Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-07 / 133. szám

Kedd, 1960. június 7. SOMOGYI NÉPLAP m mm Ünnepség a megyei tanácson a IX. pedagógusnap alkalmából Városunk óvónői, tanítói, ál­talános és középiskolai tanárai vasárnap délelőtt a megyei ta- nácsszéldiáz nagytermében gyűltek össze, hogy megünne­peljék a IX. pedagógusnapot. Az ünnepség elnökségében helyet foglaltak városunk és megyénk politikai és állami vezetői. Jelen volt az ünnepsé­gen Ilku Pál elvtárs, a műve­lődésügyi miniszter helyettese is. A Hazafias Népfront városi elnöksége nevében Duha Tiva­dar nyitotta meg az ünnepi találkozót, s köszöntötte váro­sunk nevelőit a pedagógusnap alkalmából. Hangsúlyozta, hogy a magyar közoktatás tör­ténelmében sohasem fogott össze annyi nemes, jó szándék a lelkesedéssel, mint napjaink­ban. A továbbiakban Duha elvtárs a pedagógusnap társa­dalmi jelentőségét méltatta, majd városunk pedagógusai­nak sok sikert kívánt hasznos és szép munkájukhoz, ezzel átadva a szót a köszöntőknek. Elsőként városunk úttörői­nek egy csoportja üdvözölte a nevelőket, majd a KISZ kül­döttsége következett a köszön­tésben, szintén sok sikert, erőt, egészséget kívánva ahhoz a nagy munkához, amelyet a szocialista nevelés megkövetel pedagógusainktól. Ezután a városi nőtanács, majd pedig a szülői munkaközösség egy-egy küldötte köszöntötte a pedagó­gusokat. Az üdvözlések után Ilku Pál elvtárs emelkedett szólásra. Beszédében a pedagógus tár­sadalom felelősségére figyel­meztetett, arra, hogy mit vár a nép az oktatásügy bármely posztján álló dolgozóktól. Majd néhány gondolatot vetett fel a küszöbön álló oktatási reformról, céljáról, valamint arról, hogy a reformot a szo­cialista nevelés érdekében kö­zösen kell megvalósítani. Vé­gül jó erőt és egészséget kí­vánt pedagógusainknak mun­kájukhoz. Ezt követően a kiváló mun­kát végzett oktatási és techni­kai dolgozók jutalmazására a rendkívüli feljebb soroláso­kat Mikecz János, a városi ta­nács v. b. elnöke, valamint dr. Németi László, a megyei ta­nács v. b. elnökhelyettese nyújtotta át az arra érdeme­seknek. A IX. pedagógusnap alkal­mából városunkban 125 neve­lő és technikai alkalmazott kapott pénzjutalmat, ötven- hét pedagógust pedig soron kí­vül magasabb fizetési osztály­ba soroltak. Itt említjük meg, hogy me­gyénkből két pedagógusnak, Mitró Lászlónak (Balatonza- márdi) és Selmeczy Miklósnak (Nagyatád) a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a »Kiváló ta­került sor. A pénzjutalmakat, nár« címet adományozta. Pedagógusait ünnepelte Csurgó (Tudósítónktól.) Ünnepi díszbe ötözött szom­baton délelőtt a Csurgói Járási Tanács kultúrterme a pedagó­gusnap alkalmából. Bogdán Jenő járási művelődésügyi fel­ügyelő megnyitó szavai után Király Ferenc, a járási tanács v. b. elnöke meleg szavakkal köszöntötte a járás valameny­Pénz van.., i:: de nincs telek lakásépítésre — mondják a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés dolgozói. Már mi is szóvá tettük, hogy a kormányprogramban előirányzott lakásépítéshez nincs elegendő telek a város­ban. Most meglepetéssel hallot­tuk, hogy a Téglagyári Egye­sülést is telékhiány akadályoz­za nyolc-tíz lakás felépítésében. — Ugyanis — mondja az Egyesülés igazgatója, és elénk teszi az igazoló papírokat — az Építésügyi Minisztérium látva, hogy dolgozóinknak kedvezőtle­nek a lakásviszonyai, hozzájá­rult ahhoz, hogy az igazgatóság költségén még az idén nyolc­tíz lakást építsenek. A minisztérium azonban csak akkor ad pénzt, ha megvan a telek. A Téglagyári Egyesülés a kedvező ajánlat után levélben fordult az ÉM Városépítészeti Tervező Irodához, kérve, mond­ja meg, hol építhetnék fel a nyolc-tíz lakást úgy, hogy összhangban legyein a városfej­lesztési programmal. A Terve­ző Iroda nyolc helyet jelölt mag a városban. A javaslatot az Egyesülés elküldte a városi tanács műszaki csoportjához. A mintegy 400 forintba került telekjavaslatra azonban még a mai napig sem kaptak választ. Az Egyesülés igazgatója május 5-ón levélben kérte a városi tanácsot arra, hogy utalja ki a telket. A válasz ugyancsak elmaradt. Pedig mint mondot­ták az Egyesülésnél — ha te­lek lett volna, már maguk is elkezdték volna az építkezést, hogy időt nyerjenek. A bosz- szúságot tetézi, hogy a városi tanács nemrég elkérte a Tég­lagyári Egyesülés Május 1. ut­cai étkezdéjét azzal, hogy cse­rébe lakást ad helyette. Azon­ban ez is csak ígéret maradt. Joggal állapítják meg tehát az Egyesülés dolgozói, hogy a te- lekkiutalás halogatásával nem segítik elő lakásépítésüket, noha az építkezés nemcsak az ő, hanem a város lakásgond­jain is enyhítene. nyi pedagógusát. Megállapítot­ta, hogy a nevelők megértették a párt szavát, s máris szemmel látható eredményeket értek el a nevelésben. Összehasonlí­tást tett a ma és a felszabadu­lás előtt élő pedagógusok hely­zete között. Ezután a legfon­tosabb feladatokkal foglalko­zott. Hortobágyi István, a járási pártbizottság titkára a pártbi­zottság jókívánságait tolmá­csolta. Hangsúlyozta, hogy a párt nagy figyelemmel kíséri a jövő nemzedékét nevelő peda­gógusok munkáját. Kiemelte, hogy ezt a pártbizottság a leg­messzebbmenőkig támogatja. Király Ferenc ezután 26 pe­dagógusnak soron kívüli elő­léptetést, 59-nek pedig jutal­mat osztott ki. Borok Ferencné, a járási Ha­zafias Népfront-bizottság titká­ra könyvjutalmat adott át a legjobb társadalmi munkát végző tanítóknak, tanároknak. A porrögi Papp-házaspár, a csurgói dr. Szabó Árpádné, az inkei Herzsenyák László és az iharosberényi Németh Béla iészesült könyvjutalomb in. Nagy Árpád, a Csurgói Általá­nos Iskola igazgatója a béke­bizottságban végzett eredmé­nyes munkájáért részesült könyvjutalomban. Kálmán Lászlómé pogány- szentpéteri, dr. Szabó Árpádné csurgói nevelő a vöröskeresztes mozgalomban kifejtett tevé­kenységéért a »Kiváló egész­ségügyi szervező munkáért-« jelvényt kapta meg a Vöröske­reszt járási szervezetétől. Az ünnepséget közös ebéd zárta be. Három brigád a szocialista címért Az ÉM Parkettgyártó Válla­lat kaposvári üzemében öt bri­gád dolgozik. Közülük három a szocialista címért is küzd. A brigádokat áprilisban kezdték szervezni. Először a gattemál dolgozó Peti Ferencék brigádja határozta el, hogy bekapcsoló­dik a versenybe. Az éjszakai gatterosok — Kovács László brigádja —, amikor megtudták, hogy mit határoztak munka­társaik, azonnal bejelentették szándékukat: csatlakoznak Pe­ti Ferencékhez. A gyalusok sem akartak lemaradni, s má­jus 1-én a három brigád neki­vágott a sízooialista címért fo­lyó küzdelemnek. »Vállaljuk a tervek túltelje­sítését, egymás segítését, szak­mailag és politikailag képezzük magunkat.« Ezzel kezdődik a három brigád felajánlása; Május 1-e óta csak jó minő­ségű munkát adnak ki kezük­ből. A selejtet a régebbi két és fél, három százalékról más­fél százalékra csökkentették. A lehető 'leggazdaságosabban bánnak az üzemanyaggal. Két százalékos megtakarítást aján­lottak fel. Azokat a géprésze­ket, amelyeket nem szükséges kenőolajjal kenni, a sokkal ol­csóbb fáradtolajjal gondozzák. Megszilárdítják a munkafe­gyelmet. A munka kezdete előtt öt perccel korábban be­mennek, s mindent előkészíte­nek a munkához. Műszak után rendbeteszik munkahelyüket. Megfogadták azt is, hogy igazo­latlanul nem mulasztanak, nem késnek. Eddig még állták is szavukat a brigádtagok. Azelőtt gyakran előfordult, hogy fegyelmi eljárást kellett indítani egy-egy dolgozó ellen. Mióta a három brigád a szo­cialista címért versenyez, egyetlen fegyelmire sem volt szükség. A brigádok tagjai rendszere­sen járnak politikai és szak­mai oktatásra, s az ismeretter­jesztő előadásokon is részt vesznek; A felajánlás szerint mind­egyik brigád az értékelési idő­szakban legalább egy újítást* illetve ésszerűsítést nyújt be a vezetőségnek. A Kovács-bri­gádból Surján László újítása jelenleg a vállalat központjá­ban van élbírálás végett. Mi- hálovics János gyalusbrigádjá­nak felvonó újítását csak az új épület elkészülte után lehet felhasználni, de a telep vezetői sokat várnak ettől. Peti Fe­rencék ötletükkel megkönnyí­tették és meggyorsították a munkát. Alig több mint egy hónap telt el a brigádok megalakulá­sa óta, de az eredmények igen biztatók. A Péti-brigád van az élen, a másik kettő szorosan követi őket. November 1-én dől el, vajon megtartották-e szavukat, sikerült-e megszerez­niük a szocialista brigád cí­met* Jól szórakoztak az építők Tulajdonképpen kétnapos volt a somogyi építők napja. Már szombaton délután építő­ipari sportolók versenyétől vol­tak hangosak a pályák. Vasár­nap délelőtt a gyönyörű idő­ben folytatták a sportversenye­ket. Ugyancsak vasárnap dél­előtt az építők Ady Endre ut­cai művelődési otthonában so­kan jöttek össze dominózni, kártyázni és egyéb társasjáték­ra. A legtöbb építőipari dolgozó azonban délután kereste fel a művelődési otthont. Három órától a Cseri úti Általános Is­kola tanulói, az építőipari munkások gyermekei közösen szórakoztatták vidám műsorral megjelenteket. Ott volt Né­meth Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság titkára és az Építők Szakszervezetének bu­dapesti küldötte is. A gyerekeket a kiszisták vál­tották fel a színpadon, öt órá­tól az Építőipari és az Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalat kultúrcsoportjai léptek fel. Vi­dám jelenetekkel, színes népi táncokkal tették emlékezetessé a napot. Még a sötétedés beállta előtt megkezdődött a tánc a kultúr­otthon udvarán, s tartott a ké­ső éjszakai órákig. Az építők napja, amelyen részt vettek öregek és fiatalok egyaránt — jól sikerült. 15 mázsa keszeg és 2 mázsa fogas került egy délelőtt a Balatoni Halászati Vállalat Keszeg és Csuka motorosán nak hálójába. A vállalat dolgozói gondoskodnak arról* hogy egész nyáron elegendő hal álljon a balatoni üdülőit rendelkezésére* SZŐLŐI SZERETET? —ii Honnan van neked ennyi pénzed? — fogom meg este 9 óra előtt néhány perccel a Ka­nizsai utcai kisvendéglőből ki­lépő tíz év körüli fiúcska ke­zét, aki az előbb még szörpöt ivott a pult előtt, s még most is mintegy 30 forintot szoron­gat markában. — Kaptam. — Kitől? — A fatertól. — Mire? — Csak úgy ... Aztán megiramodik, vissza sem néz. Marcaliban igen primitív kö­rülmények között él egy család a Táncsics Mihály utcában. A szülők tbc-sek. Lányuk egész­ségének megóvása érdekében a helyi szervek felajánlották: ál­lami gondozásba veszik. Az anya és az apa hallani sem akar erről, rosszul értelmezett szülői ragaszkodásból nem en­gedik, hanem kiteszik annak a veszélynek, hogy ő is megfer­tőződik. Ugyancsak marcali példa: egy parasztcsalád a postára kényszerítette a mezőgazdaság­3(S(jíXJÍJíSí$Éj{SÍ3j$Í$íSíSíSíSÍ5S5SSÍJÍJSJíSSSÍSíSÍSí5íSSSíSíJ65íJÍSÍÍÍJíJSSÍJ$JtSÍSÍXNÍÍSÍSSJÍ5<jN^fcf arm 'kérdésre\ hogy 'jól érzi-e ott magát, így válaszolt] •— Te tudtad, hogy Vild- tudja megszerezni, semmisítse — Nincs, nem tudok róla —; mann-nak több öröklakása meg. Naponta 23-tól jelentke- rázta fejét a főhadnagy, volt? zünk." — Pedig most ez a vidék ér­— Erről nem tudtam — _ Itt a másik _ mosolygott dekes lesz számunkra, mondta a főhadnagy. — Ez ^ alezredes, mikor Kocka ~ Éspedig? eddig nem szerepelt a nyomo meglepődött arcára nézett. — zati anyagban. Érdekes, mi? Ez érdekesebb. Nagyon! — jegyezte meg BERKESI ANDRÁS (49) Hajnali három órakor; Testvérei nem voltak; Szülei Gyalog felsétált a Pozsonyi 1930-ban meghaltak. Átnéztük Cseleb és gondolkodott. — Na- úton. A hídon gyalog ment át. az archívumot is. Találtunk gyón érdekes. Az Irgalmas Kórház előtt be- olyan adatokat, hogy Vildmann — Azt is megállapítottuk — szállt egy luxuskocsiba, és el- a háború alatt az Egyesült Ál- ~ folytatta Kocka —, hogy a hajtott a Rózsadomb felé. Saj- lamoknak és a németeknek is diplomata az év nagy részét nos, a nyomozók nem tudták dolgozott. Rokonai még a har- külföldön tölti, állandóan utaz- lomás: Wellington. A főhadnagy szó nélkül át­vette a zöldkockás lapot. Azt is elolvasta. A rádiófelderítők jelentése így szólt: »Adóállomás: York. Vevőál- Idő: 1949. — Figyelj jól! — mondta az" alezredes. — Most én olvasok* fel neked valamit. — Kockád érdeklődve nézett az alezredes­kövefcni, mert nagyon néptelen mincas évek derekán Német- 6at:- Hetenként legfeljebb egy- október 4. 23.10. volt az utca, A kocsi rendszá- országba költöztek, mivel né- szer jelenik meg lakásán. A iroda gkctót kezdett mát sem látták, mert nem volt met anyanyelvűnek vallották — Igen érdekesek ezek a kivilágítva. A jelentés szerint magukat. megállapítások. Van még egyéb a Holub-fele találmány meg­új gyártmányú amerikai kocsi — A lakás körül mit állapi- jelenteni valód? szerzésére. Előzze, vagy akada­volt. tottak meg? Rózsi volt kint, — Olajossal te tartod a kap- lyozza meg. Rövidesen futár — Mi van a laboratóriumi ugye? csolatot, így az ő jelentését vizsgálattal? — érdeklődött — Igen — bólintott Kocka, nem ismerem. — Kocka be- York« Cselei. „ _ Érdekes dolog. A ka háznak cs.^ta jegyzetfüzetét. - To- _ — Sommi. Mind a három női nincs közös óvóhely-rendszere. fásítás. nezett az hajszál. Azt is megállapították, Tehát nem lehet a pincén ke- alezredesre. hogy eredeti hajszín, de hidro- resztül átmenni. Ugyanez a — Most én mutatok egy pár Kocka egy percig gondolko ^ __^ _____________ g énnel szőkítve. helyzet a padlásnál is. Az eme- érdekességet — mosolygott <j0tt. Szokása szerint ceruzája- elmondta, hogy a Kert utca 4. — No, ez érdekes. letek egy szinten vannak, de a Cselei, és megsimogatta az ál- vaj kopogtatta fogait. szám alatt lakik Vildmann ke­— Micsoda? — nézett meg- két házat dupla tűzfal választ- lát. — Olvasd el - nyújtotta a _ . , _ ólalt zelőorvosa. Állítólag a főpincér lépettén Cseleire a főhadnagy. ja ej egymástól. Egyetlen eme- főhadnagy felé a kezében tar- ^ szerűn * az orvosra bízta végrendeletét.; — Nincs ebben semmi érdekes. Jeten sincs átjáró. tott papirost. Kocka kezébe meg elgondolkodva — megin- Távozáskor a lány utána szólt, Eiztosan Éva felpróbálta a ka- _ Bva lakása a másik ház- vette az írást, és olvasni kezd- duit a támadás. Csak azt nem hogy otthagyta a Sportújságját. Nos, mit szólsz hozzá? — nézett kérdően K-ockára Cselei. »Folyó hó 3-án az esti órák­ban Soós László nevű vezérka­ri százados civilben megjelent^ a Liliom étteremben. Megva­csorázott, majd bizalmas be-; szélgetést folytatott Sónyi Éva* nevű kenyereslánnyal. A szá-1 zados Vildmann unokaöccsé-j nek adta ki magát, Moszkvából J jött haza. A vacsora után el-* ment. Éjjel egy órakor talál- kozott a lánnyal, és együtt fel-i mentek Sónyi Éva lakására.) Soós olyan kijelentéseket tett, hogy ő csak érdekből lépett be) a pártba, és beszédéből az tűnt* ki, hogy nem kommunista. Éva) lapot, és úgy maradt a hajszál j-,an kinek a lakásával szeánszé- Frédi kalapjában. Ma este dós? te. vagy holnap reggel ezt biztosan megtudom. — Hogyan? — nevetett az al­ezredes. — Szerzünk Éva hajából egy- páír szálat. — Okos gondolat Menjünk tovább. — Megállapítottuk, hogy tudjuk, hogy ki van a Wel­lington név alatt. Bemérték? — Igen. »C—41 jelenti; — Az egy olasz diplomatáé a 301-esben szereplő egyén — válaszolt Kocka. — Azt is rejtjelzett utasítást küldött Bu- , , , megállapítottuk, hogy a lakás dapestre. Az utasítás rövid tar- Rem sikerült, mert ket ma" a követség tulajdona. És most talma a következő: Mindent te- sodpercig működött az adó. jön az érdekes. Három évvel gyen meg Holub professzor Az állomás a Németvölgyi út ezelőtt vásárolták, öröklakás felfedezésének megszerzésére, fgjgd környékén van. Persze, ez volt. S tudod kitol? Semmiféle áldozattól ne riad­Nos? jón vissza. Tudomásunk _ csak feltevés. Mondd, Kocka, — _______ __ — Vildmanntól! — Kocka dia- jint a felfedezés iránt több van arról jelentésünk, hogy Vi3d man^&F^(mcnek”egyétien dal-masan nézett az alezredesre, nyugati hatalom is érdeklődik. Sónyi Éva járt azon a környé­ke rokona sincs az országban* Cselei íüttyentett. Amennyiben a felfedezést nem ken? Soós közölte, hogy az újság? nem az övé, ott volt az aszta­Sajnos, pontosan lon‘ Éva láthatólag za-| varba jött, és homlokára ütve’ kijelentette, hogy az újságot) tényleg ő vette még előző es-! te. Az újság azonban az az-? napi esti kiadás volt másnapi! dátummal, tehát egy nappal; előbb nem vásárolhatta. — Folytatjuk — Inkább kapálnék... Szülői szeretetnek nevezhe­tő-e vajon ez a három eset? Mert az érintettek annak tart­ják, s úgy állítják be minden­ki előtt. Szülői szeretetnek nevezhe­tő-e, ha a gyermek »csak úgy« 30 meg 50 forintokat kap ap­jától, anyjától, s nem számol­tatják be, mire is költötte? Szülői szeretet-e, hogy D. Rózsának továbbra is egészség­telen lakásban és beteg embe­rek közt kell élnie? Szülői szeretet-e vajon, hogy »az én fiam legyen több, mint az apja volt«, s közben P. La­jos egyhangú unalommal vég­zi a számára kijelölt munkát, és semmi életcélja nincs? Még lehetne sorolni a pél­dákat, mert jócskán akad a megyében ehhez hasonló eset. Hiába az okos emberi szói hiába az idegen aggódása egy- egy gyermek jövőjéért, ha a szülők hajthatatlanok. D.-éket kérte már pedagógus, orvos és tanácsi tisztviselő. A válasz: nem. P.-ék is csak azt hajto­gatják, hogy jobb, ha a fiú nem marad földműves. Pedig D. Rózsa elkívánkozik otthonról, s rettegve gondol mindig a hazatérésre, P. Lajos meg kereken megmondta véle­ményét a szülök által rákény- szerített munkáról. Jogos a kérdés: vajon való­ban szeretik ezek a szülők gyermekeiket? P. G*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents