Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-02 / 129. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1960. június 2. Tíz boldog Harmincöt Békés megyei tsz-tag vidám zajától hangos a Mezőhegyest Állami Gazdaság szárszói üdülője. Ma már nincs ebben semmi különös, hogy békési parasztemberek is üdül­hetnek a Balaton partján. Amíg egyénileg dolgoztak, erre nem volt módjuk: a kora reggeltől késő estig tartó munka a föld­höz, falujukhoz kötötte valamennyiüket. De hogy termelőszö­vetkezeti tagok lettek, s az Állami Biztosító megyéjükben is megalakította a Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási önse­gélyezési Csoportját, megváltozott a helyzet. Az intéző bizott­ság ugyanis a visszamaradó pénzt üdültetésre fordítja. Ezért jöhetett 24 békési tsz-ből 35 tag Balatonszárszóra, s tölthet el május 24-től június 4-ig tíz szép napot. — NAGYON MEGLEPŐD­TEM, amikor közölték velem, hogy üdülni mehetek — mond­ja a 17 éves Nagy Teréz, az okányi Alkotmány Tsz növény- termelője. — Mindennap vár­tam a postát, hová és mikor megyek... Naplót vezetek min­denről, hogy otthon pontosan beszámolhassak élményeimről barátnőimnek, ismerőseimnek. Olyan szép itt minden! A ki­rándulások, a tánc az Utasellá­tóban. Lesz majd mit mesél­nem ... A férfiak csoportjában a 17 éves Patkós György, a sarkad- keresztúri Egyetértés Tsz foga- tosa a legfiatalabb. Ő most van először a Balatonnál, s nem győz betelni a sok látnivalóval, élménnyel: a füredi kirándu­lással, a csehszlovák vendégek­kel való találkozással, a hajóút- tal. * * * — A FIAM TÖBBET LÁ­TOTT, hallott mint én, pedig már 54 éves vagyok. Pesten is csak kétszer voltam, a Bala­Amlnk van, azt h©sr b@ssüijük? — Ami nincs, azért értekezletek egész során ütik egyesek az asztalt. Ami van, arról meg úgy megfeledkeznek népmű­velési szerveink, hogy gyakran a minimális segítőszándékot sem lehet feltételezni részükről! — Ha nem egészen pontosan is, de így idézem a keserű legyintéssel befejezett mondatot. Hozzátéve, hogy sok tekintetben igaz, csupán a belenyugvó legyintéssel nem tudok egyetérteni. Mert hiába van hagyomá­nya nálunk a «-vízben hagyásnak« — világosabban a nem­törődésnek —, távolról sem ez a magatartás a természetes, a helyes. Ezt bizonygattam a Munkás Stúdió maroknyi kis csapa­tának is, amikor legutóbbi sikeres szereplésük után beszélget­ni ültünk össze. Hitték, nem hitték, nem tudom. Egy bizo­nyos: mostohábban kezelt öntevékeny művészeti csoportunk alig van a városban, jóllehet, amikor a népművelési szervek életre hívták a stúdiót, megpergették a nagydobot. A statisz­tikákban, a jelentésekben azóta is bizonnyal előkelő helyet foglal el az a tény, hogy van Munkás Stúdiónk, ám az a má­sik szigorú tény, hogy népművelési szerveink részéről úgy­szólván semmi támogatást sem kap, már nem olvasható sem jelentésekben, sem statisztikákban. Ügy mondtuk, mostohább öntevékeny csoport (a nagyon csekély számú városi öntevékeny csoportok között!) nincs a stúdiónál. Nos, nem mondtunk nagyot ezzel, csupán a valót. Hogy ez milyen? Tessék csak elképzelni egy szekeret gazda nélkül. A gazdátlanság következménye, hogy a stúdió hol itt, hol ott kénytelen felütni sátorfáját, helyiségproblémáit a leg­kisebb becsülés híján magának kell megoldania. Sok viszon­tagságos állomás után jelenleg a DÁV kultúrtermében lelt otthonra. A befogadás szívességét viszont nem tekinthetjük állandó jellegűnek. A stúdió tagjai ki vannak téve annak a veszélynek, hogy ismét otthon nélkül maradnak. Nincs a munkásokból, hivatalnokokból összetevődő kis együttesnek elég szereplési lehetősége. Így a foglalkozásokon folyó felkészülés meglehetősen perspektívátlan. Dicséretére legyen mondva a stúdió valahány tagjának, így is sziwel-le- lekkel csüggnek az előadóművészeten. Megszerették, amire néhány éve vállalkoztak, már nem tudnák nélkülözni sem. Fá­radhatatlanul próbálnak, mindig készülnek valamire. Ha jól emlékszem, hat-hét egész estet betöltő kész műsoruk van, e repertoárhoz viszonyítva a szereplési lehetőségek száma el­enyésző. Rosszul szervezettek közönség dolgában. Nem tart­juk valószínűtlennek, hogy városunkban sok irodalmat szere­tő embernek halvány fogalma sincs arról, hogy van egy Mun­kás Stúdiónk, amely az irodalmi ismeretterjesztest tűzte célul maga elé. S amelyre érdemes felfigyelni, mert ha biztosítják számára a nyilvánosságot, sok szépre képes. Gazdátlanul is ... Hátha végre azt tűznék napirendre népművelési szerveink, hogy legyen gazdája a stúdiónak, s azon gondolkodnának, hogyan lehetne a maroknyi gárdát, en­nek lelkesedését, ügy buzgalmát úgy irányítani, hogy idővel városunkban is alakulhasson irodalmi színpad! Országosan fel­lendült az irodalmi ismeretterjesztés kultusza, nálunk, a me­gyében is jó néhány járási székhely irodalmi színpada^ vál­lalkozott az ismeretterjesztésre. A művelődési tevékenységben irányadó megyeszékhely képtelen lenne hasonlóra? Képtelen lenne irodalmi színpadot létrehozni? Dehogy lenne képtelen! Csak engedni kellene a közönyből, mely oda vitt, hogy léte­sítményeinket szívesen vesztik el szemük elől illetékeseink. Amink van, azt nem becsüljük meg a fejlesztés szándékával. Lelkesedésünk mindig annak szól, ami még nincs. Tragikomi­kus hozzáállás ez, és hisszük, hogy egyszer ezt is napirendre tűzik a véget nem érő művelődési értekezletek rendezői... Azt javasoljuk, hogy az elhanyagolt területek ügyében összehívandó értekezlet napirendi pontjai között foglaljon majd helyet a Munkás Stúdió is, melyről bízvást mondhatjuk, hogy bevetésre váró fegyver az ismeretterjesztésben. Egy bi­zonyos: változtatni kell a stúdió helyzetén, első lépésként gaz­dát kell kerítenünk számára, később pedig határozott terve­ket és sok szereplési lehetőséget. li tont meg most látom először — mondja az 54 éve ellenére is egyenes, szép szál termeti Szpisják János, a kétsopronyi Hunyadi Tsz növénytermelője Bizony a múlt urai nem törőd­tek azzal, hogy egyszerű pa­rasztemberek üdülhessenek, pi­henhessenek. János bácsinak nagyon tetszik minden: a Ba­dacsonyból a kilátás, a jó bor.. Lesz mit mondani kilenc uno­kájának, amikor hazamegy. * * * NEM EGY FIATALNAK akadt meg a szeme a 18 éves Halász Ilonán, az egyik leg- csinosabb tsz-tagon. Ö azon­ban nem veszi észre ezeket pillantásokat, mert gondolata vőlegényénél jár. Neki írja a levelekben, hogy itt milyen szép, milyen jó minden, mennyivel szebb, jobb volna ha mindezt együtt láthatnák. Halász Ilonka a kaszapen Lenin Tsz egyik legjobb nö­vénytermelője. Tavaly 365 munkaegysége volt, s már az idén is van 100. Jó munkája jutalmaként került az üdülők közé, s gyönyörködhet Bala­tonunk szépségében. * * * NEMETH SÁNDOR, a csa- nádapácai Köztársaság Tsz fia­tal adminisztrátora sem hitte idejövet, hogy szabad idejét nem a látottakon való gondol­kodás tölti el, hanem az, hogy miképpen juthat majd el Okányba. Ott lakik ugyanis a bájos Csík Edit, aki nagyon megnyerte tetszését. Annyira, hogy bár néhány nappal ezelőtt még idegenek voltak egymás­nak, most már együtt nézege­tik a Balatont, s a rossz idő sem nagyon keseríti őket. Sze­rencse, hogy Csanádapáca és Okány mindössze 85 kilométer­re van egymástól. Gyorsan megy a posta, vonattal sem hosszú az út... Különben is megegyeztek, hogy valamennyi itt üdülő fiatal — többségében kiszista — részt vesz a rövide­sen megrendezésre kerülő gyo- párosi ifjúsági találkozón... * * * — BADACSONYI KIRÁN­DULÁS, földvári látogatás, fü­redi hajóút már szerepelt a programban — tájékoztat a csoport vezetője, Lehel János, a Békés megyei Állami Bizto­sító dolgozója. — Elmegyünk Tihanyba, Siófokra, a csiszta- pusztai gyógyfürdőbe és egy somogyi tsz-be is... — Bőséges, kitűnő a koszt, tiszta, rendes az üdülő — írták a békésiek a közvéleményku­tatáskor. A dicséret Marjai Bé­la gondnoknak és a szakácsnői teendőket ellátó feleségének szól. Győri Erzsébet a med- gyesbodzási Dózsából, Tóth Já­nos a dobozi Petőfiből, Kősze­gi Julianna a kaszaperi Le­ninből, Vigh Imre a sarkadi Dózsából, Blaskó György a szarvasi Vörös Csillagból, Nagy Erzsébet a dévaványai Gábor Áron Tsz-ből és a többiek is bizonyára sokat mesélnek majd otthon az üdülés élmé­nyeiről. S néhány év múlva talán majd újra eljönnek, ha ismét rájuk kerül a sor. Hiszen az egész országban tovább erősí­tik az Állami Biztosító szerve­zésében a Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és Önsegé­lyezési Csoportját. S az erősö­dés nyomán Somogyból Har- kányfürdőre, Békésből és más­honnan a Balaton mellé egyre mennek üdülni azok áz embe­rek, akik a termelőszövetkeze­tekben találták meg boldog, új életüket. S zalai László APRÓHIRDETÉSEK 11 Eladó 10 köbméter jó minőségű tölgyfarönk. Horváth Pizdóczi Fe- rencné, Nagybajom (Felsőkak. puszta 49.). (2924) li! ^DÁS-VÉTEL lljiil 125-ös, ezüst tankos export Da- nuvia eladó. Kaposvár, Ady Endre u. 25., Szántó. (303) Bejáratott 350-es IZS igényesnek eladó. Balatonboglár, Berzsenyi u. 12. Telefon 105. (2925) Nagyatádon fürdőhöz közel csa­ládi ház eladó, beköltözhetőséggel. Kaposváriért is elcserélhető. Cím a lüadóban. (280) Egy- esetleg kétszobás házrészt vennék. Ajánlatokat 13756-os szám­ra a Magyar Hirdetőbe kérek. (13756) Toponáron a Petőfi u. 5. szám alatt családi ház eladó, azonnal beköltözhető. (301) iiilií V E G Y F S |il|l! Egy kétszobás, beköltözhető há­zat vennék Fonyódtól Balatonmá- riáig részletfizetésre vagy életjára­dékra. »15—20 000 Ft készpénz« jel­igére a Kiadóhivatalban, (2923) Rét, 1100 n-öl, egész évi haszná­latra kiadó. Erdősor utca folytatá­sában, a töröcskei határnál. Érdek­lődni: Petőfi u, 20. (302) Somogyi Népkrp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISOEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefonr 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. - 2212 Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál FILMSZÍNHÁZAINK műsorából Vörös Csillag NÉGYSZÁZ CSAPÁS A Négyszáz csapás a cannes-i filmfeszti­vál egyik legérdeke­sebb alkotása. A film egy 13 éves fiú, An­tóniáé Doinel különöj és megdöbbentő tör­ténete, akit a felnőt­tek v'lágában renge­teg sérelem, megaláz­tatás ér. Szeretet nél­küli környezetben él. Anyja hűtlen apjához, aki szemet huny efe­lett. A fiú sokáig ap­ró hazugságok háló­jában vergődik, míg el nem jut a legrette- ncíesebbhez — halott­nak mondja anyját egy átcsavargott isko­lai nap igazolásáért. S e perctől kezdve egyre mélyebbre süllyed. Írógépet lop, a rendőrségre, majd egy javítóintézetbe kerül. Francois Truffaut rendező merészen nyúl e kényes témá­hoz. Nem Antonine-t ítéli el, hiszen a gyermek mindig jó és igazságos: Bemutat egy anyát, akit idegen férfi karjaiban lát gyermeke az utcán; egy apát, aki azzal, hogy nevet adott fiá­nak, befejezettnek vé. AMÍG li a róla való gondos­kodást; egy tanítót, aki nem szereti hiva­tását, és félreismeri növendékét; egy rendőrségi tisztvise­lőt, aki nem néz a szokásosnak látszó bűneset mögé, nem keresi a miértekett Truffaut tulajdon­képpen nem ítél el senkit, csak megmu­tatja a hibákat, és a nézőre bízza az állús- foglalásti Yu Mei, miután bú­sát intett katonafér- ének, tudta, nehéz napok köszöntenek reá. De nem félt a megpróbáltatástól. Hamarosan kuomin- angisták érkeztek a aluba, s elfogták a kommunistákat, 'köz­ük Yu Meit is. Nagy ietve kivégzést ké­szítettek elő. A gyil­kos fegyverek eldör­dültek, de az alig lirkadó nap még leiben találta a párt­itkárt és Yu Meit. Az idős ember ereje utolsó megfeszítésé­vel elmondta Yu Mei- nek, hogy árulás ál­dozatai lettek. Arra kérte: derítse ki az igazságot. Yu Mei felkereste az összekötőt, hogy elmondja neki a szörnyűséget, s meg­tudja tőle, ki a féle lős a kommunisták haláláért. Ma Chia- hui, az összekötő az asszonyka láttán el­sápadt, zavaros elő­adásba kezdett, s egy­re ártatlanságát han­goztatta. Hamarosan megjelent Ma Chia- h'u felesége, s min­dent elmondott áruló férjéről. Ma Chia- hiv látva, hogy csatát vesztett, brutális esz­közökkel szerette vol­na megakadályozni, hegy Yu Mei elmen­jen. Dulakodás kezdő­dött, a férfi fegyvert rántott, de a töré­keny fiatalasszonynak mégis sikerült ki­csúsznia kezei közül, felesége azonban ál­tala pusztult el. Az asszony még az­nap nekivágott a he­gyi útnak, miután kislányát testvére gondjaira bízta. Más úton, de szintén a partizánok táborába tartott Hsiu Ying és barátnője, Hui-Chen is. A három nő út­ban a tábor felé ősz- szetalálkozott. De alig ocsúdtak fel megles peiésükböl, a távolból lódobogás hallatszott. Hamarosan feltűntek a kouomintangisták is, akik a partizáno­kat akarták körülnéz­ni. Mindhárman kiál­tozni kezdtek, ezzel csak azt érték élt hogy felhívták ma­gukra a figyelmet, s a kuomintangista lo­vascsapat őket vette üldözőbe. Sikerült egérutat nyerniük, s a közös veszélyben egymásra talált a há­rom nő. Yu Mei tisz­tázta a félreértéseket s mindhárman úgy határoztak, hogy párt­csoportot alakítanak, s közösen harcolnak ezután. Bár az ellen­ség a közelben tartóz­kodott, ők most könnyelműen nem tö­rődtek ezzel. Visszatérve a fa­luba azonnal munká­hoz láttak. Élelmet és főleg sót gyűjtöttek a partizánoknak. De ar­ra már nem volt idő, hogy mindezt eljut­tassák a bátor fiáknak, fér­Szabad Ifjúság A KÖPENY Gogol halhatatlan elbeszélését, A kö­tényt 1926-ban már ilmre vitték a Szov­jetunióban. A néző a film megtekintésekor annak a hangulat­nak hatása alá kerül, amellyel az elbeszélés olvasásakor már ta- á-lkozatt. Akakij Akaidjevics, köpeny hőse, a zürke kishivatalnok akkor érzi magát első ízben embernek, ami­kor belebújik vado­natúj köpenyébe. A régi, kopott jószágban mindenki lenézte, dost végre megisme- azt az érzést, ame- yet ' környezetének tisztelete ébreszt az emberben. Ám alig­hogy teljesült leghőbb vágya, aminek meg­valósításáért koplalt, nélkülözött — ellop­ják köpenyét. Az el­beszélés szerint Aka­dj Akakijevics erős meghűlés áldozata ész. Mi azonban na­Gogol hősének szíve e betegség nélkül sem tudta volna elviselni a reászakadt tragé­diát. Hiszen egy újabb hőstett véghez­vitelére — egy új kö­peny megva-rratására — már nem lett vol­na ereje. A film középpont­jában Akákij Akaki­jevics Basmacskin áll, akinek szerepét mély átérzéssel, nagy művészettel alakítja Rolan Bikov. Neme­sebb lelkűnek ismer­jük meg, mint a töb­bi hivatalnokot. Még a legsúlyosabb meg- próbáltaiások pillana­tában sem veszíti el emberi méltóságát. Alakja nagyon közel áll Gogol eredeti mű­véhez. Csak dicséret illeti meg Alekszej Batalo- vot, aki első rendezői próbálkozásul ilyen komoly feladatra vál­lalkozott. és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11.« Ft gyón jól tudjuk, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents