Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-21 / 145. szám

Kedd, I960, június 21. s SOMOGYI NÉPLAP Szellemi Rám IS sorsot vetettekt amikor 1956-ban összeírták a faluban a kommunistákat. Párttag is voltam, tanácstag is. A földosztáskor jutot­tam a magam emberségéhez. Nem szeretek azokra a fékevesztett napokra emlékezni, amikor napokon át ültünk a rádió mellett. A rádióból az országos felfordulás hí­red rémítették a családot, a faluban pedig a hirtelen szóhoz, fegyverhez jutottak fenyegeté­sei. Nem hallott mást az ember, csak azt, hogy így a forradalom, úgy a forradalom. Sok em­bernek az sem szúrt szemet, hogy mit keres ebben a forradalomban a valamikori jegyző, meg honnan került elő a csendőrőrs egykori parancsnokának rosszemlékű egyenruhája. Pá­runknak szöget ütött a fejünkbe, hogy miféle forradalom az, aminek az ilyenféle letűnt em­berek a fő harsonásai. No de hát ránk, mon­dom, akkor már ki volt vetve a sors. Egy gye­rekkori pajtásom — aki afféle szolgáló barát volt a ferencrendiek valamelyik alföldi ko­lostorában, s aki később, amikor felbomlottak a szerzetesrendek, hazajött a faluba, meg is nősült —, Márom Imre lett a nemzetőrség parancsnoka. Alacsony kis csupa szőr ember, no meg csupa száj. Gyerekkorunkban is csak a szája volt nagy. Nem mentem volna én egy tapodtat sem a faluból, tiszta volt a lelkiismeretem. Az én padlásomról is ugyanúgy lesöpörték a gabo­nát a begyűjtők, mint a többiekéről, ugyanúgy éltem mint a többiek, mint akik most szájal- tak. Pedig nem kevesebb küzdéssel, gonddal műveltem meg az öt holdat, amit kaptam, s amiben régebben béresként szolgáltam én is, apám is meg az ő apja is. Tanácstag voltam. Mint ilyen sem tettem rosszat. Járda, művelő­dési ház, mozi, villany. Ezt csináltuk közösen a falunak 1956-ig. Ezért pereskedtünk a suton ülőkkel, maradiakkal folyton. Elkészült min­den. De azért csak nem jár se golyó, se kötél? Mégis ezzel fenyegetőztek a tanácsháza októ­beri urai. Főként az én barátból lett nemzet­őr-parancsnok komám, akit nem mondom, so­kat ugrattam, mert hiába vetette le a barna szoknyát, hiába nősült meg, csak olyan ma­radt, mint volt! Egyik este boltba küldött az asszony, hogy nézzem meg, hoztak-e kenyeret, mert délben elfogyott az utolsó morzsájáig, nem tud mit adni vacsorára. Elmentem hát, s jó órát ácso- rogtam a sorban állók között, de nem ám úgy, mint eddig, amikor valamire várakoztunk. 1 Ügy méregettek, mint valami idegen szerzetet, alig akadt, aki szóba állt velem. No, gondol­tam, majd megbékülnek ezek is, ha tisztul a fejük, s meglátják, amit néhányan máris lá­tunk. Soká került rám a sor. A boltos súgva jegyezte meg, amikor rám került a sor: — Hát el mert jönni? Menjen gyorsan haza, Kovács el... úr, mert most nagyon haragsza­nak magukra. Kezembe nyomta a még meleg kenyeret, az­tán máris máshoz fordult. Nyeltem egy nagyot. Egy s más kikívánkozott belőlem, de azért sarkon fordultam. Nagyon forrt bennem a mé­reg, és elhatároztam, hogy viszem a kenyeret haza, hadd adjon az asszony a gyerekeknek enni, aztán visszajövök, be egyenesen a ta­nácsházára. Alig érek oda Márton Imréék portájához, ki más lép ki a kapun, mint az én Imre komám. Vállán karabély. Olyan volt a fegyver esett vállán, mint madárijesztő kezé­ben a kopott seprű. Jócskán szürkült már, az utcai lámpák még nem égtek. Éppen köszönni akartam neki, amikor rám ordított: — Coki, te rühes! Le a járdámról, ezt nem tapossa olyan bitang, mint te vagy! Az ilyen járjon a kocsiúton, az is túl szép út. Meg sem torpantam. — Állj meg, mert beléd lövök! — Lősz ám az öreganyád térdekalácsába! — kaptam el a karját, amikor odaértem hozzá. — Hiszen a puskát se tudod megfogni, te isten majma. így kell ezt ni! — Megmutattam neki, aztán ugyanolyan komótosan, mint jöttem, in­dultam haza. Sokáig csodálkozhatott, utánam, mert éppen befordultam a kapun, amikor hallom ám, hogy bevágja a kerítésajtajukat, hogy csak úgy nyi- 6zog. Otthon az asszony kisírt szemmel foga­dott. A gyerekek a rádió körül. Azok is sír­nak. Mi van, mi történt? Itt járt a hivatalsegéd a tanácsházáról, az öreg Nagy. Azt mondta, hogy ma éjjel akarják összeszedni a kommunistákat. Délelőtt határozott így a nemzeti bizottság. Ott volt a tanácskozáson a tisztelendő úr is ... — Hát ö mit szól ehhez az embergyűjtéshez? — kérdeztem az asszonyt. — Enné meg a fene, tataroztattuk a templomát. — Vállat vont. — Nen szólhatott az semmit, mert nem mondta az öreg. De neked el kell bújni! — Hallani se akartam ilyenről, de addig ligtek-lógtak a nya­kamon, sirdogáltak, hogy átléptem Sósékhoz. Mit csinál a párttitkár? Bevárjuk-e az igaz­ságtalanságot, vagy megyünk? Előttem fél órával ment el. Könyörgésre, kérlelésre csak rászántam ma­gamat én is, hogy a harmadik faluba lakó só­gorhoz induljak. Azóta sem tudom magamnak megbocsátani, hogy elfutottam, mint valami bűnös. Az asszonynak sem, hogy küldött. Majdnem kilenc éves Andrisom életébe került, hogy nem voltam otthon. Az öreg Nagy nem hazudott, olyannyira nem, hogy amikor csak három embert talál­tak az éjjeli látogatók otthon, kiverték az öreg «aber két fogát. Kiszagolhatták, hogy három pálinka híján végigjárta az öreg a listán szereplőket» Vallatásánál ott volt a plébános is. De ahogy a sült hal nem szól, hogy megeszik vagy nem, úgy hallgatott az is. Miért \jnent oda? Mert — úgymond — ezentúl részt akar venpi a fa­lu életének igazgatásában. Szerepelni kívánt,1 akárcsak a hercegprímása. Hallgatagon. Ké-j sőbb is hallgatott mindig, pedig ő vetette el azokat a magokat a gyerekek szivébe, amelyek! a felnőttek zavarodottságának hatására kiser­kentek, s kis híján gyilkossá nem tettek kilenc-! tízéves gyerekeket Senki sem volt nálunk templomos; a családban. Az asszony, igaz, el-elszökött a templomba nagyobb ünnepeken. Azt mondta! mindig, ha rajtakaptam, hogy megszólják, ha; nem megy. Hagytam. De a gyerekeket már] nem engedtem arra kényszeríteni, hogy temp-i lomba járjanak. Vallásos a nép ebben a mi falunkban, amit azzal magyarázok, hogy ré­gen nyakig ért itt a nyomorúság meg a tudat-] lanság. A vallás, a szép beszéd leginkább ilyen' embereket ejt meg. Olyan a vallás, mint a pá­linka. Elmámorítja az embert, aki könnyeb­ben hiszi, hogy ha itt, a »siralom völgyében« rossz is, majd jobb lesz a túlvilágon. Hát mon­dom, mi nem látogattuk a templomot, egy alkalommal majd kidobtam a káplánt az ud­varomból, amikor a párbérért jött, és nem 'akarta megérteni, hogy nem fizetek párbért. Adófizető polgár vagyok, adom az államnak, ami jár, az állam meg ad az egyháznak. Miérti [ koldulnak még azonfelül is? Harag lett a do­logból. Nevem elé könnyen odaillesztették ez után az eset után az »istentelen« jelzőt. Nem bántott. De ki gondolt volna arra, hogy szó lesz erről a dologól bárhol, kivált hittan órán, ahová szintén nem jártak a fiaim? Szó eshe­tett róla az események tanúságtétele szerint.'[ Amikor sok jó és szép dolog Már három napja nem voltam otthon, ami-^ vaa együtt, akkor nehéz m®g- kor Andrist az anyja a boltba küldte. Boldo-í találni a legjobbat, a legszeb- gan ment a gyerek, mert előtte kelt fel, jó5 bet. Így vagyunk a Somogybán egy hétig nyomta az ágyat megfázással. SÍj dolgozó fővárosi építőipari vál- mint afféle minden lében kanál-kölyköt, őt isk lalatokkal is. Nem lehet meg­érdekelte, mi lehet a faluban, ahonnan olyan» határozni, hogy a munkaszer- hírek keringenek fel hozzánk a dombra, hogyjí vezés jobb-e vagy a dolgozók csak úgy lúdbőrözik tőle az ember háta. / lelkesedése, törekvése. Tény, Nem is hiszem, hogy meggondolta jól a dol-f ^ogy 0tya,n eredményeket mu got az asszony. Ha gondolkodik, nem engedi el] ezt a kilenc éves gyereket, hanem abba­hagyatja a nagyobbakkal a favágást, és azo­kat küldi el. — Megnyúzlák, te, ha elcsavarogsz! — kiál-] tott utána. A két nagyobb meg: — Aztán épségben gyere haza! Tán ez az intelem volt az, amitől az én asz-] szonyomat elfogta a nyugtalanság. Kabátot ke­rített magára, és a gyerek után lódult jó ne-; gyedóra múlva, hogy ha már utol nem éri is. ott találja a boltban és hazahozza. Amikorí esett, a három budapesti — a meghallotta a templomkert felől a visít»ozást, í 43^as, 44-es, 45-ös Építőipari kiabálást, egyszeriben megfeledkezett a fájósí Vállalat — 14 istálló felépítését lábáról, futni kezdett, mert a segélykérő véznái vállalta. Munkaterületük a sió­hangban Andrisét vélte felismerni. Nem téve-/ foki. a tabi, a fonyódi és egy j> esetben a marcali járásra ter- J fiút, nyaká-Í3«I ki. ban ott lógott egy borjúkótél. Keze hátracsa-í Amikor megkapták a vállala- varva, összekötve. ■' tűk a kijelölést, vezetőik első dolga volt, hogy leutaztak Ka­posvárra, és a Megyei Terme­IHM ;;•] • ' í m I- . , : "i, W. Íji. 50 férőhelyes szarvasmarha-istálló épül a taszári Űj Baráz ’ '--ben. A tervek szerint szeptember 30-ra kellene elkészülnie, a dolgozók azonban \ állatták, hogy egy hónappal előbb átadják a termelőszövetkeze ínek. Határidő előtt elvégzik feladatukat Három budapesti építőipari vállalat szorgalmas munkájáról tattak fel, amilyenekkel a »hazai« vállalat bizony nem dicsekedhet De talán kezdjük elölről... Megyénkben 43 szarvasmar­ha-istálló építését irányozták elő erre az évre. Ismeretes, hogy mindenfajta építkezést két ütemben bonyolítanak le. * A létesítmények közül huszonhat az első ütemre teljesen kifogástalan amit végeztek, csupán egy helyen akadt hiba, de az is abból adódott, hogy kétszer szállítot­ták a téglát, és közben romlott az anyag minősége. Nem dol­gozhatnak rosszul ott, ahol minden óramű pontossággal működik. A műszaki ellenőr naplóbejegyzéseit mindenkor azonnal tudomásul vették, és végrehajtották. Építkezéseiknél mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik. Sehol sem találni az építkezéseknél az oly jól ismert »felfordulást«. Nemcsak a munkában való szervezettség, hanem a dolgo­zók egymáshoz való viszonya is a legnagyobb összefogást tükrözi. Szólódon például munkavezető soha nincs a az irodájában, mindig az embere! között tartózkodik, velük együtt dolgozik. Sorplni lehetne még, mit ho* gyan csináltak meg, de talán nem szükséges. Szükségtelen^ mert' minden szónál szebben beszél a valóság. Amint emlí­tettük, már a kezdéskor meg­egyeztek a határidő előrehozá­sában, azaz abban, hogy szep­tember helyett július végére, augusztus elejére befejezik az építkezéseket. S az eredmény? Négy szarvasmarhaistállót — Somban, Siójuton, Balatonki- litin és Bedegkéren — június 27-től folyamatosan átadnak, s a többi is közel áll a befeje­zéshez. Mégsem tartanak szá­mot külön dicséretre a főváro­si építőipari vállalatok dolgo­zói — munkájuk dicséri szor­galmas kezüket. V. Mi dett. Tíz-tizenöt gyerek vette közre a —■ Akasszátok fel! — Ez is kommunista! — Isten tagadó! A gyerek alig állt már a lábán, amikor fe­leségem a megvadultak közé vetette magát, és kitépte kezükből Andrást. Kőzápor, ordítozás kísérte őket. Nem volt; más menekvés, be a templomba. Oda talán nem jön ez a megvadult kis csorda. Alig értek azonban a templom homályos előterébe a jár- tányi erejű gyerekkel, a plébánossal találták szemközt magukat. A templomajtón toppantak. — Ez szent hely, jó asszony, nem lehet meg- szentségtelenítemi! — így a plébános, és kifelé] tessékelő mozdulattal nyitotta szélesre a kaput a feleségem előtt, aki szóhoz sem tudott jutni rémületében és felháborodásában. Kint, fél­körben ott álltak az üldözők. Megtorpanva, hogy áldozatuk mögött ott a tisztelendő úr. ‘Sorban kapkodták le fejükről a sapkát. A plé­bános a barátságos »mindörökké ámen« után] kilépett a templomból. — Játszotok gyerekek, játszotok? Csak morgás volt a válasz. Olyan, mint a ha-' ...................................... ra pós kutyáé, amelyiket nemrég még uszítotti! tak és tudnak "olyan a gazda, majd most, hogy csillapítani látszik,'- • nem tudja, mit csináljon. Az asszony karjába kapta a gyereket, és in­kább húzta, mint vitte. — Hát csak játsszatok! ­Ezt még hallatta a feleségem. Amint kiért a; templomkertből, egy kő tarkón találta. tJgy szedték őket össze az ismerősök ájultan, s vit­ték haza egész úton azon prézsmitálva,. hogy lám, sohasem jó az isten ellen fordulni, meg] hogy az apja bűneiért lám majd ez az ártat-] lanság fizetett. Azóta már rádöbbenhettek ezek az] aszonyságok is, hogy nem arról volt szó, hogy az apa bűneiért fizessen a gyerek. Távolról sem! Gyilkosságba kis híján az kergette a meg­vadult kilen c-tíz éves gyerekeket, amit a fel­nőttektől tanultak el. A felnőttek közül is at-] tói, aki az egész akasztási jelenetre csak azt' tudta mondani: »Játszotok gyerekek, játszo­tok?« Nem volt az játék! A kétfelé osztott nevelés­nek egy mérges hajtása volt, pálinka, még ha szellemi pálinka is, amit nem szabadna a] gyereknek adni! lőszövetkezeti Beruházási Iro­da illetékeseivel megbeszélték, összeegyeztették a tennivaló­kat. A vállalat vezetősége és a beruházási iroda közötti jó kapcsolat tovább erősödött az építkezések lebonyolítása során. Kivitelezési szerződést még nem volt, de a vállalatok tudták már, hogy itt fognak dolgozni, kövek? s ezért időt nem veszítve, mun- ” kába akartak állni. Engedélyt kértek és kaptak az anyagok ^ előzetes szállítására, s március ]i elejére a főbb anyagok már { helyszínen voltak. Március vé­gén meg is kezdték a munkát. Az első csákányütéstől, az első tégla lerakásától kezdve szer­vezettség jellemezte munkáju­kat. Ezenkívül volt még vala­mi, amit nem írnak elő építési szabkönyvben, nem vesznek bele szerződésbe, s ez a valami az öntudat volt. Ezért is tud- eredmé­nyeket elérni, melyeknek a megyében nincs párja. Csak fokozza érdemüket, hogy a vál- ji lalatok dolgozóinak háromne- ,[ gyed részét itt, Somogybán J, vették fel, csupán a szakembe­rek fővárosiak. Mégis vala- . mennyien egyemberként érez- ték, mekkora szükség van az ő jó munkájukra, mi a jelentő­sége a nagyüzemi gazdaságok­ig ban az ő szerepüknek. Ezért I; történhetett meg — ami a so­mogyi vállalattal kapcsolatban ismeretlen —, hogy minden különösebb huzavona nélkül meg tudtak egyezni, s a beru­házási iroda előrehozhatta a határidőt, nem kellett a válla­latok felügyeleti szervéhez for­dulni a befejezési idő megha­tározása végett. S p gyors munka nem jelen­Mikor készül el a benzinkút? Ezt kérdezik a balatonkeresz- túriak minden idegentől, remél­ve, hogy pontos felvilágosítást kapnak. Arról van szó, hogy már két hónappal ezelőtt meg­kezdték a falu főutcáján egy korszerű benzinkút építését. Akkor azt ígérték, hogy mire megkezdődik az üdülési idény, átadják rendeltetésének. Az idény már megkezdődött, • de még csak ezután fognak hozzá a betonozáshoz. Érthető tehát az állandó érdeklődés, annál is inkább, mert a faluban csak­nem ötven motorkerékpár-tu­lajdonos van. Egysínű fővonalak A szovjet tudósok tanulmányoi zák a főváros és a Kaukázus közti több mint 1800 kilométer hossz; egysínű függőpálya megépítésének lehetőségeit. E függőpályán a vo­natok óránk'ént 600 kilométeres se­bességgel haladhatnának. A tervek szerint az első ilyen függőpályás útvonalat a legközelebbi években Moszkvában építik meg. Az útvo­nal Moszkva délnyugati részét köti össze a vnukovói repülőtér­rel. Később Moszkvában több füg- gővasutat építenek, elsősorban a Szadojove Kolco fölött. Nagy nyári rejtvényverseny (Úttörőknek I.) Pajtásoké A mai nappal ötfordulós nagy nyári rejtvény verseny indul. A rejtvények kéthetenkint jelennek meg. Megfejtésüket külön-külön beküldeni nem kell, hanem majd az ötödik forduló után szeptember 10-ig valamennyi megfejtést együtt. Nyeremények: 1 db I. díj: fényképezőgép. 3 db II. díj: úttörőfelszerelési cikkek. 15 db III. díj: ifjúsági könyvek, A versenyen minden úttörő részt vehet. A megfejtések beküldésé­nek módjáról az ötödik forduló során adunk tájékoztatást. Jó szórakozást, pajtások! Kívánságunk a nyárra 1 2 3 r 5 6 1 7 8 9 10 11 12 sóéi inai bbbbbbbb11 q ■ RSIS naan bbhb ebbs BHBB BBBB [ BEIK BBBB . «Dili! BBfIBI A'» I9BBB 15 i6 |:ss:|ir is BBBB I BBBB BBBB BBBB 1 19 2o ]s:sa 2i ■ ■■■ 1BBBB, ! SJHBB 90 BBBB 1 BBBB ! IBBBB1 BflIB ! O 3 BBBB BBBB BBBB 1 24 25 ■ ■■■ OA IB5EB BHBH ■ ■■■1 27 1 BBBB ■ BBBB BBBB 1 BBBB 28 29 30 urnám 3 ■ BBS BBBB BBBB130 ■ III BBBB ! BBBB! 33 34 ss;5'3S H2JHB ! BBBBI BBBB BBBB BBBB BBBB 36 1 > BBSS «EBI 1 BBKS! IBM sí:s 37 BBBB BBBB 1 Kerekes István,* tett rossz munkát, Műszakilag Vízszintes: l. A kívánság (foly­tatása a függőleges 12-ben és 11- ben). 12. Hatalmi jelkép. 13. Ismert francia helységből való (fonetiku­san). 14. Tetőszél. 17. Nem itt. 19. Tivornya szélei. 21. Tartozó. 22. Rokon. 23. Város eleje. 24. Nem használ. 26. Akire vagyonát hagy­ja. 28. Bizonytalanságot kifejező szó. 29. Becézett női név. 31. Eleje nélküli falazó! 32. Visssza: elru­gaszkodó. 33. Helység, Romániában Szatmárnémeti mellett. 35. Német névelő. 36. Vissza: Elárulója. 37. Iratok, Függőleges: 2. Tinó magánhang­zói. 3. N. G. E. 4. Őrlemény. 5. Származó. 6. Juttat. 7. Alvás alatti látomás? 8. Ügyetlen. 9. N. R. T. 10. Vissza: Igen oroszul. 15. Egy­másutánisága. 16. Katonai fizetség (ék. hib.). 17. Névelős kis utcája. 18. Medvefajta. 20. Névelővel fel­jegyző. 23. Kívánó. 25. Visssza: le­csukott. 27. Bibliai férfinév. Vissza: lakomát. 30. Szél nélküli 36. Arra fele. 28. Félj egy zé. 32, To máj! 34. Kötőszd,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents