Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-04 / 131. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 131. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szombat, 1660. június 4. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL; Nagyherényi helyzetkép Jövő heti rádióműsor Könyvrongálók (3. o.) (5. o.) (6. o.) : jmius a somogyi termelőszövetkezetek napja Kossá István, Losonczi Pál és dr. Nezvál Ferenc miniszterek beszédet mondanak körzeti nagygyűléseken Június 5-én kerül sor me­gyénkben a termelőszövetkeze­ti nap megünneplésére. Ez al­kalommal a megye több tsz- községében rendeznek körzeti nagygyűlést, amelyre meghív­ták a környékbeli szövetkezeti gazdákat is. Az ünnepségeken helyi, járási, megyei vezetők, több községben központi elő­adók szólnak az egybegyűltek­hez. Buzsákon Kossá István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, közlekedés- és pos­taügyi miniszter mond ünnepi beszédet. Losonczi Pál, a Köz­ponti Bizottság tagja, ország- gyűlési képviselő, földművelés- ügyi miniszter Barcson szól a szövetkezeti parasztokhoz. Csurgón a járás nyolc községe 1— Berzence, Csurgónagymar- tom, Porrog, Porrogszentkirály, Porrogszentpál, Somogybük- kösd, Somogyudvajrhely és Szenta — képviselteti magát küldöttséggel. A nagygyűlés szónoka <jr. Nezvál Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a me­gye országgyűlési képviselője, igazságügyminiszter lesz. Rappai Gyula, a Központi Bizottság Agitációs és Propa­ganda Osztályának vezetője Kányán, Magyari András föld­művelésügyi minisz'.erhelyettes G öllón, Garamvölgyi Vilmos, belügyminiszter-helyettes So­mogyi ádon, Csenterics Sándor nehézipari miniszterhelyettes Andersen, Nagy László, a Kép­csarnok Vállalat igazgatója Kötésén, Bajcsy Ede, a Föld­művelésügyi Minisztérium Nö­vénytermesztési Főigazgatósá­gának helyettes vezetője Se- gesden, Horváth János, a Bel­ügyminisztérium főosztályveze­tője Nagybajomban, Sulin Jó­zsef, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főosztályve­zetője pedig Lakócsám mond beszédet. Holnap nyílik meg a Munkásélet című képzőművészeti kiállítás a Rippl-Rónai Múzeumban Vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel nyűik meg a Bippl- Eónaj Múzeumban a Munkás­élet című képzőművészeti ki­állítás. Megnyitó beszédet Takács Béla, a Szakszervezetek Somogy megyed Tanácsának megbízott vezetője mond. Ennyi talán elegendő is len­ne egy hétköznapinak tűnő kulturális esemény bejelenté­sére, ha nem lett volna mó­dunk bepillantani a kiállítandó képanyagba. Korai vendégként azonban ott jártunk múzeu­munk termeiben, és szükséges­nek tartjuk, hogy tájékoztas­suk olvasóinkat, mit kínál a Munkásélet című kiállítás, melyet egy hónapig lehet meg­tekinteni. A kiállításon a Legújabbkori Történeti Múzeum képzőművé­szeti tárának legjava kerül a somogyi nyilvánosság elé. A politikai eseményekkel, vala­mint a proletariátus megmoz­dulásaival, harcaival foglalkozó művek mellett helyet kaptak a dolgozó nép hétköznapjait áb­rázoló alkotások is. Méghozzá nem csekély számban... Ügy véljük, jól sejtjük, mi ennek a nagy-közönségsikerrel kecsegtető kiállításnak meg­ejtő titka — az, hogy a so­mogyi közönség számára eddig jórészt ismeretlen vagy kevés­bé ismert alkotások bemutatá­sát vállalták a kiállítás rende­zői. Ügy véljük, nem mértéken felüli bátorság sikert és az eddiginél nagyobb érdeklődést jósolni az itt felvonultatott képanyag alkotóinak és alkotá­sainak. A műveket többnyire olyan nevek fémjelzik, melyek máris előkelő helyet foglalnak el képzőművészetünk történe­tében. Gondolunk itt elsősor­ban Mednyánszky László, Eg- ry József, Derkovits Gyula, Uitz Béla, Dési Huber István neve mellett Goldman György, Örkényi Strasser István művei­re és nevére. Egy pillanatig sem kétséges, hogy a Munkásélet című kiállí­tás — mely azt bizonyítja, hogy a nép felé fordulás nem az 1945 utáni évek tünete, ha­nem gyökerei vannak a felsza­badulás előtti művészetben — méltó visszhangra talál üzemi munkásságunk körében is csakúgy, mint az állandó tár­latlátogatók széles körében. Tanulságokban és szépségek­ben is igen gazdag a holnap megnyíló kiállítás. Egyebek között azt szemlélteti, hogy az Igazi művészek mindig felis­merték és felismerik a történe­lem jövőbe mutató irányát, s humanista művészetükkel az emberi haladás mellett foglal­nak állást. Budapesti úttörők Nagybarátiban A napokban a Nagybaráti Állami Gazdaság meghívására vendégek érkeztek Budapest­ről, a Diana utcai Általános Iskolából. Harmincöt úttörő jött el hozzánk, hogy megis­merkedjenek a gazdasággal és az itteni pajtásokkal. Este a kultúrteremben szín­darabbal, dalokkal, szavalatok­kal, tómamutalánnyal szóra­koztatták a gazdaság dolgozóit, a környező iskolák úttörőit, majd tábortüzet raktak. Más­nap a szentlászlói iskola pajtá­saival találkoztak. Az a rend és tisztaság, amit ott találtak, az 1922 óta itt tanító pedagó­gust, Klsisz Istvánt dicsérte. A találkozás alkalmával először a vendégek daloltak Borbély Lujza énektanár vezetésével, majd a tanyai iskola pajtásai énekeltek 'ndulókat. Utána ba- látkozás kezdődött, és búcsú­záskor a kis úttörők címeket cseréltek egymással. A főváro­si pedagógusok Budapestre hívták a vendéglátókat. Harsá­nyt Tibomé, a Diana utcai is­kola igazgatója segítséget aján­lott fel a szentlászlói isikola nö­vendékeinek és pedagógusai­nak. Ellátogattak a pestiek a Bol- hási Általános Iskolába is. Kolozsvári István igazgató üd­vözölte őket, a gyerekek pedig virágcsokrokat nyújtottak át vendégeiknek. Később a pesti úttörőket Gerbely Ferenc, a gazdaság fogatosa lovaglásra tanította. • Amint búcsúzóul elmondot­ták látogatóink, gazdag él­ményben volt részük. Horváth Sándor mezőgazdasági mérnök, Nagybaráti Állami Gazdaság. A szovjet kormány új, nagy fontosságú javaslata: Már a leszerelés else szakaszában semmisítsék meg a nukleáris fegyverek szállítására alkalmas eszközöket, szüntessék meg a külföldön levő katonai ” . * * ‘ Hruscsov sajtóértekezlete Moszkva (TASZSZ). Pénteken közép-európai időszámítás szerint 9,00 órakor nagy fontosságú sajtóértekezlet nyílt meg a Kremlben. A sajtóértekezletet Hruscsov szovjet miniszter- elnök tartotta* Tájékoztatta a nemzetközi sajtót azokról az új javaslatokról, amelyeket a Szovjetunió az általános és tel­jes leszerelésre vonatkozóan előterjesztett. Ezekkel a javas­latokkal egyidejűleg Hruscsov szovjet miniszterelnök a világ valamennyi kormányfőjéhez üzenetet intézett, A szovjet kormány új ja­vaslatai már a leszerelés első szakaszában előirányozzák minden olyan eszköz tilalmát, amely nukleáris fegyverek szállítására alkalmas, továbbá az idegen területeken létesített katonai támaszpontok meg­szüntetését is. Ez már az átfogó leszerelé­si program megvalósításá­nak kezdetén is megszün­tetné azt a veszélyt, hogy atomháború törhet ki. A javaslat behatóan kidolgoz­za a leszerelés ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseket. Elő­irányozza, hogy már a lesze­relés első szakaszának megkez­dése előtt az ENSZ keretében nemzetközi ellenőrző szerveze­tet létesítsenek. A Kreml Szverdlov-termé- ben tartott sajtóértekezleten a szovjet és a külföldi sajtónak, távirati ügynökségeknek, rá­dióknak és televíziós társasá­goknak több mint 400 képvise­lője jelent meg. A szovjet miniszterelnök nyi­latkozatot tett az értekezleten az »Általános és teljes lesze­relési szerződés« alapvető ha­tározatairól. Kijelentette: A szovjet kormány azért dolgoz­ta ki ezeket a javaslatokat, hogy a kormányfők párizsi ér­tekezlete elé terjesszék őket megtárgyalás végett. ‘■'■Nagyon komolyan készültünk a csúcs- értekezletre, a legjobb szándé­kok töltöttek el bennünket, s nem mentünk üres útitáskával Párizsba — mondotta a szov­jet kormányfő. — A szovjet kormány arra számított, hogy a kormányfők értekezletén si­kerül majd előmozdítani a leg­fontosabb és legsürgősebb kér­déseknek, köztük a jelen leg­fontosabb problémájának: az általános és teljes leszerelés­nek a megoldását.« »Sajnos, az Egyesült Álla­mok kormányának provokációs cselekedetei meghiúsították a csúcsértekezletet, s Párizsban emiatt nem vitathattuk meg az általános és teljes leszerelés problémáját, valamint más fontos nemzetközi kérdéseket sem. Az Egyesült Államok sze­nátusának külügyi bizottságá­ban foganatosított vizsgálat is­mételten és nyilvánvalóan iga­zolja, hogy az értekezlet meg­torpedózását az Egyesült Ál­lamok kormánya — Herter, Ni­xon, Eisenhower — tervezte és hajtotta végre« — állapította meg Hruscsov. Hruscsov kijelentette, hogy a leszerelés problémája nem tűr halasztást, és »sürgetően kopogtat az ajtón!-« Az atom­korszakban, az interkontinen­tális rakéták és az elektronika korában tragikus következmé­nyekkel járhatna, ha tovább halogatnánk e probléma meg­oldását. Hruscsov emlékeztetett arra a szovjet javaslatra, amelyet a Szovjetunió az általános és tel­jes leszerelésről az ENSZ-köz­gyűlés legutóbbi ülésszakán terjesztett elő, s kiemelte: »A legutóbbi események nem csökkentették, hanem éppen növelték az általá­nos és teljes leszerelésnek, továbbá a népeket veszé­lyeztető és felesleges fegy­verkezési verseny meg­szüntetésének szükségessé­gét.« A szovjet kormány — foly­tatta Hruscsov — figyelmesen megvizsgálta egyes országok­nak, közöttük Franciaország­nak a leszerelési program gya­korlati megoldásával kapcso­latos meggondolásait. A Szov­jetunió — amely korábban és most is a teljes és általános leszerelés álláspontját képvi­seli — készen áll m ég az atom- és hidrogénfegyverek megtil­tása előtt, a leszerelési prog­ramnak már első szakaszában megsemmisíteni mindazokat az eszközöket, amelyek e fegyve­rek célbajuttatását biztosítják. Hruscsov kiemelte, a Szovjetunió olyan körül­mények között terjeszti elő javaslatait, hogy jelenleg általánosan elismert fölény­ben van a legkorszerűbb és leghatékonyabb szállító- eszközök, így az interkonti­nentális ballisztikus raké­ták tekintetében is. — Mi azt javasoljuk — mon­dotta Hruscsov —, hogy az ál­talános és teljes leszerelés programjának megvalósítását kezdjük —1 mégpedig nemzet­közi ellenőrzés mellett — a katonai rakéták, a katonai re­pülőgépek, a víz fölött és a víz alatt használatos hadihajók, továbbá az atomtölteteket hasz­náló tüzérség és a tömegpusz­tító fegyverek célbajuttatására szolgáló más eszközök betiltá­sával és megsemmisítésével, valamint az összes külföldi ka­tonai támaszpontok felszámo­lásával. Az államok biztonságát csak akkor lehet teljesen szavatolni, ha valamennyi ország fegyverzetéből kivé­tel nélkül kiiktatják az atom- és bidrogénfegyve­rek szállítására alkalmas eszközöket, és megsemmi­sítik azokat. A szovjet miniszterelnök ez­után# hangsúlyozta, hogy a leg­különbözőbb, nukleáris fegyve­rek szállítására alkalmas esz­közök kiküszöbölése már az ál­talános és teljes leszerelés el­ső szakaszában »megbízható biztosítékul szolgálna a várat­lan támadás ellen«. Ismeretes, hogy a váratlan támadás meg­előzéséről a legutóbbi időben sok szó esik az Egyesült Álla­mokban. Ha megvalósítják a leszerelési intézkedéseket, aligha akad majd valaki, aki kifogásolná az egyes országok területének átrepülését, tör­ténjék ez az átrepülés akár azzal a céllal is, hogy tetszés szerinti magasságból tetszés szerinti felvételeket készítse­nek. Akkor azonban nem lesz senki sem, aki az így szerzett adatokat valamely állam biz­tonságának hátrányára hasz­nálhatná fel — mondotta Hrus­csov. Hruscsov ezután közölte, hogy a szovjet javaslatok rész­letesen ismertetik az ellenőr­zésre vonatkozó rendelkezése­ket. Előirányozzák, hogy már a leszerelés első sza­kaszában az ENSZ keretei között nemzetközi ellenőr­ző szervezet létesüljön. Ez a szervezet a helyszínen ellenőrizné a rakétafegyverek, a katonai repülőgépek és az egyéb olyan eszközök megsem­misítését, amelyeket atom- és hidrogénfegyverek szállítására lehet felhasználni. A szerve­zet felügyelete mellett történ­nék a rakétakilövő támaszpon­tok megsemmisítése is. A soron következő szakaszok­ban — folytatta Hruscsov — kibővülne az ellenőrző szerve­zet funkciója. A nukleáris fegyverek eltiltása és megsem­misítése, a hadseregek felosz­latása stb. szigorú ellenőrzés­sel történnék. Hruscsov kijelentette, a Szovjetunió kormánya figyel­mesen tanulmányozta a nyu­gati hatalmaknak azt az indít­ványát, hogy állítsanak fel nemzetközi haderőt. Ebben a kérdésben — mon­dotta a szovjet miniszterelnök — arra a következtetésre ju­tottunk, hogy a jelenlegi adott­ságok mellett az az egyetlen reális lehetőség, ha a népek békéjének biztosítására az ENSZ alapokmányának megfe­lelően szükség esetén rendőri (milícia) egységeket bocsátanak a Biztonsági Tanács rendelke­zésére azokból a rendőri erők­ből, amelyekkel az általános és teljes leszerelés megvalósí­tása után az államok rendel­kezni fognak. Az ilyen rendőri (milícia) alakulatokat csakis a népek békéjének biztosítására, nem pedig a függetlenségért és a szociális haladásért küzdő népek elnyomására, belügyeik- be való beavatkozásra szabad felhasználni. A leszerelési intézkedések megvalósítása után beköszön­tő korszakról szólva Hruscsov kijelentette, hogy akkor Eisen­hower, Herter, Dillon és tár­saik, különösen Nixon majd átrepülhetnek minden olyan szovjet terület fölött, ahol csak akarnak. Mi pedig a föld­ről üdvözölni fogjuk őket. Ak­kor az ilyen repülések nem ve­szélyeztetik már a Szovjetunió biztonságát. A nyilatkozat felolvasása után Hruscsov felszólította a jelenlévő tudósítókat, hogy te­gyenek fel kérdéseket. Hruscsov válaszai a sajtóértekezleten Moszkva (MTI). Amikor a szovjet kormányfő befejezte nyilatkozatát, válaszolt a saj­tótudósítók kérdéseire. Az UPI amerikai hírügy­nökség moszkvai tudósítója, Shapiro megkérdezte, hogy mi a szovjet kormányfő vélemé­nye Malinovszkij marsallnak arról a beszédéről, amelyben kijelentette: parancsot adott a rakétafegyvernem főparancs­nokának, hogy határsértés ese­tén mérjen csapást a határsér­tő repülőgép támaszpontjára. — Ezt a nyilatkozatot szó szerint úgy kell értelmezni, ahogyan Malinovszkij marsall mondotta — jelentette ki Hrus­csov. Hogy miért adtunk ki ilyen parancsot? Mert Amerika még mindig jogot formál rá, hogy — úgymond — »az Egyesült Államok és szövetségeseinek«, tehát csatlósainak védelmére kém repüléseket hajtson végre területünk felett. Mi a Bizton­sági Tanácshoz fordultunk, az azonban nem ítélte el az ag­ressziót, mert többsége az Amerikai Egyesült Államok szövetségese, s épp olyan ha­ramia módra érez, mint az USA. Így nem maradt más hátra, mint az, hogy saját erőnk­re támaszkodjunk, saját magunk bíráskodjunk eb­ben a kérdésben. ítéletünk pedig szigorú lesz. Ebből a nyilatkozatból min­denkinek komoly következte­téseket kell levonnia. Minde­nekelőtt persze azoknak az or­szágoknak, amelyek szomszé­dosak a Szovjetunióval, s ame­lyeknek területén amerikai ka­tonai támaszpontok vannak. Ha nem adtunk volna ki ilyen parancsot, ez azt jelen­tette volna, hogy hallgatólago­san beleegyezünk abba a ha­ramia politikába, amelyet az Amerikai Egyesült Államok ve­lünk és szövetségeseinkkel, a szocialista országokkal szem­ben folytat. Az ilyen politiká­ba mi nem egyezhetünk bele. Van erőnk rá, hogy ne engedjük meg, sőt vissza^ »arjuk az agressziót, Ezután az Izvesztyija tudó­sítója utalt Lincoln W/űfe-nak* az amerikai külügyminiszté­rium képviselőjének nyilatko­zatára, amely szerint Amerika az adott esetben »teljesíti kö­telezettségeit« szövetségesei iránt. A tudósító megkérdezte Hruscsovtól, mi a véleménye erről a kijelentésről. — Ismerem ezt a nyilatko­zatot, s meg kell mondanom* nem tartom okosnak, sőt osto­bának vélem — jelentette ki a szovjet kormányfő. Eszerint az Egyesült Államok ismét meg­mutatja: a régi álláspontra he­lyezkedik, nem ismeri el, hogy a kémrepülés agressziós csele­kedet volt. Ez lényegében azt jelenti* hogy az Egyesült Államok így szól szövetségeseihez: »Ne ijedjetek meg, ha a Szov­jetunió rakétáival meg­semmisít benneteket. Ne féljetek! Jelen leszünk a (Folytatás a 2. oldalon^ 16252776

Next

/
Thumbnails
Contents