Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

Csütörtök, I960, június 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP Fellendülőben az MHS munkája Tavaly, amikor létrehozták a Magyar Honvédelmi Sport­szövetség kaposvári szerveze­tét, s az üzemekben hozzálát­tak az alapszervezetek megala­kításához, egyik-másik vezető azt hangoztatta, hogy nincs szükség az MHS-re, csak újabb munkát jelent, s fölöslegesen leköti az embereket. Azoknak, akik így vélekedtek, csattanós választ adtak maguk a dolgo­zók. Ugyanis Kaposvár 25 üze­mében, intézményénél alakult MHS-szervezet, s szép eredmé­nyeket értek el a fiatalok ki­képzésében, a hazafias neve­lésben. Péter János elvtárssal, az MHS városi elnökével meglá­togattunk néhány szervezetet. Tapasztalataink az MHS mun­kájának fellendüléséről beszél­nek. Lőtér társadalmi munkából Éppen vezetőségi ülést tart a Textilművek MHS-szerveze- te, amikor benyitunk hozzájuk. Molnár László, Hortobágyi Fe­renc, Kőműves Sándor, Illés Ferenc, Kiss Juhász Imre a pártbizottság ülésére beszámo­lót állít össze. Egy évvel ez­előtt tárgyalta az üzemi párt- bizottság a honvédelmi sport- és tömegmunkát, s bízta meg Molnár Lászlót az MHS-szer­vezet irányításával. A készülő beszámoló nagy fejlődést tük­röz. Egy évvel ezelőtt csak 18 tagja volt, ma 163 tagja van a Textilművek MHS alapszerve­zetének. Tizenöt lövészköre közül 3 részt vesz a városi baj­nokságban is. Bíró József az egyéni harmadik díjat nyerte, jól szerepelt Csonka Endre, Pőcze Imre, Kertész Rózsa és elsősorban a csapatvezetők: Bartus Gyula, Bán József és Scherer József. Az MHS tagjai társadalmi munkában készítet­tek egy lőpályát. A motoros­túra szakosztály is szép ered­ményeket mutat fel. Voltak már Pécsett, Veszprémben, Sztálinvár.osban, a Balatonon. A 30 tag mindegyike havonta 5 forintot ad össze, ebből a pénzből sátorlapokat vesznek. Szentiványi Béla, Szampl Ti­bor, Szabály Endre, Bauer Nándor, Magyar Ferenc lelkes tagjai a szakosztálynak. Most van alakulóban a rá­dióskor és az íjászkör. Brichta Lajos íjász vállalta a fiatalok nevelését. Az üzem anyagiakkal is se­gíti az MHS alapszervezetet. Az üzemi tanács 8500 forintot szavazott meg részére. Ebből fegyvereket vásároltak. Céljuk: eredményesen megrendezni az összetett honvédelmi sportver­senyeket és növelni a nők szá­mát a szervezetben. Kezdeti eredmények A Finommechanikai Válla­lat MHS-szervezetének mun­Fürdőt építenek Barcson. Képünkön: Talajvizsgálati fúrást végeznek a Kaposvári Víz- és Csa­tornaművek dolgozói. káját Kosztolánszki János irá­nyítja. A kör negyven tagja lelkesedéssel dolgozik. Lóver­senyt rendeztek az üzemek kö­zött. A vállalat vezetői vásárol­ták meg a verseny dijait, s maguk is közreműködtek a ve­télkedésben. Persze ezek még csak kezde­ti eredmények. A nyáron több­re nem is számíthatnak. Az új vezetőség megválasztása után azonban bizonyára fellen­dül a szervezet élete. Erősíteni a tagságot A Ruhaüzem MHS-szerveze- te csak azóta működik, amióta Simon József vette kezébe a munka irányítását. Azóta kü­lönböző lóversenyeken vettek részt, s 4 díjat, köztük két el­sőt nyertek. Szabó János, Pál János, Pápai János igen ered­ményesen dolgozik. Van egy 15 tagú női lövészcsapatuk is. A szervezet taglétszámát most 100—140-re akarják emelni. Szeretnének egy motoros és egy foto-szakkört alakítani, az utóbbi számára azonban nem tudnak helyiséget szerezni. Mi­vel több üzemben és a Vendég­látóipari Vállalatnál is ez a probléma, helyes lenne, ha az MHS városi elnöksége köz­ponti fotokört létesítene. Eggyéforrott a kollektíva Ezzel büszkélkedik Kővári Tibor, a Somogy megyei Ven­déglátóipari Vállalat 33 tagú MHS-szervezetének vezetője. Tíz taggal indult, jelenleg 14 fővel tevékenykedik a lövész­kor. Többségük KlSZ-űatal. Kedden, csütörtökön, szomba­ton tartanak foglalkozást. Mik­lós Ferenc párttitkár, Szabó János, az üzemi bizotság titká­ra, Márkus Lajos, Magyari Ist­ván, Szilágyi Ferenc, Vörös Lajos lelkes tagjai a kis kollek­tívának. De nemcsak lövészet­tel foglalkoznak. Közös film­vetítéseket, baráti találkozókat ia rendeznek. Hamarosan a KISZ-szel közösen kirándulást szerveznek Pécsre. Olvasókört alakítanak, s növelik a szerve­zetben a nők számát. * * * E négy MHS-szervezet példája azt bizonyítja, igenis megvan a lehetőség a jó munkára. A Tejipari Vállalat MHS-szerve- zete is megkezdte tevékenysé­gét. Az üzem vásárolt neki fegyvereket. A TRANSZVILL- nál is és más üzemekben is meg lehetne kezdeni a szerve­zetek munkáját. Ehhez azon­ban mindenekelőtt az szüksé­ges, hogy a pártszervezetek megvizsgálják, milyen lehető­ség van üzemükben, s adjanak párt- és KISZ-megbízatást MHS-szervezeteink irányításá­ra, vezetésére. Sz. L. Kinek basznál a faosszuvízi ellentét? Héhány héttel ezelőtt egy tu­dósításban közöltük Suszter Lajosnénak, a hosszúvíz! nőta­nács elnökének egy járási ér­tekezleten elhangzott hozzászó­lását arról, hogy tsz-ükben nem hallgatják meg a nőket, a vezetésbe nem vonják be őket, holott a munka nagy ré­szét ők végzik. A cikkre leve­let írtak szerkesztőségünknek a hosszúvízi tsz fogatosai, s azt állítják, ennek éppen az ellenkezőjét lehet tapasztalni náluk. Mi az igazság? * * * fi mesztegnyői vasútállomás­ról mintegy másfél kilométer homokos földút vezet az eny­hén hajló domb mögött meg­húzódó községbe. Ütitársam — egy hosszúvízi születésű asszony — már a falu végén sorolja azok nevét, akik felte­hetően tárgyilagos felvilágosí­tással szolgálnak az ügyben. — Az égyik, a könyvelőjük éppen ott beszélget — mutat az asszony egy kerékpáron diskuráló férfira. A kapuhoz támaszkodva beszélget valaki­vel. Bemutatkozunk. — Senoha Lajos. A kapun belül álló idősebb parasztbácsi is kezet szorít: — Nébl Ferenc. Egy kis kerülővel eljutunk a beszélgetésben az asszonyok szerepéig. — Nekünk nem kell asszony a vezetésbe — mondja Nébl bácsi. — Miért? — Azért, mert nem! Ennél alaposabb indokolást nem is tudok kicsikarni belő­le, bárhogy forgatom is a szót. Az újságcikkre terelődik a beszélgetés. Igen, tudnak róla, nagy vihart is kavart, és per­sze a férfiak nem is értenek egyet azzal a bizonyos felszó­lalással. Mert az asszony csak maradjon a főzőkanálnál, és ha van ideje, menjen ki ka­pálni, de a vezetésbe ne ártsa magát.' Ezt hangoztatják a tanács­házán is, ahol ifj. Vadál István tsz-eí nőkkel, a könyvelővel, Olasz József népfront-elnökkel és néhány fogatossal beszélget­tünk. — A Susztemé beszél? Aki­nek a férje nincs is itthon? Küldi haza a pénzt, aztán az asszony, ha akar, elmegy ka­pálni, de inkább az irodában szeretne ülni. Kemény szavak, az utóbbi kijelentés inkább rágalom. De nézzük az elsőket. Susztemé férje valóban vá­rosban dolgozik kisebb-na- gyobb megszakításokkal már évek óta, a földet az asszony munkálta. És most hogyan dol­gozik a közösben a nőtanács helyi elnöke? — Áprilisban 3,99, májusban 3,74 munkaegy­séget szerzett. Ez azt jelenti, hogy e hónapokban — pedig ekkor van a növényápolás dan­dárja — mindössze négy-öt na­pot dolgozott a közösben. De a többi asszony neve után sem virít sokkal nagyobb szám. Igaz, a házimunkát is el kell végezni, de ez még mindig nem elégséges ok arra, hogy ezek­ben a hónapokban ilyen kis­mértékben vegyék ki részüket a közös munkából. — De a ti feleségetek sincs benn a tsz-ben, és azellen is tiltakoztatok, hogy a családo­tokra osztottak kapálnivalót — böki oda az addig hallgató kis­bíró az elnöknek meg a köny­velőnek. — Hogyan, hát nem a veze­tőség osztotta szét? — De igen, csak hát akkor még az asszonyok erősebbek voltak — hümmögtek. — Nekik ápolásra szoruló családtagjaik vannak — védi a megtámadottakat a népfront- elnök. Élénk a vita, s újra a veze­téshez kanyarodik. T- Az asszonyok nem gaz­dálkodtak soha önállóan, azért nem is értenek a vezetéshez — véli Máté bácsi. — Még a női munkacsapat­vezetők is visszaadták a köny­vüket üresen! Mert nem tud­ták, mit kell csinálni vele. Hát akkor mit akarnak? Nem írták fel a munkát, tessék, itt van az üres füzet. — Azt mondjátok, nem ér­tenek a vezetéshez? — mele­gedik bele a kisbíró. — Hát a tanácsépítkezést kik szervez­ték? Meg hiába mondjátok, egy asszonynak sokszor bővebb a látóköre, mert többfclé for­golódik, és jobban ki is tudja fejezi magát, — Csak a főzőkanál meg a kapanyél való nekik — hajto­gatják makacsul. — De a veze­tésbe nem kellenek. Nekünk ne parancsoljon egy asszony se. — Elég otthon, ugye? — ka- jánkodik valaki. A hangulat erre feloldódik, de a vita nem zárul le. Még szemére vetik az elnöknek, hogy ő is kimehet kapálni, ha szorít a munka, nem szükséges állandóan az irodában lenni, ilyen kis gazdaságban nem is igen akad rendszeres írnivaló. Amint mondják, a kelevízi el­nököt nemigen lehet az iroda« ban találni, ő is dolgozik, ha teheti. • * * * Szeretném tárgyilagosan összegezni az újságcikk, a le­vél és a beszélgetés tapasztala­tait. A nők indokolatlan mellőzé« se a vezetésből nemcsak hosz- szúvízi jelenség. Az ellensé­geskedés azonban, amely e kis községben a férfiak és a nők között támadt, már-már gátol­ja a közös munkát. Mert ki« nek lesz abból haszna, ha az ellentétek miatt kapálatlan marad akár csak egyetlen hold kukorica, napraforgó, vagy ka- szálatlan a rét? Márpedig ez a veszély még mindig fenyeget Hosszúvízen. Igaz, hogy az asszonyok nem vették ki kel­lően részüket a közös munká­ból, és a helyi nőtanácsnak el­sősorban az volna most a fel­adata, hogy erre mozgósítsa az asszonyokat. Az is igaz azon­ban, hogy ha úgy dolgoznakj ahogy egyéni korukban, ép­pen úgy megilleti őket a veze­tés joga, mint bármelyik ugyancsak jól dolgozó férfit. A növényápoló brigádnak nincs munkacsapatvezetőjej mióta e tisztségről az asszo­nyok lemondtak. De ha kellő irányítást kaptak volna erre, és több segítséget a férfiaktól a felmérésekben, bizonyára nem adták volna vissza a fü­zetet és a megbízatást. Sok személyes eredetű ellen­tét, sérelem szakítja több rész­re a hosszúvízi termelőszövet­kezet tagságát. Kicsi a falu, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) nincs meg a kellő össz­hang, a családias harmónia. Hibás ezért az egész tagság, de nem kevésbé a tsz és a párt-, valamint a tömegszerve­zetek vezetői (még a nőtaná­csé is!). Az a szemlélet, amely Hosszúvízen uralkodik a női vezetést illetően, elavult, in­dokolatlan, feltétlenül káros, és a tervezett jövedelem csök­kenését okozhatja. Éppen ezért meg kell találniuk a közös hangot az asszonyoknak és a férfiaknak. Tisztázzák a vélt vagy vaióban meglévő sérel­meket higgadtan, tárgyilago­san, és főképp mindkét félnek lelkiismeretesen kell dolgoz­nia ott, ahova a közösség állí­totta. Paál László Szerető gondoskodás az öregekről A Kálmáncsai Szociális Ott­honban 65 öreg, illetve rokkant férfi és nő talált meleg csalá­di fészekre. 1946-ban Hadirok­kant Otthon lett gróf Széche­nyi István vadászkastélyából, WSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX%XXXX%XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSX%XXXX!NKX3iaa£K1frttgttac»^cic^gv^f\^^^^^y^ tíz évvel később pedig szociá­lis otthonná alakították át. hirtelen odaugrott, és hatal­mas pofont adott Olajosnak. A fiú feje félrebillent, szemét akarata ellenére elfutotta a könny, de tovább mosolygott. /OQ\ Arcának balfele vörös volt az VTCJ ■»■bBHHBBhBÍÍKmHH ütéstől... BERKESI ANDRÁS gúnyosan —, most gyakorolhat tod a halálfélelmet... — Szóval okoskodik — Fré- — De — folytatta Frédi — di hangja türelmetlen volt. most mégis arra kérem, hogy Gondalatait a hajnali találko- gondolja át helyzetét Ugyan­zó kötötte le. Négy órakor is bármennyire élvezem a ma­megérkezik valami futár az ga kedélyes társaságát, mégis FB—86-tal, és azt az embert hamarosan búcsúznunk kell, neki el kell tüntetnie. Persze mert egyéb halaszthatatlan el- csak akkor, ha átadta a felfe- foglaltságaim vannak. Szeret- dezést. Így szól a bécsiek uta- ném, ha magát nem kellene el- sítása. Még az isten is őt se- távolítanom a kultúremberek gíti. Szépen átveszi az anyagot. Azonnal ltovábbítja London­soraiból, de úgy látom, ez mégis elkerülhetetlen. Talán ba, Donovánék csak jelentést egy mód lenne, hogy tovább kapnak, hogy a futár nem ér­kezett meg. Aztán ő is távo­zik. Elég volt ez a négy év. A vonalat átadja, Nagyon forró lett a talaj. Valahol hiba tör­élvezze a szocialista rendsze­rük csodálatos gyümölcseit, de maga ezt az utolsó lehetősé­get sem kívánja kihasználni™ — Mondja, kedves uram, tént, mert a kémelhárítók elég maga mindig, ilyen udvarias a mélyen behatoltak vonalaiba Itt van ez az ember is. Milyen magabiztosan kacarászik. Nem akar beszélni, pedig neki tud­nia kell, hogy az elhárítás mennyit ismer vonalaiból... — Idefigyeljen fiatalember. Én igazán örülök a maga vi­dámságának. Szeretem a jó­kedvű fickókat. Olajos mosolyogva meghaj­totta fejét. — Igazán kedves volt ez az «iismerés... nagy elhatározásai előtt, vagy csak szerény személyemet tün­teti ki szívélyességével? — Mindig, barátom. Tudja, nekem az az elvem, hogy el­lenségeinkkel szemben is tart­suk be a kötelező udvariassá­got... — Ez olyan hóhérkedvesség? Ugye? Valamikor gyerekko­romban olvastam, hogy a hó­hérok nagyon lágy szívű, ked­ves emberek... Ügy látom, maga is az... A sportkabátos fiatalember — Maga bátor ember — szó­lalt meg gúnyosan. — Ha nem lenne megkötözve a kezem, akkor is ilyen bátor lenne? Szeretem nagyon az ilyen hős lelkű férfiakat... — Elég legyen! — csattant Frédi hangja, és szúrós szemé­vel ránézett a sportkabátosra. Intett. A sportkabátos elhagy­ta a szobát. — Na, folytassuk ... — Nekem az égvilágon sem­mi kedvem sincs a további társalgásra. Nem jut eszembe egy dal... és inkább azon szeretnék töprengeni. Nem is­meri véletlenül? Így kezdő­dik ... La... lala.. la... de tovább nem eszembe. — Rendben van — Frédi. — Akkor inkább törje csak a dalon a fejét — Meg­fordult, és kiment a szobából. Mikor a fiú egyedül maradt, abbahagyta a dúdolást, és gon­dolataiba mélyedt. — Ez képes lesz megölni — futott át agyán. Nem, Cseleiék időben megér­keznek. Ha pedig nem, akkor... Na Géza — mondta magában Éjfél elmúlt, amikor Cselei-! hez bement Kocka. A főhad­nagy rosszkedvű volt — Eredmény? — Semmi — felelte Kocka.! A CM—309-es rendszám ha mis. Most állapítják meg, hogy kiknek van a birtokában Cit­roen gyártmányú gépkocsi. — Az nem jelent semmit, mert a banda lophatta is a' gépkocsit Lopást nem jelen-! tett be senki? — Nem tudok róla. — Kopogtak az ajtón, — Igen! — kiáltotta Cselei.; Johann lépett be. A férfi ar­ca gyűrött és sápadt volt, ru hája csupa sár... Cselei ’ fel­ugrott — Jóska... Mindenütt rend, tisztaság és csend honol. Hatalmas platá­nok és évszázados hársak a parkban, lombjuk alatt karszé­kek, nyugágyak és kerti asz­talkák. Az első pillanatban azt hihetné a látogató, hogy üdü­lőbe érkezett. Molnár Imre, az otthon vezetője társaságában végigjárom a 13 holdas terü­letet. Egyszerre tisztán csen­gő hegedűszó hallatszik. Dezső bácsi játszik. Nagy­szerű zenész, ö az otthon »han- gutatmeslere«. Nem is hinné az ember, hogy ő maga sosem lá­tott hegedűt, ugyanis vak sze­gény. — Kaposváron hegedültem . la... jut az hosszú-hosszú évekig. Egy eve Alezredes elvtárs jelen-Jí múlott, hogy a feleségemmel szólalt meg Bereczki ^együtt ^idejöttünk. A párom beteges, én nem tudom gondoz­ni, és itt mindkettőnkre vi­gyáznak. Az igazgatónk na­gyon rendes ember, olyan szé­pen beszél velünk. Én mm tu­dok gyomlálni a virágok kö­zött, pedig a virágok nagyon szépek lehetnek. Három hetes koromban elvesztettem a lá­tásomat. Én csak ezt a hege­dűszót adhatom társaimnak az irántam tanúsított jóságukért '— mondja Szabó Dezső bácsi. Egyik asztalnál kártyáznak Folytatjuk — '"az öregek, a másikon dominó­tem József felderítő százados —, a: feladatot végrehajtottam. Ké-! rek engedélyt, hogy jelentsek.! mondta Rendkívül sürgős. Az alezredes kezet fogott, és megölelte a férfit. — Mosolyogd már el magad.' Most nem Johann vagy, a fa-! arcú inas ... Bereczki elnevette magát — Végre itthon — sóhajtot­ta. — Egy év után, A csalá­dom jól van? Nagyidat szabójával kockák koppannak. Imrével, az otthon a műhelyben találkoztam. Ö hadirokkant, egyik lábára és egyik kezére béna. — Nem tudok munka nélkül élni, hiszen van még egy egész­séges lábam, azzal elhajthatom a varrógépet, és a jobb kezem is ép. Egész héten varrók, min­dig van munkám, mert ezek az öregek legalább annyi varrni- valót adnak, mint a gyerekek — mondja. Végigjárom a szobákat, lát­szik, hogy mindenki otthon ér­zi magát. Megmutatják a há­zaspárok szobáit is. Hat házas­pár él itt, két házasságot itt kötöttek. Az iroda falán dicsérő okle­vél tanúskodik arról, hogy 1959-ben Somogy megyében a, Kálmáncsai Szociális Otthon nyerte el a tisztasági verseny első díját. Az igazgató szerint ebből az épületből könnyen és kevés beruházással lehetne na­gyobb, 65 helyett 200 szemé­lyes otthont létrehozni, csupán az egyik oldalán lenne szükség hozzáépítésre. A napokban elkezdik a köz­ponti fűtést szolgáló csövek felszerelését, de ennél fonto­sabb lenne a konyha bővítése, A szerető gondoskodás ke­vésnek bizonyul, ha idejében nem kap kellő segítséget az otthon. A gondozottak jól él­nek, magukénak érzik az ott­hont, és hálásak államunknak azért, amiért őket ilyen meg­becsülésben részesíti. Hernesz Feren*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents