Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25 / 149. szám

a SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, I960, jőníus 25, IGAZ BARÁTOK KÖZÖTT cd ha latonlwqlAwi id ín </ h ölesedéi) e n Űtijegyzetek a Szovjetunióból (I.) Túl mohók voltunk az indu- zően mustrálgatták az arra el- láskor. Mindent meg akartunk menőket. Rikító piros ingük, nézni Lvovban, Kijevben és borotvált hajuk, és cinikus be- Moszkvában. Odakint persze szédük azonnal elárulta, ki- lemondtunk erről az elképze- csodák. »Bárok kellenének« — lésünkről. Az a néhány nap, panaszkodtak. Az egyiküknél amit a Szovjetunióban töltőt- gitár is Volt. Amikor a »Moszk- tünk, még ahhoz is kevés volt, va alatti esték«-et akartuk ve- hogy ízelítőt kap- p*,-,_____ junk ennek a ha- r aEKin*® talmas országnak az életéből. így nem is adhat mást az újságíró és a fotoriporter, mint .néhány morzsát az élményekből. Druzsba i mir. Béke ' és barátság. Ez a három szó kísért bennünket mindenhova. Bár­kivel beszéltünk is, az első, ami szóba került, a 'bé­ke volt. Erről be­szélt a zsmerinkai vonatkísérő, a nyi- kolajevi kolhoz­tag, a kijevi medi­kuslány, a moszk­vai munkásnő, er­ről beszéltek a gomba módra sza­porodó lakóházak, a szépülő városne­gyedek, a gazdago­dó ukrán és orosz mezők. Aki nem haragos pillantása is ezt árul­ta el. Ugyanezt tapasztaltuk, amikor kijöttünk a lelőtt ame­rikai repülőgépet bemutató ki­állításról. Az emberek sértett, megdöbbent arckifejezéssel, ökölbe szorított kézzel érdek­lődtek. »Mit szólnak ehhez az aljassághoz?« A Kijev Szállóban laktunk. Egyik délelőtt odajött hozzánk egy szikár asszony, Ivanova Marija Szemjonova, hatvan éves felírónő. Férjét a háború­ban vesztette el. Aznap jár­tunk a Tretyakov Képtárban. Volt ott két festmény: Bogo- rodszkíj Dicsőség a hősi halott■ nak és Geraszimov A partizán édesanyja. Az egyiken bánatos, megtört szemmel nézi az anya elesett fiát, a másikon riadt, de dacos, elszánt tekintettel méri végig az őt vallató néme­teket. Marija Szemjonova sze­me is ilyen volt, amikor elesett férjéről és a békéről beszélt: bánatos, de elszánt, határozott. »Békében kívánunk élni ■— mondta —, de nem félünk sen­kitől. Aki ránk karddal támad, tudott oroszul, az>>^jem engedjük a békét megbontani.« PlakátÁarc^ nász el.« is megértette ma­gát mindenkivel, hisz csak a szavak mások, az luk eljatszatni, lebiggyesztet- érzelmek, vágyak ugyanazok, ték ajkukat, legyintettek, s azt A szilárd’ békevágy és békéhit tanácsolták, inkább valami teszi az embereket magabiztos- nyugati számot rendeljünk, sá Csapon néhány fiatallal Milyen mások voltak azok a váltottunk néhány szót. El- fiatal diákok, akikkel együtt mondták, hogy most építették szórakoztunk! Életvidámak, fel családi házukat. Húszesz- tjszta szeműek, akik a fanyal­s1onyÖrkk’semnCL^?arntámo: 8&t és a kesernyés arckifeje- gatással saját otthont terem- zest hírből ismerik csak. tettek maguknak. S eszükbe Utolsó moszkvai esténkén sem jut, hogy féljenek a hábo- Kuncevőba, a szövőgyár klub- rútól. »Erősek vagyunk — mondták, s hozzátették: — Aki hisz a békében, az nem remeg a háborútól.« Májusban, a legszebb tava­szi hónapban jártunk a világ első szocialista országában. jába látogattunk el. Ez a 250 ezer lakosú város 11 kilométer­re fekszik Moszkvától, a Sze- tuny-folyő partján. A szövő­gyár termékei a brüsszeli vi­lágkiállításon díjat nyertek, Zöldelltek az ukrán és orosz belföldön pedig nagyon kere- erdők, mezők, rétek, mindent settek. Szmirnov elvtárs, a virág borított. Lila orgonákat kuncevói városi Komszomol ringatott a szellő, a nap beara- Bizottság titkára azzal foga- nyozta a karcsú nyírfákat. dott bennünket: » Büszkék va­dvirágba borultak a geszte- gyünk árra, hogy ma este a mi nyefák...« így szólt az az vendégeink.« S ezt a szíves fo- ukrán keringő, amelyre Nyiko- gadtatást, az ajándékok, a gaz- lajev községben, a kolhoz dag műsor is bizonyította. Itt klubjában táncoltunk. Még ez Kuncevóban találkoztunk Gor- a dal is a tavaszt idézte. A Ivó- lovaja Nyinával, az egyik Május 1-én hét apróság vette birtokába Balatonbogláron a Báthory utca elején levő idény­bölcsődét. Eredetileg húsz gyer­mekre tervezték, de a jelentke­zők nagy száma következtében a létszám huszonötre emelke­dett. A községi tanács évenként 75 ezer forintot fordít az 1954 óta működő idénybölcsőde fenntartására. A szülők napi 1,60 forint térítést fizetnek. Nyugodtan végezhetik munká­jukat, mert gyermekeik gon­dos ellátásban részesülnek. Ta­kács Béláné, a bölcsőde veze­tője elmondta, hőgy napi négy­szeri étkezést kapnak a gyer­mekek, külön főznek a kiseb­beknek, külön a nagyoknak. Mindenütt tisztaság és rend van. Csak dicséret illeti a gondozónőket, Fazekas József­Vajon miről álmodik Halász Zsuzsika? Takács Béláné bölcsődevezető Gáspár Lacikával. nét és Fehér Györgynél, no meg Molnár Imréné szakács­nőt. De a többiek: Fullér Lösz- Ióné, Molnár Imréné és Árok Lászlóné is kifogástalan mun­kát végeznek. Dr. Török Sándor körzeti or­vos mindennap meglátogatja a bölcsődét, vigyáz a kis lakók egészségére. Nagy segítséget kap munkájához nemcsak az ott dolgozóktól, hanem Har- math Judit körzeti védőnőtől és Horváth Jánosné községi védőnőtől is — ők ugyancsak rendszeres látogatói a bölcső­dének. Reggel 7-től délután 5 óráig vannak az apróságok a bölcső­dében. A szülőknek az a kí­vánságuk, hogy a bölcsőde a jövőben állandó jelleggel mű­ködjék. FIZESS! vi terület Bobrszkij kerületé­ben van ez a kis kolhozfalu, körülbelül hatvan kilométerre Lvovtól. Csupán 1180-an lak­üzemegység Komszomol-titká- rával. Elmondotta, hogy na­gyon szereti a magyarokat. Minden vágya, hogy egyszer el­ják, mégis középiskolája, hét- jöhessen hozzánk. Édesapja és osztályos általános iskolája, 22 bátyja már volt nálunk, és ágyas kórháza, két művelődési otthon sokat mesélt neki a mi otthona, két könyvtára (15 ezer országunkról, sőt állandóan ta­kötetes állománnyal), elsőse­gélynyújtó helye, kutató labo­ratóriuma és postája van. A Krupszkaja kolhoznak a múlt esztendőben 2 millió 6001 ezer rubel bevétele volt, bőven jut belőle kulturális célokra, köz­ségfejlesztésre is. Sztyepan Dmitrijevics Kujucsko, a kol­hoz elnöke nem kis büszkeség­gel mutatta meg birodalmát. nítja is őt magyarul. Sokat kérdezett. Minden kérdéséből érződött, hogy jól ismeri ha­zánkat, történelmünket, prob­lémáinkat. Nagyon jólesett ez az érdeklődés. Moszkvában a Kutuzov su­gárúton láttuk meg először azt a plakátot, amely ottj áriunk­kor az érdeklődés középpontjá­ban állott. Egy vörös rakéta méter, sing sose méri fel: Egy barát a sok közül. Gorhov Zarah Ivanovics parkőr. A Gorkij parkban ismerked­tünk meg Gorhov Zahar Iva- noviccsal. Amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, sze­me felcsillant, sokáig rázta kezünket. Elárasztott bennün­ket kérdésekkel: Hogy tetszik Moszkva? Mi a véleményünk a szovjet hazáról, a szovjet em­berekről? Az elismerő válaszo­kat örömmel hallgatta, elége­detten simogatta hosszú fehér szakállát. Milyen nehéz is épkézláb szavakba önteni, amit az em­ber érez — gondoltuk útban hazafelé, s akkor eszünkbe ju­tott Tyutcsevnek, a nagy orosz lírikusnak, Puskin kortársának Oroszország című verse: Oroszországot, ész, nem érted; Egy csokor orgonát kaptunk pozdorjává zúz egy fekete re- külön úton jár ott az élet — a kijevi pályaudvaron a min­ket fogadó diákoktól. Délután ugyanezeket az orgonákat a Sevcsenko sugárúton lévő Le­nin szobor talapzatán helyez­tük el... A csokor mellé egy meghívót is kaptunk az Élel­miszeripari Technológiai Inté­zet baráti estjére. Ünnepi gyű­lés, műsor tette emlékezetessé ezt a látogatást. Az intézetből az Inturiszt buszai egyenesen az állomásra vittek minket. A diákok (már aki befért a busz­ba) elkísértek bennünket. Éne­keltünk és címeket cseréltünk a pályaudvarig. A második dal, ami a kijevi diákok ajkáról felhangzott, a »Moszkva alatti esték« volt. Ez eszünkbe jutta­tott egy délelőtti epizódot. A Vlagyimir parkban összeakad- tunk két huligánnal. Hanyagul ■ekidőltek a korlátnak, s lené­Lám, ezt kellett volna mondani Zahar apónak! el­pülőt. A plakát alapszíne a Oroszországban hinni kell! kék. A béke színe. Rajta a kö­vetkező felírás: »Nem, enged­jük a békét megbontani.« A plakátot néző szovjet emberek Lajos Géza (Hogy Istennek kedve teljék bennünk, A Tízparancsolat szerint kell viselkednünk. Az Ányaszentegybáz viszont roppant ügyes, A Tízet egy szóba sűríti: »fizess«.) Tudom én, hogy a lelkek so- mogyszobi pásztora nem mond köszönetét azért, hogy a fen­tieket a személye kapcsán idé­zem. De hát aki szelet vet, vihart arat, akiben pedig több a kalmárszellem, mint ameny- nyi egy papi lélekben megfér, az magára vessen. Nem igaz? De még mennyire igaz! So- mogyszobon jártam a minap, és ott hallottam azt, ami fel is háborított, meg is nevettetett. Tragikusnak, meg komikusnak is találtam az esetet, azért is jegyzem fel azt, amit a szo­biaktól hallottam. Régi gond volt a faluban, hogy halálozás esetén a teme­téshez szükséges kellékeket Nagyatádon kellett beszerezni. Ez még magában nem is olyan nagy baj. De Atádiról kellett kérni a halottaskocsit is. Gon­dolt egyet a szobi egyházköz­ség papja: — Venni kéne egy halottaskocsit! Hogy hogyan? Hát kérem, mivel az eklézsia szegény, a hívek adakozása ré­vén. Az ötletből hamarosan terv lett, a tervből pedig hamarosan tett. Összegyűlt a pénz, s las­sacskán szóba került az is, amiről hallgatott eddig a tisz­telendő úr. Elhatároztatott ugyanis, hogy a halottaskocsj vételárához Hozzájárulok — egy-egy ado­mány összege 50 forintba fe­jezhető ki —, de csak a hozzá­járulok vehetik igénybe a ha­lottaskocsit ingyen. Aztán, mi­vel az emberfia általában csak egyszer szokott felkéretkezni ilyeniéle fekete szekérre, az ingyen szállítás jogát mindö&z. sze egyszer lehet igénybe ven­ni. Egyszer és nem többször! Az adakozók többi családtagja már fizetni lesiz köteles, ha' végtisztességére nem akar gyalog, targoncával vagy egyéb más módon elmenni... Szóval »a Tízet egy szóba sű­ríti: fizess!« Tudja manó, miért van szük­ség a jámbor lelkek ilyetén va­ló megbotránkoztatására, miért kell hasznot húzni még, a közös szerzeményből is? Mert a somogyszobiak halottas ko­csija közös tulajdon ám a ja­vából! Nem elég kufárkodás folyik a keresztelővel, esfcetés- sel, temetéssel? Hiszen a cere­móniáknak elég magas a tari­fájuk! Többe kerül ogy kis és nagy harangos temetés, amit végigénekel a kántor, mint amelyiken csak a kis ha­rang szól, vagy a füstölőt tar­tó minisztráns gyerek segít csak a papnak. Ha kü íün mon­datnak misét a 'rokonok a ha­lott üdvéért, az is forint! Sőt azért is fizetni kell, ! ,a kis karing helyett nagy Icaringet óhajt látni a gyászoló rokon­ság őtisztelendőségén. Egyszó­val mindennek szabó ti ára van, méghozzá nem is a\la- csony. Van gazdag keresztelő, esküvő és temetés, van sze­gény. Ez egyszerűbb, talán. am. beribb is, ha ugyan az. >e az a szabály, hogy »Csak egyszer utazhat a halottaskocsin az, aki hozzájárult a vételárhoz«, ez már több, mint pénzsóvár­gás».. Több, mégsem határo­zom meg, hogy minek nevezhet, ném én ezt. ítéljék meg azok, akik lelkipásztoruknak ismerik el az ilyen embert, akinek ram elég a temetés ceremóniájáért »hagyományosan« járó fizetség, még a halottaskocsival is spe­kulál! L. L Jól szórakozik, ha felkeresi 2962 BALATONBOGLÁRON A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET üaidíglő Kitűnő konyha! Presszó ! Halétel-különlegességek 1 Kerthelyiség! Italok l Népi zenekar! rßalaüm ^Ptwiizälxati Cukrászsütemények ! fagylaltok ! Szesz- és likőrkülönlegességek ! Presszó ! Dzsesszzenekar 1 HANGULATI TÁNC! VÁRJUK! Á Somogy megyei Vasműszaki Nagykereskedelmi Vállalat és a Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat június 25-től július 3-ig Siófokon a Fő u. 79. sz. alatt lévő általános iskolában h ír adás te eh nikai rendez kiÁLlitáít Bemutatásra kerülnek a legújabb típusú rádiók, lemezjátszók, televíziók, csillárok, villanytűzhelyek, mosógépek és egyéb villamossági cikkek. Árusítás a hely­színen. Nyitva : 9—14-ig és 16—20 óráig. Televíziós adós! Belépés díjtalan! Szeretettel várjuk önt 14021

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents