Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

Vasárnap 1960. június 5. ? SOMOGYI NÉPLAP ■0- o^. <D©GQGOGXDGOCXD0QO0OOOO©QGOOO00G0OOOOOOOOOOO »Ejnye-ejnye, az asszony megint edfelejtette a kulcsot a szokott helyre tenni!« A boldog apa. Túlszárnyalta. Feleki Imre: REHABILITÁLÁS Amikor Luciferben megérett as önbírálat, felment a mennyek or­szágába, felkereste a titkárságon Gábriel arkangyalt, és egy kissé akadozva, de a hangját átfütő meg­győződéssel fogott hozzá mondó- ká jahoz:- önbírálatot gyakorolok. Most már, hogy eltelt néhány milliárd év, egy kicsit másképpen látom a dolgokat. Elhamarkodottan, az új iránti előítélettel kritizálgattam az újdonsült világot. Kétségtelen, hogy voltak hibák, de ezeket mér­téktelenül felnagyítottam. Mond­juk ki nyíltan, demagóg voltam. Éppenséggel beszélhettem volna ag­gályaimról, hiszen talán volt vala­micske alapja annak, amit mond­tam, de a hang... az egyáltalán nem volt megfelelő. Az ilyen fele­lőtlen bírálat rombol, visszahúz. Erre rájöttem az idők folyamán. Aztán az is hiba volt, hogy nem fejlődésében néztem a dolgokat. Csak a kezdeti bajokat láttam, az átmeneti világítási korlátozásokat, az ellátási nehézségeket, a szaktu­dás hiányát, a kulturálatlanságot, de nem törődtem a jövő lehetősé­geivel. Sokat tanultam azóta, ki­nyílt a szemem. Egyre jobban tet­szik nekem a világ, hiszen csak a vad tagadhatja az eredményeket. Éppen a minap szidtam össze két türelmetlen ördögöt, akik azt ál­lították, hogy lassú a fejlődés, a hidrogénbomba sem az igazi még, s tulajdonképpen amúgy isteni^a- zában, emberi módon még ki sem próbálták. Egyszóval a talpalat­nyi földön, amelyet egykor kap­tam, az igenlés vetette meg a lá­bát. Gábriel bólintott, és megígérte, hogy késedelem nélkül megvizsgál­ják Lucifer ügyét. Ügy is lön. Kü­lön bizottság állapította meg, hogy őszinte önbírálatával Lucifer hely­rehozta régi hibáját. Tárgyilago­san megállapították, hogy nem­csak Lucifer részéről történt hiba. Igaz, hogy bírálatának hangja va­lóban nem volt építő jellegű, s az ilyen anarchista, kispolgári han­got vissza kell utasítani. De ugyanakkor meg kell benne látni az egészséges magot is, észre kell venni az öt-tíz százalékos igazsá­got is, nem kell valakit mindjárt a pokolba küldeni. Az ilyen ad­minisztratív intézkedések elbátor­talanítják a kritikát, s csak a fej- bólinó angyaloknak kedveznek. Értesítették Lucifert, hogy a re­habilitációs eljárás kedvező ered-/ raénnyel végződött. Lucifer olyan boldog volt, hogy már a mennj*- országban érezte magát. Erzékerfy búcsút vett a pokolban régi mun­katársaitól, aztán egyenesen Gáb­rielhez rohant, és lelkendezve kér­dezte, hogy mikor láthat muníká- boz a mennyben. — Az, sajnos, bajos... — rán­colta össze a homlokát aggjbdal- masan Gábriel. — Miért? — kérdezte megütődve Lucifer. — Hiszen rehabilitáltatok. — Igen — tárta szét a szárnyát Gábriel —, de nincs státust Tahi László: HOLTPONTON 40 éves fűszeres valakivel elmenne templomba, szín­házba, operába, kirándulni ki-ki alapon. -Gycrriieksze- rető.« (Hirdetés a Magyar Nemzetből.) így történt a dolog: A fűszeres, aki 40 éves volt, füszerüzletének lehúzott redő­nye előtt állt. Nepyed nyolc volt, felhős nyári délután. Uzsonnához késő, vacsorához korán. Sétálni szeretett ugyan, de a felhős égbalt esővel fe­nyegette. Otthon a lakásában — nyugati fekvésű lakása volt — fülledt volt a levegő. A kö­zeli mozi műsorát már látta, a másik mozi fél hétkor kezdő­dött, oda nem mehetett. A 40 éves fűszeres teljesen tanács­talanul állt az utcán. Szeretett olvasni. De a könyv, amit a kölcsönkönyv­tárbái kivett, véletlenül nem érdekelte, s napközben nem volt ideje másikért elmenni. Rokoni látogatással is jól el­ütötte volna az idejét, de ro­konai részben vidéken éltek, két pesti rokona közül az egyi­ket, Dajjos bácsit utálta, a má­sikat, akit szeretett, Málcsi né­nit, rriúlt héten temették. Még az lett volna talán a legjoíbb, ha egyszerűen haza- mecty és lefekszik. De reka- miéfját a kárpitos délben elvit­te megjavítani, s úgy beszélték meg, hogy csak este 9 órára hozza haza. A 40 éves fűszeres ilyenformán csak egyet tehe­tett volna: hazamegy és leül. Sajnos, kellemetlen helyen valami keléssel bajlódott, er­ről sem lehetett szó. Alit az utcán, és nem tudta, mit kezdjen magával. Krepus- ka, a szomszéd műszerész kö­szönt oda neki, esti szeminá­riumra ment. A fűszeres azon­ban nem volt párttag. Hirtelen eszébe jutott, hogy felhívja Blaskovics Dömét, a barátját, és meghívja egy par­ti biliárdra a közeli kávémé­Gádor Béla: résbe. Bement a telefonfülke- be, és tárcsázta Blaskovics szá­mát, de a központ jelentkezett. Az óMomást leszerelték. így aztán elhatározta, hogy elmegy a kávémérésbe, s majd ott szerez partnert. Oda is ment, de zárva volt, mert az üzletet festették és tatarozták. Most sajnálta csak igazán, hogy feleségétől négy éve el­vált. Állt, és nézett maga elé: mit csináljon? Elővett egy szá­molócédulát, és ceruzát kotort elő a zsebéből. Elhatározta, hogy meghirdeti magát. 40 éves fűszeres — írta, mert nem tudott magáról jellem­zőbbet mondani — valakivel elmenne — írta, mert nem tud- ta, hogy tulajdonképpen kit kee rés — templomba, színházba, kirándulni — írta, mert nem tudta, mit akar csinálni, csak az volt a fontos, hogy soha többé így ne álljon a járda szélén — ki-ki alapon — írta, mert óvatosan bánt a pénzé­vel. Idáig jutott, s most jeligét akart választani, önmagáról kell valamit mondani — eb­ben bizonyos volt. De nem volt öreg, nem volt fiatal, nem volt szép, nem volt csúnya, nem volt gazdag, nem volt szegény, nem volt alacsony, nem volt magas, szőke sem volt, fekete sem, 40 éves volt és fűszeres, de ezt piár az ele­jén megemlítette. Ekkor eszé- bet jutott, hogy délután két szem savanyúcukrot adott a házmesterék kisfiának (mert az cigarettát hozott neki a trafikból. Habozás nélkül odaírta a jeligét: »Gyermek­szerető.« És másnap beküldte a cédu­lát a kiadóhivatalba, és re­ménykedni kezdett. A közelmúltban zajlott le Budapesten a sakk-világbajno- ki zónaverseny, melyen nem­zetközi mesterek és nagymes­terek szerepeltek. Rejtvé­nyünkben a versenyen részt vett saikiktekintélyek nevét rej­tettük el a vízszintes: 1., 12., 85., valamint a függőleges 9., 20., 25., 62. alatt. Vízszintes: 6. A tenger vizé­nek naponként kétszer törté­nő emelkedése és süllyedése. 16. Magyar származású né­met mozdulatművész. 18. Rejt. 19. Fejrevaló. 21. Az állomá­soknál a sínek mentén elhe­lyezett beszállóhely. 23. A hét vezér egyike. 24. Tartományi kormányzó. 26. Akó kétharma­da. 28. Vízi növénnyel benőtt rész. 29. Jóakaró. 30. Ének­hang. 31. Kis nyílás. 33. M. A. P. 34. Kereskedelem rövidíté­se. 36. A vízszintes 30-ban sze­replő hangot. 37. Jugoszláv helység a Dráva közelében. 38. Kiskirály a XIV. század­ban. 39. Sebesülten is. 40. Zo­kogott. 41. Nagy rész. 43. L. H. J. 45. Fejedelmi rövidítés. 46. Érzékszerv. 48. Timur be­tűi keverve. 49. Lét. 51. Író­eszköz. 53. ... hal, békapo­ronty. 55. A szerelem istene. 57. Szép, kellemes, gazdag. 60. Elkeseredett. 63. Alak szélei. 65. Ital. 66. Hajt. 69. Kisebb egység. 70. Helyhatározó rag. 71. Pihenőhely. 73. Viszontlát­ja az ételt. 75. Nem itt. 77. Testrész. 78. Kislányt. 80. Gö­rög sziget. 82. Sógor közepe. 83. Dunántúli bányaváros. 84. Déligyümölcs. 88. Bizonytalan­ságot kifejező szó (ék. hiba). 89. Forró égövi kúszónövény. 90. Lugosi Géza. 91. Női név. 92. Házőrző. 94. Zárfajta. 95. Kevert rab! 96. Kukoricatáro­ló. 98. Vissza: termés. 99. Ma­gyar Állam Vasutak. 100. Is­meretlen. 102. Becézett férfi­név. 104. Állóvízi. 106. A lí­tium kémiai jele. 107 Zsírré­teg. 109. A reggeli folyadék kiadagolására szolgáló eszköz. 111. Rövid távolság! 113. Férfi SAKK név. 114. Szegedi származású híres nótaszerző. 115. Kócos. Függőleges: 2. Olasz névelő. 3. Papírmérték. 4. Éppen né­metül. 5. Nyári állatszállás. 7. Helyhatározó rag. 8. Szólam. 10. Á. A. S. 11. Lakó mással­hangzói. 12. Ruhatári tárgy. 13. Vissza: zárfajta. 14. Takar­mánygabona. 15. Mákos Pál. 17. Vissza: rengeteg. 19. Kárt okozó. 22 ___;.. egyenlőség, az a z időpont, amikor a Nap me­rőlegesen áll az egyenlítő fe­lett. 24. Talppont. 27. Már rég elmúlt az ideje. 30. Igazgató diáknyelven. 32. Erejéről hí­res férfi. 34. Anyag. 35. Bújtat­ja. 37. Férfi név. 42. Az egyik minisztérium rövidítése. 44. Meghunyászkodás. 47. Z. L. 50. Mássalhangzó kiejtve. 52. Sze­mélyes névmás. 54. Név előtt használt rövidítés. 56. Híres sakkvilágbajnok a 20-as évek­ben. 58. Ceruza. 59. Kevert to­jás! 60. Elérhetetlen vágyak. 61. Bajt okozó. 64. Dél-Ameri- ka és az Antillák közt elte­rülő beltenger. 67. Mutatószó. 68. Azonos magánhangzók. 70. Megleli. 72. Jugoszláv pénz. 74. Kikényszerít. 76. Szorgalmas, törtető. 77. Kis domb. 79. Rö­vid talán. 81. Fekete István regénye. 83. Műveltető igekép­ző. 86. Személyles névmás. 87. Énekhang. 90. Csen. 93. Ro­mán fürdő. 97» Életre kel. 98. Támaszték. 101. Kiválasztó szerv. 103. I. J. A. 104. Fél tek­nős. 105. Mulatóhely. 107. Fel­tételes kötőszó. 108. Helyes. 110. Egymást követő betűk az ábécében. 111. Állóvíz. 112. Váz széle. 1 2 3 4 5 üiiii 6 7 , 8 9 10 11 iüiü 12 13 14 15 20 16 17 ÜiÜi 18 :::::: :::::: 19 ÜÜÜ üiiii 21 22 üiiii 23 ÜÜÜ 24 üi 25 26 27 Üiiii 28 :::::: :::::: 29 Üiiii 30 31 32 üiiii 33 IIhIs 34 35 ■■■I;; 36 üiiii 37 38 Üiiii 39 ÜÜÜ 40 41 üiiii 42 üiiii ÜÜÜ 43 :::::: ::s:: ÜÜÜ 44 üiiii 45 jiiiii 46 47 siiiü 48 üi::: 49 50 üiiii Ili 51 üiiii 52 üiiii 53 54 üiiii 55 ÜÜÜ 56 :::::: :::::: üiiii 57 58 59 j!s:|Í :::::: Üi!!! 60 61 Ili 62 63 64 Üiiii 65 66 67 68 :::::: 69 üiiii 70 71 72 «||jj 73 74 ■süli :::::: 75 76 :::::: 77 78 79 üiiii 80 ÜÜÜ 81 iiÜli 82 83 84 Üiiii 85 86 87 Üüii 88 89 90 ÜÜÜ 91 :iiüi 92 93 Üiiii 94 95 Üi 96 97 iüiü 98 ÜÜÜ 99 100 üiiii 101 108 102 103 ÜÜÜ 1110 104 — 111 105 m\ 106 Üiiii 107 üiiii 109 112 |jjjjjj 113 iiÜli 114 üiiii 115 HOL JÓ EGY SZAKÁCSNAK? Természetesein Amerikában, ott is pontosan Los Ange­les városában. Ugyanis a közelmúltban az egyik Los Ange- les-i újságban a következő bájos apróhirdetés jelent meg: »Keresünk jó szakácsot, jó fizetést adunk, s ráadásul a konyhából gyönyörű kilátás nyílik a város főútvonalára, ahol számtalan baleset, forgalmi torlódás, verekedés zajlik le a nap minden szakában. Hasonló üdítő látványt nyújt éjjel-nappal a konyhaablak előtt elvonuló sok gyönyörű női lab.« Hát aki ezt az állást elnyeri, megcsinálta a szerencséjét! Most tessék elképzelni, milyen paradicsomi élete lehet egy ilyen szakácsnak. Igaz, hogy a konyha nyílván a föld a*att van, különben a hirdető nemcsak női lábak, hanem más női testrészek látványával is kecsegtetné a szerencsés szakácsot. Az is igaz, hogy a szakácsnak minden bizonnyal éjjel-nappal kell dolgoznia, hiszen a hirdetés éjjel-nappali szórakoztatást helyez kilátásba. Mindez azonban nem szá­mít. Fő az, hogy a szakács részt vehet az amerikai életforma szórakozásaiban. Miközben keveri a rántást, vagy nucolja a babot, kinézhet az ablakon, láthat egy-két gusztusos autó­szerencsétlenséget. néhány szívderítő csigolyatörést, pofoz­kodást, rügdalást, sőt ha szerencséje van, jó napokon kifog­hat egy gyilkosságot is, ne felejtsük el, hogy főútvonalon vagyunk! Ha pedig szerelmes természete jelentkezne, ott vannak a női bokácskák, ott hancúroznak el az ablak előtt s talán találkára mennek va ami előkelő úriemberhez, mindezt el lehet képzelni a legapróbb részletekig... N agy öröm ez egy szakácsnak krumplipucolás közben! Ó, mily gyönyörűség lehet egy ilyen élet! Tegyük fel, hogy a sza­kács jól keverte a rántást éjjel-nappal, és mindig ropogósra sütötte a liba hátulját. Akkor magához hívatja a gazdája, miszter Periscop, és így .szól: — Meg vagyok magával elégedve, barátom. Mától kezd­ve felemelem a fizetését egy tucat bokával és három hasbarúgással. De azt is el tudom képzelni, hogy a szakács, szegény odakozmálja a csuszpájzt, és miszter Periscop büntetésből háttal ülteti az ablaknak pont éjfélkor, amikor á legreme- kebb késelések folynak az utcán. Sőt, azt is el tudom kép­zelni mindent el tudok képzelni —-, hogy a szakács fel­háborodva rohan miszter Periscophoz: — Uram, egy percig sem maradok tovább! Én itt unat­kozom, semmi kultúra, semmi szórakozás. Tegnap is megáll két alak az ablak alatt, és elkezdenek egymással vitatkozni ahelyett, hogy kinyomták volna egymás szemét. Naphosszat nem történik semmi, és csupa vastaglábú öregasszony jár az ablak alatt. így nem lehet főzni! Mire miszter Periscop csillapítóig teszi kezét a felhá­borodott szakács vállára: No, no, kedves barátom ... És csütörtökön, amikor an­nak a részeg embernek letépték a fülét a kapu előtt? — Az csütörtökön volt — mondja mogorván a szakács, — Ez a hely nem való nekem, kérem, elmegyek. ígértek egy remek állást A konyha a temető mellett van. Nappal a gyászolók jajvef^kelnek, éjjel a halottak kísértenek. Te»= sék kiadni a könyvemet!

Next

/
Thumbnails
Contents