Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-26 / 150. szám
Vasárnap, 1960. június 26. SOMOGYI NÉPLAP 7 Mihályi Margit: PANASZNAP Társbérlet Végre megkaptam a kis szobát. Gugye- rák mama azonnal átjött, és zardonain értésemre adta, ha lett volna bőr rajtam ott, ahol nincs, nem fogadtam volna el, mert ez a szoba nekik is kellett volna, mármint Gugyerák Zsuzsikának, akit a Döme csak úgy vesz el, ha megy vele ez a helyiség is. Ezenkívül jó lesz csendben lennem, mert ők igen csendes emberek, ami hihető, hiszen tizen- ketten vannak,- Hát olyan csendben is voltam egy hétig, hogy a hivatalban falnak tordítottam a csendet kérünk táblát. A második héten Gu- gyerákék reggel 4-kor kisorjáztak az ablakom alá, mint a pö- löskebogarak, és a szépreményű Gugyerák Pityuka vezetésével elkezdtek csa- csacsázni, majd Pityuka kivágott egy jó félórás halandzsát. Mikor kiszóltam, azt felelték, sajnálják, de ők nem tudnak már aludni, hát mit csináljanak? Igazuk van, és . fél hétig rágtam a párnasarkát, mikor is megint besorjáztak a lakásukba aludni. Én már nem tudtam. Ez ment egy hétig. A harmadik héten, mikor már három órakor kezdték meg a sorjázást, bekapcsoltam a lemezjátszót, de olyan lassúra, hogy úgy hangzott, mintha egy tucat macskát ugyanannyi kutyával hordóba zártak volna, ök nem bírták tovább. Gugyerák Pityukába be- laszákadt az ária. Másnap feljelentettek csendháborításért, miszerint nem hagyom nyugodni a szegény kimerült dolgozókat. A pince is közös. Gugyerák Zsvfrsika leleményes kis jeleket rakott mindennap a lejáróba, forgácsból, gyújtásból kereszteket és piramisokat. Megpróbáltam áólépeget- ni, nem mindig sikerült. Erre nagyobb fák jöttek, majdnem kitörtem a nyakam, mikor az egyik megindult alattam. Ekkor én is megkezdtem a jelzéseket, ami igen szórakoztató, mert mindig este megyek fáért, és a villany nincs bevezetve. Mikor aztán egyszer úgy belegabalyodtam mindenféle huzalokba és lécekbe, én is kiraktam a szomszédok gereblyéit és az összes 'udvarseprüket az útba. Az egyik gereblyenyél úgy vág_ ta orron Gugyerák Zsuzsikat, hogy állítólag azért ment visz_ sza a parti a Dömével. Ezután én estem bele a rossz bádogkádba, vizet is tettek bele. Ekkor én mindenféle rossz cserepekkel es kimustrált kályha- csőkönyökkel kedveskedtem nekik. Az egyikbe úgy sikerült beleugrani Gugytrák Pityukénak, hogy talicskán tolták el a kovácshoz. Erre Gugyerák mama egy cikloplcövet szerkesztett az én bejáratom fölé, de hála a bagolyszememnek, idejében észrevettem, és felszerkesztettem az ő bejáratuk fölé. Egész este boldogan figyeltek, de hogy nem történt semmi, Gugyerák mama megdühödött a kötelességét nem teljesítő ciklopra és lement. Onnan már a mentők vitték el. Azóta ki sem merek jóformán mozdulni, és minden eshetőségre készen megírtam a végrendele_ tem. A tűsarok záig tipegni, azemkíöncsendháborítás Szakítottam Döméivel, lehet, hogy nem élem túl. Éppen a Fasor Presszó parkettjén lamda&ogtunk, mikor letörött a tűsarkam. Nem is értem rá kétségbeesni, mert Donéi rögtön kijelentette, hogy adjam csak a másik cipőt is, mindjárt leüti annak is a sarkát, úgysem tudok így havül nincsen semmi baj, mert ahogy ő a nőket ismeri, holnap már ez lesz a divat a partom. Ekkor szakítottam vele. Mert fiatal kora ellenére hány nővel lehetett már kapcsolata, ha így ismer minket a nyomorult! Leó bácsi úgy horkol a társbérlet ajtajának túloldalán, hogy nálam rezegnek az ablakok. Szépen kértem, csendesebben horkoljon, úgy is lehet vigadni. Csak összenéztek Leó nénivel, és sértődötten hallgattak. A második panaszlásomra kitörtek. Ne nézzem őket bolondnak, honnan tudom, hogy ők horkolnak, én is horkolhatok azzal az erővel. Ezen erősen elgondolkoztam, és már a harmadik éjjel nem merek elaludni, mert hátha mégis én horkolok, és én nem hagyom magamat aludni? AZ ISKOLA HUMORÁBÓL VIDÄM szentek Tanfelügyelői látogatáskor az egyik diák Vörösmarty Szózatát mondja: »Ez a föld, melyen annyiszor — Apáid vére folyt, — Ez, melyhez minden szent nevet — Egy ezredév csatolt.-« A tanfelügyelő gyanakodva megállítja a fiút és megkérdi: — Kisfiam, érted-e mindazt, ami ebben a költeményben van? — Igen — feleli a gyerek —, csak azt az egyet nem értem, hogy mit nevetnek a szentek! * He He A TÁJÉKOZOTT TANULÓ — Nos, fiacskám, mondd meg, mi hasznot hoz a kecske! — A nőstény tejet ad, a bak pedig sört! * * * ÉRETTSÉGIN A diák matematikából a vegyes másodfokú egj'enlet általános alakjából — teljes négyzetté a'akítá ^al - a megoldó képlet levezetését kapta tételül. Amikor a jelölt a két gyökre mutató előjel felírásához ért és mondta: »plusz, mínusz négyzetgyök a humán szakos elnök közbeszól: — Kérem, döntse el végre, plusz-e vagy mínusz. Az érettségin nincs már helye a találgatásnak! * * * HETEST JELENTÉS TANÉV VÉGÉN Hetes: Létszám harminc. Tizennégyen kirándultak, hatan a záróünnepély zenekari főpróbáján vannak, kilencen tomavizsgára edzenek, tehát hiányzik huszonkilenc. Tanár: S hogyhogy te itt vagy? Hetes: Engem visszaküldték, hogy vigyázzak a kabátokra. * * * IDÉZET EGY JEGYZŐKÖNYVBŐL Felvettük 1959. július hó 8-án a gerecsealjai két-tanerős iskola értekezletén. Jelen vannak: Nagy Béla ig. tanító. Kiss Jolán nevelő betegsége miatt igazoltan távol. Tabi László: NE VAKARD! Agyon akartam ütni, de persze elkéstem. Mire a bokám-1 ra csaptam, már elrepült, s csak egy piros pontot hagyott maga után, mely másodpercek alatt megdagadt. Nagyon viszketett, ezért bölcselkedni kezdtem, és arra gondoltam: mindennek van jó oldala. A szunvogcsipés kellemetlen, de viszont vakarni lehet, s eközben az ember nagyon kel'emesen érzi magát. Halaszthatatlan innivalómat félretéve,. önfeledten vakaróztam, amikor arra jött ő, s látván, hogy mit mivelek, okosan csóválta a fejét. — Ne vakard. . . mondta, és jóságosán nézett a szemembe; Nem tanács vo’t ez. Keményebben hangzott annál. De utasítás sem volt. Talán azt mondhatnám, hogy kinyilatkoztatás volt leginkább, a józan ész és a bölcs megfontolás intő szava, amely tiszteletet és alázatot keltett bennem. De azért persze csak vakartam tovább, tátott szájjal, ahogy szoktam. — Ha vakarod — folytatta ő meleg szeretettel —•, csak még jobban beledörzsölöd a citrinsavat, amely az égető érzést okozza. Tán legjobb lesz, ha egy kissé megnedvesíted a szúrás helyét, s nem figye’sz oda, ily módon könnyen megszabadulhatsz a viszkess érzésétől. A tudomány mai állása szerint ez a legtöbb, a-- it tehetsz. — De viszket — " wtem ellene, egyre csak vakarva a bokámat. Makacs léhaságom egészen kihozta a sodrából. Megragadta a karomat, ame'lyel vakaróztam, s mikor erre a másikkal folytattam, azt is léfogla. Egészen magánkívül volt, nyakán kidagadtak az erek, és rám ordított’ — Ne vakard! Így néztünk farkasszemet néhány másodpercig, miközben úgy viszketett a csípés helye, mint újkorában. Egy erélyes rántással kiszabad:';ottani karjaimat, s most már két kézzel vakartam, hogy a lemaradást helyrehozzam, ó pedig látván, hogy erőszakkal nem érhet célt, újra a lelkemre kezdett beszélni. — Így apróságokban mutatkozik meg a nagy jellem — mondta a szamár abban a hitben, hogy erre azonnal nagyobb lesz a jellemem, mint a csípés előtt volt —, ne légy hát gyenge! És egyre csak prédikált, mint aki azt tűzte ki életének céljául, hogy ne-kem viszkessen a bokám. Amikor már azt vázolta, hogy akaraterőm betegesen csökkent, s vakarózásomban van valami hisz,téried jelleg, minek folytán jól tenném, ha egy időre zárt intézetbe vonulnék, elhatároztam, hogy agyonütöm. De persze megint elkéstem. Mert miközben a törvényes következményieket mér’egei ve vakaróztam, öt is megcsípte egy szúnyog. A csuklóján. Ekkor leült mellém, és vakarni kezdte. S így ültünk egymás mellett békességben, meghitt egyetértésben, vakarózva az emberi kor végső határáig. Feleki László: KÖZMONDÁSOK A közmondások általánosan használatosak. Szerzőit nem ismerjük. Apáról, fiúra, nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Ezekkel a mondásokkal a nép valamilyen igazságot, tapasztalatot fejez ki. Mostani rejtvényünkben három közmondást rejtettünk el nyelvünk gazdag közmondástárából. Vízszintes: 1. Közmondás, mellyel azokat az embereket illetik, akiknek nem lehet kedvükre tenni. 17. Menyasszony. 18. Zeus pajzsa. 19. Kutatsz. 20. Vissza: fájdalom. 22. Mü- tatószó. 24. Ténykedő. 25. Simon Mária. 27. A holtak istene az ókori Egyiptomban. 30. Iratokat vesz fel. 33. Mássalhangzó kiejtve. 34. Névelős betű. 35. Igen termékeny síkság Palesztinában. 37. Gabonaféle. 39. Férfi név. 41. Y. S. 43. Vissza: Táncos mulatságon. 45. Recseg. 47. Dokk betűi keverve. 48. Tyúk falusiasán. 50. Mellek közti bemélyedés. 52. Had. 54. Német nőnemű névelő. 55. Női név. 57. Kitűnő tüdőspecialistánk, a tüdőbeteggondozó rendszer megszervezője. 59. Két szó: ír, átkelőhely. 61. Ken szélei. 62. Laza, üledékes kőzet, amelyet a víz vagy' a szél hordott össze. 64. Árai 66 Formák. 68. Ennivaló, étel. 70. Nem néki. 72. Becézett férfinév. 74. Az ízeltlábúak törzsének egyik osztálya. 76. Kisközség Szatmár megyében. 78. Aki állam’ felhat.umnzásból foíy tat fegyveres vállalkozást a tengeren. 79. Kötőszó 81. Szenük. 83 A mennydörgés, zh atar ősgermán istene. 85. Csórsz atyja 86. Anyagot készít. 88. Pödör. 90. Mesél. 92. VJ Bölcs Lee császár negyedik felesége 93 lián.-?.egyek s ra. 95. Sz'g 't élesség, merevség. 97. Homályos. 99. Kati mássalhangzói. 100. Az egész egy bizonyos része. 102. Az ő csoportjuknak. 104. I. e. élő római történetíró. 106. Hiányos inas! 107. Énekhang. 109. Épü- lettörmelékek. 111. Egyenesen (éppen) németül. 113. N. G. 114. Ítélkező. 116. Jelyhat.áro- zórag. 118. Vissza: Seb nyoma. 119. Jó bor- és gyümölcstermő község a Duna mentén. 121. Szemben. 123. „Táboroké” középrész nélkül. 125. Méricskél. Függőleges: 2. A Bibliában szereplő Ábel testvére. 3. Nagy ív. 4. Kicsinyítő képző. 5. Asz- szonynév-végződés. 6. Cselekvést, történést kifejező szó. 7. Piaci labdafajta. 8. Értékpapír. 9. Kétjegyű mássalhangzó. 10. Mákos Katalin. 11. O. E. T. 12. Vissza: Ütött. 13. Nem sok. 14. Csapadék. 15. Helyhatározórag. 16. Nem szívesen jár oda. 20. Közmondás: összetartásban az erő, ezt a gondolatot fejezi ki. 21. Ipari növény. 23. Énekes. 26. Közmondás: Biztatásul szokták szánni. 28. Horvát eredetű méltóság. 29. Babból készült étel. 31. Zúz. 32. Letapos. 34. Vissza: otthon oroszul. 36. Főúri méltóság. 38. Soron következő. 40. A számok sorát jelentő szócska. 42. Ablaktisztító márka. 44. Bemegy: népiesen. 46. Vissza: Káros rovar. 49. Kiadagol. 51. Helyiség a Duna mentén. 53. Vízimadarak. 56. Férfinév. 53. Megakad. 60. Erődítmények. 63. Nem sok. 65. Traktormárka. 67. Pontosan mér. 69. Gonosztevő. 71. Férfinév. 73. Makrancos. 75. Francia szobrász a XIX. sz. végén. Szobrai nagy eszmék, indulatok, erőfeszítések megszemélyesítői. 77. Mondani németül. 80. Beszédünk kis része. 82. Norman vezér a XI. században, az araboktól elfoglalta Szicíliát. 84. Rész. 87. A legjobb jegy! 89. Vérségi kapcsolatban vagyunk. 91. Nem kipörgetett. 94. Juttat. 93. Vers végi összecsengés. 98. Lakoma. 101. Hibásan jegyző. 103. Szén németül. 105. Skandináv történeti tárgyú prózai elbeszélések. 108. Vízelvezető. 110. Szükség van rá. 112. Ékezethibás súlymértékegység. 114. Tulok. 115. Névutó. 117. Kevert íze! 119. Helyhatározórag. 120. A. N. 121. Mássalhangzó kiejtve. 122. Német Károly. 123. Személyes névmás. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 iiiÜi 17 iiiiii 18 19 iiiiii 20 iiiiii 21 iiiiii :::::: 22 23 iiiiii 24 iiiiii 25 26 27 28 29 111 30 31 32 jjjlii 33 ÜHii 34 üli!! 35 36 Ül 37 38 39 40 41 42 HU!: 43 44 iiiiii 45 46 47 48 49 :::::: 50 51 1! 52 53 iiiiii 54 55 56 iiiiii 57 58 ::Rn 59 60 61 62 63 64 65 :::::: :::::: 66 67 68 69 :::::: 70 71 72 73 :::::: 74 75 Hi:!: 76 77 iiiiii 78 79 80 ..... I liül 81 82 :::::: 83 84 85 86 87 Iiiiii 88 89 Ili 90 91 iiiiii 92 93 94 95 96 Iiiiii 97 98 iiiiii 99 100 101 ÍhÍÜ 102 103 104 105 iiiiii 106 ÜHii 107 108 HHÜ 109 110 iiiiii 111 112 113 114 115 ii«ÍI 116 117 Hiii: 118 119 120 121 122 iiiiii 123 124 l_ > 125 VICCES HELY Aki Kínában él, járjon kínai ruhában! — mondja egy régi közmondás. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a bölcsesség az alkalmazkodás erényére serkenti az embereket. Szerény ember nem szereti a feltűnést, igyekszik mindenütt úgy viselkedni, ahogyan illik, ahogyan azt a helyi szokások és hagyományok előírják. A frakk éppen úgy nem való az őserdőbe, mint a kereplő a hangversenyterembe. Ha meg akarjuk nyerni felebarátaink rokonszenvét, alkalmazkodnunk kell hozzájuk, mindenkor és mindenütt. Grönlandban f álcát eszünk, és gyengéden viselkedünk vendéglátónk feleségével szemben. Franciaországban baszk sapkát hordunk, és bort iszunk, Finnországban szau- názunk, Skóciában takarékoskodunk, Olaszországban makarónit, Dániában sajtot eszünk, Indiában kígyót bűvölünk, Hollandiában facipőt húzunk, Spanyolországban bikát szúrunk le — ahogyan a helyi szokások megszabják. Kisebb viszonylatokban is így van ez. A Ludas Matyi szerkesztőségébe például mindenki azzal, az elszánással jön, hogy — akár tetszik, akár nem — tréfálkoznia kell. Ügy gondolják, hogy aki e nevetéstől megszentelt falak között nem viccel, azt kinézik. Ügy képzelik el a dolgot, hogy a szatirikus hetilap írói és rajzolói a kacagástól rekedten töltik el munkaidejüket, és egymás tenyeréből írják ki a csattanókat. Mindenki, úgy véli tehát, hogy aki ide belép, az hagyjon fel minden szomorúsággal. Van, ahol estélyi ruhát kell ölteni, van, ahol vidám arcot. A postás hamiskás mosoly- lyál szokta kérdezni: — Kinek kell egy kis leve- lecske? Hát még a pénzes postás! Telve van dévaj ötletekkel, s holtra kacagja magát, amíg valamelyik elgyötört humorista hozzájut nehezen megizzadt pénzéhez. A »Le a bürokráciával!« című népszerű rovat vendégel egymásnak adják a kilincset és a derűt. Nemrég történt, hogy egy alaposan bebugyolált fejű férfi negédes mosollyal igy kezdett bele mondókájába: — Akarnak egy jó viccet az elvtársak? Ilyet még nem hallottak! Szóval mondom a házmesternek... Amilzor még a negyedik pofon után sem nevetett senki sem o szobában, elszontyolodva állapította meg, hogy ritka savanyú emberek közé sodorta végzete. Még a télen történt, hogy javították a szerkesztőségi folyosó parkettáját. A terjengő vorban a sok parkettcsonk közölt kivirult a tréfa, s ha valaki megfeledkezett’ az éberségről, úgy megbotlott valamelyik bohókásan elhelyezett deszkadarabban, mint régi kisfilmjein Chaplin. Én véletlenül egy parkettrakást rúgtam fel, s bocsánatkérésemre a parkettázó fiatalember mosolyogva csak ennyit mondott: — Aminek nem szabadna lennie! Csalódás ült ki az arcára, amikor nevetés helyett csak sajnálkoztam. Áltálában zokszó nélkül tűrjük, amikor barátaink és ismerőseink huncut mosollyal vicceket mesélnek, Yma Sumac nevét facsarják ki tréfásan, sírverseket tudnak mindenkiről, s kifogyhatatlanok az olyasféle élcekben, hogy »Mi a különbség a...«, vagy: »Hogy m.evezik a...« és ehhez hasonlók. Meglepetések rWcán akadnak, de ilyesmi is előfordul. Mint például az egyik reggel, amikor bementem a szerkesztőségbe, s az előszobában egy kis koppanást éreztem a fejemen. Meglepve néztem hátra. Hát a kedves takarító asszony állt ott vidáman mosolyogva. Megbökte a kalapomat! Arckifejezése szinte betű szerint ezt fejezte ki: — Tudok ám én is tréfálkozni, nemcsak azok a frá* nya humoristák!
