Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-28 / 151. szám

Kedd, 1960. június 28. 5 SOMOGYI NÉPLAP A bábonymegyeri Űj Élet Tsz 40 kutricás sertésfiaztatót és egy 100 férőhelyes sertéshizlaldát épített a maga ere­je böL Nyári csibék nevelésének tudnivalóiról KULTÚRA - KULTÚRHÁZ NÉLKÜL LÁBODITAPASZTALATOK Hazánkban évente több mint 100 millió naposbaromfit nevelünk. Nagy része értékesí­tésre, vágásra kerül, kisebb mennyiség szükséges csupán a törzsállomány évenkénti fel­újítására. Igaz, hogy a korai rántani való csibe a legkere­settebb, de a rántani vagy süt­ni való csibét az év minden időszakában jól lehet értéke­síteni, ezért nevelésével egész évben érdemes foglalkozni. Nagyüzemeink éven át ad­nak piacra csirkét, de pa­rasztságunk — mivel a barom­fi zömét a háztáji gazdaságban neveli — eléggé idényszerűen juttat belőle közfogyasztásra. A tavaszi fő idényben keltető- állomásainkon kevés a napos­csibe, a háztáji tenyészetekben soha sincs elegendő kotló ah­hoz; hogy a legkedvezőbb idő­szakban a háztáji tenyésztők igényeit kielégíthessék oly mértékben, ahogy adottságaik azt megkívánják. Azonban éven át még igen sok lehetősé­gük van csibék nevelésére, csi­behús termelésére. Valamikor azt tartották, hogy a csibene­velés fő időszaka a tavasz, és a későbbi kelésű csibék neve­lése már nem olyan eredmé­nyes. Ma azonban parasztsá­gunk már tudja, hogy a kelte­tőállomásokon beszerezhető naposcsibék egészséges, vér­vizsgált elődöktől származnak, belőlük a szükséges mennyiség beszerezhető és nevelésük nyá­ron is eredményes, jövedelme­ző. A háztáji tenyésztők még sok csibét nevelnek kotlóval. Ez helyes és szükséges is még, de aki okosan gondolkodik, az a kotló alatt kelt csibeállo­mányt kiegészíti a keltetőállo­mástól vásárolt naposcsibék­kel, így a kotlótartás, a neve­lés egyaránt gazdaságosabb. Egy-egy kotló segítségével könnyen felnevelhető 50—60 naposcsibe is. Az így felnevelt csibék a szabadban igen rövid idő alatt piacképes áruvá fej­lődnek. Az egész napon át sza­badban kapargáló állatok sok magvat, rovart, férget gyűjte­nek össze, igen egészségesek és edzettek, és éppen a termé­szetszerű tartás következtében ízletes, piacainkon keresett és jól megfizetett árut szolgál­tatnak. A nyári csibenevelés nem jár több gonddal és vesződség- gel, hisz az időjárás a nevelés­re ebben az évszakban is al­kalmas. A gyenge naposcsibé­ket az első héten óvni kell a tűző naptól, de a nevelés ké­sőbbi időszakában is a száraz, árnyékos, bokros területek a legjobb védelmet nyújtják. Ár­nyékos helyeken etessük őket, és az itató edényeket is ilyen részeken helyezzük el. A csibék első elesége hán­tolt köles, vagy szitált, lisztes és léhás részétől megszabadí­tott kukoricadara legyen. Az első héten kétóránként etes­sünk, egy-egy alkalommal 15 —20 percig hagyva előttük ele- ségüket. Az eleséget alacsony vályucskákban, ha ez nincs, papírlapra vagy leterített zsák­felületre tegyük. A negyedik naptól készítsünk keverékta­karmányt is. Különféle gabo­nadarákat, napraforgó-olajpo­gácsát, kevés búzakorpát, mintegy 3 százalék takarmány- meszet, (Futor) és nagyon ke­vés (0.5 százalék) sót is kever­jünk bele. E keveréktakar­mányt nedvesítve etetjük. Igen jó állati fehérjetakarmány a fölözött tejből készült túró. Jó hatású, ha a keveréktakar­mányt fölözött tejből készült aludttejjel nedvesítjük. A tú­rót a keveréktakarmányban délutáni etetések alkalmával adjuk. A csibék a tejterméktől gyorsan fejlődnek, gyarapod­nak; ezzel pótolhatjuk első­sorban az annyira fontos álla­ti fehérjéket, a hús-, hal-, vér­lisztet. A keveréktakarmányt fel­váltva etessük száraz kukori­cadarával, de esti utolsó ete­tésre mindig kukoricadarát kapjanak a csibék. Négyhetes kortól megkezdhetjük az egész szemes búzaocsu etetését, mi­nél előbb rászoknak, annál job­ban fejlődnek. Az ilyen korú csibék már jól hasznosítják a közeli búzatarló elhullott sze­meit is. A csibék előtt legyen állan­dóan elegendő friss ivóvíz, és jussanak hozzá apró szemű kavicshoz is. Takarmányukból ne hiányozzanak a zsenge, ap­róra vágott zöldségfélék sem, ezek pótolják ugyanis a vita­minanyagokat, és biztosítják a kívánatos fejlődést. A csibéket ötnapos-egyhetes kornál korábban ne engedjük szabadba, egy kicsit erősödje­nek meg, azután szabadon ka- pargálhatnak naphosszat. A háztáji csibeállomány kapar- gál ó-kereséssel szerzi meg a fejlődéséhez annyira szükséges állati fehérjét rovarok és fér­gek formájában. Az egészsé­ges, jól táplált csibe gyorsan toliasodik, farok- és számy- tollai egyenletesen nőnek, és naponta átlagosan egy deka­grammot is gyarapszik Az a kívánatos, hegy tízhetes kor­ban érje el a 70 dekás súlyt. Csibenevelőink sokszor indo­kolatlanul panaszkodnak, hogy az alig pámapos csibék hulla­nak, »-fehér hasmenés« pusztít­ja őket. Legtöbbször a neve­lésben van a hiba, és nem a csibe minősége rossz. A zsú­foltság, a hosszabb szállítások okozta törődések a csibék első napjaiban szükséges meleg hiánya, vagy a túlzott meleg, a szakszerűtlen tartás a vesztesé­gek okozója a legtöbb esetben. A csibe viselkedése elárulja, megmutatja a kívánatos »köz­érzetet«. A csibék piaci ára annyira kedvező, hogy az éven át való nevelés nemcsak kifizetődő, hanem jól jövedelmező is. A fiatal kori gyors fejlődési erély, a jó takarmányértékesülés, a rövid idő alatt előteremthető piacképes húsminőség és -mennyiség mind olyan érvek, amelyekből a számoló gazda azonnal felismeri a kedvező lehetőségeket. A nyári csibe­neveléssel gyorsan és gazdasá­gosan nagy mennyiségű húst termelhetünk, tehát használ­juk fel a lehetőségeket minél nagyobb mértékben, Lacza Béla, a gödöllői Kisállattenyésztési Kuta­tó Intézet tudományos munkatársa Képzőművészeink nagyobb csoportja tavaly nyáron utazott először vidékre, állami gazda­ságokba, hogy képekkel, szob­rokkal örökítse meg a küzdel­met az újért, s a művészet esz­közeivel ábrázolja a mezőgaz­dasági munkákat és e munkák hősét: az embert. A Képzőművészek Szakszer­Szerkesztői üzenet tsz-tagoknak özv. Halász Mártonná, Tás­ka. Kérdéseire levélben részle­tesen válaszoltunk. Ismertet­tük, hogy mit írnak elő a ren­deletek. Kérjük, hogy útmu­tatásunkat közölje a községi tanács elnökével. Ha gondjain nem segítenek, forduljon pa­naszával a Fonyódi Járási Ta­nács VB Mezőgazdasági Osztá­lyához. • * * » Nagy Lajosné, Nagycsepely, Tekeres. Panaszát a megyei pénzügyi osztály megvizsgál­tatja. A vizsgálat fényt derít arra, hogy a megfelelő kategó­ria szerint vetették-e ki adóját. * * * Janusics Mihály né, Bdbócsa. A megyei mezőgazdasági osz­tályra továbbítottuk kérését. Az illetékesek megvizsgálják ügyét a helyszínen. * * * Nagy Ferenc, Látrány. Az öregségi járadékot annak a negyedévnek az első napjától folyósítja az Oqpzágos Nyug­díjintézet, amelyik negyedév­ben felterjesztették a kérelmet. Mivel községükben még senki sem kapott járadékot, ezért a Termelőszövetkezeti Tanács megyei irodája a napokban megindítja a vizsgálatot. Tömött szatyrokkal, két ki­csi gyerekkel igyekszünk ha­zafelé a Jókai ligeten át. Az egyik kislány a kerékpáron, a másik apja csomagjába ka­paszkodva húzatja magát. Sietnünk kell, vár a vacsora­főzés, takarítás, fürdetés. A padokon fiatal párok beszél­getnek, enyelegnek vagy ol­vasgatnak. Férjem gondola­tokba merül, és megnémul egy időre. A gyermekek hiá­ba csicseregnek neki. Egy­szer csak leteszi a csomago­kat, megtörli verítékes hom­lokát, és felháborodottan így szól: — Ez az, amit nem tudok megérteni! Hogy lehet néme­lyik embernek annyi ideje, hogy ráér ilyen haszontalanul eltölteni drága órákat? vezetőnek és Szövetségének kezdeményezését az idén nyolcvan művész tette magáé­vá. A szövetség festő szakmai bizottságának minden tagja je­lentkezett, sokan mennek fa­lura a fiatal képzőművészek stúdiójának és a Szinyei Merse alkotóközösségnek a tagjai kö­Állnak már Lábodon a több­milliós költséggel épülő műve­lődési ház falai. Nem volt ne­héz elképzelni abból, ami már megvan, hogy milyen lesz ez a közös hajlék, amikon elkészült már. Ügy hallottam, hogy aki­ket a falu lakói közül erre szó­lít a munka vagy egyéb el­foglaltság, el nem mulasztanák egyszer sem a látogatást az alkotó rendetlenségben. Az ilyen vizitek során aztán ad- dig-addig hajtogatták, hogy »de jó lenne, ha már kész vol­na«, hogy éppen ezekben a napokban esett hivatalosan is szó arról, hogy bizony elbú­csúztathatná már a falu népe ezt az esztendőt innen. Minek várni a kultúrház-avatással 1961-ig?! Sikerül vagy nem előrehoz­ni a birtokba vételt, nehéz el­dönteni. Bár ahol ennyire egy­behangzóak a kívánságok, le­het, hogy több hétköznapi cso­dára képesek az emberek, mint másutt. Elhagyott fészekhez hasonló az egykori Széchenyi-kastély- ban lévő általános iskola. Be­Szegény, elromlott a memó­riája ... * * * Nagyobbik lányomat úgy ismeri kiterjedt családunk, mint a vjilág legkényesebb te­remtését. Mindenki igyekszik ezt a kényességet kinevelni belőle. Egyik vasárnapra vir­radó pjszaka nem aludtunk, úgy fájt a foga. Délelőtt meg­dagadt az arca. Mégis nagyon készülődött a vizsgára a Vö­röshadsereg úti napközis óvo­dába. Előkerült a tavalyi lakkcipő is. Az úton derült ki, hogy nyomja hüvelykujját. Azonban nyikkanás nélkül szenvedte végig a hoSszú mű­sort fájós fogával és a szoros cipőben. Nem sírhatott, mert ő volt a Nap, s neki kellet elűznie az esőt és a felhőket. zül is. Az első csoport már el­utazott. Mintegy harminc termelőszö. vetkezet és állami gazdaság várja az idén a művészeket az .Alföldön, a Dunántúlon és a hegyvidékeken. Két héttől két hónapig terjedő időt töltenek falun a festők és szobrászok. (MTI) fejeződött a tanév, mégis ide kopogtatok be tájékozódni Lá- bod művelődési helyzetéről, mely szépen kilombosodott az utóbbi esztendőben, egészséges gyümölcsöket terem, mivel megbízható, jó kezekben nyug­szik a kulturális élet kibontá­sának, irányításának munkája. Itt találtam Kótai Lajos bá­csit, az idős pedagógust, a köz­ség népművelési ügyvezetőjét, aki becsülni való tartalmat kölcsönzött ez utóbbi címnek. Mondhatni valóságos rangot csinált belőle, ritka sarzsit, s akár büszke is lehetne. rá, ha az önelégült, büszkélkedő em­berfajtához tartozna. Itt van Zbinyovszki Istvánná igazgató is, a község TIT alap­szervezetének titkára. S mi­után megtudom ettől a csen­des szavú pedagógus asszony­tól, hogy huszonkét tagot szám­lál a TIT helyi szervezete, s majd minden tag munkát vál­lalt az előadói közösségben is, úgy vélem, részben magyará­zatot kaptam arra a kérdésre, hogyan sikerült Lábodon mű­velődési ház nélkül, állandó helyiség nélkül életre lobban­tam a volt grófi cselédek szí­vében a művelődés igényét, hogyan sikerült kultúrház nél­kül kultúrát teremteni. Sokat hallatott már magáról a lábodi földművesszövetkezet férfikórusa, meg a Mike Györ­gyi tanár vezette tizenkét tagú női tánccsoport. Sokat hallot­tam a lábodiakról... Titkukon nem törtem különösképpen a fejemet, és nem is bánom, mert most legalább szemtől szem­ben látom a titkot. Azért sike­rült itt otthontalanul is kultu­rális életet teremteni, mert jó zászlóvivői vannak a kulturá­lis forradalomnak. Jók a kultu­rális forradalom előharcosai, az értelmiségiek, akiknek ez a falu ád kenyeret, tisztességet. Az értelmiségiek között pedig elsősorban a pedagógusok. Nem sajnálják sem az időt, sem a fáradságot az iskolán kívüli népművelés munkájától! Nem szaporítom a szót kü­lönféle műsoros rendezvények­ről, színdarab-bemutatókról. Ilyenek voltak is, lesznek is szép számmal. Pedig mint hal­lom, de nehéz felkészülni va­lamire az adott körülmények Van Nagyatádnak egy keres­kedelmileg teljesen elhanyagolt területe: a Vasút-Ojtelep. Itt egyáltalán nincs üzlet. Pedig e település tíz utcájának 1600 lakója már évek óta kéri egy vegyesbolt létesítését. A lakók javarésze üzemi munkás, a többiek pedig a mezőgazdaság­ban dolgoznak. Állandóan bő­vül a telep, a házhelyeken új lakások emelkednek. A Mező utca végén lakóknak több mint két kilométert kell gyalogolniuk, hogy a legköze­lebbi földművesszövetkezeti ve­gyesboltba eljussanak. Nem­egyszer egy doboz gyufáért vagy két deka élesztőért kell befáradniuk a háziasszonyetk­között! Ha foglalt a pártklub — ahol több tömegszervezet kapott otthont, lehet próbálni a tanácsteremben a tanácshá­zon, kínál próbalehetőséget az állami gazdaság kultúrterme is. Gyakran a valamire készü­lő csoportok kénytelenek vé­gigjárni az összes próbahelyi­ségeket, s ha foglaltak, az is­kolában kötnek ki. De nem vesztik el kedvüket. Most zárta második évfolya­mát a népközépiskola meg az ezüstkalászos gazdatanfolyam. Szép olvasóforgalmat bonyolí­tott le a könyvtár. Tizenegy ismeretterjesztő előadást tar­tottak a TIT helyi előadói, s nem üres széksoroknak. Lábo­don egy ilyen előadás is ese­ményszámba megy, mert a fa­lu levegője tanulnivágyástól telített. Tizenkét levelező hall­gatója volt a járási székhelyen működő dolgozók általános is­kolájának. Nem kötelességből, inkább értő emberségből a helybeli pedagógusok korrepe­táltak ezekkel a felnőtt embe­rekkel, akik elszokhattak na­gyon már a tanulástól. A jól végzett munka egyik igen ékesszóló bizonyítéka, hogy a levelező oktatásban részt vett egy cigányszármazású erdésze­ti rakodómunkás is. Most vé­gezte el az általános iskola VII. osztályát. Balogh József annyira meg­barátkozott a tanulással, hogy túlkoros öccse, Jancsi is vissza­jött az iskolába. Már serkenő bajuszú legónyke lesz, amikor elvégzi a nyolcadikat is, de a gyerek szakmát akar. Nem minden ellágyulás nél­kül láttam és hallottam, s tett boldoggá az a tudat, hogy Lá­bodon olyan értelmiségiek van­nak, akik szorosan vett fel­adataikon kívül szívük szerin­ti törvénnyé tették a párt mű­velődéspolitikai irányelveit! Hivatkozhatnának pedig ők is bőven »objektiv« nehézségek­re. A hivatkozások barrikád- jai mögé azonban többnyire azok rejtik magukat, akikben gyengén pislákol a néptanítói hivatás lángocskája, az a lángy mely Lábodon egy családba melegítette a község lakóit. nak. A falunak is beillő tele­pülésnek csak italboltja van (akár ehelyett is lehetne nyit­ni egy vegyesboltot). Itt cukor­kát, csokoládét, trafikot, sajtó­termékeket és konzervet is árusítanak. Hogy mennyire hiányzik a vegyesbolt, azt bi­zonyítja az italbolt áprilisi forgalma is. Trafikárukból majdnem hatezer forint érté­kűt, konzervből, szalámiból hatezer-nyolcszáz forint értékű árut adtak el. Ideje lenne végre meghall­gatni az Űjtelep lakóinak jo­gos kérését, és orvosolni pa­naszukat. D. S< ... * T ipsits József, a miklósi Vörös Csillag Tsz tag­ja 250 négyszög- öles háztáji sző­lejét permetezi. M.-né Nyolcvan festő és szobrász utazik termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba QLem a műiatítt... Széljegyzet egy óvoda évzárójához Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a Béke Szálló nagytermét azért töltötték meg a szülők, mert a Di­mitrov utcai óvoda kis lakóitól egész délutánt betöltő színvonalas műsort vártak. Hogyan is várhattak volna, hiszen ők maguk is jól tudták, hogy a pöttöm emberkéik­nek a nagy színpadon még a fordulás is összetett feladat­nak számít. Nem is szólva a táncokról, a röpke jelene­tekről, az óvoda dzsesz-zenekarának játékáról, a harma­dikosok »ballagásáról«. Mondom, mindez nehéz a kicsik­nek, és ha néha-néha hibáztak, az azért történt, mert szemüket rajt felejtették anyukán vagy apukán, vagy ép­pen elbámultak a nagy közönségen, és elfelejtették hir­telen, hogy a tapsra melyik lábukat kell felemelni. Per­sze az anyukák és az apukák tapsa, nevelése éppen ilyenkor volt a legharsányabb, hiszen a kicsiknek jól állt ez a »cuki ügyetlenkedés«. 1 Szóval igen jól mulattak a szülők, s nem elsősorban a műsorban, hanem gyermekeikben gyönyörködtek. Min­den mozdulatot magukba szívtak, minden szót jól meg­jegyeztek, és büszkék voltak arra, hogy gyermekeik mennyit fejlődtek azóta, mióta az óvoda lakói. Megint megállapíthatták, mint minden reggel vagy munkaidő után, hogy milyen nagy szeretettel, gondoskodással fog­lalkoznak az óvodában gyermekeikkel, mennyit fárad­nak értük Zeke Ilona, Cseh Istvánná, Kulcsár Károly- né, Szabó Gyuláné, Várhelyi Péterné és a többiek. A »ballagok-« óvónője, Kulcsár Károlyné elmondta, hogy két hétig négykézláb mászott a földön, és jóformán mást se csinált, mint a gyerekek lábát rakosgatta, hogy jól men­jen a műsor. Jól ment. És azt hiszem, egyetlen szülő sem maradt adós az elismeréssel. Azzal zárult a délután, hogy az óvodában púpozott tányér sütemény várta a kicsiket. Fáradtaik voltak, de ki-ki csak akkor mehetett haza, amikor már nem bírt többet enni. Hiába, felelősségteljes, nehéz feladat ma óvodásnak lenni... ^________________________________________________(Szegedi) J AZ ÚJSÁGÍRÓ JEGYZETEIBŐL László Ibolya Vegyesboltot kér a nagyatádi Vasút-Ujtelep

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents