Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

Szerda, i960, május 11. 5 SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA A kísérleti atomrobbantá§ob és az időjárás TERMÉSZETTUDOMÁNYI érdekttáéQtk Az utóbbi években több szél­sőséges időjárási jelenséget ér­tünk meg: enyhe teleket, hű­vös nyarakat, hosszú esős idő­szakokat stb. Bár a meteoroló­gusok mindig közlik a különle­ges állapotok esetén azt, hogy ez már ennyi meg ennyi évvel ezelőtt is előfordult, a nagy- közönségben mégis az a gyanú ébredt, hogy a különleges idő­járási jelenségek talán a kí­sérleti ' atomrobbantásokkal vannak okozati összefüggés­ben. Ez a hiedelem azon a köztu­domású tényen alapul, hogy e robbantások alkalmával rend­kívüli energiák szabadulnák fel egy pillanat alatt. Ezenkí­vül a tudományos és hírlapi közleményekből ismeretes, hogy a robbanáskor keletkező radioaktív izotópokat a lég­áramlatok napok alatt szerte viszik az egész világon. Egy- egy kísérleti robbantás után még a tízezer kilométer távol­ságban levő megfigyelőállomá­son is észlelni lehet a légkör vagy a lehulló csapadék radio­aktivitásának — néha feltű­nően nagy — megnövekedését. Ezen nem is csodálkozha­tunk, hiszen az urániumbomba robbanása annyi mestersége­sen sugárzó anyagot szór szét a levegőbe, aminek hatékony­sága egy perccel a robbanás után 1 millió tonna rádium sugárzásának felel meg. Egy nap múlva már 100 tonna, egy hét múlva csak 10 tonna rá­dium sugárzásával egyenértékű a Föld légkörében szétszóródó anyagok sugárzása. Hónapok múlva gyakorlatilag megszű­nik a sugárzás. A hidrogénbomba' pedig százszor, ezerszer annyi radio­aktív sugárzó anyagot termel, mint az uránbomba. Mindezek alapján igen csá­bító valami okszerű összefüg­gésre gondolni az atomrobban­tások és az időjárás között. Vizsgáljuk meg, hogy ezek nem okozhattak-e lényeges változásokat a légkörben. < A vulkánkitörések hatása az időjárásra Voltak-e az atomenergia megismerése előtt hasonló energiájú hirtelen energiafel­szabadulások a Földön? Voltak! Miben nyilvánult meg ezek ha­tása az időjárásra? Egyes vulkánkitörések ener­giája sokkal nagyobb, mint az atomrobbanásoké. A Krakatoa 1883. évi kitörése mintegy tíz­ezermillió tonna port és hamut lövellt fel 80 km magasra a légkörbe. Ez szerény számítás­sal is négyezerszer-tízezerszer akkora energia, mint a Hirosi­mában robbant atombomba energiája. A meteorológusok vizsgála­tokat végeztek arra vonat­kozóan, hogy az utolsó száz év­ben történt nagy vulkánkitöré­sek hatása észrevehető volt-e az időjárásban. * Arra az eredményre jutot­Ez a csökkenés két éven át volt megfigyelhető. Okozhat-e hasonló hatást az atombomba? Az atombomba rendszerint a levegőben robban, és nem is szórhat a magasba jelentékeny portömegeket. De ha szórna is, csak töjpb ezer robbanási kí­sérlet hatása érne fel egyetlen Krakatoa-kitöréssel. Ha tehát feltételezzük, hogy az atom­bomba teljes energiája portö­megeket visz a magasba, és évi 1000 robbantási kísérlet történnék, akkor is csak tiz- szerte kisebb meteorológiai ha­tásra számíthatunk, mint a vulkánkitöréskor, azaz a nap­sugárzásnak kb. 1—2 százalé­kos csökkenésére, ami jelenték­telen. Nem vihetnek-e a kísérleti robbanások alkalmával kelet­kező felfelé irányuló légára­mok jelentékeny mennyiségű vizet a magasba (pl. tenger alatti robbantáskor)!? ... Te­gyük fel, hogy egy hirosimai nagyságú bomba energiájának 20 százaléka változik át a ma­gasba vitt vízpára helyzeti energiájává. Ez mintegy 400 000 kilowattórát, azaz kb. 140 ezer­millió méterkilogrammot tesz ki. Mekkora esőt jelentene ez, ha ezer méter magasból hulla­na le? Egy kis nyári záport: 20 négyzetkilométer területen 6 milliméteres csapadékot okoz­na. Tehát mintegy 5000 hirosi­mai nagyságú atombomba len­ne szükséges áhhoz, hogy any- nyi vizet emeljen példánk sze­rint a magasba, amennyi egy kb. 100 000 négyzetkilométeres területre hullva 1 százalékkal növelné az átlagos csapadék- mennyiséget! Az atomrobbanás és a csapadék eloszlása De hátha hatással vannak az atamrobbanások a csapadék el­oszlására a Földön? A csapadék eloszlását úgy lehetne megváltoztatni, ha megváltoztatnánk a Földünk időjárására döntő befolyású nagy levegőáramlások útvona­lát vagy erősségét. Például, ha egy robbanás nagyobb óceáni, páradús levegőtömegeket te­relne Európa felé .. . Elegen­dő-e ehhez a kísérleti robban­tások energiája? Egy kis szá­mítás alapján könnyen felel­hetünk. Képzeljünk el egy kb. 100 000 négyzetkilométer nagyságú te­rületet. Tegyük fel, hogy a fe­lette levő 3 km magas levegő­mennyiséget 5 méter másod- percenkénti sebességű mozgás­ba akarjuk hozni. Ehhez az aránylag csekély légtömegnek a mozgatásához száz robbanás energiája lenne szükséges. Pe­dig a számításba vett légmoz­gás elenyésző csekélység az Európa éghajlatát irányító ha­talmas légköri áramlások ener­giájához képest. Említettük, hogy az atom­robbanás óriási mennyiségű iont (elektromosan töltött atomrészek) termel a levegő­ben. Ezek pedig lecsapódási magok a vízpárák számára. Ha a telített levegőbe ionok kerül­nek, megkezdődik a köd, a fel­hőképződés. Például: a ködkamrában sok ezer kilométer másodpercen­kénti sebességgel repülő atom­részek pályájuk mentén ioni­zálják a levegőt, és íme, köd­fonal jelenik meg a pálya men­tén. Vagy ha egy csövön át lát­hatatlan telített vízgőz áram­lik ki, és a cső nyílása előtt elektromos szikrát keltünk, azonnal felhővé változik a kü­lönben láthatatlan párasugár. Kétségtelen tehát, hogy a te­lített páratartalmú levegőben az ionok jelenléte előmozdítja a felhőképződést. Felhőképző­dést mondunk és nem esőkép­ződést. Mert hogy a felhőből eső keletkezzék, annak még kü­lön feltételei vannak. Elgondolható tehát, hogy ha valahol megvannak az eső ke­letkezésének a feltételei, csu­pán a lecsapódási magok nin­csenek jelen, és egy áramlat atomrobbanásból származó io­nokat hoz, megindul az eső, ami különben elmaradt volna. * * * Összegezzük következteté­seinket. 1. Az atomrobbantá­sok energiája elenyészően ki­csi ahhoz, hogy közvetlen ha­tással befolyásolja az időjá­rást (nem változtathatja meg a légáramlatok útvonalát, nem emelhet számba vehető vizet a magasba). 2. Tény az, -hogy az atomrobbantáskor szétszóródó radioaktív anyagok, ionok meg­növelik a légkörben a lecsapó­dási magok számát. Kedvezőbb körülményeket teremtenek a felhősödésre. De közelebbit ma még nem mondhatunk arra nézve, hogy ennek hatása va­lóban megnyilvánul-e az idő­járásban és mekkora mérték­ben. Az egész világon folyik erre nézve az adatgyűjtés. (A TIT »Az időjárás szeszé-» lyei« című útmutatójából.) Orvosi kutatások az Antarktiszon Az Antarktiszon az éghaj­lathoz való alkalmazkodás kö­vetkeztében az emberi szerve­zet lényeges változásokon megy keresztül — írja a Medicinszkij Rabotnyik. A negyedik kontinentális an­tarktiszi expediciióban részt ve­vő szovjet orvosok kutatásairól írva a lap megállapítja, hogy az említett változások mínusz 86 fokot elérő hőmérséklet és a 450 milliméteres légnyomás köze­pette mennek végbe. Ilyen kö­rülmények között a vérnyomás erősen csökken, de a közérzet aránylag kielégítő. Az orvosok megállapították, hogy az An­tarktiszon a magashegyi »Vosz- tok« állomás dolgozóinak külö­nösen ottlétük első időszakában a vér oxigénnel való telítettsé­ge a normálisnál jóval alacso­nyabb. Ez a jelenség gyors fi­zikai kifáradáshoz vezetett. A szovjet sarkkutatók között a légzőutak megbetegedése volt a leggyakoribb, és legtöbb eset­ben mellkasi fájdalmakkal és száraz köhögéssel járt. Ezenkí­vül a hangszalagok gyakran görcsös állapotba kerültek. A hosszú sarki éjszaka általános gyengeséget, levertséget, álmat­lanságot okoz, az emberek el­vesztik étvágyukat, súlyuk csökken, és hőmérsékletük 35,6 fokra süllyed. A lap hangsúlyozza, hogy e jelenségek közül néhányat még nem sikerült tudományosan megmagyarázni. 99 A kislibák és kiskacsák atyja6 Egy felsö-bajororszagi kutatóintézetben dolgozik Kon­rad Lorenz professzor, aki állatkísérleteivel igyekszik vála­szolni a kérdésre: milyen tulajdonságokkal születnek és mit tanulnak meg életük folyamán a vadlibák és a vadkacsák? Egy séta a kutató társaságában a kísérleti területen lévő tó partján igen érdekes élmény. Lorenz ugyanis »érti-“ a vadlibák és vadkacsák nyelvét, és tSőre figyelmezteti a lá­togatót: »Látja, amott azt a vadliba-családot? Az anya ép­pen most mondta a kicsinyeknek, hogy fürdeni viszi őket.« ÉS lám, nem telik bele egy-két perc, a megjelölt vadliba kis csapatának élén valóban a tó felé veszi útját. Konrad Lorenz és munkatársai különböző kísérletek­kel rászoktatják a tojásból frissen kikelt kicsinyeket, hogy anyjuk helyett fogadják el »anyjuknak« valamelyik gondo­zójukat vagy akár egy kacsa formájú készüléket, amelyet motor hajt. A kísérletek bebizonyították, hogy a kicsinyek híven követik azt a személyt vagy tárgyat, amelyhez kez­dettől fogva »rögződtek«. Mennyi hőenergiát termel a Nap Ahhoz, hogy a Nap által egyetlen perc alatt termelt hőmennyiséget a Földön elő­állítsuk, egyszerre kellene el­égetnünk a világ összes bá­nyáiban másfél év alatt ter­melt szénmennyiséget. En­nek a mérhetetlen hömeny- nyiségnek csupán kétezer milliomod része jut el a Földre. Egy kékvérű élőlény A feudális kor főnemesei azzal büszkélkedtek, hogy »kék vér« csörgedezik ereik­ben. Ha ez nem felelt is meg a valóságnak, az viszont igaz, hogy vannak olyan élő­lények, amelyeknek kék szí­nű a vérük. Egy ausztráliai tengerekben élő meduzafajta az egyetlen élőlény, amely valóban kékvérűséggel di­csekedhetik. Ifjú tűzhányók A Föld felszínén 476 tűzhányót tartanak számon a térképek. Az utóbbi századokban több új tűzhányó kelet­kezett. 1759-ben jelent meg Mexikóban váratlan kitöréstől kísérve a Jenula tűzhányó. Tizenegy évvel később Közép- Ameipkaban, Nicaraguában tűnt elő egy új vulkán, az Izat- co. A Kanári-szigetek egyikén, Teneriffán 1909-ben jelent meg a Cinire nevű tűzhányó. 1942-ben három tűzhányóval »gazdagodott« a Föld. Ezek közül az egyik — a Nevarupta — Alaszkában, kettő pedig — a Namligara és a Samban — Belga-Kongóban tört ki. A legfiatalabb tűzhányók Mexi­kóban a Paricuti és Belga-Kongóban a Kútire. Az előbbi 1943. február 20-án, az utóbbi pedig 1948 márciusában tört ki. Mióta ismerik a .könnyező fát'? Hondurasban végzett ása­tások kimutatták, hogy a bennszülöttek már a XI. szá­zadban, vagyis mintegy 500 évvel Amerika felfedezése előtt különböző tárgyak ké­szítésére kaucsukot használ­tak. A kaucsuk név egyéb­ként a brazíliai indiánoktól származik. Kau annyit jelent, mint fa, az ucsu szó sírást jelent. Kau-ucsu tehát, síró, y könnyező fa (gumifa). Természetes szappan Az Égei-tengerben lévő Cikládok szigetcsoport Ki- molosz nevű szigetének ta­laja zsíros tapintású, víz­ben habzó anyagot tartal­maz, amelyet a sziget lakói ősidők óta szappan helyett használnak. A természetes szappant máig is a szige­ten mindenütt fürdésre és mosásra használják. Ahhoz, hogy a salvarsan fel­fedezésének jelentőségét kel­lően értékelni tudjuk, ismer­nünk kell a vérbaj (syphilis, lues) történetének néhány ada­tát. Amikor Columbus elindult Indiába, és felfedezte Ameri­kát, magával vitte Rodrigo Diaz de Isla spanyol orvost mint hajóorvost. Ennek nap­lójában említés történik arról, hogy a visszatérés folyamán számos matrózon fekélyes be­tegség lépett fel. A zsoldos tengerészek csaknem mind megbetegedtek az orvos' sze­rint új, addig nem ismert be­tegségben, sőt azt széthurcol­ták Spanyol-, Francia- és Olaszországban is. 1495-ben egész Európát súlyos syphilis- járvány árasztotta el. Ha Ho­ratius egyik híres versében a halált jelentő »mors« szó he­lyébe a »spirochaeta« szót tesz- szük, ami a syphilis kórokozó­jának hivatalos neve, a vers- .szak így hangzik: »Pallida spi- tak- igen* 1' rochaeta aequo pulsat pede / . , ___... „ fpauperum tabernas, regumque A kitörésé iá J I turres«: A halvány spirochaeta áramlatok szerteviszik a leg- j> * körben. A hamu két hét alatt eljut a Föld minden Ez a por- £s hamufátyol nem i Senkit sem kímélt meg, a pa- csak szinpompas aikonyatokati a koldusig_ az uralkodó­okozott (meg két ev múlva is)>f hanem visszaveri a napsuga-ji rak egy részét. így kevesebb 50 éves a salvarsan Ehrlich—Bertheim — Hata 606 letes úriembernek az, akinek nincsen syphilise. Hazánkban 1496-ban jelent meg a syphilis, és 1512-ben már az esztergomi misekönyv­ben van egy ima a francia be­tegség ellen: »Contra morbum gallicum.« A betegség ekkor rendkívül hevenyen zajlott le. A betegeket magas láz gyötör­zőnek bizonyult, vakságot oko­zott. Erre már Koch is rámu­tatott az álomkómak atoxyllal végzett kezelése folyamán. Elindult tehát a kutatás olyan arzénkészítmény után, mely hatásos, de nem mérgező. Ehrlich már megkapta a Nobel-díjat (1908), amikor az az ötlete — Pólya szerint ro­te, gyorsan leromlottak, és ha- mantikus ideálja — támadt, marosan elpusztultak. Később a syphilis hevenysége enyhült, és idült betegséggé alakult át. Kétségtelen azonban, hogy fel­lépésétől napjainkig a legelter­jedtebb és legsúlyosabb beteg­hogy »meg kell találni annak a módját, hogy a bacilusokra olyan bűvös puskagolyókkal lövöldözzünk, amelyek megölik őket a szervezeten belül anél­kül, hogy magának a szerve­ségek egyike volt. A fertőzés zetnek ártanának«. Az eljárást lég­egyformán bekopogtat a szegé- helvére i nye^ kunyhóin és a királyok Y palotáján. Tényleg, a járvány az egyszerű közkatonáig [ egyformán megbetegítette az , . , , , , . , Iembereket. Egyaránt syphilises meleg jut a Fold felszínére. ijt K(íroíy német-római Mekkora volt ez a hatás Eu- f császár, ellenfele, I. Ferenc rópában? J francia király, továbbá mind Alig hihetően nagy. Volt eset la négy Borgia, VIII. Henrik (a Katmaí-vulkán kitörése J angol uralkodó stb. Gúnyosan 1912-ben), hogy a rákövetkező a jegyzi meg a rotterdami Eras- fél évben majdnem 20 száza- Ymus, hogy némelyik királyi iákkal csökkent a napsugárzás.} udvarnál ne-» is számit töké­után annak helyén fekély, majd az egész köztakarón ki­ütés lépett fel. Ezek elmúltak ugyan, de egy-két év múlva a belső szerveknek, majd az agy­velőnek syphilises megbetege­dése következett be. A beteg vagy a belgyógyászaton, vagy az elmeosztályon pusztult el, utóbbi esetben előbb teljesen megbutult. A régente divatos kezelések részben — így a guajac- és egyéb teakúrák — hatástala­nok voltak, részben — pl. a hi­ganyos kezelések — gyakran mérgezést okoztak. A belső szervek megbetegedése esetén hatásosnak bizonyult a jód. Az arzént a syphilisszel kapcsola­tosan Uhlenhut próbálta ki ál­latkísérletekben. Az atoxyl ne­vű készítmény hatására a kór­okozó spirochaeták el is tűn­tek, de a szer emberen mérge­elnevezte »therapia sterilisans magna«-nak: nagy fertőtlenítő gyógyításnak. A nevet gyorsan kitalálta, a gyógyszer előállítá­sa azonban hosszú évek rend­szeres munkájának eredménye volt. Ez irányú vizsgálatait Ehr­lich 1902-ben kezdte el, amikor a syphilis kórokozója még is­meretlen volt. Hogy a syphilis fertőző és van kórokozója azt már a 16. század első felében megsejtette Fernelius. A baj fertőző voltát 1903-ban bizo­nyította be Mecsnyikov és Roux, akik átoltották a syphi- list csimpánzokra. Magát a kórokozót Schaudinn 1905-ben fedezte fel. Ezzel nyulakon is sikerült mesterséges syphilist létre hozni. Ehrlich kezdetben egy má­sik egysejtűvel, a trypanoso- mával kísérletezett. ameUr ne­vét a magyar származású Gru- by Dávidtól kapta. Trypanoso­ma okozza pl. a fent említett álomkórt is. Ehrlich az atoxyl- ból indult ki. Bertheim nevű vegyész munkatársával ponto­san megállapították e vegyü- let képletét. Utána elkezdték átalakítani e vegyületet, mi­közben az új származékok ha­tásosságát és ártalmatlanságát vizsgálták egérkísérletekben. Évekig folyt ez a munka, száz­számra dobta el Ehrlich az új és új vegyületeket mint nem megfelelőket, és kutatott to­vább. Bertheim előállított min­dent, amit Ehrlich kiagyalt. A hatalmas munka eredménye a 606-os számú készítmény volt. Vegyileg: dioxydiaminoarseno- benzol, illetve annak sósavas sója. Egyetlen injekció hatásá­ra a trypanosomiában szenve­dő egér teljesen meggyógyult: az álom — legalább egér-vo­natkozásban — megvalósult. Miután Ehrlich meggyőződött a salvarsan trypanosoma ölő hatásáról, munkatársával. Há­tával együtt a tyúkok mutatható, hiszen azzal oltotta be Hata pár héttel előbb. Ehr­lich belenézett a mikroszkóp­ba, ahol hemzsegtek a készít­ményben a spirochaeták, majd így szólt: »Fecskendezze be az oldatot.« Hata megfogta a nyúl fülét — a nyulat Kádereit bá­csi, az állatgondozó tartotta —* és ügyesen befecskendezte a vénába a sárga, átlátszó folya­dékot. .. A következő napon a nyúl fekélyeiben egyetlen spi- rochaetát sem lehetett találni! A fekélyek pár hét múlva be­hegedtek. Olyan gyógyulás volt ez, melyhez hasonló addig soha­sem fordult elő: egyetlen injek­cióra teljesen elpusztultak a kórokozók! Ehrlich ezután barátjához* Alt dr.-hoz fordult, s megkérte, próbálja ki a salvarsant syphi­lises elmebetegeknél. E kísér­letek eredményei alapján 1910- ber, került közhasználatba a salvarsan, s még ebben az év­ben csaknem 100 000 syphilises embert kezeltek vele! A syphilis, kezelésében és gyógyításában óriási lépés volt a salvarsan, még ha nem ol­dotta is meg az összes problé­mákat. Ezenkívül ez volt az el­, , spiro- ső • ún. chemotherániás szer* chaeta okozta megbetegedese­vel kezdett el foglalkozni, majd a syphilisszel fertőzött nyulakra került a sor. 1909. augusztus 31-én Ehr­lich és Hata tűnődve álltak egy ketrec előtt, melyben egy jól fejlett nyúl foglalt helyet. Egészségesnek látszott, pedig herezacskójának bőrén két fe­kély volt. E fekélyek nedvéből a svnkiliA kórokozóia volt ki­melyet vegyileg állítottak e]<3 gyógyítási célból, Ehrlich zsenialitása, Bert­heim szakértelme és Hata lan­kadatlan munkája nyomán szü­letett meg tehát a salvarsan, századunk első negyedének nagyszerű gyógyszere: az em­beri munka és együttműködés csodálatos terméke. Dr. Franki József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents