Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-24 / 148. szám

A befőttek tartósításának legfőbb követelménye a fris­sen szedett, hibátlan gyümölcs. Munka közben a legnagyobb gondot a tisztaságra kell for­dítani, és az előírt mennyisé­gekből nem szabad semmit sem megtakarítani. Az üvegeket a legnagyobb gonddal meleg vízben ruhával jól mossuk ki. Öblítsük le tisz. ta hideg vízzel, majd tiszta ru­hával töröljük szárazra. Az üvegek lezárásához dup­la gumigyűrűt vagy többszörö­sen rácsavart vékony, erős kö­töző zsineget használjunk, ne­hogy a levegő behatolhasson az üvegbe. Betöltés után az üvegeket azonnal zárjuk le. A sűrűre befőzött lekvárt viszont egy napig tartsuk száraz he­lyen azért, hogy teteje kissé BEFŐZÉS megbőrösödjék, s csak ezután kötözzük le. A nedves gőzölés­nél ügyeljünk, hogy csak egy­forma nagyságú üveget rak­junk a gőzölő edénybe. Az edényt előzőleg újságpapírba csomagoljuk be, hogy az eset­leges ütődéstől ne repedjen el. Az edénybe annyi vizet te­gyünk, hogy az üvegeket két- haifmad részéig érje. A gőzöiő edényt jól záródó fedővel ta­karjuk be. Száraz gőzölésre leg­alkalmasabb egy nagyobb ru­háskosár, melynek alját, olda­lait párnákkal béleljük ki, és ebben helyezzük egymás mellé a forrón betöltött üvegeket. Tetejét párnákkal takarjuk le. A szárazon gőzölt készítménye­ket 24 óráig hagyjuk a párnák közt. Az eltett élelmiszerekre ár­talmas lehet erős napfény, DADOG A GYEREK A dadogás tulajdonképpen beszédhiba, de életkortól függ, hogy valójában beszédhibának tekintsük-e. Ugyanis a beszéd fejlődésének bizonyos szaka­szán előfordul, hogy átmeneti ideig dadog a gyermek. Ez az élettani dadogás, arnély álta­lában fél, egy év alatt meg­szűnik, hacsak nem tudatosul a gyermekben a beszédhiba. A dndo,gás megszűnésében rendkívül nagy szerepet ját­szik a környezet. Fontos, hogy nyugodtan, higgadtam, jó kiejtéssel beszél­jünk a dadogó kisgyermek előtt, de ugyanolyan mérték_ ben kerülendő a rossz beszéd is. Létezik. »pszichés fe; főzés«; ha például felnőtt dadogó van a gyermek környezetében, ez kiváltó tényezője lehet annak, hogy a gyermek dadogása ál­landósulj on.j Feltétlenül teremtsünk nyu­godt környezetet gyermekeink­nek, mert elsősorban ez bizto­sítja az élettani dadogás sima »átvészelését•«. Ha észrevesz- szük, hogy a gyermek dadog, ne tudatosítsuk vele! A szülő­ket rendszerint idegesíti a da­dogás, ilyenkor erélyesen fi­gyelmeztetik gyermeküket, pe­dig annak fogalma sincs róla, hogy rosszul beszél. Ne pa­naszkodjanak a gyerek előtt beszédhibájáról másoknak. Ne figyelmeztessük a dadogásra. A dadogó kisgyermeket meg kell védeni minden csúfolódástól. Az iskolákban már ilyen szem­pontból is óvják a gyermeke­ket. Ha a gyermekek figyelmét rendszeresen felhívjuk a dado­gásra, önkéntelenül figyelni kezdi önmagát, s ennek ered­ményeként rendszerint beszédgyávaság lép fel, amiből nagyon nehéz kigyógyítani. Vannak pcsze beszédű gyer­mekek is. Fontos, hogy a pösze gyermek még az iskolába já­rás előtt, legkéspbb ötéves ko­rában megtanuljon tiszdán be­szélni, mert a kisiskolásnak már megterhelést jelent a he­ti kétszeri gyógypedagógiai foglalkozás. Adottságaitól füg­gően fél, egy év alatt rendbe- j.ön a pösze gyerek is, úgyhogy mire iskolába kerül, kinövi beszédhibáját. Ezeknek a gyer­mekeknek úgy segíthetnek szil. leik, hogy tiszta felejtéssel, egyszerű, mindennap használt kifejezéssel beszélnek előttük. A pösze gyereket kell figyel­meztetni a helyes kiejtésre, azonban a csúfolódás — nega­tív figyelmezstetés ^ itt se segít. A nyári virágok megszépítik a lakás környékétt a ház körüli kertet, kellemes látványul szolgálnak a család tagjainak, mindazoknak, akik átlépik a ház küszöbét. A jó virágzást megfelelő ültetéssel, trágyázással és rendszeres ön­tözéssel lehet elérni. Nem elég a virágot elvetni, szükséges, hogy a talajnak megfelelő táp­ereje legyen, hogy felnevelje és színpompássá tegye a virá­got. Sovány talajban csak senyved a virág, és nem lesz szép színe. A jó táperőben levő talajt azonban öntözni kell, mert a növények éltetője a víz, de a nem sok víz. Ha meggondo'at- lanul sokat öntözik a virágot, akkor elsárgul, kipusztul a növény. Tehát a jóból is meg­árt a sok. Megfelelő vízmeny- nyiség mellett a legtöbb virág igényli a megfelelő napfényt is. Azoknak, akik. szeretik a szép, nagy virágú szegfűt, adunk egy jó tanácsot. Szá­ranként csak egy bimbót hagy­janak meg, az oldalhajtásokat tördeljék le. Ilyen módon a növény minden erejét a meg­hagyott bimbók fejlesztésére fordítja. Sokkal nagyobb, pompázatosabb lesz a szegfű, mintha az oldalhajtások bim­bóit is engednénk kinyílni. A dáliáknál ugyanez a mód­szer alkalmazható. Szép, nagy virágfej csak akkor képződik, ha egy tövön legfeljebb három nagy hajtást hagynak meg. Ilyenkor igen szép virágok képződnek, s olyan kövérek, hogy feltétlenül karóhoz kell kötni, mert különben egy erő­sebb szél letöri őket. Vannak évelő díszvirágok, mint a szarkaláb. Dúsan virág­zik. Ha azt akarjuk, hogy egy nyáron kétszer adjon virágot, akkor elvirágzás után a föld feletti levelekkel együtt levág­juk. Újra kihajt, virágot hoz. Ugyanígy virágzik kétszer a díszmák is. Vaníliafagylalt 1 liter tejből, 4 egész tojásból, 20 deka, cukorból és fél rúd va­níliából 8—10 személy részére ké­szíthetünk fagylaltot. A tejet egy nagyobb lábasban a cukor felével és a vaníliával forrni hagyjuk. A cukor másik felével elkeverjük a tojásokat, folytonos kavarás köz­ben hozzáöntjük a forró tejet, és a lábasba visszaöntve habverővel állandóan kavarva addig főzzük, amíg sűrűsödni nem kezd. A tűz­ről levéve tovább keverjük, majd szőrszitán leszűrjük és lehűtjük, végül teljesen kihűlve megfa­gyasztjuk. Ha a cukor feléből karamellt készítünk, akkor ka- ramellfagylaltot kapunk. Q&l, &l('Jún, dlaat&ian a szélsőséges hőmérséklet, a helyiség magas páratartalma. Időnként nézzük meg, hogy el­tett készítményeink nem pené­szednek-e. Ha igen, bontsuk ki, és a megtámadott részt gondo­san távolítsuk el. A lekvárt vagy dzsemet újból forraljuk fel, jól főzzük ki, és tisztára mosott üvegekbe visszatéve, jól lezárva tegyük el. A befőttek­re friss cukorszirupot, a sava­nyúságokra friss ecetet te­gyünk, és jól lezárva tároljuk tovább száraz, hűvös helyen. EPERBEFÖTT A nem túl érett kerti epret szárától megtisztítjuk. Berak­juk egy nagy szűrőbe, és bő, tiszta, hideg vízben kétszer egymás után óvatosan márto- gatva megmossuk. Utána le­csurgatjuk, lemérjük a gyü­mölcsöt, majd tiszta zománco­zott tlagy porcelántálba tesz- szük, és egy kiló eperhez 60 deka cukrot használva beszór­juk. Ha a cukor elolvadt raj­ta, a kiengedett levet leszűr­jük, a gyümölcsöt üvegekbe rakjuk, a levet pedig egyen­lően ráöntjük. Minden üvegre egy késhegynyi szalicilt te­szünk, az üvegeket lezárjuk, és hűvös, száraz helyen hagyjuk. CSERESZNYE, MEGGY SŰRŰ CUKORBAN Sűrű cukorban való eltevés- hez lehetőleg fehér cseresznyét használjunk fel, ha azt akar­juk, hogy készítményünk szép élénk piros legyen. A kemény, kifejlett gyümölcsből a magot kitoljuk, de a gyümölcs egész­ben maradjon. A fehér cseresz­nyét enyhén magkénezzük, jól kiáztatjuk. Azonos súlyú cu­kor minden kg-jához fél liter vizet veszünk, a cukrot jól át­főzve lehabozzuk, a gyümölcsöt befletéve felforraljuk, és ki­szedjük a cukorszörpből. A cu- korszörpöt besűrítve ráforráz­zuk a cseresznyére. Másnap a szörpöt leszűrve besűrítjük, és forrón ráöntjük a gyümölcsre. Ezt a harmadik napon megis­mételjük, a besűrített cukor­szörpöt cukrászfesitékkel piros­ra festjük, és az üvegbe gyümölcsre öntve, lezárva ki-<f Mindenkor jól, ol­csón, divatosan és az adott alkalomnak megfelelően csak úgy öltözködhetünk, ha okosan és nagy kö­rültekintéssel vá­lasztjuk ki mind a ruhaanyagot, mind a fazont, és ha nem hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy mi az, ami a legelő­nyösebb számunkra. A háromrészes ru­ha a legalkalmasabb arra, hogy különbö- Tegyük fel, hogy zőképpen hordjuk, csináltatunk egy tür­kizkék vászon kis­kosztümöt (1. rajz), hozzá türkizkék, fe­hér csíkos karton, kívül hordható, eny­hén sveifolt egyenes vonalú blúzt. Egy­másfél cm széles paszpólt alkalma­zunk a blúz anyagá­ból, ez a kabátka díszítéséül is szolgál. Viselhetjük kabátka nélkül csak a kosz­tüm szoknyájához, kívül vagy belül kö­tőén. Az utóbbit har­monizáló, különböző élénk színű övékkel hordhatjuk vagy ru­határunk bármilyen meglévő egyszínű, bő vagy szűk vonalú szoknyájához (2. . rajz). üdüléskor a blúz hosszú fekete vagy színes nadrág­hoz, halásznadrághoz is felvehető. A blúz keresztpántja alatt bevágott zseb van. (3. rajz.) Ugyancsak csinos kiegészítője a shortnak a blúz vagy a kosztüm ka­bátkája. (4. rajz.) A kabát hosszú nad­rághoz is hordható. Ezekből a rajzos példákból is világo­san kitűnik, hogy öltözködésünk meny­nyi lehetőséget nyújt, ha azt célszerűen ki tudjuk használni, és ha ezt a magunk előnyére vagyunk képesek fordítani. Csupán egy kis íz­lés kell hozzá. Ezzel pedig melyik nő nem rendelkezik? gőzöljük. (26 percig.) így tesszük el a meggyet isM de ezt nem szükséges festem. A? cseresznye szörpjét vaníliával,; citromhéjjal ízesítjük. GYERMEKEKNEK > A mi pókunk Móra Ferenc meséje ILON A-C SI LL A G Efcső sor: 15 láncszemből gyű­rű. Második sor: A gyűrűbe 32 egyráhajtásos pálcát öltünk. Harmadik sor: Azonos a má­sodik sorral, de a pálcák szá­mát soronként arányos elosztás­ban 8—8-cal szaporítjuk. Az 1 ötödik sorban tehát 80 pálcánk lesz. Hatodik sor: Egyszerre befe­jezett kétráhajtásos pálca és 5 láncszem váltakozása. A 2 pálca között az előző soron 2, a kettős pálcák között pedig 1 pálcát hagyunk ki, tehát ősz­Minap, ahogy ballagok ha- fakadt szegény a nagy igyeke- zafelé, nagy jajveszékeléssel zetben. szesen tizenhatszar horgolunk'^f lU}d clajbém a lépcsőn Pan- - Édes leikeim, hol vegye.<e 2 egyszerre befejezett pálcát. ka l^nyom. Libeg-lobog az en nektek pokot?- Ha csak a Hetedik sor: 3 egyráhajtásos aT^Vhaja, tele van könnyel a padláson nem alszik vá rni pálca és 4 láncszem váltakozá-f, hnzamragszame, Viasszal a ™Wlvban. sa az előbbi sor kettő* nálr-ái Wpici sza]a: N aludt az ss se te Vök nélkül haza ne gyere. nak közös szemébe öltve 2 — aPuka> na0V szégyen pinceben. Kifordítottuk a pa- Isten neki, gondoltam ma- Nvolradik w Hajnik ,,‘véríe a házunkat! pírkosarat, fölkutattuk a túli- gamban, amit Panka kíván, ‘ " — Micsoda, szentem? — tu- pantos ládát: nem volt ott egy meg kellett azt fogadni. Ép­— Hm — mondom —, nem vagyok ám bizonyos benne, hogy árulnak-e pókot a pia­con. — Azt sem tudom, mázsá­val mérik-e vagy vékával. Mindegy az, apuka, csak ■ ä°ÄdzL5 váihttktSSkPálca;-d<Ifcoítam t6le ijedten- - Tán m pók se- Hanem tamtam a ’-...i»: ■» • íL..kv_.5 • mm* & ..a Kilencedik sor: 7 egyráha.itá-lt^lejtek,deIet kukorékolni a s^pji™«4 a™*™ ,z Tizedik sor: 5 egyráhajtásos 0 pálca, 1 rövidpálca és 4 lánc-* szem váltakozása. :nál is. láda nagy fiókjának a kis fiók­jában egy ici-p'c j skatulyát. Arany a teteje, bársony a bé­lése: de már ezt az isten is Tán lehágta a sarkát a bá- pókistállónak szánta. dog huszár a porcelán király- kisasszonynak ? — Jaj, édes apukám, ne is találgasd, mert azt' ki nem ta­lálod. Azt mondta ránk a ház­mester Böske, hogy még pókunk sincs. V fifth. é I^ Tizenegyedik sor: 3 esrvrá- hajtásos pálca és 3 négylánc- szemes ív ismétlődik a soron. Tizenkettedik sor: Az előző' sor ívei közé 1 láncszemből, 1 négyláncszemes pikóból, 1& láncszemből és 1 rövidpálcából álló íveket horgolunk. . Pók: Első sor: A kép szerinti el­rendezésben 4 egyszerre befe-^Arcm bánjuk mink, jezett négvráhajtásos pálca, 6fakkorácska lesz is — Nézd-e — tartom oda a Panka kisírt szeme elé —, eb­ben tartjuk a ' pókunlat, ha lesz. — Nem ér az semmit — eredt nekünk el a könnye megint a drágám­nak —, nem lesz már nekünje Ejnye, söprű meg a kefe! pókunk ebben az életben! ‘— mordulok el haragosan — ez De már erre magamon is már csakugyan nagy csúfság, erőt vett a keserűség, és a'ig- Hamar, hamar, édesanyja, te- hanem megkérem a jó istent., rerrvts ide nekünk egy pókot, hogy változtasson pókká, ha ha csupa 13anka bizakodva föl nem ka- mint egy paszkodik hozzám: r * m -S*» ■ ■ m i* ? J» ki* Ä láncszem és 4 egyszerre befeje-fakétfelé tört mákszem, csak zett négyráhajtásos pálca ke-%oók legyen! rül az első csillagba, s lánc-^ Olyan áldott lélek ez az «zem nélkül a következő csil-föanya, hogy a mi kedvünkért lag fölött ismétlünk. a csillagokat is ide Második sor: A hétláncsze-^hordaná az asztalra játéknak, mes íveket rövidpálcákkal be-lSde pókot nem tudott keríteni mégy a piacra, és megveszed a szűkítjük, sehol sem, Pedig majd sírva pókot. — Apuka, van pénzed? — Annyi, mint a szőr a bé kán. Pankának szinte szikrát szó t örömében a c.siPagszerre. — Hisz akkor nincs baj. Ki­én,csak annyi kikötésem volt, ' ogy mire hazahozom a pókot, e legy-n írva a lecke. — Ügy vedd. mintha már le Is volna — fogadkozott Ta a, s fölkapta a szögrül a tá ját. Hát ahogy ki akarja nyitni — ‘ mm f a er~sz' ed'k ám le ró­la nagy sebesen egy ici-pic.i vékecska. Hát biz az egészen beszőtte táskát a húsvéti va­káció alatt. — Mi az. drágám? — ugrok da sebesen. — Semmi, apuka, cmk -gy legyecske — vörSsödött el Pan­ka a füle búbjáig — a:zm *rdod mit, apukám? í' e menj a p acra, mert már rém kívá­nok pókot 'átni. Azt hiszem; rá se tud k nézni arra a csú­nya takácsmesterre. Így maradt m'nálunk lakó nélkül a pókistálló. Arany a teteje, bársony <% '-élése: amelyiktek belefér, jöjA jön el hozzánk póknak.

Next

/
Thumbnails
Contents