, ha csökken a túlóra, hiszen a helyes any""’ ösztönzés nem büntetend "■ - -m követendő cselei— «'Vert! Szegedi Nándor
