Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
Vasárnap, 1960. június 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Közös érdek és elnöki tekintély V1 ' ihar utáni kellemes délután volt. öt óra lehetett. Kisütött a nap, s > a szabadtéri színpad pirosra festett padjain apró gyöngyszemként csillogtak az esőcseppek. Csendesen andalogtam kifelé a színpadról — gondolataimba merülve. Csak az a hír vitt oda, hogy megkezdődtek az előadások, s ha este nem is, legalább most gyönyörködjek a művészetek zöldbe borult szentélyében, mely így üresen, kihaltan is oly szép, megnyugtató .. . A kijárattól jobbra van egy kis bódé, süteményt, üdítő italokat, csokoládét árulnak benne. Alighogy odaképzeltem az esti közönséget, amint a szünetben egymás, hegyén-hátán tolonganak frissítőért, mintha a földből nőtt volna ki, egy aranyos, pufók arcú, koromfekete szemű, bájos kislány termett mellettem. Rám nézett kedvesen, gyermeki mosoly tiln- döklött arcán, s hirtelen jött szeretete kifejezéseként görcsösen belém kapaszkodott. A meglepetéstől hirtelen szólni se bírtam, csak megsimí- tottam fürtjeit, s még közelebb bújt hozzám. ■— Hogy hívnak, kislány? ' i— ltyuka... — Hát édesanyád hol van? Körülnézett, mintha ott Iceresné a Dimitrov park árnyas ■fái alatt, aztán széttárta karjait, s hirtelen nagyon szomorúan nézett rám. Nem tudtam, mit akar kifejezni, kézen fogtam hát, leültettem a padra. — Igazán nem tudod, hol az édesanyád? Rázta a fejét. Próbáltam kérdezgetni, válaszolt is valaTavaly. nem ért el megfelelő gazdasági eredményeket a kányái Alkotmány Termelőszövetkezet. A tagság jól tudta, hol van a baj, s új elnököt választott Marosi István személyében. A közgyűlés 194 részvevője közül 190 en szavaztak bizalmat neki. Brigádveze- tői beosztásban jól megállta a helyét, ezért nyugodtan rábízhatták az elnöki ’ teendőket. A választás óta jó fél esztendő telt el. A falu határa szép, a közösség jószágállománya egyre gyarapszik. A tavasszal a marcali járás több szövetkezetének népes küldöttsége töltött el egy egész napot Ráksiban. Azt tanulmányozták, hogy mit és hogyan csináltak, csinálnak a ráksiak, hogyan virágoztatják fel, közös jazdaságukat. A vendéglátók 5| szíves-örömest megmutogatták mit, de aranyosan selypítő szavait nem tudtam felfogni. Azt hiszem, beszédét csak az értheti igazán, aki közel áll hozzá, látja emberré növekedését... . Ott ültünk hát a pádon szótlanul. Megsimogattam arcát, hálásan hozzám bújt, s szeme már ismét nevetett gyermekes[ portájukat, s készségesen fele- ■ letet adtak a látogatók minden | kérdésére. Néhány nap múlva i levelet kaptunk a látogatás j egyik részvevőjétől. Hosszan, (részletesen megírta, mit ta- j pasztáit a ráksi Üj Életben. ((, Papírra vetette azt is: legma- önfeledten. Régen mosott piszkos ruhácska lógott rajta, arca, I' radandóbb élménye az, hogy keze is szurtos volt, haja rendezetlen, cipője talán három hete megismerhette látott krémet... S ahogy Ott néztük egymást, a part felől overallos, munkáskülsejű férfi közeledett. Alig haladhatta túl a negyvenet. Egy pillanatra megállt előttünk, s a kislány ránézett ugyanolyan csodálkozó; szeretetteljes pillantással, mint amikor velem találkozott: — A magáé? — fordultam a férfihoz. J — Nem. Az utcáé... Az utca neveli őt... í _ Hogyhogy az utca neveli? - .kérdeztem elitebben s J EInök csak egy van egy szö_ akkor már, azt hiszem, valami felhaborodasfelet is lehetett j vetkezettjén. Az eredmények érezni hangomban. ■ -------—----------------------------i-j az anyja. Ide adta az egyik házhoz neveWaUer Imre elnököt, a mindenkihez közvetlen, a közös gazdaság irányításában nagy jártasságot szerzett vezetőt. — Ez a találkozás Walter elvtárs- sál — írja végezetül — meg- í győzött arról, miért vívhatott J ki országos hírnevet magának a ráksi Üj Élet. Pesten van lésre, alighanem hatszáz forintot fizet érte havcmta — Nem látszik rajta — mondtam csodálkozva. — Van ám két másik gyereke az asszonynak, ez csak a pénzkereső — magyarázkodott fanyarul a férfi, aztán köszönés nélkül tovább ment. , . . Kézen fogtam Icukát, odavittem a bodehoz. Egy szelet csokoládét vettem neki, s az elárusítónő kinézett a kislányra: _Már megint itt vagy, Icuka — mondta rosszallóéin, mint a ki gyakran látott vendégnek nyújtja át a csokoládét. A kislány először ránézett, majd hozzám fordult, aztán nagy hangon így köszönte meg az ajándékot: — Csótojom... És már hiába kaptam utána, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy jött, eltűnt az ösvényen. Az egyik fagyökérbe belebotlott akkor hátra sandított még, és az apró kis lábak futottak tovább, magukkal vitték a bűbájos kislány szertelenseget, mosolygó, tétovázó, szomorú tekintetét, kedvességét, báját... Emlékét azonban megőriztem. Arca és koromfekete sze- - me szurtos két szorongató kis karja együtt idéződik emle- ' keimben a Dimitrov park fáival, festett padjaival, a Balaton dús leheletével. Nagyon sajnálom, hogy nem követhettem nyomát ... Hanem azt, amit a férfi mondott, nem tudtam egeszen elhinni. Lennének még olyan emberek, akik szó nélkül tűrik, akik csak ajkbiggyesztéssel intézik el, hogy ez a tündén , kislány az utca neveltje? S ha akadnak néhányan, hat nincs, i aki figyelmeztesse őket? Az anya tudja-e, hogy Icukájaval senki se törődik, hogy gáládul becsapják őt, s csak a pénzé kell valakinek? M ost, hogy visszagondolok ‘ e Balaton parti epizódra, szeretném remélni, hogy a középkorú férfi, az el- árusítcmő vagy valaki Siófokon egyszer mégis kézen fogja ezt a kislányt, s megtanítja rá, hogy mi az igazi szeretet, amit ő — úgy érzem — most még csak a jövő-menő bácsikban, nénikben s a szelet csokoládéban lát beteljesedni... Jávori Béla semmiképp sem kizárólag neki tulajdoníthatók, a sikereket a tagság harcolja ki. A jó vezetés azonban fontos tényezője az eredményes gazdálkodásnak. S a vezetők között első helyen áll az elnök. Felsorolni is sok volna, ml mindenre kell figyelmet fordítani. Képezze magát állandó'an, hogy mindjobban értse a dolgát. Járja be szinte naponta a határt, a majort, értsen szót az emberekkel. A legfontosabb azonban az, hogy a közösség érdekét mindenben következetesen szolgálja. Ebben a kérdésben nincs és nem is lehet alku. Nem azért fogott össze egy-egy falu népe, hogy a szövetkezetben néhány, az elnökhöz közel álló embernek jobban menjen a sora, hanem azért, hogy mindenki munkája arányában részesülhessen a közösen termelt anyagi javakból. Gombaszögi Jenő, a bolhói Határőr Termelőszövetkezet elnöke mondta nemrégiben: »Nem gondoltam volna, hogy az első tavaszon Ilyen sok vesződséget okoz a háztáji földek kiosztása. De mindaddig foglalkoztunk vele, amíg pontot nem tettünk a végére. Elmondhatom, sikerült megnyugtatóan elrendezni a dolgot. Nem kivételeztünk senkivel sem, minden családnak akkora területet mértünk - ki, amekkorát az alapszabály útmutatása alapján a közgyűlés meghatározott.« Valóban, magam is tapasztaltam, rend, nyugalom és nagy-nagy szorgalom uralkodik ebben az új szövetkezeti faluban. Az adott szó kötelezi az elnököt, tartsa is hozzá magát — ez a szövetkezeti élet törvénye. Ha megígért valamit, valami jogosat, akkor azt feltétlenül teljesítse is. De oktalan dolog saját helytelen ígéretünkhöz — egyes emberek hasznára, a közösség kárára — váltig ragaszkodni. Elmondok erre egy példát. Czink János és Szabó József belépték a sér- sekszöllősi Augusztus 20. Termelőszövetkezetbe. Keszthelyi János elnök ígérte nekik: fölösleges állatukat nem kell beadni a tsz-be, hanem azt megveszi tőlük a szövetkezet. Megalapozott volt ez az ígéret? Ellenkezőleg: elhamarkodott és törvénytelen. Mit kellett volna tennie az elnöknek? Megmondani, ho|y »nézd, komám, tévedtem, rosszul értelmeztem a. rendeletet«. Ehelyett beváltotta ígéretét: úgy intézkedett, hogy a két gazda tehenének árából ne vonják le a közös alapba járó harminc százalékot. Növelte az elnök tekintélyét ez az eljárás? A két érdekelt ember szemében — akiket jogtalan előnyhöz juttatott — tpvább nőtt a becsületé. De tudni kell, hogy az ilyen olcsón szerzett népszerűségnek drága az ára: az egész közösség helyteleníti, elítéli cselekedetét. Nem szeretik az emberek azt az elnököt és nem is hagxjjcik meg solcáig tisztségében, aki nem mer állást foglalni, nem tud vagy nem akar eligazítást adni a hozzáfordulók ügyeiben. Ha tőle kér valaki — indokoltan — segítséget, akkor ne küldje a mezőgazdászhoz vagy az _ elnökhelyetteshez, hanem intézkedjék ő. Még mandátuma lejárásának évében se tegyen jogtalan engedményeket senkinek sem. Merjen mindenkor igent mondani, ha helyes dologról van szó, de mondjon félreérthetetlenül nemet, amikor arra van szükség. A hanyagokat, a rendetleneket ne féljen megbírálni, főleg pedig ne vegye őket pártfogásába. Miért, hát vannak a szövetkezetben ilyen emberek is? Kár volna tagadni, hogy akadnak. Az egyéni gaz álkodás idején sem volt minden parasztember egyformán szorgalmas. Ismerünk olyan gazdag aki sohasem iparkodott a mezőre, de onnan haza annál inkább. Mások másmilyen rossz tulajdonságokat hordoznak magukban. Megváltoztak, megjavultak máról holnapra csupán azzal, hogy aláírták a belépési nyilatkozatot? Ezt pem is lehet várni, de tenni lehet és leéli is érte az egész közösségnek, s magának az elnöknek is. Az igazsághoz hozzátartozik* hogy a szövetkezeti gazdák derékhada egyenes úton jár — az ő véleményükre adjon az elnök, s úgy intézkedjék, hogy intézkedése a becsületes többség egyetértésével találkozzék. Ki a jó szövetkezeti vezető, kit tisztel, becsül a tagság, kinek van tekintélye? Bohátkai Gyula, a somogygeszti Üj Barázda Tsz elnöke évtizedes tapasztalata alapján mondta válaszként egy tanácskozáson: ».4 tagsó.g akkor tartja jónak az elnököt, ha magas a részesedés. A zárszámadást pedig nem az elnök csinálja, hanem az egész szövetkezet. Aki eltűri a hanyagságot, azt istenítik a hanyagok, de elmarasztalják a szorgalmas gazdák. Ne engedjen meg hát az elnök semmiféle szabálytalanságot, tartson rendet, fegyelmet. Érje el, bogy mindenki. egész évben legjobb tudása szerint dolgozzék. így erősödik meg a szövetkezet, így lesz jó az osztalék, és így lesz tekintélye az elnöknek.« Kutas József Gyászamhás asszony ül velem szemben. Tanácsot kér. Nem akar egyházi szertartást bátyja temetésén, viszont azt sem szeretné, hogy minden gyászünnepség nélkül földeljék el hozzátartozóját. Hallott valamit arról, hogy a tanács anyakönyvi hivatalának egy- egy munkatársa vállalkozik a gyászbeszéd megtartására, s esetleg valamilyen kórus még gyászénekkel is búcsúztathatná az elhunytat. Pap nélkül Nem az első eset, hogy felmerült az igény: pap nélkül történjék a temetés. De nemcsak a temetésnél esik erről szó, hanem esküvőnél, névadásnál is. Egyre inkább meghonosodik az. a szokás, hogy barátok, elvtársak együttese köszönti az ifjú párt, az újszülöttet, nem harangszó kíséri útjára az embereket, nem ’ templomban adnak nevet a csecsemőknek. Korántsem ^akarjuk ezzel azt állítani, hogy tefk elő. Átélte mindazt, amit múltban egy ilyen kapitány^3 múltban nem történt ilyen mondott. tisztelettel beszélt. Nem, a teS®set Csakhogy abban az ido- Gyűlölten a kommunistád ^dves tíódgl t^zolSüír^t Jk™özőtaek s^mbeTe°íett néz- kat, es gyűlölöm ma is. Mert te, a kemnot, a kiszolgál,a„ott/niük a szornszédok és a >>ha_ nem tehetek mást. Sónyi ezre- kernno. nezte bennem, nem pe-gtalom« rosszallásával, szinte des lanya nem köthet szövetse- dig a_ hazaja felszabaditasaert£számkivetettként éltek mert get velük. De gyűlöllek benne- küzdő not, nem.a kommunái nem kísérte isten adása fri_ teket is. Gyűlöllek, mert ke- mus ellen szövetségre teP^gyüket«. gyeit lenek vagytok. Nem bi- egyenrangú harcostársat, ha-£ hogy a feiszabadulás szem, hogy a kommunisták nem egy eszközt, egy titkosgután megváltozott a helyzet. megcsinálták volna ezt velem, szamot, egy rabszolgát, egy k:-$jelenleg __ka a számszerű a mit ti. Mondd, miért kellett szolgáltatott senkit. Mikor az^adatokat nézzük _ 50_50 száe ngem lezülleszteneték? '.Csak első utasítást adta, hogy féküd-^Zalék az arány az egyházi, il- a/ért, hogy játékszeretekké í®k le egy katonával, tiltakoz-Sietve egyház nélküli szertartá- váljak? Hogy úgy forgassatok tam. És tudod, mit_ csinált?^sok között. Igen sok ésetben ujjaitok között, ahogy akartok? Azt mondta, hogy feljelent, ki-^nem is a meggyőződés vezeti Töltött és újból ivott. ad a rendőrségnek. Akkor ér-gaz embereket a templomba, ha— Tudom, hogy haragudni tettem, meg, hogy a ti hatailma-ijnem a szülői, rokoni parancsolsz rám. Nem baj. Tudd meg, tokból nincs menekvés. És az Mestermű vagy remekmű? Ügy véljük, mindkét elnevezés megállja a helyét, hiszen a kis Bowden-gép, amelyet Orsós József, Csanádi Imre, Bmes György, Győrfi József és Kovács Tibor, a TRANSZVILL ipari tanulói készítettek a vizsgára, valóban remekül sikerült. Még néhány simítás, és jöhet a bíráló bizottság. Esküvő, névadás, temetés — szocialista módon BERKESI AMBRAS (54) Megint szerencsétlennek, töltött. Nem félig, hanem tele. kiszolgáltatottnak érezte ma- Szó nélkül felemelte. Fanyar gát. Mi történhet, ha őszintén mosollyal a férfi felé mutatta, beszél. Sorsát nem kerülheti el. S talán őszinteségével segíthet magán. S ha tényleg új életet akar kezdeni, ha szakítani akar a szennyel, a gyalázattal, mely tapadós csápokkal körülfonja testét, akkor egyes kiitta mind. Frédi csak nyelvét ízesítette meg. — Látod, ez lett belőlem — tette le az üres poharat az asztalra. — Ebben benne van az egész életem. Valamikor meghaltam volna, ha megiszom szer meg kell tenni a kezdő lé- egy ilyen pohár rumot. Most? péseket, akkor le kell gyűrni — Halkan felnevetett. — Most _ __ _ _ >szó. S a nézeteltérések elkerüf éleímét, "akkor bele keU néz^ megihatok három" ily“en pdíár!. hogy mit érzek önmagámmal etoö iután jött ő és_ai többi, ésgiése végett az ifjú pár inkább szemben es veletek szemoen. lőtt az ital, a kábítószer^ mert^eimegy a templomi esküvőre is. Nem az a baj, hogy haragudtok józanul nem lehet elviselni eztS Ünnepélyesség ni abba a kegyetlen szembe. — Nézd, Frédi, mi vagyok én? Mi lett belőlem, Sónyi Évából? Sónyi ezredes lányá- , ... ........... , b ól. Tudod te, hogy kik voltak Senyeme_ voltam es örömmel tiiPTTo C7iTrKol ortroYrt vrtnrínrooT ral, akkor sem érzem. Iszom, mert innom kell! Iszom, pedig tudom, hogy minden cseppje méreg. Valamikor csak a vőle.. _ _ . __ szemoontjár am. hárem az, hogy én harag- a gyalázatot. És most itt állókéból ma már semmi különbség szom magamra. Utálom és sónví F.va racTijwcan ^ a..: a*. „ -— azok a Sónyiak?, Nem tudod, mert te nem éltél Magyarországon. — Rágyújtott. A cigaretta idegesen mozgott hosszú uj- jai főzött. — Engedd meg, hogy igyam valamit. Így nem tudok beszélni. Nincs bátorságom. tiszta szívből adtam magamat neki. Most annak kell lefeküdnöm és akkor, amikor te, vagy más parancsot ad. Nem akarinegretem magam... — C sak folytasd — biztatta Frédi a csillogó szemű lányt. — Vőlegényemnek szívesen dolgoztam, mert ő nem kért Vitám ón Ferié lenni és. azoké, lem gyalázatos dolgokat. És én, Sónyi Éva piszkosan, fel-Jsincs az egyházi és a nem egy bomló idegekkel, és ha történe-gházi esküvők között. Kapos- tesen megváltozna a rendszer,Svárott például a városi tanács hol találnám meg én ott a he-£házasságkötő terme minden lyemet, én, akiről rengetegen^igényt kielégít. Nászindulók kö- tudják, hogy örömtanyát csi-^zött válogathatnak a fiatalok náltam a lakásomból, én, aki?55^,^® előtt, az anyakönyvve**zeto éppúgy, éppolyan szívhez akikkel a ti parancsotokra le irt hittem, hogy ti önzetlenül közönséges kémnő lettem és/szólóan tud beszélni a jövőről kellett feküdnöm. És a tied segítségünkre lesztek ebben a leszek halálomig. Mert hol a$az életről, mint a legfinomabb sem akartam lenni. Nem. Sen- küzdőkűrben. Ez történt? Mi- idút? Benneteket nemennek az.,modorú pap. Sokan azt gondol kié. Csak a volegenyeme. És kor vőlegényem lebukása után ^ -ö ~. , . *ák, hogy ilyen esküvőkön nem férfi sokáig azt hittem, hogy meg- találkoztam Clairkkal, azt hit- orszagr>aK a l°vole erdekel, ha ßlehet péidáui fehér ruhában beleegyező hangját. Felállt, és maradhatok neki úgy, ahogy tern, kapok tőle valami bíztató nem az üzlet, amit velünk bo-^#átyoUai megjelenni. Termét ' ^szetesen ez nem igaz. Mina°n Igyál — hallotta a a szekrényhez ment. Italt hozott. Rumot, mert azt szerette. Letette az üvegét és a két talpas poharat, Remegő kézzel itt hagyott. És maradhattam? szót, bátorítást. Azt hittem, nyodítotok le. Ó, ti azt hiszitek,1 Üjabb cigarettára gyújtott, hogy bennem a mártírt, a bőr- hogy sdnyi gva nem lát, Szeme csillogott. A szavak tönbe zárt hazafi menyasszoőszinitén, a szív^ mélyéből tör- nyát nézi, Sónyi Évát, akivel a — Folytatjuk — «fiatal tetszés szerinti öltözetében jelenhet meg az anya- /könywezető előtt. Az 50 százalék szép eredmény már eddig is. Igaz, többnyire a munkásfiatalok házasságkötése adja ezt a számadatot, de ma már eljutottunk oda,, hogy egyre kevesebben igénylik például az értelmiség köréből is a papot, s látják, tapasztalják: egyházi szertartás nélkül is lehet boldog az ember. A névadószülők fogadalmat tesznek Már a város igen sok üzemében tartottak »munkáskeresztelőt«, vagyis névadót. S akik tegnap még mint nézők, kíváncsiskodók ültek a széksorokban, azok ma már látják, mennyire más, közvetlenebb ez a módszer az egyházinál. Hiszen itt az egész közösség vállal felelősséget az újszülöttért,- a munkatársak aggódó figyelme kíséri majd az apróságok lépéseit. Nem tekint nagy múltra vissza a névadás. De aki hallott a Textilművek vagy a Cukorgyár, a BM vagy a helyőrség tisztjei gyermekeinek névadó ünnepségéről, elgondolkodik egy kissé. Mert mi a helyzet? A névadószülő az anyakönyvvezető után fogadalmat tesz, hogy ügyel védencének sorsára, és segíti , őt. Ezt aláírásával hitelesíti is azon az emléklapon, melyet a tanács ajándékoz az új szülő ttnek. Az eddigi névadók túlnyomó többségükben kollektív üzemi Ünnepségek voltak. Azonban mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy a városi tanács helyiségében egyéni névadókat is tartsanak. Nem kell tehát várni, míg egy üzemben négy-öt újszülött »összejön«. Ami a legnehezebb A munkások körében már többször hangoztatták, hogy ne csak közismert emberek temetése legyen ünnepélyes, hanem az egyszerű dolgozóké is. , Arról van szó ugyanis, hogy ha pap nincs, akkor többnyire senki sem tart gyászbeszédet, s például egy gyászénekeket előadó kórus is hiányzik a szertartásról. Meg kellene hát valósítani, hogy az anyakönyvi hivatal egy-egy munkatársa — felkérésre — méltassa az elhunyt életét, akárki is az, s kapcsolatot kellene keresni a város valamely kórusával is, mely részt venne a szertartásokon. Polesz György
