Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-01 / 128. szám
Szerda, I960, június I. s SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA KATASZTRÓFÁK FÖLDÜNK ÉLETÉBEN A földrengés H.cvés dolgot hiszünk olyan biztosnak és szilárdnak, mint a talajt a lábunk alatt. Különösen érvényes ez itt Magyar- országon, ahol két földrengés között több évtized telik el teljes nyugalomban. Annál megdöbbentőbb aztán, ha egy napon reggel például nem az ébresztőóra megszokott hangjára ébredünk, hanem arra, hogy megmozdult és megszólalt lábunk alatt a Föld. Nemrég — 1956. január 12-én - Budapestet ébresztette így a máskor nyugodt és megbízható Föld- ailyánk. Ez és az ez év február 29-i agadiri földrengés, valamint a chilei földrengés aktuálissá teszi ennek a kérdésnek, a földrengések problémájának részletesebb tanulmányozását. A földrengésre vonatkozó tudomány, a szeizmológia viszonylag későn, csak mintegy 150—200 éve fejlődött ki. 'Lomonoszov, a zseniális orosz természettudós 1757-ben elmondott beszédében fogalmazta meg először tudományosan a földrengés jelenségét, s ettől számíthatjuk a tudományos földrengéskutatás, a szeizmológia kialakulását. Ma a földrengéseknek három csoportját különítjük el. Ezek: 1. beszaka- dásos, 2. vulkanikus, 3. tektonikus rengések. Beszakadásos rengések Egy 1446-ból származó orosz krónika szerint »Moszkva városa éjjel 6 órakor megremegett, a Kreml, az épületek és a templomok meginogtak«. Ezt az első feljegyzett moszkvai földrengést — amelyet a történelem folyamán eddig mindössze kettő követett — csak magában a városban, illetve közvetlen környékén érezték. Az ottani földkéreg felépítését ismerő geológusok ezt a természeti jelenséget a beszakadásos rengések közé sorolják. Moszkva alatt 10—13 m mélységtől felfelé egy régi. még a Föld ókorának karbon időszakában keletkezett mészkő van, amelyben a víz oldó hatására hatalmas üregek, barlangok keletkeznek. A Metro építése során a város alatt számos ilyen eredetű barlangot találtak, ezek bővülése jelenleg is folyik. Ha egy barlangüreg akkorára nő, hogy nem tudja tovább a mennyezetét tartani, az beszakad. A hatalmas robajjal lezuhanó kőzettömeg megrázza a környéket, és földrengést okoz. A beszakadásos eredetű rengések szerencsére csak kis — mintegy 30—40 km sugarú körben — érezhetők. Kárt csak a beszakadás közvetlen környékén tesznek, és viszonylag ritkák a másik két rengéstípushoz képest. Vulkanikus eredetű rengések Vulkáni kitörésekkel szinte elmaradhatatlanul járnak együtt földrengések. A vulkáni csatornában felemelkedő magma az útjába kerülő mellékkőzeteket tördeli, repeszti, és az a felszínen szintén földrengésekként jelentkezik. A megrázott földterület sugara viszonylag szintén kicsi — legfeljebb 30—50 km —, és pusztítása a tektonikus rengésekhez képest szintén jelentéktelen. Ezek a rengések, amelyek többnyire megelőzik egy-egy vulkán kitörését, inkább csak olyan szempontból jelentősek, hogy a környék lakosságát idejében figyelmeztetik a veszélyeztetett terület elhagyására. Tektonikus rengések A hegyvidéken kirándulók az út mellett vagy kőbányákban gyakran láthatnak olyan kőzeteket, amelyekben sok millió évvel ezelőtt élt tengeri állatok — egysejtűek, kagylók, csigák, rákok stb. — maradványai találhatók. Felvetődik ilyenkor a kérdés, hogyan kerültek ezek a tengeri maradványok egy a tengertől több száz km-re lévő, több száz méter magas hegy tetejére. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a Föld története során hazankat sokáig tenger bórítottá, s az csak a föld- történet legújabb szakaszában, mintegy 6—7 millió évvel ezelőtt húzódott vissza. A szilárdnak vélt földkéreg nagy része függőleges és vízszintes irányban egyaránt mozog. A süllyedő területek elérve a tenger szintjét hamarosan víz alá kerülnék, viszont a tengereknek azok a részei, ahol a földkéreg emelkedik, évmilliók sorául egyre sekélyebbek lesznek, majd a tenger szintjét elérve az egykori tengerfenék szárazfölddé válik. Azokon a részeken, ahol a tengeri üledékes kőzetek — amelyek az említett ősmaradványokat tartalmazzák — régi, szilárd, konszolidált földkéreg-részre ülepednek, nagy területeken összefüggő, zavartalan településűek. Ilyen rétegekből áll pl. az előbb már említett Moszkva alatti karbonkorú mészkő. Más helyeken azonban azt tapasztaljuk, hogy a rétegezés egyrészt nem vízszintes, másrészt helyenként a rétegek egy sík mentén — mintha késsel vágták volna el — megszakadnak, és a túloldalon más rétegek folytatódnak. Ezeket az elmozdulási felületeket vetődési síkoknak nevezzük. Előfordul az is — nálunk pl. a Bükk és Mecsek hegységekben —, hogy a kőzetrétegek nemcsak hogy nem vízszintesek, hanem hullámosra gyűrt alakban helyezkednek el úgy, mint egy asztalon az összegyűrt terítő. Mindezek a formák arról tanúskodnak, hogy a földkéreg mozgásban van. Az ilyen kéregmozgásokat nevezik a geológusok tektonizmusnak. A nagy földkéregtömbök elmozdulásakor felszabaduló energia rengések formájában terjed tova. Az ilyenkor keletkező földrengéseket, amelyek egyébként a legpusztítóbb erejűek, és a legnagyobb területre terjednek ki, nevezzük tektonikus rengéseknek. A földkéregnek azokat a pontjait, ahol az elmozdulás végbement, tehát ahonnan a rengések kiindulnak, nevezzük hipocentrumnak, efölött helyezkedik el a felszínen a legerősebben megrázott terület, az ún. epicentrum. Mennél mélyebben következik be az elmozdulás, annál nagyobb területet ráz meg a rengés. Az elvégzett mérések és számítások alapján kétségtelen, hogy a földrengés-fészkek többsége 50 km-nél ntm mélyebb. A legerősebb rengések kb. 30—40 km mélységű fészkekből indulnak ki, és csak ritkán mutatnak ki ennél mélyebb hipocentrumot. Ilyen mély fészkű rengéseknél a Föld felszínén nem megy végbe jelentős változás, ha azonban a hipocentrum a felszín közelében van. a rengés után gyakran jelentős felszíni eltolódást eredményez. Az 1906-ban lejátszódott katasztrofális kaliforniai földrengésnél, amely San Franciscoi is romba döntötte, a tengerparttal párhuzamosan egy 600 km hosszú vetődés született, s annak mentén helyenként 1,3 m-es függőleges és 7 m-es vízszintes eltolódást észleltek. 1861- ben a Bajkál tó mellett egy 260 négyzetkilométer területű rész a rajta élő emberekkel, csordákkal együtt átlag 3 m-re zökkent a tó színe alá. Az 1855. november 1-én bekövetkezett lisszaboni földrengés alkalmával, amely néhány perc alatt döntötte romba a várost, és 60 ezer embert ölt meg, a lakosság életben maradt része a tengerpartra menekült. A következő rengésnél azonban a part hosszai szakaszon elvált a szárazföldtől, és az odamenekült 32 ezer emberrel együtt a tengerbe omlott. Ilyen hatalmas, tektonikus mozgással kapcsolatos földrengés tette valószínűleg tönkre és süllyesztette egyetlen éjszaka az óceán fenekére a történelem előtti idők regés At- lantisát. Platon »Timaion« c. dialógusából ismerjük ezt a történetet. Solon előtt 8000 évvel Atlantis király hatalmas csapatai éién az egész Földközi-tenger partvidékét meghódította, és hódításainak csak az vetett gátat, hogy a Gibéal- tári-szorostól nyugatra eső szigeteken elterülő birodalma földrengés következtében egyetlen éjszaka eltűnt a tenger alatt. A mondát valószínűvé teszi, hogy az említett terület valóban erősen földrengé- ses, és ezt a legutóbbi, a leírt helyhez közel eső Agadir pusztulása is bizonyítja. Az 1929-es évbe'n — amely egyébként is bővelkedett földrengésekben — a Krim-félszi- get lakosaiban látszólag jogosan tört ki pánik a fenti mondával kapcsolatban. 1927 szeptemberében 250 földrengést észleltek a Krimben egy hónap alatt, köziílük nem egy katasztrofális volt, annyira, hogy a félsziget déli, Fekete-tenger alatti folytatása még tovább süllyedt a tenger színe alá. Jogosnak látszott az aggodalom, hogy a félsziget hamarosan az Atlantis sorsára jut. A területen végzett tudományos mérések azonban kimutatták, hogy az említett tenger alatti déli szárny a földrengéskor tovább süllyedt, maga a félsziget azonban ugyanakkor emelkedett, és ezért a Szovjetunió e paradicsomi szépségű részének a mondabelihez hasonló pusztulásától nem kell tartanunk. Évszázadunk legtragikusabb európai földrengése az 1908. december 28-án bekövetkezett Messina környéki földrengés volt, amelynél néhány perc leforgása alatt egyedül az említett városban 83 ezer ember pusztult el. Az egyik szemtanú, az amerikai Washington hajó parancsnoka a következőket mondta: »Palermóból jövet Messina kikötőjéhez közeledtünk. A világítótorony közelében reggel 5 óra 20 perckor hajóm rettenetes lökést kapott, és magasra dobatott. A tenger nem volt viharos, úgyhogy arra gondoltam, hogy zátonyra futottunk. Ugyanabban a pillanatban a világítótorony kialudt. Nagy vigyázattal lassan haladtunk tovább, és azzal a< nyugtalan érzéssel, hogy a Szá razon valami szerencsétlenség történt. A lökések később megismétlődtek, és mindannyiszor',' mennydörgéses morajlás hal-' látszott a Föld mélyéből. 7] órakor, amint a köd lassan fel-' szállt, előttünk feküdt az el-] pusztult város.« > Egy másik életben maradt] szemtanú ezt írja: «Olyan volt,i mint a vihar, üvöltött és] mennydörgőit. A talajt föl-1 tépte és körbeforgatta. Nem] láttunk semmit, porfelhők foj-> fogattak bennünket. A vízve-1 zeiéki csövek megrepedtek, a\ talajrcpedésekből zúgó szökőkutak lövelltek fel, s az embereket hideg vízzel fecskendezték be. Világítógáz robbant, és lángok csaptak föl. A porhoz fojtó füst keveredett, és a A termálvizek felhasználásának távlatai a Szovjetunióban Szovjet tudósok tervezetet készítettek, amely lehetővé téSZi, hogy a legközelebbi években a föld alatti termálvizek felhasználásával megszervezzék több mint 60 város és 100 mezőgazdasági kerület távfűtését. A tudósok kiszámították, hogy egy százezer lakosú város távfűtése több mint 10 millió rubel értékű fűtőanyag-megtakarítást jelent az államnak. Az említett 60 város közé tartoznak olyan nagyvárosok iS, mint a szibériai Omsz és Tyumen. Szibériában a föld alatti termálvizek valóságos »óceánjára« bukkantak, A tudósok már elkészítették a Szovjetunió európai részében található termálvizek térképét. A Szovjetunió első geotermikus erőművét Kamcsatkán építik meg. a légrázkódásoktól összerontva csak szaporították a halottak szamát.« Marim Gorkij olaszországi útja során szintén szemtanúja] volt. ennek a földrengésnek, és, beszámolójával irodalmi emléket állított ennek a katasztró-] fának. «A Föld hangosan bömbölt, nyögött, alapjaiban ingott és hullámzott, mély répe-< dések nyíltak rajta, mintha Orvosok iskolahajója November eleién Le Havi-'' kikötőiéből ütnák indul a Földközi-tengerire égy hajó. Fedél’ zetén 500 német, osztrák, svájci és más európai országok orvoséi megismerkednek a járványos megbetegedések gócpontjaival. Ä hajó Le Havre ból Qénuába megy, és közben kiköt Lisszabonban, Tangerben és Tuniszban. Lisszabonban az orvosok meglátogatják a nemrég elkészült trópusi betegségek intézetét, ahol különféle járványokkal, többek kötött a maláriával foglalkoznak, Tangerben a lepra terjedéséről szereznek értesüléseket, Tuniszban pedig az egyiptomi trachoma nevű szembetegséget tanulmányozzák. Hogyan fejlődtek ki a vércsoportok? R. A. Dart professzor, a dél-afrikai Witwatersrand egyetem kutatója legújabb tudományos munkájában beszámolt arról, hogy miképpen keletkeztek a különféle emberi földrengéstől megkímélt házakig vércsoportok. A professzor megállapításai szerint az émbe eredeti vércsoportja a nullás vércsoport volt. Ebből fejlődött mutáció révén az A, illetve a B vércsoport. Daft kifejtette, hogy az A vércsoport őshazája Észak-Európa, a B csoporté pedig India. A vércsoport-vizsgálatokból levont következtétések arra mutatnak, hogy a történelem előtti időkben legalább három nagyarányú népvándorlás történt. 1. e. 6500 körül az A vércsoporthoz tartozó nomád néptörzsek olyan hatalm-as arányú népvándorlást folytattak, hogy kihatásai eljutottak egészen Polinéziáig, Ausztráliáig és Amerikáig. A B vércsoporthoz tartozó néptörzsek viszont i. e. 4000 körül Indiából kiindulva különböző Hányba , . , . , ,, , költöztek, és a Közel-Keleten élő, A csoporthoz tartozó törvalaműyen évszázadok óta al-f zsekkel keveredve megteremtették az A B vércsoportot. A vo hatalmas ofias ebredt vol- ■ B vércsoport elsősorban Észak- és Kelet-Afrikában, valamint az egész ázsiai szárazföldön terjedt el. De még i. e. 3000-töl 1000-ig is tovább folyt a B és A vércsoportok kicserélődése Észak-Afrikában, Európában és Kelet-Ázsiában. na fel méhében, és most forgolódna, vakon mászkálna a sötétben, izmait próbálgatná, és fölszakítja a Föld kérgét. Épületeket dönt az emberekre és az állatokra, az épületek megrendülve és inogva hajlonga- nak, lehullanak, betemetik keskeny utcákat és az embere két, összetörik, szétroncsolják' az emberi testeket. A föld alat-‘ ti üvöltés, a kövek hullása, ai fák süvöltése elnémítja a se-b gélykiáltásokat, az eszelős kiál-i tozást, a sebesültek jajgatását.] A Föld hullámzik, mint ai tenger, lerázza melléről a pa-' lotákat, viskókat, temploma-1 kát, kaszárnyákat, börtönöket' és iskolákat, minden rendülés-\ sei asszonyok és gyerekek, gaz-' dagok és szegények, müveitek] és tudatlanok, istenhívők és is-1 tentagadók százait és ezreit] semmisítve meg.« < Tengerrengések Ha figyelembe vesszük, hogy a Föld felületének 71 százalékát tengerek és óceánok borítják, egyáltalán nem meglepő, hogy a földrengés-fészkek jelentős része nötn a kontinensekre, hanem tengerekre esik. A tenger alatti kábelek szakadása és a megismételt mélységmérések sokszor jelentékeny változásokat jeleztek a tengerfenék domborulatában. Ezek a rengések túlnyomóan tektonikus eredetűek. A ritkább vulkáni rengések csak kis mélységű tenger részekből származhatnak, mert a mély óceánok fenekén végbemenő vulkanikus kitörések esetében a nagy vízoszlop nyomása miatt gőzök egyáltalán nem keletkezhetnek, és így robbanásokkal sem számolhatunk. A tengerrengéseket természetesem elsősorban a hajókon észlelik. A nyílt tengerem ritkán következik be katasztrófa, az utasok alulról vagy oldalról jövő hirtelen ütést éreznek, mintha a hajó zátonyra futott volna. Nem egy esetben jeleztek ezen az alapon a régi utazók tengeri zátonyokat térképeiken ott, ahol erről szó sem volt, csak éppen tengerrengés érte a hajót. Ha a partok közelében éri utói a hajót a rengés, a hatás sokkal súlyosabb. 1854. december 23-án az orosz »Diana« hadihajó Tokió kikötőjéhez közeledett. A legénység hirtelen hatalmas erejű lökést érzett, az előzőkig nyugodt tenger erősen hullám- zani kezdett. «A hajó mint örvénybe vetett kis forgács forogni, reszketni, ugrálni kezdett« — írja a hajó egyik utasa. «A kötélzet recsegett, az' oldalak megrepedtek, a ’hajó] hol az egyik, hol a másik olda-' Iára dőlt. A víz özönlött, s a\ fregatt recsegve-ropogva a bal-' oldalára dőlt. Megkapaszkod-] tunk a jobboldalon, és a fene-' ketlen mélység fölött függ-\ tünk. Amikor minden meg-1 nyugodott, a fregatt japán] épületek romjai, összetört csónakok, vízbefultak holttestei,\ iszap és házrom, a tengerfe-S nékről felemelkedő különbözői törmelék és szemét között állt.«Í Néhány nap múlva a súlyosa^ ij sérült fregatt elsüllyedt. Aj» tengerremgések a leírtaknál? sokkal pusztítóbb jelensége^ azonban a szökőár, amely egy-/ alkalmával hatal-> A tej, mint a sugár betegség ellenszere A világ különböző országaiban mostanában rendezik meg a »tej világnapját«. Ausztriában május 18-án hatalmas propagandahadjáratot indítottak a »tejnapon«, és ebből az alkalomból ismertették a tej és a tejtermékek különféle gyógyhatását. Sok nép jóval, mielőtt még a tejterméíek gyógyhatását tudományosan igazolták volna, nagy sikerrel alkalmazta a kefirt, a joghurtot, a savót, pl. a tuberkulózis leküzdésére. A lappok tejfogyasztással gyógyították a gyomorfekélyt, és Cleopatra óta köztudomású, hogy a szamártejben való fürdés a szépség és fiatalság egyik elismert biztosítéka. Dr. Corry Mann angol orvos néhány ezer iskolás gyermekkel folytatott kísérletei révén bebizonyította, hogy mennyivel ellenállóbbak a betegségekkel szemben azok a gyermekek, akik egész éven át legalább napi negyedliter tejet fogyasztanak. A rádióaktivitás okoz'a su- gérbetegség ellen a magas kalcium tartalmú tej igen fontos szerepet tölt be. A kalcium mellett a tejben lévő laktofla- vin, B6 és B12 vitaminok ugyancsak hozzájárulnak ahhoz, hogy a szervezetet a sugárbetegséggel szemben ellenállób- bá tegyék. Mennyit nyom a bőrünk? egy renges aiKaimavai narai-j más pusztítást vihet végbe par-/ ti településekben. í A már említett 1755-ös lisz-/ Kiszámították, hogy egy felnőtt ember bőrének a súlya kb. csontjainak súlyával egyezik, sőt a bőr még valamivel nehezebb. Egy 70 kilós ember bőre átlag 12,4 kilogramm, csontja pedig 12,2 kilogramm súlyú. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az ember átlag több mint 12 kilogramm bőrt «cipel«, és ugyancsak valószínűtlennek hangzik, hogy csontjai viszonylag milyen könnyűek. Számításba kell venni azonban, hogy csontjaink üregesek, és több helyütt igen vékonyak. szabom és 1908-as messinai fölrengésekmél az emberáldo-I zat jelentős hányadát a medre, bői kilépett tenger okozta. Ezt] a hatást a nagy folyamok töl-1 esértorkolata még növeli, mert' a fokozatosan összeszűkülői keresztmetszetű torkolatban szökőár föltorlódik. Az 1737-es] indiai földrengéskor a Ganges] 12, az 1876-os rengés alkalmá-1 val a Brahmaputra 13 méter-i rel emelkedett a szokásos legmagasabb vízállás fölé. Mind-1 kettő hatalmas pusztítást végzett, és egyedül ez a két szökőár együtt mintegy fél millió embert ragadott a hullámsírba. A legutóbbi chilei föld rengéssel kapcsolatos szökőár] ugyancsak hatalmas pusztítást végzett. Kőkorszakbeli néptörzs; Délkelet-Ázsióban Lucien Bernot francia néprajztudós Öt hónapot töltött Llelet-Pakísztánbau a Gangesz folyó torkolatánál élő marma törzs között. Ez a primitív, dzsungelben élő néptörzs még részben kőkorszakbeli színvo- .union él, »olyan paradicsomi állapotok között, mint a közmondásosan boldog cséndes- óceáni szigetek lakossága«. Bernot eLmóndotta, hogy a törzs tagjai rendkívül primitív szerszámokkal rendelkeznek csak, semmiféle fémből készült tárgyat nem használnak, és semmiféle fegyvert nem ismernek. Érdekes., hogy a marma törzs tagjai saját írásjelekkel rendelkeznek, és a lakosság 97 százaléka »írástudó«. A szülök tanítják meg gyermekeiket írni és olvasni. Lehet-e az emberi életet hónapokra, sőt évekre „felfüggeszteni“? Az olasz Dogliotti professzor a Rómában megtartott nemzetközi sebészkongresszuson beszámolt hibernációs kísérleteiről, és különféle érdekes következtetéseket vont le a »biológiai halál« problémájával kapcsolatban. Felszólalásában felvetette a kérdést, nem lehet-e majd rövidesen néhány óra helyett néhány hónapra, sőt évre is felfüggeszteni az emberi életet. Elmondotta, hogy.a jégmezőkön sze- 5 rencsétlenül járt alpinisták teste sokszor évekig is tökéle- J tesen konzervált állapotban megmarad, szinte készen az új- 3 jáélesztésre. A professzor szerint a megfelelő feltételek •] mellett végzett fagyasztás valószínűleg lehetővé teszi majd, *■ hogy olyan hosszú útra lehes en elküldeni embereket a vi- t lágűrbe, amelyet normális körülmények között nem vol- 5 nának képesek átélni. A sebészet legújabb eredményeivel J foglalkozva Dogliatti beszélt az emberi szervek és szövetek j fokozott érzéstelenítéséről is, amely rövidesen lehetővé fog- ' ja tenni, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben le- / hessen átültetéseket végezni, sőt talán ezen az úton megva- 5 lósítható a fiatalítás problémája is. J /
