Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25 / 149. szám

Szombat, 1960. június 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Lesz-e helye 300 vagon konzervnek? A fejlődés néha nehéz döntés elé állítja tanácsainkat. Ez­úttal nem kell példáért messzebb menni Nagyatádnál. A Kon­zervgyárban most az a legfontosabb kérdés, hol tárolják a készárut, ugyanis csak 50 vagon konzerv fér el a raktárakban, és 300 vagon lesz az idei termelés. Eddig hét helyen, a többi között Belcsa- és Gólapusztán, Segesden raktározzák el a ter­mékek nagy részét. Ez az állapot tarthatatlan. Mondanunk sem kell, hogy a tárolás mennyi anyagi kárral, selejttel, üveg­töréssel jár együtt. Az üzem udvarán az ÉM Somogy megyei Építőipari Vál­lalat az idén hozzákezdett egy raktár építéséhez. E raktár 150 vagonos kapacitásával enyhített volna a tárolási gondokon. Csakhogy az építkezést időközben abbahagyták, s a Konzerv­gyárnak ez a reményé szertefoszlott. De csak ez a reménye, ugyanis bízott még abban, hogy a laktanyát, ha ideiglenesen is, megkapja raktárnak. A Ter.nényforgalmit — amely most használja — bizonyára sikerülne meggyőzni arról, hogy más helyiségekben, leállított malmokban stb. tárolja a ga­bonát. Annak azonban, hogy a Konzervgyár a laktanyát még ma sem kapta meg, nem az- a legfőbb oka, hogy a Terményfor­galmi használja, hanem az, amit Torma István elvtárs, a járási pártbizottság titkára röviden így foglalt össze: »A Kohó- és Gépipari Minisztérium 1961-ben lemezüzemet létesít a lakta­nyában. Erre az időre biztosítani kell számára az üres épü­letet. Ha a Konzervgyár most raktárnak kapná meg, kötve hi­szem, hogy könnyen kitelepíthetnénk belőle. Az ilyesmi már sajnos szokássá vált. Különben nem mi, hanem a megyei ta­nács rendelkezik az épülettel. A pártbizottság ellenzi, hogy raktár legyen belőle.« — Kinek adjunk igazat? A konzervgyáriak és a járási párt- bizottság érvelése is helytálló. Vagyis akármelyik ujjúnkat harapjuk meg, mindegyik fáj. Belátjuk, nem könnyű dönteni ebben az ügyben. Az ésszerűség azonban azt diktálja, hogy a Konzervgyár kapja meg a laktanyát — persze ideiglenesen — annak ellenére, hogy Torma elvtárssal egyetértünk. Megvan a mód arra, hogy a megyei tanács ideiglenes szerződést kös­sön a Konzervgyárral, s ha lejár a határidő, a szahályok ér­telmében a szerződésnek érvényt kell szerezni. Erőszakos in­tézkedésre aligha kerülne sor, hiszen az üzemben megkezdett raktárépítést, ha előbb nem is, de az idei szezon megkezdé­sére bizonyára befejezik. Az Élelmiszeripari Minisztérium il­letékes főigazgatósága pedig renéljük, talál módot igénytele­nebb kivitelű raktárak építésére a gyárban. Mindent egybevetve arról van tehát szó, hogy ideiglenesen siessen a megye a Konzervgyár segítségére a raktárgond meg­oldásában. Nem szabad megvárnunk, hogy az említett »táv­raktározás« miatt kár érje a népgazdaságot. A ló másik oldalára ej tette egy intézkedés az Alsóboga ti Állami Gazdaságot. MáJ ról holnapra csaknem felére kellett csökkenteniük lóállomá­nyukat. Ez magában véve nem volna baj, hiszen drágán húz­za a ló a kocsit. A hiba abban van, hogy a géppark növeke­dése nem tartott lépést (sőt: egyetlen lépést sem tett előre) a lovak számának csökkentésével. Ma is, annyi traktora van a gazdaságnak, mint egy hónappal ezelőtt. Szállítási munkái vi­szont megnövekedtek, e napokban már a lucerna második szénatermését takarítják be. Ezért például arra sem jut fo­gat vagy vontató, hogy a központi major istállóit ellássa alom­szalmával. De mi lesz majd a gabonabetakarítás idején! Mi­lyen jó szolgálatot tenne most és később is annak a 45 pár ló­nak egy része, amit az áttelel tetés után, a zöldtakarmányozós időszakában, a nagy nyári és őszi betakarítások előtt el kel­lett adniuk. A közgazdasági indokok ismertek: sok pénzt fel­emészt a lótartás. Ám arra is kellett volna idejében számíta­ni, hogy a legdrágább szállítás mégiscsak az, amit a gépek kapacitása hiányában nem tudnak elvégezni. Drága árat fizetett hanyagságáért a balatonszentgyörgyi Csillagvár Termelőszövetkezet. Kerté­szetének öt holdján termesztett borsót, s gazdag termést ho­zott ez a növény. A borsó szedését viszont nem szervezte meg a szövetkezet, ezért mintegy 10 ezer forint veszteség érte a közös gazdaságot. A spenót leszedését ugyancsak elhanyagol­ták — ebből is 10 ezer forint káruk származott. Más kerti növényeik palántáinak kiültetését hosszú ideig halogatták. így nem számíthatnak nagy jövedelemre. Pótolják sürgősen, ami még pótolható, és okuljanak mulasztásukból, ami sok pénzükbe került eddig is. Így nem lesz meg a negyven forintos munkaegység! Mi a hiba Segesden? Megyénk közös gazdaságainak 5 nagy, táborában nem egy olyan í szövetkezétet találhatunk, ahol 5 már az alakulás első esztende- C jében megalapozták a fejlődést, S a nagyüzemi gazdálkodást, d Hogyan tudták ezt elérni? A felelet egyszerű: a tagság a szövetkezet élére olyan ráter­mett, szakértő vezetőket vá­lasztott, akik nemcsak a kor­szerű földművelés mesterfogá­saihoz értenek, hanem ered­ményesen munkálkodnak az egység megteremtésén is. Eb­ből már természetesen követ­kezik az, hogy a tagok szíve­lj sen és bizakodással dolgoznak a közösben, hiszen látják mun­kájuk eredményét. Nem árt ezeket a tényeket újra és újra elismételni, és a jelen esetben a segesdi Üj Élet Termelőszövetkezet tagjaihoz ■I és vezetőihez címezni — termé- !>szetesen a kivételnek kijáró i[ tisztelet hangsúlyozásával —, mert ez a közös gazdaság a nagyatádi járás leggyengébb­je. Ennek okát könnyen meg lehet állapítani: bajok vannak a vezetéssel és ebből eredően a fegyelemmel. A kapásnövé­nyek nagy része még mindig (gázosán áll. Persze mindez nem zárja ki azt, hogy a se­gesdi emberek egy része az ala­kulástól kedve szíwel-lélekkel dolgozik, de hát az ő igyekeze­tük kevésnek bizonyult a kívá­natos eredmények eléréséhez... Hí Új Élet vezetői a tervek készítésekor nagyon bőkezűnek akartak látszani, s több mint 40 forintot terveztek egy mun­kaegységre. Az első hetekben annyi gyűlést tartottak, hogy más szövetkezetekben egy év alatt sem tartanak annyit. Eze­ken a rosszul megszervezett gyűléseken, ahol mindössze pár ember képviselt egy-egy brigádpt, persze nehéz volt »megszervezni« a munkacsapa­tokat. Nemes József, az egyik legnagyobb üzemegység veze­tője csak egy hónappal ezelőtt »tudta meg«, hogy neki mint üzemegységvezetőnek nem az a feladata, hogy a legeltetési bizottságot képviselje, hanem a munkákat kellene szerveznie és irányítania. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy mindössze egy ténykedő mun­kacsapatvezető van, de ő sem azt teszi, amire utasítást kap. A szervezést és a munkát nem lehet az irodából irányíta­ni. Ezt már sokszor megmond­ták a járási vezetők is Egyed . István tsz-elnöknek. Ennek el- 5 lenére a kényelmesebb megol­dást választotta, és fenyegető körleveleket küldözgetett na­ponta a vele egy irodában le­vő főmezőgazdásznak és fő­könyvelőnek. Mindazt, amit megírt, szóban is elmondhatta volna, és akkor lett volna ide­je arra, hogy ellenőrizze a fel­adatok végrehajtását. Az első megoldás persze kényelmesebb, de nem célravezető. S ez látha­tó mindenütt az 5000 holdas szövetkezetben. A kapásterületeket csak a napokban mérték ki. Vajon hogyan tudták volna megka- pálni a tagok a burgonyát és a kukoricát, amikor senki sem mondta meg, hogy melyik te­rület kié? Sehogyan. Hoztak ugyan határozatot a kapások felosztásáról, de az csak papí­ron maradt, mert nem ellen­őrizte senki a végrehajtását. Nyugodtan ült az irodában a 26 függetlenített beosztásban lévő vezető, mert »nem tud­ták«, hogy a határban nem a rendes kerékvágásban megy az élet. A gépállomással szerző­dést kötöttek ugyan 700 hold kultivátorozásra, de amikor el­érkezett a kapálás ideje, nyu­godtan azt mondták, hogy el­végzik ők azt fogatokkal. A fo- gatos ekéket azonban még mindig nem szedték össze, és csak most, egy héttel ezelőtt kérték a gépállomás segítségét. Hibák vannak a munkaegy­ség-elszámolásnál is. A máju­si összesítés még mindig nem kész. Vajon mi buzdítsa az embereket a munkára, ha még azt sem tudják, hogy mennyi egységet szereztek két hónap­pal ezelőtt? A szervezetlenségből fakadó hibákra a járási vezetők is sok­szor figyelmeztették a szövet­kezet vezetőségét. Lapunk áp­rilis 20-i számában mi is bí­ráltuk a gyűlés szervezéseket. Azóta eltelt már két hónap, de sajnos nem javult meg je­lentősen a helyzet. Erre a meg­állapításra alapot szolgáltat az a beszélgetés is, amit a szö­vetkezet tagjaival folytattunk határjárás közben. Szavaikból érződött, hogy tárgyilagosságra törekedtek, ha nem sikerült is ezt mindig megtartaniuk. Őszinte volt aggodalmuk, ami­kor arról beszélgettek, hogy egyáltalán nem kecsegtető a helyzet a növényápolásnál. Ők, ahogy mondják, felosztották volna már régen, egy hónap­pal ezelőtt a területet. Így többnyire dolgoznának még a hozzátartozók is. Mindjárt lett volna elegendő munkaerő és nagy termés. A munkakedvet prémiummal is lehetett volna növelni. Jelenleg szinte egyál­talán nem segítenek a család­tagok. Minden hónapban kel­lene osztani előleget. Ez arra serkentené az embereket — még a családtagokat is —, hogy minél több munkaegységet tel­jesítsenek. Abban, hogy ez így van, el­sősorban a vezetőség a hibás. Mert könnyen teremthetne anyagi és erkölcsi alapot a jobb hangulathoz, a termékeny munkakedvhez. Igazuk van a tagoknak, ha szeretnének elő­leget kapni. A lehetőség meg is van erre. A szövetkezet áruér­tékesítési terve nem feszített, így érdemes lenne megvizsgál­ni, milyen termékekre köthet­nének pótszerződést. Mindjárt több pénz jutna a munkaegy­ség-előlegre. Mindenekelőit azonban azt kell megvizsgálnia a vezető­ségnek, hogy mennyiben gaz­dálkodnak az alapszabály sze­rint, mit lehetne és mit kellene tenni a fegyelem megszilárdí­tásáért. Le kell vetkőzni sa­ját hibáikat, és bátrabban kell támaszkodni a tagokra. Ne restelljék fokozni a felvilágosí­tó munkát, erősítsék az egysé­get, a testvéri összefogást. De csak úgy érhetnek el ered­ményt, ha a tagok is segítenek. Csakis együtt, közös erővel emelkedhetnek fel az élen já­ró termelőszövetkezetek sorá­ba — úgy, ha valamennyien egyformán kutatják a helyi lehetőségeket, és okosan ki is használják azokat, s ha ké­pességük legjavát adják a kö­zös munkába. Németh Sand«? ■ : ■ • Gyűjtik a lóherét a tahi Győzelem Tsz 10 holdas tábláján. As első lépést követnie kell a másodiknak A mezőkön, ameddig a szem ellát, asszonyok, leányok szor­goskodnak. Legtöbbjük nem­csak a munkát végzi el szív­vel lélekkel, hanem a gyűlé­seken, megbeszéléseken hatá­rozottan a tsz-vezetőség, a pártszervezet mellett áll ki, se­gíti a tervek megvalósítását. Mi sem természetesebb, hogy közülük kell a legjobbakat, a legszorgalmasabbakat, a legha- tározottabfoakat a pártszerve­zetbe felvenni. Tekintélyük* hozzásegíti a pártszervezetet ahhoz, hogy még jobban növe­kedjék befolyása a nők között. BERKESI ANDRÁS « (65) fl Az igazolványt és a tárcát ma­gához vette. Olajos mintha megmozdult volna. Frédi újból az orra alá nyomta a vattát. Hátranézett. Húsz-huszonöt méterre követte őket egy ko­csi. Felismerte a Humber jel­legzetes alakját. — Máriaremete felé fordulj, és a Pilisszentiváni úton a Bé­csi útra — utasította a sofőrt. A puhakalapos bólintott. Frédi figyelmét most már a mögöttük jövő Humber kötöt­te le teljesen. A szürkekalapos rátaposott gázra. A Citroen megugrott, az emelkedő ellenére fel- orsult. Frédi egyre idegesebb ndolhattam volna — mor- maga elé. Hóna alól egy éretű pisztolyt vett elő. *tő száját összeszorítva, 'en markolta a volánt, "'b gázt adott. A se- mutatója a nyolc­örül járt. ilisszentiváni út- a város lámpái; brált. Szédületes gyorsasággal átrohantak a fa­lun, és teljes sebességgel szá­guldottak a Bécsi út felé... Megpróbálták lerázni üldözői­ket. — Feri, lépj bele a gázba — biztatta Kocka a széles vállú gépkocsivezetőt. — Már majdnem száztíz ki­lométernél vagyunk. A Citroen sem bír többet. — Meg kell előzni őket... — Nehezen fog menni — fe­lelte a vezető, és mereven néz­te a kígyózó úttestet —, nem engednek előre ... beszorítanak az árokba. — Kapcsold be a reflektort... Tíz-tizenöt méterre megkö­zelítették a Citroent. Kocka a reflektor fényénél tisztán látta a hátsó ablakon időnként kiné­gedmek? — mérgelődött Feri. megnehezítette a zötyögös, rá-í — Hiába jelzek... zós út... — Dudálj! A főhadnagy látta, hogy aj A Citroen, mintha nem hal- Citroenből időnként felcsap a* laná a kürtöt, teljesen az út pisztoly tcrkolattüze ... Gondo-'1 középre húzott. san célzott, bár tüdta, hogyj — Nincs más hátra főhad- 7,75-ös Walterjával nem sokra; nagy elvtárs, — mondta a ve- mehet. A távolság a két kocsi; zető —, »megstószolom« őket között húsz-huszonöt méterj hátulról. telt. A jobb hátsó kereket vet­Sajnos, ezt a lehetőséget a pártszervezetek kevés helyen használják ki. Pedig nem sza_ bad lemondani a nők politikai »előléptetésiéről«. örvendetes jelenség, hogy a nagyatádi já­rás egyre több községében él­nek a kommunisták a lehető­ségekkel, s rendkívüli tagnak felveszik az élen járó nőket. Az utóbbi időben Csökölyben, Segesden, Taranyban erősítet­te sorait asszonyokkal a párt- szervezet. Nézzük meg egy kicsit köze­lebbről, hogyan vesznek részt a munkában a taranyi Május 1. Termelőszövetkezet párt- (szervezeténék nőtagjai. Az év feléjén még csak egyetlenegy [asszony volt tagja a pártszer- •vezetnek. A kommunisták be- >széltek azokkal a régi tsz-ta- gokkal, akik mindig támogat­ók a párt politikáját. Négy asszonyt: Fülöp Imrénét, Tor­ma Ferencnét, Czerján Ferenc- \nét, Horváth Vendelnét rend­kívüli tagnak vétték fel, Búzá­st Annát, a tanács dolgozóját pedig tagjelöltnek. Azt nem lehet, van velük * M^h,ízta « ^vaszt * A becsapódást nem lafcta, de?? A . . . . s tudta, hogy nem talált, mert a5, A .taran*‘ komnrumstak: igye- rn fog Citroen víiran száguldott. t«-Skezete csak dicséretet érdeméi. egy elvtárs is. — Akkor pedig menni az előzés. Citroen vígan száguldott to-í vább. — Legalább zavarom* >Axmyi nőt vettek fel egyszer­--- uugoiiauu z/Qvau.u'iiiy „ * ,, , . . K ocka káromkodott, mint a őket — gondolta, és újból lőtt.*16 a ahanyat nyolc ho­vízfolyás ... aztán akadt a szó... — Fékezz..: — nap alatt az egész fenyódi já­rásiban! A pártszervezet azo-n­torkán Lőttek a másik kocsiból is. Golyók kopogtak a motorházon.^, „ . ... kiáltotta, _ Automata pisztolya van a«kan ugy tesf ™n1ha mar egy- ahogy meglepetéséből felocsú- gazembernek — mérgelődött r ? mindenkori a megoldot­ta volna a »nokerdest«. Nem dott. Feri levette lábát a gáz- Kocka. ról... A Citroen ablakán ke- — Az anyád ... — hallotta resztül lövés dörrent... Egy, Feri kifakadását. Látta, hogy: kettő ... bajtársa teljes erővel szorítja a: A Humber szélvédő üvegén kormányt. — Szétlőtte a jobb' keresztül szisszenve tört át a elsőt — kiáltott Feri. — Fe-i golyó... — Vigyázz! — kiáltott Koc­ka. — Mi a jó fenére vigyázzak? ző férfit. Alakja ismerősnek — mérgelődött Feri. — Elugor­szíts meg a tested. — A kocsi veszélyesen húzott bal felé. Az: ^segítette tovább a megindult erjedést, nem fáradozik azon továbbra is, hogy újabb és újabb nőket vonjanak be a munkába. Pedig már csak azért is szükség lenne erre, mert az újdonsült párttagok tűnt, de az arcot a kalap ár­nyékától nem tudta felismerni. jak a golyó elől? .. Kocka kezében is útszéii fSc máTeg^n köze^^.a Czerján-brigádban dol­goznak (sót a kommunisták 85 . Sszázaléka ebben van), pedig ■^ezenkívül még hat növényter­voltak... Kocka megmerevítette Az erős reflektorfény látha- lant a fegyver. A fiú a pisztoly csörömpölést tólag zavarta az előttük haladó kocsi vezetőjét. — Próbálj előzni ... — Nem látod, hogy nem en­tét, kezével és lábával megtá->i_„ .. , , . ®. .. ..... _ , megcsil- maszkodott. Recosemést, üveg-g • . . mukodk. ® ha s ............................... azt hozzátesszük, hogy C zerján-brigád dolgozik a ^legjobban (40—45 asszony hallott. markolatával beverte a szelve- ösztönösen becsukta. Érezte. »ÄMrJSLT6'"’ S’ "SJÍ“*T ,■ p \ nuiioucuv szei itszei. . . > ebivel pedig bajok vannak, nyil­A célzást mindéin oldalon — Folytatjuk — vánvaló a rossz elosztás. Ezek­be is kellene »erősítés«, vagy olyan módon, hogy a Czerján- brigádból mennének át kom­munisták, vagy pedig úgy, hogy azokból a brigádokból is ven­nének fel a pártszervezetbe asszonyokat. A pártvezetőség megtette az első lépést, a má­sodikkal sem szabad késleked­ni. Foglalkozni kell az új párt. tagokkal, nevelni őket, megbí­zatásokat, feladatokat adni ne­kik. S miért ne szerepelhetne az első megbízatások között a többi brigádnak nyújtandó po­litikai segítség is? Horváth Vendel párttitkár nem sokat tud mondani az újonnan felvett asszonyok munkájáról. Fülöp Imróné sertésgondozó keveset forgolódik az emberek között. Tagja a tsz vezetőségé­nek, ott hallatja a hangját. Bú­zás: Anna se kapott még na­gyobb megbízatást. Meghívókat gépelt, egyszer meg Nagyatá­don tárgyalt a járási nőtanács elnökével. Egy-két esetben vé­letlenszerűen elbeszélgetett az asszonyokkal, s igyekezett őket a helyes álláspontról meggyőz­ni. Ugyanis az előleget keve- sellették, ezért háborogtak. Hallottak valamit, s anélkül, hogy meggyőződtek volna an­nak igazáról, kiabáltak, vesze­kedtek, még azt is felpaprikáz­ták, aki meg volt elégedve; Amikor a tsz-elnök ott volt a mezőn, egyikük sem kérdezte meg, mi a helyzet. Buzási An­na megnyugtatta az asszonyo­kat, tájékoztatta őket az elő­leggel kapcsolatos tudnivalók­ról. Erre lenne szükség még szer­vezettebben. Beszélni az embe­rekkel, nevelni őket, felvilágo­sítani. Sok feladat vár még megoldásra. A pfrtvprrtőség-1 nek a jövőben az ú.i ná"tte gok­ra támaszkodva kell dől-óznia; Bízza meg feladatokk- két. Csak így vá'hat munistáfc munkája ményesebbé. a no- kom- -red­L. 0»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents