Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-11 / 137. szám

Szombat, 1960. június 1 . 3 SOMOGYI NÉPLAP A pai*a§xtfiatalok jövője s a teemelös^övetkezet A falu nemrég még olyan volt, mint egy családi fészek, mely csak addig tartotta otthon a gyermeksereget, amíg fel nem nőtt, munkára nem érett. A parasztifjúság egy része otthcn maradt a föld mellett, a másik rész városba ment. S itt érdemes megállni egy kicsit, mert a falun élő fiata­lok legnagyobb gondja köztu­domásúan az: hogyan válthat­ná fel a robotot a munka, a dűlőútat a kövesút, a petró­leumlámpát a. vjllanyégő, a semmit a szórakozás és műve­lődés és a ritkán csörgedező fo­rintokat a rendszeres pénzbe­li juttatás? S persze mindemel­lett olyan tudást és szakkép­zettséget akarnak szerezni, ami megbecsülésnek örvend társa­dalmunkban. összegezve: ho­gyan lehetne falun is és a messzi tanyákon is »városi« színvonalon élni a mindennapi életet? A Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség már több intézkedéssel is próbált odahatni, hogy falun maradja­nak a fiatalok. S ez a törekvés nem is maradt eredménytelen. De elsősorban a termelőszövet­kezetek megszilárdulása hozta magával a helyzet javulását. A régi szövetkezetek ugyanis évről évre nagyobb jövedelmet tudnak adni a tagoknak, így a fiataloknak is. Rendszeressé vált az előlegosztás a legtöbb helyen, ami azt jelenti, hogy a legények és lányok minden hó­napban pénzhez jutnak. Az elmúlt években a felnőtt parasztfiatalok egy része nem tartotta szakmának a földmű­velést. Ügy érezték, hogy szá­mukra csak teher a paraszti munka. Sokan közülük még azt is szégyelltek, hogy szüleik falun laknak, és a földből él­nek. Ha hazamentek látogató­ba, akkor úgy beszéltek a vá­rosról, mint valami örök bol­De hasonló a helyzet az oszto- páni Győzelemben is; itt negy­ven, a rinyaújlaki Haladásban pedig harminc fiatal dolgozik, és még lehetne folytatni a fel­sorolást. A fiatalok maguk mondják el: megtalálták itthon a számításukat, s munkájukat nagyon megkönnyíti a gép. Ér­zik, hogy a mezőgazdálkodás is felelősségteljes és széleskörű ismereteket kívánó szakma. Sokan forgatják fejükben azt a gondolatot, hogy elmennek majd párhónapos traktorveze­tői tanfolyamra, így a termelő- szövetkezeteknek legalább lesz géphez értő szakembere. Ter­mészetesen a szövetkezetek el- küldhetnek sok fiatal különbö­ző iskolákra, ahol a biztos meg­élhetés mellett tisztes szakmát is szerezhetnek. Ezekben a termelőszövetke­zetekben a gazdasági vezetőkön kívül a KISZ-szervezetek is igyekeznek igazi otthont te­remteni a határ fiataljainak. A babócsai Üj Világ, a kapolyi Szabadság, a kercseligeti Bú­zakalász és még több termelő- szövetkezet televíziót vásárolt a fiataloknak. S példájukat az idén követi több szövetkezet. A KISZ-szervezetek SOk he­lyen a fiatalok egyéb kulturális igényét is próbálják kielégíte­ni. Csaknem minden régi ter­melőszövetkezetben működik színjátszógárda, tánccsoport, s a fiataloknak nem kell a város­ba menniük azért, hogy kultu­rális életet élhessenek. A fa­lusi könyvtárakba is egyre több könyv kerül, a szövetkezetek önálló könyvtárakat rendeznek be, sőt sok helyen anyagilag is segítik az ifjúsági szerveze­tet a kulturális munkában. Az olyan régi termelőszövetkeze­tekben, mint a ráksi Űj Élet, a kapolyi Szabadság, a so- mogyszili Petőfi, az osztopáni Győzelem és a kercseligeti Bú­zakalász, a KISZ-szervezet program szerint dolgozik. El­tervezik előre, hogy a követke­ző hónapokban miket valósít meg a KISZ. A fiatalokat egy­séges cselekvésre mozgósítja az ifjúsági szervezet, s erre most, a termelőszövetkezetek meg­szilárdításának időszakában kü­lönösen nagy szükség van. A mindennapi életben ter­mészetesen gyakran lehet ta­lálkozni olyan esetekkel, hogy egyik-másik fiatal meg akarja próbálni máshol is az életet. Ráksiban Szabó János állt a közelmúltban ilyen kéréssel a vezetőség elé. A vezetőség más belátásra akarta bírni a szor­galmas fiatalembert. Nem si­került. A közgyűlés úgy hatá­rozott, hogy elengedik. Szabó János azonban egy hét múltán visszatért a faluba. De a köz­gyűlés már nem vette vissza a tagok sorába mondván, miért ment el, hiszen jó dolga volt a szövetkezetben. A fiatalember azóta nem dolgozik sehol. Med­dig lesz ez így ráiksi elvtársak? Kálmáncsán a Papp-család 12 hold földet vitt be a Béke Tsz-be. Erzsiké, aki a szövetke­zet megalakulásáig szüleinek segített, most az erdészethez jár napszámba. Pedig szükség volna a szövetkezetben is az ő dolgos -kezére. S ha megnéz­zük a körülményeket, látjuk, hogy itt többet is keresnek, mint az erdészetnél. A Béke havonta 10 forintot oszt mun­kaegységelőlegként. Az év vé­gére pedig — a tavasz azt mu­tatja — meglesz a 46 forint Tehát neki is jobb volna a szö­vetkezetben. Jövedelmezőbb és biztosabb. A falvak parasztfiataljainak jövője: a termelőszövetkezet. De azért, hogy falun is a kor­nak és igényeknek megfelelő környezet legyen, a fiatalok­nak is becsületesen ki kell venni részüket a munkából. Németh Sándor dogságot adó másik világról. Persze amikor a városiban vol­tak, húzta őket a tavasz, a nyár vissza a hűtlenül elha­gyott földhöz. Húzta őket az ismerős világ, a szomszédok, a rokonság és a föld. És sokan közülük mégsem mentek, mert úgy vélték, hogy odahaza már nem találnék meg számításukat. Ha most végigmegyünk me­gyénk falvaiban, akkor láthat­juk, hogy a termelőszövetke­zetekben mind több a fiatal. A ráksi Üj Élet Tsz-ben például húsz fiatal dolgozik. A sornogy- szili Petőfi Tsz-ben több, fiata­lokból álló munkacsapat van. A Szakma Ifjú Mestere címért versenyzők elővizsgája a MÁV-nál A Vasutas Kuiitúrotthonban került sor a kaposvári csomó­pont 50 fiatal vasutas dolgozó­jának elővizsgájára. A megje­lenteket Hifner Ferenc, a KISZ alapszervezetek csúcstitkára köszöntötte. Elmondotta, hogy a Pécsi Igazgatóság területén mintegy 400 fiatal versenyez a Szakma Ifjú Mestere címért, s ez vasutas viszonylatban egyedülálló az országban. Ezután megkezdődött a fiata­lok elővizsgája. A megye min­den részéből érkezett vasuta­soknak szakmai és politikai kérdésekre kellett válaszol­niuk. Valamennyien alapos felkészültségről tettek tanúsá­got, s a vizsgáztató bizottságok ötven fiatalt javasoltak a jövő héten sorra kerülő végső vizs­gára; Két párton kívüli aktíva Gömbölyűdnek, telnek a zsá­kok. Szorgos asszonykezek sze­dik a borsót. Nagy Lajos párt­titkár is ott sürgölődik a nők között. Ide is, oda is van egy- egy kedves szava. Biztatja a 2-es számú munkacsapat tag­jait, tegyenek ki magukért. Sebesen jár a nők keze, az üres zsákok elfogynak, el kell szalasztani az egyik fiút, hoz­zon a telepről néhányat. A bor­sóföld tarkáink az asszonynép­től. Viccelődnek, csipkelődnek egymással, így könnyebben megy a munka. A sor szélén halad Horváth Lajasné mun­kacsapatvezető. Míg fél szem­mel az utat kémleli, jön-e már az a fiú az üres zsákokkal, ke­ze boszorkányos gyorsasággal szedi a borsót, s még társalog is a mellette dolgozókkal a tsz dolgairól. Horváthné a párton kívüli aktívahálózat tagja. Kötelességének érzi dol­gozótársai nevelését. Amit tesz, szíve szerint teszi, látszik ez minden mozdulatából, érződik minden szavából. Kezdettől fogva ezt a mun­kát végzi a tsz-ben. Megyei ta­nácstag, ülnök a járásbírósá­gon, vérében van már az em­berek nevelése, ügyeik intézé­se. — Szeretem ezt a munkát. Ami­kor együtt vagyunk, mindig arról van szó, hogyan mehetne még jobban a munka, hogyan vonhatnánk be dolgozni azokat is, akik eddig nemigen törték magukat. Mert aki minden nap rendszeresen és becsülete­sen kijár a mezőre, nem jó szemmel nézi azokat, akik hú­zódoznak, másfelé tekeregnek. Ott van például özv. Teveli Lajosné. Egyéni korában 13 hold földet művelt a fiával, meg a lányával. S most gazban hagyja a kimért földet, gyere­kei meg Pesten dolgoznak. Egyik-másik asszony 1900, meg 1200 négyszögöl répát is meg­egyel, ő a felét sem Ez per­sze nem tetszik az asszonyok­nak. Neki nem kell a mezőre járni? Csak mi dolgozzunk mindennap? — kérdik. S bi­zony sok gondolat rajzik az agyakban ilyenkor. Nem köny- nyű a legmegfelelőbbet kivá­lasztani, és megértetni min­denkivel. Pedig ez egyúttal az állásfoglalást is jelenti. A 2-es számú munkacsapat zömében asszonyokból áll. Leány kevés akad. Mindenki dicséri Szél Marikát, Szűcs Évát, Teveli Mártát és Túli Juliskát, mert napról napra pontosan megjelennék a mun­kában. — Ezt a többi fiatal is meg­tehetné — jegyzi meg Hor­váthné. — Meg a nyolcadiko­sok is kijöhetnének tanítás után segíteni. Túli Anikó pél­dául szorgalmasan kijár bor­sót szedni. Ma délelőtt itt volt az elnök a mezőgazdásszal. Nekik is az a véleményük, a többi gyerek is segíthetne. — Majd a vizsga után jobban ráérnek — veti közbe a párt­titkár. — Most a tanulás az el­ső. Kis szünet áll be. Horváthné tori meg a csendet. Lassan, komótosan kezd a beszédbe: — Májusban történt, répa­kapáláskor. A másik munka­csapattal dolgoztunk együtt. A mi asszonyaink egyedüli nők a családban, nincs aki segí­tene nekik, maguknak kell otthon a jószágot ellátni, a vacsorát megfőzni. A másik munkacsapatban dolgozó asz- szonyoknak van otthon segít­ségük, jobban ráérnek. Lema­radtunk a munkában, látszott, hogy estig nem fejezzük be a kapálást. A másik munkacsa­pat azt javasolta, dolgozzunk este 9-ig. Láttam, hogy addigra sem végzünk. Másnap szom­bat következett. Az asszonyok olyankor takarítanak, nem szí­vesen jönnek ki a mezőre. Én mégis azt mondtam nekik, menjünk most haza, ne marad­junk 9-i,g, de szombaton reg­gel találkozzunk újra, s fejez­zük be a munkát. S másnap reggel mindenki eljött, és két óráig kapált ebédelés nélkül. Nagy szó volt ez, örültem is neki nagyon, mert munkám eredményét éreztem benne. A borsóföldnől a györöki Kossuth Tsz telepére indulunk a párttitkárral. Az irodák, is­tálló, magtár található itt. Túli József magtárost keressük. Ö is tagja az aktívahálózatnak; így kezd szóba: — Előmozdítani a tsz fejlő­dését — ez a párton kívüli ak­tívák legfontosabb teendője; Meg kell győzni a tagokat, hegy mindenkinek jobb, szebb lesz az élete, ha becsületesen dolgozunk. Az emberek nem egyformák. Van, aki vonakodik munkába menni. Az ilyeneket biztatni kell, rápirítani, meg­győzni. »Ember, a vezetőség nem tehet csodát, gazból nem lehet forintot csinálni, csak a becsületes munka teremti meg az anyagi javakat!« Okos szóból mindenki ért — csak nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy mindenkihez eljuttas­suk azt. A raktárban nagy zsákok he­vernek a földön. 651 kiló gyap­jú rejtőzik bennük. — Harmincötezer forintot ér mondja Túli elvtárs. — Egy havi munkaegységelőleg ki­telik belőle... — Nagyon tetszett az embe­reknek a premizálás. A lucer­nakaszálás úgy ment, mint a karikacsapás. Az emberek két nap alatt végeztek vele, pedig több minit 100 hold területet kellett lekaszálni. A családta­gok is jobban bekapcsolódták a munkába. Serkentette őket a prémium. Véleményem sze­rint a párton kívüli aktívák azzal is jó szolgálatot tesznek, ha mindig figyelik az emberek hangulatát, s ha valami baj Van, orvosolják azt, vagy fel­hívják a vezetőség figyelmét az orvoslásra! Lajos Géza Bene Nándor a TRANSZVILL 2-es telepén az utolsó simí­tásokat végzi nemrég beadott újításán. Kemény fémlapka ötletes alkalmazásával számottevően megnövelte a Bow­den epirálozógép élettartamát, iNVSNNNVNStNNVNNNNXVNNNVVNNVNSiiStNNNVVVXVVVNVVVVVVVNVtNNVNNVVNV SVNNVSNNVNNNNNNNSNVNNXNNNNNNV'V ­BERKESI ANDRÁS « (53) ■ István kíváncsian nézett be­le. Először nem akart a sze­mének hinni. Táncoltak előtte a felnagyított képek. Egyre tá­guló szemmel, kábuló aggyal, mindig gyorsabban és gyorsab­ban lapozgatta a fényképeket. Legújabb hadrendek, mozgósí­tási táblázatok, fegyverzetek, titkos parancsok és utasítások, megbeszélésekről készült jegy­zőkönyvek nagyított felvételei táncoltak szeme előtt. Azt hit­te, elájul. Rosszullét fogta el, arca olyan fehér lett, mint a napszívta gyolcs, szédült, tán­colt vele a szoba. Szavakat ke­resett, de csak értelmetlen hör- gés hagyta el ajkát. — Gyalá... zat... aljas ... ság... — Látta, hogy az ezre­des feláll. — Jöjjön — hallotta a pa­rancsoló, hideg hangot. Enge­delmesen felállt, és megindult Don ovi« utón. Az őrnagy kö­vette. T? ’?i rogyadoztak. Me­leg volt a szobában, mégis összekoccaníak a fogai. Át­mentek egy másik elsötétített szobába. Donován felkattantot- ta a villanyt. Modemül beren­dezett mozihelyiség volt. — Üljön le — parancsolta az ezredes. Gépiesen leült. Szemét be­csukta. Üjból hallotta a vil­lany kattanását, a szoba sötét­ségbe borult. A mozigép hal­kan duruzsolni kezdett. Mikor «aemét felnyitotta, felkiáltott. Ott látta magát a mozgóképen. Pál atya ült az asztal mögött. Aztán hangját hallotta. És le­pergett előtte minden, ami a másik szobában történt megér­kezésekor, és újból hallott min­dent, amit Pál atyával és Clairk kapitánnyal beszélt. És ami legborzalmasabb volt, nem hallotta, hogy Clairk kénysze­rítette volna őt. Szeme elé tar­totta a kezét. — Nos — hallotta Donován hangját —, még most is azt állítja, hogy kényszerítették? Vajon mit szólnának ehhez a kis felvételhez odaát, a vas­függöny mögött a kémelhárító tisztek? A film második ré­sze, amikor az anyagot átadja, most készült. Azt majd holnap nézzük meg. Azt javaslom, ba­rátom, hogy most menjen fel a szobájába, és gondolkozzon. Holnap majd beszélgetünk. Tá­lán jobb belátásra jut. A teremben világos lett. Ist­ván szédülten felállt. Engedel­mesen követte az őrnagyot. Felmentek az emeletre. A fia­tal férfi kinyitott egy ajtót. — Lépjen be! Belépett. Az ajtó becsapó­dott mögötte, ösztönösen kö­rülnézett a szobában. Kényel­mesen berendezett helyiség volt. Szőnyegek, képek a falon. Alacsony ágy, szekrény, egy kis asztalka, két fotel. Az asz­talon könyvek, újságok. A szobából ajtó nyílt a fürdőszo­bába. Feltűnt, hogy az ablako­kon erős vasrács volt. Hátrané­zett. Az ajtón nem volt kilincs.' Fogoly volt. * * * Ugyanebben az időben Frédi Sónyi Évánál tartózkodott. A lány érezte, hogy valami bánt­ja a férfit. Frédi szemében lát­ta a kegyetlenséget, és megint a félelem markolta össze szí­vét. Eszébe jutott mindaz, amit Vildmajnn annak idején el­mondott a férfiről. »Sohase fe­lejtsd el, hogy Frédi kegyetlen; Nem ismer tréfát. Könyörtele­nül leszámol mindazokkal, akik útját állják, vagy elképzeléseit keresztezik. Vigyázz, Éva, na­gyon vigyázz!« Szinte hallotta a főpincér hangját; Frédi ott ült az állólámpa alatt, és mereven nézte őt. Sze­me most nem mosolygott. A jégcsapok csillognak olyan hi­degen, mint ahogy most a férfi szeme csillogott. Éva szerette volna megszakítani a kínos csendet, de nem merte. Kény­szeredett mosolyát a férfi nem viszonozta, és ez a hideg me­revség elzárta a közeledés to­vábbi útját. — Ülj ide! -— parancsolta Frédi, és a szemben levő fo­telra mutatott. Hangja kimért voilt. A lány szó nélkül enge­delmeskedett — Hány éve dolgozol az ame­rikaiaknak? — kérdezte a fér­fi. — Három éve; — És a vőlegényed? — Az négy éve... Negyven­öttől kezdve... — Éva lehaj­totta a fejét. Nem bírt a férfi szemébe nézni; ,vótastoyed ^'|bIZTATÓ JELEK DARÁNYBAN vezett — Igen. — Rajta kívül még ki tudta,: hogy kémkedsz? — Senki. ■— Mikor a vőlegényedet le-^ tartóztatták, te hogyan marad-: tál szabadon? — Nem vallott rám, és sem-; mi bizonyíték nem volt.;: — Értem — válaszolta Frédi.: — És mondd csak, de nézz a' szemembe — szereted még a; vőlegényedet? — Szeretem. —‘ Megmentése érdekében; mire volnál hajlandó? Éva habozás nélkül rávágta:: — Mindenre! — Még a saját életedet feláldoznád? — Fel. Az én életem már; úgy sem ér semmit — felelte: halkan a lány. — Mit értesz ezen? Éva hátrasimította haját. — Mit? — kérdezte. De in-: kább önmagához intézte a kér-: Hosszú esztendők óta vajú­dik a darányi művelődési ott­hon dolga. Az otthont ugyanis csak az esetleges falugyűlések, ünnepségek és a szombati meg ja vasárnapi mozielőadás al­kalmával látogatta a falu né­pe. Kihasználatlanul állt a szép kultúrterem, mert a kul- túréletet csak egy-egy fellob- banás jelentette. Próbálkoztak ugyan a fiatalok, de az első lépést mindig csak pár hónap múlva követte a második. Hiányzott az egységes akarat :a falu fiataljaiból. Ennek az volt az oka, hogy egy részük a termelőszövetkezetekben, má­sik részük pedig a gépállomá­son dolgozott. Ha a fiatalok a faluban kezdtek el valamilyen ^színdarabot tanulni, akkor az ielső próbák után már csak a ^szövetkezetben dolgozó fiata­lok jöttek össze, mert a gép­állomáson dolgozókkal az ot­tani KISZ-szervezet egy má- i ^,-,‘Sik színdarabot kezdett el ta- dést, mint a férfihoz. — Frédisnul,ni. , , aztán általában — folytatta halkan, elgondol-^roindkét kísérlet^dugába dőlt kodva —, én tisztán látom ön- ~~ ~ magamat, életemet, jövőmet.; Nincsenek ábrándjaim, illú­zióim. — Mondd, ez érdekel. Éva egy kis ideig hallgatott.: Azon gondolkodott, hogy el­mondja-e őszintén érzéseit.: Tudta, hogy Frédi valamire! készül, nem ok nélkül vallat­ja. Tegnap óta megint nem volt; kábítószere, és a kokain hiá­nya már erősen éreztette hatá-í sát. —• Folytatjuk — 'már az elején. Mert nem si­került közös nevezőre hozni a Ékét KISZ-szervezet munkáját. »A gépállomásiak úgy gondol­kodtak, hogy nekik is van kul­túrtermük, hát miért ne ott ’mutassák be a színdarabot? ^Mintha az nem lett volna ^mindegy! Az idősebbek a negyvenöt Jutáni éveket emlegették, ami­dkor sok szép színdarabot ját­szottak a falusi fiatalok. S |ezek az idős emberek büszkék 'az akkori sikerekre. I — Csináljunk valamit, ne hagyjuk örökké a múltat em­legetni — mondták a pedagó­gusok. — Vegyünk elő egy szép darabot, és tanítsuk be az iskolásokkal. Biztosan megjön a kedvük a siker lát­tán a fiataloknak is. így kezdték el tanulni az is­kolában Gáli István pedagógus vezetésével három hónappal ezelőtt a Csipkerózsika című mesejátékot. A szülői munka- közösség, élón a községi orvos­sal, a díszleteket és a színpa­dot meg a szükséges kelléke­ket készítette el. Szerelték a villanyt, árulták a jegyeket,- és csinálták, amit kellett. S a múlt hónap egyik vasár­napján felgördült a színpad függönye, és mintegy négyszáz ember derülte végig az elő­adást. A siker íme megszüle­tett. Azóta a művelődési ház­ban közkívánatra kétszer meg kellett ismételni az előadást. A siker híre eljutott a szom­szédos falvakba is, úgyhogy a Csipkerózsikát ott is elő kel­lett adni. Persze más is történt az el­ső sikeres szereplés után. A fiatalok elkezdték tanulni a Cigány című háromfelvonásos vígjátékot, és ismét megala­kult a KISZ népi tánccsoport­ja. 12 lányból áll a csoport. Kezdők ugyan, de nagyon lel­kesek. Gáli István vezeti őket — a tanítás és a színdarab próbái mellett még erre is ta­lál időt. Pedig a szomszéd fa­luban lakik, onnét jár be ta­nítani. Biztató jelek ezek Darány- ban. Jó kezdet, legyen még jobb a folytatása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents