Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

Kedd, 1960. május 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mindenkit munkára szólított a tavasz Borult az idő. A Balaton fe­löl hűvös szél fúj, és szemer­kél az eső. De a lüktető tava­szi életet, ahogy a mindenna­pi munka mutatja, az idén már nem állíthatja le egy kis rossz idő. A szöllősgyöröki kaegysége van. Rendszeresen megkapjuk havonta a 10 fo­rint előleget. Már hónapok óta 500—600 forintot viszünk haza. A férfiak pedig még töb­bet. Győré István, Berdán István és Rákosik József az Kossuth Tsz központjában hiá- elmúlt hónapban csaknem 900 ba keresnénk Frolyó Imre el- forintot vett fel előlegként, nököt és Keller László mező- Ebből a pénzből pedig szépen gazdászt, mert velük, amióta meg lehet élni, mert mellette megkezdődött a tavaszi mun­ka, csak a határban lehet ta­lálkozni. De nemcsak velük, hanem úgyszólván a szövetke­zet minden tagjával. Az összefogás, az egységes akarat szép eredményei már láthatók. A tavasziakat idejé­ben elvetették. A határban most már a növényápolási munkák folynak. Látogatá­sunk napján a Jóger-brigád asszonyai a málnát és a mákot kapálják. Takács Ferencné munkacsapata a cukorrépát egyeli. Dohos József munka­csapata pedig virágmagot vet. A különböző határrészeken mindenütt csak asszonyokat lehet látni. A szövetkezet elnökét és a mezőgazdászt a mákot kapáló női munkacsapatnál találjuk. Délfelé jár az idő, az asszo­nyok abbahagyják a munkát, és a tábla végén hozzálátnak a magukkal hozott ebéd elfo­gyasztásához. A beszélgetés során kiderül, hogy a munka­csapat 18 nőtagjából 8 csa­ládtag. De a közös munkában, amióta szükség van a fürge asszonykezekre, mindennap valamennyien részt vesznek. megvan bőven. a tejbe aprítani való gignézzük az állatállományt. A tömörpusztai sertéshizlaldá­ban 355 süldőjük van. Ennyi a terv is. De ezenfelül még több mint 100 hízott sertést adnak át az államnak. Az 55 hízott marhából 37 exportra megy. Több olyan is van ezek között, aminek súlya megha­ladja a tíz mázsát. A napok­ban ezeket elszállítják, és utána újabb ötvenet állítanak munka után ízlik az — Az idén mindenképp®1! többet akarunk termelni a ta­valyinál, és olcsóbban, keve­sebb munkaráfordítással. Nem törekszünk sok munkaegység­re, inkább arra, hogy a mun­kaegységnek értéke legyen — mondja a mezőgazdász, majd egy kicsit elgondolkodva hoz­terven A növényápolás a szövetkezet záteszi: — Megmutatjuk, hogy 140 asszonyának feladata. S tudunk termelni, s ez bizto- ők példásan helytállnak. Ami- San sikerül is. kor a trágyát szarvasokba Elhiszem, amit mondott, de hordták, Horváth Józsefné, megjegyzem, hogy abba még Szabó Vendelné, Nagy Ferenc- sok minden beleszólhat. Egy né, Beke Mihály né és még so- kis mosollyal az arcán meg- kan az asszonyok közül önként csóválta a fejét, jelentkeztek a vontató mellé — Talán az időjárás. De mi trágyarakőnak. nagy mesterek vagyunk ám, De vajon mi az indító oka ennek a nagy szorgalomnak? Idős, ősz hajú néni, özv. Sza­bó Józsefné adja meg a kér­désre a választ. még azzal is meg tudunk birkózni. Nézze ezt a sok hoz­záértő asszonyt. Körülöttünk nevetnek az asszonyok, és bizonygatják, — Tavaly ilyenkor jóformán hogy az úgy lesz, ahogy a me- még nem dolgoztunk semmit, zőgazdász mondja. De most már majdnem min- Elbúcsúzunk a kapásoktól, den asszonynak 50—60 mun- és a szövetkezet elnökével vé­be. Persze, már azt is felül. A lóistálló előtt Nagy József fogatossal találkozunk. Éppen a lószerszámot tisztítja. Ahogy mondja, megváltozott itt min­den ember munkához való vi­szonya. — Mi, fogatosok reg­gel 7 órakor, a gyalogosok pe­dig 8 órakor kezdik a munkát. Előfordult ugyan a tavasszal is pár olyan eset, hogy egye­sek később jöttek. A munka­csapatok tagjai hazaküldték őket. Ma már Torma József és Túli László is mindig pon­tosan megjelenik a munka kezdésénél. A tavasz meghozta a válto­zást Szöllősgyörökön. A Kos­suth Tsz-nek minden munka­képes tagja dolgozik. Ma már azon versenyeznek az embe­rek, hogy ki teljesít több egy­séget, és ki ér korábban a me­zőre. Németh Sándor Versenyben a szocialista brigád címért Reggel úgy látszott, hogy el­mossa az eső a tervezett talál­kozót. De aztán mégis elállt, «**S**************X**********»^^ megindult az emberek áram­lása a böhönyei parkban lévő Nem újkeletű a szocialista brigád címért folyó verseny a Kaposvári Cukorgyárban. Az első úttörők — Puskás Károly és Laki László brigádja, amely tavaly májusban alakult meg — az idén április 2-án kapták meg e kitüntető címet. Ez ar­ra ösztönözte a gyár többi dolgozóját is, hogy újabb bri­gádokat alakítsanak, amely a szocialista címért küzd. Csak­hamar megalakult a kazánfa­lazó brigád, majd négy vil­lanyszerelő brigád is verseny­be kezdett. A centrifugások, az esztergályosok, a karbantar­tók, az öntödések is megindí­tották a küzdelmet a szocia­lista címért. Csatlakoztak hoz­zájuk a mozdony javítók, a ré­pavágóállomás dolgozói, sőt egy önálló KISZ-brigád és a csőszerelők brigádja is. A brigádok jó példával jár­nak elöl a munkafegyelemben, az anyagtakarékosságban. Ré­gebben délután négy órakor a dolgozók mór megmosakodva, felöltözve várták az utolsó perceket, most azonban telje­sen kitöltik a munkaidőt. Négy óra előtt eszébe sem jut sen­kinek leállni a munkával. Mivel foglalkoznak a brigá­dok? A kazánfalazó brigádot az öntödében találjuk. A vas­olvasztót javítják. Sánta Já­nos, a brigád egyik tagja bent van a kohóban. A belső részt falazza. Beszélni nem is lehet vele, egy kis nyíláson át lát­hatjuk munkáját. Szűk, kb. fél méter átmérőjű gyűrűben dolgozik. A tűzálló téglákat vigyázva, nagyon pontosan he­lyezi be, mert tudja, ha rés marad valahol, akkor kiég a kohó fémfala. A brigád célkitűzéseiről Molnár István tájékoztat. — Az előre tervezett mun­kákon kívül gyakran akad egyéb tennivalónk. Ezt is elvé­gezzük, mégpedig úgy, hogy Cukorgyári helyzetkép ne okozzon kiesést. A brigád nagyon ügyel az anyagtakaré­kosságra. Elhatároztuk, hogy a kibontott tégláknak legalább fx fel^t ismét beépítjük. Brigá­dunk négy tagja: Dicső Andor, Sánta János, Teket Ferenc és én rendszeresen eljárunk a különböző gyűlésekre, s vala­mennyien állandóan olvassuk a napi sajtót. — Értek már el említésre méltó eredményt? — Adtunk be egy újítást, mely ha beválik, meghosszab­bítjuk vele egyes kazánoknál a gyújtódob életét. Ennek nagy jelentősége lenne a kampány ban. Ha tervünk sikerül, akkor az egész gyártási időszakban nem kell leállni a gépekkel, így megtakaríthatjuk a leállás és az újra indulás költségeit, s folyamatosabbá tesszük a gyártást. A KISZ-brigád csupa fiatalokból áll, kivéve a brigád vezetőjét, Richter Já­nos művezetőt. A gyár csősze­relési munkáit végzik. Egy ha­talmas csövet próbálnak ki. Megtöltötték vízzel, s azt vizs­gálják éppen, nincs-e valahol lyuk vagy repedés. Sokkal könnyebb lenne most kijaví­tani, mintha kampány alatt derül ki a hiba. A forrasztás­nál víz szivárog. Szakács Gyu­la be akarja kalapálni a kis lyukat, de Richter elvtárs nem engedi. — Jelöld csak meg krétával, majd aztán átforrasztjuk. — Hogy miért alakítottuk meg a brigádot? — fordul fe­lénk a brigádvezető. — A fia­talok úgy találták, hogy nekik is érdemes megküzdeniük a szocialista címért. Remélem, ez sikerül is. A villanyszerelők GáZ-brigádja több helyen* szétszórva dolgozik. Nehéz megtalálni valakit közülük. Gál elvtárs, a brigád vezetője ezt mondja: — Jól összeforrott kis együttes a miénk. Már ré­gen meg akartuk indítani a versenyt a szocialista címért. De szándékunkat nem a mű­szaki vezetőségnek, hanem a szakszervezetnek jelentettük be először, ezért dorgálást kap­tunk. Emiatt egy időre elment a kedvünk a versengéstől. Most azonban bekapcsolód­tunk, s úgy érzem, lesz ered­ménye igyekezetünknek. — Jobb kedvvel dolgozunk, javult a kollektív szellem a brigádban — mondja Stégel Béla, aki Czák Jánossal együtt most érkezett meg az egyik munkahelyről. A brigád sokat foglalkozik a rábízott ipari tanulóval. Nem­csak a gyakorlatban oktatják* hanem az elméleti anyagot is rendszeresen átveszik vele, hi­szen nemsokára ő is szakmun­kásként dolgozik majd a bri­gádban. R. F* Term előszövetkezeti paraszttalálkoző Böhönyén Nagygyűlés a parkban — Zászlót kapott a KlSZ-alapszervezet — Vidám vásár BERKESI ANDRÁS « (31) » Fejük felett süvöltött ászéi. Erős testének nem jelentett A hatalmas fák úgy nyögtek, különösebb akadályt a kúszás, jajgattak, mint a mesebeli Szíve hevesen dobogott. Győr- mére inni kelL óriások, akik gigászi küzde- san haladt előre. Különösen az lemben megsebesültek. Alat- irtáson vigyázott. Tíz méteren- tuk az avar vizes, nyirkos volt, ként megállt, figyelt. Nem hal- ruhájuk csurom víz. István lőtt semmit. Csak a szél sü- örült, hogy az esőköpeny rajta völtött, és az eső zuhogott, van, magában dicsérte Papp Végre elérte a drótakadályt. Lajos előrelátását. Már vagy Odakúszott a tartóoszlophoz, két órája feküdtek mozdulat- felállt. Óvatosan mászni kez­— De jöjjön vissza, kislá­nyom — kiáltott utána Holub. — Magának is hallania kell. — Jövök — szólt Eszter. Pár másodperc múlva már vissza is tért. — No, Eszter kém, vegye azt a poharat. Az igazság győzel- látásom, ■ Holub bol­dogan mosolygott. A lány kezekbe kerüljön a törzskép let... ' — Igen — felelte a profesz-J szór. — És tudjátok mit mon-í dott Somos? — Mit? — kérdezte az asz- szony. — Azt mondta, tegyek be-b lelkiismeretem sze-J rint. A tudós — mondta So-i mos — nemcsak saját népé-? nek, nemcsak kormányának ij felvette a poharat, felelős cselekedeteiért, hanem* lanul. Előttük ötven méterre volt a határ. A fiú először nem tud­ta megérteni, hogy miért nem indulhat, mikor senki sem jár arra felé, de a férfi megma­gyarázta. Halkan suttogott. det.t. J gyanabban az órában, mikor István elindult a határ felé — Holub profesz- szor korát meghazudtolóan szaladt végig a kerti úton. Az az asszony­A konyak aranyosan csillogott a villanylámpa fényében. It­tak. — Hú, de erős — mondta Eszter, és megborzongott — De mi erősebbek vagyunk — nevetett a professzor. — No, most mesélj — szólt öreg nem törődött az esővel, Látszik, hogy maga nem a hideg széllel, sietett, szaladt, volt még katona Sajnos, a ahogyan a lába bírta, kommunistáknak nagyon jó a Az előszobaajtóban megállt határvédelmük. Sokan lebuk- idegesen kotorászott zsebében, tak már, mert ész nélkül ro- kereste a kulcsot, de nem ta- hantak. A járőr valahol szin- lálta. tén így figyel, mint most mi. _ Fene _ 55« nyögte. Csengetett - Hol az a lány? Alszik. — Idegeske­nek előttünk. Utána indulhat. Hangtalanul feküdtek. Olyan sötét volt, hogy pár méterre is alig lehetett látni. Talán ne­gyed óra telt el, amikor előt­tük mintegy tizenöt méterre meglátták a portyázó határ­őröket. Papp megfogta a fiú kezét. — Ott mennek! — súgta. — Látom — felelte a fiú szintén halkan. — Tíz perc múlva indulhat. Ne felejtse el, hogy a drótaka­dályon hogyan kell átmenni. — Nem felejtem el... — Fontos, hogy nyugodt le­gyen. A drótakádályig hason csúszva menjen. Érti? — Igen. Vártak még tíz percig. — Indulhat — mondta a férfi. — Míg át nem ér, addig magasfi­dett. Meghallotta Julis lépteit. A lány kinyitotta az ajtót. — Na, végre — szólt a tu­dós. — A feleségem hol van? — Sietve ledobta esőkabátját, kalapját, zsebkendőjével meg­törölte nedves arcát. — Eszterkével beszélget az ebédlőben — felelte a lány. Holub sietett a szoba felé. Szinte feltépte az ajtót. A tudós rágyújtott — Tizenegyre felmentem az Akadémia utcába. Somos elv­társ fogadott. Nagyon kedves, nagyon udvarias, széles látó­körű ember. — Fiatal? — kérdezte Mag­da asszony. — Olyan negyven év körüli — válaszolta Holub. — De ne szólj közbe, mert akkor nem mesélek. — Élvezettel fújta ki a füstöt. Szeme csillogott, mint az olyan gyereké, aki ajándékot kapott. — Somos bemutatott egy szőke fiatal­embernek. Cselei Béla alezre­des. Valami kémelhárító tiszt, ö vezette a nyomozást. Mű­— Magda, Eszterke, sikerült! veit, szimpatikus ember. Na- — kiáltotta túláradó örömmel, gyón izgatott voltam. Somos — Ülj le, Tamás — szólt az mégiscsak a párt egyik veze- asszony. — Ülj le, és mondj tője. Először érdeklődött a ki­el mindent. — Főzess, drágám, feketét — szólt a professzor, és leült. — Kivételesen kínálj meg va­én biztosítom. Ha a gyelőből reflektorcznának, ma- i anú itókával. rád jón mozdulatlan. Az arcát az ellenkező irányba fordítsa. Kezet fogtak. István kúszni nak — allt fel Eszter, es kezdett. Izmait megfeszítette, ment is a konyhába. — Majd én szólok Juliská- már sértetek felől. Részletesen el­mondtam neki aggályaimat, azokat a gátlásokat, amelyek nemrégiben felmerültek ben­nem. — Ránevetett a lányra. — Tudja, Eszterke, miről van szó? — Tudom — bólintott a lány. — Nehogy illetéktelen az egész emberiségnek is. A3 tudós bírája lelkiismeretén ki-? vül az egész emberiség. Igen,, ezt mondta. És nekem nagy on. i de nagyon jól estek ezek a| szavak. Mert igazak. De hol* van már az a lány? Miért nem! hozza a feketét? — Felállt, és! indulni akart. — Maradj — mondta az asz-l szony. — Ha kimész, azzal még! nem lesz előbb kész. Azt* mondd, hogy mi van István-! naL — Semmi. Magda asszony és Eszter^ meglepődött. — Hogy... hogy mondod?! — kérdezte dadogva az asz-l szony. — Az előbb... — Igen — nevetett a pro-j fesszor. — Holnap reggel új-i ból hallgathatja az előadáso-! kát. Tehát nincs vele semmi. Az a Kallós úgy megkeverte* a dolgokat, hogy a végén már? maga sem ismerte ki magát! benne. Még az államtitkárt is) félrevezették. De tisztázódott? az ügy. Eszter örömtől kipirult arc­cal hallgatta az ősz tudós sza­vait. Szeretett volna örömében; táncra perdülni. Julis jelent meg az ajtóban.! Letette az asztalra a kávét, és: távozott — Tessék — kínálta a tudósi Esztert. A lány cukrot tett aj kávéba, és lassan kevergette.j A professzor tovább fűzte? szavait — Folytatjuk —■ 'Szabadtéri színpad felé. A [színpad két oldalán a földmű- : vessző vetkezetek árusai he­lyezkedtek el. Már a nagygyű­lés kezdete előtt igen sokan Iválogattak a legkülönbözőbb ^áruféleségek között. A hangos- ; bemondó a divatbemutató |megtekintésére hívta a közön­séget, s akik elmentek, nem •csalódtak. ízléses női, férfi- és !gyermekruhákat mutattak be a iföldművesszövetkezetek önkén- •tes manekenjei. S míg a divatbemutató tar- ított, az MSZMP helyisége •előtt úttörők és KISZ-fiatalok [népes csoportja fogadta a •nagygyűlésre érkező vendége­iket: Tisza Józsefet, a Termelő­szövetkezeti Tanács titkárát, •Sziklai Sándomét — akinek [férje, a kiváló kommunista az [ellenforradalom alatt halt hő- isi halált —, a megyei pártbi- [zottság és tanács vezetőit, a ;járási párt- és állami szervek •képviselőit. Fél tizenegykor kezdődött [meg a nagygyűlés. A szónok, ÍTisza József elvtárs beszédé­iben foglalkozott a nemzetközi ; helyzettel említést téve az :amerikai kémrepülőgép lelö- ■véséről és a csúcstalálkozóról. ’Szólt a járás parasztságát •érintő nemcsak somogyi, ha­lnem országos horderejű prob­lémákról is. Beszéde közben [gyakran hangzott el elismerő [megjegyzés a hallgatóság ré- iszéről. A nagy tapssal fogadott elő- iadói beszéd után Sziklai Sán- •domé, a böhönyei KlSZ-alap- ’szervezet névadójának özve- •gye, a Magyar Nők Országos [Tanácsának titkára emelke- ■dett szólásra. Köszönetét mon- ídott azért, “hogy a fiatalok [mártír férjét választották pél­daképüknek, majd ismertette [Sziklai Sándor életét. Elmon­dotta, hogyan lett az egyszerű [falusi parasztgyerekből a •moszkvai Szverdlov-egyetem tanára, a spanyol szabadság- harc hőse, a -másodig világhá­ború rettenthetetlen katonája* majd arról beszélt, milyen óriási munkát végzett férje a fiatal generáció igaz emberré neveléséért. El-elcsukló han­gon idézte fel az ellenforrada­lom véres napjait, amikor a fasiszta csőcselék kézigráná­tokkal és egyéb fegyverekkel felszerelve megtámadta laká­sukat, s könnybelábadt szem­mel szólt férje halálának kö­rülményeiről is. Beszéde végén arra kérte az ifjúságot, hogy mindig olyan töretlen lendü­lettel küzdjön a szebb, jobb életért, mint Sziklai Sándor tette. Néma csendben hallgatták az emberek a nemesen egysze­rű szavakat, sokaknak szemé­ben könny csillogott, amikor az özvegy befejezte beszédét* és visszaült helyére. Ezután került sor a vörös selyemzászló átadására. A községi nőtanács által adomá­nyozott zászlót a KlSZ-fiata- lok nevében Németh Gabriella vette át, majd Sziklai Sándor- né mint zászlóanya selyemsza­lagot kötött rá. Ezután a me­gyei, járási és községi szervek képviselői, valamint a ven­dégszereplésre érkezett buda­pesti Május 1. Ruhagyár KISZ-fiataljai is elhelyezték szalagjukat a zászlórúdon. A szabadtéri színpad előtt felso­rakozott kiszesek eskütétele után az Intemacionálé hang­jaival fejeződött be az ünnep­ség. A nagygyűlés után megélén­kült a vásár forgalma. Nagy keresletnek örvendtek a divat- % bemutatón látott ruhák, ci­pők, de szépen fogyott a mo­torkerékpár is. Négy Pannónia és egy Danuvia kelt el rövid idő alatt. A büfékbe is sokan tértek be. A marcali fmsz ha­lászlével, lacipecsenyével, sült hurkával, kolbásszal, nagy mennyiségű sörrel és borral várta a vendégeket. Este han­gulatos bállal fejeződött be a böhönyei . termelőszövetkezeti paraszttalálkozó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents